Kádár Erzsébet neve ma már ritkán kerül szóba, pedig a két világháború közötti magyar irodalom egyik rendkívüli alkotója volt. A Baumgarten-jutalmat kapó író, festő, kritikus életművét korai halála és a töredékesen fennmaradt hagyaték hosszú időre a feledés homályába vonta. De mitől lehet ma is érvényes az a hang, amelyet egykor a Nyugat olvasói ismertek és elismertek?
A Csevej 54. epizódjában Tóth Péter vendége Baranyai Laura, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának kutatója, aki doktori kutatásában Kádár Erzsébet kéziratos hagyatékát dolgozza fel. A beszélgetésből kirajzolódik egy rendkívüli életút: egy írónőé, aki festőként indult, a korszak legjelentősebb alkotóival dolgozott együtt, mégis háttérbe szorult az irodalmi emlékezetben.
Az adásban szó esik a Harminc szőlőskosár című kötetben megjelent, Reggeltől estig című, jelentős szakmai figyelmet kiváltó novelláról, a női sorsok és társadalmi szerepek ábrázolásáról, Illés Endréhez fűződő kapcsolatáról, valamint arról is, hogyan segíthetik a kéziratok és a levéltári források egy elfeledett életmű felfedezését. Vajon miért írta Vas István, hogy Kádár Erzsébetet „sem folytatni, sem elfelejteni nem lehet”?
