Rampacher Pál, a Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesülete titkára – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 72. rész

2026. június 02. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 138. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat százharmincnyolcadik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Rampacher Pált és gyűjteményét mutatja be.

Rampacher Pál (1881–1972) a pozsonyi evangélikus líceumban tanult, majd jogot végzett. 1905-ben lépett állami szolgálatba, törvényszéki jegyzőként, budapesti központi királyi járásbíróként, majd 1923-tól több évtizeden át szabadalmi bíróként tevékenykedett. A sokoldalú műgyűjtő öntöttvas tárgyakkal, plakátokkal, aprógyűjtési tárgyakkal foglalkozott, régi könyveket, emellett érmeket és bélyegeket, ex libriseket is gyűjtött.

Rampacher Pál portréja. A kép forrása: Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja, Budapest, Argumentum – Magyar Éremgyűjtők Egyesülete – Magyar Numizmatikai Társulat, 2010, 192. – Törzsgyűjtemény

A Magyar Bibliophil Társaság, 1904–1945 közt a Magyar Numizmatikai Társulat aktív tagja volt. Éremtani témában több adatközlése és szakcikke ismert, például Jacquin báró és Rákóczi fejedelem emlékérmeiről, Bethlen Gábor 1620. évi tallérjáról a Numizmatikai Közlönyben (1907) jelent meg írása. A különlenyomatként is kiadott, II. Rákóczi Ferenc emlékérmei című tanulmányát 1907. április 16-án olvasta fel a numizmatikai társulat ülésén. Ebben a néhány évig a fejedelmet szolgáló kiváló éremvésnök, Warou Dániel három érmét mutatja be, melyek kortörténeti szempontól is nagy jelentőségűek, hiszen a szabadságharc megkezdése, illetve a szécsényi és az ónodi országgyűlés emlékére készültek. Rampacher nagy tisztelettel adózik Rákóczi fejedelem művészetszeretetének, e konklúzióval zárva írását:

„[…] őszinte csodálattal kell kifejezést adnunk dicső fejedelmünk iránt, aki a háború folytonos zaja, az öldöklő és pusztító fegyverek csattogása között figyelmét még a művészet azon ága felé fordítani képes volt, amely hazánkban még ma is mostoha szerepet visz. II. Rákóczi Ferenc a medaillisztikának nemcsak ápolója, hanem igaz barátja is volt. Egykorú feljegyzések és levelezések bízonyítják, hogy a feledelem [sic!] maga is érmeknek szenvedélyes gyüjtője volt és éremgyüjteménye többi gyüjteményei között nem az utolsó helyet foglalta el.
Nem mulaszthatjuk el azonban, hogy megdöbbenésünknek ne adjunk kifejezést, hogy a jelenkor, amely csak most kezdi átérezni a fejedelem nagyságát, az éremvésés terén sem tudott hozzá méltó emléket teremteni. Ha ezen felolvasásom elvetette volna egy a nagy fejedelemhez méltó művészi emlékérem veretésének gondolatát, annak eredményével nagyon meg lehetek elégedve.”

Rampacher Pál: II. Rákóczi Ferenc emlékérmei, Numizmatikai Közlöny, Budapest, 1907, 8. (különlenyomat) – Törzsgyűjtemény

Rampacher gyűjtői hírnevét levélzáró- és alkalmibélyeg-gyűjteményével alapozta meg, mely a legnagyobbak közé tartozott a világon. A magyar filatélia lelkes propagálójaként az első világháború körüli időszakban ő lett a Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesülete (LEHE) titkára, a Philatelia című újság rendszeresen utalt ez irányú tevékenységére. Ő írta a beköszöntőt az alkalomból, hogy a LEHE az újságot hivatalos lapjának választotta (1918), cikke jelent meg A VIII. hadikölcsön propaganda bélyegei (1918) címmel. Libellus. Gyüjtők, muzeumok és könyvtárak levelesládája. Briefkasten für Sammler, Museen und Bibliotheken című kétnyelvű folyóiratot szerkesztett 1919–1920-ban. Ennek 1919. október 15-i, első számában a világháború utáni nehéz helyzetben a gyűjtés újraindítására sarkallta honfitársait, irányt adva és hangsúlyozva, hogy minden gyűjtési ágban segítséget kíván nyújtani.

Hisszük, Libellus, 1919. október 15., szerk. Rampacher Pál, Címlap – Törzsgyűjtemény

A szerkesztésen túl saját maga is írt a lapba, például 1920 májusában a magyar filatélia, a posta bélyegkiadási helyzetéről a Károlyi-rezsim és a tanácskormány idején Adalékok a magyar filatelia történetéhez címmel.
A magyar bélyeg 50. évfordulójának megünneplésére 1921. szeptember 22. és 27. között került sor. Az ehhez kapcsolódó kiállításon a Drechsler kávéház különtermében (Budapest, Andrássy út 25.) bélyeggrafikai különlegességeket mutatott be a gyűjteményéből. Az Operaházzal szembeni Drechsler-palota, mely Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint épült 1883–1886 között, fontos műemlék, évtizedekig itt működött az Állami Balettintézet, a későbbi Magyar Táncművészeti Főiskola.

3_kep-drechsler_ettermei_kepeslap_1919_90_138_bp_2_541_oszk.jpg Budapest, Drechsler Éttermei. Képeslap, Jelzet: Klap.Bp.2.541 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Rampacher az ex librisek, kisgrafikák gyűjtését is részben egyesületi úton művelte. Tagja volt az 1909-ben megalakuló Szent-György-Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesületének, mely a művészeti élet, a műgyűjtés fellendítését tűzte ki célul, ennek grafikai szakosztálya töltötte be a 20. század elején a hazai ex libris egyesület funkcióját is. A céh az 1913-ban megrendezett nemzetközi ex libris kiállítással nagy lendületet adott a magyar ex libris ügyének, de 1923-ban megszűnt. Rampacher így a későbbiekben az 1932-ben létrejövő Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete (MEGE) alapító tagja lett, aktív gyűjtőként rendszeresen szerepelt a cserelistákon. A vidékiekkel is tartotta a kapcsolatot, kollekciójából rézkarc alkalmi grafikákkal vett részt a debreceni Ajtósi Dürer Céh kiállításán 1935 decemberében a Déri Múzeumban.
Rampacher Pál nevére szólóan Akantisz Viktor – aki író, bibliográfus, grafikus, festő, könyvrestaurátor és könyvkötő volt egy személyben – dekoratív szecessziós ex librist készített virágmintás drapéria előtt ülő, babérkoszorús nőalakkal, kapcsos könyvvel.

Akantisz Viktor grafikája, Jelzet: Exl.R/497 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Festői hatású Siegmund Walter Hampel osztrák művész alkotása.
Az alkalmi grafikák közül Bajor Ágost 1933-as rézkarca a humor eszközeivel jeleníti meg Rampacherék elköltözését Budapesten a Gyulai Pál utcából a Szentkirályi utcába.

Bajor Ágost rézkarca (1933), alkalmi grafika – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Rampacher az egyes gyűjtési területeket gyakran kombinálta, egyik típusú anyagát szívesen cserélte a másikért. Gyűjtési szokásaiba érdekes betekintést ad a Philatelia című folyóirat 1918. évi száma, amelyben régi illusztrált könyvekért (például Münchhausen-, Gulliver- és Ezeregyéjszaka-kiadások) cserébe posta- és alkalmi bélyegeket ajánlott. A MEGE Kisgrafika újság 1937. és 1939. évi cserejegyzékei szerint is alkalmi grafikát, levelezőlapot, kiállítási és alkalmi bélyeget kért, melyekért ex librist, levélbélyeget vagy más csereanyagot adott.
Több grafikai műfaj együttes megjelenésére példa Haranghy Jenő újévi lapja a ráragasztott „Seasons Greetings 1935” feliratú alkalmi bélyeggel. A mű szövege szerint „Rampacher Pál és felesége a jókivánatokat köszönik és viszonozzák!” A grafika érdekessége, hogy eredetileg házasságkötési köszönőlapnak készült, abból lett újévköszöntővé.

Haranghy Jenő grafikája. A kép forrása: 1. Magyar Virtuális Exlibrismúzeum. Palásthy Lajos gyűjteménye

Az Országos Széchényi Könyvtár alkalmi grafikái között papírra ragasztva szerepel az alábbi – a humort sem nélkülöző – bélyeg formátumú újévi üdvözlőlap, Fery Antal alkotása. A hordozópapíron Rampacher saját kezű aláírása is olvasható, mely jelzi, hogy a lap szerepelt a gyűjteményében, az is előfordulhat, hogy ő rendelte a grafikustól.

Fery Antal alkotása, Prosit 1936, alkalmi grafika – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A szóban forgó kisgrafika Rampacher aláírásával ugyancsak fellelhető egy 1935. december 31-én gyűjtőtársának, Pinterits Tibornak elküldött levelezőlapon.
Az 1944-es évet köszönti az alábbi bélyeggrafika Rampacher nevére, mely szintén Fery Antal alkotása.

Fery Antal alkotása, BUÉK 1944. A kép forrása: magángyűjtemény

A sokoldalú gyűjtő, Rampacher Pál kollekciójának darabjai zömmel közgyűjteményekbe kerültek, kisebb tárgyai (gyertyatartó, levélnehezék, tintatartó, mellszobor stb.) a Magyar Iparművészeti Múzeumba, emlékérmei Besztercebánya város múzeumába. A tengeri hajóposta-bélyegzések évtizedek óta a budapesti Bélyegmúzeum anyagát gazdagítják; ex libriseiből, alkalmi grafikáiból az előbb említetteket őrzi az Országos Széchényi Könyvtár Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtára.

Irodalom:

1937. évi cserejegyzék. In: MEGE Kisgrafika, 1937/1. sz., 4.
1939. évi cserejegyzék. In: MEGE Kisgrafika, 1939/2. sz., 18
Arady Kálmán, Dr.: Visszapillantás. In: MEGE Kisgrafika, 1943/1–2. sz., 2.
Csere – Tausch. In: Philatelia, 1918. szeptember, 141.
A magyarországi bélyeggyűjtés kezdetei – válogatás id. Gazda István gyűjteményéből. In: Bélyegmúzeum
Nikodém Gabriella: A Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesületének története. In: Hírközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyv 2006, Budapest, 2007, 195.
Rampacher Pál. In: Heraldikai lexikon
Reitter kávéház a Dreschler palotában Budapesten. In: Egykor és most portál, 2010. február 17.
Soós Ferenc: Rampacher Pál. In. Uő.: Magyar numizmatikusok panteonja, Budapest, Argumentum – Magyar Éremgyűjtők Egyesülete – Magyar Numizmatikai Társulat, 2010, 192.
A Szent-György-Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete tagjai (lezáratott 1912. december 1.). In: A Gyűjtő, szerk. Siklóssy László Dr., 1912, 450.
Varga Bernadett: Akantisz Viktor (1864−1943). In: OSZK-blog, 2016. szeptember 22.
Vasné dr. Tóth Kornélia: Rampacher Pál (1881–1972). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 151–152.