Örökség lett a Svájcból ajándékba kapott Arany János-levél

2019. november 04. 13:14 - nemzetikonyvtar

A közelmúltban Arany János sógorának leszármazottjától, a Svájcban élő Fráter Györgytől egy rendkívül becses adomány, egy Arany János-levél érkezett a nemzeti könyvtárba. A levél a restaurálást követően bekerült a Kézirattár gyűjteményébe. Ebből az alkalomból kérdezzük a tár munkatársát, Rózsafalvi Zsuzsannát.

arany_level.jpg

A Svájcból hazatért Arany János-levél. Fotó: Karasz Lajos – Kézirattár

Arany János családja több közgyűjteménynek adományozott kéziratokat, de a legismertebbeket, például a Toldi-trilógiát és a Buda halála autográfjait a nemzeti könyvtárnak adta át. Milyen jellegű és hozzávetőleg mennyi, Aranytól származó egyéb kézirat, kötet található az Országos Széchényi Könyvtárban?

A legfontosabb kézirataink a már említettek, de őrizzük a költő számos más művének, levelének és hivatali munkához kötődő dokumentumainak egy-egy példányát. Közel húsz költemény található gyűjteményünkben, közöttük olyan fontosak, mint a Családi kör, a Hídavatás, a Vörös Rébék vagy A dalnok búja. Valamennyi mű gyűjteménybe kerülésének nagyon izgalmas története van. Többnyire a költő kortársainak gyűjteményével vásároltuk őket, de akadt olyan is, amely egy folyóirat lapjai között lappangott, és így akadtunk rá. A másik érdekes kéziratcsoport a hivatali iratoké. Arany a hatvanas évektől a Kisfaludy Társaság, majd a Magyar Tudományos Akadémia titoknoka, titkára volt, s hivatali idejében mindkét társulat ügyeit intézte. Így maradt fenn számos általa ellenjegyzett számla, könyvrendelés, a tagokkal való kapcsolattartás dokumentumai. Kézirattárunk valamivel több, mint 100 Arany által írt levelet őriz – köztük több Petőfi Sándorhoz címzettet is –, és a hozzá írott válaszokból is több tucat található gyűjteményünkben. Ezek zöme szórványként érkezett be hozzánk: vagy darabonként vásároltuk vagy hagyatékokkal érkeztek és dedikált köteteink is vannak.

Tovább
komment

„… hű krónikása lesz az ezredéves országos kiállításnak, lelkiismeretes följegyzője minden eseményének…”

2019. november 03. 08:03 - nemzetikonyvtar

123 éve jelent meg a millenniumi Kiállítási Ujság utolsó száma

A lap a honfoglalás 1000. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek legkiemelkedőbb eseményének, az 1896-os Millenniumi Ezredéves Országos Kiállításnak egyik sajtóorgánuma volt. Az Országos Széchényi Könyvtár által is őrzött újság a kiállítás megnyitása után egy hónappal, június 1-jétől a kiállítás bezárásáig, november 3-ig, 151 számban tájékoztatta olvasóit a városligeti kiállítás területén zajló programokról. A blogbejegyzésünk címéül választott idézet a Kiállítási Ujság célját fogalmazta meg az 1896. júniusi 1-én megjelent első számban. De mik voltak a kiállítási újságok?

A millenniumi kiállítás a hazai sajtóéletben nagy áttörést hozott, hiszen csak az esemény alkalmából 14 külön újság jelent meg. A kiállítások jó fejlődési lehetőséget jelentettek a sajtó számára, hiszen ezek alkalmából lapot/lapokat adtak ki, amelyek információkat közöltek mind a közreműködők, mind pedig a látogatóközönség számára. Az alkalmi lapok e csoportjának létrejötte nem jelentett újdonságot, hiszen már az első, 1851-es londoni világkiállítás, Magyarországon pedig az 1879-es székesfehérvári mezőgazdasági, és ipari kiállítás alkalmából is jelent már meg külön kiállítási lap. Az 1896-os kiállítás esetében a hangsúly a millenniumi kiadványok számán van, hiszen az 1885-ös országos kiállítás három újságja után hatalmas ugrást jelentett ez a 14 lap, mind műfajilag, mind pedig a kiállítás jelentőségét tekintve.

Mert mi is volt a feladata egy kiállítási újságnak? Az, hogy a minél szélesebb körű olvasótábort tájékoztassa az adott kiállítás előzményeiről, az eseményekről, programokról, valamint népszerűsítse a rendezvényt, hirdesse annak újszerűségét és erősítse az emberekben a nemzeti érzületet.

 

Tovább
komment

#tetrischallenge @Régi Nyomtatványok Tára

2019. október 31. 11:13 - nemzetikonyvtar

Miután rengeteg szakma kulisszatitkaiba bepillantást nyerhettünk a Tetrisz kihívásnak köszönhetően, Magyarország nemzeti könyvtárának, az Országos Széchényi Könyvtárnak régi és ritka könyvekkel foglalkozó részlegénél, a Régi Nyomtatványok Tárában úgy gondoltuk, hogy mi is fellibbentjük a leplet a könyvtárosok közel sem szürke hétköznapjairól. Sajnos a kihívásra berendezett terület - és szerencsére állományunk - mérete nem engedi, hogy minden kincsünket megmutassuk, mégis néhány érdekességet bemutatunk a gyűjteményünkből, feladatainkból.

0006_k.jpg

Varga Bernadett (irodalomtörténész), Sánta Sára (klasszika-filológus), Túri Klaudia (klasszika-filológus), Szebelédi Zsolt (klasszika-filológus), Bakonyi Zsuzsanna (történész), Szovák Márton (italianista), Tóvizi Ágnes (művészettörténész), Farkas Gábor Farkas (művelődéstörténész)

Tovább
komment

Tessék színt vallani

2019. október 28. 08:02 - nemzetikonyvtar

Kilencven éve hunyt el Osvát Ernő (1876‒1929)

1929. október 29-én arról számoltak be az újságok, hogy Osvát Ernő előző este, néhány perccel leánya halála után szíven lőtte magát és meghalt. A tragikus sorsú irodalomkritikust, írót a nagyközönség ma is elsősorban a XX. század meghatározó irodalmi folyóirata, a Nyugat szerkesztőjeként ismeri. E tisztségéhez kapcsolódva 2019 szeptemberében kétkötetes, igényes kiadású és rendkívül adatgazdag kiadvány jelent meg a Gondolat Kiadó és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiadásában, Nemeskéri Erika és Kosztolánczy Tibor irodalomtörténészek szerkesztésében, Tessék színt vallani – Osvát Ernő szerkesztői levelezése címmel. A közel 1700 oldalas, számos rövidebb, tematikus tanulmánnyal és különböző mutatókkal (például hazai és külföldi személyek és műveik, kávéházak, levélpapír- és borítékfejlécek jegyzékeivel) ellátott levelezésgyűjteményt október 11-én mutatták be a szerkesztők – Fráter Zoltán irodalomtörténész közreműködésével – az őszi Margó Irodalmi Fesztivál- és Könyvvásáron. Az évforduló és a kötet megjelenése kapcsán kérdeztem a két szerkesztőt, akikkel évek óta ismerjük egymást, ezért itt is megtartottuk a tegeződést.

A nagyközönségnek, Osvát Ernő nevét hallva, először minden bizonnyal a Nyugat jut eszébe, de az életéről, a személyiségéről valószínűleg jóval kevesebben és kevesebbet tudnak. Hogyan lehetne pár mondatban bemutatni a neves szerkesztőt és irodalmárt?

NE: Osvát Ernő – feltehetőleg családi ösztönzésre – először jogásznak tanult, majd a fővárosba kerülve tudatosan készült a kritikusi-szerkesztői pályára. A budapesti és a fontosabb vidéki lapokat olvasva kereste és számon tartotta az ígéretesnek látszó szerzőket, élete fő műve valóban a Nyugat folyóirat lett. Tekintélyes irodalmárként sem restellte, hogy a fiatal írókat személyesen felkeresse, és hogy „összes írásaikat” elkérje. Magánéletét kitöltötte ez a munka, ugyanakkor a családi élete megsínylette szenvedélyes terveit. Természetesen, mint minden szerkesztőnek, neki is megvoltak a maga elfogultságai, azonban ő a Nyugatot mindenekelőtt közintézménynek tekintette, és egyfajta morális vállalás jegyében megpróbálta kivonni az irodalompolitika befolyási övezetéből.

