Kun Erzsébet két stílusteremtő művének borítója. A rejtvény, Budapest, Gondolat, 1966; 111 minikrimi, ill. Ruszkay György, Budapest, ILK, 1987. – Törzsgyűjtemény
„Február 3-án ünnepeljük a magyar rejtvényfejtők napját annak emlékére, hogy ezen a napon jelent meg először 1957-ben a Füles magazin, amely vasárnaponként került az újságárusokhoz, ugyanis akkor az volt az egyetlen munkaszüneti nap.”
Magyar rejtvényfejtők napja. In: Nemzeti Archívum. Történelmünk feketén-fehéren
A „rejtvény” szóról a legtöbb embernek a négyzethálós alapra nyomtatott keresztrejtvény jut eszébe. Ehhez a képzethez hozzájárult számtalan élőszereplős, vagy animációs filmművészeti alkotás is, ahol egy-egy jelenet hátterében feltűnik egy vállalat portás bácsija, ahogy a fekete-fehér kockás keresztrejtvényeket tartalmazó, A/4-es alapú újságba irkál kis kuckójában ülve, vagy egy múzeum teremőre szunyókálva székében is azt szorongatja vagy a ruhatáros néni a színházi előadás közben, vagy… De az igazsághoz hozzátartozik az a tény is, hogy sok ember ilyen jeleneteket élőben is látott már. Az idézetben szereplő Füles magazinban is nagyon sok keresztrejtvény található, sőt sokszor a lap borítóján is egy-egy keresztrejtvény részlete szerepel. Ha valaki fellapozza ezt a magazint – különösen annak hőskorában, a ‘70-es; ‘80-as években megjelent számait –, akkor bizony észreveheti, hogy ezen a rejtvénytípuson kívül még elég széles palettát kínál ez a lap, hiszen profilja a gondolkodva szórakoztatás. Megjelenésétől kezdve sajátossága, hogy minden számában a legváltozatosabb jellegű anyagokat közli, így a már említett keresztrejtvények mellett kérdésekkel kombinált cikkek – úgynevezett rejtvénycikkek –, kérdés-felelet játékok, vagyis kvízek, rajzos, ábrás fejtörők, rébuszok, kártya-, sakk- és logikai feladványok, fotós összeállítások találhatók benne. Abból a kínálatból, amit a rejtvényfejtők hazai Bibliája felsorakoztat, egyértelműen kiderül, hogy a rejtvény fogalma bizony nem csak a szunyókáló portás bácsi, ruhatáros néni vagy teremőr kezében szorongatott fekete-fehér négyzetrácsos újságot jelenti.
Kun Erzsébet A végén minden kiderül. Kvizológia, ill. Köpeczi Bócz István, Budapest, Gondolat, 1973. – Törzsgyűjtemény
Kun Erzsébet A rejtvény című művének előszavában olvashatjuk:
„100 ember közül hány fejt rejtvényt? – kérdezték egyszer barátai Gál Györgytől, a néhány évvel ezelőtt elhunyt kiváló rejtvényszakértőtől.
100 közül 100 – hangzott a felelet. – Vannak szenvedélyes rejtvényfejtők, és vannak, akik csak hébe-hóba foglalkoznak fejtörőkkel, de kivétel nélkül mindenki fejtett már rejtvényt életében.
Voltak a társaságban, akik másképp vélekedtek. Közülük egy ifjú riporter, aki azt állította, hogy ő soha egyetlen rejtvényt sem fejtett meg.
– Sok örömtől fosztotta meg magát! – mosolygott el Gál. – Néha a legegyszerűbb találós kérdések is szórakoztatóak. Tegyünk egy próbát: ha feldobom fehér, ha leesik sárga, mi az?
– Természetesen tojás! – mondta a riporter dühösen. – Ezt a kérdést már tízéves koromban megfejtettem.
– De hát hogyan fejtette meg, ha soha életében nem fejtett rejtvényt?
A riporter észrevette, hogy csapdába esett és elnevette magát.
Gál György pedig csak ennyit mondott:
– Marad tehát az arány: százból száz. – És nem akadt több ember, aki vitába szállt volna vele.”
