Marastony Antal: II. Rákóczi Ferencz. [Litográfia]. In: Nemzeti Képes Újság, 1. évf. 12. sz. (1863. április 5.). Címlaprészlet. – Törzsgyűjtemény
|
„Vezér valék s népem szerette én „Én küzdve a honért, veszélyezém „Hah! ám de többször vesztők a csatát, „Szerencsémnek letűne csillaga, |
„Ki elveszíté mindenét, honát, „Honom szent földe messze, messze táj! „Oh Isten áldd meg a magyar hazát, |
Eötvös Loránd: II. Rákóczi Ferenc keserve (Pest, 1862. február 9.). In: Ahol virág, madár megértenek. Báró Eötvös Loránd versei és fordításai. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a mutatókat összeállította Kis Domokos Dániel. Szörényi László ajánlásával, Budapest, Unicus Műhely, 2020, 90–91. – Törzsgyűjtemény
Keleti Gusztáv: Eötvös Loránd. 1858. Vászon, olaj, 95×79 cm. Magyar Nemzeti Galéria, FK4176. In: Ahol virág, madár megértenek. Báró Eötvös Loránd versei és fordításai. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a mutatókat összeállította Kis Domokos Dániel. Szörényi László ajánlásával, Budapest, Unicus Műhely, 2020. Borító – Törzsgyűjtemény
Eötvös Loránd II. Rákóczi Ferenc keserve című versét Pesten írta 1862. február 9-én. A XX. század végéig kéziratban lévő vers jelen korunkban először, teljes terjedelmében – stílszerűen – Borsiban, a fejedelem szülőhelyén hangzott el újra 1999. március 28-án egy Rákóczi-kori megemlékezésen, illetve az ünnepséget követő tudományos konferencián, majd szintén ebben az évben a Szatmárnémetiben rendezett konferencián. Nyomtatásban először 2000-ben jelent meg a „Rákóczi, mint a számkivetettség jelképe” témakör egyik dokumentumaként.
Az 1860-as évek elején még jórészt tiltottak voltak a Rákóczi-szabadságharcról szóló művek, nem egy hasonló tárgyú szöveget, cikket még rá néhány évre is komoly cenzori vizsgálat alá vetettek, vagy egyenesen elkoboztak.
Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága című színdarabja is a cenzúra elé került, épp 1862-ben, annak ellenére, hogy a pesti Nemzeti Színházban már 1861. május 24-én – az 1848-as ősbemutató kirobbanó sikere után – ismét előadták.
Szigligeti Ede: II. Rákóczy Ferencz fogsága. Szövegkönyv, cenzúrapéldány, Worafka József cenzor bejegyzésével. Címlap. Jelzet: NSZ M 89 –Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény
A könyvtárunk Színháztörténeti és Zeneműtára színháztörténeti gyűjteményében őrzött pesti Nemzeti Színház cenzúrapéldánya [NSZ M 89] szerint Worafka József cenzor engedélye csak 1862. március 16-án kelt, de március 23-án már ismét játszották a darabot.
Szigligeti Ede: II. Rákóczy Ferencz fogsága. Szövegkönyv, cenzúrapéldány, Worafka József cenzor bejegyzésével. Fol. 48. verso. Jelzet: NSZ M 89 – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény
Ugyanakkor a magyarországi osztrák katonai cenzúra még 1861 októberében is igen érzékenyen reagált a Rákóczi vagy a honvéd szó hallatán. A császári királyi katonai főparancsnokság a Budai Színház igazgatóságának egyenesen megtiltotta a II. Rákóczi Ferenc és A honvéd-huszárok című darabok további előadását.
Pesten Zrínyi Ilona szerepét ekkor is, azaz 1861–1862-ben, miként az 1848. évi ősbemutatón, Jókainé Laborfalvi Róza játszotta.
Rákóczit 1861-ben és 1862-ben Feleky Miklós és ifjabb Lendvay Márton játszották felváltva.
Míg a pesti Nemzeti Színházban Jókainé, a kolozsvári Farkas utcában lévő hajdani, egyik első magyar kőszínházban, a Kolozsvári Nemzeti Színházban, az 1861. szeptember 29-i bemutatón az akkor már befutott színésznő, Gvozdanovics Júlia alakította Zrínyi Ilonát. (A bemutató napján egyébként éppen a pesti Nemzeti Színházban is ez a darab ment.) A kolozsvári felújított előadás címszerepében pedig az ifjú Paulay Edét láthatták a nézők, aki alig egy éve vette feleségül a női főszereplőt, Gvozdanovics Júliát.
