Petőfi Sándor A tavaszhoz című versét és verskéziratát, valamint Szegedi-Szabó Béla kollégánk Tavaszi sorok című versét ajánljuk olvasóink figyelmébe.
Tavasz. A kép forrása: Az OSZK honlapja
„Ifju lánya a vén télnek,
Kedves kikelet,
Hol maradsz? mért nem jelensz meg
A világ felett?
Jöszte, jöszte, várnak régi
Jóbarátaid;
Vond föl a kék ég alatt
a Fák zöld sátrait.
Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,
Beteg most szegény,
Oly halványan üldögél ott
A föld küszöbén;
Áldást hoz majd a mezőre,
Ha meggyógyitod:
Édes örömkönnyeket sír,
Édes harmatot.”
Pest, 1848 április
Petőfi Sándor: A tavaszhoz. Részlet. In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1960 – Magyar Elektronikus Könyvtár
Petőfi Sándor (1823–1849): A tavaszhoz, Pest, 1848. április. Jelzet: Fond VII/8. – Kézirattár. A kép forrása: Copia. Digitalizált kéziratok
Petőfi Sándor emlékére
Végre száműztük a telet,
ez odvast, hideglelőst,
nem koppan már a föld,
a jégcsapok ideje lejárt,
régi-új arcát mutatja feléd a
száműzetésből visszatért forrás.
Hol vagy te most? Merre?
Azt mondják, a költő sose hal meg.
Karcsú alakod felvillan a
hegyek esti homályából.
A szabadság most még csak
holdbéli, néma virág.
Ő maga a titok kapuja.
Szarvassá változott fiak futnak
sáros arccal a vízfolyáshoz –
téged keresnek: ki a legbátrabb voltál –
egyszerre mese és vérző valóság,
folyók áradtak szavadra,
iramodtak felhők és végtelen puszták.
A költészet olykor több, mint az élet,
máskor fordítva.
Egy penge páros rím
maga a forradalmi elő-
készület.
De te jobban tudod: gyáva
embernek nem való.
Hol vagy te most? Merre?
Kinek fogod a kezét, ha fogod?
És ki ellen, ha még nem alszol?
Odalenn öles völgyek nyílnak –
Pompa senkiért, vagy mégis?
Te mindent tudsz, mit költő
tudhatott.”
Budapest, 2026. március 8.
Szegedi-Szabó Béla: Tavaszi sorok
Szegedi-Szabó Béla
(Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály)
