Liszt Ferenc képmása. Klösz György felvétele. Jelzet: ZT KB-LisF 4/18. Színháztörténeti és Zeneműtár – A kép forrása: Fotótér
A 2026-os esztendőben kétszeres Liszt-jubileumot ünnepelhetünk. A zongoraművész-zeneszerző 215 éve született és épp ma 140 éve, 1886. július 31-én halt meg. A továbbiakban a nemzeti könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtárában, valamint Kézirattárában őrzött, személyéhez kötődő anyagokból válogatunk.
Nagy öröm, hogy a tavalyi évben, 2025-ben elindulhatott az Országos Széchényi Könyvtár és a Zeneakadémia Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpontjának szorosabb együttműködése – ezen intézmények őrzik hazánkban a nemzetközileg is elismert művész hagyatékának jelentős részét. Az elmúlt időszakban online is elérhetővé váltak személyével és munkásságával kapcsolatos levelek, fényképek, kéziratok és egyéb dokumentumok – ezek mostantól néhány kattintással megtekinthetők és letölthetők.
Decemberben jelentős mennyiségű, a nemzeti könyvtár zeneműtárában őrzött kottakézirat jó minőségű másolata vált ingyenesen hozzáférhetővé a Copia tartalomszolgáltatás online felületén. A két jelentős huszadik századi pedagógus-zeneszerző Weiner Leó (1885–1960) és Farkas Ferenc (1905–2000) válogatott kompozíciói mellett Liszt Ferenc 53 autográfjáról készült másolattal gazdagodott a tárhely. Weiner Leótól összesen 22 kéziratos kotta található az intézményben – hagyatékának többi részét a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kutatókönyvtára őrzi.
A most nyilvánossá vált Liszt-kéziratok igen változatosak: megtalálható köztük számos pár ütemes emléklap, magyar rapszódia, vagy a híres Faust-szimfónia kézirata számos javítással, átragasztással, toldással tarkított autográf partitúrája.
Az egyik emléklapon a Magyar Király-dal – a Rákóczi-nóta egy variánsának – első 10 üteme olvasható, szöveg nélkül:
„Egy régi magyar dallam után”
A kottasor alatt – szintén magyar nyelven – ez áll: „Mint Magyar Hazámnak hü fia Liszt Ferencz.”
Liszt Ferenc: Magyar Király-dal. Jelzet: Ms. Mus. 1.210. – Színháztörténeti és Zeneműtár. A kép forrása: Copia digitalizált kéziratok
A kotta – a nemzeti könyvtár több más dokumentumához hasonlóan – jelentősen megsérült 1956-ban. Így az azóta restaurált kottapapíron a történelem egy másik századának lenyomata is örökre rajta maradt.
A teljes kompozíció négykezes zongorakivonata szintén elérhetővé vált a Copia felületén (Ms. Mus. 352a), a keletkezés körülményeiről pedig a most közzétett levelek egyikében is olvashatunk. Liszt 1884. szeptember 5-én, Weimarból írt báró Podmaniczky Frigyesnek. A francia nyelvű szövegből kiderül, hogy a miniszter – aki az operaház megszervezésében jelentős szerepet játszott – az előző évben megbízta a zeneszerzőt egy, az intézmény ünnepélyes megnyitóján megszólaltatható mű megkomponálásával. Liszt ebben a levélben a zenekarra és kórusra írt darabját ajánlja a miniszter figyelmébe.
A kották nyilvánossá tételével egy időben az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútárának online felülete, a Fotótér is bővült több mint 140, Liszthez kapcsolódó felvétellel.
Liszt Ferenc egész alakos portréja. Jelzet: ZT KA-LisF 7/23. – Színháztörténeti és Zeneműtár. A kép forrása: Fotótér
Az intézményi együttműködés második lépcsője idén júniusra valósulhatott meg. A nemzeti könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtárában, valamint Kézirattárában őrzött több mint nyolcszáz levél és három napló vált ingyenesen elérhetővé a Copia felületén. Ezek feldolgozásban munkatársaink mellett a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont szakemberei is részt vettek.
