BBB & BBBB, azaz a keresztény Victoria és a B betűk

2026. szeptember 02. 06:00 - nemzetikonyvtar

340 éve, 1686-ban történt Buda vára visszafoglalása a töröktől

Buda várának 1686. szeptember 2-i visszavételéről számos beszámoló született. Ezek egyike az An Historical Description Of the Glorious Conquest of the City of Buda című, Londonban nyomtatott angol nyelvű röplap, amelynek egyik példányát könyvtárunk Apponyi-gyűjteményében őrizzük (App. H. 1236). A mű részletesen tudósít az ostrom napjairól, és egy, a törökök kiűzésével kapcsolatos négysoros epigrammát is közöl, amelyet a röplap szerzője közismert, szájról szájra járó rigmusként idéz a 67. oldalon.

Integra de Victis foret ut Victoria Turcis,
Littera Christicolis, B, capienda ter est.
Buda prius, posthanc Belgradum, Regia demum
Moenia Bysanti, caetera lusus erunt.

A rigmus Deák Farkas történész 1886-ban megjelent fordításában így hangzik:

Hogy a győzelem a törökök felett teljes legyen,
Háromszor kell a keresztényeknek elfoglalni B-t.
Először Buda, aztán Belgrád, s végre a királyi
Bizáncz falait; a többi gyerekjáték.

A három B betű bevétele tehát egyértelmű feladatként várt a keresztény világra. S íme, Buda visszavételének napján az első B betűt sikerült megszerezniük a keresztény seregeknek.
A röplapban az idézett latin vers angolul is olvasható:

O’re conquer’d Turks the Victory to compleat,
The Christians thrice must Letter B repeat.
First Buda, Belgrade next, the third Effort
Bysantium’s Walls, the rest will be but Sport.

Az angol fordítás a latin lusus (játék, szórakozás) megfelelőjeként a sport szót hozza. A 17. századi angol sport elsődleges jelentése még nem a mai értelemben vett sporttevékenység volt, hanem játék, szórakozás, kedvtelés, időtöltés. A testi ügyességet vagy erőkifejtést igénylő játék már beletartozott ebbe a körbe – ez a jelentés az 1520-as évektől adatolható –, de nem uralta úgy a szót, ahogy ma. Maga a szó is a szórakozás jelentéskör felől érkezett az angolba, a középangol disport rövidülése, amely az ófrancia desport/deport (= plaisir, divertissement), vagyis öröm, szórakozás, felüdülés jelentésű szóból ered.
A sport jelentéskörében így a játék mellett a legkülönfélébb kedvtelések is helyet kaptak, köztük a vadászat és a madarászat is. Sport lehetett továbbá az is, ami, vagy éppen aki derültségre adott okot, amin vagy akin jól lehetett mulatni, azaz a szórakozás tárgya. Sőt, Ámor mezején éppúgy lehetett sportolni, mint Marsén. A 16–17. században a szó a testi szerelemre is vonatkozhatott, míg az 1660-as évektől a hadviselést a „királyok sportjaként” (sport of kings) is emlegették. A sport szó választása hasonlóan a lusushoz így sajátos, fölényes árnyalatot ad a vers utolsó sorának: a három stratégiai jelentőségű város bevétele után a még török kézen lévő keresztény területek felszabadítása már szinte csak szórakozás lesz.
Deák Farkas nem csupán a rigmust, hanem a teljes művet lefordította, majd 1886-ban előszóval és kiegészítő tanulmányokkal ellátva adta közre. Feltételezése szerint a röplap szövegét egy olyan szemtanú írhatta, aki a keresztény szövetséges hadak főparancsnoka, V. Károly lotaringiai herceg közelében tartózkodott.
Könyvtárunk e tanulmányokkal ellátott fordítás második kiadásából őriz egy példányt, amelynek címlapján a Budapesti VII. Kerületi Külső Magyar Királyi Állami Főgimnázium, a mai Szent István Gimnázium elődjének pecsétje látható. Diákkéz nyomát őrzik a kötet lapjai: a „nagyon szép”, az „éljen”, „remek” és „le vele!” széljegyzetek egy lelkes olvasóra utalnak, aki a keresztény sereg egyik alezredesének, Starhemberg grófnak az arcképét bajusszal és szakállal is kiegészítette.

Guido von Starhemberg gróf. In: An historical description of the glorious conquest of the city of Buda ... Budavára visszavétele, írta egy szemtanú, ford., előszóval és jegyz. ell. Deák Farkas. Második kiadás, Budapest, Franklin, [1886 után], 50 – Törzsgyűjtemény

Apponyi Sándor katalógusa szerint a műnek egy eredeti, francia nyelvű kiadását is feltételezték. Deák Farkas is úgy vélte, lehetséges, hogy Lotaringiai Károly herceg táborában az eredeti szöveg franciául készült, és csak néhány nappal később fordították le más nyelvekre, így a fordítások szinte az eredetivel egy időben készülhettek el. „Máskülönben aligha volna lehetséges – írja előszavában –, hogy a Budán szeptember 2-án befejezett ostrom francia nyelven megírt történetének angol fordítását már ugyanazon év október 1-jén, a sajtóhatóságot is megjárva, Londonban sajtó alá bocsáthatták.”

A röplap Apponyi Sándor gyűjteményéből. Jelzet: App. H. 1236 – Régi Nyomtatványok Tára

Buda visszavételével az első B keresztény kézre került, a rigmus története azonban ezzel nem ért véget. A második B-re sem kellett sokáig várni, 1688. szeptember 6-án II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem seregei Belgrádot is visszafoglalták. A győzelem alkalmából I. Lipót német-római császárhoz és magyar királyhoz írt latin költemény végén a szerző az 1686-ból ismert négysoros verset idézi, majd két új sorral egészíti ki, beemelve a B-betűs történetbe a bajorok harci sikerét, mely szintén a B-betűkkel játszik, méghozzá néggyel. Így egyazon költeményben olvasható a régi 3B-s és az új 4B-s rigmus is. Maga a teljes alkalmi költemény is a három B-s epigramma gondolatmenetét viszi tovább: Belgrád visszavételét a második lépcsőfokként ünnepli Buda után, majd I. Lipóthoz fordulva azt a reményt fogalmazza meg, hogy ő és fia, I. József megteszik a harmadik lépést is, és Bizáncot is elfoglalják, hogy végül mindhárom B beteljesedését ünnepelhessék.

A költemény végén a 3B-s és 4B-s rigmusok:

Integra devictis nempe ut Victoria Turcis,
Littera Christicolis B capienda ter est.
Buda prius: post hanc Belgradum; Regia demum
Moenia Byzantii; caetera lusus erunt.
Sic tum: nunc canimus B. B. B. pellitur a B.
Bello Belgrado Barbarus a Bavaro.

Hogy a győzelem a törökök felett teljes legyen,
Háromszor kell a keresztényeknek elfoglalni B-t.
Először Buda, aztán Belgrád, s végre a királyi
Bizánc falait; a többi gyerekjáték.
A dal így szólt egykor, s most B. B. B.-t kerget B.
Bajvívással Belgrádból Barbárt űz a Bajor.

A B betűk játéka a nyomtatványban ezzel még nem ér véget. Alább, Belgrád visszavételének évszámát kiadva kronosztikonként újabb változatban tér vissza:

BARBARVS A BAVARO BELGRADO EXPELLITVR ARMIS,
TOTAQVE HVNGARIA.

A Barbárt a Bajor fegyvere kiűzi Belgrádból
S egész Magyarországról.

Belgrád azonban alig két évig maradt keresztény kézen, 1690. október 8-án az oszmán seregek visszafoglalták a várost. A három B-re épülő vers így ismét időszerűvé vált, Buda már keresztény kézen volt, Belgrád és Bizánc viszont ismét, illetve továbbra is az Oszmán Birodalomhoz tartozott.
A négysoros verssel 1701-ben, az Acta Sanctorum júniusi kötetében találkozunk újra. A kötet elején lévő ajánlás az akkor 23 éves I. József magyar és római királyhoz szól. A szöveg felidézi apja, I. Lipót uralkodásának törökellenes sikereit és Buda visszafoglalását, majd I. József további hadisikereinek reményét fogalmazza meg. Ezt követi a jól ismert epigramma egy variánsa, melyben Buda bevétele már nem feladatként, hanem sikerként van elkönyvelve.

Integra devictis ut sit victoria Turcis,
Littera Christicolis B capienda ter est.
Capta Buda est: superest Belgradum & Regia magni
Moenia Byzanti: cetera ludus erunt.

Hogy a győzelem a törökök felett teljes legyen,
Háromszor kell a keresztényeknek elfoglalni B-t.
Buda már visszavétetett; hátra van Belgrád s végül
Bizánc királyi fala – a többi csak játék.

A 3B-s epigramma szerzője, akit az angol nyelvű röplap csupán úgy mutat be, hogy „an ingenious person”, azaz egy „ötletes, zseniális ember”, valóban maradandót alkotott. A három B betűre épülő szellemes játéka túllépett az 1686-os budai győzelmen, és a következő évek eseményei újra meg újra életre keltették. A rigmus minden alkalommal hozzá tudott igazodni a változó hadihelyzethez, olyannyira, hogy még tizenöt évvel később is idézték.

Felhasznált irodalom: