A lovagkirály Szent László (1077–1095) trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából a 2017-es évet Szent László-emlékévnek nyilvánította a nemzetpolitikai államtitkárság. Az emlékév ünnepi eseményei hangsúlyozzák Szent László életművének a közép-európai nemzeteket a keresztény egység jegyében összekapcsoló szerepét. A Lengyelországban született, Erdély védőszentjeként tisztelt, a zágrábi püspökséget megalapító és Nyitrán elhunyt László király az első olyan Árpád-házi uralkodó volt, aki összekapcsolta a térség népeit, ezért ezek összetartásának, együttműködésének szimbólumaként is tekinthetünk rá.
Szent László ugyanakkor egyike a legnépszerűbb magyar szentjeinknek, a gyengék védelmezője, akinek számos legenda is őrzi emlékét.

Bálint Sándor is idézi a hagyományt, mely szerint László halála után már egy évszázaddal azt tartották hazánkban, hogy a kegyes királyt három álló évig megtépett ruhában gyászolta nemzete. Ez idő alatt nem táncoltak, nem muzsikáltak az országban.

László az unokaöccsével, Kálmánnal való viszálykodás közben hunyt el Nyitrán 1095-ben. Először az általa 1091-ben felszentelt somogyvári Szent Egyed bencés monostorban temették el, majd testét 1116-ban – a monostor elkészülte után – átvitték Váradra, az általa alapított székesegyházba. A források szerint váradi sírjánál csodás gyógyulások történtek, így hamar zarándokhellyé vált a király nyughelye. Az emlékezet szerint a III. Celesztin pápa által a csodák kivizsgálására küldött két bíboros is szemtanúja volt a gyógyulásoknak, majd 1192. június 27-én déltájban egy égi jel tűnt fel a váradi székesegyház fölött. Fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. Ez a magyarázata annak, hogy – a szokástól eltérően, amely szerint a szentek ünnepe haláluk napja – Szent László napját június 27-én, a csillagjelenés napján ünnepeljük.

Szent László király az épülő váradi székesegyház előtt – In. Képes Krónika, 1358 után; Cod. Lat. 404., 99. o. (Kézirattár)

Árpád-házi Szent László 1040 körül született Lengyelországban. Nagyapját, a pogány Vazult (Vászolyt) István király (1000–1038) vakíttatta meg. Apja, a későbbi I. Béla király (1060–1063) családjával együtt elmenekült az országból István haragja elől, s később mégis László lett az, aki folytatta István király életművét. A trónviszályoktól és külső támadásoktól is zaklatott országban nyugalmat és rendet teremtett szigorú törvényeivel. 1191-ben pedig elfoglalta Horvátországot. Szent László uralkodása idején avatták az első magyarországi szenteket (1083): Gellért püspököt, Szent István királyt, Szent Imre herceget, valamint András és Benedek remetéket.

Szent László ereklyetartó hermája, 15. század első negyede, győri székesegyház, fotó: Szelényi Károly – In. Lázár István: Képes magyar történelem. Corvina, Budapest, 1993, 39. oldal, 28. kép. Magyar Elektronikus Könyvtár

1775-ben Zichy Ferenc győri püspök a nyakszirtcsontból egy darabot a nagyváradi székesegyháznak adományozott, és azt ott szintén díszes hermában őrzik azóta.

Szent László alakját számos legenda őrzi. Ezek egyike a kun vitézzel való harcának ábrázolása. A jelenet azt örökíti meg, amikor még Salamon király (1063–1074) uralkodása idején az úzok (fekete kunok) betörtek az országba (1068). A Kerlés melletti ütközetben döntő szerepet játszott László herceg. Az egyik menekülő kun vezért, aki magával vitt egy magyar lányt, üldözőbe vette, legyőzte, és a lányt kiszabadította, bár korábban már súlyos sebet kapott a csatában. Lászlónak ezt a hőstettét számos magyar templom falán megfestették a következő századokban.

Szent László harca a kunnal – Thuróczi János: Chronica Hungarorum 1488, Inc. 1143 (Kézirattár)

Thuróczi János 1487-ig foglalta össze Magyarország történetét. A művet 1488-ban Brünnben, majd Augsburgban nyomtatták ki. Az augsburgi kiadást a kiadó Mátyásnak ajánlotta, s a pergamenre nyomtatott díszpéldány ajánlása aranyfesték felhasználásával készült. Ma ez az első ismert aranyfestékkel készült nyomtatvány. Ugyanezt a festéket használták a Szent László legenda egyik jelenetét ábrázoló kép és a címertábla illuminálásához.

–––

–s–

Egy lappangó Ady-kézirat – a Nyugat első nemzedéke és az olvasás, avagy: ki mit tart a nachtkaszlin? címmel csak június 24-én, a Múzeumok Éjszakáján állítjuk ki a legújabban előkerült Ady-kéziratot.

Ady kézzel írt levelének tartalmát ugyan korábban is ismerte az irodalomtudomány, azt azonban mostanáig nem tudtuk, hogy hol lehet az értékes kézirat. A levélhez tartozott Adynak a Kőhalmi Béla könyvtáros és bibliográfus kérdéseire adott, kedvenc és nagy hatású olvasmányait felsoroló válasza, ez jelent meg végül a Könyvek könyve hasábjain 1918-ban. Az írás az Ady-levelezés kritikai kiadásában is szerepel, és 1958-ban az Irodalomtörténeti Közleményekben is megjelent róla egy forrásközlés, az akkor még élő Kőhalmi Béla jóváhagyásával. 

De maga ez a kézirat Kőhalmi Béla visszaemlékezése szerint a nyomdában elveszett. A levél eddig úgymond lappangott.

Kőhalmi Béla 1970-ben hunyt el, a hagyatéka a nemzeti könyvtárba került. Kőhalmi Béla könyveinek feldolgozása során a Könyvek könyve című kötetben Szabó Piroska kollégánk találta meg a kéziratot!

Ady-levele Kőhalmi Béla kötetébe ragasztva maradt fenn.

A levelet tartalmazó eredeti, Ady által megcímzett boríték szintén fennmaradt, ennek hátulján a költő aláírása is szerepel tizennégy bélyeg kiséretében.

Így címzett Ady Endre borítékot 1918-ban:

A kéziratot június 24-én 18 órától mutatjuk be számos más izgalmas kézirat kíséretében. A kiállítás legértékesebb darabja tehát egy Ady-levél, melyet a költő 1918 januárjában küldött a könyvtáros Kőhalmi Béla irodalmi ankétjára.

A Könyvtártudományi Szakkönyvtárban, a 7. emeleten látható kiállításon megtekinthető lesz korabeli kiadásban az 1918-ban megkérdezettek körében 10 legnépszerűbb mű is, Arany János Toldijától Tolsztoj Háború és békéjéig.

Az Ady-levél a Kézirattár állományába kerül a Múzeumok Éjszakáján. 21 óra után 30 perccel fogja a Kézirattár vezetője átvenni az eddig lappangó kéziratot, mely eredeti lelőhelyén, a kötetben marad.

Várunk!

