1956-ban Sinkovits Imre még csak huszonnyolc éves volt, de már befutott, ismert színész: a Nemzeti Színház társulatának megbecsült tagja, tizenöt filmszereppel a háta mögött. Október 23-án a Petőfi-szobornál tízezres tömeg előtt szavalta el a Nemzeti dalt, mely esemény a forradalom egyik jelképe lett. 1956. október 30-án a megalakult Színművészek Ideiglenes Nemzeti Bizottsága és a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottsága is tagjai közé választotta. A forradalom leverése után népszerűsége miatt a hatalom nem merte börtönnel büntetni, de a Nemzeti Színházból eltávolították.
„Ott voltunk két kisgyerekkel, megélhetési gondok között, dehát az embernek egy becsülete van. Nem sikerült megtörni, ezért anyagilag és erkölcsileg sújtottak. Színészként csak pár mondatokat játszhattam. Két évig gyerekjátékokat csináltam műanyagból, hogy meg tudjunk élni. Újabb retorzióként az angyalföldi József Attila Színházhoz helyeztek éhbérnek sem megfelelő minimális bérrel.”
Simonffy Ágnes: Egyedekből eggyé formálódva. In: Békés Megyei Hírlap, 1991. október 22–23., 7. – Törzsgyűjtemény
Sinkovits Imre mint Narrátor A három testőrben. József Attila Színház, 1962. Jelzet: SZT Album 271/342 – Színháztörténeti és Zeneműtár
1958-tól az akkor néhány éve alapított József Attila Színház társulatába került, ami sok kiváló, de politikai okokból „száműzött” színésznek jelentett menedéket.
„A kitelepítettek egyikeként Sinkovits Imre érkezett a Váci útra, és »hálából« hatalmasat sziporkázott A három testőr Roger Planchon készítette adaptációjában. Akkor – és különösen nálunk – szokatlanul ez nem szolid realista vígjátéki átiratnak, hanem őrületes színpadi fölfordulásnak készült. Sinkovits, akinek nem mindig állt jól a hősszínészet, legnagyobb komédiásaink egyike volt. Úgynevezett fregoli-színészetet művelt, harmincvalahányszor öltözött át, és jött vissza más szerepben, más ruhában, más parókában. Addig én nem láttam ilyet, megkövülten bámultam volna, ha nem fetrengtem volna a nevetéstől.”
Koltai Tamás: Emlékeim a korai József Attila Színházról. In: Premier, 2006/57. – Törzsgyűjtemény
Sinkovits Imre szerepképei A három testőr című előadásban. Jelzet: SZT Album 271/346-353 – Színháztörténeti és Zeneműtár
A József Attila Színház előadása nem az eredeti Dumas-regény klasszikus színpadi adaptációja, hanem annak paródiája, improvizációkból létrehozott commedia dell’arte jellegű színpadi játék.
Az előadást, Roger Planchon és Claude Lochy Három testőr-adaptációját a prágai S. K. Neumann Színház rendezője, Jaroslav Dudek állította színpadra, aki az eredeti francia szöveget kalandos úton szerezte meg prágai színháza számára. Roger Planchon 1959-ben Lyonban bemutatott Testőrök című előadásának ugyanis leírt szövegkönyve nem volt. Az előadás a regény alapján egy kétéves próbafolyamat után, a színészek improvizációjából született meg. Jaroslav Dudek Planchon engedélyével magnóra rögzítette a lyoni előadást, majd ez alapján rendezte meg Prágában, és egy évvel később Budapesten is A három testőrt.
Schäffer Judit jelmeztervei Sinkovits Imre karakterszerepeihez. József Attila Színház, 1962. Jelzet: SZT KG 332 – Színháztörténeti és Zeneműtár
Sinkovits Imre volt a mesélő a darabban, aki csaknem minden jelenetbe beállt egy-egy kisebb szerepet is eljátszani. Ez a megoldás a cseh rendező leleménye volt, újítás az eredeti francia változathoz képest. A prágai előadásban Jan Skopeček tizenhat karakterszerepet játszott el, a budapesti bemutatón azonban Sinkovits Imre szerepkörét még kettővel kibővítették.
Sinkovits Imre mint II. fogadós, Szabó, I. fogadós, I. csillártisztító, Kertész és Tengerész. Jelzet: SZT Album 271/338, 339, 345, 337, 343, 340 – Színháztörténeti és Zeneműtár
„Minden jelenetben ott van, kapcsolatot tart a közönséggel mint mesélő, kíséri a cselekményt és közben belép minden szituációba. Szinte csak jelzett jelmezváltásokkal nagy színészi trouvaille részesévé tett bennünket. Újra bebizonyította, hogy milyen sokoldalú, nagyszerű színész. A tizenhat különböző karaktert mindig szellemesen, ötletesen jellemzi, s elementáris erejű ábrázoló kedvével motorja, inspirálója lesz az egész előadásnak.”
Illés Jenő: A három testőr. In: Film Színház Muzsika, 1962/39., 23. – Törzsgyűjtemény
A három testőr. József Attila Színház, 1962. Szereposztás.
In: Pesti Műsor, 11. évf. 37. sz. (1962. szeptember 14–20.), 11. – Törzsgyűjtemény
Színházi szórólap. Jelzet: SZT Apró. József Attila Színház 1962.09.20. – Színháztörténeti és Zeneműtár
„A József Attila Színházba száműzötten, nyilván meg is akarta mutatni, hogy mi mindenre képes; bár az is lehet, hogy kedves angyalföldi közönségét őszinte tiszteletből és viszonzott hálából fakadóan a kiváló cirkuszi bohócok mutatványaival is szórakoztatni akarta. A három testőr igen mulatságos színpadi változatának színész főhőse lett: igazi modern szem-kápráztató művész-Fregolija. Szédületes irammal mintegy kéttucatnyi szerepet játszott el egyetlen előadásban; a legellentétesebb jelmezeket és jellemeket villanásnyi gyorsasággal váltogatta; s ritka artistateljesítményként még egy ingatag létrán végzett, a legjobb tornászokat is megszégyenítő tornamutatvánnyal is kibővítette szerepkörét. Bebizonyította, hogy kiváló adottságait: nagy terjedelmű, szép, suttogva és zengve egyaránt bársonyosan telt hangját, szívós, erős, ruganyos testét, a pillanat kívánalmait azonnal felfogó és cselekvésre fordító színész-okosságát teljes biztonsággal képes hasznosítani. »Mindent tud« tehát.”
Keresztury Dezső: Egy eszményítő realista. In: Színház, 1979/4., 19. – Törzsgyűjtemény
Sinkovits Imrét a következő évadtól, 1963-ban visszahívták a Nemzeti Színházba, melynek azután haláláig tagja maradt. 1989-ben a színház örökös tagjává nyilvánították, a 2000-ben alapított Nemzet Színésze címet pedig az elsők között vehette át.
„... Az én életem a színház. S a hitvallásom; hiszek a színházban, a művészetben, az érzelemben és az emberi értelemben.”
Részlet Sinkovits Imre ars poeticájából. Lelkes Éva: Vallomás szóban és szerepekben. In: Film Színház Muzsika, 1961/34., 27. – Törzsgyűjtemény
Kovács-Burda Zita
(Színháztörténeti és Zeneműtár)
