2026. augusztus 24. és 29. között rendezték meg a 25. nemzetközi bizantinológiai kongresszust, amelynek idén a Bécsi Egyetem adott otthont. A négyévenként megtartott hatalmas szimpózium, a tudományterület rangos eseménye immár centenáriumát ünnepelte: az első kongresszusra 1924-ben került sor, kimondottan az Oszmán Birodalom hivatalos felbomlására reflektálva.

2026. augusztus 24. és 29. között a Bécsi Egyetemen rendezték meg a 25. nemzetközi bizantinológiai kongresszust

A bölcsésztudományok között kevés akad, amelyben még napjainkban is ilyen gyors a fejlődés, a korszak sokáig elhanyagolt területe volt a kutatásoknak, főleg a bizánci kultúrát övező előítéletek miatt. Ezen a területen még manapság is nagy számban jelennek meg alapvető munkák: szövegkiadások, sőt kéziratokból készült első nyomtatott kiadások, összefoglaló kézikönyvek stb. A szakterületen zajló munka élénkségét jelzi, hogy a hatnapos kongresszuson 1600 előadás hangzott el.
A 2026-os kongresszus meghirdetett témája Byzantium beyond Byzantium volt, és a bizánci világ határterületeivel foglalkozott a szó szoros és metaforikus értelmében is.

Konstantinápoly ostromának ábrázolása egy moldvai kolostor freskóján. A kép forrása: Wikipedia

Előadásom címe Konstantinápoly elestének írott és szóbeli forrásai volt. Mostani beszámolómban az elhangzott témát szeretném kissé közérthetőbben kibontani, hangsúlyozva néhány magyar vonatkozását is.
Pár évvel ezelőtt került kezembe egy vékony kis kötetecske, amely a Constantinapoly várossának és ahoz tartozando részeinek az ö veszedelmének az Görög Birodalommal együtt rövid leirása címet viseli és Lőcsén nyomtatták 1688-ban. A két, nyolclapos füzetből álló, magyar nyelvű füzetke nagy részletességgel számolt be Konstantinápoly 1453. évi bevételéről, valamint a város nevezetességeiről. A magyar kutatás meglepően kevéssé foglalkozott vele. A szöveg 19. és 20. századi kiadásai csonkák: csak a várost leíró részeket közölték, míg elhagyták a történeti részeket, és a kutatásban így megfogalmazódott a gyanú, hogy magyar szerző művéről van szó, így mindenképpen érdemes lett volna az alaposabb vizsgálatra. A teljes szöveg ismeretében nyilvánvaló, hogy fordításról van szó, amelynek forrása egy 1687-ben Würtzburgban megjelent Descriptio novissima imperii Turcici című könyv. A terjedelmes illusztrált kötet az Oszmán Birodalom régióit mutatta be, ennek néhány részlete jelent meg magyar fordításban Lőcsén. A német eredeti sem nevezte meg szerzőjét, aki bizonyára azonos volt a kiadóval, egy fiatal, Quirin Heyl nevű könyvkereskedővel. Ez a név adott kulcsot a magyar nyelvű könyvecske megjelenésének körülményeihez. Quirin Heyl neve korábban is ismert volt a magyar kutatásban, ugyanis egy évvel később kérvényt nyújtott be a bécsi udvarnál: anyagi segítséget kért, hogy nyomdát alapíthasson a frissen visszafoglalt Budán, és ígéretet tett egy háromnyelvű magyar országleírás megjelentetésére. Amúgy reménytelen terve mögött a komoly szándékot mutatja, hogy mondhatni tesztelte a magyar fordítók és tipográfiák lehetőségeit, ennek lett eredménye a Lőcsén megjelent kötetecske. Az erre vonatkozó kutatás eredményei megjelentek a Magyar Könyvszemle 2025/2. számában, ez azonban csak a keletkezési körülményeket fejtette fel. A mű azonban tartalma miatt is vizsgálatra érdemes, és ez alkotta Bécsben tartott előadásom gerincét.

Tóth Anna Judit előadása a 2026. augusztus 24. és 29. között a Bécsi Egyetemen megrendezett 25. nemzetközi bizantinológiai kongresszuson

A 18. század még nem ismerte a szerzői jogok fogalmát, Quirin Heyl kötetei anyagát más művekből ollózta össze, oldalakat emelve át változtatás nélkül saját kiadványába. Forrásai között éppúgy akadt földrajzi szakmunka, mint történelmi regények – amelyek a saját anyagukat szintén a copy-paste módszer gyakori alkalmazásával bővítették.
A szöveg Konstantinápoly eleste kapcsán megemlékezett néhány olyan eseményről, amelyek történetisége kétséges, sőt cáfolható, azonban ugyanezek a történetek igen elterjedté váltak a 18. században – részben éppen amiatt, mert a szerzők gátlástalanul kölcsönöztek egymás műveiből.
A Bizánci Birodalom végső megsemmisülése, amelynek császára valószínűleg uralkodói jelvényeit levetve halt hősi halált a város falain, a felfoghatatlan mértékű pusztítás emberéletben és kulturális értékekben, ami az ostromot követte, mindez olyan témát jelent, amely képes érdeklődést kelteni a potenciális olvasókban ma is, de még inkább egy olyan korban, amikor az oszmán veszély még élő valóság volt. Quirin Heyl a pusztulás és az emberi tragédiák bemutatásakor nem érte be a történetíróknál megőrzött tényekkel, hanem olyan történeteket is közölt, amelyek valóságtartalma erősen kétséges: beszámol a császárné és lányainak rettenetes sorsáról, valamit egy Gertuka nevű görögről, aki elárulta a várost Mehmednek, cserébe a szultán lányát kérte feleségül. Az azonban kegyetlenül megbüntette arcátlan kéréséért, az árulót élve megnyúzták.
Ezek a történetek gyakran megjelennek a 17–18. század kiadványaiban, sőt, még a 19. és 20. században is fel-felbukkannak. Annak ellenére, hogy az igazságtartalmuk első pillantásra is kérdéses: a császár, XI. Konstantin özvegy volt, gyermeke sosem született. Mehmed pedig aligha ajánlhatta fel a lánya kezét bárkinek, mert ő maga is épp csak betöltötte a huszonegyedik évét a város elestekor.

XI. Konstantin császár korabeli ábrázolása. A kép forrása: Wikipedia

Első feltételezésem az volt, hogy ezek a történetek fokozatosan, lassan formálódtak ki a Konstantinápoly elestét követő évszázadokban, életbehívójuk pedig a dramaturgiai szükségszerűség volt: egy nagy vereség igényli az aljas árulót, csakúgy, mint a női mellékszereplőket. A forrásadatok azonban mást mutattak: ezek az adatok nem lassanként formálódó legendák voltak, hanem mögöttük olyan rémhírek állnak, amelyek Konstantinápoly ostroma idején keletkeztek, és amelyeket a menekülők vittek szét a szélrózsa minden irányában Európa és Ázsia felé. A rémhírek mögött pedig egyetlen valós esemény állt: Lukasz Notarasz megasz dux kivégzése.
Notarasz az akkorra egyetlen várossá zsugorodott birodalom második embere volt. Megosztó személyiség, aki kiváló nyugati kapcsolatokkal rendelkezett, vagyonát Velencében tartotta, ugyanakkor ellenezte az egyházi uniót. Úgy tűnik, hogy a város eleste után a szultán tárgyalásokba bocsátkozott vele, azonban három nappal később váratlanul kivégeztette idősebb fiával és vejével együtt. Ez a görögök utolsó reményeit is romba döntő esemény és annak okai számtalan találgatást indítottak el. Örmény kódexek még abban az évben árulónak nevezik Notaraszt. Lengyelországba eljut egy furcsa, eltorzított hír, amely szerint a szultán kivégeztette a város árulóját, egy bizonyos Gerlukát – a név a kyr Lukas, Lukas úr félrehallásából született. A hír még azt is hozzáteszi, hogy a szultán megnyúzatta Gerluka fiát, amiért az orvul megölte a Konstantinápolyt védő olasz szövetségesek kapitányát – a hírhozóknak sem a kapitány nevét, sem származási helyét nem sikerült eltalálnia. Ezeket a híreket Jan Długosz jegyezte fel később krónikájában. Felbukkan egy olyan híradás, hogy Notarasz görög foglyokat kezdett kiváltani a fogságból, és amikor a szultán látta az erre fordított hatalmas összeget, számonkérte, hogy miért nem hazája megvédésére fordította e pénzt, és kivégeztette. Chiosi Leonard püspök, aki a pápának írott beszámolójában aránylag pontosan számol be Notarasz haláláról, feljegyzett egy vitát Notarasz és Giustiniani, a genovai parancsnok között, ahol a vita hevében az olasz árulónak nevezte Notaraszt. Aeneas Sylvius Piccolomini magánlevélben számol be egy menekültektől hallott történetről, miszerint a szultán egy császári vérből származó leányt és öccsét nyilvánosan becstelenített meg. Hogy mindezek a mendemondák egyetlen valós forrásból táplálkoztak, egyértelművé teszi az a Lukasz Notarasz haláláról szóló beszámoló, amelyet elsőként a Konstantinápolyból hazatérő velencei diplomata, Nikolaosz Szekundinosz adott elő a velencei Nagytanácsnak, és tőle valószínűleg függetlenül ezt ismertették a görög történetírók is. Eszerint Notarasz feleségével, fiaival, egyik lányával esett fogságba. A szultán először barátságosnak mutatkozott, majd pár nappal később azt követelte, hogy Notarasz híresen szép tizennégy éves fiát küldje a háremébe. Miután ezt Notarasz megtagadta, kivégezték a család felnőtt férfi tagjaival együtt. A mai kutatás azt feltételezi, hogy a szultán csak késve ismerte fel Notarasz politikai és gazdasági hatalmát, így indokot kellett keresnie a kivégzésére. Mások szerint a szultán egyszerűen túszt akart kapni biztosítandó a megasz dux együttműködését, Notarasz viszont, talán felidézve a román fejedelemfiak, a Szép Radu és Vlad sorsát, akik ekkor már egy évtizede éltek a szultáni udvarban, megtagadta a parancsot. A történet folytatását illetően: több évvel később a fiú és Notarasz lánya is kiszabadult, a Velencében élő családtagok kifizették értük a váltságdíjat, ami a legmagasabb volt, amit konstantinápolyi fogolyért fizettek.
A történtek nagy visszhangot keltettek, hiszen az ostrom túlélői számára, amíg Notarasz élt, úgy tűnhetett, hogy van remény valamiféle kompromisszumos kiegyezésre; váratlan és minden előjel nélkül kivégzése kioltotta ezt a reményt, egyúttal gyanút ébresztett a megasz dux becsületessége felől. Hiteles információkhoz azonban csak kevesen juthattak az ostromot követő zűrzavarban, ezek helyét rémhírek, találgatások, kósza pletykák vették át, s a menekülők ezeket vitték szét a szélrózsa minden irányában. 
Ha az ostrom csak egy évszázaddal korábban történik, e hírek talán elenyésztek volna, és csak néhány kódex, magánlevél őrizte volna nyomukat poros levéltárak mélyén. Azonban az 1453-as év az információk terjedését illetően is nagy változások nyitánya volt: Gutenberg beüzemelte nyomdagépét. A nyomtatás a következő évszázadokban alapjaiban változtatta meg az információ terjedésének útjait és egy újfajta nyilvánosságot hozott létre, amely sokkal egalitáriánusabbá vált, amennyiben az írásbeliség már nem egy szűk elit privilégiuma volt – mindeközben a „hír” eladható termékké vált.
A 17. század végén az oszmán veszély, Bécs második ostroma, majd a török kiűzése fenntartotta, sőt növelte az érdeklődést a téma iránt, és a könyvkiadók gyakran minden kritika nélkül küldtek sajtó alá bármilyen érdekfeszítő, az olvasói érdeklődést felkeltő anyagot. Azonban szakmai igényességük megkövetelte, hogy nem találtak ki híreket a semmiből, egyszerűen a megfelelő háttértudás, és talán a szándék is, hiányzott a történeti forráskritika alkalmazásához. A kutatás tanúsága tehát a konkrét történetek hátterén túl abban áll, hogy a források legfurcsább, leghiteltelenebb állításai mögül is gyakran kihámozható valamilyen valós történeti mag.

Tóth Anna Judit
(Régi Nyomtatványok Tára)

Könyvtárunk tudományos munkatársa, Vasné dr. Tóth Kornélia „A régi magyar diáknyelv szótára” (2026) című könyve bemutatóján, október 1-jén Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, majd a szerző tartott vetített képes előadást a kötetről, annak keletkezéséről, forrásairól, szerkezetéről, számos példát hozva a szótár szócikkei közül, emellett nyelvi játékra is sor került. Ezt követően prof. dr. Balázs Géza egyetemi tanár méltatta a könyvet, és beszélt a diákok gyorsan változó nyelvéről, szemléletes példákkal. Kornélia előadásának a szerző által rövidített változata olvasható a következőkben.

Prof. dr. Balázs Géza egyetemi tanár, Kiss Gábor kiadóvezető és Vasné dr. Tóth Kornélia, a kötet szerzője a könyvbemutatón. Fotó: Vas Barnabás

A régi magyar diáknyelv szótára. A diákélet közel 1900 szava, kifejezése korabeli helyesírással és magyarázatokkal, jelentés- és szinonimamutatóval (2026) című kötetet a nyelvészet, a nyelvápolás, a szótárkiadás terén elkötelezett TINTA Könyvkiadó jelentette meg Az ékesszólás kiskönyvtára sorozatban. A most ismertetett szótár időutazásra invitálja az olvasót, egyrészt csatlakozik a többi, a régi korok nyelvét, szókincsét bemutató szótárhoz, másrészt elkülönül abban, hogy hiányt pótolva egy sajátos társadalmi csoport, a diákság – főként 19. századi – szókincsébe ad betekintést. Ahogy a mű alcíme is utal rá, a diákélet közel 1900 ránk maradt szava, kifejezése szerepel benne korabeli helyesírással és magyarázatokkal, jelentés- és szinonimamutatóval. A diáknyelv a csoportnyelvek közé tartozik, egy bizalmas nyelvhasználati forma, megalkotásának célja a közös csoporthoz tartozás, az elkülönülés kifejezése, szókészlete az élet szinte minden területére kiterjed, jellemzője a játékosság, az ötletesség, a humor.

Vasné dr. Tóth Kornélia előadást tart a könyvéről. Fotó: Tóth Péter (OSZK)

Az első önálló magyar diáknyelvi szótárat Dobos Károly szerkesztette A magyar diáknyelv és szótára címmel 1898-ban, mintegy 900 címszóval. Munkámhoz e mű adta a kiindulópontot, emellett jelentős forrásként szolgáltak még Barcza Józsefnek a Tanulók Lapjában és a Magyar Nyelvőrben ekkoriban (1895–1896-ban) megjelent diáknyelvvel foglalkozó cikkei, illetve a Dobos-szótár kiadását követő országos hatókörű szógyűjtések, melyek anyagát a Tanulók Lapja tette közzé 1898–1900. évi számaiban. Nagy munka volt a többféle forrás anyagának egységes szemléletű szótárrá szerkesztése, melynek során az összegyűjtött kb. 1900 szót, kifejezést mintegy 1700 szócikkbe rendeztem. Így jött létre az idén megjelent A régi magyar diáknyelv szótára.

A régi magyar diáknyelv szótára (2026) című kötet címlapja – Törzsgyűjtemény

A szótárat részletes előszó vezeti be, ebben a szócikkek felépítése mellett beszámolok a mű készítésének indítékairól, céljairól. Korábbi diáknyelvi kutatásaim főként a 20–21. századi diáknyelvre irányultak, köztük elsősorban a sárbogárdi és érdi diákok beszédére, de országos hatókörű szótárat is szerkesztettem.
A sárbogárdi diáknyelv szótára (1990) anyagát középiskolásként, a Sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium diákjaként gyűjtöttem, ez az Eötvös Loránd Tudományegyetem gondozásában jelent meg a Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok sorozatban.

