„Észrevétlenül, csendben, de tulajdonképpen forradalmat csinált. Abban a változásban, mely színházaink jelmezein az utóbbi évtizedben olyan jól lemérhető, Schäffer Judit vezérszerepet vállalt, ő volt az első, aki tudatosan hátat fordított a régi iskolának, akart és tudott nagyvonalúan tervezni, merte elhagyni a fölöslegest, hogy ezzel is a jellemet segítse felszínre jutni. Így lett a kor egyik ideális jelmeztervezője, aki mindig a színpadi helyzetet megteremtő emberből indul ki, aki a lélektan felől közelít a feladatához. Bármennyire is sokrétű és különböző jelmezeket tervez, munkáit száz más jelmez közül is megismerni.”
Lelkes Éva: A színek varázslója. In: Film Színház Muzsika, 1969/13, 11. – Törzsgyűjtemény
Schäffer Judit a jelmezműhelyben. Ikládi László felvétele. Jelzet: SZT KB 23.858 – Színháztörténeti és Zeneműtár
A gyermekként rajzolni szerető, de a színjátszással is kacérkodó Schäffer Judit pályája egyenesen vezetett a jelmeztervezés felé. A Szépmíves Líceum, a mai Képzőművészeti Gimnázium elvégzése után jelentkezett az Iparművészeti Főiskola éppen akkor induló jelmeztervezés szakára, ahol Nagyajtai Teréz, a Nemzeti Színház legendás tervezője volt a mestere.
1954-ben, frissen végzett jelmeztervezőként a Magyar Néphadsereg Színházának – a mai Vígszínháznak – ösztöndíjasa lett, majd a Vígszínház kamaraszínházából megalakított, akkor induló József Attila Színházban folytatta pályáját. Az angyalföldi színház csaknem minden bemutatójához ő tervezte a jelmezeket. A társulatban olyan, az ötvenes években perifériára szorult színészóriásokkal dolgozhatott együtt, mint Sinkovits Imre, Darvas Iván és Gobbi Hilda.
Becket Tamás (Darvas Iván) és II. Henrik király (Koncz Gábor) jelmeze Becket avagy az Isten becsülete című előadáshoz. József Attila Színház, 1965. Jelzet: SZT KE 18.912, SZT KE 18.910 – Színháztörténeti és Zeneműtár
Becket Tamás (Darvas Iván) és II. Henrik király (Koncz Gábor). Tormai Andor felvétele. Jelzet: SZT Album 275/5 – Színháztörténeti és Zeneműtár
A József Attila Színházban eltöltött tíz év után Major Tamás hívására a Nemzeti Színházhoz került, ahol vezető tervezőnek nevezték ki. Később az Operaházhoz, majd a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött, míg végül visszatért a Nemzeti Színházba. Társulati tagsága mellett vendégként folyamatosan tervezett számos fővárosi és vidéki színháznak, szabadtéri színpadnak, de külföldi operaháznak is dolgozott. Pályája során több mint négyszáz színházi előadás jelmezét tervezte meg. Rendszeresen dolgozott magyar játékfilmek – mint például a Pál utcai fiúk, Húsz óra, Isten hozta őrnagy úr!, Aranysárkány – és tévéfilmek számára is. Összesen hatvannyolc film kosztümjeinek terve fűződik a nevéhez.
Nagy szerepet vállalt a hatvanas-hetvenes években a magyar jelmeztervezői iskola kibontakozásában. 1960 és 1968 között, csaknem pályakezdőként már az Iparművészeti Főiskolán tanított jelmeztervezést. Tanítványa volt többek között Jánoskúti Márta, Gombár Judit, Vágó Nelly, Wieber Marianna, Vágvölgyi Ilona.
„Színháztörténeti tény: Schäffer Judit, mint művész és mint pedagógus a modern magyar jelmeztervezés megteremtője. Nem gyökerek nélkül, de elég magányosan érkezett a kiváló Nagyajtai Teréz szinte egyetlen kiemelkedő tanítványaként. De míg mesterének több mint 30 évre volt szüksége, hogy utódot neveljen magának, addig Schäffer Judit tíz évet sem töltött el a pályán, amikor továbbadta a stafétabotot. A hatvanas évek eleje óta kiválóbbnál kiválóbb tanítványokat bocsátott útra, akik közül sokan zárkóztak fel szorosan mesterük mögé és mellé, hogy magját képezzék a ma méltán európai színvonalú magyar jelmeztervezésnek. (…) „A színház nevű társasjáték eleven szellemű, ördöngös kezű, játékos bölcse ő.”
Vámos László: Nem gyökerek nélkül, In: Új Tükör, 1984/18, 22. – Törzsgyűjtemény
Heltai Jenő: A néma levente. Magyar Színház, 2002. Jelzet: SZT KE 21.832, SZT KE 21.834 – Színháztörténeti és Zeneműtár
Schäffer Judit elsők között kísérletezett azzal, hogy egy történelmi darab szereplőit ne a saját korának megfelelő jelmezekbe öltöztesse. A klasszikus tartalmat a jelmez segítségével át tudta emelni a jelenbe úgy is, hogy a korhű jelmezeket csak egy-egy apró utalással kapcsolta a mához.
Beatrice, Leonato és Don Juan jelmeze. William Shakespeare: Sok hűhó semmiért. Szolnoki Szigligeti Színház, 2001 Jelzete: SZT KE 22.595, SZT KE 22.583 – Színháztörténeti és Zeneműtár
Rendkívüli anyagismerettel rendelkezett, biztos kézzel alkalmazta, keverte a régi és új anyagokat, textúrákat, szívesen használta a különböző társművészetek – mint például a bőrdíszműves, ötvösművészet – technikáit.
„Schäffer Judit munkája nemcsak tervező, hanem alkotómunka. Sokszor maga készíti, korrigálja az általa kigondolt jelmezeket, így szorosan összefonódik a jelmezkészítés gyakorlati oldalával is, így kel életre a jelmezterv keze nyomán, így lesz a jelmez a színházi varrodák terméke helyett iparművészek által létrehozott alkotás.”
Kárpáti Imre: Schäffer Judit jelmeztervei. In: Színháztechnikai Fórum, 1978/1, 3. – Törzsgyűjtemény
Szeretett a színekkel játszani, szerepeket, szereplőket színekkel jellemezni, többször dolgozott karakterekre épített színszimbolikával, de szívesen kísérletezett anyagok átfestésével megalkotott új színekkel is.
„A készen vásárolt színek sohasem olyan érdekesek és sokszínűek, mintegy megfestett vagy átfestett szín. Ezért dolgozom természetes anyagokkal (tiszta selyem, pamut, len, bársony). Formázni lehetőket, színben és alakban egyaránt. A gyári színek, valamint a kézműves módon létrejött színskála kevert és átmeneti árnyalatai között akkora a különbség, mint az eredeti parasztedény és a népművészeti szuvenír között. Mindig lehet és kell is valami újat kezdeni”
Így látja Schäffer Judit. A kőmosott rokokó és a titokzatos ballonkabát. In: Színházi Élet, 1990/9, 32. – Törzsgyűjtemény
Jacques Offenbach: Szép Heléna. Nemzeti Színház, 1974. Jelzet: SZT KF 4560 – Színháztörténeti és Zeneműtár
A Montague- és a Capulet-család. William Shakespeare: Rómeó és Júlia. Nemzeti Színház, 1983. Jelzet: SZT KF 4453, SZT KF 4451 – Színháztörténeti és Zeneműtár
„A dráma sugallja a színeket. A darabot a két család színeire bontom. A Capuleteké (Júlia családja) a vörös, a Montague-ké (Rómeó családja) a kék szín. Mindkét színpompás, gazdag és pazar árnyalatokat tartalmaz. A vörös és a kék egymás mellé állítva feloldhatatlan feszültséget hordoz. A szerelem erotikája, csillapíthatatlan szenvedélye, elpusztíthatatlan szépsége ragyog bennük. Csak az esküvői szertartás nyugodt eltökéltségét oldottam törtfehér színnel. Rómeó és Júlia nekem így mutatta meg magát.”
Így látja Schäffer Judit. A kőmosott rokokó és a titokzatos ballonkabát. In: Színházi Élet, 1990/9, 32. – Törzsgyűjtemény
Az 1976-os Prágai Quadriennálén, a színházi látványtervezés és színházépítészet nemzetközi seregszemléjén a zsűri, harmincöt ország kiállítói közül, ezüst éremmel jutalmazta Maróti Lajos Az utolsó utáni éjszaka színművéhez készített jelmezeiért. A máglyahalálra ítélt tudós-szerzetes, Giordano Bruno és VIII. Kelemen pápa jelenetében hatalmas, az egész játékteret beborító pápai palást körbeveszi a színpad előterében, középen ücsörgő foglyot. Így válik egyúttal díszletté is a színpadi térben szétterjeszkedő jelmez.
Jelenet Maróti Lajos Az utolsó utáni éjszaka című színművének előadásából, középen Básti Lajos mint VIII. Kelemen pápa és Avar István mint Giordano Bruno. Jelzet: SZT KC 2745 – Színháztörténeti és Zeneműtár
„Schäffer Judit jelmezei pompázatosak. Ünnepiesek. Visszaadják a színház ünnepély-jellegét. Kivételes helynek tartják ezek a jelmezek a színházat, olyannak, ahol hatalmas, köznapokon túlcsapó szenvedélyek rohannak egymásnak, mindennapi szemmel láthatatlan emberi és társadalmi vonásokat tesz az előadás láthatóvá.”
Molnár Gál Péter: A jelmez. In: Népszabadság, 1976/27, 9. – Törzsgyűjtemény
Schäffer Judit halála előtt néhány évvel úgy határozott, hogy tervezői életművét az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti gyűjteményére bízza, mert úgy vélte, hogy „ez az egyetlen lehetőség, hogy megmaradjanak”. 2007-ben és 2010-ben, két részletben került a könyvtárba tervezői, illetve személyi hagyatéka, 10.310 db jelmezterv, vázlat és több doboznyi irat. Ebből a gazdag anyagból készült a művésznő pályáját bemutató kötet, mely idén jelent meg a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával, az Országos Széchényi Könyvtár kiadásában.
Kovács-Burda Zita
(Színháztörténeti és Zeneműtár)
Felhasznált irodalom:
- Lelkes Éva: A színek varázslója. In: Film Színház Muzsika, 1969/13, 11.
- Kárpáti Imre: Schäffer Judit jelmeztervei. In: Színháztechnikai Fórum, 1978/1, 3.
- Molnár Gál Péter: A jelmez. In: Népszabadság, 1976/27, 9.
- Dőry Virág: Így látja Schäffer Judit. A kőmosott rokokó és a titokzatos ballonkabát. In: Színházi Élet, 1990/9, 32–34.
- Vámos László: Nem gyökerek nélkül. In: Új Tükör, 1984/18, 22.
