A Religion, Culture, and Identity Formation in the Habsburg Monarchy című konferencia absztraktfüzetének borítója
2026. április 16–17-én a Piarista Rend Magyar Tartománya, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézet, valamint a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola nemzetközi konferenciát szervezett Religion, Culture, and Identity Formation in the Habsburg Monarchy címmel. A kétnapos, interdiszciplináris tudományos tanácskozás szervezői köszöntőjükben a vallás és a vallási intézmények összetett, sokrétű szerepét hangsúlyozták a Habsburg Monarchián belüli oktatás, kultúra és identitás alakításában. Kiemelték, hogy a felekezetileg sokszínű Monarchia kiváló terepként szolgál annak vizsgálatához, miként hatottak évszázadokon át a vallási hagyományok a politikai hatalomra, a társadalmi szerkezetekre és a kulturális gyakorlatokra szerte Közép- és Kelet-Európában. Rámutattak arra is, hogy birodalmi kereteken belül működő felekezeti oktatás és egyházi intézmények kiváló teret kínáltak a nemzeti, nyelvi és vallási identitások megőrzésére, illetve fejlesztésére.
Bárány Zsófia előadásában az 1840-es években készített, a magyar oktatásügyet vizsgáló püspöki reformtervezeteket ismertette. Az 1840-es évek állami iskolarendszerébe a katolikus egyház iskolái tartoztak, melyek egyben az állam iskolái is voltak. Az evangélikusoknak és reformátusoknak saját iskolarendszerük volt, amelyet saját anyagi eszközeikkel tartottak fenn. Noha a Ratio Educationis (I. 1777, II. 1806) az ország valamennyi iskoláját állami felügyelet (Helytartótanács) alá helyezte, az iskolák felekezetiek maradtak. Az állami hatáskör csak a felügyeletre, valamint a felsőbb tanügyigazgatásra vonatkozott. A protestánsok a Ratio hatálya alól is kivonták magukat. Az állami irányítás a tankerületeken keresztül működött: az illetékes hivatalnokok a tankerületek élén álló tanulmányi főigazgatóknak tettek jelentést. Utóbbiak általában magas rangú, többnyire az oktatásügyhöz kötődő katolikus egyházi személyek voltak.
Az 1840-as évek elején a kormány felkérte Mednyánszky Alajos írót és tisztviselőt a magyar iskolarendszer reformjának kidolgozására. Mednyánszkyról érdemes megemlíteni, hogy képes volt összekapcsolni a hungarus identitást a magyar nemzeti törekvések elfogadásával. Jellegzetes kultúraközvetítő volt. A szlovák folklórt úgy ültette át németre, hogy az megihlette a magyar írókat. Tagadta az erőszakos magyarosítás vádját és valóját:
„a magyar nyelv terjesztése tisztán irodalmi, ezért csak a műveltebb osztályokra irányul minden kényszer nélkül”.
Miskolczy Ambrus: A „hungarus alternatíva”: példák és ellenpéldák. (Fejes Jánostól Rumy Károly Györgyig). In: Regio, 2009/2, 34. – Elektronikus Periodika Archívum
Mednyánszky a magyar nyelv terjesztésében látta a hungarus egység tovább éltetését. Nem tartotta hatékonynak a magyarosítást, sőt „vétkesnek” tartotta az erőltetett iskolai magyarosítást, ám ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar nyelv a latin helyét átvegye. Véleménye szerint ily módon a magyar nyelv terjesztése megerősítheti az ország egységét.
Az iskolai reformer terveit mások mellett a csanádi püspökkel, Lonovics Józseffel, az egyházi érdekekeit védő, ugyanakkor nemzeti érzelmű politikussal, diplomatával együttműködve dolgozta ki. Lonovics javarészt Egerben szocializálódott, amely bővelkedett oktatási és tudományos intézményekkel. A fiatal politikus elöljárója Pyrker János László, egri érsek, mecénás, német nyelven író költő volt, aki kiemelkedő szerepet játszott a magyar kulturális életben. Ő alapította például 1828-ban az első magyar nyelvű tanítóképzőt Egerben. Életműve kitüntetett részének tartotta az oktatási intézetek létrehozását.
„Az év során [ti. 1829-ben] a Szepességhez hasonlóan Egerben is létrehoztam [ti. Pyrker] a leendő falusi tanítók képzésére egy tanítóképzőt, valamint az egri ifjúság számára egy rajziskolát. Mindkettő kiválóan prosperál. A legjobb dolog, amit életemben szerencsém volt létrehozni, az talán a két tanítóképző intézmény felállítása volt, hiszen az azóta eltelt huszonkét év alatt, a szepességi és az egri intézetből, többszáz képzett falusi tanító került ki, és kapott állást.”
Pyrker János László: Életem (1772–1847). Ford. Kósa Györgyi, Eger, Líceum Kiadó, megjelenés alatt. Idézi Bárány Zsófia: „Az iskolák nem arra szánvák, hogy azokban tudósok képeztessenek!” Lonovics József oktatásügyi munkálatai a reformkorban. In: Pedagógiatörténeti Szemle, 2025/2, 33. – Elektronikus Periodika Archívum
Nem meglepő, hogy Lonovics püspökként Temesvárott Eger példáját követte líceumalapítási törekvéseiben.