A sárbogárdi diáknyelv szótára (1990) című könyv címlapja – Törzsgyűjtemény

Húsz év elteltével, Érden élve újra elővettem a témát, és 2010-ben az ott élő diákok által használt nyelvet górcső alá véve szerkesztettem szótárat, melynek szóanyagát összevetettem a korábbi sárbogárdi gyűjtésemmel, így született meg az Élő diáknyelv. Két város, húsz év tükrében (2010) című kötetem.

Az Élő diáknyelv Két város, húsz év tükrében (2010) című kötet címlapja – Törzsgyűjtemény

Az Anyanyelvápolók Szövetsége 2018-as Diáknyelv – diákszótár témában kiírt pályázatán a hagyományőrzés, értékmentés jegyében a régi korok diáknyelvére visszatekintő pályamunkával indultam Diáknyelvi időutazás. A magyar diáknyelv és szótára (1898) értelmezéséhez címmel.

A Diáknyelvi időutazás. A magyar diáknyelv és szótára (1898) értelmezéséhez című tanulmányt tartalmazó Diáknyelv – diákszótár (2018) című könyv borítója – Törzsgyűjtemény

E tanulmányban a terjedelmi korlátok miatt csak részben volt módom bemutatni az általam újra felfedezett régi diáknyelv gazdag szókincsét, és már akkor elhatároztam, hogy Dobos Károly sokak számára ismeretlen művét – kiegészítve a nyomában kibontakozó diáknyelvi szógyűjtések anyagával – egy bővített szótár formájában eljuttatom a mai kor emberéhez. Napjaink diáknyelvi szavainak feltárása, gyűjtése mellett ugyanis legalább olyan fontos az elmúlt évszázadok nyelvhasználatának vizsgálata, az akkori diákok szókincsének megőrzése, továbbörökítése az utókor számára, felidézve régi korok hangulatát, az iskolák, a diákkollégiumok világát, szokásrendszerét.
Az idén megjelent szótár külön értéke, hogy a jelentések megadása mellett minden egyes szócikkben a szakirodalmi forrásokat és az általuk közölt használati helyet is feltüntetem, mely révén a szavak területi megoszlása is feltérképezhetővé válik. A legtöbb diáknyelvi szó, kifejezés a debreceni kollégiumból származik, de például Budapest, Székesfehérvár, Sárospatak, Kiskunfélegyháza, Nyíregyháza, Rimaszombat, Késmárk térségéből is sok szó szerepel a műben, mindez mutatja a szótár országos hatókörét az akkori Magyarországra nézve. Az iskolák vonatkozásában többféle típusú, felekezetű középfokú intézmény megtalálható.

Feledy Gyula: Debrecen, I. (a régi debreceni kollégium előtt beszélgető diákok, professzorok)

A szótár sokszínű szókészlete bizonyítja, hogy a diáknyelv nem specifikusan iskolai nyelv, kiterjed az iskolai tevékenységeken túl a hétköznapi élet tágabb körére, a diákok mindennapi ténykedéseire. Megtudhatjuk, hogy aki elmarad az órákról, az fugál, magánszünetet tart. A puccmájszter a táblatörölgető, az explorator az élelem- és italszerzési lehetőséget felkutató diák, aki fenszterez, az az ideál ablaka körül sétálgat.
Felfedezhetünk a mai napig ismert, átörökített szavakat, kifejezéseket, melyek ugyanabban a jelentésben használatosak korunk diáknyelvében is, ilyen a gólya kezdő, kisdiák, a bunkó és a szekunda elégtelen osztályzat értelemben. Aki megbukik, az hasal, repetál, aki meg nem engedett írásos iskolai segédeszközt vesz igénybe, az kipuskáz valamit. Régente is jellemző volt – részben a megrövidült szóalakokhoz hozzákapcsolva – az -i kicsinyítő képző gyakori használata, a bizonyítvány így lett bizi, a cukrászda és a szálloda cuki, illetve száli; az ételnevek közül a galuska gali, a dobostorta dobi, a pattogatott kukorica patti.
Ugyanakkor azzal is szembesülhetünk, mennyi szó, kifejezés kihalt, feledésbe merült, vagy más jelentésben használatos – azaz mennyi változás következett be a diákok nyelvében, mely az egyik legváltozékonyabb szókinccsel bíró csoportnyelv. A tanrendben azon órára, melyben a diáknak, egyetemi hallgatónak nincs előadása, ma is alkalmazzuk a lyukas óra kifejezést, de a szótárban fellelhető ablakos óra szerkezet napjainkra feledésbe merült. Hasonlóképpen ma már nem használatos a diáknyelvben számos, a latinos műveltséget őrző szó: az étkezőhelyre az alumneum, az alvóteremre a dórmitorium, a pipázóteremre vagy pipatartóra a pipatorium megnevezés. Érdekes az alma mater kifejezés, melyet a kollégium mellett az alma- és általában a gyümölcsáruló kofára is mondtak. Az utczafutás egy régi büntetési mód volt, amikor a tanító többeket kiállított pálcával a kezükben, és a büntetendőnek közöttük kellett átszaladnia, közben amelyik tanuló bírt, ráütött.
Az ötletességükkel kiemelkedő szavak közt említhető a búböffenet nem sikerült mondás és a tintanyaló gimnáziumi tanuló értelemben. Ha valaki tréfából becsenget a házmesterhez, az kongatyázgat. Aki könyvet padon húzva hangoskodik, az bőgőzik, brüggözik, az értelem nélkül tanuló, magoló diák a monograf és a vágó-gép. A szegény diák dárdás, garasos malacz, koplos. Aki biliárdozik, az bilizik, a bizonytalankodó személy baczillál. A beképzelt emberre – az ókori görög színjátszást idézően – találóan alkalmazták a kothurnusban jár szófordulatot. Azt a diákot, aki órák alatt ki szokott menni, aranykulcsos lovagnak, a kereskedősegédet a rőf lovagjának hívták. Kárörvendően használt kifejezés olyankor, ha valaki rosszul felelt: Fogadd nemzetközi mosolyomat! A debreceni vonatkozások közül egy érdekes szóösszevonás, mely Jókai Mór műve, az És mégis mozog a föld nyomán íródott Diákok regényében is szerepel, a hálpaklacs szó, amit akkor mondtak tréfásan, ha valaki összevissza hadart, és elnyelte a szó végét. Ebből a szerkezetből vonódott össze: Hála a papnak, más világon is van kulacs. A játszi szóferdítésekre, betűcserékre példák: a fizikus vizikos, a filológus filelógós, a nyelvész nyűvész.
A régi diáknyelv olykor ragadványnevekkel élt, a rendőr így lett Málé János, a kövér fiú a Budapesti Állatkert első vízilovára utalóan Jónás. Irodalmi vonatkozású a pedellusra és segédjére a Robinson, illetve a Péntek, a zömök, erős fiúra pedig a Toldi elnevezés.
A régi magyar diáknyelv szótára használatát segíti, hogy kétirányú szótárként működik, azaz a szótári rész után jelentés- és szinonimamutatót is tartalmaz, melyben a diáknyelvi szavak köznyelvi jelentései, illetve témakörök szerint lehet keresni.

Vasné dr. Tóth Kornélia előadása közben a jelentés- és szinonimamutatóból szemléltet részleteket. Fotó: Vas Barnabás

A nagyobb témacsoportokat tekintve szorosan az iskolai élettel kapcsolatos a tantárgyak, illetve az érdemjegyek elnevezése. A tantárgyak közül aránylag kevésre szerepel diáknyelvi szó az általam vizsgált forrásokban, ezek az algebrára a gida-tan, az állattanra a dögtan, átfogóan az elsőévesek tantárgyaira használt a balektárgyak megjelölés, a filozófia a tudományok zsiradéka, a fizika fizis, a növénytan pedig dudva-tan. Az osztályzatok kapcsán tudvalevő, hogy akkoriban a négyes volt az elégtelen, tehát a legrosszabb jegy a hazai oktatási rendszerben, erre a diákok állatneveket, emellett egyéb képzettársításokat is alkalmaztak: bika, brüge, buci, buger, bugris, bukti, bumszti, bunda, bunkó, cseszi/cseszkó/cseszku, csikó, csuli, csunda/csundi, daci/dacza/daczi/doci, disznó, drityó, dúci/duczi, dutyi, fekete csikó, fene, fordított szék, füstös, hasas jeles, kacsa, kampecz, kötőfék, kvart, malacz, másodrend, medve, négyesfogat, ó trityi, öreg, pincs, potyka, quartli, rutyi/rütyi, suszter, szekunda, szent ló, szotty/szottyka, tertia, tropa/trotya, tunikás egyes, varga, vinkus, zab.
Az italok fogalomköréből csak párat említve: a bor bánatszalasztó, czankó, ne rángass!, vinum Hozsekiánum, a kávé koromlé, a pálinka akadémikus snapsz, Áron lé, blegyoresz, geberdusz, gugyi, itóka, ne búsúlj!, snabulesz. Az ételek közül is néhányat kiemelve: az aprókása gricza, a bab viharmag, semper, a birkapaprikás csokesz, a cipó debak, debó, marczi, a csirke czipa, a disznótoros disznóság.
A mindennapi életben használt eszközökre példák: a boroskancsó csizma, a jegyzőkönyv fekete könyv, a kés, bicska budli, bugyli, kanyi, a kis pohár finak, a kulacs az iváskor hallható kotyogás miatt, hangutánzó szóként klipitroklapatorium, a lámpa lampex, petrás, pulujlámpa, a mindenes füzet omnibus, az óra krumpli stb.
Az említett példák is mutatják, hogy a feledés homályából életre keltett diáknyelvi szavak sokszor archaizáló jellegük ellenére is képesek megszólítani századunk emberét, fontos kultúrtörténeti értéket képviselnek. Aki megismerkedne további ötletes, leleményes régi diáknyelvi szavakkal, kifejezésekkel, lapozza fel a szótárat!

A könyvbemutató közönsége. Fotó: Vas Barnabás

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A könyvbemutatón elhangzott előadásokról készült videófelvétel hamarosan megtekinthető lesz online, az eseményről kisvideó is hírt ad.
A könyvről bemutatóvideó is elérhető az interneten.
A szerzővel a kötetről folytatott interjú a Tinta Könyvkiadó blogján olvasható Hogyan beszéltek a diákok a 19. században? címmel, melyet 2026. március 16-án adtak közzé.
A Magyar Nemzet napilapban 2026. június 3-án jelent meg Petrovics Gabriella recenziója Időutazás a fugálástól a szekundáig, Vasné Tóth Kornélia szótára régi diákszavak nyomába ered címmel, mely online Hogyan beszéltek a magyar diákok több mint száz éve? – egy új könyv meglepő szavak nyomába ered címmel olvasható.
A könyvről hosszabb recenziót közöl még a Magyar Szó Szekunda, matura, puccmájszter címmel, Hódi Éva szerzőségével.

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat száznegyvenkettedik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Rozsnyay Kálmánt és gyűjteményét mutatja be.

Rozsnyay Kálmán (1872–1948) színész, újságíró, grafikus Hoschke Kálmán néven született 1872. június 22-én Aradon. (Egyes internetes források 1871-et jelölnek születési dátumaként.)
Munkácsy Mihály festőművész tanácsára 1889-ben az Országos Mintarajziskola növendéke lett, színvaksága miatt azonban pályát kellett változtatnia. Színészi pályára lépett, emellett írással, könyvillusztrálással, fordítással és lapszerkesztéssel foglalkozott. 1898-tól néhány évig külföldön élt, bejárta Európa nagyvárosait. A grafika új irányzatait kijelölő angol Walter Crane (1845–1915) titkáraként Van der Hoschke néven (Van der Hoske névváltozatban is) vált ismertté a művészvilágban Európa-szerte. Londonban Sydney Carton álnéven színészkedett, bizalmas barátságot kötött Oscar Wilde-dal. Később Párizsban élt. Hazatérve lakásában állandó művésztársaság látogatta. 1905-ben Budapesten feleségül vette Prielle Kornélia színésznőt, majd annak halála után újabb házasságot kötött Dapsy Gizella írónővel. Ady Endrére vonatkozóan értékes könyv- és rajzgyűjteménnyel rendelkezett. A korabeli lapokban (Aradi Közlöny, Arad és Vidéke, Ellenzék, Magyar Hírlap, Magyar Nők Lapja, Uj Idők, Magyar Iparművészet) számos irodalmi és művészeti tárgyú cikke jelent meg, nemegyszer álnéven.
Az ex libris készítéssel Walter Crane ismertette meg, de a gyűjtésre müncheni útja hatására szánta rá magát. Ekkor megismerkedett gróf Leiningen-Westerburg Károllyal és feleségével, a gróf kollekcióját látva ő is gyűjteni kezdett.

Walter Crane grafikája. Jelzet: Exl.R/426 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Rozsnyay művészeti íróként is sokat tett az ex libris népszerűsítéséért a századforduló, századelő Magyarországán. Ujabb magyar ex librisek címmel a Magyar Iparművészetben 1904-ben hírt adott többek között az Iparművészeti Múzeum 1903. évi kiállításáról, de már 1902-ben írt Ex libris című cikkében – a külföldi példa nyomán – könyvjegyek alkotására biztatta a magyar grafikusokat, és a készítésben, sőt a gyűjtésben is élen járt. Az új szellemű ex libris megteremtését szorgalmazta, melynél nem az az elsődleges, hogy illeszkedjék a könyvbe; szerinte ez egy önálló műfaj. A német, angol, francia, spanyol gyűjtőegyesületek mintájára magyar ex libris kör szervezését szorgalmazta.

Kozma Lajos grafikája. Jelzet: Exl.R/429 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Rozsnyay gondolataival összecseng a Lyka Károly szerkesztette Művészet című folyóiratban olvasható megállapítás 1903-ból:

A dán Nordisk Exlibris Tidsskrift folyóirat 1995-ben Rozsnyay Kálmánt úgy mutatja be, mint akinek a nevéhez fűződik az ex libris magyarországi elterjesztése és népszerűsítése. Az általa készített ex librisekre a szecessziós stílus, az indás ornamentika jellemző, tusrajzainak, kliséinek gyakran alkalmazott motívumai az idilli táj, a rózsa- és a nőábrázolás, az olvasó ember alakja. Első könyvjegyét 1899-ben rajzolta Angliában Katherina Winifred Grier részére, ezen is nő látható könyvvel. Az 1920-as évek elejéig (amíg foglalkozott az ex libris művészettel) kb. 200 könyvjegyet alkotott, erről így vallott a MEGE Kisgrafika hasábjain 1938-ban:

Ex librist alkotott többek között Magda gräfin zu Leiningen-Westerburg, Battlay Géza, Berényi László, Hammerschlag Gusztáv, Klein Henrik, Schanzer Margit, Sebők Zsigmond, Szabó Aurél, Szepessi Fülöp, Tevan Rezső, Zilahi Dezső és Zilahi László részére.

Rozsnyay Kálmán grafikája. Jelzet: Exl.Sz/28 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az általa 1899–1913-ig készített könyvjegyek felsorolása a MEGE Kisgrafika folyóirat 1938-as évfolyamában olvasható, Pinterits Tibor – a lap szerkesztője – összeállításában. Pinterits a Rozsnyay-grafikák felismerhetőségéről a következőket írta:

Nemcsak készítette, hanem gyűjtötte is az ex libriseket. Rozsnyay Kálmán kb. kétezres ex libris kollekciója a saját korában Magyarországon az egyik legnagyobbnak számított, figyelme kortárs hazai és külföldi grafikákra is kiterjedt. Az Iparművészeti Múzeum 1903. évi ex libris kiállításához jelentős mértékben járult hozzá gyűjteményével és maga alkotta könyvjegyekkel.
Kollekciójában a szecesszió grafikusai közül főként a brit anyag emelkedik ki, köztük Gordon Craig és Harold Nelson munkái; továbbá jelentős a német, osztrák, cseh és spanyol lapok száma, mások mellett Max Klinger, Gustav Klimt és Alphons Mucha művei. Számos grafikustól rendelt saját névre szóló ex librist, például Simay Imre, Kozma Lajos, Nagy Sándor és Walter Crane művészektől. Ezeken gyakori a virág- és az emberábrázolás. A Nagy Sándor által Rozsnyay számára alkotott ex librisen (1905) ars poeticája olvasható, mely szerint a művészet hivatása, hogy életünkbe színt, szépséget, értéket hozzon: „A Nap színt ad a virágnak, a Művészet az Életnek.”  

Nagy Sándor grafikája (1905). Jelzet: Exl.R/430 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Rozsnyay 1905-ben vette feleségül Petőfi Sándor egykori ideálját, az akkor 79 éves Prielle Kornélia (1826–1906) színésznőt, aki a következő évben elhunyt. Rozsnyayné Kornélia részére is készült ex libris, melynek grafikusa a magyar származású, Münchenben letelepedett Ade Matild. A könyvjegy a biedermeier polgári idilljét, a színésznő fiatal korát idézi.  

Mathilde Ade grafikája (1905). Jelzet: Exl.R/432 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A világfi Rozsnyay Kálmán 1948-ban hunyt el. Ex libris kollekciója a budapesti Iparművészeti Múzeumba került, a gyűjtemény darabjai fellelhetők a múzeum honlapján elérhető, folyamatosan bővülő digitális adatbázisban is.

Irodalom:

• Galambos Ferenc: Rozsnyay Kálmán 1872–1948. In: Kisgrafika Értesítő, 1970. december, 753–758.
• Horváth Hilda: Partage Plus projekt: ex librisek digitalizálása az Iparművészeti Múzeumban. In: Kisgrafika, 2014/4. sz., 7–8.
• P[interits] T[ibor]: Rozsnyay Kálmán könyvjegyeinek felsorolása. In: MEGE Kisgrafika, 1938/2–3. sz., 14–17.
• Rozsnyay Kálmán. In: Magyar életrajzi lexikon 1000–1990, szerk.: Kenyeres Ágnes
• Rozsnyay V. H. Kálmán: Ex libris. In: Magyar Iparművészet, 1902/6. sz., 265–267.
• Rozsnyay V. H. Kálmán: Ujabb magyar ex librisek. In: Magyar Iparművészet, 1904/5. sz., 232–234.
• S C: Magyar ex-librisek. In: Művészet, 1903/2. sz., 140.
• Soós Imre: Szemle. In: Kisgrafika, 1995/4. sz., 12.
• Vasné Tóth Kornélia: A Nap színt ad a virágnak, a Művészet az Életnek. In: Kisgrafika, 2013/2. sz., 2–3.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Rozsnyay Kálmán (1872–1948). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 158–159.

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A blogbejegyzésben idézett szövegek korabeli helyesírással szerepelnek.

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész; 114. rész; 115. rész; 116. rész; 117. rész; 118. rész; 119. rész; 120. rész; 121. rész; 122. rész; 123. rész; 124. rész; 125. rész; 126. rész; 127. rész; 128. rész; 129. rész; 130. rész; 131. rész; 132. rész; 133. rész; 134. rész; 135. rész; 136. rész; 137. rész; 138. rész; 139. rész; 140. rész; 141. rész

Hasonlóan jellemzi Ditrói Mórt Bródy Sándor.

Ditrói Mór neve a Vígszínház alapításával kapcsolatos írásokban, beszélgetésekben gyakran felmerül, joggal. A színház első, alapító társulata részben Ditrói szervezése, „teremtménye”, és a Lipót körúti intézmény Ditrói pályájának egyik fontos állomása volt. Ötven, tevékeny színházi évéből húszat töltött a Vígszínházban. 1896-ban, a megnyitás évében azonban már gazdag színházi pálya állt mögötte. Nem véletlenül választotta (néhány, másokat érintő, kudarcba fulladt próbálkozás után) éppen őt művészeti igazgatónak a Vígszínház Bérlőtársaság.

Ditrói Mór az 1880-as években, ismeretlen fényképész felvétele. Jelzet: KC 5.037/1 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Ditrói Mór 1871 és 1874 között egyszerre volt a Színészeti Tanoda növendéke és hallgatott bölcsészetet a pesti egyetemen.

Ditrói nem lett a 19. század utolsó negyedének nagy magyar tragikus színésze.
Kétségei önmagával és az akkori Nemzeti Színház nagyjaitól ellesett, akadémistaként még csak külsőségeiben elsajátított játékstílussal kapcsolatban beigazolódtak.
1874-ben a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz szerződött. Négy évet töltött itt, majd szinte évente váltott színtársulatot és színigazgatót. Arad, Gyula, Nagybecskerek, Kassa, Budapest (Népszínház), Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Nagyvárad, Sopron, Székesfehérvár voltak – többek között – a vándorszínészi évek állomásai. 1878-tól Aradon még gyakran volt színpadon (például Henrik Ibsen A társadalom támaszai című színművében – a dráma első magyarországi előadásában – Lundt [az eredeti szövegben: Rörlund] rektort játszotta), de már ekkor elcsábította a rendezés. Mestere mégsem az aradi művészeti vezető, Mátrai-Betegh Béla (később Ditrói alatt a Vígszínház egyik rendezője), hanem Krecsányi Ignác lett.

Krecsányi Ignác, 1880-as évek, Fekete Sándor felvétele – Színháztörténeti és Zeneműtár, KB 4.152/1

Két évadot töltött a kiváló társulatvezető Krecsányinál, az 1880–81-est és az 1882–83-ast, főleg Kassán, illetve Debrecenben játszottak. Ditrói Krecsányitól tanulta a társulat- és műsorszervezés csínját-bínját, a rendezés alapjait, az előadás megtervezésének és megszervezésének fogásait. 1880-tól későbbi igazgatói már nem elsősorban színészként, hanem rendezőként és/vagy művészeti vezetőként számítottak rá.
1887-ben – egy, a székesfehérvári társulaton belüli konfliktus miatt – első színigazgatói vállalkozásába vágott bele, egyelőre még nem önállóan: Ditrói művészeti és Breznay Géza gazdasági irányításával a társulatot elhagyók megalakították a Thália Színészszövetkezetet.

A liberum veto mellett a korabeli színtársulati szövetkezetek működésében időzített bomba volt még az is, hogy a társult tagok a tiszta bevétel után fizetett osztalékra szerződtek, és csekély bevétel mellett egzisztenciájuk könnyen megroppant, sem maguk, sem a társulat nem tudott megélni. A Thália Színészszövetkezet 1888 februárjáig élt, nem sokkal tovább annál, hogy az erőskezű és határozott Ditrói 1887 őszén a Kolozsvári Nemzeti Színház bérlő-igazgatója lett.

Bölöny József (1850–1930) 1886 és 1892, majd 1897 és 1902 között volt a Kolozsvári Nemzeti Színház intendánsa. A képeslapot második megbízatása idején adták ki. Kolozsvár, Dunky Fivérek, [1896 és 1902 között] – Színháztörténeti és Zeneműtár

A feltételek gálánsak voltak, de mégsem ennyire. A kolozsvári színház magánvállalkozásként működött évi 20.000 forint kormánytámogatással (magánvállalkozón nem az intendáns értendő, ő a szubvenció felhasználásáért és a színház gazdálkodásának egyensúlyáért felelt), a színház és a társulat fenntartásához szükséges összeget a bérlő-igazgatónak kellett megkeresnie, igaz, befektetéseiért némi kárpótlást kapott.

A kolozsvári jubileumi előadás színlapja – Színháztörténeti és Zeneműtár színlapgyűjtemény

Hosszú volt az út a 100. évforduló ünnepségsorozatáig. Ditrói először is „rendet tett” a színházban. Átszervezte, felfrissítette a társulatot. A régi kolozsváriak, E. Kovács Gyula, Szentgyörgyi István, Várady Miklós, Gerő Lina mellé az első években szerződtette Fenyvesi Emilt, Hunyady Margitot, Ivánfi Jenőt, Szakács Andort, Delly Emmát. Másodszor: bevezette saját rendezői és próbamódszerét.

Ecsedi Kovács Gyula William Shakespeare Othellójának címszerepében, bemutató: Kolozsvár, 1873. Jelzet: KB 5.058/6 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Ditrói kilencéves igazgatói, rendezői működése a kolozsvári színjátszás egyik aranykora volt. 1891-ben magyar drámasorozatot rendezett, 1894–95-ben Shakespeare-ciklust mutatott be, ezt kevesebb sikerrel. Kiváló kolozsvári együttesének számos tagja (Hegedűs Gyula, Góth Sándor, Delly Emma, Fenyvesi Emil, Szerémy Zoltán, Ráthonyi Ákos, Hunyady Margit) vele tartott a Vígszínházba. A budapesti társulat új korszakot nyitott a magyar színjátszás történetében. A „vígszínházi stílus” átélésre és őszinteségre törekvő, tökéletesen összehangolt színészi játékra épült.

Varsányi Irén mint Elise és Hegedűs Gyula mint Croche Paul Gavault és Robert Charvay A csodagyermek című bohózatában, Vígszínház, 1903, ismeretlen fényképész felvétele. Jelzet: KC XIV. 95 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Felhasznált irodalom:

• Fesztbaum Béla: Aki Budapestet mulattatja, de Kolozsvárról álmodik…,: Ditrói Mór színházi életrajza, Budapest, Corvina, 2017.
• Magyar Bálint: A Vígszínház története alapításától az államosításig: 1896–1949, Budapest, Szépirodalmi, 1979 (Műhely)
• Mészöly Tibor: Színház a század küszöbén: Ditrói Mór és a Vígszínház stílusforradalma, Budapest, Múzsák, [1986.] (Szkénétéka)
• Piroska Katalin–Piroska István: Az aradi magyar színjátszás 130 éve, 1818–1948, [1.] 1818–1905, Arad, Concord Media Jelen, 2012 (Irodalmi jelen könyvek)

Rajnai Edit
(Színháztörténeti és Zeneműtár)

Szerkezeti játékok, konstrukciók. Konstrukciós játékok, szerkezetek

A Féner Tamás konstruktív szemléletű fotográfiáit bemutató tematikus tárlat „Írom vers, ahogy jön” címmel 2025. november 25. és 2026. május 15. között Történeti Fénykép- és Interjútárunk rendezésében valósult meg. Féner Tamás életművében 2014-től újabb és újabb absztrakt fotóprojektek láttak napvilágot – az évente gyarapodó tárgymontázs fotósorozatokból készült válogatás a könyvtár Kápolnaterében került bemutatásra. A képi szerkezetiségben megnyilvánuló absztrakt gondolkodás korábbi példáit Előzmények címmel a Fényképtár folyosóján lehetett megtekinteni. Erről szólt bejegyzésünk első része.
A Kápolnatérben kiállított tárgymontázs fotográfiák között a Történeti Fénykép- és Interjútárunkban készített interjúrészletek is helyet kaptak. A felvételeken megjelenő személyes hangvételű emlékek, a kiállított képekhez kötődő humoros történetek új értelmezési réteggel gazdagítják a kiállítási anyagot. Az absztrakt kompozíciókhoz és címekhez gyakran kapcsolódó „mit is akart ezzel mondani a művész?” műbefogadási bizonytalanság elkerülése végett Féner beavatja a nézőt az elkészítés és a tárgyválasztás folyamatába, rávilágít olykor az esetlegesség, vagy a véletlen meghatározó szerepére. A felvételeket a hozzájuk tartozó képcsoportokhoz kapcsolva közöljük a blogbejegyzésben.

Kiállításlátogatók. Fotó: Füri Katalin, 2025. 12. 16.

Tárgyfotó, tárgymontázs, 2014–2026

A kiállításon minden fotósorozatból került néhány alkotás a falakra, paravánokra az első konstruktív fotóktól kezdődően egészen az akkor még nem megvalósult – Ding An Sich magánvaló tárlatig (Artphoto Galéria, 2026 március 10. – április 2. Megnyitotta: Haász István festőművész). Féner Tamás életművében 2014-től a A Fotó-toposzok című kiadványhoz kapcsolódó Fotoposzok kiállítással kezdődik az az új alkotói időszak, melyben az absztrakció, a geometrikus komponálás, a szerkezetiség válik hangsúlyos motívummá (Art Galéria, 2014. december 4. – 2015. január 20. Rendezte: Fábián Zoltán, Szlabey Zoltán. Megnyitotta Juhász Ferenc). Geometrikus formák, síkok képezik a fotográfiák szerkezetét, Féner olykor korábbi képeihez, fotósorozataihoz nyúl vissza, részleteket, szimbolikus tárgyakat emel be az új geometrikus szerkezetbe. Albertini Béla így ír az első tárgymontázs kiállításról:

Vajon miről szól a fotótoposzok sorozat és az utána következő összes, ha nem a tárgyakról? Féner tárgymontázsnak, nevezte el ez utóbbi alkotói periódus képeit, olyan tárgyfotóknak, melyekhez jelentések és szövegek is kapcsolódnak. A kép értelmezése nem független a tárgyakhoz fűződő kontextustól. Legalábbis sok esetben a képi motívumok újabb és újabb jelentésréteggel ötvözik a geometrikus, szerkesztett látványt. A hal, a tojás, a tálesz, a rugó és a spirál, a gömbakvárium, a betű és a szövegek mind személyes tartozékai, profán és szakrális kiegészítései a kompozícióknak.

Minden kiállítás, minden sorozat esszenciális. Visszaemlékezések, felismerések, asszociációk, megérzések kikristályosodott formái. Visszaköszönnek korábbi képsorok, mint az Attributált portrék kiállításnál, ahol a szerző által kiemelt régebbi arcképek folynak össze a tárgyakkal egy újabb montázzsá (2B Galéria 2021. október 13 – november 22. Megnyitotta: Parti Nagy Lajos). Értelemszerűen Féner tárgyai itt a személyeket definiáló attribútumokká alakulnak. Féner Tamás játszik a kiválasztott elemekkel, kísérletezik. Egy ötlet felbukkan valahonnan és egy év alatt egy fotósorozatban ölt formát. A Fotoposzok-at követő kiállítások a Jelképhalászat (Mansfeld Galéria 2015. szeptember 15 – október 16. Megnyitotta Fábián László), a Jelképek erdején át – Charles Baudelaire (2B Galéria, Budapest 2017. március 13 – április 7. Kurátor: Jerger Krisztina. Megnyitotta: Parti Nagy Lajos), a Jákob létrája (2B Galéria, 2018. augusztus 28 – szeptember 28. Megnyitotta Parti Nagy Lajos) és Az Írás is Isten írása vala (Fészek Művészklub, Galéria, 2019. november 5–29. Rendezte: Jerger Krisztina. Megnyitotta Passuth Krisztina) hasonló mintázatot követnek. Ezekben a fekete-fehér sorozatokban Féner a Fotoposzokban használt tárgyait bővíti, egészíti ki, tovább alakítja, a régi eszköztár újabbakkal társul.

Jelkép-halászat 21. – 2015. FFT 3777
Jelkép-halászat 9. Hommage á Pécsi József. 2015. FFT 3765
Jelkép-halászat 18. – Elmozdulás 2. 2015. FFT 3774

Hal, szóda, pászka, tálesz. Válogatott videórészletek Féner Tamás fotográfus 2025–2026-ban készült életműinterjújából. Történetek, magyarázatok az „Írom vers, ahogy jön”  Szerkezeti játékok, konstrukciók. Konstrukciós játékok, szerkezetek  címmel megrendezett Féner kiállítás képeihez (OSZK Történeti Fénykép- és Interjútár, 2025. november 25 - 2026. május 30. Kurátor: Füri Katalin)

1. A Jelképek erdején át sorozat többek közt zsidó hagyományokhoz, emlékekhez kapcsolódik. „Kérlek ez rituális konstruktivizmus” – idézi Parti Nagy Lajos Féner Tamást a megnyitó szövegében és hozzáteszi, jellemző alcím a Baudelaire-i cím alatt, komoly és ironikus…” A sorozatcím Charles Baudelaire Kapcsolatok című versének részletét idézi.
Megjelenik a tálesz mint új motívum. A fotósorozat a 2B Galéria falain hat nagy egységre lett bontva, ebből a Morásá (örökség) címmel sorakoztak fel az imasálra és fehér-fekete csíkos alapra helyezett tárgyfotók. A kiállított fotócsoportok címei: Morásá, Tükör által, Erősen őrzött pászka, Kemény idők, Hommage á Pécsi József, Hommage á Moholy, Jerüse. A címek híven tükrözik a konstruktív csendéletekhez fűzött további jelentésrétegeket. A jelképként használt és jelképpé sűrűsödő elemekben:

Jerüse 10. – Jelképek erdején át. 2016. FFT 3718
Jerüse 5. – „Nagyanyám nak MÉH-es – (Melléktermék és Hulladékhasznosító Vállalat) gyüjtő pincéje volt” – Jelképek erdején át. 2016. FFT 3713
Morásá 3. – „Nagyapám imasálja (talesz)” – Jelképek erdején át. 2016. FFT 3687

2. A Jákob létrája sorozatban a fehér-fekete papírcsíkok váltak meghatározó kompozíciós elemekké, melyek a síkban-térben való eligazodás felelősei a háttér és a tárgyak viszonyrendszerében. A szövegdarabok, jelentésük mellett formai, esztétikai hangsúlyt is biztosítanak. A sorozatban fontos szerepet kap egy üveggömbbel felnagyított héber szó története:

Istenes 11. – „Az Isten nem kockajátékos” (Albert Einstein). Szerzői cím: Csjornobog – Jákob létrája 2018. FFT 3749
A szöveg 2. – „A Tóra, Mózes öt könyve szövegében a Tetragrammaton, az , Adonáj, az Elochim, az Úr kimondhatatlan neve”. Szerzői cím: Panteizmus – Jákob létrája 2018. FFT 3723
A szöveg 12. – „Plexik”. Szerzői cím: „A rend mégis sivár volt, mint a Hold Gyűrten sima akár a rettegés, sejtelem - titok” (Juhász Ferenc: Az őrangyal és a szél) – Jákob létrája 2018. FFT 3843

A Jákob létrája sorozat címei bibliai és szépirodalmi idézetek. A teremtéstörténettől kezdve a Tízparancsolat egyes szakaszait idézve, Albert Einsteinig: „Isten nem kockajátékos”. A komoly nehézkes bibliai idézetek közt egy jól elhelyezett humoros utalás. Egy kis csínytevés. Féner Tamásra jellemző módon a vicc, a mókázás, a súlyos tartalmak mellől sem hiányozhat. A héber írásmezőben fekete-fehér ugyancsak kalligrafikus betűkkel írott kockák lebegnek. A formai elrendezés a semmi és a végtelen érzetével engedi játszani a nézőt. „A rend mégis sivár volt, mint a hold, Gyűrten sima akár a rettegés, sejtelem – titok” – Juhász Ferenc Az őrangyal és a szél című verséből idéz Féner – két áttetsző műanyag rúd egy fekete-fehér csíkos lapon. A tárgyak a világegyetem részévé alakulnak a szöveg és vizualitás kontextusában, egyben Féner Tamás esendő és humoros mikrokozmoszát tükrözik.

Jákob és a tetragrammaton. Válogatott videórészletek Féner Tamás fotográfus 2025–2026-ban készült életműinterjújából. Történetek, magyarázatok az „Írom vers, ahogy jön”  Szerkezeti játékok, konstrukciók. Konstrukciós játékok, szerkezetek  címmel megrendezett Féner kiállítás képeihez (OSZK Történeti Fénykép- és Interjútár, 2025. november 25 – 2026. május 30. kurátor: Füri Katalin)

3. Az Írás is Isten írása vala című kiállítást a Fészek Galériában egy konkrét társadalmi válsághelyzetre szociális érzékenységgel megfogalmazott koncepció keretez. Féner Tamás próbál válaszokat keresni a megnevezett problémára, illetve üzenni a tárgyfotók, elvont szövegek vizuális nyelvén.

A jelképes szöveg (tetragrammaton) mellett, helyett írások, idézetek olykor önálló tárgyi objektumok válnak részévé a kompozíciónak. A tórából és a bibliából válogatott feliratok belekerültek a fotócsendéletekbe, tárgyak, csíkok, geometrikus elemek társai lesznek. Passuth Krisztina kiállításmegnyitó beszédében többek közt El Liszickijt példaként hozva a szövegek képzőművészetben való alkalmazását hangsúlyozta. Hogy válnak képpé a szövegek:

Jerger Krisztina portréja – Attributált portrék. 2021. FFT 3857
„A Tóra is a Biblia is megemlékezik a menekülőkről” – Az Írás is Isten írása vala. 2019. FFT 3803
Jerger Krisztina – S megint elölről. 2023. FFT 3887

4. 2021-ben az Attributált portrék sorozat a 2B Galériában volt és jelenleg egy online kiállítótérben is megtekinthető.

Féner Tamás saját tárgykollekciójából, illetve régebbi fotóiból rendelt a válogatott portrék mellé. Az elkészült fekete-fehér fotómontázsokhoz személyes történetek társulnak. Erre a kollekcióra létrehozott honlapon a szövegekkel együtt a képek még egy jelentésréteggel gazdagodnak.

Színek. Válogatott videórészletek Féner Tamás fotográfus 2025–2026-ban készült életműinterjújából. Történetek, magyarázatok az „Írom vers, ahogy jön”  Szerkezeti játékok, konstrukciók. Konstrukciós játékok, szerkezetek  címmel megrendezett Féner kiállítás képeihez (OSZK Történeti Fénykép- és Interjútár, 2025. november 25 – 2026. május 30. kurátor: Füri Katalin)

5. Az Ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik című tárlat (Mai Manó / Magyar Fotográfusok Háza, Budapest, 2023. augusztus 30. – 2023. október 1. Kurátor: Baki Péter. Megnyitotta Passuth Krisztina) négy termében három különböző sorozat került bemutatásra: a Tárgymontázsok, a S megint elölről (Babits) és az Architektúrák. A S megint elölről fotósorozatban a 2021-es Attributált portrék eldobják rájuk ruházott tárgyaikat és új köntösben színes papírcsíkokba burkolóznak. Ez a 2023-as kiállítás egy újabb évforduló alkalmából, Féner Tamás 85. születésnapja tiszteletére jött létre. A visszatekintés gesztusa itt is jelen van, a korábbi fekete-fehér tárgymontázsokat is felsorakoztatja Féner a kiállítótérben Baki Péter kurátorral közösen. A tárgyakhoz rendelt jelek, kódok, attribútumok egy visszatekintő, a konstruktív alkotó szemlélet kontinuitását erősítik, míg a következő képcsoportok már színes síkba szerkesztett geometriai elemek játékát mutatják, mind a fekete-fehér portrékkal vegyítve, illetve a vegytisztán színes kompozíciókban is. Megint megjelenik valami új! Az Architektúra fotósorozatnál az előzőektől merőben eltérő új irány. A tiszta geometria fotóalapú átfogalmazása.

Architektúra 3. – „Csík Rend” Féner Tamás – Architektúrák 2022–2023. FFT 3896
Architektúra 24. – „Jelző, forgalmi lámpa, jelzőlámpa, közlekedési jelző, szemafor” – Architektúrák 2022–2023. FFT 3908
Architektúra 18. – „Könyvtámasz” Architektúrák 2022–2023. FFT 3905

6. A rózsa rózsa az rózsa az rózsa című kiállítás (2 B Galéria 2024 november 23. – december 23. Megnyitotta Fábián László) újabb mérföldkőnek számít Féner pályáján. A színes papír felületekből összeállított fotókonstrukciók az absztrakt művészet mércéjével vizsgálandók. A korábbi 2023-as tárlaton az Architektúrák sorozat ugyan már erről szólt, de önálló egységes kiállítás formájában itt a 2B Galériában jelent meg először.

Fényképtárunkban 2025 novemberében Németh Gábor író, dramaturg nyitotta meg e kétrészes blogban bemutatott kiállítást. A szerkezetiségről, a konstruktív alkotói attitűdről is szó esett beszédében. Egyáltalán, hogy vesszük a bátorságot, hogy egy alkotó életútjában a szerkezetiség kezdőpontját kutatjuk?

Színes formák 20. – „Rend és etlenség” – Színes formák. 2024. FFT 3921
Ding an sich 1. – „Tisztelettel a Szürkék Hegedőse” – Ding an sich. 2025. FFT 3939
Ding an sich 2. – „Síkból a térbe” – Ding an sich. 2025. FFT 3940

7. Féner Tamás kihívásként tekint arra, hogy tud hagyományos eszközökkel létrehozni érvényes esztétikai látványt, amely megtévesztőleg hasonlít generált képi felületre. Úgy gondolja, hogy azért mégis az elképzelés a döntő. A konkrét látványt kisebb nagyobb bajlódás árán manuálisan is elő lehet állítani. A jövőre nézve így fogalmaz 2025 februárjában:

Féner Tamás a kiállításmegnyitón. Fotó: Visky Ákos, 2025. 11. 27.

Ez a jövő most már a múlté. A Ding an Sich kiállításon 2026-ban a térbeli kísérletek is beteljesültek. Féner Tamás megelőlegezett a könyvtár számára e jövőbeli sorozatból két darabot. Jelenleg pedig egy újabb anyag készül Féner Tamás pákozdi otthonában. A vers folytatódik…

Irodalom:

• Baki Péter: Féner, Budapest, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2009.
• Karinthy Ferenc: Baracklekvár és más történetek, Budapest, K.U.K. Kiadó, 2001, 211. [A címben szereplő idézet: forrása: „Írom vers, ahogy jön”]

Füri Katalin
(Történeti Fénykép- és Interjútár)

A szent angyalok igen népes seregéből, amelynek száma Aquinói Szent Tamás tanítása szerint minden emberi képzeletet felülmúl (Summa Theologiae, Pars I. q. 50. art. 3.), Johannes Trithemius német bencés apát (1462–1516) szerint számos trillió (Trithemius: Steganographia... Darmbstadii [!], Ex Officina Typographica Balthasaris Aulaeandri, 1621, 49.) mindössze három angyal neve olvasható a Bibliában: Szent Mihály, Gábriel és Rafael főangyalé. Őket ünnepli a mai napon a katolikus egyház. A II. Vatikáni Zsinat előtti, régi rítus és az ehhez tartozó tridenti naptár szerint ez a nap csak Szent Mihály arkangyal ünnepe.

Hieronymus Wierix (1553–1619): Szent Mihály arkangyal. Rézmetszet – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Szent Mihály, a mennyei seregek fejedelme

Szent Mihály főangyal nevét és csodálatra méltó, természetfölötti személyiségét régtől fogva elsősorban a Jelenések könyvéből ismerik a keresztények:

Láthatjuk Szent János leírásából, hogy Szent Mihály az ő angyalaival együtt nem saját erőből, hanem a Bárány, azaz Jézus Krisztus véréért és az ő bizonyságtevő szavaiért győzték le a sátánt és az ő seregeit, és vetették le őket az égből a földre. Lucifer nevének jelentése fényhozó. A teremtés kezdetén ő volt ugyanis a leghatalmasabb, legtündöklőbb angyal, ő volt a mennyei seregek fejedelme. Mivel ő állt a teremtmények hierarchiájának csúcsán, elbizakodott, gőgös lett, és azt képzelte magáról, hogy teremtményként legyőzheti a Teremtőt. Ezen bűn folytán seregeivel együtt elszakadt az igaz Istentől, minden élet forrásától, és kárhozott, halott szellemmé lett. Legyőzetését követően helyébe, az angyali hierarchia csúcsára Szent Mihály került. Joggal kérdezhetjük: hogyan lehetséges az, hogy Szent Mihály arkangyal és az igaz Isten iránti hűség próbáját kiálló, jó angyalok már a teremtés kezdetén a Bárány véréért és az ő bizonyságtételének igéjéért voltak képesek a sátánt az ő seregeivel együtt legyőzni? A válasz az idő tradicionális keresztény felfogásából kiindulva fogalmazható meg. Az Isten létezése idő fölötti, időn kívüli; az angyalok létezése is hasonlóképpen. Ők nincsenek bezárva az időbe, mint mi, emberek. A mi emberi felfogásunkat annyira meghatározza az időbeli létezésünk, hogy azt, hogy van idő fölötti, időn kívüli, időtlen létezés, csak filozófiai és teológiai fogalmak segítségével tudjuk leírni, de a maga ténylegességében nem vagyunk képesek felfogni. Még kevésbé vagyunk képesek felfogni azt, hogy az időtlen létezők hogyan kerülnek kapcsolatba az időben létezőkkel. Leggyakrabban úgy szoktunk fogalmazni, hogy a történelemben minden az Isten örök terve szerint történik, oly módon, hogy ebbe az örök tervbe az értelmes teremtmények szabad akarata is beletartozik. Tehát az csak számunkra, emberek számára ellentmondásos, hogy Szent Mihály már az idők kezdetén a Bárány véréért győzte le a sátánt: azért a drága vérért, amely csak akkor ontatott ki, mikor eljött „az idő teljessége” (plenitudo temporis – Gal. 4. v. 4–5.). Illusztrációnk nagyon szépen szemlélteti ezt az egyetemes üdvtörténeti mozzanatot: erre utal Szent Mihály jobb kezében és homlokán a dicsőséges szent kereszt, illetve azt is láthatjuk, hogy a keresztet könnyedén tartja jobbjában a szentséges angyal, vagyis nem saját erejében bízik, hanem Krisztus erejében, továbbá a tekintete elárulja, hogy nem gyűlöli, hanem inkább szánja a bukott angyalt, aki bűnbe esése előtt neki szolgatársa, az igaz Istennek pedig legszebb, leghatalmasabb teremtménye volt.
Szent Mihály személyének kivételes jelentőségét az egyetemes üdvtörténetben nem csupán a Szentírásból, hanem a szenthagyományból is ismerjük. Énók próféta első könyvében (más néven: Virrasztók könyve) arról olvashatunk, hogy miután az özönvíz előtti korban az Isten fiai (bukott angyalok) és az emberek leányai közösüléséből óriások születtek, és a bukott angyalok mindenféle gonoszságra tanították az embereket, amelynek következtében az emberiség és a természet is romlott, züllött állapotba került, Michael (szent nevének jelentése: Kicsoda olyan, mint az Isten?) kapott parancsot az Úrtól, hogy börtönözze be Szemjáza démont és társait, akik megrontották az embereket és a földet, továbbá ezt követően Isten erejével újítsa meg a földet, tisztítsa meg minden romlástól és bűntől, minden csapástól és gyötrelemtől. Szent Mihály az isteni parancsot híven teljesítette, ezt követően pedig az Úr megígérte, hogy többé nem küld özönvizet egyetlen nemzedékre sem, a világ végezetéig. (1 Henoch 10. v. 22. Genes. 9. v. 11.)

Gábriel arkangyal. Rézmetszet. Nagyszombat, Akadémiai Nyomda, 1755. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Gábriel: Isten erőssége

Szent Gábriel arkangyalnak (nevének jelentése: Isten erőssége) Szent Lukács evangéliumából ismert egyetemes üdvtörténeti és dogmatikai jelentőségű tette volt az, hogy a fölséges Isten parancsára hírül adta a boldogságos Szűz Máriának, hogy méhében a Szent Lélektől fiúgyermeket fogant, és ő lesz Jézus, az igaz Messiás anyja. Mária ezt a híradást engedelmes szívvel fogadta: „Légyen nékem a’ te igéd-szerént.” (Fiat mihi secundum verbum tuum. (Luc. 1. v. 38.) Ezért az engedelmességért, alázatért szent Fia az ő édesanyját az angyali karok fölé emelte, leghatalmasabbá tette minden teremtmény között.
Gábriel főangyal személyének különleges üdvtörténeti jelentőségéről szintén tudósít bennünket a szenthagyomány is. Énók próféta első könyvében olvassuk, hogy az özönvíz előtt romlott, züllött állapotba jutott földön az Úr parancsára ő kellett, hogy elpusztítsa az óriásokat:

Johann Samuel Hötzendorf (1694–1742): Rafael főangyal és Tóbiás. Oltárkép, pesti szervita templom. Szerző felvétele

Szent Rafael, az Isten orvosa

Szent Rafael főangyal nevét egy helyen említi a Szentírás. Így mutatkozik be Tóbiás előtt:

A tradicionális bibliamagyarázat szerint a hal epéje, amellyel az angyal utasítására a fiú megkente öreg édesapja szemét, nem önmagától, hanem az Isten Lelke, a Szent Lélek ereje által gyógyította meg a hályogot (Tob. 11. v. 8.). Ez szép összhangban áll azzal a kijelentéssel is, amelyet a Kivonulás könyve 15. részében olvashatunk:

Ez a történet néhány más, ide illő bibliaverssel együtt képezte a régi, felvilágosodás előtti zsidó-keresztény orvostudomány eszmei alapját. Rafael főangyal igen fontos üdvtörténeti szerepéről szintén értesülhetünk a szenthagyományból is. Énók első könyvében olvashatjuk, hogy az Úr parancsára ő vetette börtönbe örökre Azázél démont az özönvíz kezdete előtt (1 Henoch 10. v. 4–8.)
Szent Mihály, Gábriel és Rafael csodálatra méltó, természetfölötti személyisége elsősorban arra tanítja a keresztény hívőket, hogy a világ nem egy lélek nélküli gépezet, hanem annak kormányzásában értelmes teremtmények, hatalmas, szent angyalok működnek közre. Az elsődleges ok minden esetben az Isten, az angyalok másodlagos okok (causae secundae). Méltó ugyanis az Isten hatalmához, hogy az alacsonyabb rendű dolgokat a magasabb rendűek által kormányozza, de nem saját erejének fogyatékossága, hanem túláradó jósága miatt (non propter defectum suae virtutis sed propter abundantiam suae bonitatis – Summa Theologiae, Pars I. q. 22. art. 3.). Ez a hitigazság a hívő ember számára igaz megnyugvást, lelki békét ad. Szent Mihály, Gábriel és Rafael főangyal hivatása a többi szent angyallal együtt, amint Gábriel angyal szentképén olvashatjuk: az isteni akarat végrehajtása (executio Divinae voluntatis).

Csobán Endre Attila
(Régi Nyomtatványok Tára)

Festmények egy félork harcos-papról, Hunyadi Jánosról és János vitézről. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Évekkel ezelőtt a magyar népmese napjára írt blogbejegyzésemben megemlítettem azt az örvendetes tényt, hogy napjainkban gomba módjára elszaporodtak a Benedek Elek meséit feldolgozó kiadványok. A tengernyi mennyiségű és meglehetősen változatos küllemű művek kapcsán megemlítettem:

Szendrei Tibor neve a fantasy műfaj által vált ismertté. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Amikor először találkoztam Szendrei Tibor művészetével, lelki világomat – a körülöttem zajló események kavalkádjában – egy általa illusztrált, nagy sikerű fantasy könyvsorozat címe jellemezte, mely a Káosz-ciklus néven ismert a rajongók körében. Nagyjából ez idő tájt ülepedett le bennem, hogy átéltem azt, amikor – az 1980-as és 90-es évek fordulóján – az ország lakossága nemcsak egy évtized váltásának, de a politikai államrend váltásának is részese lett. Ezt a két – a társadalom egészét érintő – váltást megfejelte két másik, személyes életemet érintő, igen markáns váltás is. Az egyik az iskolaváltás volt. Ugyanis a nyolc általánost elvégezvén középiskolába kerültem. Ennek kapcsán negyedik váltásként megjelent az is, hogy lakóhelyem is megváltozott. Ugyanis édesanyámmal vidékről Budapest vonzáskörzetébe költöztünk. Ezen hatások következtében lelki világom nem igazán hasonlított egy kristálytiszta vizű tó, szélcsendes időben tükörsima felszínéhez. Ez az időszak igazi káosz időszaka volt az életemben. De mindenképpen egy tarka kavalkád sok szempontból, így a szellemi táplálékomat képező könyvtáram és azok olvasása szempontjából is. Egy korábbi bejegyzésemben említettem, ebben ez időben tökéletesen boldog voltam az egyre bővülő – NDK-ban kiadott –  Mozaik képregény-kollekciómmal, mígnem az abban szereplő három manó idő- és történelemben való bolyongása – magyar nyelven – hosszú időre megszűnt létezni. Ráadásul a költözés során a gyűjteményemnek is nyoma veszett. A csodálatos kalandokat nyújtó képregény eltűnése miatt érzett gyász azonban nem tartott sokáig, mert ekkoriban ismerkedtem meg egy számomra teljesen új irodalmi műfajjal, a fantasy-vel. Előzményeként már ‘89 késő tavaszán – a nyári vakációra egyre inkább hangolódó lélekkel – birtokomba kerültek az Ian Livingstone és Steve Jackson angol szerzőpáros által írt A Tűzhegy varázslója és a csak Livingstone szerzőségéhez köthető Halállabirintus című lapozgatós-játékkönyvek. De az igazi – regényformában is megírt – kalandokkal csak akkor ismerkedtem meg, mikor a forgalmas közterületeken gombamód elszaporodott könyvárusok gyalulatlan nyersfalábakon álló, szabad ég alá kihelyezett pultjaikról – hetekkel a könyvesboltokban való megjelenés előtt – elkezdték árusítani az addig mind küllemében, mind tartalmában ismeretlen műveket. Így a csöpögős szerelmesregények, a Scherlock Holmes, vagy Poirot kalandjaihoz hasonló klasszikus krimik, a pokol különböző bugyraiból előkerült szörnyekkel riogató okkult horrortörténetek, az egyházak által hivatalosan elfogadott és el nem fogadott vallási témájú művek, az ezoterikus tanokat bemutató könyvek, a paranormális jelenségeket ismertető gyűjtemények, a negyven évig mellőzött szemléletű történelemkönyvek, és a mentális önfejlesztő művek között megjelent a fantasy-műfaj is. Ekkoriban tűnt fel két, tollát a fantasy műfajban koptató író, John Caldwell és Jeffrey Stone neve is. A köztudatban évek múlva derült csak ki, hogy az angolszász hangzású nevek tulajdonképpen egy embert takarnak, a Debrecenben élő Nemes Istvánt. Ez utóbbi tényt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert Nemes István művei kapcsán találkoztam először Szendrei Tibor festőművész nevével, aki a John Caldwell néven megírt Káosz sorozat és a Jeffrey Stone nevéhez köthető Éj- és Hajnal-trilógia könyvek borítóit és – amelyiknél ilyen is volt – a belső grafikáit készítette. Persze nem mindegyiknél volt ez így, hiszen az első kötetek első kiadásinál (A káosz szava; A káosz szíve; Harc az Éj kövéért; Éj kardja; Éj istene) még mások készítették a borítóképeket és illusztrációk sem voltak. Ezeknek a borítóképeknek is megvolt a maguk bája, hiszen – ahogy az a ‘90-es évek kezdeti zűrzavaros idejében megjelent legtöbb könyvnél általános jelenség volt – nem sok közük volt a könyvben szereplő tartalomhoz. Ezzel a jelenséggel szakított Szendrei Tibor, mikor a Jeffrey Stone által megteremtett, a sci-fi és a fantasy határmezsgyéjén mozgó fantáziavilág nevét viselő, debreceni Cherubion Könyvkiadó vette kezébe az eredetileg asztali szerepjáték karakterből fantasy-regényhőssé vált félork, káoszhívő harcos pap, Skandar Graun és a kiadónak nevet adó álomvilágban bolyongó, átlagpolgárból félelmetes harcossá vált Leon Silver kalandjainak megjelentetését. A káosz éve és A Hajnal lovagja kisregényeknél találkozhatott a rajongó olvasótábor azzal az örvendetes ténnyel, hogy a borítón lévő festmény a könyvben olvasható egyik jelenet alapján készült. Ahogy a művész a Ceruzavázlatok című művében visszaemlékezik:

A Nemes István által írt Káosz történetek illusztrációi menthetetlenül összekapcsolódtak Szendrei Tibor nevével. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

A Livingstone–Jackson-szerzőpáros Fighting Fantasy (magyar nyelven Kaland Játék Kockázat címen megjelent) lapozgatós szerepjáték könyveinek népszerűségét a Cherubion kiadó is felismerte, és 1992-ben elindították a saját sorozatukat Harcos Képzelet címmel. Ennek első köteteiként az Éj trilógia részeit dolgozták fel. A játékkönyvvé átdolgozott kalandoknak megvolt az a bájuk, hogy a regények olvasói a történetfolyam mentén könnyen végigjátszhatták. Viszont aki nem olvasta, vagy kíváncsi volt a mi lett volna ha eseményekre is, és nem a regény cselekménye szerint haladt, az rövid időn belül elbukott benne. A Küzdelem az Éj kövéért már egy olyan magyar szerzők által készített kiadvány volt, mely küllemében – Szendrei Tibor illusztrációinak köszönhetően – hozta azt a szintet, melyet eddig csak Russ Nicolsontól, Bob Harvey-től, Ian McCaig-től vagy a többi Kaland Játék Kockázat könyvillusztrátortól láthattunk. Ez a színvonal aztán később több mint félszáz kötetnél folytonossá vált.

Szendrei Tibor történelmi témájú könyveket is szép számmal illusztrált. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

A Cherubion kiadónál és később más kiadóknál is készített borítóképei és illusztrációi miatt a legtöbben (és a legbelsőbb rajongókör) Szendrei Tibort mint fantasy és sci-fi festőt ismeri. Így voltam ezzel sokáig én magam is. Bár emlékszem, hogy már 1993-ban, egy bizonyos, Győrben megrendezett Sárkányszív roham nevet viselő szerepjátékos találkozón egyik munkatársa, a szintén ismert (dark) fantasy és sci-fi író, fordító Kornya Zsolt – amikor a Cherubion kiadó újonnan kiadandó (és természetesen illusztrálandó) könyveiről beszélt – mellékesen megemlítette, hogy „Tibornak most van elég munkája, mert a Debreceni Püspökség is felkérte egy bibliai témájú képregény elkészítésére”. Bár akkor ennek még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, de ez már felvázolta előttem sokoldalúságát. Később, az évek során és a fantasy műfajtól eltávolodva azt vettem észre, hogy neve a változó és változatos témákhoz köthető bibliofil beállítottságú életemben folytonosan jelen maradt. Vagyis a fantasy illusztrációi mellett készült egyéb képei mindig megjelentek valamelyik aktuális, általam olvasott, történelmi, szépirodalmi, vagy természettudományos témájú műben, képes Bibliában, néphez, állathoz, illetve klasszikus szerzőkhöz köthető mesegyűjteményekben. Ezt alapul véve talán nem túlzás azt állítanom, hogy Szendrei Tibort kár lenne „csak” fantasy (esetleg még sci-fi) festőnek tekinteni.

Történelmi témájú képek. (Nándorfehérvár, Kenyérmező,  Munkács). A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Az illusztrátor festőművész az Intuíciók című könyvében, ekképp számol be első komolyabb művéről, melynek elkészültét nagyban meghatározta (az internet megjelenése előtti korszakban) a vasfüggöny korlátozta információáramlás.

A ‘90-es évek közepén több történelmi témájú könyvben találkozhatunk képeivel. Személy szerint először a Benedek Elek által írt A magyar történelem nagyjai, a Hazánk története és a Honszerző Árpád című művek borítójánál és belső illusztrációinál találkoztam az általa megfestett történelmi eseményekkel és személyekkel. Visszaemlékezései szerint közel húsz évet várt további komolyabb történelmi témájú megbízásokra. Ahogy a fantasy témájú képeinél, úgy történelmi adaptációknál is reménytelen vállalkozás lenne e cikk keretin belül számba venni az összeset. Ezért nem is vállalkoznék erre. Viszont néhány jelentősebb művet mindenképpen megemlítek. A Kenyérmező 1479 című képen a középkori Magyarország egyik legvéresebb csatájának azon eseményét láthatjuk, mikor Kinizsi Pál a töröktől igencsak megszorongatott Báthori István seregének segítségére megérkezik. A Nándorfehérvár 1456 képen pedig a Duna–Száva összefolyásánál álló vár egyik bástyájának irányából, madártávlatból láthatjuk a – filmsorozatból sajnálatos módon kimaradt – Dunán zajló hajócsatát. A Munkács 1685–1688 képen a magyarság egyik amazonjának, Zrínyi Ilonának vezetésével védik a mindössze egy vár területére zsugorodott hazájukat a kuruc felkelők. A nemzetünk egyik legnagyobb vesztes csatáját ábrázoló Mohács 1526 kép heroizmusa azokat a magyar hősöket mutatja be, akik ötszáz éve ottvesztek a Duna partjánál. Még ennél is jóval szomorúbb összhatású kép a Budapest 1944–45, melyen egy kiégett Panzer IV-es harckocsi mögött a leomlott Lánchíd csonka pillérje uralja a jégtábláktól zajló Duna piszkosszürke víztükrét. Ezek a képek többek között a Nemzetünk nagy csatái című kiadványban szerepelnek. A Benedek Elek művei mellett megemlíteném (a szintén fantasy-gyökerekkel rendelkező) Bán Mór ikonikussá vált és megfilmesített Hunyadi sorozatának legújabb, Túl a tűz és érc falán című részének a borítóképét is. A Hercegnők könyve ugyan nem történelmi témát dolgoz fel, hanem egy tinilányoknak készült bájos, félig ismereterjesztő, félig mesejellegű kiadvány, de a benne szereplő képek gyakorlatilag nagyon jól tükrözik a török kiűzésétől az I. világháborúig tartó, főként barokkos, később romantikus elemekkel kevert Magyarországra jellemző környezetet. A Balaton partjáról származó kincs történetét feldolgozó, Kiss Ferenc által írt Seuso-mozaikban a képregényszakmából jól ismert Sarlós Endre, Sváb József és Tebeli Szabolcs mellett már ott szerepel Szendrei Tibor neve is, akinek rajzeszköze a kincs eredeti történetét mutatja be, mintegy kifejezve, hogy a művész neve legalább annyira köthető a történelmi témájú művekhez, mint a fantasy világához.