Kun Erzsébet: A rejtvény, Budapest, Gondolat, 1966, 9–10. – Törzsgyűjtemény
Talán ennél jobban nem is lehetne alátámasztani a címben is szereplő mottónak is beillő idézetet, „kivétel nélkül mindenki fejtett már rejtvényt életében”. Johan Huizinga holland történész és kultúraelmélet-író 1938-ban megjelent könyvéhez köthető a homo ludens, vagyis a „játékos ember” fogalma. Huizinga szerint egy társadalom, egy kultúra kialakulásában a játéknak központi szerepe van. A homo ludens kifejezés arra utal, hogy az ember nemcsak homo sapiens (vagyis gondolkodó ember) és nemcsak homo faber (vagyis alkotó ember), hanem alapvetően játékos lény is, és a játéknak a kultúrája kialakulásában és létezésében lényeges, sőt primer szerepe van. A napjainkban is nagy népszerűségnek örvendő természetfilmek tucatjaiban gyakran lencsevégre kerül, amint – főleg ragadozó – állatkölykök egymással játszanak. Ilyenkor általában a – Szersén Gyula vagy Mécs Károly orgánumán megszólaló – narrátor fontosnak tartja tájékoztatni a tudásszomjas nézőket, hogy ezeknek az állatkölyköknek a játéka bizony a majdani kemény életükre való felkészülést jelenti.
Egy játék sokféle lehet és minden játékban valahol jelen van a rejtvény is. A sakkozó számára a rejtvényt az jelenti, hogy hogyan adjon mattot, vagy kerülje el azt, a zsugás azon agyal, hogy partnerei milyen kártyalapokat tartanak kezükben, de bármely, boltban kapható társasjáték magában hordozza a rejtvényeket, legyen az kompetitív, vagy kooperatív rendszerű; ún. „parti”, vagy „gamer” nehézségi fokozatú. Sőt, az emberiség legnépszerűbb játéka, az olimpia résztvevőinek is számtalan rejtvénnyel kell megbirkózniuk. És ez nemcsak a birkózókra igaz, hiszen a labdarúgó vagy vízilabdázó számára a rejtvényt az jelenti, hogy hogyan lőjön vagy védjen gólokat, a sprinter atléta, vagy a gyorsúszó szeretné tudni, hogy hogyan tudna még lefaragni a 100 méter megtételéhez szükséges időből, az ökölvívó számára pedig az ellenfele gyenge pontjainak megtalálása jelent egyfajta rejtvényt. A rejtvény tehát egyfajta játékként is felfogható, amely a homo ludens életét teljesen átszövi. Ahogy Kun Erzsébet nagyon szépen fejti meg a rejtvény kialakulásának okát az emberiség életében:
„Ahol a tapasztalati tudás már nem segített eleget, ott ősünk afféle rejtvényfejtéssel igyekezett segíteni magán. Rábízta magát a képzeletére és találgatni kezdett. Annál is inkább, mert míg a megismeréshez hiányoztak a kutatóeszközei, a megfejtéshez rendelkezésre állt egy éppen tapasztalatai folytán működésbe lépett automata vezérlésű »gép«, a saját agya, amely minden kérdésre feleletet keresett és talált.
…
Honnan jön a nap reggel és hová megy este? hogy támad az eső, szélvihar? hogyan a halál? és miért van egyáltalán és miért?
Könnyű bebizonyítani, hogy az ilyen és hasonló kérdések az ősember számára találós, tehát – ha úgy tetszik – rejtvény jellegűek voltak, hiszen közös motívumaik minden nép folklórjában fellelhetőek és a népköltészetben ma, évezredek múltán is találós kérdésként bukkannak fel, idézvén a kort, amelyben az ember, ismeretek híján, még csak találgatni tudott.
Többféle hajtóereje volt ennek a találgatásnak, többek közt egy egyszerű, de megrázó érzés, a félelem.
Elsődleges emberi ösztön, hogy mindentől félünk, ami ismeretlen. Az ember számára ismeretlen volt a világ, tehát meg akarta ismerni, hogy ne kelljen tőle félnie. Csakhogy a világ valóságának megismerése nem könnyű feladat. A mai ember erejét is gyakran próbára teszi. Hogyan birkózhatott volna meg vele az ősember, akinek nemhogy kutatóeszközök, de még a legelemibb munkaeszközök is alig álltak rendelkezésére.”
