Vasné dr. Tóth Kornélia művelődéstörténész, könyvtárunk tudományos munkatársa az alábbi beszéddel nyitotta meg a VI. Hatvani Kisgrafikai Biennálét 2026. május 30-án a Hatvani Galériában. A kiállítás, melyre az egész országból, sőt külföldről is érkeztek érdeklődők, június 30-áig tekinthető meg.

 Vasné dr. Tóth Kornélia megnyitja a kiállítást. Fotó: Albert Péter

Kedves Grafikakedvelő Közönség!

Szeretettel köszöntök minden kedves jelenlévőt! 2026. május 21-én, egy hete ünnepeltük Albrecht Ajtósi Dürer (1471–1528) magyar származású bajor festő, grafikus születésének 555. évfordulóját. Munkássága a mai napig nagy hatást gyakorol a képzőművészeti életre, fa- és rézmetszeteinek kivételes ábrázolóereje, részletgazdagsága miatt a metszés nagymestereként tisztelték kortársai, és az utókor is méltán tartja nagyra. Jelen kiállítás magában hordozza és továbbörökíti azokat az értékeket, melyeket ő képviselt.

A kiállítás közönsége, Tompa Z. Mihály galériavezető beszél. Fotó: Albert Péter

Örömmel konstatálhatjuk, hogy a hatvani kisgrafikai biennálé népszerűsége folyamatosan nő, egyre több művész nevez pályamunkával, akik egyre nagyobb számban mutatkozhatnak be a tárlaton. A közelebbi múltra visszatekintve a több száz beérkezett műből a 2022-es seregszemlén 97 grafikus alkotásai szerepeltek, 2024-ben már 107, idén ezt jóval meghaladva 151 művész grafikái szemlélhetők a kiállításon. A zsűri tagjait – Tompa Z. Mihály galériavezetőt, dr. habil. Szepessy Béla, Herczeg István és Bugyi István József grafikusművészeket – nagy köszönet illeti a nívós szakmai munkáért, melynek eredményeként a most beérkezett 559 alkotásból elénk tárul a falakon látható több mint másfél száz kisgrafika. A jelen biennálé alkotói – akik közt közel annyi nő található, mint férfi – hazánk minden részéből pályáztak, emellett külföldről is küldtek be műveket: Szlovákiából, Lengyelországból, Horvátországból, Olaszországból, Törökországból, Mexikóból és Kolumbiából.

Havasi Tamás: Van remény, 2026 (rézkarc)

A biennálé anyagát kiegészítve, a kortárs grafikusok széles körének bemutatása mellett a múltba is visszatekintünk egy kamaratárlattal, mely irodalom és képzőművészet kapcsolódási pontjaira rávilágítva Az ÉS grafikusai 1960–1979 című könyvben szereplő képekből ad válogatást. A tavaly megjelent kötet az Élet és Irodalom folyóirat képi anyagából készült Nagy László költő, műfordító, grafikus születésének 100. évfordulója tiszteletére, Molnár Valéria összeállításában. Olyan jeles alkotók munkáit idézi fel, mint Barcsay Jenő, Gross Arnold, Gyulai Líviusz, Kondor Béla, Rékassy Csaba stb.
A Hic et nunc (’itt és most’) jelentőségét átérezve elmondhatjuk, hogy a Hatvani Galéria falain idén is nagy képzelőerővel, bravúros technikai képzettséggel megáldott művészek alkotásai szerepelnek, akiknek hitvallása a művészet eszközeivel látni és láttatni. „… van-e valami nemesebb, valami szebb az emberben, mint a művészi lángész csodálatos alkotó ereje? Van-e a léleknek nemesebb, tisztább gyönyörűsége, mint a mit ez alkotásban talál?” – tehetjük fel a kérdést Pekár Károly esztétát idézve. A művészi alkotások, ezen belül a grafikák hatásmechanizmusát, a belőlük sugárzó határtalan alkotóerőt csodálhatjuk a jelen kisgrafikai tárlatot szemlélve is, mely „bepillantást ad az emberi lélek benső, rejtett jelenségeibe, a művészi alkotás, a géniusz teremtő tevékenységének érdekesen titokzatos és mindenkoron csodálatra méltó fenséges titkaiba.”

Zalatnai Pál: Utolsó esély, 2026 (rézkarc)

Dürer munkássága nyomán a tárlat célja a hagyományos grafikai technikák továbbörökítése a következő nemzedékek számára. E kisgrafikai biennálén – a nevéhez méltóan – olyan kis méretű műveket láthatunk, melyek a hagyományos sokszorosítási eljárások valamelyikével készültek az utóbbi két évben, és a nyomódúc maximális mérete 20x15 cm. A sokszorosítás többféle módon történhet, magas-, mély-, síknyomással és szitanyomással, illetve ezek keverékével. A hozzájuk tartozó technikák széles skáláját vonultatja fel a kiállítás, legjellemzőbbek a linóleum- és a fametszet, a litográfia, a rézkarc, a rézmetszet, az alukarc, a hidegtű, az aquatinta, a mezzotinta és a kollográfia. A rézkarc többeknél társul a foltmaratás (aquatinta) eljárással, mely révén a részletgazdag kompozíció finom tónusokkal, árnyalatokkal, foltokkal egészül ki, festményszerű hatást kölcsönözve a műnek.

Nagy Sándor Zoltán: Koios, 2025 (rézkarc, aquatinta)

A digitális technikák, a mesterséges intelligencia térhódítása napjainkban egy olyan erő, ami alapjaiban formálta át a tervezőgrafika lehetőségeit – ugyanakkor, ahogy e kiállítás is mutatja, a digitális eszközökkel készült alkotások nem vehetik át a kézműves technikákkal, az emberi kéz munkájával létrejövő művek szerepét. Már csak a sajátos látásmód miatt sem, amelyre maga az ember, a művész képes. Az ember sajátja az a vizuális észlelési mód, mely a kreativitás és intuíció révén a megszokottól eltérő, innovatív megoldásokra képes. Ez a fajta érzékelés rendelkezik azzal a kulturális, érzelmi és etikai kontextussal, humánummal, mely az alkotás során a helyzetek árnyaltabb megértését és közvetítését teszi lehetővé. A kiállításon látható grafikák is így keletkeztek.
A művek létrejötte, a művészi alkotómunka során meghatározó szerepet játszik a kifelé nézés, a kreatív látás és mellette a befelé fordulás, a kontempláció. Az alkotás folyamatának egyes szakaszai (a témaválasztás és a koncepció felvetése, a vázlat készítése, a variációs lehetőségek sokféleségének áttekintése stb.) szervesen épülnek egymásba.
A jelen tárlat a szemlélőt is speciális látásra hívja. A grafika szó a görög graphé (‘írás, rajz’) és graphikosz (‘írásbeli, rajzos’) szavak származéka.  Ezek jelentése is arra utal, hogy a grafikákon kiemelt szerepet kapnak a vonalak mint sokrétű kifejezőeszközök, melyek az értelmüket sík felületek elhatárolásában és díszítésében nyerik el, a kompozíciót az általuk képzett terek, alakzatok alkotják.

Szepessy Béla: Szent Miklós, 2024 (linómetszet)

„A grafika ott kezdődik, ahol a forma önmagáért való szépsége érvényesül. Tehát nem vázlat. Nem alap, amelyre a művész festői mondanivalóit fogja felépíteni, hanem befejezett egység, melyből sem elvenni, sem hozzátenni nem lehet. Még akkor sem, ha az egész csak pár vonalból áll” – fogalmazott Rosner Károly művészettörténész. Erről tanúskodik a mostani biennálé megannyi aprólékosan, precízen kidolgozott grafikája is. A vonalak a kompozíció alapvető építőkövei, amelyek formát, irányt, ritmust és feszültséget adnak a képnek. Lehetnek vékonyak, vastagok, élesek, lágyak, feketék vagy éppen színesek. A vékonyabb és a teltebb vonalak játékából sajátos térszerkezet formálódik, ráadásul egyes vonalak önmagukban is változtatják a vastagságukat. A vonalvezetési módok követhetik a téma objektív törvényszerűségeit – például egy fa törzse vastagabb vonallal nyer ábrázolást, mint az ágak vagy a levelek –, de minden esetben az alkotó egyéni rajzolási stílusából és személyiségéből fakadó szubjektív kifejezőerővel is bírnak. Az előbbi tanítható és megtanulható, az utóbbi legfeljebb másolható. Az objektív és szubjektív elemek kombinációinak foka az alkotás kvalitásának egy lényeges értékmérője.
A kép grafikus szerkezete, a vonalak, pontok sűrítésével létrejövő folthatások, erős kontrasztok és finom tónusok, egyedi színárnyalatok, a monokrómia és a polikrómia egyaránt gazdag érzelmi töltetet hordoznak, a pillanatnyi emóciókat éppúgy közvetítik, mint az emberiség évezredes vágyait, törekvéseit. A különféle színhatások emellett mélységet, térbeliséget és sajátos atmoszférát teremtenek.
A kiállítás képei, a grafikák egymásra gyakorolt hatása, elhelyezésük sorrendje, egymásra következése – mely nem egy meghatározott tematikai rendszer szerint épül fel – további szerteágazó asszociációkat kelt a szemlélőben. Az alkotások ritmusa, bizonyos motívumok ismétlődése sajátos egésszé kovácsolja össze az itt kiállított műveket, egyetlen komplex üzenetté sűrítve az egyes alkotások jelentésrétegeit, egyfajta dinamikát adva a tárlat egészének, a képek egymásutánjának. Valamennyi grafika komoly művészeti értékkel, gondolatébresztő tartalommal bír, önmagában is fontos mondanivalót hordoz. Közülük ezúttal néhány mű kiemelésére van lehetőség.

Damó István: Háború és háború I., 2026 (rézkarc)

A témák egyrészt igen sokfélék, másrészt bizonyos alkotások több szálon is kapcsolódnak egymáshoz, ilyenek például a fenyegetettség, a halálközelség, a háború, a betegség kérdéskörét bemutató grafikák, köztük Damó István Háború és háború I–II., Jánváry Zoltán A fegyver anatómiája, Herczeg István Gáz, Kis Mónika Memento mori 2., Zalatnai Pál Utolsó esély és Pazár Éva Röntgen-ultrahang váró című műve.
Az ókori görögök hiedelemvilágát, mitológiai alakokat idéznek az Akhilleusz és Patroklosz, az Ikarosz földet ér, a Minótaurosz és Daidalosz, illetve a Koiosz című grafikák – Kiss Letícia, Öllinger Péter, Vén Zoltán és Nagy Sándor Zoltán munkái. Utóbbi grafikus alkotásai közül a Koiosz a titánokat bemutató sorozat egyik darabja, másik kiállított műve, az Iza viszont egy jelenbeli eseményt, egy megrendítő személyes családi történetet fogalmaz meg a grafika nyelvén, egy kisbabát helyezve a középpontba. A két művet összeköti a Koiosz név, melynek jelentése kérdés, kérdezés. A nagy sorskérdések alakulásában, kimenetelében nekünk nemegyszer csak passzív nézői, megfigyelői szerep jut, ahogy a képmontázs apró négyzeteiben megjelenő alakok és oda elhelyezett tárgyak is ki vannak szolgáltatva a sorsnak, a gyakran rájuk leselkedő veszélyeknek – utóbbiakat a grafika sarkaiban megjelenő sötét képi elemekkel érzékelteti a művész.

Nagy Sándor Zoltán: Iza, 2025 (rézkarc, aquatinta)

Az emberi és állati világ sajátos összekapcsolásával a horvát Edvin Dragičević az állatokat parabolaszerűen, erkölcsi példázatként, oly módon jeleníti meg, hogy gyakran emberi érzelmeket, társadalmi visszásságokat, abszurditásokat mutat be, leplez le általuk. Ennek egy példája a Mother’s Love (’Anyai szeretet’) című grafika, melynek dominánsan madártestű anyaalakja groteszk módon emberi lábakkal jelenik meg. A címben is jelzett anyai szeretet védelmet jelentő közelsége ad biztonságot a veszélyek közepette, ugyanakkor a csupasz koponyájú fiókák ábrázolása fenyegetettséget sugall, a közös emberi-állati sorsra, a természet örök törvényére, a halál elkerülhetetlenségére figyelmeztet.

Edvin Dragičević: Mother’s Love, 2026 (rézkarc)

Szuggesztív hatással bír, negatív emberi magatartásformákat választ tárgyául Olexa József Előképek az utolsó vizsgáról című sorozata, melynek tárlaton látható darabjai a Gyávaság és a Közöny. A képek az önmagunkkal való szembenézésre, világunk mélyebb megértésére ösztönöznek. A Közöny című grafika kontextusba hozható Dante Alighieri itáliai költő elbeszélő költeményével, az Isteni színjátékkal, melyben a közönyösek a pokol előcsarnokában tartózkodnak, mivel sem az ég, sem a pokol nem fogadta be őket: „E szomoru házat / azok nyerik, kik közönyösen éltek / s kiket nem ért dicséret, sem gyalázat; / s az angyalok, kik fellázadni féltek / s hivek sem voltak; csak magukra voltak, / lelkükben nincsen sem erény, se vétek. / Az ég elűzte s itten kóborolnak, / mert őket a pokol is szégyenelte: / nem kellettek sem égnek, sem pokolnak.” (Dante: Pokol) Olexa e sorozatát társadalomkritikaként is felfoghatjuk, mivel annak darabjai a Teremtő előtti megmérettetésünkről szólnak, aki a szívünkbe lát. E művek célja, hogy provokatív hatást gyakoroljanak, ezáltal mind a nézők, mind az alkotó életét, létértelmezését befolyásolják. A képek által közvetített erkölcsi üzenet: „Változtasd meg élted!” (R. M. Rilke: Archaikus Apolló-torzó)

Olexa József: Előképek az utolsó vizsgáról, Közöny, 2025 (rézkarc)

Idén emlékezünk a törökök ellen vívott vesztes mohácsi csata 500. évfordulójára. A huszadik század második felében, az 1950-es, 1960-as években a tömegsírok feltárása nagy lendületet adott Mohács kultuszának és történeti kutatásának, mely diszkusszió az idei, jubileumi évforduló kapcsán újra aktuálissá vált. A Mohács-vita messze túlmutat egy tudományos eszmecsere keretein, a nemzeti egység kérdésével, a nemzeti szuverenitással, a társadalmi felelősségvállalás tágabb összefüggéseinek magyarországi helyzetével is foglalkozik. Mohács a nemzeti narratívában és a történelmi emlékezetben betöltött meghatározó szerepét hangsúlyozza a tárlaton Danka Attila több színnyomatú ex librise a nemzeti emlékhely kopjafáit és II. Lajos királyunkat megörökítő ábrázolással. A szimbolikus megformálású kompozíció az I. Szulejmán szultán kalligrafikus pecsétjén használt arab betűs írásmódot utánzóan tünteti fel a könyvjegy szövegét, benne a megrendelő nevével: „Mohács 500. Ex libris Vasné dr. Tóth Kornélia, 2026”. Mohács mai napig ható üzenete a széthúzás miatti bukás elkerüléséért az erők egyesítésének a szükségessége.

Danka Attila: Mohács 500, Ex libris Vasné dr. Tóth Kornélia, 2026 (linómetszet)

A negatív érzületek és hangulatok ellenpontozásaként, mintegy iránymutatásként a kiállított képek némelyikén feltűnik a fény is mint a remény, az értékek forrása, például Sinka Péter Sol v2 I. és Nagy Gábor György Hajtogatott fény I–IV. című alkotásain. Az utóbbi sorozaton ugyanazon formában számos textúravariációt láthatunk.
Életünkben fontos helyet tölt be, szellemi táplálékot nyújt az oktatás és a hit, erre utal Vladár Csaba képe Iskola és templom címmel, Reményik Sándor költőre – és hasonló című versére (Templom és iskola) – emlékezve. A városi életmód egy fontos részeként, a közlekedéshez kapcsolódóan buszon utazókat, illetve arra váró embereket jelenít meg életképszerűen Pazár Éva 11-es busz és Tóth András Buszmegálló 2. című grafikája. Ezekkel szembeállítható Palásti Erzsébet Sorsok című műve, mely a falusi létet idézi lovas kocsin ülő alakokkal.
A sort folytathatnám még az emberi élet, a természet, a növény- és állatvilág megannyi vizuális jelentésrétegét, szépségét bemutató művekkel, melyek közül szeretném még kiemelni Sárközi Helga Hasadék című linómetszetét.

Sárközi Helga: Hasadék, 2025 (linómetszet)

A kiállítás képeire visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az alkotás: tanúságtétel. „Van egy másik valóság – a tükörkép, amit a világ mutat benned, ha művész vagy. S egy idő múlva, ha sejted mesterségedet, már csak ez a másik valóság érdekel” – írta Márai Sándor. Nekünk, befogadóknak pedig az a feladatunk, hogy a műveken keresztül párbeszédet folytassunk ezzel a másik, a dolgok mélyén rejlő valósággal, megtaláljuk a hozzá vezető utat, amire gazdag lehetőséget nyújt számunkra a jelen tárlat. Az idén már hatodszor megrendezett országos – sőt határainkon túlra is kiterjedő – hatvani biennálé példaértékű, a kisgrafikai biennálé gondolatát viszi tovább a 2026. április 2-án megnyílt I. Velencei-tavi Ex Libris és Kisgrafikai Biennálé is Kápolnásnyéken. Kívánom, hogy a hatvani seregszemle legyen továbbra is viszonyítási pont, zsinórmérték a kisgrafika-kedvelők számára, és a példáját követve egyre több helyen kerüljön sor ilyen típusú kiállításokra hazánkban és külföldön.

Köszönöm a figyelmet!

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Korábbi blogbejegyzéseink a témában: Kisgrafikai seregszemle a Hatvani Galériában (2022); Kisgrafikai seregszemle a Hatvani Galériában (2024)

Az Oltáriszentség vagy Eucharisztia (görög eredetű szó, jelentése: hálaadás) alapításáról Nagycsütörtökön emlékezik meg az Egyház. Ám ekkor a közelgő gyász miatt nem ünnepelhet eléggé: az utolsó vacsoráról való liturgikus megemlékezés ünnepi díszek, fények és pompa helyett oltárfosztással, a harangok és az orgona elnémulásával jár együtt. Ezért is jött létre ez az ünnep, amely mindig a Szentháromság vasárnapja után következő csütörtökre esik, szintén visszautalva arra az ősi hagyományra, amely szerint e legnagyobb, legszentebb szentség alapítása csütörtöki napon történt. Azt a csodálatos, szent titkot ünnepeljük e napon, amely szerint a szentmiseáldozatban konszekrált kenyér és bor külső színe alatt Jézus Krisztus, az Istenember teste és vére, istensége és embersége valóban, igazán és lényegileg (szubsztanciálisan) jelen van.

Jézus szent testét és vérét adja híveinek. Kromolitográfia. Regensburg, Friedrich Pustet kiadóvállalata, 1920-as, 30-as évek – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, Szentképgyűjtemény

Úrnapja – diadalünnep és oltárünnep

Diadalünnep ez, az Isten ügyének végső győzelmét hirdeti, az üdvözültek közösségét, együttlétét (communio) az Üdvözítővel az örök boldogságban. Az Ember Fia, a megdicsőült Krisztus maga mondta Szent János apostolnak a Jelenések könyve szerint: „A győzedelmesnek elrejtetett mannát adok” (Vincenti dabo manna absconditum – Apoc. 2. v. 17.) Ez az „elrejtetett manna” isteni felsége, mindenható ereje mellett a megváltó Krisztus mérhetetlen alázatát, jóságát, szeretetre méltó voltát is jelzi. Emberi ésszel felfoghatatlan mértékű alázatra volt ugyanis szükség ahhoz, hogy az örök Ige, a második isteni személy értünk megtestesüljön, és harminchárom évig mindenben hasonló legyen hozzánk, a bűnt kivéve: szenvedjen éhség, hőség, hideg, ellenséges emberi indulatok és a sátán kísértései miatt, végül pedig a kereszthalált is vállalja, önként letéve értünk életét. Túl ezen, szintén számunkra megmagyarázhatatlan és megdöbbentő alázatot jelez, hogy a mi Megváltónk nem érte be ennyivel: az utolsó vacsora termében megalapította az Oltáriszentséget, és egy-egy kis darab kenyérben elrejtőzve, magányosan, hideg templomokban virraszt értünk, vár bennünket mindennap, az idők végezetéig.
Úrnapja oltárünnep is, hiszen középpontjában az oltár közelségének csodálatos, tiszta és igaz öröme áll, amelyet elsősorban annak köszönhetünk, hogy az oltáron az Eucharisztiában az áldozat során megvalósuló titokzatos csere által valóságosan, testével és lelkével jelen van az Úr Jézus. Ezt az örömöt vallotta meg naponta IX. Szent Lajos francia király (1214 k.–1270), aki minden reggel két misét hallgatott, és azt mondta, hogy ha valóban szükséges volna, a szentmiséért cserébe a koronájáról is lemondana. Erről az életérzésről tett bizonyságot Hunyadi János kormányzó is (1407 k.–1456), aki utolsó nagy betegségében sem kérte, hogy házhoz vigyék neki az Eucharisztiát, hanem elmenvén a legközelebbi templomba, ott, az oltár előtt vette magához az Úr Jézust, áhítattal, könnyekig meghatódva, majd megvigasztalódva, örvendező szívvel tért vissza házába. (Petrus Ransanus: Epitome rerum hungaricarum... Budae, Typis Veronicae Nottensteinin, 1746, 207.) Az oltár annyira szent, hogy nincs emberi szó, amely ezt igazán kifejezhetné, hiszen az élő Isten szentségét jeleníti meg, kegyelmi pillanatokban oly erővel, hogy attól a lélegzetünk is eláll. Csendes elfogódottsággal, térdelve mondjuk ilyenkor: „Uram, én élő hittel hiszem, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentségben jelen vagy.” Keressük, óhajtjuk a perceket, amikor a szívünk egészen megtelik azzal az érzéssel: „Uram, jó nékünk itt lennünk.” (Domine, bonum est nos hic esse – Matth. 17. v. 4.) Az úrnapi körmenet pedig, amelyet nyilvános hitvallásnak is szoktunk nevezni, egész egyszerűen a keresztény életvezetés fő igazságát jeleníti meg. Megyünk Jézus után. Megyünk ezen a szép ünnepen örömmel és diadallal, de megyünk a hétköznapokban is, keresztünket fölvéve, szerénységgel, csendes alázattal, amint ő parancsolja: „Ha ki utánnam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztét, és kövessen engem. Mert a ki lelkét meg akarja tartani, elveszti azt: a ki pedig lelkét elveszti érettem, megtalállya azt.” (Si quis vult post me venire, abneget semetipsum, et tollat crucem suam, et sequatur me. Qui enim voluerit animam suam salvam facere, perdet eam: qui autem perdiderit animam suam propter me, inveniet eam. – Matth. 16. v. 24–25.)

Jézus az Oltáriszentség alapítója. Kromolitográfia, papírcsipkére ragasztva. 1890-es évek – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, Szentképgyűjtemény

Az ünnep rövid története

A 13. század elején a katarok nyomába lépő albigens és valdens eretnekség képviselői vitatni kezdték Jézus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában. Ebben az időben Krisztus maga adta tudtára egy látomásban az ágostonrendi lüttichi Szent Juliannának (†1258) azt az óhaját, hogy szeretetének ezen szent titkát külön ünneppel is dicsőítsék. Először 1247-ben, Lüttichben ültek úrnapi ünnepet. 1264-ben IV. Orbán pápa tette kötelező ünneppé az egész Egyház számára, a Transiturus kezdetű bulla révén. Szintén az ő megbízásából írta meg hozzá az akkor épp Orvietóban tartózkodó Aquinói Szent Tamás (1225–1274) a liturgikus szövegeket, és az ünnepi szentmise szekvenciáját, a „Lauda Sion Salvatorem” kezdetű himnuszt. Ám a körülmények nem kedveztek az új ünnep elterjedésének. IV. Orbán még ugyanebben az évben elhunyt, Úrnapját pedig csak Germánia néhány egyházmegyéjében és Magyarországon ünnepelték, itt 1271-től. Végül V. Kelemen pápa a vienne-i zsinaton 1311–12-ben ismét felhívta rá a püspökök figyelmét, és ettől kezdve gyorsan elterjedt az egész Egyházban. Legfőbb céljaként már IV. Orbán is az Oltáriszentség melletti nyilvános, ünnepélyes hitvallást jelölte meg. Az Egyház ezt az ünnepet alapításától fogva a lehető legnagyobb pompával és ünnepélyességgel üli meg, amely a liturgia eszköztárában rendelkezésére áll. Ezt a jogszokást pedig a legújabb időben XVI. Benedek és Ferenc pápa is megerősítette.

Az Eucharisztia Krisztus keresztáldozatát jeleníti meg az oltáron. Kőnyomat, 1840-es, 50-es évek – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, Szentképgyűjtemény

Úrnapi körmenetek

Az Isten háza és összes oltára ezen ünnep alatt gazdag virágdíszben és illatos erdei lombokkal pompázik, és hagyományaink szerint itt Magyarországon is azon verseng ilyenkor a hívek gyülekezete, hogy a házakat és az utakat, kiváltképpen amerre a körmenet halad, virággal, zöld sással, a négy úrnapi sátor elejét pedig virágsziromszőnyeggel ékesítse. A Rituale Romanum az úrnapi körmenet során csak egy szentségi áldást ír elő, de mára elterjedt jogszokássá vált hazánkban, illetve a magyar nyelvterületen, hogy mind a négy sátornál (oltárnál) áldást ad a körmenetet vezető pap az Oltáriszentséggel. A menet eucharisztikus himnuszok éneklése közben megy végig a kijelölt útvonalon, végül a Szent Ambrus püspöknek (339 k.–397 k.) tulajdonított hálaadó himnusz, a Te Deum is felhangzik, illetve az utolsó szentségi áldás előtt a Tantum ergo Sacramentum, Aquinói Szent Tamás „Pange lingua gloriosi” kezdetű himnuszának ötödik és hatodik versszaka.

Johann Michael Söckler (1744–1781): Szeretetre méltó Jézus. Illusztráció Jézus szentséges neve litániájához. Rézmetszet – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, Szentképgyűjtemény

Az Eucharisztia szükséges és hasznos áldozat

Az ószövetségi áldozatok, melyek jórészt az Úr Jézus Golgotán bemutatott keresztáldozatának az előképei, jelei is voltak, sok áldást szereztek a választott nép, Izrael számára az égből. Ám a végtelen fölségű Isten megbántásáért, Ádám és Éva vétkéért és az ebből származó áteredő bűnért nem voltak képesek eleget tenni. Ezért kellett az, hogy mikor elérkezett az idők teljessége, az Isten Fia emberi alakot öltött, és mint második Ádám, az emberi nem új képviselője és az üdvtörténet rendje szerint új ősatyja, a megváltás nagy áldozatát bemutatta értünk. Teljes és maradéktalan önátadással engesztelte ki értünk mennyei Atyját. Lelkét sokakért adta váltságul, így fogalmaz Szent Máté (Matth. 20. v. 28.). Vagyis nem csupán testét és vérét, hanem azokkal együtt lelkét is feláldozta értünk: „Atyám, a te kezeidbe ajánlom az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.” (Pater, in manus tuas commendo spiritum meum. Et haec dicens, expiravit. – Luc. 23. v. 46.)
Az Újszövetség egyetlen áldozata az Úr Jézus keresztáldozata a Golgotán. Ezáltal Jézus Krisztus megváltott minket a bűn szolgaságából, és magára véve az emberiség személyét (personam humanitatis), helyettünk soha felül nem múlható és kiegészítésre nem szoruló módon eleget tett Istennek. Tárgyi (objektív) és abszolút szempontból tekintve tehát más, több áldozatra már nincs szükség. Szükség van viszont alanyi (szubjektív) és relatív szempontból, méghozzá két okból. Először azért, mert mit érne Krisztus keresztáldozata, amely a történelem egy tőlünk távoli időpontjában ment végbe, ha nem volna valami lehetőség, hogy annak gyümölcseiben, kegyelmeiben a késő századok hívői is részesülhessenek. Ez a századokon átívelő, összekötő csatorna a szentmise. Másodszor pedig az is szükséges, hogy minden ember a maga részéről is hozzon valami áldozatot. Ám ennek a csekély áldozatnak önmagában semmi értéke sem lenne az élő Isten színe előtt. Csak akkor ér valamit a mi személyes áldozatunk, ha azt egyesíthetjük Krisztus Urunk áldozatával. Erre pedig a szentmisében van lehetőség. A mise felajánlása során az áldozati kenyér és bor mellé a hívők is az oltárra helyezik szívüket, lelküket.

„A te szeretetedből élek, ó Jézusom”. Szentségimádási jelenet. Rézmetszet, papírcsipke. Párizs, Louis Auguste Turgis és fiai kiadóvállalata, 1890-es évek – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, Szentképgyűjtemény

Aquinói Szent Tamás is úgy fogalmaz, hogy az Eucharisztia áldozat (sacrificium), amelynek célja a kegyelem kiáradása és működése az Isten népében, mindazokban, akik e szentségben részesülnek. (Ultimo autem tota Missae celebratio in gratiarum actione terminatur, populo exultante pro sumptione mysterii... Summa Theologiae, pars III. quaest. 83. art. 4.) Minden szentmise történelmi esemény, hiszen teofánia valósul meg benne: az élő Isten jön el az Eucharisztiában, és az átváltoztatáskor odasereglenek az ég angyalai őt látni és imádni, szent és igaz buzgósággal, mély áhítattal, jelenlétükkel a mi gyenge imáinkat, áhítatunkat is erősítve. Így tehát a keresztáldozat megjelenítése a szentmisét a legfölségesebb istentiszteletté emeli, a mi önátadásunkat pedig a legkegyelmesebb és legáldottabb áhítatgyakorlattá, az istenfélelem és az istenszeretet együttes megvalósulásává. Amint azt Szent Pio atya (1887–1968) is átélte minden szentmise bemutatásánál, és a szent félelem és szeretet összetartozásáról szóló gondolatait az alábbi sorokban hagyta ránk:

Csobán Endre Attila
(Régi Nyomtatványok Tára)

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat százharmincnyolcadik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Rampacher Pált és gyűjteményét mutatja be.

Rampacher Pál (1881–1972) a pozsonyi evangélikus líceumban tanult, majd jogot végzett. 1905-ben lépett állami szolgálatba, törvényszéki jegyzőként, budapesti központi királyi járásbíróként, majd 1923-tól több évtizeden át szabadalmi bíróként tevékenykedett. A sokoldalú műgyűjtő öntöttvas tárgyakkal, plakátokkal, aprógyűjtési tárgyakkal foglalkozott, régi könyveket, emellett érmeket és bélyegeket, ex libriseket is gyűjtött.

Rampacher Pál portréja. A kép forrása: Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja, Budapest, Argumentum – Magyar Éremgyűjtők Egyesülete – Magyar Numizmatikai Társulat, 2010, 192. – Törzsgyűjtemény

A Magyar Bibliophil Társaság, 1904–1945 közt a Magyar Numizmatikai Társulat aktív tagja volt. Éremtani témában több adatközlése és szakcikke ismert, például Jacquin báró és Rákóczi fejedelem emlékérmeiről, Bethlen Gábor 1620. évi tallérjáról a Numizmatikai Közlönyben (1907) jelent meg írása. A különlenyomatként is kiadott, II. Rákóczi Ferenc emlékérmei című tanulmányát 1907. április 16-án olvasta fel a numizmatikai társulat ülésén. Ebben a néhány évig a fejedelmet szolgáló kiváló éremvésnök, Warou Dániel három érmét mutatja be, melyek kortörténeti szempontól is nagy jelentőségűek, hiszen a szabadságharc megkezdése, illetve a szécsényi és az ónodi országgyűlés emlékére készültek. Rampacher nagy tisztelettel adózik Rákóczi fejedelem művészetszeretetének, e konklúzióval zárva írását:

Rampacher gyűjtői hírnevét levélzáró- és alkalmibélyeg-gyűjteményével alapozta meg, mely a legnagyobbak közé tartozott a világon. A magyar filatélia lelkes propagálójaként az első világháború körüli időszakban ő lett a Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesülete (LEHE) titkára, a Philatelia című újság rendszeresen utalt ez irányú tevékenységére. Ő írta a beköszöntőt az alkalomból, hogy a LEHE az újságot hivatalos lapjának választotta (1918), cikke jelent meg A VIII. hadikölcsön propaganda bélyegei (1918) címmel. Libellus. Gyüjtők, muzeumok és könyvtárak levelesládája. Briefkasten für Sammler, Museen und Bibliotheken című kétnyelvű folyóiratot szerkesztett 1919–1920-ban. Ennek 1919. október 15-i, első számában a világháború utáni nehéz helyzetben a gyűjtés újraindítására sarkallta honfitársait, irányt adva és hangsúlyozva, hogy minden gyűjtési ágban segítséget kíván nyújtani.

Hisszük, Libellus, 1919. október 15., szerk. Rampacher Pál, Címlap – Törzsgyűjtemény

A szerkesztésen túl saját maga is írt a lapba, például 1920 májusában a magyar filatélia, a posta bélyegkiadási helyzetéről a Károlyi-rezsim és a tanácskormány idején Adalékok a magyar filatelia történetéhez címmel.
A magyar bélyeg 50. évfordulójának megünneplésére 1921. szeptember 22. és 27. között került sor. Az ehhez kapcsolódó kiállításon a Drechsler kávéház különtermében (Budapest, Andrássy út 25.) bélyeggrafikai különlegességeket mutatott be a gyűjteményéből. Az Operaházzal szembeni Drechsler-palota, mely Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint épült 1883–1886 között, fontos műemlék, évtizedekig itt működött az Állami Balettintézet, a későbbi Magyar Táncművészeti Főiskola.

Budapest, Drechsler Éttermei. Képeslap, Jelzet: Klap.Bp.2.541 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Rampacher az ex librisek, kisgrafikák gyűjtését is részben egyesületi úton művelte. Tagja volt az 1909-ben megalakuló Szent-György-Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesületének, mely a művészeti élet, a műgyűjtés fellendítését tűzte ki célul, ennek grafikai szakosztálya töltötte be a 20. század elején a hazai ex libris egyesület funkcióját is. A céh az 1913-ban megrendezett nemzetközi ex libris kiállítással nagy lendületet adott a magyar ex libris ügyének, de 1923-ban megszűnt. Rampacher így a későbbiekben az 1932-ben létrejövő Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete (MEGE) alapító tagja lett, aktív gyűjtőként rendszeresen szerepelt a cserelistákon. A vidékiekkel is tartotta a kapcsolatot, kollekciójából rézkarc alkalmi grafikákkal vett részt a debreceni Ajtósi Dürer Céh kiállításán 1935 decemberében a Déri Múzeumban.
Rampacher Pál nevére szólóan Akantisz Viktor – aki író, bibliográfus, grafikus, festő, könyvrestaurátor és könyvkötő volt egy személyben – dekoratív szecessziós ex librist készített virágmintás drapéria előtt ülő, babérkoszorús nőalakkal, kapcsos könyvvel.

Akantisz Viktor grafikája, Jelzet: Exl.R/497 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Festői hatású Siegmund Walter Hampel osztrák művész alkotása.
Az alkalmi grafikák közül Bajor Ágost 1933-as rézkarca a humor eszközeivel jeleníti meg Rampacherék elköltözését Budapesten a Gyulai Pál utcából a Szentkirályi utcába.

Bajor Ágost rézkarca (1933), alkalmi grafika – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Rampacher az egyes gyűjtési területeket gyakran kombinálta, egyik típusú anyagát szívesen cserélte a másikért. Gyűjtési szokásaiba érdekes betekintést ad a Philatelia című folyóirat 1918. évi száma, amelyben régi illusztrált könyvekért (például Münchhausen-, Gulliver- és Ezeregyéjszaka-kiadások) cserébe posta- és alkalmi bélyegeket ajánlott. A MEGE Kisgrafika újság 1937. és 1939. évi cserejegyzékei szerint is alkalmi grafikát, levelezőlapot, kiállítási és alkalmi bélyeget kért, melyekért ex librist, levélbélyeget vagy más csereanyagot adott.
Több grafikai műfaj együttes megjelenésére példa Haranghy Jenő újévi lapja a ráragasztott „Seasons Greetings 1935” feliratú alkalmi bélyeggel. A mű szövege szerint „Rampacher Pál és felesége a jókivánatokat köszönik és viszonozzák!” A grafika érdekessége, hogy eredetileg házasságkötési köszönőlapnak készült, abból lett újévköszöntővé. 

Haranghy Jenő grafikája. A kép forrása: 1. Magyar Virtuális Exlibrismúzeum. Palásthy Lajos gyűjteménye

Az Országos Széchényi Könyvtár alkalmi grafikái között papírra ragasztva szerepel az alábbi – a humort sem nélkülöző – bélyeg formátumú újévi üdvözlőlap, Fery Antal alkotása. A hordozópapíron Rampacher saját kezű aláírása is olvasható, mely jelzi, hogy a lap szerepelt a gyűjteményében, az is előfordulhat, hogy ő rendelte a grafikustól.

Fery Antal alkotása, Prosit 1936, alkalmi grafika – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A szóban forgó kisgrafika Rampacher aláírásával ugyancsak fellelhető egy 1935. december 31-én gyűjtőtársának, Pinterits Tibornak elküldött levelezőlapon. 
Az 1944-es évet köszönti az alábbi bélyeggrafika Rampacher nevére, mely szintén Fery Antal alkotása.

Fery Antal alkotása, BUÉK 1944. A kép forrása: magángyűjtemény

A sokoldalú gyűjtő, Rampacher Pál kollekciójának darabjai zömmel közgyűjteményekbe kerültek, kisebb tárgyai (gyertyatartó, levélnehezék, tintatartó, mellszobor stb.) a Magyar Iparművészeti Múzeumba, emlékérmei Besztercebánya város múzeumába. A tengeri hajóposta-bélyegzések évtizedek óta a budapesti Bélyegmúzeum anyagát gazdagítják; ex libriseiből, alkalmi grafikáiból az előbb említetteket őrzi az Országos Széchényi Könyvtár Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtára.

Irodalom:

• 1937. évi cserejegyzék. In: MEGE Kisgrafika, 1937/1. sz., 4.
• 1939. évi cserejegyzék. In: MEGE Kisgrafika, 1939/2. sz., 18
• Arady Kálmán, Dr.: Visszapillantás. In: MEGE Kisgrafika, 1943/1–2. sz., 2.
• Csere – Tausch. In: Philatelia, 1918. szeptember, 141.
• A magyarországi bélyeggyűjtés kezdetei – válogatás id. Gazda István gyűjteményéből. In: Bélyegmúzeum
• Nikodém Gabriella: A Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesületének története. In: Hírközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyv 2006, Budapest, 2007, 195.
• Rampacher Pál. In: Heraldikai lexikon
• Reitter kávéház a Dreschler palotában Budapesten. In: Egykor és most portál, 2010. február 17.
• Soós Ferenc: Rampacher Pál. In. Uő.: Magyar numizmatikusok panteonja, Budapest, Argumentum – Magyar Éremgyűjtők Egyesülete – Magyar Numizmatikai Társulat, 2010, 192.
• A Szent-György-Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete tagjai (lezáratott 1912. december 1.). In: A Gyűjtő, szerk. Siklóssy László Dr., 1912, 450.
• Varga Bernadett: Akantisz Viktor (1864−1943). In: OSZK-blog, 2016. szeptember 22.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Rampacher Pál (1881–1972). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 151–152.

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A blogbejegyzésben idézett szövegek korabeli helyesírással szerepelnek.

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész; 114. rész; 115. rész; 116. rész; 117. rész; 118. rész; 119. rész; 120. rész; 121. rész; 122. rész; 123. rész; 124. rész; 125. rész; 126. rész; 127. rész; 128. rész; 129. rész; 130. rész; 131. rész; 132. rész; 133. rész; 134. rész; 135. rész; 136. rész; 137. rész

A Szentháromság titka a kereszténység legfőbb ismérve. Aki tagadja a Szentháromságot, az tagadja Jézus Krisztus valóságos istenségét, egyszersmind tagadja az ő megváltói, messiási művét, amely a keresztény doktrína legelső alappillére. A Szentháromság oszthatatlan egység és öröktől fogva a legteljesebb, tökéletes szeretetközösség a szentháromsági személyek között. Ezen isteni szeretet túláradásából származik a teremtés, az egész látható és láthatatlan teremtett világ, velünk, emberekkel együtt. Az isteni szeretet csodálatos, természetfölötti fényét, tündöklését, éltető melegét szemléli a mai napon az Egyház: papok és szerzetesek a világi hívekkel együtt ehhez a fölséges titokhoz közelítenek hódolattal, szent félelemmel, imádással, őszinte, buzgó szeretettel. Ezen ünnep nyomai a 10. századig nyúlnak vissza, de csak XXII. János pápa idejében, az 1334. évben lett az egész katolikus egyházban kötelező ünneppé, méghozzá a pünkösd utáni első vasárnapon.

Josef Axmann (1793–1873): Szentháromság. Kőnyomat – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A XVI. Benedek pápa által 2007-ben (a Summorum Pontificum kezdetű apostoli levélben) újra törvényesített régi, tridenti liturgiában Szentháromság vasárnapja után advent első vasárnapjáig, vagyis az összes pünkösd utáni vasárnapon a szentmise prefációja ugyanaz, mint Szentháromság vasárnapján. Így emlékezteti a régi miserend a katolikus hívőket a Szentháromság hittételének kiemelt fontosságára:

Angyali üdvözlet. Rézmetszet, 18. sz., Franciaország – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Szentháromság titkának említését természetesen az új, vatikáni liturgiában is lépten-nyomon megtaláljuk, hiszen a szentmise keresztvetéssel kezdődik, illetve számos liturgikus szöveg, könyörgés a Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto kezdetű doxológiával fejeződik be. A Bibliában a Szentháromság titka egy helyen van egészen kifejezetten említve, Szent János apostol első levelében: „Mert hárman vannak, a’ kik bizonyságot tésznek menyben: az Atya, az Ige, és a’ Szent-Lélek: és e’ három egy.” (Quoniam tres sunt, qui testimonium dant in caelo: Pater, Verbum et Spiritus Sanctus: et hi tres unum sunt. – 1 Joan. 5. v. 7.)
Szent Ágoston tanítása szerint a Szentháromság hitével kapcsolatos tévtanok, eretnek nézetek abból fakadnak, hogy egyes tanítók a természetfölötti, tisztán szellemi világot az anyagi, testi világ, csupán a képi ábrázolások felől szemlélik, illetve a mi halandó emberi létezésünk korlátozott, időbe zárt természete felől nézik (Augustinus: De Trinitate, Cap. I., 1.) Minthogy pontosan ugyanarról az alanyról nem lehet ellentmondás nélkül egyszerre állítani az egységet és a háromságot, az a kérdés, hogy az Istenben miről kell azt mondanunk, hogy egy, és miről azt, hogy három. A 4. lateráni zsinat tanítása szerint Istenben három a személy avagy magánakvaló (hypostasis), és egy a lényeg (essentia, substantia) avagy természet. Az isteni természet lényege szerint egyszerű. A szentháromsági személy fogalma nem egyezik meg pontosan a teremtett személy (emberi, angyali, egyéb természetfölötti személyek) fogalmával. A teremtett személy mindig egyedi, szinguláris létező, vagyis lényegét tekintve elkülönül minden más létezőtől. A szentháromsági személyek között pedig lényegi, szubsztanciális egység áll fenn (unitas essentiae vel substantiae – Augustinus: De Trinitate, Cap. II. 4.).

Talis erat. Szimbólum. Rézmetszet. In: Litkey Ferdinánd: Rhetor officiosus. Tyrnaviae, Typis Academicis, 1738, 1. – Törzsgyűjtemény

Fontos megjegyeznünk, hogy ezeket a distinkciókat a teológia és keresztény természetfilozófia segítségével meg tudjuk ugyan fogalmazni, de korlátozott emberi természetünknél fogva a maguk ténylegességében nem vagyunk képesek megérteni. A Szentháromság titka az elméleti közelítések ellenére örök titok marad, és titokként kell szemlélnünk. A Szentháromságon belül vannak eredések, más szóval származások. A katolikus dogmatika hittételbe foglalva tanítja, hogy a Fiú az Atyától származik születés útján (generatio), a Szent Lélek pedig az Atyától és a Fiútól származik lehelés útján (spiratio). Ezek az eredések, származások azonban nem jelentik azt, hogy az Atya a Fiúnál, illetve az Atya és a Fiú a Szent Léleknél tényleges ontológiai értelemben előbb való volna. Mindhárom szentháromsági személy öröktől fogva való.

A Szentháromság képi ábrázolásai

Első képünkön egy klasszikus Szentháromság-ábrázolás látható. Ezzel találkozunk napjainkban is a legtöbb helyen, például oltárok homlokzatán vagy az úgynevezett Szentháromság-oszlopokon, szoborcsoportokon. Az Atya szakállas, bölcs aggastyánként való ábrázolása Dániel próféta látomásából ered (Dan. 7. v. 9.). Ott a neve „régi idejű” (antiquus dierum, újabb fordítás szerint Ősöreg). Ő Aquinói Szent Tamás értelmezése szerint nem más, mint a mennyei Atya, akiben van az örökkévalóság. (Summa theologiae III. quaest. 59. art. 1., initio). Az Atya jobbján ül a Fiú, bal vállán a dicsőséges szent Keresztet hordozza, jobbjával áldást ad a Földre. Fölöttük középen galamb képében a Szent Lélek lebeg. Az ábrázolás Máté evangéliumából, Urunk megkeresztelkedésének történetéből való (Matth. 3. v. 16.). Az Atya jobbjával a Szent Lelket hívja. Bal kezében a kormánypálca mindenhatóságát és atyai gondviselését jelképezi. A sötét színű glóbusz, amely fölött a Szentháromság trónol, a bűnbe merült világ, amelybe a kereszt fénye, a kegyelem fénye hoz világosságot. (Én vagyok a világ világossága. Ego sum lux mundi – Joan. 8. v. 12.) .

Gottfried Bernhard Göz (1708–1774): Szűz Mária megkoronázása. Kőnyomat – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A második kép egy angyaliüdvözlet-ábrázolás, amelyen szintén mindhárom szentháromsági személy jelen van. A mennyei Atya küldi a Szűzanya méhébe a Szent Lelket, ahol a Lélek erejéből az örök Ige testté lesz. Gábriel angyal jobb kezével szintén a Szent Lelket hívja, ami arra utal, hogy a középkori és kora újkori keresztény teológia és természetfilozófia tanítása szerint az ember az örök isteni fényt, a Szent Lélek fényét nem képes közvetlenül befogadni, csak angyali közvetítéssel. (Robert Fludd: Philosophia Moysaica... Avthore, Rob[erti] Flvd, alias De Flvctibvs..., Govdae, Excudebat Petrus Rammazenius, Bibliopola, 1638. Proemivm, in medio. Athanasius Kircher: Ars Magna Lvcis et Vmbrae In decem Libros digesta... Romae, Sumptibus Hermanni Scheus, 1646, 924. Epichirema V. Deus fons lucis est, & Angelus primae lucis speculum; secundum speculum, homo.)
A harmadik képen a Nap látható a Szentháromság szimbólumaként. A kora újkori keresztény természetfilozófiából, például Robert Fludd könyveiből ismert ez a szimbolika. Fludd azt tanítja, hogy a régi bölcsek az Istenséget a Naphoz hasonlították, és a Nap lényegében (in Solis essentia) megkülönböztették magát a planétát, annak fényét vagy világosságát és éltető melegét. Magát a Napot az Atyaistennek, világosságát a Fiúnak, melegét a Szentléleknek feleltették meg, lévén, hogy a világosság közvetlenül a Napból mint égitestből ered, az éltető meleg jótékony hatása pedig az égitestből és annak világosságából egyaránt. (Robert Fludd: Utriusque Cosmi... Historia. Tom. I. De Macrocosmi Historia..., Oppenhemii, Typis Hieronymi Galleri, 1617, 19.: „Secundum Sidrac: sapientem tria percipiuntur in Solis essentia, videlicet ipse Sol, ejus lux seu claritas et calor vivificus...”) A fiát a Nap felé hívogató sasmadár a sikeres, jó erkölcsű szülő, aki gyermekét Isten szerint neveli és Istenhez vezeti. A kép alján a sötétbe bújó fiát hiába hívó sas a sikertelen, rossz példát mutató szülő.
Negyedik illusztrációnkon a Szűz Máriát megkoronázó Szentháromság látható. A Szűzanya térdel és imádkozik, ami arra utal, hogy istenanyaságát engedelmesség, alázat útján kapta a Teremtőtől. (Luc. 1. v. 38.) A koronát Szent Fia helyezi a fejére, amint a dicsőséges szentolvasóban is imádkozzuk: „Aki Téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott.” Az Atya jobb kezével fogja, áldja a szent koronát, a Szent Lélek pedig kegyelmeit terjeszti ki rá, amint a Szeretlek, szép Szűz Mária kezdetű himnuszban is énekeljük: „Szeretlek, szép Szűz Mária, te Szent Lélek arája,/ Kinek fején a hét malaszt tündöklő koronája.”

Csobán Endre Attila
(Régi Nyomtatványok Tára)

A jubileumi, 50. Csevej vendége Zsupán Edina klasszika-filológus, az Országos Széchényi Könyvtár kutatója, a HUN-REN–OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport vezetője, az MTA doktora.

De ez most nem a corvinákról szól.
 

Hanem a kutatói pálya kialakulásáról. Egy Zalából induló életútról, Csesztregről, az Eötvös József Collegiumról, latinról és ógörögről, régészetről és újgörögről, tanításról, Bizáncról, transzcendenciáról és arról, milyen ma elhivatott kutatóként élni egy zajos világban.

🎧 Solymosi Ákos hangmérnök
🎙️ Kérdez: Tóth Péter

Ez a jubileumi, 50. Csevej.

Tudományos munkatársunk, Vasné dr. Tóth Kornélia vetített képes előadásának második része, mely 2026. május 19-én hangzott el könyvtárunkban a Válogatás Fery Antal fametszeteiből (szerk. Bánki Veronika, Szerencs, 2023) című kötet bemutatóján.

A következőkben két személyt kiemelve először a Szíj Rezső (1915–2006), majd a Krier Rudolf (1910–2000) részére készített Fery Antal ex librisekből mutatok be néhányat – a nemzeti emlékezetben betöltött szerepük miatt.
Az ex libris kétarcú műfaj, a megrendelő és a grafikus közös elhatározásából születik, mindkettejük céljait tükrözi, a művész az alkotáson jellemzően valamilyen módon utal a gyűjtő személyiségére, foglalkozására, kedvteléseire is. Ezért fontos a grafikus mellett a készíttető elképzelése, szándéka a művel kapcsolatosan. Szíj Rezső református lelkész, nemzetgyűlési képviselő, író, könyvtáros, könyvkiadó 1968-tól az Országos Széchényi Könyvtár főkönyvtárosaként az aprónyomtatványokkal foglalkozva kötelezte el magát a könyvművészet és az ex libris irányába. Művészeti íróként sokat publikált, több monográfiát szerkesztett művészekről, emellett készíttetett is saját névre szóló könyvjegyeket.
Ex libris gyűjtői, szakírói munkássága egyik koronájaként 1996-ban Ex libriszek (!) és alkalmi grafikák című művében részletesen bemutatta a nevére alkotott kisgrafikákat. E kiadványban közölt visszaemlékezései fontos adalékokkal szolgálnak több könyvjegye vonatkozásában.
Fery Antal 1974-ben készítette első ex librisét Szíj Rezső számára, aki így vallott erről:

Fery Antal fametszete (1974). A kép forrása: 1. Magyar Virtuális Exlibrismúzeum, Palásthy Lajos gyűjteménye

A középkori kódexek világát idézi egy S iniciálés könyvjegy író nőalakkal. Szíj Rezső portréjával – „50 év a toll szolgálatában” felirattal – 1987-ben készült egy ex libris a gyűjtő gazdag szakírói munkásságára utalva.

Fery Antal fametszete (1987). A kép forrása: 1. Magyar Virtuális Exlibrismúzeum, Palásthy Lajos gyűjteménye

Szíj az általa rendelt ex librisek tematikájáról a következőket vallotta:

Az imént említett „Nagy magyarok emlékének” sorozatban – melynek darabjai részint fellelhetők könyvtárunk Plakát- és Kisnyomtatványtárának ex libris állományában is – a gyűjtő megemlékezett többek között a költő, hadvezér Zrínyi Miklósról (1620–1664), emellett Görgei Artúr (1818–1916) honvédtábornokról, hadügyminiszterről. Utóbbi lap készíttetését ezzel indokolta:

Fery Antal fametszete (1988). Jelzet: Exl.Sz/568 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. A kép forrása: Könyvjegytár

A tudománypártoló, természetbúvár földbirtokosnak, Semsey Andornak (1833–1923) – mint írja – a következő okokból állíttatott emléket:

A nagybirtokos Semsey Andor nem tévesztendő össze Szíj Rezső kortársával, az ex libris gyűjtő jogász Semsey Andorral.
Mivel szellemiségük nagy hatást gyakorolt Szíj Rezsőre és írói munkásságára, a „Nagy magyarok emlékének” sorozatban Fery Antallal megörökíttette a népi írók, költők közül Németh László, Sinka István, Erdélyi József és Kovács Imre arcképét, valamint az elődjüknek tartott Szabó Dezső portréját.

