Egy 1547-ben Kölnben nyomtatott kötet (Ant. 5160) lapjai között egy 19. századi patikai adagolócédulát találtunk. A könyv Erasmus Apophthegmatum… című műve, görög és latin szerzők bölcs mondásainak válogatása.
A könyvjelzőként használt, két hosszanti oldalán vékony csíkban visszahajtott papíron ennyi áll: „Alle 2 Stund. 2 Esslöffel voll. 27. Febr. [1]809”
Vagyis valamilyen gyógyszerből kétóránként két evőkanállal kell bevenni.
Gyógyszertári cédula
A cédula szélesebb részét díszítő kép feliratából azt is megtudhatjuk, hogy az Apotheke zur Heiligen Dreifaltigkeit, azaz a Szentháromság gyógyszertár orvosságáról van szó.
Hogy pontosan hol működött ez a Szentháromság gyógyszertár, egyelőre nem sikerült megállapítani, az azonosítás további kutatást igényel. Az Erasmus-kötetben lévő egyetlen bejegyzés szerint 1707-ben, Nagyszombatban vásárolta a könyvet az egyik tulajdonosa.
Viszonylag kevés patikacímke maradt fenn az elmúlt századokból, hiszen alapvetően efemer, rövid használatra szánt nyomtatványokról van szó.
A Budapesti Történeti Múzeum egyik, a Magyar Nemzeti Digitális Archívumban talált gyógyszertári céduláján szintén az Apotheke zur Heiligen Dreifaltigkeit elnevezés olvasható, és több részletében is sok hasonlóságot mutat az Erasmus-kötetből előkerült darabbal.
„Alle 2 Stunden 2 Esslöffel voll.” – gyógyszeradagolási előírás 1792. január 19-ei és 1809. február 27-ei dátummal
Mindkét cédulát téli hónapban írták, mindkettőn ugyanaz az adagolási javaslat áll, azaz két óránként két evőkanállal kell bevenni a szerből. Még az is elképzelhető, hogy mindkét esetben hasonló orvossághoz írták fel a használati utasítást a patikáriusok, például egy hurutoldóhoz vagy egy köhögéscsillapítóhoz. Ezeket a cédulákat általában zsinórral az orvosságos üveg nyakához erősítették.
Az ilyen patikai cédulák a szignatúrák közé tartoztak. Szignatúrának nevezzük egyrészt a patikában tárolt alapanyagok és készítmények edényein elhelyezett, névvel, hatással és olykor adagolással ellátott feliratokat, másrészt a betegeknek kiadott gyógyszerekhez csatolt adagolócédulákat is.
Ördög Ferenc patikanevekről szóló kutatásai szerint a leggyakrabban a Megváltó nevet használták a gyógyszertárak. Ezt követte a Szentháromság név, amit a mi cédulánk is visel, míg a harmadik legelterjedtebb elnevezés a Magyar Korona volt. Ezek után következtek az Őrangyal és az Isteni Gondviselés elnevezések. Ez a lista a 19. század végéről származik, de a Szentháromság név használatának elterjedése és divatnévvé válása Magyarországon már jóval korábbra, a XVIII. század közepére, a barokk katolikus megújulás időszakára tehető.
A vallásos témájú patikanevek mellett jelentős csoportot alkottak az állatnevekből képzett elnevezések is, például az Arany Oroszlánhoz, a Fekete Sashoz, az Unikornishoz címzett gyógyszertárak, amelyek a városi tájékozódást is segítették, hiszen a patikák cégérein jól felismerhető állatalakok jó eligazodási pontot jelentettek.
A régi patikák hétköznapi világa rajzolódik ki ebből a keskeny papírcsíkból is, amely az Erasmus-kötetben maradt fenn. Bár a cédula tulajdonosáról alig tudunk valamit, annyi valószínűnek tűnik, hogy könyvszerető ember lehetett, aki szívesen olvasgatta Erasmus tolmácsolásában régi szerzők bölcs mondásait. Hogy a felírt kúra hatékonynak bizonyult-e, azt csak remélhetjük.
Felhasznált irodalom:
- Ördög Ferenc: A patikanevek keletkezésmódjai. In: Név és társadalom, 1980, [... szerk. Hajdú Mihály és Rácz Endre], Veszprém, HN Veszprém m. Biz., Veszprém m. Tcs. VB Műv. Oszt.: TIT Veszprém m. Szerv, [1983], 235–239.
Túri Klaudia
(Régi Nyomtatványok Tára)