Kun Erzsébet: Rejtvény, Budapest, Gondolat, 1966, 11–12. – Törzsgyűjtemény
Az olvasónak feltűnhetett, hogy Kun Erzsébet neve az eddig leírtakban többször is előbukkant. Ez nem véletlen, hiszen ahogy a címben is utaltam rá, őrá emlékezünk, életműve egy ide vonatkozó szeletének bemutatásával. Ki is volt ő tulajdonképpen? A Péter László szerkesztette Új magyar irodalmi lexikonban a következőket olvashatjuk róla:
„Kun Erzsébet: Kunitzer Szonja (Bp. 1926. júl. 10. – Bp. 1996 máj. 1.) újságíró, író. A Hétfői Hírek publicistája, majd a Magyar Nemzet munkatársa. Nyugdíjazásáig, 1990-ig a Füles szerkesztője. Állandó rovatvezető az Interpress Magazinban, a Mai Magazinban és a Tapsban. Dolgozott a rádiónak és a televíziónak is. A Szent Gellért kiadó vezető lektora volt.”
Péter László (főszerk.): Új magyar irodalmi lexikon. H–Ö, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2000. 1261. – Törzsgyűjtemény
Rejtvénykönyvek
Kun Erzsébet: Tojástánc. Rejtvénycikkek, kvízkérdések, minitörténetek, anekdoták, játékok, Budapest, Gondolat, 1978 – Törzsgyűjtemény
Kun Erzsébet tollából főként rejtvény-, illetve viccgyűjtemények születtek. Amellett, hogy a szerző a Füles magazinba is írt rendszeresen rejtvényeket, önálló könyvformában megjelent művei is napvilágot láttak. Ezeket stílszerűen a gondolkodásra utaló névvel rendelkező Gondolat kiadó adta ki. Három hasonló módon készült, ám egyáltalán nem egysíkú művét mutatom be. 1966-ban A rejtvény címmel jelent meg a már többször is idézett első önálló gyűjteményes kötete, ezt követte A végén minden kiderül címmel 1973-ban a könyvesboltok polcaira került mű, melynek 2000-ben napvilágot látott egy második és 2004-ben egy harmadik, Nagy műveltségi tesztkönyv címmel megjelent kiadása is a Black & White kiadónál. Sajnos ezeknek a korszakra jellemző, rossz minőségű papírra nyomtatott, olcsó kiadásoknak a minősége elmarad az első kiadástól, és Köpeczi Bócz István első kiadásban szereplő karikatúra jellegű, a könyvnek varázslatos hangulatot adó grafikái sem kerültek bele, sőt a képrejtvényeken kívül nem is találhatók benne képek. Tojástánc címmel 1978-ban jelent meg az újabb kötet, melyet tíz évvel később, 1988-ban követett egy változatlan, tördelésében teljesen azonos, második kiadása.
A rejtvény című mű még magán hordozza a stílusteremtő újszerűség jegyeit. A könyv, a többi ilyen jellegű könyvhöz képest, szokatlanul hosszú etnográfiai és művészettörténeti bevezetéssel kezd, melyben a rejtvénynek az emberiség történetében kezdetektől való, és életük minden területét átszövő jelenlétét fejti ki, mintegy a könyv létjogosultságát igazoló jelleggel. A címlapot követő oldalon, a szerzői adatoknál a következő ajánlás szerepel: „Mesterem és atyai tanítóm Ráth-Végh István emlékének ajánlom ezt a könyvet.” A mester és atyai tanító hatása jól érzékelhető, hiszen mind a bevezető, mind a rejtvényék körítéseként szolgáló rejtvénytörténeti szövegek szerkezete és fogalmazásmódja meglehetősen hasonlatos Ráth-Végh István népszerű műveihez. A hosszas – két fejezetet is magába foglaló – bevezetést követően az olvasó interaktivitását kiváltó rejtvények is részletesebb rejtvénytörténeti, ismertető szövegbe ágyazottak. Megtalálhatók itt a – később ismertetett – 111 minikrimibe is belekerült szöveges rejtvények, emellett találós kérdések, szám-, szó- és képrejtvények. Ez a mű a tudásra szomjas és a tudásukat próbára tenni kívánó olvasóknak egyaránt hasznos olvasmány.
Kun Erzsébet: A végén minden kiderül című művének A végén minden kiderül. Kvízológia. 2. kiadás, Nyíregyháza, Black & White, 2000. – Törzsgyűjtemény
A végén minden kiderül már nem tartalmaz hosszú rejtvénytörténeti ismertető szövegeket, sokkal inkább interaktív, az olvasó tárgyi tudását és logikus gondolkodását próbára tevő mű. Mintegy tízoldalnyi bevezető itt is található, de ezt követően Témakvízek; Intellektuális játékok; Kérdéskoktél; Kvízelítő; Lehet valamivel hosszabb; Körmönfont kérdések; Tesztek és más feladatok; Találós mesék; A végén mindenki derül című, témára utaló fejezetekben a különböző rejtvényeknek jut szerep, melyekre a választ – amennyiben az nem szerepel a fejezetben – az utolsó, Ahol minden kiderül című fejezetben olvashatjuk.
A harmadik rejtvénykönyv Tojástánc címmel jelent meg, utalva arra, hogy a szerző „tojástáncot járt az adatok között” és nyilvánvaló szándéka az olvasót is efféle táncba vinni, vagyis új adatok kutatására ösztönözni. Már a címlapon közli, hogy rejtvénycikkek, kvízkérdések, minitörténetek, anekdoták és játékok várják a tudás- és játékszomjas olvasót. Ráth-Végh jellegű kísérőszövegek itt is találhatók, de jóval kevesebb, mint a Rejtvényben. Tulajdonképpen ennek a könyvnek a szerkezete, vagyis a kísérőszövegek és a rejtvények aránya valahol a másik két bemutatott mű közé helyezhető.
Kun Erzsébet: Nagy műveltségi tesztkönyv (A végén minden kiderül 3. kiadás), [Tyukod], Black & White 2004. – Törzsgyűjtemény
Mini, minibb, legminibb
A Füles magazinhoz köthető Füles mellényzsebkönyvtára sorozatban megjelent, összesen 11 könyvecske közül mindössze kettő tekinthető rejtvénykönyvnek. Az egyik Iván Katalin Tanár úr kérem! című találóskérdés-gyűjteménye, amely inkább az olvasó lexikális tudását és műveltségét teszi próbára. A sorozat másik – egyben elsőnek, 1987-ben megjelent – rejtvénykönyve, már inkább interaktívabb és a logikus gondolkodást serkenti olvasójában. Ez a mű – a sorozat több más kötetével együtt – természetesen Kun Erzsébet tollához köthető: 111 minikrimi. Ennek a magyar olvasóközönség számára szintén stílusteremtő könyvnek a sikerét nem kis mértékben segítette elő az a tény, hogy a krimi műfaja abban az időben hazánkban rendkívüli népszerűségnek örvendett. Az olyan, a krimi műfajában jól ismert klasszikusok nevei egyáltalán nem hangzottak idegenül a magyar közönség fülének, mint – a még a Mézga Aladár kalandjainak Krimibolygó című epizódjába is belekerült – Agatha Christie vagy Conan Doyle hallhatatlan főhőse, Sherlock Holmes. A népszerű filmsorozatok pedig, mint a Kojak; a Columbo, vagy a Derrick rendszeresen tévéképernyő elé szögezték az egész családot. Ráadásul azt a tényt sem szabad elfeledni, hogy a klasszikus krimik (mint például A. Christie, vagy C. Doyle művei) eleve magukban hordoznak egyfajta interaktivitást, hiszen a rejtélyes bűnelkövető személye rendszerint az utolsó oldalakon derül ki, melyek elolvasása előtt – szünetet tartva – akár találgathat is az olvasó. Saját példámon tudom, ez remek szórakozás. Ezzel a hátszéllel készült el az a, véleményem szerint, nagyszerű zsebkönyv, mely, ahogy a címe is utal rá, 111 rövidke krimitörténetet tartalmaz. Ahogy a szerző fogalmaz:
„Igyekeztünk minden mini-krimi fajtából összegereblyézni valamicskét, hogy a teljesség igényével vonultassuk fel, amit a műfaj nyújtani tud.
Találhatók a kötetben olyan történetek, amelyek nem annyira krimik, mint minik. És olyanok is, amelyek nem annyira minik, mint krimik.
Szerepelnek benne klasszikus minikrimik és vadonatújak továbbá valóságos bűnügyeken alapuló kis történetek, amelyeket általában hírkrimi néven emleget a szakirodalom.
Bemutatunk olyan fajta minikrimiket, amelyeket nálunk ismernek és kedvelnek. Ám olyan fajtákat is, amelyek csak külföldön népszerűek, nálunk még alig ismertek. Ilyen a három “m”; a mesekrimi, a matek-krimi, s a muzulmánkrimi, meg az a kétfajta krimijáték, amelyeket történetekbe ágyazva csempéztünk a kötetben, dugáruként, azaz dugiban.
Még egy isteni krimi is kéredzkedett a többi közé.
Miért is ne? Hisz minden szándékunk, hogy a könyvecskén istenien szórakozzon az olvasó.”
Kun Erzsébet: 111 mini krimi, Budapest, ILK, 1987, 5–6. – Törzsgyűjtemény
Kun Erzsébet: Egyperces krimik (111 mini krimi 2. kiadás), Szeged, Lazi Bt., 2000. – Törzsgyűjtemény
Ahogy említettem, a klasszikus krimitörténetek eleve magukban hordozzák az interaktivitást, hiszen, ha nem olvassa el valaki a történet záró oldalait, akkor találgathat, sőt maga is nyomozhat újra és újra elolvasva az addigi történetet. Ezt vette alapul a 111 minikrimi gyűjtemény is, melyben a történetek nyitottak, végüket egy zárójelben megfogalmazott kérdés jelzi, melyre a helyes választ a könyv végén találja meg az olvasó. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezen történetekből több már korábban is megjelent a Füles magazinban és a bemutatott három rejtvénykönyv is tartalmaz ezekből néhányat. Azonban ebben a kötetben kizárólag ezt a rejtvénytípust találjuk meg, lebilincselő stílusban. Megfejthetjük többek között, hogy miért nem lehet a lexikon kétszáztizenegyedik és kétszáztizenkettedik oldala közé végrendeletet tenni; miért bocsátotta el a vállalat igazgatója azt az éjjeliőrt (aki megálmodott egy légikatasztrófát, megmentve ezzel főnöke életét); egy két borbéllyal rendelkező városkában miért a jobban dolgozónak csapnivaló a frizurája; hogyan tanúskodott egy fa a furfangos kádinak egy peres ügyben; hogy lehetett elrejteni egy hűtőszekrényben a lopott ékszert; vagy hogy miért nem fejeztetett le egy uralkodó egy halálra ítélt rabot.
Mára már hazánkban is népszerűvé váltak az ilyen típusú krimi-rejtvénykönyvek, rendszeresen megjelenik egy-két újonnan kiadott ilyen jellegű könyv mind külföldi, mind magyar szerzők tollából (például a Scherlock Holmes esetei, a Rejtélyes bűnügyek, a Nyomozás fotelből stb.). Ennek ellenére a hazánkban stílusteremtő 111 minikriminek csupán egyetlen másik kiadása létezik, Egyperces krimik címmel. Ezt a szegedi Lazi Bt. adta ki 2000-ben. A cím nem véletlenül változott meg, hiszen sajnos az eredeti műben szereplő száztizenegy minikrimi helyett ebben csak hatvanat találunk. Bár a grafikák itt is jól illeszkednek a történetekhez, azért számomra – az eredeti kötetben szereplő – Ruszkay György karikatúra jellegű, de elképesztően varázslatos rajzai nagyon hiányoznak. Az új könyv borítóján az egykori Strand magazinból vett kép látható, melyen Scherlock Holmes történeteinek egyik jelenete elevenedik meg.
Kun Erzsébet: A rejtvény című művének védőborítója és borítója – Törzsgyűjtemény
Felhasznált irodalom:
- Füles (Magazin). In: Wikipédia
- Gál György (fel. szerk.): Füles, Budapest, Magyar Ifjúsági Lapkiadó, 1957–
- Kun Erzsébet: 111 mini krimi, Budapest, ILK, 1987.
- Kun Erzsébet: Egyperces krimik, Szeged, Lazi Bt., 2000.
- Kun Erzsébet: Nagy műveltségi tesztkönyv, [Tyukod], Black & White, 2004.
- Kun Erzsébet: A rejtvény, Budapest, Gondolat, 1966.
- Kun Erzsébet: Tojástánc. Rejtvénycikkek, kvízkérdések, minitörténetek, anekdoták, játékok, Budapest, Gondolat, 1988.
- Kun Erzsébet: A végén minden kiderül, Budapest, Gondolat, 1973.
- Kun Erzsébet: A végén minden kiderül, Nyíregyháza, Black &White, 2000.
- Péter László (főszerk.): Új magyar irodalmi lexikon. H–Ö, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2000, 1261.
Hamvai-Kovács Gábor
(Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)