osvat_1.jpg

Osvát Ernő a Múzeumkertben. Török Sophie fényképe, 1923 – Kézirattár

Tovább
komment

Miniatűr rekorderek: Ötezer kötet, amely dióhéjban is elfér

2019. október 25. 19:00 - nemzetikonyvtar

A hónap műtárgya: Minikönyvek a nemzeti könyvtárból

Az Országos Széchényi Könyvtár a legnagyobb magyar közgyűjteményként ritkán látható és sokszor első látásra meglepő kincsek egész sorát őrzi. Ezekből válogatva mutatunk be minden hónapban egy-egy olyan ereklyét, kuriózumot, amelyeket eddig ritkán, vagy egyáltalán nem láthatott a magyar közönség.

Miért készültek minikönyvek? Ki, és miért akart tenyérnyi vagy ujjhegynyi könyvecskéket kiadni? Ki olvasta ezeket? A hónap műtárgya sorozat első alkalmából egy igazi „könyves Liliputba” utazunk és megmutatjuk az ország legkisebb rekordereit.
Az egyik legrégibb ismert mikrokönyv, az Exercice du chrétien 1737-ben jelent meg Párizsban, egy példánya pedig az Országos Széchényi Könyvtárban is megtalálható.

„Ha a fecsegő Pliniusnak hinni lehet, már Cicero is ismert egy olyan Illiast, amelyet parányi betűkkel és olyan kis lapokra írtak, hogy egyetlen dióhéjban el lehetett helyezni.” 

Exercice du chretien, Paris, Chez Carohge, 1737. – Törzsgyűjtemény

A legidősebb magyar nyelvű miniatűr könyvet Kolozsváron adták ki 1759-ben. Címe: Elein való megtérésnek gyümöltse. A kiadvány népszerűségét mutatja, hogy négy kiadását is őrizzük az intézményben.
A kis méretű könyvek előállításának célja a hordozhatóság volt, mivel az emberek már a középkorban is szerették magukkal vinni olvasmányukat. Az első nyomtatásban megjelent miniatűr könyvek nagy része még vallási témában íródott. A 18. század végén viszont már megjelentek az almanachok és naptárak miniatürizált változatai is. Ezek elsősorban hölgyek számára készültek, amelyre a könyvek belsejébe ragasztott tükör, illetve a díszes kötéstábla utal.

Tovább
komment
Címkék: minikönyvek

„Az irodalmi fikció hatékonyan ösztönzi a megismerést, alakítja az emlékezést”

2019. október 18. 09:03 - nemzetikonyvtar

Interjú Tüskés Gáborral, az MTA Irodalomtudományi Intézet XVIII. századi Osztályának vezetőjével, a Magyarország képe az európai fikciós irodalomban című kamarakiállításunk kurátorával

A Magyarország képe az európai fikciós irodalomban című tárlat segítségével időrendi sorrendben követhetjük nyomon a mitikus magyar őstörténet, a középkor, a török háborúk és a Habsburg-ellenes felkelések történéseit, alakjainak ábrázolását a 18. század végi és 19. századi történelem eseményeinek irodalmi feldolgozásain át a 20. századi Magyarország megjelenítéséig.

tuskes_gabor_1.jpgTüskés Gábor

A fikciós irodalomnak milyen lehetősége van a közvélemény formálására?

T. G.: A fikciós irodalom – kevésbé pontos, tágabb értelmű kifejezéssel: a szépirodalom – az, amit a nagyközönség műveltség iránt fogékony rétegei elsősorban szórakozásként olvasnak, amin elgondolkodnak, s ami alakítja felfogásukat önmagukról, embertársaikról és a világról. Ez a formáló hatás a művek mellett többféle csatornán keresztül érvényesül: az irodalomoktatástól kezdve a kritikán át a kiállításokig és a más műfajokban készített feldolgozásokig. A fikció és a tényszerű viszonya a művekben rendkívül változatos, az irodalmi fikcionalitásnak számos megjelenési formája és fokozata ismert, emellett létezik nem-irodalmi fikció és nem fikciós irodalom is. Az irodalmi fikció hatékonyan ösztönzi a megismerést, alakítja az emlékezést, és elősegíti a más országokról, népekről születő elképzelések formálódását.

Tovább
komment

A „gőzpók”

2019. október 09. 09:02 - nemzetikonyvtar

Justh Zsigmond (1863–1894) halálának százhuszonötödik évfordulója

1894. október 9-én a dél-franciaországi Cannes-ban meghalt egy alig 31 éves magyar fiatalember. Gyógyíthatatlan tüdőbaja miatt akkor már hosszú évek óta töltötte enyhe éghajlatú tájakon az őszi és téli hónapokat, a nyarakat pedig egyre inkább szeretett parasztgazdái és parasztszínészei között, szenttornyai birtokán. A felvidéki necpáli Justhokkal és női ágon a Marczibányi családdal is rokonságban álló Justh Zsigmond íróként és a társasági élet meghatározó alakjaként vált ismertté korában. Egyetlen, felnőttkort megért testvérétől, a politikus Justh Gyulától tizenhárom év korkülönbség választotta el.

De ki is volt Justh Zsigmond és milyennek látták őt a kortársai?

justh_berlini_kepe.jpg

Justh Zsigmond berlini fényképe – Kézirattár

„Szőke Krisztus-fej, szomorúan, de határozottan ránk tekintő kék szemek. Párizsi gavallér s cigány mellett búsuló vidéki magyar, szkeptikus és pozitivista, aki a nazarénus vallásért lelkesedik, előkelő régi nemes család ivadéka, aki nem lesz se főispán, se versenyistálló-tulajdonos, hanem író, a külföldi és magyar arisztokrata körök szívesen látott vendége s parasztjainak barátja, de a szó igazi értelmében; műveltsége európai, szíve fanatikusan magyar, élete felét külföldön tölti, de minden gondolata, törekvése, becsvágya haza vonja. Íme a korán elköltözött lelkes, tehetséges Justh Zsigmond arcképe.”

Szinnyei Ferenc, Justh Zsigmond, Budapesti Szemle, 1918, 173. kötet, 495. sz., 372. – Törzsgyűjtemény

Tovább
komment

Az aradi vértanúk emléknapja – nemzeti gyásznap

2019. október 06. 09:02 - nemzetikonyvtar

170 évvel ezelőtt végezték ki az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost

1849. október 6-án az orosz segítséggel levert szabadságharcot követő császári megtorlás során Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost (szül. 1807), az első magyar miniszterelnököt. Ugyanezen a napon a szabadságharc tizenkét tábornoka és egy főtisztje szenvedett vértanúhalált Aradon. Dessewffy Arisztid tábornokot (szül. 1802), Kiss Ernő (szül. 1799) altábornagyot, Schweidel József tábornokot (szül. 1796) és Lázár Vilmos ezredest (szül. 1815) golyó általi halálra ítélték, Aulich Lajos (szül. 1793), Damjanich János (szül. 1804), Knezić Károly (szül. 1808), Láhner György (szül. 1795), Leiningen-Westerburg Károly (szül. 1819), Nagysándor József (szül. 1804), Poeltenberg Ernő (szül. 1808?), Török Ignác (szül. 1795) és Vécsey Károly (szül. 1807) tábornokokat pedig felakasztották.
Az aradi vértanúk sorában megemlékezünk a tizennegyedikként emlegetett és a börtönben megtébolyodott, majd elmebetegként meghalt Lenkey János tábornokról (1807–1850), valamint az 1849. augusztus 22-én felakasztott Ormai Norbert (szül. 1813) és az 1849. október 25-én agyonlőtt Kazinczy Lajos (szül. 1820) ezredesekről is.

thorma_janos_aradi_vertanuk.jpg

Thorma János Aradi vértanúk. Október hatodika című festménye a Magyar Elektronikus Könyvtár Száz szép kép című összeállításában

Az 1849–1850-ben lefolyt véres megtorlásnak legalább 128 hazafi esett áldozatul – köztük Csány László, a Szemere-kormány közlekedési minisztere (szül. 1787) és Jeszenák János báró kormánybiztos (szül. 1800), akiket október 10-én, valamint a Függetlenségi Nyilatkozat aláírói – Perényi Zsigmond báró, a felsőház elnöke (szül. 1783) és Szacsvay Imre (szül. 1818), a képviselőház jegyzője, akiket pedig október 24-én Pesten végeztek ki. Több százan kerültek börtönbe, több ezren álltak hosszabb-rövidebb ideig vizsgálat alatt, több tízezer volt honvédet soroztak be büntetésként a császári-királyi hadseregbe. Gyakorlatilag nem volt olyan magyar család, amelynek valamelyik tagját ne érintette volna a megtorlás. Számosan kényszerültek hosszú évekre belső vagy külső emigrációba. A külföldre menekültek közül többeket szintén halálra ítélték, az ítéleteket szimbolikusan végre is hajtották – az elítéltek távollétében neveiket szegezték az akasztófára.

