2026 júniusában Bresciában rendezték meg a 2026-ös Symposium Peregrinum konferenciát Catastrophes and Rebirth in the Greek and Roman World (Katasztrófák és újjászületés a görög és a római világban) címmel. A konferencia szervezője ezúttal a Bresciai Egyházmegyei Múzeum volt.
A sok éve rendszeresen megrendezésre kerülő vándorkonferencia témái a klasszikus antikvitás vallás- és eszmetörténetének egy-egy, az európai művelődést máig ható érvénnyel meghatározó kérdése köré épülnek fel, a helyszínt pedig olyan kisebb, ám kulturális értékekben gazdag városok biztosítják Olaszországban vagy Magyarországon, amelyek lehetővé teszik a résztvevők számára, hogy inspiráló környezetben, a nagyvárosokból elvonulva oszthassák meg egymással kutatási eredményeiket. A 2026-os konferencia a katasztrófák és az újjászületés tematikáját járta körbe több irányból. A természeti katasztrófák mellett, amelyek – mint például a Vezúv Pompeit is elpusztító kitörése – alapvetően formálták az ókorról alkotott képünket, a katasztrófa és az újjászületés fogalomköre számos, nagyon eltérő formában jelenítődik meg az antik kultúrában, a pusztulás univerzális szintjétől, mint a világ egészét elpusztító végső tűzkatasztrófa, és az azt követő kozmikus apokatasztaszisz, újjászületés, aranykor képzete, egészen a személyes szintig: a személyes halál, megváltás, újjászületés különféle filozófiai vagy mitikus koncepciói. A katasztrófa éppúgy lehet mitikus, mint egészen hétköznapi és gyakorlati problémákat felvető, például annak kérdése, hogy hogyan próbáltak megvédeni egy szentélyt a rendszeressé váló villámárvizektől.
A konferencián elhangzott előadásom címe The Collapse of the Danubian Limes in Late Antique Cultural Memory (A dunai limes összeomlása a késő ókori kulturális emlékezetben) volt. Amikor Valens római császár bebocsájtotta a Római Birodalom területére a hunok elől menekülő gótokat, egyre mélyülő válságok sorozata vette kezdetét, amely végül a Nyugat-Római Birodalom bukásához vezetett. Az események okát a közel kortárs szerzők rendszerint nem racionális okokkal magyarázták: az egyháztörténetírók szerint Valens arianizmusának isteni büntetéseként érte Rómát a csapás. A pogány szerzők szerint az igazi felelős Nagy Konstantin, akik úgy vélik, hogy a császár vagy a pogány kultuszok elhagyásával sértette meg az isteneket, vagy a határvédelem – a mai kutatás által sikeresnek tartott – megreformálásával okozott katasztrófát. Az V. századi Olümpiodórosz történeti munkáját csak Phótiosz IX. századi összefoglalójából ismerjük, azonban e rövid szöveg is megőrzött három történetet, amelyek szerint Róma védelméről mágikus erejű szobrok is gondoskodtak, és ezek eltávolítása tette védtelenné a birodalmat a barbárok támadásaival szemben. Előadásomban azt bizonyítottam, hogy Olümpiodórosz nem csupán saját politeista véleményét képviselte, hanem a Kelet- és a Nyugat-Római Birodalom egyaránt keresztény, de a pogányság irányában eltérő mértékben toleráns császári udvarainak a politikáját állította szembe egymással.
Tóth Anna Judit
(Régi Nyomtatványok Tára)