Sétálj június 24-én az emlékezet aranyalapját őrző nemzeti könyvtárban! Nézd meg Arany János-kiállításunk kincseit, köztük a Toldi trilógia, a Tetemrehívás és más Arany-művek kéziratát. Ismerkedj meg Arany szobrászával, Stróbl Alajossal, s megtekintve a magyar hangosfilm aranykorát bemutató kiállításunkat, hallgasd meg a Hot Jazz Band kapcsolódó koncertjét! Licitálj kincsekre aukciónkon és sétálj elemlámpával raktárainkban! Vár a Shakespeare hősei utáni Szentivánéji hajsza, egy mindez idáig lappangó Ady-kézirat és a magyar rajzfilm aranykorának zenéje, a Pom Pomtól a Nagy Ho-Ho-Ho-Horgászig!

Múzeumok Éjszakája

Nézd meg Arany János-kiállításunk kincseit. Ismerkedj meg Arany szobrászával, Stróbl Alajossal, s megtekintve a magyar hangosfilm aranykorát bemutató...

Alig néhány hete került a nemzeti könyvtár Zeneműtárába az egy éve elhunyt Pethő Zsolt zeneszerző hagyatéka. A Vízipók-csodapók, a Pom pom meséi, a Mirr-Murr a kandúr vagy a Frakk, a macskák réme (és számos további rajzfilmsorozat) zeneszerzőjének özvegye által az OSZK-nak ajándékozott gyűjtemény nyomtatott kották mellett nem kevesebb mint 66 kötetnyi (összesen több száz zeneművet magában foglaló) kottakéziratot tartalmaz, s a kompozíciók jelentős részét hangfelvétel formájában magnószalagokon is. 

A hatalmas életműről részletes áttekintést ad az Artisjus honlapja, a legérdekesebb eredeti dokumentumokat pedig kiállítás formájában mutatjuk be a Múzeumok Éjszakáján.

Sétálj június 24-én az emlékezet aranyalapját őrző nemzeti könyvtárban! Nézd meg Arany János-kiállításunk kincseit, köztük a Toldi-trilógia, a Tetemrehívás és más Arany-művek kéziratát. Ismerkedj meg Arany szobrászával, Stróbl Alajossal, s megtekintve a magyar hangosfilm aranykorát bemutató kiállításunkat, hallgasd meg a Hot Jazz Band kapcsolódó koncertjét! Licitálj kincsekre aukciónkon és sétálj elemlámpával raktárainkban! Vár a Shakespeare hősei utáni Szentivánéji hajsza, egy mindez idáig lappangó Ady-kézirat és a magyar rajzfilm aranykorának zenéje, a Pom Pomtól a Nagy Ho-Ho-Ho-Horgászig!

Múzeumok Éjszakája

Nézd meg Arany János-kiállításunk kincseit. Ismerkedj meg Arany szobrászával, Stróbl Alajossal, s megtekintve a magyar hangosfilm aranykorát bemutató...

Az EMMI jóváhagyása mellett Tüske László, az OSZK főigazgatója 2017. május elsejétől öt évre Fehér Miklóst nevezte ki a Könyvtári Intézet igazgatójának. Megújul a közgyűjteményi rendszer teljesítését mutató statisztikai rendszer, újabb képzéseket indít a KI-nek rövidített intézet, és nagyobb reputációra vágyik az új vezető. 2022-ig tartó programjáról kérdeztük a nemzeti könyvtár legújabb igazgatóját.

Nem volt eredményes a Könyvtári Intézet vezetői pályázata a tavasz folyamán, ezért pályázat nélkül, a minisztérium jóváhagyásával nevezett ki téged az OSZK főigazgatója. Volt előtte egyeztetés vagy egyszerűen csak vállalnod kellett a feladatot?

Fehér Miklós: A Könyvtári Intézet az Országos Széchényi Könyvtár részjogkörű belső szervezeti egysége, amelynek élén igazgató áll – mondja ki a 6/2000-es NKÖM rendelet 1. §. 1) bekezdése. Ugyanezen rendelet 2. § 1) bekezdése szerint az Intézet igazgatóját az OSZK főigazgatója a miniszter egyetértésével bízza meg. Az idézett jogszabály lényegében kimondja, hogy a kinevezés egyeztetési folyamat révén valósulhat meg. Természetesen ez ebben az esetben sem történt másképpen. Az egyeztetés értelemszerűen kiterjedt az Intézet főosztályvezetői besorolású osztályvezetőire is.

 Készítesz igazgatói programot, stratégiát?

Fehér Miklós: Nem. Terveim szerint nem igazgatói, hanem intézeti stratégiát fogunk készíteni. Ez 3–5 éves időkeretben (2017–2020 vagy 2017–2022) fogja rögzíteni stratégiai céljainkat, az általunk preferált, a célok megvalósítását elősegítő, támogató folyamatokat.

Majdnem húsz évet foglalkoztál a kutatásokkal és szervezetfejlesztéssel, nem okozott gondot a terület átadása?

Fehér Miklós: Nagyon jó kérdés, amire rövid válasz adható, nem, nem okozott gondot. De nem azért, mert alapvetően egy rutin feladat átadásáról lenne szó, erről szó sincs, hanem azért, mert készülhettem, pontosabban kollégáimmal készülhettünk a feladatra. A Kutatási és Szervezetfejlesztési Osztály, melynek élén álltam, 2016 januárjában felkérést kapott ugyanis arra, hogy egy várható EFOP-os [Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program] uniós program konzorciális megvalósításában vegyen részt. 2016. szeptember 16-án a projekt el is indult, én pedig ebben az OSZK projektcsapatának szakmai vezetője lettem. Szakmai vezetői kinevezésem együtt járt azzal, hogy a projekt időtartamára felmentést kaptam az osztályvezetői feladatok alól. Tehát nem az igazgatói kinevezésem kapcsán kellett átadnom a területet, hanem már korábban, a jelzett projekt szakmai vezetőjévé való kinevezésem miatt. Az átadásra fél éven át készülhettünk (2016 januártól szeptemberig). Ez az időszak lehetőséget adott arra, hogy érdemben bevonjam a feladatokba azt a munkatársat, aki majd a projekt időtartamában osztályvezetőként funkcionál

Fehér Miklós. Forrás: Magyar Könyvtárosok Egyesülete

Az OSZK vezetésének vagy a minisztériumnak kell megfelelni?

Fehér Miklós: A kérdésben részben benne van a válasz, csak a „vagy” kötőszót kicserélném „és”-re. Természetesen meg kell felelnünk az OSZK-ban megfogalmazódó elvárásoknak éppen úgy, mint a minisztérium általi elvárásoknak. Hogy kinek inkább, ebben az esetben nem verseny kérdése. Az elvárások nem is konkurálnak egymással. Ami elvárás az EMMI-részéről, az az OSZK számára is fontos, és ez fordítva sincs másképpen. Talán még annyit tennék hozzá, hogy az elvárások egészen konkrétan jogszabályokban is megjelennek, azaz a KI esetében jóval többről kell beszélnünk, mint csupán az OSZK vagy az EMMI elvárásairól. Jogszabályi és szakmai elvárásokról!