Tovább
komment

„Ez a férfi kötelességtudat és jámborság tekintetében mindig példaként élt a Jézus Társaságban.” (Rumer Gergely elogiuma)

2019. szeptember 29. 09:05 - nemzetikonyvtar

392 évvel ezelőtt, 1627. szeptember 29-én Brünnben hunyt el az önálló cseh jezsuita provincia „hungarus” származású első tartományfőnöke

rmk_iii_7528.JPG

Rumer Gergely Mária főhercegnő temetésén mondott beszédének nyomtatott változata – Régi Nyomtatványok Tára

Gyászmiséjén Franz von Dietrichstein püspök, és az éppen Brünnben tartózkodó II. Ferdinánd császár is megrendülten búcsúztatta. Rumer Gergely ma már kevéssé ismert, pedig korának kiemelkedő egyházi személyisége volt. A Nagyszombat melletti Báhony (Báhoň) faluban született, jómódú parasztcsalád gyermekeként. A brünni noviciátus anyakönyvei szerint magyar és szlovák nyelven egyaránt kitűnően beszélt. 1592-ben lépett a Jézus Társaságba, és 1609-ben szentelték pappá. Ezt követően a gráci egyetemen tanított szentírástant. Kiváló héber nyelvismerete lehetővé tette, hogy részt vegyen bibliafordításokban. Martino Del Rio spanyol jezsuita részére elkészítette az Énekek Éneke újabb latin fordítását héber eredetiről, és Káldi György magyar bibliafordításának is egyik lektora volt. Grácban kötött szoros barátságot az akkori stájer főherceggel, a későbbi II. Ferdinánd császárral, és édesanyjával, Mária főhercegnővel, akinek temetésén Wilhelm Lamormaini és Pedro Ximenez jezsuitákkal együtt ő is gyászbeszédet mondott. 1613-ban Grácból Olmützbe ment, ahol 1618-ig az egyetem rektora volt.

Tovább
komment

„…ritka alapos tudományos képzettségénél talán csak szeretetreméltósága nagyobb.”

2019. szeptember 19. 09:00 - nemzetikonyvtar

135 éve született dr. Maucha Rezső

A címben idézett mondat, amely a Halászat című folyóirat 1941. augusztus 15-ei számában megjelent méltatásban szerepel, csak egy a számos hasonló közül, amelyeket a Kossuth-díjas kémikus, hidrobiológus, limnológus és a Magyar Tudományos Akadémia tagjának emberi és szakmai érdemeit együttesen méltató írásokban olvashatunk. De ki is volt Ő?

maucha-kep_10.jpg

Dr. Maucha Rezső hetven éves, 1954. (Fotó: Magyar Fotó – Langer Klári)

Dr. Maucha Rezső 1884. szeptember 19-én született Budapesten, a Vízivárosban. Édesapja, Maucha József, Ausztriából áttelepült erdész-vadászmester végzettségű ember volt, aki szabadidejében szívesen foglalkozott növény- és rovargyűjtemények készítésével. Fia örökölte a természettudományok iránti érdeklődését, s ez hamar egyértelművé tette, hogy az 1903-ban, a budai Királyi Katolikus Egyetemi Főgimnáziumban letett érettségi vizsga után, egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudomány Egyetem természetrajz-kémia szakán folytatja. Tanárai a századelő hazai tudományos életének fontos személyiségei voltak: báró Eötvös Loránd, Than Károly, Schafarzik Ferenc, Winkler Lajos. 1909-ben szerezte meg egyetemi doktorátusát „Tanulmány az oldáshőről” címmel megírt disszertációjával. A dolgozat a szerves és szervetlen vegyületek oldáshőjéhez szolgált új információkkal.

Tovább
komment