Veress Ferenctől, a híres erdélyi fotográfustól mindkét főszereplőről fennmaradt az eredeti, dedikált fotográfia, az 1861. évi előadás kosztümjében. A képek természetesen az akkori szokásnak és technikának megfelelően, a műteremben készültek. Ez az eljárás, vagyis a beállított, műtermi kép a színészekről még hosszú időn át, az 1900-as éveken túl is megmaradt.
Paulay Ede mint Rákóczi Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága című drámájában. Fotó: Veress Ferenc, 1861. Jelzet: KA 4520/9 – Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény
Paulay Edéné Gvozdanovics Mária mint Zrínyi Ilona, Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága című drámájában. Fotó: Veress Ferenc, 1861. Jelzet: KA 6103/3/3 – Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény
A helyenként politikai célzásokkal bővített darab telt ház előtt ment több ízben is, míg végül 1861. október 31-én az udvari kancellária kérdést intézett a főkormányszéknek, hogy hogyan engedhette meg a darab előadását. A választmány cenzora ekkor Gróf Lázár Miklós volt. Ő és Follinus János december 4-én kelt válaszukban azt felelték, hogy a darabot nem tartották tilalmasnak, hiszen Pesten, Budán és a katonai parancsnokság engedélyével itt is adták. Végül 1862. március 27-én ismét engedélyezték a darab előadását, mert Follinus hiteles szöveget szerzett, „melyben az eredeti szöveg botrányos része kihagyatott”. Ami pedig kissé komikusan hangzik, a főkormányszék még december 16-án a városi tanácsnak is rendeletet adott ki, hogy „ne tűrjön el az előadásokon sértő mondást a király, a királyi ház tagjai, s a hazaszeretet [!] ellen”. Fenyegetésképpen pedig az előadás azonnali megszakítását is kilátásba helyezték.
1863-ban pedig Thaly Kálmán II. Rákóczi Ferencről szóló írását, melyben a fejedelmet a „legnagyobb” és „leghazaszeretőbb magyar”-nak nevezte, a Marastoni Antal szép litográfiájával együtt, illetve az írást megjelentető Nemzeti Képes Újság, 1863. április 5-i, 12. lapszámát „elkobozták”. A lapot maga Thaly Kálmán szerkesztette. Az elkobzott és a később megjelenő engedélyezett példány Thaly hagyatékában maradt ránk, a szerkesztő megjelöléseivel.
Nemzeti Képes Újság, 1. évf. 12. sz. (1863. április 5.) Az elkobzott példány címlapja, a szerkesztő, Thaly Kálmán jelölésével. A nyitócikk Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferencz. 113–114. – Törzsgyűjtemény
A lapszám újranyomott példányában már helyette, az engedélyezett második változatban, a második oldalon A katona jó paripán... című vers a XVIII. századból szerepel.
Nemzeti Képes Újság, 1. évf. 12. sz. (1863. április 5.) Az engedélyezett szám címlapja, a szerkesztő, Thaly Kálmán jelölésével – Törzsgyűjtemény
A lapszám végén lévő apró üzenetek között a felelős szerkesztő, Thaly Kálmán megjegyzése:
„Lapunk jelen száma tőlünk nem függő akadály miatt jelent meg későbben.”
A szerk.: Főváros és vidék. In: Nemzeti Képes Újság, 1. évf. 12. sz. (1863. április 5.), 120. – Törzsgyűjtemény
A szerk.: Főváros és vidék. In: Nemzeti Képes Újság, 1. évf., 12. sz. (1863. április 5.), 120. – Törzsgyűjtemény
Ugyanakkor megmaradhatott Rákóczi szülőházának, sőt a fejedelem és Zrínyi Ilona konstantinápolyi sírhelyének ábrázolása is, sőt az elkobzott példányhoz képest, az eredeti Rákóczi-életrajzból átmentve egy külön képmagyarázat is bekerült:
„II. Rákóczi Ferenc fejedelem, kinek története minden magyar előtt ismeretes, 1676-ban született Zemplénvármegyében Borsiban. A régi várkastély, melyben a nagy fejedelem először látta a napvilágot, ma is épen áll, mint képünkön látható, s a b. Vay család birtokában van; birtokosai kegyeletben tartják, a hozzá kötött nemzeti emlékért.