Mennyire lehetnek saját elképzeléseid? Oda tudsz hatni a jogszabályok átalakítására, akár a kötelespéldányi változások szakmai képviseletével összefüggésben?

Fehér Miklós: Bizonyosan rendelkezem személyes tekintéllyel is, azaz az „odahatás képességével”, de azt gondolom, hogy itt nem erről van szó. A Könyvtári Intézet viszont rendelkezik azzal a tekintéllyel, amire a döntéshozók odafigyelnek, reagálnak. Ugyanakkor a vélemény megfogalmazása, artikulálása még nem jelent automatikus garanciát arra, hogy a döntéshozatal folyamatában minden úgy lesz, ahogy azt a KI észrevételezi. Erre nincs is szükség és nem is lenne jó, ha ez így történne. Mi egy szereplője vagyunk a könyvtári rendszernek. Bízom benne, hogy meghatározó, de nem kizárólagos szereplője.

Tisztázzuk a Könyvtári Intézet feladatait. Mivel a minisztériumban nincs könyvtári főosztály, ezért sok feladatot átadtak az Intézetnek. Hol látszódik ez leglátványosabban?

Fehér Miklós: A minisztériumban könyvtári főosztály valóban nincs, de van Közgyűjteményi Főosztály és Könyvtári és Levéltári Osztály. A KI feladatai pedig pontosan tisztázva vannak. Ezeket tartalmazzák az 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről 60. §. (3) bekezdés a–h pontjai,

• a) könyvtári szakemberek továbbképzése és iskolarendszeren kívüli képzése,
  b) könyvtári és információs szolgáltatás fenntartása a könyvtári és információszolgáltatási tevékenység szakterületén,
  c) a könyvtárak állománygyarapítását segítő, a hazai dokumentumokról adott rendszeres tájékoztatás támogatása,
  d) az országos könyvtári rendszer működésével, a könyvtárhasználattal kapcsolatos kutatás, fejlesztés,
  e) a könyvtári és rokon területi módszerekre vonatkozó szabványok, szabályzatok elkészítésének kezdeményezése és kidolgozása,
  f) a könyvtári tevékenységre vonatkozó irányelvek, normatívák kidolgozása, módszertani tevékenység,
  g) a könyvtárak és a társadalom közötti kapcsolat fejlesztése,
  h) az országos könyvtári statisztikai adatok összesítése, elemzése és szolgáltatása,

és a 30/2014. (IV. 10.) EMMI rendelet (8. §. (3) bekezdésben feltüntetett a–g pontok.

• a) elemzéseket, kutatásokat végez a könyvtárak működése, használata, története, a könyvtári rendszer működése, az országos szakkönyvtári feladatok, valamint az olvasási kultúra fejlesztése vonatkozásában,
  b) a könyvtárakat átfogóan érintő projekteket tervez, szervez, bonyolít le, továbbá pályázati tanácsokat ad a könyvtárak számára,
  c) országos könyvtári portált és országos könyvtári program- és rendezvénykereső szolgáltatást működtet,
  d) szakképzési és továbbképzési tanfolyamokat akkreditáltat és szervez, továbbá ellátja a vizsgaszervezési feladatokat,
  e) koordinálja a könyvtárosképző helyek együttműködését,
  f) szakmai támogatást nyújt a határon túli magyar könyvtárosok anyanyelvű képzéséhez, továbbképzéséhez, valamint
  g) szakmai irányelvek, normatívák és módszertani ajánlások kidolgozását szervezi és végzi.

Mindezen feladatokat még kiegészíti a CXL. törvény Parlament által elfogadott legfrissebb módosítása, mely szerint a KI feladatai bővülnek a könyvtári minőségügy területén.

Képzések, a kulturális statisztika és az Intézet reputációjának a megerősítése a fő céljaid. Mennyi képzést tart a KI, és hány fő kap évente szakképesítést?

Fehér Miklós: Fő célunk több is van, de ha ki kell emelnem aktuális, azonnali beavatkozást, cselekvést igénylő területeket, akkor ezt a hármat mindenképpen említeném.

Szakképesítést az OKJ-s segédkönyvtáros képzésben résztvevők kaphatnak, mert ez minősül szakképzésnek. A többi tanfolyamunk akkreditált továbbképzésnek minősül, amelyen évente 250–400 fő vesz átlagosan részt.

2017-es képzési tervünkben összesen 15 különböző 30, 60, 90 és 120 órás akkreditált továbbképzési programot hirdettünk meg, az első félévben ezek közül hatot valósítottunk meg – a résztvevők ezeket intézményük finanszírozásával vagy önköltségesen végezték el. A második félévben egy nemsokára érkező minisztériumi támogatásnak köszönhetően új képzéseket akkreditáltatunk, már meghirdetett képzéseinken pedig ingyenes részvételi lehetőséget biztosítunk. OKJ-s segédkönyvtáros képzésünkön az idei évben 25 fő végez; partnereinknél – idén a BME OMIKK-ban, a miskolci, a nyíregyházi és a szegedi megyei könyvtárban –, ahol a mi képzési programunk alapján tanítanak, és mi végezzük a vizsgaszervezési feladatokat, hasonló létszámú csoportok fejezték be vagy fejezik be az év végéig a képzést.

A felsőoktatási képzési helyekkel milyen az együttműködés?

Fehér Miklós: Az együttműködés – különösen a szakmai gyakorlatra érkezők fogadása terén létezik, de mindenképpen fejlesztendő.

A KI feladatává tette a minisztérium a teljes kulturális terület statisztikáinak a kezelését. Milyen változások várhatók a könyvtári statisztikákban? Lesznek új mérőszámok?

Fehér Miklós: A feladat az OSZK-é és a KI-é közösen. A KULTSTAT [Kulturális Statisztikai Rendszer] OSZK-ba történő átvétele során nem csak a könyvtári szakterület, hanem a KULTSTAT-ban érintett teljes intézményi kör statisztikai adatlapjai újragondolásra kerülnek. Azt szeretnénk, hogy mostantól az adatlap változtatása könnyebb legyen, így – amennyiben a szakma változtatást igényel – az egyszerűbben átvezethető lesz a rendszeren.

Miért fontos a reputáció emelése? Mi lenne könnyebb, ha megbecsültebb lenne a KI?

Fehér Miklós:  A Könyvtári Intézet erőforrás. Az OSZK és a könyvtári rendszer, de az egész társadalom erőforrása is. Azt gondolom, hogy minden erőforrás természetes működési velejárója, hogy törekszik saját értékének, megbecsültségének legalább szinten tartására, ha lehet, emelésére. Az OSZK jelentős fejlesztés előtt áll. Indokolt, hogy a KI a fejlesztési folyamatból megerősödve jöjjön ki, mert ez a szerepünk hatékonyabb ellátását segíti.

Ne felejtkezzünk el a szakkönyvtárról se. Ez az egyetlen olyan hely az OSZK-ban, ahonnan haza lehet vinni a könyveket. A könyvtári szakirodalmat is elérte már a digitalizáció? Van léte a szakkönyvtárnak 2017-ben?

Fehér Miklós: A szakkönyvtár munkáját nem szabad kizárólag az olvasók helybeni kiszolgálásának mutatóival mérni. A szakkönyvtár tevékenységének túlnyomó részét a könyvtári rendszernek nyújtott szolgáltatások (szakfolyóirat, bibliográfia, referálás stb.) teszik ki. A könyvtár létét és szükségességét ezek feltételezik.

A dokumentumok kölcsönözhetősége – a rekordoknak a MOKKA-ODR rendszerben való megjelenésével együtt – nagy fegyvertény. A digitalizáció pedig már réges-rég ideért, a nyomtatott dokumentumok közül legutóbb például egy rangos könyvtári folyóirat, a Könyvtári Szemle két évfolyamát digitalizálta számunkra az OSZK Digitalizáló Osztálya. Ezek, és a Könyvtári Figyelő eddig hiányzó évfolyamai bekerültek az EPA-ba, az E-könyvtári Szolgáltatások Osztály munkatársaival való együttműködés révén. Legújabb beszerzéseink között pedig már kizárólag digitálisan megjelenő könyv is szerepel. (Ennek kissé bonyolult kezelésével még küzdünk.) A jelentős magyar és külföldi szakkönyvek nagy része ma is nyomtatva jelenik meg (vagy nyomtatva is), használóink jelentős része pedig ezt a formát preferálja. Egyelőre a megőrzés szempontjából is előnyösebbnek tűnik. Nem feledkezünk meg azonban a digitális könyvek rajongóiról sem, terveink között szerepel az e-dokumentumok használatát könnyítő táblagépek rendszeresítése is. A hiteles információk elérése manapság kulcskérdés. A Könyvtártudományi Szakkönyvtárban magasan képzett szakemberek dolgoznak, akik ezek elérésében segítik a használókat – sok egyéb szolgáltatás mellett.

Mennyire tartod sikeresnek a könyvtári uniós pályázatokat?

Fehér Miklós: A pályázati célok izgalmasak és támogatásra érdemesek. A sikerességet ma azonban még nem tudjuk mérni, hiszen a megvalósítás elején tartunk.

2022-ig kaptál megbízást, két mondatban össze tudnád foglalni, mivel lennél elégedett 5 év múlva?

Fehér Miklós: Elégedettnek lenni veszélyes, mert ellustulást jelent(het). Azzal lennék elégedett, ha a KI-nek 5 év múlva is lenne ereje és figyelme az elégedetlenségre, a megújulásra, a kezdeményezésekre, s ezekből minél többet tudnánk felsorolni.

Tóth Péter

A Mikes Kelemen Program három éve alatt hét tengerentúli országból már több mint 200 köbméter hagyaték gyűlt össze és több mint 100.000 dokumentum feldolgozására került sor itthon. A program működésének és előrehaladásának bemutatására A Mikes Kelemen Program tengerentúli hungarikumainak közgyűjteményi jelentősége címmel az Országos Széchényi Könyvtár 2017. május 4-én konferenciát rendezett a program munkatársainak részvételével.

A konferencia közönsége Kovács Ilona előadását hallgatja

A konferenciát Tüske László, a Nemzeti Könyvtár főigazgatója nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy a nemzeti könyvtár alapfeladata a hungarika dokumentumok gyűjtése, így a Mikes Kelemen Program a legjobb szakmai gondozásba került.

Az előadások Kaposváriné Dányi Éva, az OSZK Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály vezetőjének, a Mikes Kelemen Program szakmai felelősének beszámolójával kezdődtek. Dányi Éva átfogó képet adott a Mikes Program történetéről, jelenlegi állásáról és egyben összegezte az eddig elért eredményeket.

Kovács Ilona, az Országos Széchényi Könyvtár egykori munkatársa a könyvtárban folyó diaszpórakutatások nagyívű összefoglalását adta az összegyűlt hallgatóságnak, évszázados kontextusba helyezve a hungarikakutatás történetét.

Mészáros Tamás, az OSZK Raktári osztályának helyettes vezetője a Mikes program gyakorlati megvalósulásáról, a raktári munka folyamatainak kialakításáról beszélt.

Bakó Zsigmond, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársa, a levéltári feldolgozás gyakorlatát mutatta be, amelyet a Mikes program által hazaszállított torontói hagyaték feldolgozásán keresztül szemléltetett.

Maczelka Árpád, az OSZK munkatársa előadásában a digitális és digitalizált dokumentumokkal kapcsolatos tapasztalatairól számolt be, kitérve számos unikális dokumentumra, amit a Mikes Kelemen Program keretében digitalizált és tett hozzáférhetővé az érdeklődők számára. Sárosi Attila, az OSZK periodikagyarapító könyvtárosa évtizedes tapasztalatait osztotta meg a diaszpóra sajtótermékeinek történetével és sajátosságaival kapcsolatban. Előadása során számos példával is illusztrálta az elmondottakat. A bemutatott időszaki kiadványokat a közönség az előadás után kézbevéve is megtekinthette.

Lukács Bea, az OSZK Történeti Interjúk Tárának vezetője a Mikes Kelemen Programmal hazaérkezett hangdokumentumok speciális digitalizálási igényeiről, a Mikes-kutatók által készített Oral History interjúkról és digitalizálási gyakorlatukról beszélt. Előadása végén két Oral History bejátszással szemléltette az interjúk különleges forrásértékét.

Zichy Mihály, a kézirattár szerepéről beszél

Zichy Mihály, az OSZK Kézirattárának munkatársa a Mikes Program kéziratos, eddig még nem publikált dokumentumait helyezte előadása középpontjába. A Kézirattár diaszpóragyűjteményének ismertetése mellett kitért a levéltári dokumentumok elhelyezésére vonatkozó együttműködésre a Program két szakmai társintézménye, a Magyar Nemzeti Levéltár és az Országos Széchényi Könyvtár között.

Zászkalicky Borbála, az Országgyűlési Könyvtár munkatársa a Mikes Programmal beérkezett és tovább ajánlott dokumentumokból részesülő közgyűjtemények képviseletében szólalt meg. Előadásában beszámolt az OGYK gyűjtőköréről és bemutatta, hogyan tudja a Könyvtár a Mikes Program adományait hasznosítani speciális gyűjteményének építése során. Megszólalását a Program munkatársai is nagy érdeklődéssel várták és figyelték, ugyanis először volt alkalmuk a „haszonélvezők” tapasztalataival, esetleges kritikájával nyilvános körülmények között szembesülni.

A konferencia előadásait kerekasztal-beszélgetés követte, ahol Dányi Éva, Zászkalicky Borbála, Zichy Mihály, Bakó Zsigmond és a konferencia főszervezője, Rényi Mátyás közösen keresték a konferencia során felmerült kérdésekre a válaszokat. Téma volt a Mikes program hatékonysága, fejlesztési lehetőségei és jövője. A beszélgető felek között egyetértés mutatkozott abban, hogy a Programról nyert tapasztalatokat és információkat érdemes lenne hosszú távon megőrizni és kutathatóvá tenni. Erre alkalmas lehet egy olyan közös portál, ahol az eredeti dokumentumok intézményi elhelyezésétől függetlenül elérhető a feldolgozott dokumentumok adatbázisa, ill. ahol ez szerzői és személyiségi jogokba nem ütközik, akár teljes szövegű közlésre is technikai lehetőség nyílik. Ennek feltétele természetesen az anyagok tömeges digitalizálása, amely a gyűjtésen túl a Program egyik kézenfekvő továbbfejlesztési iránya lehet.

Az előadók tapasztalatcseréje a kerekasztal-beszélgetés során

A tengerentúli magyar diaszpóra tagjai már az 1980-as évektől szembesülnek azzal, hogy az évtizedek során összegyűjtött dokumentumaikat mind nehezebb elhelyezni. A diaszpórában született második és harmadik generáció már nem minden esetben képes szülei, nagyszülei szellemi örökségének gondozására. A Mikes Kelemen Program a 24. órában született megoldás erre a problémára. 2014 óta folyamatosan zajlik a gyűjtés. Az OSZK a kezdetektől biztosította a könyvtárszakmai hátteret a program szakmai felelőseként, majd a tekintélyes mennyiségben beérkező levéltári jellegű hagyaték feldolgozására a Magyar Nemzeti Levéltár is csatlakozott mint szakmai partner.

A 2017/18-as Mikes 4.0 ciklusban a beérkező anyag feldolgozása mellett a kiajánlás felgyorsítására kerül a hangsúly. 

Rényi Mátyás

2017. május 31-én nyílt A magyar hangosfilm plakátjai 1931–1944 című kiállításunk.

Tüske László, az Országos Széchényi Könyvtár főigagatója az alábbi szavakkal nyitotta meg a kiállítást.

A győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum az Országos Széchényi Könyvtárral együttműködve, 2016 őszén minden szempontból érdekes és hiánypótló kiállítást rendezett A magyar hangosfilm plakátjai 1931–1944 címmel. Az alkalmat az adta, hogy 85 éve (1931-ben) készült el az első magyar hangosfilm: A kék bálvány. A kiállításhoz az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtára több mint 100 plakát restaurálását végezte el, s adta kölcsön, intézményünk Tudományos Igazgatósága pedig nagyszabású együttműködésbe kezdett mind az említett Múzeum kollégáival, mind a győri Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtárral, amely a kölcsönzésen és szakmai együttműködésen túlmenően egy remek, katalógusnak is beillő díszalbum megjelentetését célozta. A gazdagon illusztrált kötet, akárcsak a kezdeményezés maga, Fekete Dávid alpolgármester úrtól származott, aki a tárlat főkurátora, s egyben a kötet szerkesztője is.

Mikor e vállalkozás elindult, már tudtuk, hogy a győri premier – hogy egy filmes analógiával éljek – után a főváros következik majd. A nemrég zárult győri tárlat ma itt Budapesten, kissé módosítva, a kiállítótérhez igazodva, de teljes pompájában mutatkozik meg. Jómagam, aki sajnálatosan nem lehettem ott a győri megnyitón, csak kollégáimtól – a szakmai munkát vezető Boka László tudományos igazgatótól és Kopcsay Ágnes osztályvezetőtől értesültem, hogy milyen remek miliőt sikerült Győrben belakni, megelevenítve a magyar hangosfilm joggal fémjelzett „aranykorát.” Az első hangosfilmfilm megjelenését követően, 1944-ig mintegy 360 film készült ugyanis Magyarországon, ám sajnos nem mindnek maradt fenn a plakátja, többek közt az említett A kék bálványé is elveszett. Így, sokak kedvence, a Hyppolit, a lakáj filmplakátja nyitotta a sort Győrben, és nyitja a sort ma az Országos Széchényi Könyvtárban is.

A filmplakátnak ebben a korszakban elsősorban az volt a feladata, hogy „eladja” a mozit, ezért a plakátok készítőinek a keze bizonyos fokig meg volt kötve, ezen filmplakátok így inkább a tisztes iparos munkát képviselik, mintsem a plakátművészet élvonalát. Ugyanakkor a mozihoz, a filmekhez kapcsolva érdekességük, információs értékük, megőrzésüknek fontossága megkérdőjelezhetetlen. A kiállított plakátokon és kapcsolódó anyagokon nyomon követhető, hogy a filmkészítők és a korabeli plakátkészítők elsősorban a filmben szereplő színészekkel, „sztárokkal”, jobban mondva azok nagyméretű portréival kívántak kedvet csinálni egy-egy filmhez. Ahogy a kiállításhoz készült kötetből is kiderül: „Teljesen mindegy volt, hogy milyen volt a film, ha Jávor Pál vagy Karády Katalin rajta volt a plakáton, a néző bement”.

E sikeres időszakot, a filmekhez készült plakátok mellett a filmekkel kapcsolatos tárgyak (pl. korabeli felvevőgépek), és egyéb dokumentumok, fényképek, grafikák egészítik ki. Láthatunk filmrészleteket is a kiállítótérben, és feleleveníthetjük a Meseautó című film felejthetetlen jelenetét is, a Kabos Gyulától elhangzó szállóigévé vált híres mondatot: „egy a párna, egy a részvény”.

Köszönjük Győrnek, a kezdeményezőknek, mindenekelőtt Fekete Dávid alpolgármester úrnak és Grászli Bernadett igazgató Asszonynak, valamint a Rómer Flóris Múzeum munkatársainak, hogy e kiállítás ebben a formában itt is megmutatkozhat! Köszönjük a Plakát- és Kisnyomtatványtár munkatársainak, Kopcsay Ágnesnek és Kovács Lászlónak a munkáját, az együttműködést megvalósító Tudományos Igazgatóságnak a koordinatív munkát, és végül, de nem utolsósorban, köszönet a restaurátorainknak, Koppán Orsolyának és Doublinszki Évának, hogy az időnként 60-80 éves plakátokat komoly munkával újjávarázsolták. A kiállítás ideje alatt mindvégig megvásárolható lesz a hasonló című díszalbum is, melyhez a fotóanyagot Ackermann Ádám és Karasz Lajos készítette.

Kívánom, hogy e kiállítást minél többen megtekintsék, nem csupán a hazai filmrajongók, de a Budavári Palotában megforduló turisták is, vigyék annak jó hírét szerte a nagyvilágba, s azt is, hogy az Országos Széchényi Könyvtár hasonló sikeres, gyümölcsöző partnerséget tudjon még magáénak a közeljövőben is.

Tüske László

Nemrég került fel az elektronikus gyűjteményünkbe Both Mária és Csorba F. László Természet, tudomány, történet című könyve a szerzők engedélyével.

A háromkötetes műben az olvasó a természettudományokat formáló főbb kutatási programokról, paradigmákról olvashat.

Az immáron elektronikusan is elérhető könyv egyedülálló abból a szempontból, hogy lehetővé teszi az egyes tudományágak (fizika, kémia, biológia, földrajz, filozófia) önálló tanulását, segítséget ad tanításukhoz, miközben utalások és gondolatébresztő kérdések segítségével a diszciplínák egymásra épülését is jelzik.

Bölényfestmény a spanyolországi Altamira-barlangból. Both Mária és Csorba F. László Természet, tudomány, történet 1. kötet. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Használható tankönyvként, tanári segédkönyvként, ismeretterjesztő kézikönyvként, de láthatunk benne utalásokkal átszőtt regényt is, melynek főhőse a gondolkodó, értelmet kereső ember. A szerzők arra törekedtek, hogy az egymással sokszor szembenálló, vagy egymást kiegészítő nézeteket, elméleteket elfogulatlanul mutassák be, az olvasóra bízva a mérlegelés izgalmas feladatát. Ez kapcsolja a könyvet a mindennapok problémáihoz is, ahol döntéseinkkel – néha szó szerint is – a bőrünket visszük vásárra.

A könyv szereplőihez hasonlóan a szerzők is elkötelezettek. A rajtunk kívül álló és minket is alkotó világ rendezettségéből, megismerhetőségéből és megőrizhetőségéből indultunk ki.

Franklin fiával. Currier és Ives színes nyomata. Vihar idején két fapálcából és selyemkendôbôl álló sárkányt eresztett fel kenderszálon, a végére rögzített kulcsból hatalmas szikrákat tudott csiholni és a földbe vezetni. Both Mária és Csorba F. László Természet, tudomány, történet. 2. kötet. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Miről olvashatunk ebben a könyvben?

Az első kötet az európai természettudomány születését, a második kötet a természetet és a benne önmagát vizsgáló egyént mutatja be. A záró kötet fő motívuma a modern tudomány két nagy témája: a sokaság és a történetiség.

Mi a célja e könyveknek?

A természettudományos műveltség egy ősi és mégis időszerű világkép alapja. Kultúránk, benne a tudományok története az értelmet kereső vagy tagadó, ihletett vagy elvetélt próbálkozások sokasága, a sámándobok rajzaitól a katedrálisok támpillérrendszerén és Kepler bolygótörvényein át saját értelmünk gépi utánzásáig és Gaia modern mítoszáig.

Kõszobrok a Húsvét-szigeten: egy utat tévesztett civilizáció emlékei. Both Mária és Csorba F. László Természet, tudomány, történet. 3. kötet. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Ma Európában környezetet, testi és szellemi egészségünket próbára tevő válság közepette élünk. Ez a krízis átbillenési pontot jelent, jelenthet. Bölcsességet és történeti tudást igényel az értékes hagyományok és az önpusztító szokások közti különbségtétel. A nyugati természettudomány már megmutatta erejét: hatékonyságát. Személyes döntéseinken is múlik, hogy ezt az erőt milyen célra használjuk fel a kiútkeresésben.

A szerzők e feladathoz kínálnak példát és adnak bátorítást az Olvasónak közel harmincéves munkájukkal.

Both Mária és Csorba F. László Természet, tudomány, történet. 3. kötet. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Magyar Elektronikus Könyvtár elsősorban az oktatási/kutatási szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású, szabad terjesztésű elektronikus publikációkkal. A MEK-projekttel kapcsolatban az info@mek.oszk.hu e-mail címen lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni. 

125 éve 1892. május 18-án hunyt el Nagyybányán gróf Teleki Sándor honvédezredes, emlékiratíró (1821–1892). Ebből az alkalomból a Magyar Elektronikus Könyvtár néhány művéből és a rá vonatkozó irodalomból válogatást tett közzé, továbbá a Plakát- és Kisnyomtatványtár is digitalizálta a Teleki Sándorra vontakozó dokumentumait.

1821. január 27-én született Kolozsvárott a széki Telekiek családjában. A kolozsvári piaristáknál tanult, később Táncsics Mihály volt a nevelője. Az ügyvédi vizsga letétele után Nyugat-Európában élt és folytatott egyetemi tanulmányokat, Spanyolországban részt vett a karlista harcokban, ahol fogságba esett és kis híján halálra ítélték. Németországba visszatérve megismerkedett Liszt Ferenccel, barátságot kötött vele, és egy ideig a társaságában maradt, Oroszországba majd Párizsba is követve őt.

Teleki Sándor díszmagyarban. Forrás: Wikipédia 

Barátja volt Petőfi Sándor, aki 1846–47-ben három alkalommal is megfordult Teleki Sándor koltói birtokán a „vad gróf” vendégeként. Petőfi a koltói kastélyban töltötte 1847. szeptember 9. és október 19. között Szendrey Júliával mézesheteit. Huszonnyolc verse őrzi ezeknek az időknek az emlékét, köztük a Szeptember végén. 

A koltói kastély – Digitális Képarchívum

Hazatérése után Teleki a partiumi Kővárvidék kapitánya lett. Részt vett a szabadságharcban. A 10. honvédzászlóaljban közhonvédként harcolt a Délvidéken, majd Erdélyben harcolt Bem seregében. Bem először őrnaggyá, majd ezredessé nevezte ki, és rábízta az erdélyi hadsereg felügyelőségét.

Teleki Sándor: Az erdélyi felső hadsereg kormánybiztossától [!] hazafiak!, [S.l.], [s.n.], [1848]. – Kisnyomtatványtár Kny.1848/243

Jelen volt a világosi fegyverletételnél, és az aradi várban a tábornokok kivégzése idején, amiről érzékletes leírással szemtanúként számolt be.

A fogságból megszökve egy ideig bujkált, majd Belgrádon keresztül Konstantinápolyba szökött. Távolléte alatt a császári haditörvényszék halálra és jószágvesztésre ítélte és jelképesen fölakasztotta. Később Londonba és Yersey szigetére ment. Guernsey szigetén telepedett le, ahol akkoriban Viktor Hugo is politikai emigrációban élt.

„…[Teleki Sándor] az írói szerencsét balszerencséjének, a hányatott élet és a csaknem két évtizedes emigráció megpróbáltatásainak köszönhette; a kalandos futású életpálya veszélyes kanyaraiban találkozott össze azokkal a világhírességekkel – Liszt Ferenccel és Victor Hugóval, Kossuthtal és Herzennel, Mazzinival és Rózsa Sándorral, forradalmárokkal és fejedelmekkel, tábornokokkal és cigányprímásokkal – akikről emlékezéseit írta. Számára az írás maga is egy kicsit kaland, mosolyogva vállalt kedvtelés; műfaja a csevegő, csapongó anekdota, a könnyed mesélés, lehetőleg humorral, csattanóval; emlékezéseit nem is rendezi egységes műbe, hanem újságok tárcacikkeiben szórja szét, szerkesztői kérésre, alkalomszerűen, hanyag mozdulattal; nagy eseményeket mellőz, tréfás, jellemző kiszólásokat följegyez; az elvek harcánál jobban érdekli egy lovasbravúr; a történetek összefüggése helyett a szereplők egyéniségét vagy éppen rigolyáit festi; szépírói hatásra törekszik.” – írja róla Lukácsy Sándor.

1860-ban részt vett Garibaldi szicíliai hadjáratában, majd rövid ideig a Magyar Légió parancsnoka is volt.

Teleki Sándor gróf. Emilio Maza felvétele (Raccolta Bertarelli, Milánó, ltsz. E 1103). Milánó, 1861 körül. Forrás: Cs. Lengyel Beatrix: Az itáliai magyar emigráció fényképei In. Fotóművészet, 2004/3–4. 

A kiegyezést követően hazatért, koltói birtokán gazdálkodott és emlékiratait írta. A Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja volt, részt vett a Magyar Történelmi Társulat megalapításában.

Gróf Teleki Sándor ezredes urnak, mint a „Nagybánya és Vidéke” nagyérdemű belmunkatársának, nevenapja alkalmából..., Nagybánya, 1887. – Kisnyomtatványtár Kny.D 2.732

Gróf Teleki Sándor további művei és a rá vonatkozó irodalom a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Legouvé Ernő: Beatrix vagy A művészet madonnája; ford. Teleki Sándor, Kolozsvár, Papp Ny., 1880. 
• Természet után. Humoros elbeszélések, Budapest, Révai, 1884.
• Az angolok Kínában, Budapest, Révai – Salamon Ny., 1901. 

Mann Jolán (szerk.)

125 éve 1892-ben ezen a napon hunyt el Budapesten Klapka György honvédtábornok, emlékiratíró (1820–1892). Ebből az alkalomból digitalizáltuk a Plakát és Kisnyomtatványtárunkban található, honvédtábornokunk nevéhez köthető nyomtatványainkat – a szabadságharc dokumentumait és a dualizmus korának aprónyomtatványait.

Klapka az 1948–49-es szabadságharc egyik emblematikus személyisége volt. Neve összeforrt Komárom várának hősies védelmével. Katonai pályán indult, de fiatal főhadnagyként kilépett és csak a forradalom kitörésének hírére tért vissza eredeti hivatásához. 1848 júniusának elejétől honvédzászlóalj-százados a 12. határőrezredben, 1849 áprilisától már tábornok. 1849 májusában egy ideig hadügyminiszter-helyettes is volt. 1849. május 28-tól október 2-ig Komárom várának parancsnoka volt. A stratégiai szempontból rendkívül fontos várat – a harcok elején – ő mentette meg a magyar szabadságharcnak, amikor a magyar miniszterelnök megbízásából a várőrséget föleskette a magyar alkotmányra, majd határozott fellépésével elérte, hogy a Pákozd alól Győr felé visszavonuló Jelačić csapatai ne nyerjenek bebocsáttatást a várba.

Klapka György. Fotó (Möllendorf, H.). Felvétel helye: Leobschütz (Głubczyce Lengyelország) – Kézirattár

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során a komáromi várat védő magyar haderők és az ostromló osztrák hadsereg között három ütközet folyt le. A császári csapatok 1848 decembere óta ostromolták a várat, ennek vetett véget időlegesen a Damjanich János és Klapka György vezetésével érkező magyar sereg az 1849. április 26-i első komáromi csata sikeres megvívásával, mely a szabadságharc egyik legfontosabb, döntő következményekkel járó csatája volt. Ezt követte a cári Oroszország hadseregének behívása.

A második komáromi csata a várat Görgey Artúr és Klapka György parancsnoksága alatt védők ellen 1849. július 2-án szintén magyar győzelemmel végződött.A július 11-i nagy veszteségekkel járó harmadik komáromi csata célja – a július 6-i haditanács határozata alapján – kísérlet volt Haynau ostromzárának áttörésére. Ez sikertelenül, a magyar csapatok a vár sáncai mögé való visszavonulásával végződött.

Klapka: Rendelet. Tapasztaltam, hogy a hadi tanács végzései nyilvános helyeken, mint közbeszéd tárgya, egyesek által taglalgatva, biráltatanak... [S.l.], Klapka, [1849]. – Plakát- és Kisnyomtatványtár, Kny.1848.2°/718 

Augusztus 3-án – a Duna jobb partján rajtaütve az ellenséges haderőn –, Klapkának sikerült azt állásainak feladására kényszerítenie Haynaut, s Pozsonyig visszaszorítania, segítve ezzel a magyar hadsereg délen küzdő egységeit.

A világosi fegyverletétel után másfél hónapig kitartottak az osztrák túlerő ellen Komárom védői és egész Európában utolsóként tették le a fegyvert az 1848-49-es forradalmi hullám harcosai közül. A várban maradt Klapka augusztus 3-án végrehajtott még egy sikeres kirohanást, amit az augusztus 13-i világosi fegyverletételt megelőzően a szabadságharc egyik utolsó fellángolásának tekinthettünk.

• 
• 

Klapka György: Nyilt rendelet és Klapka György, Újházy László: Szózat 

A világosi fegyverletétel ellenére a várvédők nem adták meg magukat, és hosszan tartó alkudozásba kezdtek a császáriakkal. Az alkupontok egy része az egész országra kiterjedő feltételeket szabott, melyet az osztrák fél nem fogadott el, így a harcok kiújultak. A szabadságharc utolsó katonai összecsapására szeptember 25-én Ószőnynél került sor.

• 
• 

Klapka György: A komáromi várőrség tisztikarához napi parancs, Komárom, Klapka György, 1849. augusztus 31. – Plakát- és Kisnyomtatványtár, Kny.1848.2°/665 

Szeptember 27-én a Komáromtól kb. 4 km-re levő Herkálypusztán, Haynau hadiszállásán, végül aláírták a vár átadásának feltételeit tartalmazó okmányt, mely már nem tartalmazta az országos amnesztia feltételét. A helyőrség tagjai és a város valamennyi polgári tisztviselője, mintegy 30 ezer ember menlevelet kapott. Október 1–4. között az egész erődrendszert átadták az osztrákoknak.

• 
• 

Klapka: Bajtársak! A cselszövevény és árulás végromlás szélére vezeték szegény hazánkat

Klapka 1849–1867 között Kossuth és Teleki László mellett az emigráció legtekintélyesebb személyisége volt. Velük együtt hozta létre 1859-ben a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, megszervezte az itáliai magyar légiót. Hazatérése után, 1867–72-ben, kormánypárti képviselőként és üzletemberként folytatta pályáját

Klapka György nyilatkozata. [S.l.], [s.n.], [1869]. és  Klapka György programmja. Temesvár, Uhrmann és Blau-féle könyvny., 1869.

Klapka György halálának 125 éves évfordulójára emlékezve a Magyar Elektronikus Könyvtár Klapka György néhány művéből és a rá vonatkozó irodalomból digitális válogatást tett közzé. Ebből készült összeállításunk első részét itt olvashatja.

Mann Jolán (szerk.)

 A sorozat első része ITT található!

125 éve 1892-ben ezen a napon hunyt el Budapesten Klapka György honvédtábornok, emlékiratíró (1820–1892). Ebből az alkalomból a Magyar Elektronikus Könyvtár Klapka György néhány művéből és a rá vonatkozó irodalomból digitális válogatást tesz közzé.

1820. április 6-án Temesvárott született művelt polgárcsaládban. 1842-től a magyar királyi testőrség hadnagyaként szolgált Bécsben, ahonnan öt év után főhadnagyi rangban távozott a 12. határőrezredbe. 1848 májusában jelentkezett a magyar honvédségbe, amelynek 6. zászlóaljába századosi rangban nyert kinevezést, miután társaival sikeresen végrehajtotta a Batthyány Lajos miniszterelnök által rájuk bízott erdélyi missziót, azaz a székelyek megnyerését a magyar forradalom ügyének.

Klapka György. Fotó: Klösz György. In. Klapka György: Emlékeimből, Budapest, Franklin, 1886. – Magyar Elektronikus Könyvtár  

Megjárva a bánáti, bácskai hadszínteret, 1848. szeptember 20-án Batthyány rábízta Komárom várának megmentését. Klapka szeptember 29-én, a pákozdi csata napján érkezett meg Komáromba, ahol a várőrséget föleskette a magyar alkotmányra, majd határozott fellépésével elérte, hogy Majthényi alezredes ne nyissa meg a vár kapuit a Győr felé visszavonuló Jelačić csapatainak. Ezt követően Nagyszombatnál vezet hadmozdulatokat, majd a bánáti hadtest törzskari főnöke lesz. 1849 januárjában ezredesként Tokaj mellett több győzelmet aratott, április 6-án tábornokká nevezték ki. Fontos része volt az 1849. április 19-én kivívott nagysallói diadalban.

A nagysallói csata. Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, Budapest, Grill, 1928–1942. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A nagysallói csata. In. A szabadságharc kilenc nagy csatája: Than Mór csataképei; [a kötet anyagát Katona Tamás válogatta], Magyar Helikon, Budapest, 1978. – Törzsgyűjtemény 

Than Mór: Az első komáromi csata (1849. április 26.) In. A szabadságharc kilenc nagy csatája: Than Mór csataképei; [a kötet anyagát Katona Tamás válogatta], Magyar Helikon, Budapest, 1978. – Törzsgyűjtemény 

A második komáromi csatára július 2-án, a harmadikra július 11-én került sor.

Than Mór: A második komáromi csata (1849. július 2.) In. A szabadságharc kilenc nagy csatája: Than Mór csataképei; [a kötet anyagát Katona Tamás válogatta], Magyar Helikon, Budapest, 1978. – Törzsgyűjtemény

Föl, föl, vitézek, a csatára. In. Kossuth Lajos táborában. Negyvennyolcas dalok, összeállító Katona Tamás, Budapest, Neumann Kht., 2006. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Klapka Komáromból igyekezett híreket szerezni az ellenség hadmozdulatairól és erről tájékoztatni Görgeit is. Augusztus 3-án a Duna jobb partján rajtaütve az ellenséges haderőn, sikerült azt állásainak feladására kényszerítenie s Pozsonyig visszaszorítania, segítve ezzel a magyar hadsereg délen küzdő egységeit. Ezt követően bevonult Győrbe. Lelkesítő sikerei nyomán nagy számú önkéntes jelentkezett honvédnek még a szabadságharc utolsó napjaiban is.

Klapka György: Nyilt rendelet. A komáromi feldunai vitéz hadsereg e folyó hó 3-án a vártkörnyező osztrák zsoldosokat, olly hatalmasan verte szét, ... 1849. augusztus 5. – Plakát- és Kisnyomtatványtár, Kny.1848.2°/644 

Ezekben a napokban azonban lassan eldőlt a magyar szabadságharc sorsa. Az augusztus 13-i fegyverletétel hírét eleinte az ellenség által terjesztett álhírnek tartotta, amíg Görgei seregéből a várba érkező szemtanúk nem igazolták annak valódiságát. Ennek ellenére, Komárom védői nem tették le a fegyvert. Klapka megpróbált a délvidéki Péterváraddal karöltve végvárként megmaradni, de Pétervárad időközben kapitulált. Több hetes alkudozás kezdődött Haynauval. A vár végül szeptember 27-én megadta magát. Klapka október 3-án adta ki utolsó napiparancsát bajtársaihoz.

A szabadságharc leverése után előbb Törökországban, majd Olaszországban és Svájcban élt emigrációban. Ezekben az években is aktívan politizált, az 1859-i osztrák–olasz–francia háború idején a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagjaként részt vett az Olaszországi Magyar Légió megszervezésében és 1864-ben támogatta Garibaldi Ausztria elleni fegyveres akciójának előkészületeit. Az 1866-i osztrák-német háború idején Bismarck támogatásával felállította a Klapka Légiót, amely azonban már nem vett részt a hadműveletekben. A kiegyezés után hazatért, és az illavai kerület országgyűlési képviselője lett Tisza Kálmán balközép pártjában.

Klapka György síremléke a Kerepesi temetőben: 29-1–4. Szobrász: Róna József. Fényképezte: Varga József. – Digitális Képarchívum

Klapka György művei és a rá vonatkozó irodalom a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Klapka: Memoirs of the war of independence in Hungary 1–2.; transl. by Otto Wenckstern, London, Gilpin, 1850. 
• Szilágyi Sándor: A magyar forradalom férfiai 1848/1849-ből, Pest, Heckenast, 1850. 
• Klapka György temesvári barátai és polgártársaihoz, [Pest], Pesti Kny., 1869.
• Hamary Dániel: Komáromi napok 1849-ben, Klapka György honvédtábornok alatt, Pest, Heckenast, 1869.
• Krivácsy József: Görgey és Klapka vagy Az 1848/9-ki önvédelmi harcz, Budapest, Schlesinger – Wohlauer Ny., 1881. 
• Georg Klapka: Aus meinen Erinnerungen, Zürich–Budapest, Verlags-Magazin–Singer-Wolfner, 1887. 
• Bulla György: Pöltenberg Ernő és a kápolnai csata: Klapka czáfolatául, Kolozsvár, Közművelődés Ny., 1894. 
• Vajda Emil: Komárom hőse, Budapest, Franklin, 1894. Ifjúsági regény 
• La plaque commémorative Klapka à Genève inaugurée le 10 Juillet 1908 par la Hungaria Société des Étudiants Hongrois à Genève, Budapest, Budapesti Hírlap Ny., 1910. 
• Lengyel Tamás: Klapka György emlékiratai és emigrációs működése, Budapest, Bethlen Ny., 1936. 

Az összeállításunkban idézett Klapka-emlékirat újabb kiadása, amely kiegészíti az 1886-i kiadás hiányait, Törzsgyűjteményünkben olvasható:

Klapka György: Emlékeimből [a szöveget gondozta, kiegészítette, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Katona Tamás], Budapest, Szépirodalmi, 1986. 

Klapka György halálának 125 éves évfordulójára emlékezve a Plakát és Kisnyomtatványtárunkban található, honvédtábornokunk nevéhez köthető nyomtatványainkat – a szabadságharc dokumentumait és a dualizmus korának aprónyomtatványait – ugyancsak digitalizáltuk, s ezeket összeállításunk második részében mutatjuk meg.

Mann Jolán (szerk.)