„Egy hónappal a megnyitó előtt verődtünk össze. Össze-vissza szedett társaság. Sok ismert kitűnő név és sok ismeretlen szürke vidéki komédiás. Egy része Aradról, más része Szegedről, Pécsről, egy nagyobb töredéke Kolozsvárról jött fel.”

Hegedüs Gyula: Emlékezések [a Vígszínház első huszonöt évére], [ill. Balázsffy Rezső], Budapest, Légrády, 1921, 10. – Törzsgyűjtemény

„A szerződtetett művészgárda félkörben állott föl. Balról a hölgyek mosolygó arccal: Haraszti Hermin, Delli Emma, Kalmár Piroska, Nikó Lina ismertebb nevek, hogysem ismertetésre szorulnának, a legmarkánsabb két női erő: Hunyadi Margit és Lánczy Ilka gátolva voltak a megjelenésben. A nők között az új nemzedéket két szép leány képviseli: Wollner [Varsányi] Irén és Lenkei Hedvig, de a többiek is kitűnnek egyelőre szépségükkel. A férfiak során ott áll Molnár László, akit szintén nem szükséges ismertetni; ott van Szathmáry Árpád, Fenyvesi Emil, Balassa Jenő, Ráthonyi Ákos, Sziklay [Kornél], Gyöngyi [Izsó], Gaál Gyula, Tapolczai [Dezső], mind kiváló erők, akik nyugodtan mehetnek a fővárosi közönség ítélete elé. A művészgárda élén Ditrói Mór áll, a kolozsvári színház volt jeles igazgatója, aki, miután irodájában fogadta a bérlő igazgatóságot, Keglevich István grófot, Szécsi Ferencet és Faludi Gábort, lejött velük a színpadra, hol a személyzet erősen megéljenezte őket. Keglevich gróf elmés beszéddel üdvözölte a színház tagjait, kiknek nevében Gaál Gyula felelt. A kölcsönös üdvözlések és bemutatások után a személyzet mindjárt munkába fogott. Az igazgatói irodában először Kozma Andor Prológusának olvasó próbája folyt le, melyben Lenkei Hedvig, Balassa, Gaál és Tapolczai játszanak. Tizenegy óra tájban megjelent Jókai, a vígszínház megnyitó darabjának nagynevű szerzője. Nem sokat teketóriázott, hanem elővette zsebéből a darabot, melynek címe A Barangok, és belefogott halk, de csengő, szimpatikus hangján az olvasásba.”

A Vígszínház első munkanapja. In: Budapesti Hirlap, 16. évf. 93. sz. (1896. április 3.), 8. – Törzsgyűjtemény

„– Mit akarnak itt ezek a vidékiek? (…) És ki az a Sziklai Kornél, Ráthonyi Ákos meg az a Molnár László?
Így dohogott az elsőrangú színházaihoz szokott közönség, amely nagyon elszégyellte volna magát, ha csak sejti is, hogy mi vár rá majd három nap múlva, mit jelent majd számára, de még az unokái számára is, például az a két név, amelyet én is csak úgy tudtam megtalálni a színlapon, hogy ceruzával áthúztam a jelentékenyebb szerepeket játszó művészek neveit. Így maradt áthúzatlanul két akkor még jelentéktelen név: Hegedűs Gyula és Varsányi Irén. Ez a Hegedűs Gyula lesz három nap múlva annak a stílus-forradalomnak a vezére, amely ledönti a dohos színészet utolsó bástyáit és kitűzi a tökéletes színjátszás zászlaját.”

Bárdi Ödön: A régi Vígszínház, [Budapest], Táncsics Kiadó, 1957, 22. – Törzsgyűjtemény

„A vígszínház május elseji megnyitó előadására már naponkint tartják a próbákat. Az olvasópróbán Jókai maga olvasta »Barangok« czimű színművét. Ennek 3-ik felvonásában egy bordal fordul elő, s itt Jókai a Vörösmarty »Fóti dalát« alkalmazta, maga énekelte el Egressy Béninek hozzá szerzett s már elfeledett dallamát. Jókai után írták le a zenekar számára a dallamot. A megnyitó előadásra Kozma Andor írta a prológot, s ezt követi a »Barangók« előadása.”

Irodalom és művészet. In: Vasárnapi Ujság, 43. évf. 16. sz. (1896. április19.), 252. – Elektronikus Periodika Archívum

„Meszesgödörnek, homokbuckának nyoma sem volt. Aszfaltos járdák, gázlámpák, új kerítések rámázták a színház körüli utcákat – villany és gáz ontotta a fényt, a mi szemünknek szokatlant. Hintók tömege hajtott a főbejárat elé, s a portás – mint egy táborszernagy, olyan előkelő volt ezüstgombos hosszú pálcájával – segítette kiszállni az estélyiruhás közönséget… Ilyet a mi környékünk most látott először. És belül? A nézőtere? Mesébeillő!”

Bárdi Ödön: A régi Vígszínház, [Budapest], Táncsics Kiadó, 1957, 22. – Törzsgyűjtemény

„A Vígszínház természetesen számított arra, hogy a „Baranghok” három előadás után végleg a süllyesztőbe kerül. A bemutatóból neki mindössze Jókai Mór neve kellett.”

Bárdi Ödön: A régi Vígszínház, [Budapest], Táncsics Kiadó, 1957, 22. – Törzsgyűjtemény

„Valami zagyvaság volt ez. Vagy mi nem értettük a költőt, vagy a publikum mindkettőnket. Volt a darabban minden. Felvonulás, nemzeti ünnep. Magyarok, angolok, Tallérossi Zebulon, urak, parasztok, frakk és díszmagyar. Töltött képoszta és „buffet”. (Jókai utasított bennünket arra, hogy ugy mondjuk ki a „buffet”-et, ahogy írva van.)”

Hegedüs Gyula: Emlékezések [a Vígszínház első huszonöt évére], [ill. Balázsffy Rezső], Budapest, Légrády, 1921, 10. – Törzsgyűjtemény

„A Vígszínház királyi följárójánál a villamos lángok ma nemzetiszinü drapériákat ragyogtak be, az udvari páholy szalonját Keglevich István gróf a királyné arcképével díszíttette, sőt egy üveg cognacot is odakészíttetett az asztalra, a nézőteret nagy és díszes közönség töltötte meg, egyszóval várták a királyt, aki este fél nyolc órakor Gizella kir[ályi] hercegnő társaságában meg is érkezett. Az előcsarnokban Keglevich, István gróf, Széchenyi Béla gróf, Rosenberg Gyula, hatvani Deutsch Sándor, Wagner Géza, Lánczy Leó, Szécsi Ferenc dr., Faludi Gábor és Fellner műépítész fogadták a királyt, a kit a Vígszínház részvénytársaság nevében Széll Kálmán üdvözölt.”

Budapesti Hirlap, 16. évf. 126. sz. (1896. május 7.), 10. – Törzsgyűjtemény

„A jó öreg királyunk (…) nagyon fáradt volt és korán fekvő ember volt és bizony elszunyókált egy kicsit. Én egy Bouquet nevű, öreg, zsörtölődő, kotnyeles hivatalnokot játszottam és fehér köténnyel, ingujjban tejszínhabot vertem egy rézüstben. Az első felvonásban a konyhából jövök egy habverővel a kezemben. Felpislantottam a királyra. Fölébredt és jót nevetett. A második felvonást már nem várta be. Hazament anélkül, hogy az államtitkárt látta volna. A cimszereplő t.i. csak a II-ikban lép fel.”

Hegedüs Gyula: Emlékezések [a Vígszínház első huszonöt évére] [ill. Balázsffy Rezső], Budapest, Légrády, 1921, 12. – Törzsgyűjtemény

„A Vígszínház (…) [m]inden erejével Bisson: Az államtitkár úr című vígjátékára készült, és azt olyan előadásban és olyan keretek között hozta színre, amely valóban forradalom volt a magyar színészet történetében.”

Bárdi Ödön: A régi Vígszínház, [Budapest], Táncsics Kiadó, 1957, 22–23. – Törzsgyűjtemény