Kondor Béla: Paradicsom, kiűzetés. (Illusztráció Madách Imre: Az ember tragédiája című drámájához), 1963, rézkarc, 198x290 mm. Jelzet: Metszet1965/376 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

95 éve, 1931. február 17-én született Kondor Béla. Sokoldalú alkotó volt, elsősorban képzőművész és költő, de zenével is foglalkozott. Már életében legendássá vált, iskolát teremtett, még a „magyar grafika fénykorának” nevezett, 1960 és 1970 közötti időszak grafikai alkotói közül is kiemelkedett tehetségével, biztos szakmai tudásával, egyéni ikonográfiai rendszerével. Sajnos tragikusan rövid, alig több, mint másfél évtizednyi alkotói pálya adatott meg neki. 1972. december 12-én hunyt el.
Könyvtárunk Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtára a művész huszonhárom rézkarcát és két szabadlapos albumát őrzi. Az évforduló alkalmából szeretnénk Kondor Béla művészetének néhány jellegzetes vonását ezen az anyagon bemutatni.

Művészete

„A grafika a festészet ága és alapja egyaránt” mondta Kondor Béla már diplomamunkájának védése alkalmával, és mindvégig ennek szellemében alkotott: képzőművészeti alkotásai, még a festményei is, alapvetően rajzos jellegűek.
Kompozíciói olykor bonyolultak, szövevényesek, nem könnyű megtalálni a belső rendjüket, mivel céljuk gyakran éppen a káosz érzékeltetése. A zaklatott, kuszának ható vonalazás, vagy a rácsos szerkezetek közül tüzetes szemlélés után bontakozik ki a kép témája, emberalakok tűnnek elő belőlük.
Kondor Béla mindig is érdeklődött a technika, a műszaki újdonságok iránt. Leginkább régi mesterembert-ezermestert idézett alapállása, még hangszereket is készített. Gyermekkorától fogva élete végéig épített repülőmodelleket. Ezek a bonyolult, ugyanakkor törékeny szerkezetek aztán rendre felbukkannak a grafikákon, festményeken majd később fotogramokon is, mintha a kemény, karcolt vonalak a síkon kétdimenziós leképeződései lennének a térben elhelyezett, modelleket alkotó fapálcáknak. Ez fordítva is igaz: a repülőgépmodellek mintha háromdimenzióssá emelt vonalas ábrázolások lennének a térben. Nem műszaki, hanem esztétikai céllal alkotta ezeket a szerkezeteket, amelyek nem működtek, kizárólag a szépségük volt lényeges.
Nemcsak repüléssel kapcsolatos gépezetek, hanem másféle konstrukciók, építmények is szerepelnek a művész alkotásain. Némelyikük Bábel tornyára, vagy Tatlin III. Internacionálé-emlékművére emlékeztető állvány- vagy toronyszerű alkotmány, mint amilyen az Emberkéken látható. Mások idézhetnek archaizáló építészeti struktúrákat (Zene hajnaltájt), titokzatos gépezeteket (Illusztráció Madách Imre: Az ember tragédiájához II. Pokolbeli szerkezet).

Kondor Béla: Emberkék (Rakétakilövő állvány, Bomba), 1966, rézkarc, 290x270 mm. Jelzet: Metszet1967/367 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

Gyakran szerepelnek a kép egyes szintjei között összeköttetést teremtő létrák és lépcsők (Zene hajnaltájt, Sámsonnak levágják a haját, Bányászok), amelyek olykor önálló szerkezetet alkotnak. (Díszletek). Főleg a korai műveken bukkannak fel ipari környezetből származó sötét, rácsos struktúrák, munkásokkal.

Kondor Béla: Zene hajnaltájt (Zene, Koncert), 1965, rézkarc, 420x146 mm. Jelzet: Metszet1966/309 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

Kondor Béla művészetében a repülés rendkívül fontos összetett, központi motívum. Nagyon sok művén szerepel a repülés fogalomköréhez kapcsolódó gépezet vagy élőlény repülés vagy zuhanás közben, a talajon állva vagy zuhanás után földet érve.
Úgy tűnik, a repülés pozitív és negatív értéket egyaránt hordozhat, jót és a rosszat egyaránt kifejezhet, lehet felemelkedés és zuhanás egyaránt. E kettősség értelmezéséhez részben segítségül szolgálhat az életrajz ismerete. Kondor Béla gyerekkorában Pestszentlőrincen lakott, ahol a repülőtér közelsége révén csodálattal figyelhette a repülőgépeket. Gyermekként pilóta szeretett volna lenni és már korán elkezdett modelleket építeni. Egyszer kórházba került, ahol találkozott egy igazi, gépével lezuhant, sebesült pilótával. Egy másik alkalommal elszabadult a repülőgépmodellje, fedélzetén a húga egyik babájával, aki pilótának volt beöltözve, és nem is találták meg többé. Ezt követte a második világháború, amikor – még mindig gyerekként, leküzdve ellenérzését, házuk tetejéről nézte a város bombázását és a légicsatákat. Húga, Kondor Márta visszaemlékezése szerint:

A háború után különösen az űrrepülés tett rá nagy hatást, 1957-ben az első szputnyik, majd 1961. április 12-én Gagarin repülése.
Kondor Béla korának legkiemelkedőbb vívmánya volt a rakéta, de iróniára és kritikára vall, hogy az Emberkék című művén szétesőfélben van és a lezuhanás fenyegeti, mivel a kilövőállás, amelynek a tetejére próbálják emelőcsigával felemelni, igen ingatagnak tűnik. A Repülés és az Égi háború című képeken a repülő szerkezetek egész serege vonul fel, ezek általában kétfedelű repülőgépek, de az előbbi művön egy modernebb katonai gép, az utóbbin pedig helikopter és bombák is láthatók.

Kondor Béla: Égi háború (Égi csata), 1966, rézkarc, 587x498 mm. Jelzet: Metszet1967/669 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

Jellegzetes, a repüléssel kapcsolatos motívum egyfajta förgeteg, kavargó mozgás az égen, ami küzdelmet, összecsapást jelenít meg. Forrásuk talán a gyermekkorban látott légicsaták emléke, de első világháborús plakátok ábrázolásaira is emlékeztetnek. A címében is jelzett légicsatát az első világháborúra utaló sírfelirattal („Hősök sírja 1914”) és földi közelharccal kapcsolja össze az Égi háború.
A Repülés képen ugyan van repülőgép, de itt szárnyas emberalakok kavargó mozgása látszik, akárcsak az Ikaroszon. A Macska virággal grafikán két pillangószárnyú lény ütközik végzetesen, a Barátnőkön pedig a förgeteg üres, alatta a már lezuhant szárnyas figura látható.

Kondor Béla képein a repüléssel kapcsolatba hozható elemek nemcsak élettelen dolgok lehetnek, hanem élőlények is. A legfontosabbak a szárnyakat viselő emberalakok, akik lehetnek a Bibliából és a keresztény hagyományból származó angyalok és szentek, mitologikus hősök, de a világ kezdete óta repülni vágyó ember is felbukkanhat a képeken.
Érdekes megfigyelni, hogy ki milyen szárnyat visel. A legkorábbi művektől kezdve mindvégig szerepelnek sima, lepelszerű szárnyat viselő alakok. Ezek a szárnyak utalhatnak mitológiai hősre, például Ikaroszra és Daidaloszra. Ám az Ikarusz című művön nemcsak ők, hanem a róluk kamerával felvételt készítő angyal (?) is ilyet visel, a Paradicsom, kiűzetés (Illusztráció Madách Imre Az ember tragédiája című drámájához) képen pedig még a focizó fekete pálcikaemberek is.

Kondor Béla: Ikarus és Dedalos (Angyalok bukása, Zuhanó emberek és fényképész), 1957, rézkarc, 167x228 mm. Jelzet: Metszet1964/341 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

Egyes alakok jóval kisebb szárnyat kapnak, például Szent Ferenc a Szent Ferenc prédikál című képen vagy a bányában látható, csillét toló ifjú a Bányarémen

Kondor Béla: Szent Ferenc prédikál a madaraknak, 1967, rézkarc, 215x235 mm. Jelzet: Metszet1967/368 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

Egy másik, jellegzetes típus a hatalmas, dús tollazatú szárny, amely általában angyalra utal, ez emlékeztet leginkább a hagyományos angyalábrázolásokra. Ilyet visel az angyal a már említett Szent Ferenc prédikál képen. Szent Ferenc apró szárnyakat visel, feje fölött a Szentlélek lángjai lebegnek, ám elfordul a madaraktól, akik inkább az angyalhoz szállnak, körötte gyülekeznek. A Bányarém című metszeten a tollas angyalszárny a kézikocsiból kandikál elő baljós módon és talán maga a rémisztő bányarém is szárnyat visel, ha a mellette látható csíkos mintázatú felületet annak tekintjük.

