„Reggeli 7 óra volt. A nép a főutakat s utcákat elfoglalá, s kéj sugárzó szemekkel s feldobogó mellel várta a hősöket, kik kiküzdék szabadságait. Lódobogást lehete hallani. A Király utcán 7 huszár jött be vágtatva. De a napbarnított bajnokoknak büszke vágtatásokkal nemsokára fel kelle hagyni, mert az ujongó, 'éljen'-t mennydörgő nép megragadta zabláikat. Körülvették őket, csókjaikkal halmozák, ezer kéz nyúlt feléjök, ezerfelé kellett kezöket nyújtani, kezet szorítani!... Ki őket érintheté, boldog vala, ki őket átölelheté, átölelte a menny üdvét!... Virágokkal, füzérekkel halmozák, nemzeti szalagokkal s rajtokkal ékítek fel, bort, kalácsot, pénzt ajánlanak szeretetök zálogául s örömökön mindenki örvendett s kimondhatatlan kedvében mindenki sírt!”

Ludasi Mór – Szilágyi Sándor: Pest ágyúztatása és Buda megostromlása. Az 1849. ápril 24-től május 22-ig terjedő napok története. In: Budavár bevételének emlékezete, 1849, [vál., szerk., a bev. tanulmányt és a jegyzeteket írta Katona Tamás], [sajtó alá rend. Hermann Róbert, Pelyach István, Tirts Tamás], Budapest, Európa, 1989, 307–371., 320–321. – Törzsgyűjtemény

„[A]míg az ellenség Buda várának védelmére szorítkozik, vitézségét el kell ismernünk és minden derék katonának meg kell elégednie azzal, hogy ellenfelét foglyul ejtse és lefegyverezze.
Ha azonban Pest a harc alatt bombáztatnék, vagy a Lánchíd felrobbantatnék, ami az ellenségre nézve semmiféle előnyt nem jelentene, velünk szemben pedig aljas cselekedet volna, a várba való behatolás után az egész ellenséges védörség felkoncolandó. (…)
Ha azonban az ellenség még a mai éj folyamán Budavárát kiürítené, az összes csapatok állásaikban maradnak és előőrseiket Buda városa körül, arcvonalukkal kifelé, vagyis Pestnek háttal állítják fel. Ebben az esetben a hadtestparancsnokok a legszigorúbban ügyeljenek arra, hogy a legénység a számára kiutalt táborhelyen maradjon, egyébként még a vár megrohamozása esetén is tartózkodjék a magánlakások fosztogatásától, a Komáromban április 30-án kiadott napiparancs értelmében.”

Görgei Artúr: Intézkedés 1849. május 4-re, Főhadiszállás Bajna, 1849. május 3. eredetije német, magyar fordításban közli: Aggházy Kamil: Buda ostroma 1849. május 4–21., szerk. és sajtó alá rend. Hermann Róbert, Budapest, BFL, 2001., 1. kötet, 154–158. – Törzsgyűjtemény

„[É]n éppen azért, nehogy Pest városát a bombáztatásnak kitegyem, Aulich tábornoknak még a vár körülzárása előtt azt a parancsot küldtem, hogy a vár ellen a pesti partról való minden támadást, avagy csak tüntetést is szigorúan megtiltson, sőt itt még csak egyetlen ágyú mutatkozni se merjen a vártüzérség egész horderőkörében; az utólag e részben elrendelt nyomozás eredménye pedig kimutatta, hogy ezen parancsom szigorúan meg is tartatott.”

Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években; ford. németből id. Görgey István, Budapest, Franklin, 1911, 2. kötet 67. – Törzsgyűjtemény

„Pesten már reggel híre terjedt, hogy Görgei serege közeledik. Erre a lakosság egyre növekvő csoportokban sietett ki a Dunapartra, hogy a várható eseményeknek szemtanúja lehessen. Délelőtt 11 órakor már a pesti Dunapart egész hosszában, de különösen a Lánchíd és a Sóház utca közt, »tengernyi sokaságú nép hullámzott.«”

Aggházy Kamil: Buda ostroma 1849. május 4–21., szerk. és sajtó alá rend. Hermann Róbert, Budapest, BFL, 2001, 1. kötet, 166. – Törzsgyűjtemény

„Válaszában Hentzi tábornok azt a gondolatot, hogy ő a rábízott helyet ellentállás nélkül feladja, gúnnyal visszautasította; kijelentette, hogy Buda valóban tartható hely, jóllehet a mi nyakrafőre való visszavonulásunk az év elején az ellenkezőjét látszott bizonyítni; felszólított engem tüzelésem tüsténti beszüntetésére, ha azt akarom, hogy ő Pestet kímélje; egyébiránt Pestet – tevé hozzá – mégis kénytelen lövetni, még pedig azonnal, minthogy onnan épp az imént ágyútűzzel megtámadták. Ezután helyreigazítja azt a téves hiedelmemet, hogy neki Magyarország a hazája, – és végezetül kijelenti, hogy a helyet utolsó emberig tartani fogja, a mint azt becsület és kötelesség parancsolják.”

Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években, ford. németből id. Görgey István, Budapest, Franklin, 1911, 2. kötet, 65. – Törzsgyűjtemény

„Debreczen, Május 6-n délután 2 óra.

Édes kedves Feleségem!

Éppen most kezd itt szárnyra kapni azon hír, hogy Henzi Pestet bombáztatja, – hidd meg angyalom – ha igaz – Henzi uram golyója szívemet nem kevésbé döbbenti meg, mint a Dunasoron álló házak ablaküvegeit. Megrezzen bennem a lélek azon tudatra hogy egyetlen kincsem – nőm – ez ijedelmeknek oly közel kitéve van, és viszont magasztosít az a tudat, hogyha már én távol tartatom harczunk dicsőségétől, legalább te mint lelkemnek jobb fele osztakozol abban, nem fegyverrel ugyan, mely férfi kezét illeti, hanem szíved titkos buzgalmával mi a legtisztább ima isten előtt ki nemzetek felett mindenhatósságával őrködik. (…)”

Bulyovszky Gyula Bulyovszkyné Szilágyi Lillához – Kézirattár Levelestár. Közli: Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára, összeáll. jegyz. és bev. ell. V. Waldapfel Eszter, Budapest, Közokt. K., 1950–1965, 3. kötet, 309–310. – Törzsgyűjtemény

„Debreczen, Május 11. 849. este 8 óra.

Szeretett feleségem!

Ez negyedik levelem hozzád (…) Mióta elhagyál víg arczomat senki sem látta, levert vagyok a betegségig, – még egyszer sem reggeliztem, s csak háromszor vacsoráltam, Latkóczival a Bikában. 9 óra mindennap ágyban lel. (…) Édes lelkem, kimondhatatlan rettegés, mit érted szenvedek, vesd latba a körülményeket, tudom, rossz lakásod van, nélkülözéseknek vagy kitéve, – jer, jer karjaimba, – üsse a ménkü az utiköltségeket, többet ér nekem egy perczed a világ minden rossz pénzinél!
A színház ugyse nyílik meg, míg az ostrom tart, – ki tudja meddig huzódik az el. Mi itt igen keveset tudunk. Én 20. Májusban ha te nem jönnél is, okvetlen fölmegyek, ha nem adnak, kicsikarom az engedelmet, de téged látnom kell, mert megöl itt a rettegés. (…) A színházon ne aggódj, ördög vigye, ha máskép nem lehet. (…)”

Bulyovszky Gyula Bulyovszkyné Szilágyi Lillához – Kézirattár Levelestár. Közli: Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára, összeáll. jegyz. és bev. ell. V. Waldapfel Eszter, Budapest, Közokt. K., 1950–1965, 3. kötet, 331–332. – Törzsgyűjtemény

„Május 14 reggel 9 órakor

Kedves Gyulám!

Már négy levelet küldtem és még egyre sem kaptam választ, meg nem foghatom beteg vagy-e? nem kaptad-e levelem? vagy talán nődet már el is felejtéd?
Még 9-ik-én a minennapi bombázás miatt kéntelen voltam, mint mindenki, én is a városból kivonulni, pedig a külváros ily alkalommal még drágább mint a belváros. Egy ágyért minden nap 1 cmftot fizetek; 6tan vagyunk egy szobában, és ez még olcsó, mert vannak kik 1 f pengőt is fizetnek. A legsilányabb ebéd és reggeli minden nap 3-4 kr-ba kerül, pedig a kenyeret magam veszem és vacsorára mit sem számítok, egyéb iránt nem is csuda, 1 öl fa 45 f., 1 font marhahus 25 xr, 1 font disznóhus 40 xr, szóval minden méregdrága. A várost minden nap hol estve hol reggel, hol pedig délután bombázzák, számtalan ház már el is égett – mint mondják a Síp utcában is volt tűz, még meg lehet, hogy a mi holmink is elégett.
E levelet Turcsányi [Imre ügyelő] által küldöm a postára és egyszersmind megnézetem nincs e tőled levelem, mert hinni sem akarom, hogy az én kedves férjem ily vészes időkben egy sorral sem vigasztalna. (…) A szerződéssel még nem vagyok tisztában minthogy nem játszanak és minden rendetlenségben van, annyit azonban kivettem Erdélyi [János, a színház igazgatója] szavaiból hogy fizetés javítást ez évre senki sem kap. (…)
Emlékszesz e midőn azt mondtam, hogy én Pesten meghalok és téged soha sem látlak többé? Adja Isten hogy most az egyszer előérzetem megcsaljon. Csókol szenvedő szerető nőd, Lilla.

ui: Gyulám! Ne feledd el kérlek, hogy én téged kimondhatatlanul szeretlek.”

Bulyovszkyné Szilágyi Lilla Bulyovszky Gyulához – Kézirattár Levelestár. Közli: Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára, összeáll. jegyz. és bev. ell. V. Waldapfel Eszter, Budapest, Közokt. K., 1950–1965, 3. kötet, 350–351. – Törzsgyűjtemény