Az egyik legérdekesebb dokumentum Liszt 1877 januárja és 1878 májusa közötti időszakban vezetett leveleskönyve, amelybe a zeneszerző az általa feladott levelek vázlatait, valamint végleges fogalmazványait jegyezte fel. A sokszor nehezen olvasható, sűrűn írt, áthúzásokkal tarkított oldalak arról tanúskodnak, hogy a kötet a komponista saját használatára készült. Egyes oldalakat üresen hagyott a szerző – akár az egyazon személynek szóló levelek darabolásával – más esetekben utólagos kiegészítéseket eszközölt.
A legtöbb levél Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnőhöz (1819–1887), valamint Augusz Antal báróhoz (1807–1878), a zeneszerző hűséges barátjához szól. A hercegnőt 1847-től szoros érzelmi szálak fűzték Liszthez, a levelek tartalmából ez helyenként kiolvasható. Liszt több ízben rövidítéseket alkalmaz a címzett feljegyzésénél: élettársára tehát C. vagy R. rövidítéssel hivatkozik – utóbbi a hercegnő tartózkodási helyére, Rómára utal. A W. és O. abbrevációk Olga von Meyendorffra (1838–1926), Liszt Weimarban tartózkodó, bizalmas barátját jelölik.
A lap alján már egy Eduard Lassennek szánt levél kezdete olvasható. Liszt Ferenc leveleskönyve. Jelzet: Ms. mus. 376/15. – Színháztörténeti- és Zeneműtár. A kép forrása: Copia digitalizált kéziratok
A Copia-felület Naplók-aloldala is gazdagodott három Liszthez kapcsolódó dokumentummal. Többek között a zeneszerző-zongoraművész saját, német nyelvű egyházzenei naptára – Caecilien Kalender – is elérhetővé vált. Az 1876-os esztendőre vonatkozó nyomtatvány kottákat, különféle metszeteket, olvasmányokat tartalmaz zeneszerzőkről, szentek életéről, és ami igazán értékessé teszi, hogy a naptároldalakon számos autográf bejegyzés olvasható. A Chopinről és Berliozról szóló – a korban divatos – elbeszélő jellegű karcolat Liszt August Neumann által metszett portréját is közli. Egy későbbi oldalon Giacomo Meyerbeerhez tévedésből Gioachino Rossini képmását társították – Liszt itt kék ceruzával javította a nyomtatott szöveget.
A Caecilien Kalender néhány oldala, Liszt kezétől származó bejegyzésekkel. Liszt kék ceruzás javítása Rossini portréja alatt. Jelzet: ZH 3.2.7/19. – Színháztörténeti- és Zeneműtár. A kép forrása: Copia digitalizált kéziratok
1861-ből származik az a határidőnapló – Mémento journalier – amely a zeneszerző francia nyelvű feljegyzéseit, másoktól származó, Liszt számára fontossá vált idézeteket tartalmaz.
A már fiatalon nagy tehetségnek számító Zaphiry Heléna (1861–1936) – akinek második férje Nagy Géza a Nemzeti Múzeum igazgatóőre és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt – 1878 és 1880 között volt Liszt Ferenc növendéke. A Színháztörténeti és Zeneműtár raktárrendezése során előkerült harmadik napló az ő személyes emlékeit őrzik a mesterről.
Liszt Ferenc életének meghatározó része volt az utazás. Így élete folyamán rendkívül kiterjedt kapcsolati hálóra tett szert. Ehhez hozzájárul, hogy gyakran egyszerre több szerepkörben is helyt kellett állnia. Éppen ezért nem lehetünk abban biztosak, hogy a zeneszerző-zongoraművész teljes levelezését ismerjük már: mai napig kerülnek elő elveszettnek hitt vagy kiadatlan levelek, amelyek újabb kapukat nyithatnak a Liszt-kutatók számára. A most közzétett elsődleges források, autográf levelek, vázlatok, lejegyzések, és Liszthez közvetetten kapcsolódó dokumentumok nem csupán a szakembereknek lehetnek érdekesek. Segítségükkel az érdeklődők jobban megismerhetik a zeneszerző-zongoraművész saját elképzeléseit, gondolatait a világról, művészetről, valamint bepillantást nyerhetnek mindennapjaiba, emberi kapcsolataiba.
Kéri-Nagy Petra
(Színháztörténeti és Zeneműtár)