Mednyánszky halála (1844) után a nádor felkérte Lonovicsot az oktatási reformtervek továbbfejlesztésére. A püspök bizonyos területeken folytatta Mednyánszky munkásságát, például a magyar nyelv nála is kiemelkedő szerepet kapott. Az 1844: 2. törvénycikkben a diéta többek között arról határozott, hogy a kapcsolt részek fő- és középiskoláiban rendes tárgyként fogják tanítani a magyart, amely Magyarországon a közoktatás nyelve lesz. A szabályozás dacára maradtak azonban gyakorlati kérdések a magyar nyelv oktatása körül. A főpap például ‒ több évtizedes kívánalomként ‒ sürgette, hogy a gimnáziumokban rendes tantárgyként oktassák a magyar nyelvet (litteratura hungarica).
„[…] a magyar nyelv további kimüvelését s terjedését főleg az iskoláktól várja […].”
Lonovics József tanulmánya a gimnáziumi oktatás reformjairól. Temesvár, 1945. nov. 8. Idézi Bárány Zsófia: „Az iskolák nem arra szánvák, hogy azokban tudósok képeztessenek!” Lonovics József oktatásügyi munkálatai a reformkorban. In: Pedagógiatörténeti Szemle, 2025/2, 37. – Elektronikus Periodika Archívum
Lonovics magyar nyelv ügye melletti törekvései közismertek voltak: 1843-ban Magyar Tudós Társaság tiszteleti tagjává választották. A tudós közösség döntésében kiemelt szerepet játszott a politikus–főpap magyar nyelv ügye melletti elkötelezettsége.
Ám a püspök Mednyánszky oktatási javaslataitól eltérő, új terveket is megfogalmazott. Például teljesen másképp képzelte el a felsőoktatás szerkezetét, illetve ‒ ezzel összefüggésben ‒ szigorúbb napirendet szorgalmazott a diákok számára.
„Valamint a’ házi úgy iskolai nevelésnek főtitka abban rejlik, hogy az ifjak, a’ mennyire az egészségbeli tekintet megengedi, állandóul el legyenek foglalva ’s mennél kevesebb olly üres idejök maradjon fel, mellynek használata szabad tetszésökröl függjön.”
A jogászi tanfolyam tanulmányiról (Lonovics József s.k. tervezete). Idézi Bárány Zsófia: „Az iskolák nem arra szánvák, hogy azokban tudósok képeztessenek!” Lonovics József oktatásügyi munkálatai a reformkorban. In: Pedagógiatörténeti Szemle, 2025/2, 40. – Elektronikus Periodika Archívum
Bányászakadémiai hallgatók Selmecbányán, 1850 körül. F. Kollarz kőnyomata. Hajdu János: Felsőbb oktatásügy és tömegnevelés. In: Magyar művelődéstörténet, Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1942. Ötödik kötet. Az új Magyarország, szerk. Miskolczy Gyula – Magyar Elektronikus Könyvtár
A főpap javaslatai között különösen figyelemre méltó az a felvetés, miszerint az anyanyelvű elemi iskolákat vegyék ki az állami felügyelet alól. Úgy vélte ugyanis, hogy a plébánosok, esperesek és püspökök helyismeretükkel jobban felügyelhetik és fejleszthetik ezeket az intézményeket, mint az állami hivatalnokok. A szóban forgó felügyeletet a tankerületi főigazgatónak alárendelt, királyi kinevezésű, tehát állami hivatalnok, az elemi iskolai felügyelő látta el. Csak a hitoktatás tartozott püspöki felügyelet alá.
Falusi iskola, ha a tanító távol van. In: Kakas Márton naptára 1861-re, Pest, Landerer és Heckenast, 66. lap. A kép forrása: Hajdu János: Felsőbb oktatásügy és tömegnevelés. In: Magyar művelődéstörténet, Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1942. Ötödik kötet. Az új Magyarország, szerk. Miskolczy Gyula – Magyar Elektronikus Könyvtár
A konferencia előadásaiból tanulmánykötet készül. A rendezvény absztraktfüzete elérhető itt:
Felhasznált irodalom:
- Bárány Zsófia: „Az iskolák nem arra szánvák, hogy azokban tudósok képeztessenek!” Lonovics József oktatásügyi munkálatai a reformkorban. In: Pedagógiatörténeti Szemle, 2025/2. 30‒44.
- Kiss Erzsébet: Az alsó és középszintű oktatás 1848/1849-ben. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében, Budapest, 1997.
- Miskolczy Ambrus: A „hungarus alternatíva”: példák és ellenpéldák. (Fejes Jánostól Rumy Károly Györgyig). In: Regio, 2009/2, 3‒46.
Beszámolók:
- Vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában. In: A Piarista Rend Magyar Tartományának honlapja
- Vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában. In: Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola honlapja
- Vallás, kultúra és identitásképződés a Habsburg Monarchiában – Nemzetközi konferencia a Sapientián. In: Magyar Kurír katolikus hírportál, 2026. április 15.
- Vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában – Konferencia a Sapientia Főiskolán In: Magyar Kurír katolikus hírportál, 2026. április 21.
Kapcsolódó blog:
Bárány Zsófia
(Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)