Szendrei Tibor történelmi témájú könyveket is szép számmal illusztrált. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Újabb, bár a történelemhez sok szállal kötődő műfajként említendő az először 2009-ben megjelent Képes biblia történetek gyermekeknek. A kötet nem szigorú értelemben vett képes biblia, mint például a magyar nyelven először 1974-ben, az egykori Jugoszláviában megjelent Képes Biblia, inkább hasonlítható a Szántó Piroska által írt és rajzolt Bibliai képek gyerekeknek című mű tematikájához. A bibliai képek ábrázolásánál több érdekes megjegyzést is olvashatunk a művésztől. Ha a korábban említett Kenyérmező 1479; vagy a Mohács 1526 című képeket nézzük, nagyon nehéz elhinnünk, amit a tömegábrázolás kapcsán a Ceruzavázlatokban olvashatunk:

Bibliai témájú képek Szendrei Tibortól. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Az idézett műben bemutatott vázlatok alapján nagy bánatomra sajnos nem lehet nem észrevenni, hogy a Képes bibliai történetekből jócskán kimaradtak képek. Például a teremtéstörténet részletei, József álomfejtése, Mózeshez köthető több esemény, Bálám szamara, Elizeus gyógyítása, Dániel az oroszlánveremben, Jézus csodái és sorolhatnám. Mózes tengeren való átkelése is csak a borítón szerepel. Viszont nagy örömömre az egyik kedvenc történetem, a Jónás könyve nem maradt ki. Abból is a legismertebb jelenetet láthatjuk, amikor a (cet?)hal bekapja a tengerbe dobott prófétát. A felszínen látható, ókori föníciai jellegű vitorlás kereskedőhajó realisztikusnak látszik, a tengeri óriás ábrázolása pedig, úgy tűnik, két elképzelés, a bálna (általában ámbráscet) és a nagy hal (a Hannah-Barbara rajzfilmben például óriás sügér) elméletének határmezsgyéjén helyezkedik el.

Mesekönyv-illusztrációk. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Ha az összes Szendrei fantasy és sci-fi képek számát összeadnák a történelmi témájú műveivel, valószínűleg akkor sem kaptánk meg azt a mennyiséget, melyet a mesekönyv illusztrációi tesznek ki. Mind a népmesék, mind a klasszikus szerzők által írt műveknek van egy sajátságos jellemzőjük, amiben eltérnek például a fantasytől (persze, mint említettem, klasszikus mesékről van szó, nem korunk groteszk, pattogó, vinnyogó figurának semmitmondó történeteiről). Ugyanis, míg ez utóbbi meseműfajt kifejezetten felnőtteknek szánták, addig a klasszikus mesék célközönsége általában kortalan. Talán ezért is vetette bele magát a művész ennyire ebbe a témába.

Az összes mesekönyvet megemlíteni szintén parttalan vállalkozás lenne, így csak néhányat említenék meg ezek közül: Benedek Elek meséinek A csillagszemű juhász címmel megjelent válogatását; Miklós Malvina Az égig érő paszuly és más mesék vagy Csürkiné Tóth Dóra A kis gömböc vagy az  Állatokról szóló népmesék című magyar népmesegyűjteményeit; Dönsz Judit Tanulságos magyar népmesék válogatását; A farkastanya és más mesék vagy Fekete Annamária Mesék a Kristály-tó partjáról című művét (a félreértések lekerülése végett ez a Kristály-tó nem azonos egy populáris okkult horrorfilmsorozat helyszínével).

„Afrikai kalandok” Szendrei Tibortól. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Az újabb parttalan vállalkozás elkerülése végett a Szendrei Tibor által illusztrált, elsősorban az ifjúság számára készült természettudományos ismeretterjesztő művekből is szemelvényeznék. Ezt a témát „afrikai kalandokkal” kezdem, mely rövid, egyoldalas képregénnyel kezdődött, melyet még két rész követett, majd önálló füzetté bővült, és a folytatás reményében így jelent meg 2015-ben a Pepi és Tapiton Afrikában című ismeretterjesztő kiadvány. Ez amolyan Wagner-opera jelleget öltött, vagyis ahogy Richard Wagner operáinál – az általa komponált zenéhez – maga írta a szöveget, úgy Szendrei Tibor a rajzaihoz, festményeihez szintén maga írt egy aranyos történet keretébe foglalt, játékos rejtvényekkel teletűzdelt ismeretterjesztő szöveget. A képregényekre jellemző karikatúrák mellett megjelenő állatábrázolásokról első látásra azt hittem, hogy fényképeket látok és a művész megspórolta a dolgát azzal, hogy elment az állatkertbe fotókat készíteni. Csak, amikor a Ceruzavázlatokban felfedeztem a hiéna, a csimpánz, az orrszarvú, a víziló, az elefánt és még sok más állat ugyanabban a pózban ábrázolt vázlatát, jöttem rá, hogy a fotónak tűnő képek valójában festmények.

Színes és élettel telt képei hozták kézközelbe és szerettették meg az ifjúsággal a természetet és hazánk állatvilágát. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

A Graph-Art kiadó jóvoltából úgy kerültek ki a nyomdából a Szendrei Tibor által is illusztrált természetismeret-könyvek, tankönyvek, mint a Magyar népmesék sorozat Selyemrét című epizódjában a vasorrú banya szövőszékéről az ördögkatonák. Ezek közül is néhányat megemlítenék. Színes és élettel telt képei hozták kézközelbe és szerettették meg az ifjúsággal a természetet, valamint hazánk és földünk állatvilágát. Társillusztrátorként szerepel a Dönsz Judit által írt és szerkesztett a Nagy képes állatenciklopédiában és találkozhatunk – a fantasy világból magával hozott misztikus légkörrel átjárt, de szigorúan szakszerű – képeivel a Mobilos varázslattal sorozat részeiben, mint A nagy kékség. A vizek világa, melynél az volt az érzésem, hogy a tenger szinte kifolyik a könyv lapjairól; de elvarázsolt az Extrém környezet. Szélsőséges élőhelyek és a Zöldellő tájak. Erdők és fűtengerek című rész is. Természettudományos műveinek kavalkádja közül személyes kedvencem a Bagoly Ilona szerkesztette Magyarország állatvilága, melynek lapozgatása közben szinte hallom az erdő fáinak, vagy a mezei fűtengernek a zsongását, érzem a talpam alatti réten elterülő tarló szúrását, vagy az erdei patak hűvös, tiszta vizének ízét.

Színes és élettel telt képei hozták kézközelbe és szerettették meg az ifjúsággal a természetet és földünk állatvilágát. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Végezetül szeretném megemlíteni személyes kedvencemet. Ez pedig nem más, mint a magyar irodalom egyik hallhatatlan klasszikusának, Petőfi Sándor János vitézének amolyan igazi Szendrei-féle képi adaptációja. Talán azért is szeretem legjobban ennek a műnek az illusztrációit, mert a téma miatt a képek egyfajta eklekticizmust hordoznak magukban. Egymás mellett vagy egymást kiegészítve jelenik meg a fantasy misztikus világa, a történelmi témájú képek alakjainak heroizmusa, a természettudományos és néprajzi témájú ismeretterjesztő művek aprólékossága, és a mesefigurák bájos és mókás groteszksége.

A János vitéz legszebb illusztrációi Szendrei Tiborhoz köthetők. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Az idézet utolsó mondatában szereplő gyerekeket irigylem. Az eddig megjelent János vitéz kiadások és illusztrációk között ezt tenném első helyre. Azt is lehetne mondani Petőfi által elmesélt jelenetek és a színes, élettel telt egész oldalas, vagy a (szövegelrendezés miatt) fordított L-alakú képek pontosan viszonyulnak egymáshoz. A Ceruzavázlatokban a legtöbb képnél olvashatunk inspirációkról, modellként szolgáló alakokról, tárgyakról vagy tájakról. Például a mohos törzsű fákkal, bedőlt sírokkal és ijesztő, főhősünket magukkal ragadni akaró szellemekkel telt temető képe sem csak a művész fejében létezett:

De egészen biztos, hogy a fogyó Hold alatt elterülő szalmatetős tanyaépületektől körülölelt gémeskútnak, a cikázó villámok alatti tarka pusztának, az erdő mélyén megbújó, zsiványok lakta vityillónak, vagy a János vitézt bogárnyi méretűnek láttató óriások erdejének is megvolt a maga inspirációja. A tárgyi objektumok mellett személyes inspirációk is hathattak erre a műre, hiszen a művész saját bevallása szerint Würtz Ádám János vitéz-rajzait már gyerekkorában sokszor lemásolta.
Ha valakiben esetleg felkeltettem az érdeklődést Szendrei Tibor művészete iránt, akkor művei mellett javaslom még a művész által írt és kiadott két albumot. Az Intuíciók. Fantázia és fantasztikum sajnos nem hivatalos (ISBN-számmal nem ellátott) kiadvány így könyvtárunk polcain sem található meg. Viszont a Ceruzavázlatok Rajzok, tervek, skiccek már igen. Zárszóként pedig hadd idézzek Nemes Istvánnak az Intuíciókhoz írt előszavából:

A sokoldalú festő-illusztrátor Szendrei Tibor. A kép forrása: Szendrei Tibor közösségi oldalra feltöltött képei alapján a szerző által készített montázs

Köszönjük Szendrei Tibornak és a Graph-Art kiadónak a képek közlési engedélyét!

Felhasznált dokumentumok:

• Bagoly Ilona: Magyarország állatvilága, [Debrecen], Graph-Art, 2021
• Benedek Elek: A csillagszemű juhász. Válogatott mesék, Debrecen, Graph-Art, 2023
• Benedek Elek: Hazánk története. Történelmi olvasókönyv, Budapest, Esély Kvklub, 1995
• Benedek Elek: A magyar történelem nagyjai. Történelmi olvasókönyv, Budapest, Esély Könyvklub, 1997
• Caldwell, John: Káosz. A káosz szava. A káosz szíve, Debrecen, Cherubion, 1993
• Caldwell, John: A káosz papja. Három regény egy kötetben, Debrecen, Cherubion, 1994
• Csürkiné Tóth Dóra (szerk.): Képes bibliai történetek gyerekeknek, [Debrecen], Graph-Art, 2025
• Dönsz Judit (szerk.): Nagy képes állatenciklopédia, [Debrecen], Graph-Art, 2025
• Dönsz Judit: A nagy kékség. A vizek világa. Mobilos varázslattal, Debrecen, Graph-Art, 2025
• Fekete Annamária: Mesék a Kristály-tó partjáról, Debrecen, Aquila, 2026
• Intuíciók. Szendrei Tibor illusztrátor művészete. Találkozzunk Torozonnál! YouTube videomegosztó. 2023.
• Káosz és rend. Fantasy antológia, Debrecen, Cherubion, 2006
• Kész Barnabás: Nemzetünk nagy csatái, Debrecen, Graph-Art, 2013
• Kiss Ferenc: Seuso-mozaik, Pécsudvard, Vitanum, 2019
• Molnár Orsolya (főszerk.): Tudorka magazin, Debrecen, Graph-Art Kft., 2017–2021
• Miklós Malvina (összeáll.): Magyar népmesék. Az égig érő paszuly és más mesék, Debrecen, Graph-Art, 2024
• Nemes István (író). Wikipédia-szócikk
• Nemes István (szerk.): Fantasy kisregények és novellák, Debrecen, Cherubion, 1995
• Petőfi Sándor: János vitéz, [Debrecen], Graph-Art, 2025
• Stone, Jeffrey: Az Éj trilógiája. Három regény egy kötetben, Debrecen, Cherubion, 1996
• Stone, Jeffrey: A hajnal trilógiája, Debrecen, Cherubion, 2000
• Szendrei Tibor: Ceruzavázlatok. Rajzok, tervek, skiccek, Debrecen, Szerzői kiadás, 2025
• Szendrei Tibor: Ceruzavázlatok – rajzok, tervek, skiccek. Találkozzunk Torozonnál! YouTube videomegosztó. 2025
• Szendrei Tibor: Intuíciók. Fantázia és fantasztikum, Debrecen, Szerzői kiadás, 2023.
• Szendrei Tibor Intuíciók. Fantázia és fantasztikum kötet bemutatója. Szegedi képregényfesztivál. 2024.január 12.
• Szendrei Tibor: Pepi és Tapiton Afrikában, Debrecen, Graph-Art, 2015
• Szendrei Tibor FaceBook közösségi oldala
• Szilágyi Zita (szerk.): Hercegnők kézikönyve, Debrecen, Graph-Art, 2012

Hamvai-Kovács Gábor
(Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)

Idén az MKE és az IKSZ által felkért kuratórium döntése alapján a Kovács Máté Alapítvány által felajánlott Az év fiatal könyvtárosa különdíjat Szőnyegi Zsanett, az OSZK Könyvtári Intézetének munkatársa nyerte el. A díj átadására az MKE 57. Vándorgyűlésén került sor Kecskeméten. A díjazottal a beadott pályamunkájáról és a könyvtáros szakma jelenéről is beszélgettünk.

Az Év Fiatal Könyvtárosa díj 2026-os különdíjazottja, Szőnyegi Zsanett. A díj átadói: Dr. Bartos Éva kuratóriumi elnök és – az Alapítványt létrehozó család nevében – Kovács Máté

Beszélgessünk picit az indulásról. Milyen indíttatás vezette a könyvtári szakma közelébe?

A könyvtári pályára nem egyenes út vezetett. Alapszakon andragógiát, mesterszakon pedig összehasonlító irodalom- és művelődéstudományt tanultam, így a tanulás, a kultúra és az emberekkel való foglalkozás már korán meghatározó volt számomra. A diploma megszerzése után négy éven át egy nyelviskolában dolgoztam, ahol szintén sokat foglalkoztam emberekkel, tanfolyamszervezéssel és a tudás átadásával.
2020-ban azonban egy változás következett be az életemben, amire visszatekintve már pozitívumként élek meg, mert arra ösztönzött, hogy új szakmai irányt és kihívást keressek. Tudtam, hogy továbbra is olyan területen szeretnék dolgozni, ahol az emberek támogatása, a tanulás és a tudáshoz való hozzáférés fontos szerepet kap. Ekkor találkoztam a Könyvtári Intézet álláspályázatával, amely azonnal felkeltette az érdeklődésemet.
Úgy érzem, hogy a könyvtári szakterület természetes módon kapcsolódott a korábbi tanulmányaimhoz és tapasztalataimhoz. A könyvtár számomra nem csupán dokumentumok gyűjteménye, hanem olyan közösségi tér és tudásközpont, amely segíti az embereket a tájékozódásban, a tanulásban és a fejlődésben. A 2020-ban kezdődött szakmai út mára hivatássá vált, és örülök, hogy ezen a területen dolgozhatok. 

Hogyan tud napjainkban egy szakmai közösség online és offline is hatékony lenni?

Egy szakmai közösség akkor tud hatékonyan működni, ha az online és offline jelenlétet tudatosan és egymást kiegészítve alkalmazzák a szakmai kapcsolatépítésre és a tudásmegosztásra. Az online kommunikáció növeli az interaktivitást, az események széleskörű láthatóságát, egyszerűbben hozzáférhetők a szakmai tartalmak. Míg a személyes találkozások (konferencia, workshop) erősítik a szakmai kapcsolatok kialakítását és lehetőséget teremtenek a tapasztalatcserére.

A beadott pályamunka a Könyvtárosok dolgozószobája projektet mutatja be. Kapcsolódva az előző kérdésünkhöz: miként működik ez a kezdeményezés a könyvtárosok közösségében?

A Könyvtárosok Dolgozószobája egyrészt szakmai platformként működik, de egy olyan kapcsolódási pontként is, amely a könyvtáros közösség különböző szereplőit – gyakorló szakembereket, nyugdíjas kollégákat, hallgatókat és intézményeket – egy közös szakmai térben kapcsolja össze. A kezdeményezés különböző kommunikációs csatornái (a Facebook-csoport, a hírlevél, a kerekasztal-beszélgetések és a kiadványok) eltérő módon, de egymást kiegészítve szolgálják a közösség működését. A Dolgozószoba ereje abban is rejlik, hogy a résztvevők új ismeretekkel való találkozása mellett a saját tapasztalataikkal és kérdéseikkel maguk is alakítják a beszélgetéseket.

Mennyiben tud túlmutatni a Könyvtárosok Dolgozószobája a szakmai közösségen? Milyen továbblépései lehetnek még a kezdeményezésnek?

A Könyvtárosok Dolgozószobája éppen attól meghatározó, hogy nem pusztán szakmai információs felület, hanem sokkal inkább olyan közösségi tér, tudás- és kapcsolati hálóként funkcionál, amelynek középpontjában a közös gondolkodás, a tapasztalatcsere és a fejlődés áll. A könyvtárosok nagyszerűsége abban rejlik, hogy számos területen képesek helytállni, ami túlmutat a könyvtár fizikai terein, hiszen sokféle szerepben kell otthonosan mozogni. A Dolgozószoba is jól tükrözi ezt a sokrétűséget, mert a szűken vett könyvtárszakmai területeken túl a tágabb párbeszédeknek is teret ad. A jövőben lehetőséget látok abban, hogy tovább mélyítsük a szakmai kapcsolatokat, különösen a mentorálás esetében a pályakezdők és a tapasztaltabb kollégák között; hiszen ezek a tapasztalatok jelentősen hozzájárulnak a pályakezdő fiatalok beilleszkedéséhez és szakmai fejlődéséhez. Emellett fontos szerepe lehet a jógyakorlatok összegyűjtésének és a KSZK honlapján egy külön menüpontban minden érdeklődő számára elérhetővé tételének. A Könyvtárosok Dolgozószobája számomra azt bizonyítja, hogy a szakmai fejlődés nemcsak képzéseken és konferenciákon történik, hanem sokat tanulhatunk egymástól a mindennapi tapasztalatok megosztásán keresztül is.

Idén végzett az ELTE-n informatikus könyvtárosként, korábban segédkönyvtáros képzést is elvégzett. Dolgozatában ír a könyvtáros szakma átalakulásáról. Miként látja a szakmánk formálódását az elmúlt éveket tekintve?

Ha már az ELTE szóba került, akkor szeretnék egy egyetemi példával élni. 2023 szeptemberében prof. dr. Kiszl Péter, az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetének igazgatója tanította nekünk a „multifunkciós könyvtár” kifejezést, ami jól kifejezi a könyvtárak jelenlegi szerepének és feladatainak összetettségét, hiszen a könyvtárak ma már jóval többek a dokumentumok megőrzésére szolgáló intézményeknél. A 21. századi könyvtárak információszolgáltatók, oktatási, kulturális és közösségi funkciókat látnak el, miközben prioritásként kezelik a digitális tartalomszolgáltatást és az élethosszig tartó tanulást.
Az elmúlt években a digitalizáció szerepe jelentősen felértékelődött, és átalakította a könyvtári munkafolyamatokat. Ezzel párhuzamosan a könyvtárak közösségi szerepe is erősödött: olyan nyitott terekké váltak, amelyek mindenki számára biztosítják a tudáshoz és a hiteles információkhoz való hozzáférést. Emellett jelentős szerepet töltenek be a közösségi kapcsolatok erősítésében, a hátrányos helyzetű csoportok támogatásában és az esélyegyenlőség előmozdításában. Véleményem szerint ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a könyvtárakat ma is nélkülözhetetlen intézményeknek tekintjük.

Saját szempontját tekintve milyen szakmai céljai vannak a következő évekre?

A következő években szeretném tovább fejleszteni a tudásomat, és aktívan részt venni azokban a kezdeményezésekben, amelyek erősítik a könyvtáros közösséget és a szakmai együttműködéseket. Fontos számomra a tudásmegosztás, az egymástól való tanulás és az, hogy a könyvtárosok minél több lehetőséget kapjanak a kapcsolódásra és az ismereteik bővítésére.
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a szakmai fejlődés nem kizárólag egyéni teljesítmény. Nagyon sokat köszönhetek dr. Hangodi Ágnesnek és dr. Szüts Etelének, illetve azoknak a kollégáknak és szakmai közösségeknek, akik a kezdetektől támogatnak, segítenek, és akiktől rengeteget tanulhattam. A könyvtáros szakma egyik legnagyobb értékének éppen ezt a nyitott és támogató közeget tartom.
Emellett szeretném, ha a könyvtárak társadalmi szerepe és értéke még láthatóbbá válna. Hiszek abban, hogy a könyvtáraknak a jövőben is fontos szerepük lesz a tudáshoz való hozzáférés, a közösségépítés és az esélyegyenlőség támogatásában, és örülnék, ha a munkámmal én is hozzájárulhatnék ehhez.

Szeifer Csaba
(Háromká, főszerkesztő)

Az interjú eredetileg a Háromká. Könyv. Könyvtár. Könyvtáros, (2026) 4. évf. 4. számában jelent meg.

Munkatársunk, Vasné dr. Tóth Kornélia tárlatot bemutató előadásának második része, mely 2026. szeptember 10-én a szegedi Somogyi-könyvtárban az „Egyének és intézmények ex librisei. Válogatás Vasné dr. Tóth Kornélia művelődéstörténész könyvjegygyűjteményéből” címmel nyílt kiállítás megnyitóján hangzott el.

A következőkben a tárlaton szereplő nem nevemre szóló – a Kisgrafika Barátok Köre történetét, az intézményeket mint megrendelőket és a könyv motívumát középpontba állító – grafikák kapcsán főként a szegedi vonatkozásúakra fókuszálok, azokba adok rövid betekintést. A kiállításmegnyitó véges keretei miatt a művészek és a megrendelők vonatkozásában is csak néhány példát említek, de remélem, hogy e válogatás kellőképpen gondolatindító lesz a téma iránt érdeklődők számára, és már ennyi „grafikai mozaikból” is összeáll egy teljesebb egész.
A Budapesten megalakult Kisgrafika Barátok Körének az 1960-as években vidéki fiókhálózata is létrejött Szeged, Pécs, Debrecen, Cegléd, Tatabánya, Eger, Hajdúböszörmény, Veszprém, Ajka és Szombathely központokkal. E települések nemegyszer fontos kisgrafikai találkozók, kiállítások helyszínei voltak – a grafikák egy része erről tanúskodik. Sajnálatos módon napjainkra már csak a szegedi és az ajkai kör maradt fenn.
Szeged, „a napfény városa” (ahogy Csiby Mihály egy kisgrafikája is hirdeti) mindig meghatározó szerepet töltött be hazánk kulturális, ezen belül grafikai életében. A KBK itteni csoportja 1961-ben – idén 65 éve – alakult meg Kopasz Márta művész-tanár vezetésével. A 20–21. századi szegedi kisgrafikaélet a művésznő mellett olyan neves alkotókat tudhatott magáénak, mint például Buday György, Vadász Endre, Bordás Ferenc, Kass János, Dinnyés Ferenc, Varga Mátyás, Tóth Rózsa, László Anna, a kiskundorozsmai születésű Diskay Lenke. Bakacsi Lajos festő- és grafikusművész munkásságával a mai napig szolgálja a kisgrafika ügyét. A már elhunyt művészeknek in memoriam lapok állítanak emléket, ezek közül több látható a tárlaton, Bakacsitól például a László Anna tiszteletére a KBK szegedi csoportja számára alkotott grafika. Külön értéke ezeknek az hommage-lapoknak, hogy többségükben tartalmazzák a művész portréját, valamint munkásságára is utalnak. Érdekes módja az emlékállításnak, ahogyan az 1958-ban elhunyt Dinnyés Ferenc (1886–1958) szegedi festőművész és grafikus eredeti grafikáiból – a művész lánya, Dinnyés Éva beleegyezésével – Bakacsi Lajos ex libriseket és egyúttal Dinnyés Ferencre emlékező in memoriam lapokat készített. E típusból példaként Rácz Mária és Zenei József nevére szóló egy-egy ex librist mutat be a tárlat.

Bakacsi Lajos grafikája. A kép forrása: magángyűjtemény

A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának egyik megalapítója, a fametsző Buday György (1907–1990) kiállításon szereplő grafikái – Klein Sándor nyomdász, illetve Kozocsa Sándor, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa részére – a könyv és nyomdászat témaköréhez kötődnek. A Klein nevére szóló ex libris megszületésében szerepet játszott az, hogy Buday hazai és nemzetközi ismertséget hozó Boldogasszony búcsúja (1931) című fametszetsorozatának könyvben való kiadását nyomdász barátjának, Klein Sándornak köszönhette. A kötet elnyerte az 1931. év legszebb magyar könyve címet.

Buday György fametszete (1932). A kép forrása: magángyűjtemény

A jelen tárlat anyaga is mutatja, hogy nemcsak szegedi művészek készítettek helyi vonatkozású ex libriseket, hanem például a várossal jó kapcsolatot ápoló, ide gyakran ellátogató ceglédi Nagy László Lázár, a szerencsi Fery Antal és a budapesti Csiby Mihály. Grafikáik részben Szeged híres épületeit, neves alakjait mutatják be, illetve a szegedi kisgrafikakör fennállásának kerek évfordulóira, például az 50 éves jubileumra emlékeznek.

Nagy László Lázár fametszete (2011). A kép forrása: magángyűjtemény

Tulajdonosjelölő funkciójából adódóan az ex librisek alkotói mellett fontos a megrendelők, a gyűjtők személye, nélkülük nem születhetnének meg e művek. A kiállítás főcíme (Egyének és intézmények ex librisei) is a könyvjegyek készíttetőire utal, akik lehetnek magánszemélyek és intézmények egyaránt. A szegedi kisgrafikagyűjtők bemutatására összeállítottam egy kifejezetten nevükre szóló ex libriseket tartalmazó tárlót, továbbá a kiállítás egyéb részein is számos rájuk vonatkozó kisgrafika, cikk, érdekesség szerepel. Ezekből nyújtok most ízelítőt.
A 20. század első felében kibontakozó hazai ex libris élet kiemelkedő alakja volt Szegeden Lustig István (1903–1944) ügyvéd, akit Soó Rezső és Arady Kálmán mellett kora legnagyobb gyűjtőjeként tartanak számon, gyűjteménye élete végére mintegy 40 ezresre gyarapodott. Baráti viszonyban állt Vadász Endre grafikussal, sok kisgrafikát rendelt tőle, többek között a kiállításon is szereplő műveket. 1936-ban adományával részint Lustig alapozta meg a Somogyi-könyvtár ex libris kollekcióját. Gyűjtői tevékenységének a második világháború vetett véget, nem élte túl a deportálás embertelen körülményeit.

Vadász Endre grafikája (1927). A kép forrása: magángyűjtemény

Szerencsésebb volt Déry Ernőné Herz Ilona (1886–1972) sorsa, akinek idén ünnepeljük születése 140. évfordulóját. A neves gyűjtő Déry Ernő kereskedővel való házasságkötése után került Szegedre, 1913-ban. Így fogalmazta meg a könyvjegyek iránti vonzalmát: „Az ex libris gyűjtés nem szerzési és birtoklási vágy, hanem a legnemesebb sóvárgás a művészetek ezen legkisebb, és így legkedvesebb műfajának megszerzése után.” 1944-ben egész családjával őt is deportálták, de túlélte a tragikus eseményeket. Gyűjteményét a világháború idején a Somogyi-könyvtárban helyezte letétbe, így az anyag elkerülte a pusztulást, és Déry Ilona hazatérve tovább gyarapíthatta ex libris kollekcióját. A gyűjtőről a Kisgrafika folyóirat 2022/4. számában megjelent írásommal emlékezem, mely a jelen tárlaton is szerepel.
Magyar Mária (1933–1998) könyvtáros 1955–1977 között a Somogyi-könyvtár munkatársa volt, foglalkozott az intézmény ex libris állományával, cikkeket írt, kiállításokat szervezett, és saját gyűjteményt is létrehozott. A jeles éremexportőr, kisgrafikagyűjtő Szigeti Istvánnal való házasságkötésekor költözött fel Szegedről Budapestre, ahol a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főkönyvtárosa lett. Több tízezres könyvjegygyűjteményt hívott életre. Egy nevére szóló, Fery Antal által készített ex librisen Fischhof Ágotának,* az első szegedi könyvtárosnőnek állított emléket a portréjával és a Móra Ferenc Múzeum épületével, ahol eredetileg a Somogyi-könyvtár is működött. (*Fischhof Ágota helyesen két h-val írja a nevét, mely a grafikán tévesen egy h-val szerepel.)

Fery Antal fametszete (1980). A kép forrása: magángyűjtemény

Krier Rudolf (1910–2000) jogász a KBK szegedi csoportja élén Kopasz Márta elnök mellett a titkár szerepét töltötte be 1989-ig. Megrendeléseivel ő indította el a Szeged város nagyjai – köztük Móra Ferenc, Sík Sándor, Cserzy Mihály, Kerkai Jenő, Somogyi Károly, Bálint Sándor és a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert – emlékét őrző Szegedi Pantheon-sorozatot. Ezeknek a részben a kiállításon is szereplő lapoknak az alkotói közt említhető Fery Antal és Csiby Mihály. Krier Rudolf kigrafikai hagyatékának nagy részét a Somogyi-könyvtár őrzi, a többezres anyagból tavaly, a gyűjtő születésének 115. évfordulóján egy szép kamarakiállítást tekinthettek meg az érdeklődők.

Csiby Mihály linómetszete (1984). A kép forrása: magángyűjtemény

A Szegedi Pantheon-sorozatba grafikákat készíttető személyek közt sok nevet említhetnék, kiemelem még Giday Kálmán (1919–1989) pedagógust, várostörténészt, aki Fery Antal mellett Bakacsi Lajostól is több, ebbe a tematikába tartozó ex librist rendelt az 1980-as években.
A magyar–történelem szakon végzett Zenei Józsefet (1937–2021) a művészet több ága, a zene, a képzőművészet és az irodalom egyaránt érdekelte, emellett természet- és sportrajongóként a tiszai kajakozás is a kedvelt időtöltései közé tartozott. A zene és a sport iránti vonzódása kapcsolódik össze Várkonyi Károly egy grafikáján, mely a muzsika hullámain evező Zenei Józsefet jeleníti meg. Ez a lap a vezetéknevére utaló ábrájú, ún. beszélő ex libris is egyben.

Várkonyi Károly linómetszete (1988). A kép forrása: magángyűjtemény

Szilágyi Magdolna (1940–2015) műszaki rajzoló és szerkesztő az 1980-as, 1990-es években a Somogyi-könyvtárban jelentős grafikai missziót betöltő Mini Galériákon rendszeresen szerepeltette ex libris gyűjteményét. Az országos kisgrafikai találkozók szegedi rendezésében többször is nagy szerepet vállalt. Növények, virágok iránti vonzalma összefüggött egyik legfőbb hobbijával, a természetjárással. Ez tükröződik a nevére rendelt ex librisek témavilágában is, melyekből többet bemutat a tárlat. Ezek közül Kopasz Márta linómetszetét emelem ki, melyen női fej látható virágokkal, könyvvel, valamint – a megrendelő szakmájára utaló attribútumként – körzővel és vonalzóval.

Kopasz Márta linómetszete (1982). A kép forrása: magángyűjtemény

Magdolnát szoros barátság fűzte az egészségügyben dolgozó Rácz Máriához, aki 1981 óta kapcsolódik szorosabb kötelékekkel a KBK szegedi csoportjához, rendszeres résztvevője a rendezvényeknek, és gyűjtőként is aktív. 1989-től vette át a titkári feladatokat Krier Rudolftól, azóta a szegedi kör motorja, tevékenységével sokaknak példát mutat. A Rácz Mária részére készült ex librisek motívumkincsében Szeged nagyjai (többek között József Attila és Juhász Gyula költők, Somogyi Károly kanonok, Beretzk Péter orvos-ornitológus, Buday György grafikus, Endre Béla festőművész), emellett a város neves épületei fordulnak elő leggyakrabban. Kedveli még a természetábrázolást, könyvjegyein nemegyszer megjelenik az egyházi, illetve – foglalkozására utalóan – az orvosi tematika. Több neves szegedi grafikusnak in memoriam lapokkal állíttatott emléket, ezek közt a jelen kiállításon is látható a nevére szólóan Dinnyés Ferenc-, Varga Mátyás-, Kopasz Márta- és Kass János-emlékgrafika. 2023 szeptemberében, 80. születésnapja alkalmából gazdag gyűjteményi tárlata volt megtekinthető a Somogyi-könyvtárban, melyen jómagam is örömmel vettem részt.

Bakacsi Lajos számítógépes grafikája (2011). A kép forrása: magángyűjtemény

A gyűjtők közt még számos nevet említhetnék, így Miseta Máriáét, akinek szakmájára utalóan gyógyszerészeti vonatkozású ex librist készített Nagy László Lázár. A ceglédi grafikus a Szegedhez sok szálon kötődő Ujszászi Róbert csongrádi muzeológus, numizmatikus rendelésére pedig a gyűjtő kedvelt irodalmi hőse, Münchhausen báró kalandjait témául vevő könyvjegyet alkotott. Nagy Ádám szegedi történész-numizmatikus Tordán élő nagyapja, Kovrig Károly hozzá került ex libris hagyatéka révén vált könyvjegygyűjtővé. Maga és a család tagjai számára is készíttetett ex librist. Az édesanyja, Nagy Györgyné Kovrig Emma, a népművészet mestere részére szóló egyik könyvjegy, Imre Lajos kalotaszegi hímzésmintát bemutató alkotása a kiállításon is látható az Ex libris és képkultúra című album népművészeti ábrázolásai között.

Imre Lajos fametszete (1986). A kép forrása: magángyűjtemény

Az általam szerkesztett kötet egyébként számos más szegedi vonatkozású ex libris reprodukcióját is tartalmazza, köztük Kolumbán Katalin szegedi paprikát megjelenítő könyvjegyét, melynek grafikusa Kósa Bálint. Tudvalevő, hogy a szegedi fűszerpaprika-őrlemény fontos nemzeti érték, a hungarikumok egyike. 
Az egyéni megrendelők után röviden kitérek az intézmények részére szóló ex librisekre, melyek a tárlaton és általánosságban véve is kisebb mennyiségben lelhetők fel. Ezek készíttetői lehetnek például városi, megyei és iskolai könyvtárak, múzeumok, iskolák, amint ezt a kiállításon szereplő több ilyen tematikájú tabló is bizonyítja. Az ábrázolásokon gyakori az intézménynek helyet adó épület bemutatása, a címer vagy a könyv motívuma, illetve a névadó portréja. Csiby Mihály egy Krier Rudolf részére alkotott könyvjegye ugyan magánszemélynek készült, de a könyvtáralapító Somogyi Károly arcképét mutatja be. Intézményi ex libris Szekeres Ferenc alkotása, mely a Somogyi-könyvtár nevére szól könyv- és épületábrázolással.

Szekeres Ferenc linómetszete (1974). A kép forrása: magángyűjtemény

A kiállításon bemutatott művek tanúsítják, hogy Kopasz Márta, Diskay Lenke és Kékesi László grafikusművészek is alkottak az Egri Megyei Könyvtár számára könyvjegyet, de különböző, linó-, fametszet-, illetve rézkarctechnikával. E három, egymás mellett elhelyezett grafika jó lehetőséget ad a többféle megformálási és kidolgozási ötlet összevetésére.
Múzeumi ex librisekre példa a szerencsi Zempléni Múzeum, a keszthelyi Balatoni Múzeum és a budapesti Iparművészeti Múzeum (kisgrafikai gyűjteménye) részére készített könyvjegy. Ezen közgyűjtemények mindegyike rendelkezik jelentős ex libris anyaggal, de hazánkban a legnagyobb kisgrafikai állomány az Iparművészeti Múzeumban található.
Az intézmények közül a kiállításon szereplő grafikák tanúsága szerint könyvesboltok, iskolák, sőt még állatkertek nevére is készülhet ex libris, ezekre is láthatunk példákat a tárlaton. Az 1948-ban államosított, majd hosszú időre működésének beszüntetésére kötelezett szegedi piarista gimnázium részére Csiby Mihály 1983-ban linómetszetű emlékgrafikát alkotott „In memoriam Scolae [!] Piae Szegediensis, 1720–1948” felirattal, melyen az iskola épülete felett a gimnázium címere, a névadó Dugonics András és a piarista rendet alapító Kalazanci Szent József portréja szerepel. Több évtizednyi szünet után 1991-ben indulhatott újra a tanítás az újjászerveződött egyházi iskolában.
Ezzel zárom szavaimat. Remélem, a kiállítás anyaga a szegediek és a távolabbról érkezők számára is gondolatindítóul szolgál, ezek a számtalan titkot, értéket, kultúrkincset rejtő kisgrafikák mindannyiunknak maradandó esztétikai és kulturális élményt nyújtanak. A Somogyi-könyvtárnak még egyszer megköszönve a lehetőséget, és az érdeklődőknek a részvételt, jó időtöltést kívánok a tárlat megtekintéséhez!    

A kiállítás érdeklődő közönsége. Fotó: Somogyi-könyvtár, Szeged

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az 1. rész itt olvasható.

A kiállításmegnyitóról a Délmagyar, Csongrád-Csanád vármegyei hírportálon és a Szeged365 hírportálon olvashatók beszámolók. A tárlat október 9-ig tekinthető meg.

2026. szeptember 10-én a szegedi Somogyi-könyvtárban „Egyének és intézmények ex librisei. Válogatás Vasné dr. Tóth Kornélia művelődéstörténész könyvjegygyűjteményéből” címmel nyílt kiállítás, melyre szép számú érdeklődő közönség érkezett. A könyvtár igazgatónője, Sikaláné Sánta Ildikó köszöntője után a Kisgrafika Barátok Köre szegedi csoportjának vezetője, Rácz Mária mondta el bevezető gondolatait, majd könyvtárunk munkatársa, Vasné dr. Tóth Kornélia mutatta be a tárlatot. A következőkben az ő előadásának szövegét idézzük.

Kedves Grafikabarátok!

Szeretettel köszöntök minden kedves jelenlévőt ezen a kisgrafikai tárlaton, melynek címe: Egyének és intézmények ex librisei. Válogatás Vasné dr. Tóth Kornélia művelődéstörténész könyvjegygyűjteményéből. Hadd fejezzem ki köszönetemet a Somogyi-könyvtárnak, valamint a Kisgrafika Barátok Köre szegedi csoportjának, hogy segítséget nyújtottak a rendezvény megszervezésében.

Sikaláné Sánta Ildikó és Rácz Mária bevezető gondolatokat mond a tárlatmegnyitón. Fotó: Somogyi-könyvtár, Szeged

A gyűjtés nem öncélú tevékenység, hanem felelősségteljes kultúrmunka, művelődéstörténészként ezért határoztam el, hogy ex libris gyűjteményemet kiállításokon is szerepeltetem. Örömömre szolgál, hogy Ajka, Budapest és Törökbálint után ezúttal Szegeden is lehetőségem nyílik erre, értő és érdeklődő közönség előtt. A Somogyi-könyvtárban több grafikai tárlat látogatója voltam már, emellett 2019-ben itt mutattam be a Múltunk neves ex libris gyűjtői című kötetemet, az ebben szereplő több száz könyvjegygyűjtő közül kiemelve a szegedi kötődésű személyek ex libris irányú tevékenységét. A jelen kiállítás keretében többezres könyvjegygyűjteményemből válogatást nyújtva szintén törekszem felhívni a figyelmet jó néhány helyi vonatkozásra, és a tárlat ezen túlmenően is számos érdekességet hordoz.

Vasné dr. Tóth Kornélia bemutatja a tárlatot. Fotó: Somogyi-könyvtár, Szeged

Az ex libris (könyvjegy) sokszorosító grafikai eljárással készített képi dokumentum, kis méretű grafika, mely eredeti funkciójában a könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztva jelölte annak tulajdonosát. Kezdetben szoros volt a kapcsolódása a könyvvel, a könyvgyűjtő, bibliofil emberrel, majd a 19–20. század fordulójától fokozatosan önálló gyűjtés tárgyává vált. A műfaj népszerűsítésére gyűjtőszervezetek alakultak. Hazánkban az 1909-ben létrejött Szent György Céh grafikai szakosztálya vállalta magára az első ex libris egyesület funkcióját. A későbbiekben 1932-ben alakult meg a Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete (MEGE), majd ennek megszűnése után 1959-ben a Kisgrafika Barátok Köre (KBK), mely a mai napig fennáll. 2009-től én is e kör tagjaként, 2011-től már mint vezetőségi tag köteleztem el magam az ex libris gyűjtés és az ezzel járó készíttetés irányába. Erre ösztönzött munkahelyem, az Országos Széchényi Könyvtár ez irányú gyűjteményének megismerése, feldolgozása is. E kisgrafikai műfaj, túlmutatva önmagán, a nemzeti és egyetemes kultúra releváns része, az emlékezet helye és eszköze, mely a grafikusok és a műgyűjtők mellett a laikus érdeklődők számára is fontos kultúrtörténeti adatokat rejt, esztétikai élményt nyújt. Ezért is kezdtem gyűjteni, és lett célom a kisgrafikák kiállításokon való bemutatása.
Több mint másfél évtizedes ex libris gyűjtői tevékenységem révén jelentős kollekciót hívtam életre, melynek gyarapításához nagyban hozzájárultak a nevemre készíttetett könyvjegyek. Eddig mintegy 150 különféle ex librist rendeltem grafikusoktól, ezek duplumpéldányai megkönnyítették a cserét más gyűjtőkkel. Ily módon saját kisgrafikai anyagom napjainkra meghaladja a 9000 darabot.

Réti András linómetszete (2020). A kép forrása: magángyűjtemény

Gyűjteményemből vándorkiállítás-szerűen több száz grafikát állítottam ki 2024-ben a Városi Múzeum és Fotógalériában Ajkán, 2025-ben Budapesten a H13 Kultpontban, majd a Törökbálinti Falumúzeumban. A Somogyi-könyvtár jelen ex libris tárlatán tizenhat tablón és négy asztali tárlóban, illetve egy álló vitrinben ennek az anyagnak egy részét mutatom be, összesen 210 kisgrafikát, melyekből 80 a nevemre szóló ex libris, a többi mások megrendelésére készült. Kisgrafikai irányú szakirodalmi munkásságomba is betekintést adok, válogatást nyújtva az általam írt több mint 500 ex libris témájú cikkből, emellett katalógusokból, alkotásjegyzékekből és eddig megjelent könyveimből. Utóbbiak közül kiemelkedik az Ex libris és képkultúra. Modern magyar ex librisek (2016) című album és a Múltunk neves ex libris gyűjtői (2019) című lexikonszerű kötet.
A nevemre szóló ex libriseken érdeklődési körömnek megfelelően dominál az irodalmi-történelmi tematika, a könyv motívuma, az épület- és a virágábrázolás. Tóth Rózsa szegedi művésznő 2011-ben meglepetésként alkotott a számomra egy virágot ábrázoló ex librist. Az irodalom témacsoportjába tartoznak a híres költők, írók portréinak ábrázolásai, illetve szépirodalmi művek illusztratív megjelenítései. Bakacsi Lajos szegedi festő- és grafikusművész 2013 óta egész sorozatot készített a rendelésemre nagy költőink, íróink arcképével. Ezeket – a többségében a városhoz kötődő személyeket bemutató ex libriseket – részint a Dóm téren található Nemzeti Emlékcsarnok szobrai és domborművei, részint egyéb szegedi szobrok, épületrészletek ihlették. Például a Juhász Gyula születésének 130. évfordulójára, 2013-ban alkotott linómetszetű ex librisen a költő portréja mellett számos motívumtöredék utal Szegedre: a szeged-alsóvárosi ferences templom kupolája, a szegedi dóm tornyai, a Dömötör-torony és a Dóm tér boltívei. „Dugonics András nézi, hogyan épül, / Magasba hogy tör házad, szellemed, / Hogy szebb lettél, mint voltál, nagy Szeged!” – írta Juhász Gyula a Szonett Szegedhez című versében.

Bakacsi Lajos linómetszete (2013). A kép forrása: magángyűjtemény

József Attila születésének 120. évfordulójára, 2025-ben készült Bakacsi Lajos a költőt bemutató portréja, melynek különlegessége, hogy nem a legismertebb ábrázolások, hanem Varga Imre Szegeden található egész alakos szobra inspirálta.
Az általam rendelt ex libriseknél előnyben részesítem a hagyományos grafikai technikákat (fa- és linómetszet, rézmetszet, rézkarc, hidegtű, foltmaratás, mezzotinto stb.), így az ezen eljárásokkal készített művek képezik a nevemre szóló lapok többségét. Emellett persze a napjainkban egyre terjedő számítógépes grafika is képviseltetve van a tárlaton, melyek közül kiemelem József Attila A kozmosz éneke című szonettkoszorúját felidéző ex libriseket, melyek alkotója Palásti Erzsébet. Ezeken a versben leírt külön világokat, a makrokozmoszon belüli mikrokozmoszokat láttatja a grafikus. József Attila szavait idézve: „Külön világot alkotok magam. / Mert mint baktériumnak csepp is tenger, / Idegen, messzi bolygó minden ember, / Kinek csak vágya, álma, gondja van.” (József Attila: A kozmosz éneke) Az ifjú költő pártfogójának, „a melegszivű Költőnek, / a nagyszivű Embernek, / JUHÁSZ GYULÁNAK” ajánlja ezt az 1923-ban írt versét, melynek középpontjában a világteremtő gesztus áll.

Palásti Erzsébet számítógépes grafikája (2020). A kép forrása: magángyűjtemény

Az irodalmi mellett másik fő gyűjtési területemet a történelmi vonatkozású grafikák jelentik, ezek közül a reformkor és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kapcsán kiemelem a Széchenyi Istvánt és a Kossuth Lajost ábrázolókat. Széchenyit, „a legnagyobb magyart” a Tisza-szabályozás és a gőzhajózás terén végzett tevékenységéért 1833-ban Szeged első díszpolgárává választották. A szlovéniai Salamon Árpád grafikája hűen adja vissza Széchenyi arcvonásait, Jáger István montázsszerű rézkarca pedig az államférfi ábrázolása mellett bemutatja az általa életre hívott Magyar Tudományos Akadémia épületét és a Lánchidat, az előtérben a lovak az angoltelivér-tenyésztés és a lóversenyzés meghonosítására utalnak.  

Jáger István rézkarca (2021). A kép forrása: magángyűjtemény

Salamon Árpád sűrű sraffozású grafikája Kossuth Lajos portréját tárja elénk, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként, majd mint kormányzóelnök járt Szegeden, az ittenieket többször a nemzet büszkeségének nevezte.
Idén emlékezünk a törökök ellen vívott vesztes mohácsi csata 500. évfordulójára. Az emlékévre rendelt ex libriseim közül is láthatók példák a kiállításon. Bakacsi Lajos és Bugyi István József grafikái az 1526. augusztus 29-i csata helyszínén létrehozott Mohácsi Nemzeti Emlékhely egy részletét, a szimbólumok sokaságát rejtő sírkert kopjafáit idézik fel II. Lajos magyar király portréjával, illetve Bugyi István alkotásán a szembenálló fél, I. Szulejmán török szultán alakja is megjelenik. A tárlaton e lapok a dúcaikkal együtt szerepelnek.

Bugyi István József linómetszete (2025). A kép forrása: magángyűjtemény

A nevemre szóló könyvjegyek közül külön érdekességet jelentenek a külföldi ex libris kongresszusok, találkozók alkalmából készített grafikák. Ezek képi világa – legtöbbször a helyszínre utaló ábrázolással – elvezet minket többek között Törökországba, Spanyolországba, Csehországba és Németországba. A legutóbbi nagy élményt számomra a német ex libris egyesület éves ülése, nemzetközi találkozója jelentette 2024-ben Neustadt an der Orlában és Schloss Burgkban. Ez alkalomra Havasi Tamás és Bugyi István mellett a német Utz Benkellel is készíttettem ex librist. Nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy ezen az eseményen ex libris irányú munkásságomért jelentős nemzetközi elismerésben, Walter von Zur Westen-éremben részesültem.

A 2. rész itt olvasható.

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)