Fery Antal fametszete (1989). Jelzet: Exl.Sz/571 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. A kép forrása: Könyvjegytár

A Szíj nevére szóló grafikák közül többön nem szerepel ugyan a „Nagy magyarok emlékének” felirat, de ezek is a nagyjaink előtt tisztelgő, ún. hommage-lapok közé sorolhatók. Például a Balassi Bálintra és a Comeniusra emlékező lapokról így nyilatkozott Szíj Rezső:

A Balassi-lapon a költő portréja mögött, a háttérben valószínűsíthetően az esztergomi, a Comenius-lapon pedig a sárospataki vár tűnik fel. Ezúttal a Balassi emlékére készült ex librist mutatom be.

Fery Antal fametszete (1978). Jelzet: Exl.Sz/384 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. A kép forrása: Könyvjegytár

Batsányi János és Karinthy Frigyes költők arcképét is megörökíti egy-egy Fery Antal-grafika, szintén Szíj Rezső rendelésére.
A magyar uralkodók közül a lovagkirály Szent Lászlónak és I. Mátyásnak lovas ábrázolással állíttatott emléket Szíj Rezső.
A 19. századi magyar történeti szobrászat egyik legkiemelkedőbb képviselője, Fadrusz János kolozsvári Mátyás-szobrát Fery Antal többször is beemelte a Mátyás király (1458–1490) alakját felidéző grafikák kompozíciójába. Így készült például 1987-ben az „Ex libris dr. Szíj Rezső. Mathias rex 1440–1490, Kolozsvár” feliratú hommage-lap. A grafikus nevét a lap jobb alsó sarkában található „F A” szignó jelöli, mely alatt a 87-es szám az 1987-es készítési évre utal. Fontos megjegyezni, hogy Mátyás születési évét bizonyos források, Pietro Tomasi velencei követ és Aeneas Sylvius bíboros följegyzései, illetve az ő nyomdokaikon haladva Fraknói Vilmos 1890-ben kiadott Hunyadi Mátyás király 1440–1490 című műve 1440-re teszi, nem 1443-ra – Fery Antal grafikus őket követi a dátum megadásában.

Fery Antal fametszete (1987). Jelzet: Exl.Sz/573 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. A kép forrása: Könyvjegytár

Fadrusz a korabeli híradás szerint Budán, a Naphegyen lévő műtermében mintázta meg Mátyás szobrát, a főalakhoz a Mátyásról fellelhető arcképeket és szobrokat vette alapul, a ló ábrázolásához a mezőhegyesi állami ménestelepen folytatott tanulmányokat. Az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazott, bronzból készült szoborcsoport Mátyás király szülővárosának egyik szimbólumává vált, ma is meghatározó jelentőségű része Kolozsvár főterének. 1902. október 12-én avatták fel.

A kolozsvári Mátyás-szobor, Fadrusz János alkotása. Fotó: Vasné Tóth Kornélia, 2016.

A Fadrusz-féle szobor parafrázisa, Fery Antal fekete-fehér, 90x85 mm-es fametszete oldalnézetből, hűen követi ló és lovasa alakját, a király méltóságteljes tartását. A grafika kompozíciójába nem épült be a magas talapzat, melyen a szobor áll, valamint az uralkodójuk felé forduló vezérek szobrai. A könyvjegyen a műfaj eredeti, könyvtulajdonost jelölő funkciójára utalóan viszont nem maradhatott el a nyitott könyv ábrázolása, mely egyúttal a megrendelő, Szíj Rezső könyvekkel való szoros szakmai kapcsolatát is tükrözi. Az ex libris szövege – például az írásszalagon dr. Szíj Rezső neve – szervesen beépül a képi világ elemeibe, a grafikára jellemző a tömörség, a kompozíciós fegyelem.
Fery Antalnak nem ez az egyetlen Mátyás-ábrázolása, több portrét készített a magyar királyról, és Fadrusz bemutatott lovas szobra is visszatérő motívum kisgrafikai munkásságában. Utóbbi már 1940-ben előfordul Tompos Ernő építészmérnök egy köszönőlapján, illetve egy 1941-re szóló újévi lapon dr. Vitéz Nagy Iván nevére.

Fery Antal fametszete (1940). A kép forrása: 1. Magyar Virtuális Exlibrismúzeum, Palásthy Lajos gyűjteménye

A reformkor két nagy alakja, Kossuth Lajos és Széchenyi István vitájában Szíj Rezső az utóbbinak adott igazat, mindezért a politikus, államférfi születése 200. évfordulójára, 1991-ben Széchenyire emlékező ex librist készíttetett Fery Antallal. A grafikus ez évben Krier Rudolf – a Kisgrafika Barátok Köre szegedi csoportjának titkára – nevére is metszett Széchenyi-emlékgrafikát, a Szegedi Pantheon-sorozat részeként, mely szintén nagy magyarjainknak állít emléket (e sorozat elindítója egyébként maga Krier Rudolf volt). Széchenyi 1833 szeptemberében Szegedig hajózott a Tiszán, ahol lelkes tömeg fogadta. A Tisza-szabályozás és a gőzhajózás terén végzett tevékenységéért elsőként nyerte el a „Szeged város díszpolgára” címet. Az ex librisen Széchenyi karakteres mellképe mellett szegedi városrészlet és a Tiszán haladó gőzhajó látható.

Fery Antal fametszete (1991). Jelzet: Exl.K/793 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. A kép forrása: Könyvjegytár

Fery Antal ezen grafikája inspirálta Remo Wolf (1912–2009) olasz grafikusművész alábbi, Széchenyit ábrázoló alkotását. A Fery-grafikát ugyanis Krier Rudolf – az államférfi munkásságát bemutató szöveggel – elküldte külföldi cserepartnerei, ismerősei számára. Az olasz művészt pedig annyira fellelkesítette Széchenyi sorsa és tevékenysége, hogy Krier megkérdezése nélkül, ajándékba készítette el ezt az hommage-lapként funkcionáló ex librist a szegedi gyűjtő nevére, Széchenyi iránti tisztelete jeléül. Jó példa ez arra, hogyan válhatnak az ex librisek a magyar kultúra követeivé.

Fery Antal fametszete (1991). Jelzet: Exl.K/811 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. A kép forrása: Könyvjegytár

A Fery Antal-grafikák nemzeti emlékezetben betöltött helyét elemezve láthattuk, hogy az ex librisek mint vizuális dokumentumok interpretációja túllép a képzőművészet kifejezőeszközeinek vizsgálatán, elemzésük gazdag adalékokkal szolgál kulturális és tudományos életünk számos területéhez. A kisgrafikák művelődéstörténeti, művészettörténeti jelentősége, ezer arca megóvja ezt a műfajt – és a művek készítőit, megrendelőit – a feledéstől.

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az összeállítás első része itt olvasható.

Tudományos munkatársunk, Vasné dr. Tóth Kornélia vetített képes előadásának szövege, mely 2026. május 19-én hangzott el könyvtárunkban a Válogatás Fery Antal fametszeteiből (szerk. Bánki Veronika, Szerencs, 2023) című kötet bemutatóján.

Vasné dr. Tóth Kornélia előadást tart a könyvbemutatón. Fotó: Vas Barnabás

Szeretettel köszöntök mindenkit ezen a különleges alkalmon. Én egy kis betekintést szeretnék adni Fery Antal (1908–1994) szerencsi grafikusművész nemzeti könyvtárbeli ex libriseibe. Először is engedjék meg, hogy röviden bemutatkozzam. Vasné dr. Tóth Kornélia tudományos kutató, művelődéstörténész, exlibrisológus vagyok. 2008 óta a nemzeti könyvtárba kerülve lett fő feladatom a több tízezres ex libris anyag könyvtárosi feldolgozása, emellett tudományos kutatóként sokat publikálok, előadásokat tartok a témában. 2009-től veszek részt a Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület (rövidített nevén KBK) munkájában, 2011-től vezetőségi tagként. A szervezet keretein belül sok kisgrafikai vonatkozású eseményt, találkozót rendezünk. A körben kaptam életem első ex libriseit Pesti László kertésztől. Pesti jó ismeretségben állt a KBK vezérkarába tartozó szerencsi Fery Antallal, a szakmájával összefüggésben többek között számos ex herbario (azaz növénygyűjteményéből) feliratú ex librist készíttetett vele, és például a Szerencsi Vármúzeumot is megörökíttette egy 1979-es grafikán.

Fery Antal fametszete (1979). A kép forrása: 1. Magyar Virtuális Exlibrismúzeum, Palásthy Lajos gyűjteménye

Mivel ezek a sokszorosított lapok akár 50-100 példányban is készülhetnek, a kertész több magánszemély, emellett intézmények, köztük az Országos Széchényi Könyvtár részére is juttatott az általa rendelt kisgrafikákból. Jó példa ez az ex librisek, a kisgrafikai nyomatok terjedésének módjára, mely így tölti be kultúraközvetítő szerepét.
Az ex librisek (eredetileg könyvjegyek) a 19–20. század fordulójától részben felszabadulva a könyvhöz kötöttségtől, önálló gyűjtés tárgyává váltak. E kisgrafikák a kollektív nemzeti emlékezet, a nemzeti identitás fontos részét képezik, hiszen mind motívumvilágukban, mind abban a tekintetben, hogy mely személyek számára készülnek, és kik alkotják őket – nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is nagy értéket képviselnek, a kulturális örökség hordozói. E műveket grafikai epigrammáknak is nevezik, mivel kis méretben, tömören fejezik ki a bennük rejlő üzeneteket. Erről tanúskodnak az enciklopédikus műveltségű Fery Antal – a következőkben bemutatandó – alkotásai is.
A művész már az 1930-as évek végétől készített ex libriseket, de e téren munkássága a 20. század második felében teljesedett ki. Magánszemélyek mellett számos intézménynek alkotott fametszetű ex librist, alkalmi grafikát. A híres magyar könyvtárak részére készült alkotásaiból mutat be válogatást egy album, melyben többek között megtalálható a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár, a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára, emellett a Ráday Könyvtár és az ELTE Egyetemi Könyvtár ex librise. Ezeken épületábrázolás vagy a könyvtáralapító portréja szerepel.

Fery Antal fametszete (1986). Jelzet: Exl.E/234 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. A kép forrása: Könyvjegytár

A múzeumok számára alkotott ex librisekre példák a szerencsi Rákóczi-várban működő Zempléni Múzeum részére metszett könyvjegyek. Ezek egyikén a múzeum épülete látható Bocskai István portréjával, a másikon a vár közelében álló, 13. századi református templom, egy továbbin a Szerencs környékén található monoki Kossuth Emlékmúzeum épülete szerepel a névadó államférfi mellképével.
Az Országos Széchényi Könyvtár még a Magyar Nemzeti Múzeumban működött, amikor az 1960-as években több kisgrafikai kiállítást rendeztek, köztük 1965-ben került sor Fery Antal tárlatára. Ehhez katalógust is kiadtak, ennek címoldala látható alább.

Fery Antal ex librisei és alkalmi grafikái, 1965. június. Jelzet: Kny.C 56.695 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Hazánkban 1970-ben Budapesten zajlott a XIII. FISAE Nemzetközi Ex libris Kongresszus, ennek keretében az OSZK gyűjteményéből Régi magyar ex librisek 1521–1900 címmel rendeztek kiállítást, amihez katalógus is készült. A kiadványhoz Fery Antal kisgrafikai mellékletet alkotott, mely a nemzeti könyvtárat alapító Széchényi Ferenc egyik címeres könyvjegyét ábrázolja, ezt Fery ellátta az 1970-es kongresszusra utaló felirattal.

Fery Antal fametszete (1970). A Régi magyar ex librisek 1521–1900 című katalógus melléklete –  Törzsgyűjtemény

A Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében nyíló tárlat régi magyar, főként heraldikus ex libriseket és super ex libriseket mutatott be, összesen 120 grafikát.
Fery a későbbiekben – a nemzeti könyvtár budai várba költözése alkalmából – a könyvtáralapító Széchényi Ferenc mellképét, mögötte az intézmény várbeli épületét örökítette meg egy alkalmi grafikán „A nemzeti könyvtár a Várban, 1985. április 4.” felirattal.

Fery Antal fametszete (1985, alkalmi grafika) – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Könyvtárunk néhány évvel ezelőtt, 2023-ban indította útjára digitális ex libris tartalomszolgáltató oldalát, a Könyvjegytárat, melyben napjainkra több mint 10 ezer ex libris – és könyvtárosi leírásuk – szerepel. Ezekből 566 kisgrafika Fery Antal munkája, de ez a szám a feldolgozás előrehaladásával folyamatosan bővülni fog. A honlap adatbázisában nemcsak nevek, címek, évszámok, jelzetek, hanem tárgyszavak, illetve témacsoportok szerint is lehet keresni. Fery alkotásai szinte minden témában megtalálhatók, ez is jelzi a grafikus sokrétű műveltségét.
Fery Antal alapító tagként fontos szerepet töltött be az 1959-ben életre hívott Kisgrafika Barátok Körében, melynek 1978-tól haláláig, 1994-ig elnöke volt. Országos és nemzetközi ismertségét mutatja, hogy magyar és külföldi megrendelők részére egyaránt készített ex libriseket. Ezt tanúsítja a nemzeti könyvtár blogján 2020 ősze óta havonta jelentkező, 100 részesre tervezett Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatom is, melyben bemutatom az ismertebb – már elhunyt – magyar könyvjegygyűjtőket. A nevükre készített ex librisek közt nagy arányban találhatók Fery Antal metszetei. E megrendelők az ország minden részéből – például Budapestről, Szerencsről, Szegedről, Szentesről, Debrecenből, Sárospatakról, Pécsről, Egerből – származnak, és mindenféle foglalkozásúak. Köztük említhetők Arady Kálmán, Kelemen Béla, Petrikovits László, Virágh Zoltán orvosok és Kertész Dénes állatorvos, valamint Lippóczy Norbert, Palásthy Lajos mérnökök. Kiemelkedően sok a jogász, például Galambos Ferenc, Illyés Sándor László, Katona Gábor, Krier Rudolf, Lippóczy Miklós, Mayer József, Réthy István, Semsey Andor, Soós Imre és Vida Klára. A pedagógusokat Boros Edit, Giday Kálmán, Gulyás Mihály, Határ Ilona és Szászné Gasztonyi Mária, a könyvtárosokat Ebergényi Tibor, Lenkey István, Szigetiné Magyar Mária és Szíj Rezső képviselik. Az egyéb szakmákból Király Zoltán író, költő, műfordító, Kovács József könyvkötő, nyomdász, Pesti László kertész és Szigeti István éremexportőr nevét emelem ki. Ők mindannyian készíttettek ex librist Fery Antallal. Az ex libris gyűjtők közt olyan neves személyt is bemutatok a sorozatban, mint a világhírű Béres Ferenc énekművész, akiről kevesen tudják, hogy számos nevére szóló ex librist rendelt Fery Antaltól és más grafikusoktól, például zeneszerzőkre, a vizsolyi biblia kiadásának 400. évfordulójára emlékezve.

Fery Antal fametszete (1990). Jelzet: Exl.B/819 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. A kép forrása: Könyvjegytár

A felsorolt megrendelők közül többen fontos szerepet töltöttek be a Kisgrafika Barátok Köre budapesti, illetve vidéki csoportjainak életében, irányításában.

Folytatása következik!

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Május 21. Buda 1849-es visszafoglalásának emléknapja. A magyar szabadságharc tavaszi hadjáratának csúcspontjaként 1849. május 21-én a Görgei Artúr vezette honvédsereg háromhetes ostrom után visszafoglalta Buda várát. Ennek emlékére 1992-től a kormány határozata alapján e napon ünneplik a magyar honvédelem napját.
Blogunkban kétszer kétrészes bejegyzéssel emlékezünk meg e jeles napról. Patonai Anikó Ágnes Buda ostroma Bulyovszkyné Szilágyi Lilla leveleiben témájú írásának folytatását közöljük.

August von Pettenkofen: Buda ostroma, 1849. Litográfia. A kép forrása: Wikimedia

Felhasznált irodalom: 

• Aggházy Kamil: Buda ostroma 1849. május 4-21. 1–2, szerk. és sajtó alá rend. Hermann Róbert, Budapest, BFL, 2001.
• Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban 1–2, 4. bőv. kiad., [Miskolc], Miskolci Egyetemi Kiadó, 2015.
• Bulyovszky Gyula és Bulyovszkyné Szilágyi Lilla levelezése, OSZK Kézirattár, Levelestár
• Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára 1–4., összeáll. jegyz. és bev. ell. V. Waldapfel Eszter, Budapest, Közokt. K., 1950–1965.

Patonai Anikó Ágnes
(Színháztörténeti és Zeneműtár)

Május 21. Buda 1849-es visszafoglalásának emléknapja. A magyar szabadságharc tavaszi hadjáratának csúcspontjaként 1849. május 21-én a Görgei Artúr vezette honvédsereg háromhetes ostrom után visszafoglalta Buda várát. Ennek emlékére 1992-től a kormány határozata alapján e napon ünneplik a magyar honvédelem napját.
Blogunkban kétszer kétrészes bejegyzéssel emlékezünk meg e jeles napról. A harmadik részben Patonai Anikó Ágnes Buda ostroma Bulyovszkyné Szilágyi Lilla leveleiben témájú írását közöljük.

Barabás Miklós: Bulyovszkyné Szilágyi Lilla, Pest, 1853 (Budapesti Viszhang). Jelzet: SZT KE 5.638 – Színháztörténeti és Zeneműtár, Színháztörténeti gyűjtemény

Ludwig von Welden, az Itálián kívüli császári seregek frissen kinevezett parancsnoka a magyar katonai sikerektől kétségbeesve 1849. április 20-án kiüríttette Pestet, az addigra jelentős mértékben megerősített budai vár védelmét pedig Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagyra bízta.
A magyar sereg első hírmondói a város mellett táborozó II. hadtestből április 24-én lovagoltak be Pestre, a lakosság nagy örömmel fogadta őket.

A Nemzeti Színházban aznap egy szavalatokból és dalokból álló egyveleget adtak, Szabad hangok címmel, majd az osztrák fennhatóság alatt betiltott két darabot: április 25-én a Csikóst, április 26-án a honvédek tiszteletére a Kunok című operát játszották, utóbbi alkalommal az előadáson a díszpáholyban Aulich Lajos tábornok is megjelent, akit a közönség éljenzéssel fogadott.

Aulich Lajos honvédtábornok. Készítette: Grimm Vince. A kép forrása: Wikimedia

Április 27–28-án a komáromi várban Görgei Artúr tábornok Klapka György tábornok, Damjanich János tábornok és Bayer József ezredes javaslatait meghallgatva, alapos mérlegelés után úgy döntött, hogy a magyar fősereg nem Pozsony felé, a visszavonuló osztrák haderő üldözésére, hanem Buda felmentésére indul. Görgei nyomtatott kiáltványban intézett lelkesítő szónoklatot az ostromra készülő sereghez, akkor még gyors győzelmet remélve.

Görgei Arthur: Bajtársaim! Alig egy hónapja, hogy a Tisza megett állottunk ... Jelzet: Komárom, Görgei Arthur, 1849. Kny 1848. 2°/552 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Nemzeti Színház már csak egy hétig működhetett: április 27-én az Egy nő, ki az ablakon kiugrik, 28-án a Don Pasquale, 29-én az Egy táblabíró a márciusi napokban, 30-án az Eszter és Dávid, május elsején a Nép és aristokrácia, 2-án a Nabukodonozor (Nabucco) és 3-án az Ernáni került színre.
Görgei május 3-án kiadott Intézkedésében minden eshetőséggel számolt: azzal is, hogy a várat az osztrákok harc nélkül feladják, és azzal is, hogy komoly ellenállást tanúsítanak, és Pestet is támadni fogják a várból, valamint azzal is, hogy a magyar sereg az ostrom után fosztogatni kezd a várban, aminek igyekezett is elejét venni – mint utóbb kiderült, kevés sikerrel.

Barabás Miklós: Görgei Artur honvédtábornok, 1849. Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok. A kép forrása: Barabás Miklós Online Életmű-katalógus. Nemzeti Portrétár Alapítvány

Pest védelme érdekében Görgei megtiltotta, hogy a városból is támadják a budai várat.

Görgei utasításainak megfelelően május 4-én bezárult a budai oldalon az ostromgyűrű.

A tábornok annak rendje és módja szerint felszólította Hentzit a vár feladására. Mielőtt azonban a védők vezére megkapta volna a levelét, a vetágyúparancsnok „túlbuzgóságból megindította az általános lövetést”. Görgei ezt azonnal leállíttatta, Hentzinek mégis ez szolgált ürügyül Pest bombázására. 

Heinrich Hentzi von Arthurm, Készítette: Josef Kriehuber. Eigenes Foto einer Originallithographie aus eigenem Besitz, Sammlung Peter Geymayer. A kép forrása: Wikimedia

Hentzi valamennyi ígéretét betartotta.
Az ostrom miatt a pesti Nemzeti Színházat május 4-én bezárták és csak a vár bevétele után, május 23-án nyitott meg újra.
Bulyovszky Gyula az akkor Debrecenben tartózkodó kormánynak dolgozott fogalmazóként, felesége, Bulyovszkyné Szilágyi Lilla a Nemzeti Színház fiatal (ekkor még mindössze tizenöt éves) színésznője Pesten maradt. Levelezésükből kiderül, hogyan élték át a budai vár ostromát.

Bulyovszky Gyula. A kép forrása: Rippl-Rónai Múzeum, museum digital

Pest bombázása. Rohn Alajos színezett litográfiája. A kép forrása: Wikimedia

Felhasznált irodalom:

• Aggházy Kamil: Buda ostroma 1849. május 4-21., 1–2, szerk. és sajtó alá rend. Hermann Róbert, Budapest, BFL, 2001.
• Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban 1–2., 4. bőv. kiad., [Miskolc], Miskolci Egyetemi Kiadó, 2015.
• Budavár bevételének emlékezete, 1849, [vál., szerk., a bev. tanulmányt és a jegyzeteket írta Katona Tamás]; [sajtó alá rend. Hermann Róbert, Pelyach István, Tirts Tamás], Budapest, Európa, 1989.
• Bulyovszky Gyula és Bulyovszkyné Szilágyi Lilla levelezése, OSZK Kézirattár, Levelestár
• Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években, 1-2. kötet, ford. németből id. Görgey István, Budapest, Franklin, 1911.
• Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára 1-4., összeáll. jegyz. és bev. ell. V. Waldapfel Eszter, Budapest, Közokt. K., 1950–1965.

Patonai Anikó Ágnes
(Színháztörténeti és Zeneműtár)

A sorozat további részei: „Budát csupán gyalogsággal és taracktűzzel be lehet venni”. Első rész; Második rész

Május 21. Buda 1849-es visszafoglalásának emléknapja. A magyar szabadságharc tavaszi hadjáratának csúcspontjaként 1849. május 21-én a Görgei Artúr vezette honvédsereg háromhetes ostrom után visszafoglalta Buda várát. Ennek emlékére 1992-től a kormány határozata alapján e napon ünneplik a magyar honvédelem napját.
Blogunkban az elkövetkező négy napban kétszer kétrészes bejegyzéssel emlékezünk meg e jeles napról. Hamvai-Kovács Gábor írásának folytatását közöljük.

Than Mór: A budai vár visszavétele (1849. május 21.). A kép forrása: Wikimedia

Büttner Emil tüzérhadnagy emlékei alapján úgy tűnik, az ostromlott vár és a körülötte fekvő város lakói az 1686-tól 1849-ig tartó békeidőben sem feltétlenül éltek békés viszonyban egymással. A rossznyelvek hatalmát bizony sok ember és közösség tapasztalhatta meg életében. A Bomba téren (mai Batthyány téren) található Erzsébet-rendi apácazárda lakói ezt saját bőrükön is érezhették. Engem személy szerint nagyon megdöbbent az a tény, hogy a magyar történelem nem kisebb alakja, mint Kossuth Lajos árulónak bélyegezte történelmünk egy másik, nem kisebb alakját, Görgei Artúrt. Ha ez a döbbenetes eset egy ilyen magas szinten megtörténhetett, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy a rendház lakóit „németérzelmű hazaárulóknak” bélyegezték Buda polgárai. Pedig Büttner emlékirataiból egyértelműen kiderül a valóság:

1849. május 21. Honvédek rohama a Nyugati-bástya ellen. In: Ezernyolczszáznegyvennyolcz: az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben. Egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, Budapest, Franklin, 1898. – Törzsgyűjtemény

De ne gondolja senki, hogy a szabadságharc során honvédeink viszonya a lakossághoz mindig olyan idilli volt, ahogyan azt Karsa Ferenc korábban idézett naplójában leírta. A katonák és civilek közötti békés-békétlen együttélés számtalan szak- és szépirodalmi, illetve filmművészeti alkotás kedvelt témája. Azt se gondolja senki, hogy a katonaság és a civilek közötti konfliktusok kizárólag abból fakadhatnak, hogy egy terület lakossága valamilyen okból kénytelen elszenvedni egy idegen hadsereg jelenlétét. Egy korábbi blogbejegyzésünkben olvashatták, hogy nemzetünk egyik kiemelkedő hőse, Mekcsey István egri várkapitány is egy civilekkel történt konfliktus során vesztette életét. Ilyesféle konfliktushelyzetekről tanúskodik Nagysándor József tábornok (későbbi aradi vértanú) egyik hadparancsa, melyben az ezzel szembeni komoly megelőző rendelkezések is olvashatók:

1849. május 21. Honvédek ostroma a Fehérvári-kapu ellen. In: Ezernyolczszáznegyvennyolcz: az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben. Egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, Budapest, Franklin, 1898. – Törzsgyűjtemény

A hadparancs sorait olvasva nem lehet nem észrevenni, hogy a magyar hadvezetés (nyilván a katonákkal együtt) még bizakodott abban, hogy ellenfelük egy – az egykor élt Abdurrahman pasához hasonló – gavallér, akinek nem lehet célja az értelmetlen pusztítás. Sajnos bizakodásukban csalatkozniuk kellett, hiszen történelemkönyveink lapjairól ismerjük, hogy Hentzi miért nem szolgált rá olyan síremlékre és az utókor tiszteletére, mint amit az utolsó budai basa megkapott. Pest értelmetlen pusztításáról a festőművész Barabás Miklós ekképp emlékezett meg:

Amiért – többek között – Hentzi soha nem válhatott olyan tiszteletreméltó ellenféllé, mint Abdurrahman pasa: értelmetlen pusztítás a pesti házakban. In: Ezernyolczszáznegyvennyolcz: az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben. Egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, Budapest, Franklin, 1898. – Törzsgyűjtemény

Vajda János honvédnek azonban nem csak a hírhedt osztrák várparancsnokkal gyűlt meg a baja. Ahogy írja naplójában, Hentzitől nem várt mást, mint afféle gazemberséget, hogy a hadászati értelemben teljesen kívülálló Pestet drasztikusan bombáztatja. De a derék magyar honvéd a nevezetes Pest városának polgáraitól teljesen másféle viselkedést várt el, mint amit átélt. Ahogy említettem, a katonák és a civilek közötti konfliktushelyzetek bizony az élet velejárói háborúban és békeidőben egyaránt. A civilek nem szeretik a katonákat, mert úgy érzik, azok sokszor hatalmaskodnak felettük, rabolnak-fosztogatnak, ott is, ahol nem kellene (vagyis saját hazájukban, saját nemzetük képviselőivel szemben), a katonák nem szeretik a civileket, mert úgy érzik, amíg ők vérüket áldozzák a közösségért, addig a védelmezett lakosság a legkisebb áldozatot sem hozza meg érettük. Vajda honvédnek azonban nem minden város polgáraival támadt problémája. Sőt, ahogy a sorait olvassuk, az ország több városának lakóit méltatja hősies magatartásuk miatt, azonban Pest polgáraiban nagyot csalódott. A lövetett városban való tartózkodásának eseményeire ekképp emlékszik vissza:

Than Mór: Buda várának felszabadítása után. A kép forrása: Wikipédia

De nem csak Pest polgárainak viselkedése keltett megdöbbenést katonáinkban. A már többször idézett Karsa Ferenc vélhetőleg szemtanúként élte meg Buda visszafoglalását. Ha – mint idáig többször – visszatekintünk az 1686-os ostromra, akkor eszünkbe juthat az a több szak-, és szépirodalmi műben szereplő, Buda e liberata! hagyományőr rendezvényeken többször eljátszott romantikus, de a valóságban is megtörtént jelenet, amikor a hetvenedik életévét töltő Abdurrahman pasa katonái élén, szablyával a kezében, a mai Hess András tér környékén, az ellenségei által is hősiesnek tartott módon esett el a csatában. De mi volt a helyzet 1849-ben, amikor a várat megszálló katonáknak Heinrich Hentzi osztrák császári tábornok parancsnokolt. Tudjuk, ő is meghalt az ostrom során. De hogyan történt mindez? Ha hinni lehet Karsa Ferencnek, akkor bizony Hentzi nemcsak Pest lövetésével váltott ki ellenszenvet, de halála nemhogy a magyar honvédek, de még saját katonái szemében sem váltotta ki azt a hősnek járó tiszteletet, amit Abdurrahman pasa kivívott magának.

Sterio Károly: Buda ostroma. A kép forrása: Wikipédia

Buda vára ezzel felszabadult és egészen a II. világháború végéig, Budapest 1944. december 25-től 1945. február 13-ig tartó kegyetlen ostromáig nem látott harcokat. Január 30. körül már csak a budai vár és térsége maradt az országot 1944 márciusától megszálló német és a velük szövetséges magyar katonák fennhatósága alatt. Az a tény, hogy a – szintén megszálló – szovjet és a velük szövetséges román csapatok a várat csak február 13-án – a várvédők kitörését, vagy egyes történészek véleménye szerint kitörési kísérletét követően – tudták elfoglalni, újból felvetik annak a hadászati paradoxonnak az átgondolását, miszerint a 16. század közepére már elavultnak titulált Buda vára többször is borította a papírformát.

Köszönjük Somogyi Győző festőművésznek a képei közlési engedélyét!

Felhasznált dokumentumok:

• Ezernyolczszáznegyvennyolcz: az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben. Egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, Budapest, Franklin, 1898.
• Görgey Artúr [et. al.]: A szabadságharc kilenc nagy csatája. Than Mór csataképei, Budapest, Magyar Helikon, 1978.
• Hamvai-Kovács Gábor: „Vitéz módra porkolábok Egörben / Dobó és Mecskei István az tisztben”. In: OSZK-blog, 2023. október 17.
• Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, Budapest, Unikornis (Jókai Mór munkái: gyűjteményes díszkiadás, szerk. Lukácsy Sándor), 1996.
• Katona Tamás (vál. és szerk.): Budavár bevételének emlékezete, 1849, Budapest, Európa, 1989.
• Nóvé Béla (vál. és szerk.): Kortárs krónika Pákozdtól Aradig, 1848/1849, 2.bővített, javított kiadás, Budapest, Krónika Nova, 2000.

Hamvai-Kovács Gábor
(Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)

A sorozat további részei: „Budát csupán gyalogsággal és taracktűzzel be lehet venni”. Első rész