Kondor Béla: Bányarém (Ikarus bukása), 1962, rézkarc, 110x246 mm. Jelzet: Metszet1970/479 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

A Zene hajnaltájt című művön középtájt a tollas angyal olyan, mintha egy középkori metszetről röppent volna ide, míg a legfelül éneklő, felirattal is jelölt kissé frivol angyalkórus („Engelchor”) tagjai nem viselnek szárnyat. Tollas szárnyú nőalakok őrangyalként állnak-lebegnek a női figurák mögött a Barátnők című képen is.
A szereplők még sok másfajta szárnyat is kaphatnak: lehet pillangószárnyuk (Macska virággal), lehet szemmel láthatóan mesterséges, épített szárnyuk, mint a kalapos figurának a Repülés képen, vagy akár denevérre, sárkányra emlékeztető szárny is, mint amilyen a különös módon zsiráfháton ülő kísértő ördögön látható a Kiűzetés című művön.
A további élőlények lehetnek különféle madarak, például a Szent Ferenc prédikál című képen fehér galambok vannak legnagyobb számban, de figyelemre méltó a közöttük röpködő, kicsit emberfejű, furcsa, fogas, groteszk lény, amelyhez hasonló a Schlagerbiennale Venedig című művön is felbukkan. Ez emlékeztet arra a madárcsontvázra, amelyet a fennmaradt fotók tanúsága szerint Kondor őrzött gyűjteményében 

Kondor Béla: Velencei sláger-biennálé, 1968, rézkarc, 414x291 mm. Jelzet: Metszet1970/481 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

Olykor a repülő élő és élettelen része nem válik szigorúan külön: A Biedermeier képen a „Biedermeier repülőgépezet kétszer legfeljebb 3x” felirattal ellátott kép egy szerkezet és egy madár szinte összeolvadó, egymásba alakuló ábrázolása.

Zuhanás

1961. április 12-e azonban nemcsak Gagarin repülése miatt emlékezetes, sajnos ugyanezen a napon zuhant ki Sarkadi Imre író Kondor Béla lakásának ablakán. Ez az esemény mintha változást idézett volna elő a művészetében. A repülés és az angyalok addig is jelen voltak képein, ám ezt követően vált hangsúlyossá a zuhanás motívuma. Addig a szárnyas alakok szilárd talajon álltak vagy repültek, ezt követően azonban zuhanás közben vagy a zuhanást követő földet érés után is megörökítésre kerültek. Olykor talán még barátja halálának körülményeire utaló motívumok is felbukkannak, például amikor egy-egy figura szárnyai úgy csavarodnak a test köré, ahogy Hubay Miklós visszaemlékezése szerint Sarkadi Imre hosszú esőkabátja csavarodott az író teste köré zuhanása során:

Így a szárnyak szinte a figura ellen fordulhatnak és akadályozva őt, a bukás előidézőjévé válhatnak, mint például a Barátnők című képen.
Jellegzetes, a repüléssel kapcsolatos motívum egyfajta förgeteg, kavargó mozgás az égen, ami küzdelmet, összecsapást jelenít meg. Forrásuk talán a gyermekkorban látott légicsaták emléke, de első világháborús plakátok ábrázolásaira is emlékeztetnek. A címében is jelzett légicsatát az első világháborúra utaló sírfelirattal („Hősök sírja 1914”) és földi közelharccal kapcsolja össze az Égi háború, ez a felirat más művektől eltérően nem humoros.
A Repülés képen ugyan van repülőgép is, de itt szárnyas emberalakok kavargó mozgása látszik, akárcsak az Ikaroszon. A Macska virággal grafikán két pillangószárnyú lény ütközik végzetesen. E kép talányos címére pedig magyarázatul szolgálhat Ágh István költő visszaemlékezése, amely szerint Kondor Bélának volt „a világ legszebb, legokosabb” fekete macskája:

A Barátnőkön a förgeteg már üres, alatta csak a lezuhant szárnyas figura látható.

Összegzés

Kondor Béla művészetének rendszere annyira egyedülálló és összetett, hogy néha teljesen egymással ellentétes értelmezési lehetőségeket is lehetővé tesz. Képes a legtávolabbi dolgokat összekapcsolni művein, de nem a szintézisüket hozza létre, hanem együttes alkalmazásukkal teremtő feszültséget kelt. Hagyománykövető a középkorig, ugyanakkor a legmodernebb technikai eredményeket is ábrázolja. Művein jelen van a szent és a profán, a komolyság és annak paródiája is, mintha a művész időnként kikacsintana a nézőre. Művei ezért máig talányosak, a kutatókat és a közönséget egyaránt foglalkoztatják.

A képaláírásokat a Kondor Béla (1931–1972) Oeuvre-katalógus leírása szerint adtuk meg.

Felhasznált irodalom:

• Kondor Béla: „A tettek végén irgalmatlan sötétség látszik”. Dokumentumok. A Képzőművészeti Főiskolán elhangzott diplomaismertetés jegyzőkönyvi szövege 1956 júniusából. In: Kortárs, 48. évf. 10. sz. (2004. október), 27–34.
• Kondor Mária: A repülés igézete. In: Új Holnap, 46. évf. 1. sz. (2001), 74–76.
• Legenda Sarkadi Imréről (Lejegyezte Albert Zsuzsa). In: Látó, 6. évf. 10. sz. (1995), 88–96.

• Kondor Béla (1931–1972) Oeuvre-katalógus, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai sorozat, Interpress, Budapest, 1984.

Tasnády Attila
(Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár)