„Szendrey Júlia valójában nem volt különc”

2018. november 19. 14:46 - nemzetikonyvtar

Az idén nemcsak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulóját ünnepeljük, hanem az abban tevékenyen részt vállaló Szendrey Júlia születésének 190. és halálának 150. évfordulóját is.

A 2018. november 20-án nyíló, az Országos Széchényi Könyvtár gazdag anyagára épülő kiállítás – kiegészülve a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéhez tartozó relikviákkal – Szendrey Júlia irodalmi és magánéleti szerepvállalását hivatott bemutatni. A tárlat Szendrey Júlia levelei, naplótöredékei, versei és Andersen-fordításai mellett korabeli hírlapok és mellékleteik segítségével bepillantást enged a korszak viselet- és társadalomtörténetébe is.

Patonai Anikó Ágnessel és Szűts-Novák Ritával, a kiállítás két kurátorával a megnyitó előtti napon beszélgettünk.

A kokárdát Szendrey Júliának köszönhetjük, aki lemásolta a párizsi trikolórt?

Szatmári Judit Anna viselettörténész szerint az ilyen formájú díszítés, amit régen rozettának hívtak, már a barokk korban is használatos volt. A trikolor színvilág pedig már a francia forradalom idejéből származik. Arra vonatkozólag, hogy ezt a kettőt Magyarországon Szendrey Júlia alkalmazta volna együtt először, nincsen hiteles forrásunk, így tekinthetjük március 15-tel kapcsolatos városi legendának.

Hogy tudott George Sandot olvasni Júlia? Abban az időben, hogy jutott hozzá a művekhez?

Júlia taníttatását az édesapja komolyan vette, a neves Lejtei Lilla leánynevelő iskolájába járt Pesten. Júlia már fiatalkorában beszélt idegen nyelveket, franciául és németül is biztosan jól tudott. A lányok ekkoriban is hozzáférhettek újságokhoz és könyvekhez eredeti nyelven, illetve fordításai is voltak már. A kiállításon például helyet kap egy 1843-as kiadású Sand kötet is.

img_3877.jpgPatonai Anikó Ágnes

Különcnek mondják Júliát. Mi volt a legfontosabb, amiben eltért az akkori nőképtől?

Júlia valójában nem volt különc. Időnként szeretett extrém ruhákat felvenni, de ezzel az első férje, Petőfi Sándor is így volt. A nőktől azt várták el akkoriban, hogy kizárólag családanyai szerepet töltsenek be. Szendrey Júlia ezt maradéktalanul teljesítette, még író- és költőinői pályafutását is a nőknek előírt keretek szabták meg. Érdekes olvasni húgával, Szendrey Máriával, későbbi Gyulai Pálnéval folytatott levelezését, akivel nagyon szoros kapcsolatban álltak, annak 1866-os haláláig. A kortörténeti dokumentum bemutatja az akkori nőképeket is. Hamarosan megjelennek összes versei Gyimesi Emese gondozásában.

Furcsa, hogy, miután eltűnt Petőfi, és Júlia elkezdte őt keresni, egyszer csak egy nap alatt hozzáment a történész Horvát Árpádhoz.

Tavasszal kétségbeesett naplóbejegyzésekben számolt be a reménytelen keresésről, de nyárra már reálisan látta annak esélyét, hogy örökre elvesztette férjét. Abban az időben egy özvegy asszonynak nem volt más esélye az egzisztenciális fennmaradásra, csak ha visszavonul szüleihez, vagy újra férjhez megy. Különösen így volt ez egy forradalmár özvegyének esetében, hiszen Júliát még rendőri zaklatások is érték. 

Ady,  Arany és több neves író, költő is véleményezte Júliát, ennyire fontos volt a személye?

Petőfi feleségeként ikonikus személy volt, és a későbbi gondolkodók is feljogosítva érezték magukat arra, hogy véleményt formáljanak róla.

img_3869.jpgSzűts-Novák Rita

Hogy kezdett el fordítani Júlia? Andersen meséinek fordításai jól sikerültek?

Amellett, hogy iskolai elvárás is volt idegen nyelvekről fordítani, törekedtek minél színvonalasabb, eredeti magyar nyelvű szövegek létrehozására törekedtek amihez pedig mintaként szolgálhatott a példaképnek tekintett európai irodalom.

Öt gyermeket szült, egyet Petőfitől, róla tudjuk, hogy fiatalon meghalt, mi történt a többi gyermekkel?

Az öt gyermek közül az egyik, Horvát Viola  pár napos korában meghalt. Attila, Árpád és Zoltán fiatal felnőtt korukban vesztették életüket. Ilona idős kort élt meg, leszármazottai a mai napig élnek, róluk szól Buza Péter Bagolyröpte Pest felett című kötete.

img_3883.jpg

Júlia naplóját olvasva, melyik rész volt a lefurcsább számotokra?

Júliának voltak naplói élete különböző időszakaiból. Van, amit kiadásra írt, de olyan is van, amit nem szeretett volna nyilvánosságra hozni. A szövegek legutóbbi kiadását Ajkay Alinka és Szentes Éva szerkesztették.

 

Ezerszer Júlia, arcok és kérdőjelek - megnyitó

komment

Kétszázkilencvenegyezer magyar weboldalra küldte rá az aratógépet a nemzeti könyvtár

2018. november 16. 11:37 - nemzetikonyvtar

Törvény jön a webarchiválásról? Több százezer weboldalt mentett már le egy csapat a nemzeti könyvtárban! Webhistográfia mint önálló segédtudomány? Lesz magyar webarchívum, kutatható lesz digitális kultúránk! Te is bekapcsolódhatsz az értékmentő munkába!

2018. november 15-én második alkalommal tartottunk workshop-szerű szakmai napot 404 Not Found – Ki őrzi meg az internetet? címmel, ami a webes és egyéb internetes tartalmak archiválásával kapcsolatos közgyűjteményi feladatokkal foglalkozott.

A rendezvényen áttekintést adtunk az OKR program keretében zajló webarchiválási pilot projekt tapasztalatairól, eredményeiről és jövőbeni terveinkről.

img_3854.jpg

Drótos László, az OSZK webarchiválási projektjének témafelelőse beszámolt arról, hogy szelektív módszerrel eddig mintegy hatezer magyar webhelyet mentettek le, ezek között vannak a múzeumok, könyvtárak, galériák, egyetemek és kutatóintézetek oldalai is.

A munka többféle irányban folyik: létre kell hozni a webarchívum informatikai hátterét, és meg kell tanulni az archiváláshoz használható szoftverek működését. Ki kell dolgozni a válogatási elveket, majd a lementett anyag feldolgozásának, ellenőrzésének és szolgáltatásának módját, továbbá jogilag is szabályozni kell az egész folyamatot.

A projekt keretében a  webarchiválás másik módszereként megpróbálják félévente egyszer a egész webtéren szelektálás nélkül is lementeni a magyar webcímeket. 1995 óta hétszázharmincnégyezer nevet jegyeztek be a .hu országdomén alá, ezek közül szeptemberben kétszázkilencvenegyezerről töltöttek le weboldalakat az "aratógépnek" nevezett szoftverrel. Ez az anyag tömörítve jelenleg 5 terabájtnyi helyet foglal el. Egy domainen lehet, hogy egy webhely van, lehet, hogy egy sem, mert pl. csak levelezésre használják. Az is előfordul, hogy több tíz, vagy több tízezer webhely van rajta aldomain címekkel. 

A nemzeti könyvtár weboldala egy cím a hétszázharmincnégyezerből. De a Magyar Elektronikus Könyvtár,  vagy a digitális corvinákat bemutató oldalunk már aldomain címek, amelyek nincsenek országosan nyilvántartva. Viszont mi mentjük ezeket az oldalakat is.

"A magyar webarchívum célja a magyar webtartalom, ennek is nyilvános, illetve korlátozottan nyilvános részének összegyűjtése. Ezen belül is kiemelten a kulturális, tudományos, oktatási, közéleti jellegű dokumentumok és egyéb információs tartalmak képezik gyűjtőkörünk fő részét" - jelentette ki Drótos László. Forrás: MTI.

404_banner_2018.jpg

Moldován István, az OSZK E-könyvtári Szolgáltatások Osztályának vezetője a webarchívum üzemszerű működésének terveiről beszélt. Az ehhez szükséges hardvert várhatóan 2019 nyarán helyezik üzembe, a szoftvereket pedig összekötik a szintén fejlesztés alatt levő Országos Könyvtári Platformmal.

Dr. Halász Annamária, az OSZK jogásza a webarchiválás jogi keretének biztosításával kapcsolatos eddigi munkálatokat foglalta össze és elmondta azt is, hogy egy – előkészítés alatt álló – önálló törvény fogja szabályozni nálunk ezt a tevékenységet, ami világviszonylatban ritkaságnak számít.

Kokas Károly, a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárának főigazgató-helyettese előadást tartott arról, hogy a webhistoriográfia, vagyis az archivált webtartalmak kutatása ugyanolyan önálló segédtudománnyá fog válni, mint amilyen az oklevéltan vagy a címertan.

Végezetül Parti Ádám, az Országgyűlési Könyvtár csoportvezetője az állami és kormányzati online tartalmak megőrzésének külföldi gyakorlatát mutatta be, és külön kiemelte, hogy az ausztrál PANDORA archívumban a weboldalak mellett, a kormánytagok nyilvános Twitter üzeneteit, és a helyi önkormányzatok üléseiről interneten sugárzott videókat is gyűjtik.

A rendezvény egy kerekasztallal zárult, melyen a könyvtárosok mellett múzeumi és levéltári szakemberek beszélgettek egymással és a közönséggel a digitálisan születő tartalmak megőrzésének fontosságáról és lehetőségeiről.

Az előadások prezentációja hamarosan elérhető lesz a projekt oldalán.

Az OSZK-ban az internetes források hosszú távú megőrzését célzó kísérlet informatikai hátterét a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség biztosítja. 

img_3851.jpg

Az értékmentő munkába már most bárki bekapcsolódhat úgy, hogy ezen az űrlapon keresztül javasol kevésbé ismert, de megőrzésre érdemes fontos magyar webhelyeket. Köszönjük a segítséget!

Drótos László

komment

A felbomlás évei 1908-1928. Avantgárdok Közép-Európában

2018. november 13. 15:01 - nemzetikonyvtar

Ismét rangos kiállításon szerepelnek az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtárának kincsei, ezúttal Csehországban. Bortnyik Sándor hat plakátja utazott 2018 szeptemberében a morvaországi Olomoucba (Olmütz). Itt rendezte meg a városi művészeti múzeum A felbomlás évei című kiállítását, melynek alcíme - Szorongás és élvezet között: az új közép-európai polgár születése 1908-1928. A tárlat főszervezője az Olomouci Művészeti Múzeum, közreműködői a Krakkói Nemzetközi Kulturális Központ, a Pozsonyi Városi Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum.

20181002_9099.jpg

A könyvtárunktól kölcsönzött, Bortnyik Sándor által készített Modiano cigarettapapír-reklámok.

A 2019. január 27-ig látható kiállítás az I. világháború végére, az egységes Közép-Európa fölbomlását megelőző, illetve követő tíz-tíz évre összpontosít, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése során a Magyarország számára rendkívül tragikus trianoni döntés is bekövetkezett. A munka során azokat a feltételeket és sajátosságokat vizsgálják, amelyek a modern művészet megszületéséhez vezettek az egykori monarchiában majd az utódállamokban.

A felbomlás és az új államok kialakulása jelentős hatást gyakorolt az itt élő emberek életére. Ez a változás a képzőművészet területén is érződött: befolyásolta a művészek kommunikációját, érintette személyes és politikai magatartásukat, szerepet játszott témáik megváltozásában és az új formai megközelítések kialakulásában. A kiállítás foglalkozik az egykorú berlini művészeti élettel, ahol számos művésznek nyílt lehetősége publikálni és kiállítani, például Bortnyik Sándornak is; 1922-ben a Sturm Galériában. A kitekintés Párizsra is kiterjed, ami továbbra is a „fény városa” volt a művészek számára, ahol sokuk élt hosszabb ideig és szerzett fontos, inspiráló művészi élményeket. A művészek személyes ismeretségei kapcsolati hálót alkottak az Osztrák–Magyar Monarchián belül éppúgy, mint később Csehszlovákiában, Magyarországon, Ausztriában, Lengyelországban és Jugoszláviában. Így vált lehetővé a kommunikáció a modern művészet olyan központjai között, mint Bécs, Budapest, Prága, Krakkó, Kassa, Ljubljana, Lvov, Bukarest vagy Újvidék. Az együttműködés vándorkiállítások, különböző folyóiratok, a kiterjedt kölcsönös levelezés, a művészek utazásai, olykor pedig emigrációjuk révén valósult meg.

20181002_9111.jpg

Három Bortnyik-plakát a kiállításon

A kiállítás középpontjában az emberi egyéniség megváltozásának kérdése áll, amelyet mélyen befolyásolt az I. világháború. A modern és avantgarde képzőművészeti mozgalmak kialakulását Közép-Európában számos festmény, kollázs, plakát, szobor és más műfajú alkotás mutatja be. A kiállítás 12 tematikai egységből épül fel, amelynek „Vizuális beszéd” című részében láthatók például Bortnyik Sándor Modiano cigarettapapír-reklámjai mint a nyomdai tipográfiának a képi ábrázolásban megnövekedett szerepét bemutatni hivatott művek. Bortnyik Sándornak nemcsak plakátjai, hanem – számos kiváló magyar festő, többek között Moholy Nagy László, Kassák Lajos, Kmetty János, Dénes Valéria műve mellett – festménye is szerepel a kiállításon.

A felbomlás évei című kiállítást a Cseh Köztársaságon kívül Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon is megrendezik 2019-ben és 2020-ban. A programhoz csatlakozni fog egy nagyszabású négynyelvű monográfia, amelyet az 1908 és 1928 közötti időszakkal foglalkozó közép-európai művészettörténészek nemzetközi csoportja készít.

Tasnády Attila

komment

Cserépfalvi Imre az Audiovizuális Örökség Világnapján

2018. október 27. 07:31 - nemzetikonyvtar

Az Audiovizuális Örökség Világnapja, október 27-e az UNESCO és az Audiovizuális Archívumok Egyesületének Koordinációs Tanácsa (CCAAA) kezdeményezésére jött létre 2007-ben. Célja, hogy felhívja a közvélemény és a döntéshozók figyelmét az audiovizuális örökség sérülékenységére és megőrzésének fontosságára.

A több mint 120 éves mozgókép a XX. század első felétől kezdve az események megörökítésének és a múlt felidézésének, dokumentálásának egyaránt az eszköze lett. A múlt század második felében pedig már mindennapossá vált a mozgókép használata, és joggal merült fel a gondolat, hogy a szemtanúk emlékeit ne csak írásban vagy hangban, de filmen is megőrizzék a jövő kutatói számára. A Történeti Interjúk Tára, az OSZK audiovizuális gyűjteménye. Munkatársainak egyik alapfeladata a történeti értékű mozgóképes életútinterjúk, az úgynevezett oral-history interjúk készítése, gyűjtése és őrzése.

Egyik korai, gyűjtött, még 16 mm-es filmtekercsre forgatott interjúnk – mellyel Bokor Péter dokumentumfilmes nem csupán a napi műsorkészítési igényt próbálta kielégíteni, hanem hosszabban megőrizni az interjúalany történeteit, gondolatait, életéről, történelemről, a XX századról –, Cserépfalvi Imre magyar könyvkiadóval készült 1981-ben.

A most közreadott/bemutatott részletben Kovács Imre íróval, politikussal való találkozását meséli el Cserépfalvi Imre.

 

komment

Hungarica, nem hungarica: dilemmáink a Mikes Kelemen Programmal beérkezett dokumentumok kapcsán

2018. október 24. 15:36 - nemzetikonyvtar

A Mikes Kelemen Program elmúlt 4 éve során dobozok ezreit bontottuk már ki. Kicsit mintha minden nap karácsony lenne raktárunkban, a legtöbb esetben ugyanis meglepetés, hogy mit találunk. Túlnyomó többségben könyveket és periodikumokat, kisebb mennyiségben zenei, hangzó anyagokat, VHS kazettákat, kéziratokat, aprónyomtatványokat, fotókat küldenek haza az adományozók; de akadnak meglepő tárgyak is, mint például táncversenyen nyert kupák, „Vote for Nixon” feliratú kitűző, szemüveg, dollárok, pengők vagy akár egy méretes csikóbőrös kulacs.

A Mikes Kelemen Program, amelynek – a Diaszpóra Tanács III. ülésének Zárónyilatkozatában megfogalmazottak szerint – az a célja, hogy „a diaszpóra tárgyi örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsuk és gondoskodjunk későbbi méltó felhasználásáról”, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében 2014. január 1-jén kezdte meg munkáját.

Mikor egy dobozt kinyitunk, az első lépés a benne lévő anyag dokumentumtípus szerinti szétválogatása. A feldolgozás során az egyes típusokba tartozó dokumentumok külön-külön utat járnak be, amely végén vagy a nemzeti könyvtár állományát fogják gazdagítani, vagy felkerülnek a honlapunkon lévő, hetente megújuló válogatólistákra, hogy a hazai és a határon túli közgyűjteményeket gyarapíthassák.

A feldolgozandó anyag nagy többsége könyv. A könyveket két csoportba soroljuk, mivel az ún. hungarica-könyvekre és a nem hungarica-könyvekre külön eljárási rend vonatkozik, illetve a honlapunkon a partnerintézményeink számára is e szempont szerint bontva kínáljuk fel a könyveket. Ennek az a gyakorlati magyarázata, hogy az OSZK gyűjtőköre a hungarikumokra terjed ki elsődlegesen, ennélfogva ezekről az online katalógusunk részletes leírást ad, a nem-hungarikumokról azonban csak más forrásokból tudunk adatokat szolgáltatni.

De mik ezek a hungarikumok? Magyarország mindenkori területén előállított, illetve az ország határain kívül megjelent, de nyelvében, közreműködője szerint vagy tartalmában hazai vonatkozású minden dokumentum hungarikum. Magyarán minden könyv, ami kicsit is magyar, az az OSZK gyűjtőkörébe tartozik, s megőrzik azokat.

hungarica_nem_hungarica_1.jpg

Adott például egy 1965-ös kiadású New Yorkban megjelent könyv, George Orwell nagy hatású műve, az Animal Farm, ami első látásra semmiféle hungarica-tartalmat nem ígér. Angol nyelv, angol szerző, amerikai kiadás, és tartalmában sem magyar. Ez a kiadás a MOKKA nyilvántartása szerint Magyarországon egy könyvtárban sincs meg. Ugyan világirodalmi jelentősége miatt található amerikai megjelenésű Animal Farm a nemzeti könyvtár állományában (az 1946-os első kiadás), de tekintve, hogy nem hungarikum, nem gyűjtjük minden egyes kiadását. Így tehát hiába nincs meg nekünk, nevezett példányunk kiajánlásra kerülne a nem-hungarica listákon, hogy egy olyan könyvtárba kerüljön, ahol a gyűjtőkörbe tartozik. Igen ám, de alaposabb vizsgálat során észrevesszük , hogy a benne lévő nagyszerű illusztrációkat egy bizonyos John Halas készítette, így könyvünkről máris kiderül, hogy bizony hungaricum.

A világhírű grafikus és rajzfilmrendező John Halas, azaz Halász János, alapítója volt az első magyar animációs stúdiónak, a Coloritonnak 1932-ben, de a magyar mellett a brit rajzfilmipar úttörőjének is számított. A háború miatt Londonba költözött, ahol feleségével, Joy Batchelorral közös filmstúdiójukban számtalan reklámfilm, ismeretterjesztő és propagandafilm mellett rajzfilmeket is készítettek. A stúdió legnagyobb sikere az 1954-ben bemutatott, BAFTA-díjra jelölt animációs film, az Állatfarm volt az első egész estés film a kontinensen. Ez külön kuriozitást is ad a Halas által illusztrált könyvnek. Gyakorlati munkássága mellett animációs és filmes szakkönyvek írásával is nagyban hozzájárult a filmművészet fejlődéséhez. A nemzeti könyvtárban 14 szakkönyve található meg, és ezek mellett most már az első könyvillusztrációja is hozzáférhető, hiszen a fent említett könyvet természetesen állományunkba vettük, a szakma kutatói számára értékes forrást, az irodalom kedvelői számára élvezetes olvasmányt kínálva.

A könyv adatai online katalógusunkban. 

 

komment

Egy másik Voynich-kézirat – corvinakiállítás

2018. október 16. 20:37 - nemzetikonyvtar

Wilfrid Michael Voynich, a Szibériát megjárt lengyel–litván nemes, majd szökését követően Londonban és New Yorkban antikváriumot nyitó könyvkereskedő jó száz éve jutott hozzá ahhoz a 15. századi kézirathoz, amiről a mainstream médiában újra és újra felröppen a hír, hogy most végre tényleg a megfejtésének küszöbén állunk. A kódexet ugyanis, ami számos növényi, asztrológiai ábrája alapján valamilyen fűvészkönyvnek tűnik, és a „világ legtitkosabb kézirata” címmel dicsekedhet, máig megfejtetlen nyelven írták.

Hírére mi sem jellemzőbb, mint hogy Umberto Eco, A rózsa neve szerzője, amikor előadást tartott a Yale Egyetemen, amelynek roppant gazdag könyvtárában a Voynich-kéziratot őrzik, semmi mást, csak ezt a kódexet kívánta látni.

Ezzel szemben kevesen, szinte senki nem tudja, hogy a Széchényi Könyvtár ugyancsak őriz egy Voynich-kéziratot. Mégpedig nem akármilyen kötetről, egy corvináról van szó!

Minden mást elmondunk november 6-tól látogatható corvinakiállításunkon – de addig is, részletek a kéziratból.

A CORVINA KÖNYVTÁR budai műhelye 

A nemzeti könyvtár november 6-tól látogatható nagyszabású corvinakiállítása egy eddig rejtett, kevésbé hangsúlyozott oldalát kívánja feltárni annak a gyűjteménynek, amely Hunyadi Mátyás udvari reprezentációjának egyik legkülönlegesebb része volt. 

Eddig kevés szó esett arról, hogy a pompás itáliai kódexek megrendelése mellett a királyi udvarban is készültek hasonlóan értékes, díszes kéziratok. A kiállítás célja, hogy feltárja és bemutassa azt a szisztematikus és nagyszabású vállalkozást, amely a budai udvarban szolgálta az uralkodói bibliotéka formálódását. 

Hogy a királyi könyvesházból egységes megjelenésű reneszánsz díszkönyvtár lett, az a budai könyvfestők, könyvkötők, másolók és a könyvtárat megálmodó humanisták együttes munkájának köszönhető. Az elkészült művek szétszóródtak a világban, de legalább nem pusztultak el. 

Számos különleges darab fog hazalátogatni a kiállításra, köztük a nemrégiben felfedezett, legújabb corvina is.

A kiállítás 2019. február 9-ig látogatható, keddtől szombatig 9 és 18 óra között.

 

A Corvina Könyvtár budai műhelye

2018. november 6. és 2019. február 9. között lesz látható az Országos Széchényi Könyvtár: A CORVINA KÖNYVTÁR budai műhelye című kiállítása.

komment

Visszakerül Erdélybe a restaurált Székely-krónika

2018. október 03. 13:09 - nemzetikonyvtar

Az 1559-ben kiadott, több példányban fennmaradt, a háborút is megjárt könyvet Tüske László, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója október 3-án adta át Vargha Mihálynak, a Székely Nemzeti Múzeum főigazgatójának. A Székely-krónika visszakerül Erdélybe

Országos Széchényi Könyvtár

Farkas Gábor Farkas Visszakerül Erdélybe a Székely-krónika A könyvritkaságot Tüske László, az Országos Széchényi főigazgatója adja át Vargha Mihálynak, a Székely Nemzeti Múzeum főigazgatójának,...

Hosszú ideig a Régi Nyomtatványok Tára egyik páncélszekrényében őriztük a most visszaadott kötetet, amely Székely István krónikája a világ jeles dolgairól (Krakkó, 1559). Valamikor az 1940-es évek végén kerülhetett az Országos Széchényi Könyvtárba, sajnos nem tudjuk, hogy pontosan mikor. Ebben az is közrejátszhatott, hogy a könyvtárosok féltették a kincset, nehogy vissza kelljen szolgáltatni Romániának, mert esélye volt annak, hogy a példány örökre eltűnik és nem kerül vissza a Székely Nemzeti Múzeumba.

Képeink a mai eseményről:

Ilyen állapotban volt a Székely-krónika:: 

A példány igen rossz állapotban volt a tűzvész következtében. Ám az OSZK restauráló műhelyében – Benke Éva munkája nyomán – megszépült a könyv, bibliofil tokot kapott és restauráltuk a zalaegerszegi vasutas feljegyzését is. 
Ilyen lett a restarurálás után:

Érdi Marianne, az OSZK Restauráló és Kötészeti Osztály vezetője a kötet restaurálásáról:

„A sáros, kormos, erősen meggyűrődött, sérült, hiányos lapokkal rendelkező könyvet Benke Éva restaurálta. A könyvtest lapokra szedésével kezdődött a munka, majd a száraz és nedves tisztítási folyamatok után a hiányok kiegészítésére került sor. A sérült könyvkötés nem a krónika keletkezési korához illő eredeti kötés volt, ezért a lapok restaurálása után az eredeti fűzésnyomok alapján három kenderzsineg bordára fűzte fel az íveket, majd egészbőrbe kötötte a könyvtestet Éva. Készített egy védő dobozt is, amibe a könyvön kívül elhelyezésre került a robbanásban megsérült kötés és a könyv megtalálásáról szóló restaurált kísérő levél. A mellékelt fotókon nyomon követhető a restaurátor gondos munkája, amit ezúton is megköszönök. 

Farkas Gábor Farkas, az Országos Széchényi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tárának vezetője az október 3-i átadón felidézte, hogy amikor Kis Böndi János vasutas a romok eltakarítása közben rábukkant a könyvre és odaajándékozta az OSZK-nak, a régi nyomtatványok tárának akkori vezetője jól tudta, mekkora értékről van szó, ezért elrejtette, nehogy a történelmi körülmények miatt örökre eltűnjön, megsemmisüljön. Hosszú ideig az OSZK egyik páncélszekrényében lapult a kötet, amelynek létezése a könyvtár munkatársai között “fülbesúgásos módon” hagyományozódott tovább.
Az 1559-ben Krakkóban kiadott könyvritkaság tudományos értékei közül kiemelte: az első magyar nyelvű krónikáról van szó, másrészt ez a könyv volt egykoron a Csereyné-kódex őrző kötete, évszázadokon keresztül megőrizve az első magyar nyelvű kéziratos énekeskönyvünket, verseskötetünket. “Valóságos kincs, ami visszakerülhet most a helyére” – hangsúlyozta az OSZK munkatársa. Forrás: MTI

A Corvina Könyvtár budai műhelye / tudomány, mesterség, művészet

komment

„Ha valami a képzeletben létezik, az már része a valóságnak”

2018. szeptember 22. 08:26 - nemzetikonyvtar

Bodor Ádám több művét, többek között A borbély és a Plusz-minusz egy nap című alkotását is megfilmesítették. A Sinistra körzetet viszont nem szeretné mozivásznon látni az író. A Kossuth-díjas művész az Országos Széchényi Könyvtár KönyvTÁRlat című irodalmi-kultúrtörténeti programsorozatának szeptemberi 27-i vendége lesz.

Szilágyi Magdolna beszélgetett az íróval.

Gothár Péter vitte filmre A részleg című elbeszélését, amely 1995-ben megnyerte a Magyar Filmszemle nagydíját. Egy korábbi interjúban viszont úgy nyilatkozott, nehezen viseli a sikert. Van ennek valami oka?

Bizonyára van, és az az alkatomban rejlik. Nem okoz különösebb örömöt, ha ünnepelnek, főleg ha ez nyilvánosan történik. De az említett esetben ez nem is történt meg. A filmet Gothár Péter rendezte, így teljes mértékben őt illeti a siker is. Nem is emlékszem, mozdult-e akkor körülöttem valami. Nem hiszem. Nem tekintettem magam a film társszerzőjének, a rendező sem tartott igényt számottevő együttműködésre. De ez nem is elvárható, a film szuverén műfaj, az ötlet, az alapmű szerzőjét legföljebb udvariasságból illik olykor meghallgatni, illetve beavatni az alkotás folyamatába. Egyébként hasonló okból kifolyólag még a szakmán belül sem szokás a film forrásvidékén különösebb vehemenciával kutakodni, illetve feszegetni például egy novella és az abból készült film kapcsolatának tartalmi, eszmei, végső soron morális összefüggéseit, mert ilyenek nincsenek, amennyiben a végeredmény döntő: jó filmről beszélünk vagy sem. A próza erényeit nem lehet a filmen számon kérni, mivel azok gyökeresen más természetűek, és annak csak külön örülni lehet, ha a film, bár történetesen sok mindenben eltér az ihlető anyagtól és más súlypontokat és hatásokat érvényesít, ám az eredeti mű szellemét valamelyest tovább viszi. Ez egyébként valójában kelepce, a próza látszólag filmre kívánkozó részei nem biztos, hogy ott valóban hasonló súllyal, méltó körülmények között megállják a helyüket, tovább is élnek. A részleg, mint film tehát nem az én művem. A film sikere természetesen megérinthet, főleg, ha valamelyest találkozik a saját elvárásaimmal is.

ba.jpgFotó: Bodor Anikó

A Sinistra körzet című művével robbant be a magyar köztudatba, de ekkorra már több prózával jelentkezett. Ez a könyv hozta meg a közönségsikert, a regényt mintegy húsz nyelvre fordították le. Mi az, ami miatt ez a mű hozta meg az áttörést?

Egy sikeres mű életpályája nemegyszer rejtély. Kiszámíthatatlan, nem mindig tudjuk, min múlik. Ha most a korábbi köteteimet újra olvasom, azt látom, az életművem Sinistra előtti része legalább annyira jelentős. Bizonyos szempontól fontosabb is, mert egy elnyomó rendszer körülményei között keletkezett, fittyet hányva annak elvárásaira, mintegy egy írói magatartás és szemlélet deklarációja. Nota bene: A részleg is a múlt rendszerben keletkezett – és ott is jelent meg! Csak hát korábbi köteteim megjelenésükkor nem volt alkalmas a társadalmi-politikai légkör a méltatásukra. Írásaim kezdettől fogva egy megvert társadalomról, szorongásokról, egy elnyomó berendezkedés belső viszonyairól és kényszerű emberi magatartásokról szóltak, óvatlanság lett volna a kritika részéről erre felfigyelni. Hogy akkor egyáltalán hogyan jelenhettek meg? Úgy, hogy meg kellett őket írni és be kellett őket vinni egy szerkesztőségbe, majd a könyvkiadóba. A meg nem írt művek ugyanis valóban nem is jelennek meg soha.

Ez nem azt jelentette, hogy a magatartásom ugyanakkor ne ingerelt volna egyeseket, köztük pályatársakat, akik elfogadták a korabeli feltételeket, a rendszer elvárásait. És ahogy ez lenni szokott, azokat, akik nekem próbáltak úton-útfélen keresztbe tenni – voltak jó páran –, azóta is nagyobb becsben tartja számon az irodalmi emlékezet. Ez is oka lehetett, hogy bár a Sinistra megjelenésekor már József Attila-díjas voltam, mégis, íróként a hazai tájakon nem voltam eléggé ismert, így a regény feltűnést keltett. De hogy a kérdésre próbáljak mégis válaszolni, a Sinistra esetében talán az elbeszélés hangja volt újszerű, a történet belső viszonyai tűnhettek akkoriban annyira szokatlannak, hogy ez megkülönböztetett helyet jelölt ki számára. És talán nem mellékes, a legjobbkor jelent meg, mindjárt a rendszerváltást követően, amikor a történelmi emlékezetben még nem kezdett homályosulni a kommunista diktatúra élménye.

A főszereplő-elbeszélő Andrej Bodor autisztikus közönnyel, érdektelenséget mutatva dokumentálja a körülötte lezajló eseményeket, saját cselekedeteit. Párhuzamot von a főszereplő és önmaga között?

Nem, semmiképpen sem. Ez láttatás, előadásmód, írói eljárás, végső soron stílus kérdése. Ez a szenvtelen nézőpont tulajdonképpen nagyjából egész tevékenységemet végigkíséri. Elég ritkán tettem engedményeket ellenkező irányba. Azt tartom, a prózaíró legyen tárgyilagos, akkor is, ha alanyi köntösbe bújik, és nem szerencsés, ha érzelmeit, véleményét érzékelteti, és ha burkoltan is, de valamilyen formában kommentálja, minősíti történeteit, azok belső viszonyait.

bodor_a.jpgFotó: Bodor Anikó

Több művét, többek között A borbély és a Plusz-minusz egy nap című alkotását is megfilmesítették. A Sinistra körzetet is láthatjuk majd filmvásznon?

Remélem, nem. A könyv művészi értékei, azok az erények, amelyek miatt kedvelni lehet, a megfilmesítés során bizonyára elvesznének. A Sinistra körzet tizenöt, egymástól elkülönülő, lazán kapcsolódó novellisztikus fejezetből áll, nem lenne szerencsés ezeket szorosabbra kötve egyetlen filmbe sűríteni, abban elveszne a történetek egyéni hangulata. Van a regénynek néhány fejezete, amelyből valóban akár film is készülhetne, de úgy érzem, gondolkodásunk, így az érdeklődésünk is épp eltávolodóban van annak a korszaknak a gondjaitól. Egyszóval nem szívesen lesném, hogy mit kezd egy rendező ezzel a nem könnyű anyaggal.

Úgy fogalmazott, a képzelet a valóság elemeiből építkezik. Csak létező dolgokat bírunk kitalálni. Ez a könyveire is igaz?

Tényleg mondtam ilyesmit, beleértve azt is: ha valami a képzeletben létezik, az már része a valóságnak. Lehet, pontatlan voltam. Illetve, nehéz pontosan meghatározni a létezhető valóság és a képzelet határvonalát. Tehát korábbi állításom egyszerre igaz és hamis. Szemlélet kérdése. Amikor az ember a Bibliát olvassa, történéseit tényként kezeli, illetve kénytelen annak fogalmi rendszerében elhelyezkedni, egyszersmind elfogadni koordinátáit, másként értelmetlen lenne olvasni. A világnak ezt a fiktív, rendhagyó látványát képes az ember valóságként is kezelni, a látnoki pillanat, a prófécia beleépül a világképünkbe. A lét abszurditása végső soron minden korban apokaliptikus képzetekhez vezetett: az abszurditás feloldása csak kataklizma során teljesedhet be. Ennek sejtése végigkíséri az emberiség egész gondolkodását, ma is része félelmeinknek. Akkor pedig a létező dolgok közé tartozik.

Szilágyi Magdolna

Filmjáték-játékfilm - kerekasztal-beszélgetés az újraalkotásról

komment

A magyar szellemi örökség értékeinek megőrzése a diaszpórában a Mikes Kelemen Program keretében

2018. szeptember 13. 07:08 - nemzetikonyvtar

A Mikes Program negyedik szakaszának keretében Deák Nóra az Amerikai Egyesült Államok keleti partjának magyar közösségeit kereste fel. A Vasváry Collection Newsletter 2018/1 (59) számában érdekes cikket publikált a Programról, a kutatóként elvégzett munkáról és egy érdekes kordokumentum felkutatásának izgalmairól.

Az európai és tengerentúli diaszpóra veszélyeztetett hagyatékainak megmentését, megőrzését és hasznosítását célzó próbálkozások és kísérletek már korábban is léteztek, részeredmények is születtek például a Nemzeti Kulturális Alap Ithaka-program pályázatai nyomán 2001-től kezdődően. A külföldön található, a magyar művelődés- és tudománytörténet szempontjából jelentős hagyatékok és gyűjtemények megszerzésének, hazaszállításának és elhelyezésének célzott támogatására létrehozott Ithaka-program működéséről és részeredményeiről itt-ott olvashatunk ugyan beszámolókat, ám összegzés vagy értékelés tudomásom szerint nem áll rendelkezésre. Egy másik kezdeményezésről és felmérésről, amely a Rodostó nevet kapta, 2011-ben készült szakmai beszámoló, és ezt tekinthetjük a szervezett és támogatott hagyatékmentés előfutárának.

A Magyar Diaszpóra Tanács segélykiáltása nyomán 2013 októberében született az első ajánlás egy szisztematikus feltáró, gyűjtő, számbavételi, elhelyezési és felhasználási program kidolgozására és lebonyolítására, melyet Mikes Kelemen Programnak kereszteltek. Hiszen az egykor Rákóczi fejedelemmel együtt bujdosó menekült Mikes is így sóhajtott fel:

„Én úgy szeretem már Rodostót, hogy soha el nem felejthetem Zágont!”,

azaz szülőhazáját Erdélyben. Hazatalálnak tehát azok a kulturális javak a diaszpórából, amelyek további sorsa nincs biztosítva az adott közösségben, és amelyet az adományozó önként felajánl a Program számára.

A Program 2014. január elsején indult, és évről évre változik, alakul és fejlődik a tapasztalatok és igények nyomán. A Nemzetpolitikai Államtitkárság által koordinált program szakmai partnere kezdettől fogva az Országos Széchényi Könyvtár, de 2015-től az irathagyatékok kezelése céljából bevonták a Magyar Nemzeti Levéltárat is. Az első ciklusban

„Hét tengerentúli országban (Kanada, Amerikai Egyesült Államok, Venezuela, Brazília, Argentína, Uruguay, Ausztrália) gyűjtőpontok létesültek, ahol az érintett közösségek és magánszemélyek elhelyezhették könyvtári hagyatékaikat. 2015-ben folytatódott és továbbfejlődött a program: az elsődleges történeti források megmentését, összegyűjtését szolgálja, hogy megbízott szakemberek utaztak a helyszínekre, hogy 2015 októberétől 2016 márciusáig, majd 2016 októberétől 2017 januárjáig feltérképezzék a helyi közösségek múltját, az emlékezet különféle formákban rögzített forrásait. A közösség szándékainak megfelelően gondoskodtak a dokumentumok Magyarországra szállításáról, vagy archiválták a forrásokkal kapcsolatos információkat”,

olvasható az OSZK aktuális projektjei között szereplő külön honlapon, ahol többek között hetente közzéteszik az ajánlólistákat is a hazai és határon túli könyvtárak által igényelhető dokumentumokról.

A program szakmai partnerei kamara- és időszaki kiállítások, előadások, kerekasztal-beszélgetések és minikonferenciák alkalmával már többször bemutatták az eddigi eredményeket. A Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Levéltárosok Egyesülete például 2016. november 3-án tartotta „Bővülő történelem – Emigrációs iratok gyűjtése a Mikes Kelemen program keretében” címmel közös levéltári rendezvényét, ahol egy minikiállítást láthattunk korábban, az Ithaka Program keretében hazatért dokumentumokból. Az előadók között a Mikes Program levéltári koordinátora, két Mikes kiküldött, és a feldolgozásban részt vevő segédlevéltáros is szerepelt.

2017. május 4-én az OSZK-ban került sor A Mikes Kelemen Program tengerentúli hungarikumainak közgyűjteményi jelentősége című konferenciára, amelyen Kovács Ilonának a hungarika/diaszpóra kutatás hőskoráról szóló felvezető előadása után, a program munkatársai számoltak be a hazaérkezett dokumentumok sorsáról.

A konferencia közönsége Kovács Ilona előadását hallgatja

A Magyar Diaszpóra Tanács résztvevői részére a 2016-os ülés alkalmából minikiállítást rendeztek, ahol ízelítőt kaphattak a már hazaérkezett dokumentumokból. Hazatérő emlékeink címmel pedig már két füzet is megjelent összefoglaló kimutatásokkal, kutatói esettanulmányokkal és egyes hagyatékok vagy emigrációs gyűjtemények tudományos igényű bemutatásával, a Nemzetpolitikai Államtitkárság szerkesztésében és kiadásában.

dokumentumok.jpgMinikiállítás a konferencián

A 2017–18. évi negyedik ciklus egyik újdonsága egy európai helyszín kijelölése volt, elsőként Németországba utazhatott kutató. A másik változás az volt, hogy nem gyűjtőközpontoknál zajlott az adományok szállításra előkészítése, hanem egyénileg kellett megoldani a tárolást a szállításig.  Az öt kutató számára, akik valamennyien egy-egy régiót pl. az Egyesült Államokban Közép-Nyugat (Detroit, Chicago, Cleveland körzete), Nyugati-part (San Francisco és Los Angeles körzete), és Keleti-part (New Brunswick és New York körzete), valamint Ausztrália és Németország   képviseltek, szervezeti hagyatékok felkutatása, számbavétele volt az elsődleges feladat. Mivel diaszpóraszervezetekkel és képviselőikkel álltunk kapcsolatban, így a magyar közösség tagjaival is könnyebben sikerült kapcsolatba lépni egy-egy ünnepség, vagy hétvégi esemény, cserkészrendezvény, klubest, vagy szentmise/istentisztelet alkalmával.

Számot adni a Mikes Kelemen Program negyedik évadáról egyszerre könnyű és nehéz feladat. 2017. december 1-én érkeztem az általam jól ismert New Brunswick-i közösségbe (New Jersey állam, Amerikai Egyesült Államok) azzal a küldetéssel, hogy a Magyar Diaszpóra Tanács által négy éve megfogalmazott célokhoz én is hozzájáruljak. Három hideg téli hónap állt rendelkezésemre, amelynek során kb. 5500 könyvet, 630 folyóiratot, 1275 videókazettát sikerült összekészíteni, összesen 168 dobozban New Jersey állam több településén, és New York körzetében. Ezeken kívül Buffalotól (NY) Sarasotáig (FL), Pittsburgh-től (PA) Westportig (CT) érkeztek megkeresések, felajánlások. Két diaszpóraintézménnyel az Amerikai Magyar Alapítvány (New Brunswick, NJ), más néven Örökségközpontként ismert, és az Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társaság (New York City)10 - álltam kapcsolatban: egyrészt felesleges dokumentumaik összepakolása volt a feladatom, másrészt az előbbinél elkezdtem egy digitalizálási projektet.

Tizenkét oral history interjút készítettem több helyszínen a helyi közösség(ek) tagjaival, és két személytől van ígéretem, hogy Budapesten fogjuk az interjút elkészíteni, mert a terepmunka során nem maradt rá idő, illetve nem voltak alkalmasak a körülmények. Ezeket az OSZK Történeti Interjúk Tára archiválja. A Rutgers Magyar Öregdiák Szövetség által szervezett Tanúk – korukról előadássorozatból pedig sikerült több magnókazettát digitalizálni az Amerikai Magyar Alapítványnál (külső meghajtóra lementett fájlok mérete: 3,12GB), a folytatást és befejezést két helyi KCSP ösztöndíjas vállalta. Mivel kutatómunkám során elsősorban az audiovizuális, egyedi felvételek gyűjtésére helyeztem a hangsúlyt, a különböző típusú hang- és filmszalagok, magnó- és videókazetták kezelése, lejátszása, digitalizálása, korszerű adathordozón rögzítése, adatokkal történő ellátása, és közzététele nagymértékben az OSZK Történeti Interjúk Tára eszközeire és munkatársai szakértelmére fog hárulni. A magyar közösségek mindennapjait és ünnepeit, közszereplők és művészek előadásait, amatőr művészeti csoportok fellépéseit vagy éppen cserkészek bemutatóit megörökítő egyedi felvételek azt tükrözik, hogy hogyan adja át az egyik generáció a következőnek az elődök hagyományait, mit tartottak fontosnak az identitásuk fenntartásában, és hogyan reprezentálták önmaguk és a befogadó ország lakossága számára, hogy kik is ők, mit hoztak magukkal az Óhazából, és milyen értékekkel gazdagítják az Újhaza kultúráját.

Viszonylag jól dokumentált a Magyar Öregdiák Szövetség – Bessenyei György Kör (Hungarian Alumni Association) nevű szervezetnek a működése többek között Nagy Károly (1934–2011) szociológia professzor széles körű publikációs tevékenységének, magyar és angol nyelvű cikkeinek, tanulmányainak, szerkesztett és általa írt könyveinek köszönhetően. Az Öregdiák Szövetséget a Rutgers Egyetemen végzett magyar diákok alapították 1960-ban. A szövetség egyik fő küldetése volt a történelem résztvevőit és/vagy szemtanúit megszólaltatni. Az előadókra mint a leghitelesebb forrásra tekintettek, és szóbeli történelem címen megteremtették a későbbi oral history hagyományát.

„Előadássorozatuk több mint 260 magyarországi, illetve határon túli és nyugati országokban élő politikus, tudós, író, művész, a legkiválóbb alkotók, gondolkodók számára létesített fórumot.... Ezt a nagyon érdekes dokumentumanyagot érdemes lenne digitalizálni és feltárni.”

Volekné Temesi, Zsuzsanna. „A New Brunswick-i Amerikai Magyar Alapítvány (American Hungarian Foundation) (AHF) szerepe és jelentősége az amerikai magyar kulturális örökség őrzésében és áthagyományozásában.” Hazatérő emlékeink: Tanulmányok a Julianus és Mikes Kelemen Programról. Szerk. Gárdonyi Géza. Budapest: Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., 2016. 39-59.

– olvashatjuk a korábbi Mikes Kelemen Program kutatójának, Volekné Temesi Zsuzsanna tanulmányában.

Nagy T. Katalin tájékoztatása szerint a Magyar Öregdiák Szövetség (M.Ö.Sz.)/Hungarian Alumni Association (Rutgers Egyetem) anyagai Szegedre kerültek, ennek pontosítása érdekében felvettem a kapcsolatot Kórász Máriával (Somogyi-könyvtár, Szeged), aki megerősítette az értesülést. Mivel az Amerikai Magyar Alapítvány levéltárában is találtam időközben jelentős mennyiségű anyagot – többek között 131 db M.Ö.Sz. hangkazettát, beleértve 31 db Tanúk - korukról hangkazettát, és öt db videofelvételt szintén előadásokról , feltételezésem szerint átfedésekről és/vagy kiegészítő dokumentációról lehetett szó. A kutatás egy későbbi szakaszában, az anyag feldolgozása során derült ki számomra, hogy itt nem véletlenről, hanem nagy részben tudatosságról is szó van: „A Magyar Öregdiák Szövetség Bessenyei György Kör, Hungarian Alumni Association teljes archívuma Szegeden a Somogyi-könyvtár Vasváry-gyűjteményének része. Részletek és másolatok megtalálhatók többek közt a következő gyűjteményekben is:

  • Hungarian Heritage Center, New Brunswick, NJ, USA
  • Library of Congress, Washington D.C., USA
  • Országos Széchényi Könyvtár, Budapest Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete, Budapest
  • A Tiszáninneni Református Egyház Tudományos Gyűjteménye, Sárospatak
  • Schweizerische Osteuropa-Bibliothek, Bern.

Ebben az esetben feltétlenül szükséges, hasznos, és minden bizonnyal egy izgalmas projekt volna a különböző gyűjtemények apparátusának virtuális összekapcsolása! Az audiovizuális anyagokról listát készítettem, és előkészítettem a kazettákat digitalizálásra. A legelső előadást Király Béla tartotta 1977-ben! A hangkazetták digitalizálása valós időben történt, az elkészült hanganyagról Excel táblázatban kimutatás készült (Előadó neve/Name, Előadás címe/Title, Előadás ideje/Date, Előadás helye/Location, Digit. Ideje/Recorded, Fájlnév/File name, Hossz/Length (min.), Méret/Size (MB).

„1977-ben Tanúk – korukról – szóbeli történelem címmel »oral history« programot indított a Szövetség azzal a céllal, hogy jelentős történelmi események irányító, vezető résztvevői élményeiket közvetlenül elbeszélhessék és maradandó közkinccsé tehessék. Húsz év alatt huszonhárman tartottak harminckét tanúbeszámolót az általuk is alakított eseményekről: Boros Lajos, Duray Miklós, Gosztonyi Péter, Horváth János, Hőgye Mihály, Jónás Pál, Király Béla, Kiss Sándor, Kopácsi Sándor, Kovács Andor, Kovács Imre, Nagy Elek, Nyeste Zoltán, Papp László, Pongrácz Gergely, Püski Sándor, Rácz Sándor, Somody Pál, Szent-Miklósy István, Taraszovics Sándor, Vásárhelyi Miklós, Várallyay Gyula és Wigner Jenő. Nyolc történelmi forrásértékű tanúbeszámolót könyvben is kiadott a Szövetség.”

Nagy Károly: Emigránsok küldetésben: Magyar Öregdiák Szövetség – Bessenyei György Kör Hungarian Alumni Association 1960–2000. New Brunswick Debrecen: Csokonai Kiadó, 2000, 144 p.

A szó elszáll, az írás megmarad – a 21. században pedig az analóg technika digitálissá válik, és a rögzített szó tovább él és kutatható.

Az előkészületek során és menet közben egyaránt rengeteg szakirodalmi segítséget, kapcsolati tőkét, ötletet és javaslatot kaptam Kovács Ilonától, az OSZK Hungarika Dokumentációs osztályának nyugalmazott vezetőjétől, Kaposváriné Dányi Évától, az OSZK Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó osztály vezetőjétől és a program szakmai részének kidolgozójától, és Fejős Zoltán etnográfustól, a Néprajzi Múzeum 1997 és 2012 közötti főigazgatójától, akinek egyik fő kutatási területe az amerikai magyar diaszpóra múltja és mai viszonyai. Egy másik érdeklődési köre a fotográfia, fotográfusok szerepe a tengerentúli emigrációs közösségek életmódjának, eseményeinek megörökítésében.

Fejős Zoltántól érkezett a Schüszler Alajosra vonatkozó kérés, aki építészmérnök létére az 192050-es években magyar eseményeken fényképezett. Többek között az 1928-as New York-i Kossuth-szobor állításról készített felvételei Vasváry Ödön szerint „három nagy kötetet kitevő gyűjteményben” vannak összegyűjtve, melyekről azonban nem tudni, mi lett velük és hova kerültek. Ennyi volt a rendelkezésre álló információ, ebből kellett kiindulnom. A kihívást azon nyomban elfogadtam! Tapasztalataim szerint az első, amit megnéz az ember, az a legkézenfekvőbb, legközelebbi helyi nyilvántartás. Mit mond/tartalmaz vajon az Amerikai Magyar Alapítvány könyvtári katalógusa? Meg a levéltári fondjegyzéke? Mert bizony, van mindkettő! És az évtizedek óta folyó gondos, az utóbbi időben bizony már csak önkéntes alapon részmunkaidőben végzett, leíró munkának és nyilvántartó rendszernek köszönhetően rátalálok a Schüszler névre az Archivist Toolkit programjában Aloysius Schuszler alakban. Ez biztató jel: a leírás szerint '3 scrapbooks', azaz fotó- és újságcikkalbum, melynek címe Kossuth Monument. Nagyot dobban a szívem... Csak nem?!

Nézzük csak: mi a jelzet (call Number/resource)? ARCH / 203. Irány az Archives, azaz a levéltári raktár! A polcokon savmentes, szabványos archivális dobozokban sorakoznak a hagyatékok, egyik a másik után: pl. az ARCH.1 a Bethlen Collection, ez a legnagyobb református egyházi iratgyűjtemény, a legtöbb dobozban a Ligonier, PA államból letétben elhelyezett dokumentumok találhatóak. És a többi személyi és szervezeti hagyaték között nicsak, ott a három fotóalbum!

A mustársárga, puha bőrre emlékeztető mintás borítójú albumok mérete – a levéltári leírás szerint – 11,5"x15,5" hüvelyk, azaz nagyjából 29x39 cm. A címe – The Kossuth Monument – és a kötetjelzés csupa aranyozott nagybetűvel szerepel a borítón. Az albumok összefűzött fekete kartonlapokból állnak: az első kötet 57, a második kötet 48, a harmadik kötet pedig 45 lapot, vagy oldalt tartalmaz. Minden lapnak csak az egyik oldalán vannak képek és cikkek beragasztva.

kossuth_monument_nagy.jpgThe Kossuth Monument album borítója (a szerző felvétele)

Szerencse? Igen, az is kellett hozzá. És még mi minden?! Például az, hogy legyen egy olyan intézmény, amely befogadja és megőrzi a magyarság szellemi értékeit az utókornak. Egy olyan egyéniség August J. Molnar, azaz Molnár Ágoston (1929–2016) professzor személyében, akiben a közösség közel s távol Amerikában megbízik. És szakember, aki feldolgozza, adatokkal ellátja az adományozott dokumentumokat, hogy kutatók számára hozzáférhetők legyenek. Arra vonatkozóan, hogy mikor és kitől származott az adomány, nem találtam a nyilvántartásban adatot, hiába nyomoztam utána. S hogy mi lesz a sorsa az eddig lappangó és most megtalált unikális fotó- és lapkivágat-gyűjteménynek? Az eredeti példányokat az Örökség Központ archívuma fogja továbbra is gondosan őrizni, hiszen fontos az, hogy létezik helyben egy magyar archívum, amelyik ott kell, hogy szolgálja a közösség érdekét, a közösség tagjainak tájékoztatását. Az időközben elkészült digitális másolatot pedig az Amerikai Magyar Alapítvány a Mikes Kelemen Program rendelkezésére fogja bocsátani. A Kossuth emlékhely-kutatás és egy eddig ismeretlen fotográfus magyar vonatkozású munkássága ezáltal egy újabb forrással bővül és válik megismerhetővé.

Deák Nóra ELTE Angol-Amerikai Intézet Könyvtára

A poszt itt is kommentálható:

komment