Másik képünk a konstantinápolyi Szent-Benedek rendűek templomát tünteti fel, mely a Galata nevű városrészben fekszik. II. Rákóczi Ferenc 1735 ápril 8-kán Rodostóban elhunyván: bujdosó hívei által e templomban tétetett örök nyugalomra, az oltár előtt készített sírboltban, azon márványlap alá, mely képünkön látható. Rajta a fejedelem címere, és emlékét hirdető felirat díszlik. Mellette pihen a fejedelem édesanyja Zrínyi Ilona.”
– y – n.: Rákóczi Ferenc szülőháza és sírja. Képmagyarázatul. In: Nemzeti Képes Újság, 1. évf. 12. sz. (1863. április 5.), 119. – Törzsgyűjtemény
Nemzeti Képes Újság, 1. évf. 12. sz. (1863. április 5.) Az elkobzott és az engedélyezett számban egyaránt, 117. – Törzsgyűjtemény
*A fenti vers keletkezésekor még a tizennegyedik életévét sem töltötte be az ifjú Eötvös Loránd. Maga is láthatta akár a Nemzeti Színházban Szigligeti történeti drámáját, de sok más helyről, s elsősorban atyjától és Eötvös József történész barátjától, Szalay Lászlótól is sokat hallhatott a nagyságos fejedelemről, hiszen szépapja, vásárosnaményi Eötvös Miklós uram maga is részt vett a Rákóczi-szabadságharcban, Károlyi Sándor mellett mint Szatmár vármegye districtualis commissariusa.
A kis Eötvös Loránd versének számos irodalmi előzménye közül most csak egyet emelünk ki, a család régi barátjának veretes költeményét, mely még 1851-ben jelent meg, a cenzúra miatt Lipcsében, a tartalomjegyzék szerint „Gy. P.” a vers végén pedig „P. Gy.” monogram alatt, ki nem más, mint a fiatal, akkor még, versének kinyomtatása évében csak huszonöt éves Gyulai Pál:
„Messze-messze tőlünk Pontusz puszta’ partján,
Ott éltél ridegen, elfeledve, árván;
Halavány búbánat ott emésztett lassan,
Elszállván hős lelked árva sóhajokban.”
P. Gy. [Pál Gyulai]: Rákoczy. Részlet. In: Hangok a múltból. A magyar nemzet nagy napjainak emlékeűl. Összeszedte és kiadta két magyar honfi. [Kertbeny Károly és Eisler Mór] Keil Ernő és Társa, Lipcse, 1851, 266–270. – Törzsgyűjtemény
Újraközölte: R. Várkonyi Ágnes – Kis Domokos Dániel (szerk.): A Rákóczi-szabadságharc, Budapest, Osiris (Nemzet és emlékezet), 2004, 654–656.
Felhasznált irodalom:
- Ahol virág, madár megértenek. Báró Eötvös Loránd versei és fordításai. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a mutatókat összeállította Kis Domokos Dániel. Szörényi László ajánlásával, Budapest, Unicus Műhely, 2020.
- Eötvös Loránd: II. Rákóczi Ferenc keserve. Idézi: Kis Domokos Dániel: „Vezér valék! és íme hontalan!” Rákóczi mint a számkivetettség jelképe. In: „Rákóczi urunk... hadaival itten vagyunk”. A Szatmárnémetiben 1999 áprilisában megrendezett „Élő Rákóczi” konferencia anyagából. Szerkesztette Takács Péter, Debrecen–Nyíregyháza, 2000, 73–74. (63–79.)
- Kis Domokos Dániel: Drámai hangulat és reális értékelés: „Magyarok Törökországban” és Egy bujdosó kuruc”. Rákóczi-kultusz a színpadon. In: Századok, 146. évf. 4. sz., 2012, 961–980.
- Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferencz. In: R. Várkonyi Ágnes – Kis Domokos Dániel (szerk.): A Rákóczi-szabadságharc, Budapest, Osiris (Nemzet és emlékezet), 2004, 329–331.
- Eötvös Loránd: II. Rákóczi Ferenc keserve, In: R. Várkonyi Ágnes – Kis Domokos Dániel (szerk.): A Rákóczi-szabadságharc, Budapest, Osiris (Nemzet és emlékezet), 2004, 656–657.
- Várkonyi Ágnes: Befejezetlen történelem. Áttekintés a szabadságharc történetírásáról, 1707–2003. In: R. Várkonyi Ágnes – Kis Domokos Dániel (szerk.): A Rákóczi-szabadságharc, Budapest, Osiris (Nemzet és emlékezet), 2004, 717–773.
Kis Domokos Dániel
(Színháztörténeti és Zeneműtár)
