Az In memoriam Lázár Ervin című virtuális kiállítás nyitó oldala
Az In memoriam Lázár Ervin című virtuális kiállítás a húsz évvel ezelőtt, 2006 végén elhunyt író, Lázár Ervin tiszteletére készült el 2007-ben felső tagozatos és gimnazista diákokkal együttműködésben. A szolgáltatás a már korábban digitalizált Lázár Ervin-művek és a Szent László Gimnázium diákjai által készített alkotások felhasználásával, egy rajzpályázat kapcsán született képekkel kiegészülve állít emléket az írónak. Az összeállítás megörökíti a könyvtárunk és a Magyartanárok Egyesülete által meghirdetett rajzpályázat eredményhirdetése kapcsán megrendezett kiállítást és a nap további eseményeit is. Az alábbiakban a 2009-ben lezárult szolgáltatásunkból adunk ízelítőt:
Illusztráció A Hétfejű Tündér című meseregényhez. In memoriam Lázár Ervin
„Ha abból a tükörből néztük a világot, amelyet ő tartott, ha a műveiből, ha az ő szemével néztük – mást láttunk! Káprázatosan különöset, játékosabbat, vidámabbat, gyerekesebbet. Sóvárgó szívvel és sóhajtva megállapíthatjuk, hogy jobb volt a világ, amikor közöttünk élt – derűsebb, könnyűbb és könnyelműbb. Istenem, hányszor derítette fel komor képünket mindig mosolyra kész kedélyével, hányszor kerültük meg a mohos falakat könnyelmű jókedvvel, mielőtt ránk omolnának.
Együtt jártuk a pályát és jó volt és fölemelő volt Vele versenyezni! Meg a különböző görbe utakat róni, az éjszakába vesző vargabetűket, amit úgy hívtak, hogy élet, a mi életünk.”
Csukás István: Búcsú – Lázár Ervintől. Részlet (Elhangzott Lázár Ervin búcsúztatóján, 2007. január 10-én, szerda délután 3 órakor, a Farkasréti temető ravatalozójában.). In memoriam Lázár Ervin
Illusztráció A Hétfejű Tündér című meseregényhez. In memoriam Lázár Ervin
„Ki ennek születik, ki annak, Lázár mesemondónak jött a világra. Minden azzá tette: a »rácpácegresi« örökség, a látásmódja, a fantáziája, a beszédmódja. A szeretetről mesélt. Fölötte tényleg ott voltak a csillagok, lelkében az erkölcsi törvény, talpa alatt »ridogáltak a füvek«, barátai voltak a lovak, kutyák, madarak, és nem tudott betelni azzal, amit úgy hívunk, hogy gyerekkor. A könyveit cseh, dán, észt, francia, lengyel, lett, német, olasz, orosz, spanyol, svéd, szlovák nyelvre fordították. De a világhír ábránd, ehhez »lázárul« kéne tudni a világnak. Nemcsak az fordíthatatlan, hogy: »Ha három lábon gyábokorsz«, hanem az is, hogy világfája a rácpácegresi Nagy Szederfa, s hogy »amióta a föld gömbölyű, minden falu, minden vége Isaszeg felé esik.«”
Komáromi Gabriella: Berzsián elment (A mesemondó Lázár Ervinről). Részlet. In memoriam Lázár Ervin
Illusztráció A Négyszögletű Kerek Erdő című meseregényhez. In memoriam Lázár Ervin
„Az egész ifjúkoromat áthatotta ez a Lázár Ervin meséiből merített remény, hogy egyszer én is megtalálom majd ezt az erdőt (legyen akármilyen formája is), és végigbukfencezem az elejétől a végéig. Hittem benne – hiszen a mesemondók minden szava igaz –, hogy Mikkamakka értem is eljön és magával visz oda, ahol nem kell szégyenkeznem azért, mert egy kicsit másmilyen vagyok. Elvisz oda, ahol kicsit mindenki másmilyen, de ez nem számít, mert erősebb kötelékek is léteznek, mint az, hogy ujjal mutogatunk a másikra, hátat fordítunk neki, megbélyegezzük, leszóljuk, netán becsméreljük. Ha Lázár Ervin azt állítja, hogy ez a világ létezik, akkor ez bizonyára így is van – gondoltam.”
Boldizsár Ildikó: Lázár Ervin öröksége. Részlet. In memoriam Lázár Ervin
Szigfrid búcsúfellépése. Illusztráció A kisfiú meg az oroszlánok című meséhez. In memoriam Lázár Ervin
„Tapasztalatom szerint minden meséje – igaz, más-más síkon – egyaránt hat a mesehallgató 2–3, 4–6, 7–9 éves, vagy még idősebb gyerekre és a 30–40, netán 60–80 éves szülőre, könyvtárosra, tanárra, nagyszülőre. Mi több, a huszonéves főiskolai, egyetemi hallgatók ugyancsak élvezettel hallgatják, mesélik, mondják, idézik, parafrazálják Lázár Ervin történeteit, nyelvi, lélektani leleményeit. Tehát meséit a lehető legjobb, generációk közötti kapcsolatteremtő eszközként érdemes értékelnünk. Ezzel a „mesebeli” képességével ő könyvek sorát ajándékozta a magyarul olvasók millióinak, míg a hozzá leginkább közel állók tarisznyájában inkább csak 1-1 ilyen jellegű kincs található (Kis herceg, Micimackó). Végleges távozása még élesebben rajzolja elénk a feladatok garmadáját: olvassunk gyerekeinknek, unokáinknak, tanítványainknak, tehát menjünk könyvtárba, könyvesboltba, vegyük kézbe, észbe, élménybe, emlékezetbe!”
Nagy Attila: Sorok Lázár Ervinről. Részlet. In memoriam Lázár Ervin
M. J. (szerk.)
(Főigazgatói Kabinet)
