Husz János emléknapja

2019. július 06. 09:00 - nemzetikonyvtar

Csehországban július 6-án ünneplik Husz János cseh pap, egyetemi tanár, előreformátor emléknapját.

husz_janos.jpg

Husz János mártírságáról szóló disputa – Régi Nyomtatványok Tára. RMK III 4382 (10)

Husz János 1402-től volt Prágában a Betlehem kápolna papja. Erős ellenszenvet váltottak ki belőle a gyakran tapasztalt szociális igazságtalanságok, és az Egyházban is jelentkező visszaélések, amit prédikációiban gyakran hangoztatott. Nagy hatással volt rá az angol reformátor, John Wyclif tanítása, de nem mindenben követte. 1409-ben a pápa eretneknek nyilvánította Wyclifet, és elrendelte könyvei elégetését, 1410-ben a prágai érsek ki is hirdette a pápai bullát, Husz azonban nem engedelmeskedett, sőt írásaiban és prédikációiban kiállt Wyclif mellett, bár hangsúlyozta, hogy csak azokat a tanait fogadja el, amiket a Szentírásból vagy a természetes ész fényénél bizonyítani lehet. Mivel többszöri felszólításra sem volt hajlandó Rómába utazni, hogy ott válaszoljon az ellene felhozott vádakra, 1411-ben Odo Colonna bíboros kiközösítette.

husz_janos_piccolomini.jpg

Husz János, fametszet. In. Lovagkirályok: Az Anjou- és Zsigmond-kor Magyarországon (1301–1437), Budapest: Enciklopédia Humana Egyesület, 1997. (Encyclopaedia Humana Hungarica 3.). – Magyar Elektronikus Könyvtár A kép korábbi forrása: Aeneas Silvius Piccolomini: Pápa vagy zsinat? Magyar Helikon, Budapest, 1980, 150.

Wyclif dogmatikai tételeit Husz valóban nem vette át. Eucharisztiatanában elutasította Wyclif álláspontját, miszerint a kenyér és a bor csak jel, de nem lényegül át valóban Jézus testévé és vérévé. A két szín alatti áldozás kérdésében nem foglalt egyértelműen állást. Nem utasította el a halottakért mondott miséket, és hitt a tisztítótűz létezésében. Műveiből kiolvasható egyfajta predestinációs elmélet, de csak az üdvösségre rendeltekről beszél, tagadja, hogy Isten bárkit is a kárhozatra szánt volna. Husz erősen bírálta korának papságát, de nem vonta kétségbe a papság intézményének létjogosultságát. Legtöbb indulatot kiváltó tanítása szerint a halálos bűn által a pap vagy uralkodó elveszti hivatalát, a bűnös törvényhozó által hozott törvényeknek nincs kötelező erejük, sőt a halálos bűnben élő keresztény is megszűnik keresztény lenni.

1414-ben Konstanzban összeült az egyetemes zsinat, melynek legfontosabb célja a nyugati egyházszakadás megszüntetése, és egy olyan pápa megválasztása volt, akit az egész nyugati keresztény világ elfogad. A zsinaton Husz ügye is napirendre került, ezért őt magát is Konstanzba idézték, hogy válaszoljon az ellene felhozott vádakra. Zsigmond menlevelével személyesen gondoskodott arról, hogy megjelenhessen a zsinat előtt. Husz a zsinaton visszautasította az ellene felhozott vádakat, tagadta, hogy Wyclif eretneknek ítélt tanait valaha is vallotta volna, de megtagadta Wyclif egyértelmű elítélését is, ezért a zsinat megfosztotta papi hivatalától. IV. Vencel, aki korábban támogatta, máglyahalálra ítélte, amelyet 1415. július 6-án Konstanzban végre is hajtottak.

„HUSZ. Tisztelendő atyák! A hír és a betű sok mindent eltorzít, de most nem a köd-Husz János áll itt közöttetek, akit hallomás, rossz hír, rágalom szőtt össze számotokra, hanem a valóságos, akinek kedvesebb volt a híre s az Egyház java, mint biztonsága! Tisztelendő atyák! Becsüljük meg ezt a percet, én kész vagyok mindazt, ami elmémben téves, mint egy szennyes inget, elhajítani, de ti is vessétek le az elfogultságot, hogy az igazságot vizsgálhassátok s ne tulajdon szenvedélyeteket.

D’AILLY. Rosszul fogod föl, Husz, a vádlott helyzetét. Az anyaszentegyház méltósága azt kívánja, hogy mi kérdezzünk, s te illendően felelj.

CAUSIS MIHÁLY a szomszédjához. Azt hiszi, Prágában van, a Betlem kápolnában.

EGY HANG. Bennünket nem fogsz megrészegíteni! Ellenséges zúgás.

HUSZ emeltebb hangon. Én nem akarok senkit megrészegíteni, hacsak a Szentlélek részegségével nem, mely nélkül az apostolok egyháza sosem fog föltámadni. Tisztelendő atyák, ha már arra méltattatok, hogy ennyi bölcs ember rám vesztegesse az idejét, vizsgáljátok meg igazán és segítsetek nekem, amint én is segítek, hogy igazolhassam magam. Nem lesz tanulság nélkül ez – hisz nem egy ember az, akinek a szavát a torkomban hordom, az együgyűek, hitükben megbántottak, a szegények beszélnek általam.

ZARABELLA. A zsinat segíteni akar neked, hogy hibáidat megérthesd. De ahhoz tisztelettel kell meghallgatnod, amit eléd adunk. Negyvenhat tételt írtak össze.

HUSZ. Hamisul! Zúgás. Bocsánatot kérek a szóért. Láttam azokat a tételeket, aki azokat kiszedte, nem a könyv igaz értelmét nézte, hanem a maga lázképét rólam; s ahhoz szedegette össze a mondatokat. Egyiknek a végét, a másiknak az elejét.

ZARABELLA. Azonkívül tanúságok is vannak a kezünkben, melyeket a csehországi káptalanok pecsétjükkel hitelesítettek, s ezek szerint te évek óta azon voltál, hogy erőszakosságaiddal s tévelygéseiddel abban az országban az egyház rendjét felforgassad.

HUSZ. Énnekem pedig Isten a pecsétem, hogy életem egész célja az igazi egyház feltámasztása volt. Zúgás.

ZARABELLA. Mi Istent nem hallgathatjuk ki, János mester.

HUSZ. De Isten kihallgat benneteket, s megkérdi, hogy vádoltatok, és hogy ítéltetek. Óriási felháborodás, kiáltások.

HUSZ megrendülten áll, s akkor is néma marad, amikor a többiek elhallgatnak.

D’AILLY. Mért állsz ott olyan megrendülten?

HUSZ. Több méltóságot vártam ettől a gyülekezettől.”

Németh László: Husz János. Történeti dráma (1948) In. Uő: Történeti drámák, Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963. – Magyar Elektronikus Könyvtár

 

 Kovács Eszter

komment

Szent Cirill és Szent Metód

2019. július 05. 09:00 - nemzetikonyvtar

Csehországban és Szlovákiában július 5-én ünneplik Szent Cirillt és Szent Metódot, a szlávok apostolait, akiket  II. János Pál pápa Egregiae virtutis kezdetű apostoli levelében 1980-ban Európa társvédőszentjeivé nyilvánított – noha ünnepük a római egyházban február 14-én van.

Szent Cirillnek és Szent Metódnak, a szlávok apostolainak ünnepét 1880-ban vették föl a római katolikus naptárba, július 5-re, Szent Péter és Szent Pál oktávájába. 1897-ben, amikor e napon Szent Zaccharia M. Antalt kezdték ünnepelni, először július 7-re, majd 1969-ben február 14-re, Cirill halála napjára helyezték át.

Az ortodox egyházak Oroszországban, Ukrajnában, Szerbiában, Montenegróban, Észak-Macedóniában és Bulgáriában a Gergely-naptár szerint május 11-én, a Julián-naptár szerint május 24-én tartják ünnepüket arra a napra emlékezve, amikor 863-ban a hagyomány szerint a testvérpár a moráviai szlávok megtérítésére indult. Ezekben az országokban ez a nap nemcsak egyházi, hanem állami ünnep is, a szláv írásbeliség és kultúra napja, akárcsak Csehországban és Szlovákiában, ahol viszont megmaradt a korábbi július 5-i dátum.

matejko_cirill_es_metod.jpg

Jan Matejko: Szent Cirill és Szent Metód, 1885. Forrás: Wikipédia

Szent Metód, eredeti nevén Mihály 810/815 körül született Thesszalonikiben, testvére, Konstantin, aki később a Cirill szerzetesi nevet vette fel, ugyanebben a városban látta meg a napvilágot 826/7 táján. Igen előkelő családból származtak, édesapjuk, Leó a császári udvar tisztviselője volt. Mihály jogi tanulmányokat folytatott, majd Macedóniát kormányozta. A provincia lakossága szláv nyelvet beszélt, és a testvérpár valószínűleg már a családi környezetből is ismerte ezt a nyelvet. Konstantin együtt nevelkedett III. Mihály császárral Konstantinápolyban, ahol a „filozófus” megtisztelő néven ismerték. Tanulmányai befejeztével egyházi pályára lépett, diakónussá szentelték és a pátriárkai könyvtárban dolgozott, majd később az akkori pátriárka, Ignác (847–858; 867–877) titkára lett. 855-ben a számukra kedvezőtlen politikai fordulat miatt a testvérek visszavonultak a közélettől az Olümposz hegyi kolostorba. Ekkor vette fel Mihály a Metód szerzetesi nevet.

860-ban azonban a császár parancsának engedelmeskedve missziós útra indultak a Fekete-tenger partján élő zsidó vallású kazárok közé. A fejedelem környezetében is prédikáltak, sokan megtértek, és a testvérek népszerűségüket kihasználva elérték, hogy a kazár fejedelem szabadon bocsátotta a bizánci foglyokat. Szent Cirill ószláv nyelvű, úgynevezett pannóniai legendája szerint itt találkoztak az akkoriban a Kazár Birodalomban élő magyarokkal, akik megtámadták őket, de mikor meghallották imájukat, sértetlenül útjára engedték. Hazai történetírásunk ennek kapcsán vizsgálta, hogy kapcsolatba kerülhetett-e Szent Cirill a magyarokkal, és lehetséges-e, hogy közöttük is térített. A hagyomány szerint Konstantin a kazár misszió idején találta meg a mai Krím-félszigeten található Herszónban Szent Kelemen pápa ereklyéit. Mára már valószínűsíthető, hogy nem Szent Kelemennek, hanem egy másik vértanúnak az ereklyéire bukkantak.

863 körül Rasztiszláv morva fejedelem Bizáncból kért hittérítőket. Moráviában korábban a hittérítés latin nyelven folyt a nyugati hagyományoknak megfelelően. A két testvér azonban a prédikációikban és a liturgiában is a szlávok nyelvét használta. Konstantin szláv nyelvre fordította a Bibliát és több más liturgikus könyvet, emellett a görög ábécé alapján megalkotta a hagyományos szláv írásmódot, a glagolita írást, melynek segítségével a szláv nyelvterületeken egészen a 12. századig jegyezték le a liturgikus szövegeket. A glagolita írás elnevezése horvát területről származik a 16. századból. Itt alakult ki akkorra a glagolita írás úgynevezett szögletes vagy horvát fajtája is. A glagolita írás ugyan a horvát területeken maradt fenn a legtovább – használatára még a 19. századból is találunk példát –, azonban már a 16. század elejétől ott is fokozatosan kiszorította a latin betűs írásmód.

bascanska_ploca.jpg

Az egyik legrégebbi horvát nyelvemlék, a Baskai kőtábla (horvátul Bašćanska ploča), 1100 körül. Glagolita írással lejegyzett óegyházi szláv elemekkel kevert horvát nyelvű birtokadományozási szöveg. Lelőhely: a Krk szigetén található Baška település Szent Lúcia-templomának közelében (Jurandvor). A táblát 1851-ben találták meg. Forrás: Wikipédia

Sem Cirill, sem Metód nem volt felszentelt pap, ezért és a szláv istentiszteleti nyelv miatt a német hittérítők eretnekséggel vádolták őket, amiért I. Miklós pápa Rómába rendelte őket. A Rómába érkező testvérek ünnepélyesen fogadásában szerepe lehetett annak, hogy Szent Kelemen ereklyéit magukkal vitték. II. Hadrián pápa, miután meggyőződött róla, hogy a testvérek tanításában nincs semmi vitatható, 868-ban, Gloria in excelsis Deo kezdetű bullájában jóváhagyta és megáldotta a szláv missziót. Konstantin Rómában kolostorba vonult, felvette a Cirill szerzetesi nevet, majd rövidesen, 869. február 14-én, negyvennégy éves korában meghalt. Testét a Szent Kelemen-bazilikában helyezték el, és rögtön szentként kezdték tisztelni.

1280px-san_clemente_fresco.jpg

Szent Cirill és Metód bevonulása Rómába. A római Szent Kelemen-bazilika freskórészlete. Forrás: Wikipédia

Metód pápai jóváhagyással visszatért Moráviába, később pedig Kocel fejedelem hívására a Balaton környékére. A bajorok elfogták, elhurcolták és bebörtönözték. Két évet töltött fogságban, fedetlen cellában, és csak VIII. János pápa (872–882) határozott fellépésére szabadult ki. Szabadulása után Metód visszatért Moráviába. A hagyomány szerint ekkor (874 körül) keresztelte meg Bořivojt, a csehek fejedelmét és annak családját: feleségét, Szent Ludmillát és gyermekeiket. Szent Metód pannóniai legendája beszámol arról, hogy ekkortájt találkozott Metód a „magyar királlyal”. Nem tudjuk biztosan, kit nevezett a legenda szerzője magyar királynak, egy magyar előkelőt, esetleg magát a fejedelmet, vagy egy másik népet azonosított tévesen a magyarokkal.

Közben Moráviában a szláv liturgiát támogató Rasztiszláv fejedelem trónját unokaöccse, Szvatopluk szerezte meg, akinek politikájában erősebb német befolyás érvényesült. Metód rendszeresen összetűzésbe került a Szvatopluk által támogatott német papokkal, ami miatt újra arra kényszerült, hogy Rómába utazzon, és a pápa előtt tisztázza magát az őt ért vádak alól. Végül a pápa 880-ban, Industriae tuae kezdetű levelében, melyet Szvatoplukhoz címzett, megerősítette Metódot minden tisztségében.

szvatopluk_allo.jpg

Szvatopluk fejedelem képe Juraj Papának. In. Georgius Fándly: Compendiata historia gentis Slavae, Tyrnaviae, 1793. – Törzsgyűjtemény

Metód 885-ben halt meg, halála után tanítványait elűzték Moráviából. Régészeti kutatások Zalaváron (Mosaburg) 2008-ban egy olyan 9. századi kerámiatöredéket tártak fel, melyen két glagolita írásjel fedezhető fel.

glagolita_lelet.jpg

A zalavári glagolita kerámialelet. Forrás: Zala megyei hírportál

Szent Cirill és Szent Metód liturgikus tisztelete haláluk után szinte rögtön megjelent, és a mai napig megvan a keleti és a nyugati egyházban is. Magyarországon a 17. század közepétől kezdett elterjedni, elsősorban cseh hatásra. Mária Terézia 1777-ben arra kérte VI. Piusz pápát, hogy jelöljön ki egy napot Szent Cirill és Szent Metód hivatalos ünnepének. A pápa 1777. július 21-én jelölte ki ezt a napot, március 14-ét. A hivatalos esztergomi breviáriumba és kalendáriumba 1822-ben iktatta be ünnepüket Rudnay Sándor esztergomi érsek. Ezzel tiszteletük egész Magyarországon hivatalossá vált.

1980. december 31-én II. János Pál pápa Egregiae virtutis kezdetű apostoli levelében Szent Cirillt és Szent Metódot Európa társvédőszentjeivé nyilvánította.

Kovács Eszter, Mann Jolán

komment

Kuncz Aladár-kötettel folytatódott az együttműködés az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Művészeti Akadémia között

2019. július 03. 17:00 - nemzetikonyvtar

„A mai nap nemcsak egy könyvbemutató, hanem egy együttműködés nyilvános bejelentése is a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) között” – jelentette ki Borbély László író, az MMA titkárságának munkatársa „A nekifeszült mentő-akarat”. Kuncz Aladár-emlékkonferencia című kötet bemutatóján június 25-én az intézmény irodaházában.

2_9.jpg

A nekifeszült mentő-akarat”. Kuncz Aladár-emlékkonferencia című kötet bemutatója 2019. június 25-én a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) irodaházában.

Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára hangsúlyozta, a két intézmény közti megállapodás azért jelentős, mert ahogy a nemzet egységes, úgy a nemzeti kulturális intézményeknek is egy irányban haladva kell dolgozniuk, tehát közösen kell sokat tenniük, ami azonban nem zárja ki az önálló munka lehetőségét. Példaként elhangzott, hogy az OSZK és az MMA is tervezi jövőre a trianoni békediktátumról való megemlékezést. „Ez külön-külön is megy nekünk, de úgy jó, ha együtt cselekszünk. Megkezdünk egy olyan munkát, amely a jövő évben akár a trianoni tematika köré épülve is folyhat” – fogalmazott a főtitkár. Hozzátette, amikor együttműködésről beszélnek, akkor a nemzeti könyvtárral mint kutatóintézettel, kutatóhellyel dolgoznak együtt. A kötetről szólva megjegyezte, hogy Kuncz életművét kettősség jellemzi, egyrészt az 1914 előtti, másrészt az 1919 utáni időszak. Az író szellemi értelemben tartozott a nyugatos körhöz és a Huszadik Század szellemi köréhez is, de a frankofón hatás is nagyon erős a szellemi töltekezése során. Mindezek mellett az erdélyi magyar irodalom felvirágoztatása a két világháború között nagymértékben az ő munkájához köthető.

kuncz-emlekkonferencia-borito.jpg

„A nekifeszült mentő-akarat”. Kuncz Aladár-emlékkonferencia. Szerkesztette: Boka László – Brok Bernadett. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – MMA Kiadó, 2019

Boka László irodalomtörténész, az OSZK tudományos igazgatója, kiadóvezetője úgy fogalmazott, hogy a most bemutatott Kuncz Aladár-kötetet, illetve az azt megelőző őszi konferenciát is határkőnek tekinthetjük, hiszen az 1918-as és az 1919-es centenáriumi évforduló nagyon fontos Kuncz Aladár életében. Megjegyezte, a kutatóintézet – amely a nemzeti könyvtárban 60-65 főt számlál – jelenti a páratlan állomány mellett azt a szürkeállományt, amely fémjelzi a nemzeti könyvtárat. Felidézte, hogy a kutatóintézet mellett, mögött a kutatási eredmények bemutatására hozták létre a kiadót, amely az utóbbi tizenöt esztendőben tizenöt díjat kapott, és bízik benne, hogy a most bemutatott közös kötet akár a jövő évi Szép Magyar Könyv versenyen is indulhat.

kuncz_boka.jpg

Boka László köszöntője a 2018. október 4-én megrendezett Kuncz Aladár-emlékkonferencián az Országos Széchényi Könyvtár Dísztermében az OSZK és az MMA együttműködésének első nagyobb volumenű közös rendezésű eseményén.

Az együttműködésről szólva kiemelte, hogy emellett szeretnének évente legalább egy közös konferenciát szervezni, illetve kiadói együttműködéssel megjelentetni évente egy tanulmánykötetet vagy akár díszalbumot. „Ez a hármas pillér bővülhet egy-egy évfordulóhoz kapcsolódó közös esemény szervezésével, ilyen lenne jövőre a trianoni emlékév. A nemzeti könyvtár egy komoly emlékkiállítással készül, és bízunk benne, hogy ezt is a művészeti akadémia támogatásával tudjuk megvalósítani” – emelte ki. Hozzátette, a könyvtár egy ’89-es kiállítást is tervez, illetve Ady Endre halálának centenáriuma alkalmából januárig egy olyan kötetet is szeretnének megjelentetni, amelyben az akadémia is érdekelt lehet. Mint mondta, az OSZK Kiadó évente 25–40 könyvet ad ki, amelynek körülbelül a fele kiadói együttműködés révén jelenik meg hazai és Kárpát-medencei kiadókkal közösen. A Kuncz Aladár-életműsorozat, amelyet Filep Tamás Gusztávval együtt szerkesztenek, a kolozsvári Kriterionnal közösen jelenik meg.

Pécsi Györgyi, az MMA Kiadó ügyvezető igazgatója arról szólt, hogy kiadójuk második alkalommal állított önálló pavilont az Ünnepi Könyvhéten, ahol egyik sikerkönyvük Cs. Szabó László képzőművészeti tanulmánykötete volt. „Dilemmás volt számunkra, hogy Cs. Szabót mennyire ismerik, de a sorozatot folytatni fogjuk, hiszen az MMA Cs. Szabó László-díjat is alapított az esszéíróknak, amelyet negyedik éve adunk át, hozzájárulva az író életművének rekanonizációjához” – szögezte le. Ahogy fogalmazott, a Kuncz Aladár-könyv a tizenhetedik a tanulmánykötetek sorában, s örömteli, hogy az OSZK Kiadóval közösen adhatták ki. Megjegyezte, a rendezvényeken nagy számban jelennek meg a határon túli szerzőkről tartott konferenciák anyagai – az MMA természetes gondolkodásának része az az egyetemes szemlélet, hogy nem tesz különbséget határon innen és túl. Hozzátette, ennek az az oka, hogy így tudnak leginkább hozzájárulni a két háború közti meghatározó szerzők rekanonizációjához.

Szilágyi Magdolna

A szakmai együttműködés híre intézményi honlapunkon

komment

„Hogy megteremtsük a méltó, maradandó formát” 2. rész

2019. június 26. 18:00 - nemzetikonyvtar

Az OSZK Kiadó díjai, elismerései kapcsán dr. Boka László irodalomtörténésszel, az OSZK tudományos igazgatójával, kiadóvezetőjével beszélgettünk. A beszélgetés első része itt olvasható. 

2016_varadinum1.jpg

Boka László irodalomtörténész, az OSZK tudományos igazgatója, kiadóvezetője

Boka László: 2014-ben, az első világégés centenáriumán számos szép kötet jelent meg Magyarországon. A legszebbnek mégis az OSZK és az Osiris Kiadó összefogásával napvilágot látó bilingvis, magyar és angol nyelvű Képpé formált háború – Picture the great war című album bizonyult, amely kategóriájában 2015-ben elismerő oklevelet, ugyanakkor Orbán Viktor miniszterelnök különdíját is elnyerte.

A következő év termését szemlézve a Szép Magyar Könyv 2016 versenyen az ismeretterjesztő kiadványok kategóriában oklevelet nyert, egyúttal megkapta az év Antall József emlékdíját a Propaganda az I. világháborúban című bilingvis kötetünk, amely az OSZK nagysikerű 2015-ös kiállításának katalógusa is volt egyben. A katalógus önmagában is három nagy tanulmányt tartalmazott magyar és angol nyelven, de szorosan kapcsolódott hozzá egy remek konferenciakötet is a meghirdetett hármas történészi, irodalom- és sajtótörténeti, illetve művészettörténészi megközelítés szerint.

Fakszimile, reprint és adaptált kiadványok kategóriájában a 2017. év kiadványai közt Áder János köztársasági elnöki különdíjában részesült Dohnányi Ernő: Változatok egy gyermekdalra című kötetünk, amely értékes fakszimile forráskiadás, remek, kétnyelvű kísérőtanulmánnyal.

S így jutunk el tulajdonképpen máig, hiszen a most zárult 90. Ünnepi Könyvhéten, amikor a 2018. év terméséből válogatott a zsűri, egy jubileumi tanulmánykötetünk kapott ismét elismerést: a „Volt a hazának egy-két énekem” – ARANY 200 című konferenciakötet. A könyv, amely a tavalyihoz hasonlóan ismét Áder János köztársasági elnök különdíjában részesült, a Bibliotheca Scientiae et Artis sorozat 10. tagja, amely sorozatot az OSZK és a Gondolat Kiadó immáron 2010 óta közösen jegyez.

Ez valóban igen impozáns lista, ha jól számolom, tizenöt esztendő alatt legalább ennyi díj…

Boka László: Igen. Talán ezért is szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ez a díjeső az intézmény kutatóinak, vagyis a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményeinket ápoló kiváló szakembereknek és a kiadó munkatársainak közös, együttes érdeme, amelynek hátterében viszont komoly erőfeszítések zajlanak részünkről a pénzalapok megteremtésére. Az eredményhez igazi csapatmunka kell. A gyűjtemények és a megfelelő szaktudás (ahogyan korábban is megfogalmaztam: a könyvállomány és a szürkeállomány) mindig is megvolt, adott volt, de a könyvszakmai stáb kiépítése és a mellé rendelt szükséges pénzösszegek, források biztosítása már sokkal nehezebb, embert próbáló feladat. Előbbihez évek kellettek, de mára van egy remek stáb, utóbbi viszont mindmáig nagy kihívás, amint a külső pályázati források is el-elapadnak s egyre szerényebb összeget tudnak felkínálni. Egy kiadóvezető persze ne panaszkodjon, hiszen a munkatársak és a díjak is a kiadó politikáját dicsérik, s ez mindenkinek erőt kell adjon a továbbiakhoz is. Talán látható e felsorolásból is, hogy a tanulmánykötetektől és a díszalbumoktól kezdve a forrásközlésnek számító kiadásokig vagy az értékes hasonmás kiadványokig több kategóriában megkérdőjelezhetetlen sikereket tudhatunk magunk mögött.

Az említett Bibliotheca Scientiae et Artis sorozatból az utoljára megjelent, Arany Jánoshoz kapcsolódó kötet az első, amelyet díjaznak. A tanulmányok szerzői a nemzeti könyvtár kutatói, mellettük viszont neves vendégelőadók összegezik kutatási eredményeiket egy-egy témakörben. Mit gondol, miért pont ez a kötet kaphatta az idén az elismerést?

Boka László: A díjak a tartalmat és a kivitelezést egyszerre jutalmazzák, a könyvek egységét, szellemiségét és tipográfiáját tehát együttesen értékelik. Az államfő ugyanakkor bizonyára figyelhetett arra is, hogy az Arany János bicentenáriumi évre megjelent könyvtermésből válogasson, hiszen annak ő maga volt a védnöke, s talán többen is emlékeznek rá, az OSZK impozáns Arany János-emlékkiállítását is ő nyitotta meg.

A könyvverseny az Ünnepi Könyvhét egyik rangos eseményének, nyitányának számít. Az OSZK Könyvkiadó irodalom- és sajtótörténeti időutazással készült az eseményre. Hány új kötet jelent meg a könyvhétre?

Boka László: Öt kiadvánnyal készültünk, de minthogy az idén nagyon szűk volt a két nagy könyves rendezvény – a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és az Ünnepi Könyvhét – közti idő, néhány hét mindösszesen, az akkorra időzített köteteinket (évkönyveket és egyéni szerzők tanulmányköteteit) is nyugodtan idesorolhatnám. Kiemelten a könyvhétre időzítettük a Budapesti Újságírók Egyesületének 1908-as kötetét, de eleve többségbe kerültek az idén a hasonmás kiadások. Folytattuk ugyanis a Balassi és az Argumentum kiadókkal közös fakszimilesorozatainkat. 2019-ben indult útjára egy új, hézagpótló vállalkozásunk is: a Kossuth Kiadóval a 20. századi magyar klasszikus szépírók egy-egy ma már ritkaságszámba menő kötetét adjuk ki újra igényes kísérő tanulmánnyal. Adyval kezdtünk, értelemszerűen, hiszen halálának évfordulója van, egészen pontosan a Szeretném, ha szeretnének kötetével, s most folytattuk Radnóti Lábadozó szél című kötetével. Ezeket az idén egy József Attila- és egy Babits-versgyűjtemény követi majd.

Fontos még a Kuncz Aladár-emlékkonferencia kötete is. A konferenciát tavaly szerveztük a nemzeti könyvtárban, ahol jómagam is egyik vezetője vagyok annak a kutatócsoportnak, amely a mindmáig feltáratlan életművet kritikai igénnyel adja közre. A munkálatok bő öt éve tartanak, így szükséges is volt, hogy az eddigi eredményekről a tágabb közönség előtt is számot adjunk. Így szerveződött meg a konferencia, amelynek szerkesztett anyagát az MMA Kiadóval közösen az Ünnepi Könyvhétre időzítve jelentettük meg.

kuncz-emlekkonferencia-borito.jpg

„A nekifeszült mentő-akarat”. Kuncz Aladár-emlékkonferencia. Szerkesztette: Boka László – Brok Bernadett. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – MMA Kiadó, 2019

Zárásképp mi mást is kérdezhetnék: milyen idei könyveket terveznek kiadni még, amelyekkel jövőre is eséllyel indul a kiadó?

Boka László: Eddig is 12–13 kiadványunk jelent meg, s még ennél is többet tervezünk az év hátralévő részében megjelentetni. Könyvsorozataink, periodikáink, évkönyveink mellett az idén is lesz több értékes tanulmánykötetünk, lesznek reprint kiadások, illetve várható még díszalbum, kritikai forrásközlés és egy remek kiállítási katalógus is. A lényeg – egyfajta jelmondatként is – az, hogy a kifogástalan tudományos tartalomhoz – amelyre az intézmény alapítójának neve is kötelez minket – megteremtsük a méltó, maradandó formát.

Korábbi vonatkozó blogbejegyzéseink:

Felívelő pályán – Interjú Boka Lászlóval, az OSZK tudományos igazgatójával, az OSZK Kiadó vezetőjével, 2018. június 4. 

„Unikális állományunk tudományos igényű feltárása” – interjú Boka Lászlóval irodalom- és kultúrtörténeti könyvsorozatunk 11. kötete megjelenése alkalmából, 2019. február 14.

 

komment

„Hogy megteremtsük a méltó, maradandó formát” 1. rész

2019. június 25. 15:28 - nemzetikonyvtar

Az OSZK Kiadó díjai, elismerései kapcsán dr. Boka László irodalomtörténésszel, az OSZK tudományos igazgatójával, kiadóvezetőjével beszélgettünk.

Az OSZK Kiadó kiadványai hosszú ideje töretlen sikernek örvendenek a Szép Magyar Könyv évente megrendezett versenyein. Ugyanakkor talán még mindig vannak olyanok, akik előtt kevéssé ismeretes, hogy az Országos Széchényi Könyvtár könyvkiadóként is komoly és elismert szakmai munkát végez, s évente 25–40 kiadványt jelentet meg. E könyvtermés – ha csak az utóbbi 15 esztendőt nézzük – színvonalát tekintve is kiemelkedő. Mesélne nekünk, kérem, a kezdetekről? Mi volt az első érdemi díj, amelyet az OSZK magáénak tudhatott?

Boka László: A könyvtár alapításának 200. évfordulójára, tehát 2002-re készült egy három nyelven is kiadott értékes díszalbum: a Kincsek a nemzet könyvtárából. A kiadvány 2003-ban, a X. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a látogatók szavazata alapján az év közönségdíjas kötete lett. Ez volt talán az első komoly könyvkiadói elismerés, amelyet aztán több siker követett. Ha így visszatekintek, ez a díj valahol lendületet is adott, hiszen ezt követően munkatársaink odaadó munkájával egyéb versenyeken is indultunk. A Szép Magyar Könyv az idén immár 90 éves történetébe például végképp beírtuk a nevünket, az utóbbi másfél évtizedben ugyanis több míves kötetünkkel is pályáztunk. Amint a kiadó fokozatosan épült, gazdagodott, mondhatni: professzionalizálódott, úgy a szakmabeli visszajelzésekből is fokozatosan éreztük, láttuk, tudtuk: lassan nagykorúvá érett.

kincsek_a_nemzet_konyvtarabol.jpg

Kincsek a nemzet könyvtárából. Szöveg: Monok István; fotók: Hapák József. Budapest, Magyar Könyvklub, 2002. Borító – Törzsgyűjtemény

2005 és 2008 közt jómagam még Monok Istvánnal vállvetve dolgoztam, azt követően irányításommal igyekezett az OSZK Kiadó piciny létszámú, de annál lelkesebb stábja már nemcsak társkiadásban, hanem önállóan megjelentetett kötetekkel is elindulni egy-egy megméretésen, rangos versenyen, a díjak pedig, úgy gondolom, önmagukért beszélnek. Az utóbbi pár esztendőben például konszekutív nyertünk az oklevéltől a különdíjakig, vagyis mindez egy hosszú, nehéz, de szép fejlődési ívet mutat, amire büszkék lehetünk. Tavaly az OSZK VII. emeleti kiállítóterében egy komolyabb kamaratárlatot is előkészítettek munkatársaim, amelyen a kiadó könyvsorozataitól kezdve a díszalbumokig sok minden terítékre került, láttatva azt a gazdagságot, amelyet az OSZK könyvkiadóként képvisel.

Ha csak az elismerésekre fókuszálunk, s sorra vesszük az esztendőket, mindjárt az említett közönségdíjat követően egész sikerszériáról beszélhetünk. A 2003-as „termés” közül a Tíz Bambusz Csarnoka című kiállítási katalógus nyert oklevelet a művészeti könyvek és albumok kategóriában a Szép Magyar Könyv 2004-es versenyén. Ugyanitt szintén oklevéllel jutalmazták az Osiris Kiadóval közösen megjelentetett, A régi Magyarország képeslapokon című könyvünket, a közönségdíjat pedig a Helikon Kiadóval közös Európa térképei 1520–2001 című díszalbumunk kapta.

Az említett könyvmustrán – vagyis mindig az előző év kereskedelmi forgalomba kerülő könyveit az Ünnepi Könyvhét alkalmából szemléző, visszatekintő versenyen – a következő, 2004-es esztendő is bőven hozott sikereket. A művészeti könyvek és albumok kategóriában az OSZK-nak a Corvina Kiadóval közös, A holló jegyében – fejezetek a corvinák történetéből című kötete kapta a fődíjat és Mádl Ferenc köztársasági elnök különdíját. Szintén ekkor lett Antall József-emlékdíjas az Élet a régi Magyarországon című albumunk is, amely az Osiris Kiadóval való együttműködésünk eredményeképp jelent meg.

A 2005-ös versenyen díjazták a bibliofil és speciális kiadványok kategóriában a Kossuth Kiadóval közösen megjelentetett Protocolle… kötetünket, vagyis a Benyovszky Móric madagaszkári jegyzőkönyve 1772–1776 című, rendhagyó és hézagpótló kötetet, amely rögtön a fődíjat kapta. Az értékes mű intézményközi összefogással látott napvilágot remek szakmai stábbal, s angolul és franciául is megjelent.

A 2006. év díjazottjai közt szerepelt A magyar bibliofília képeskönyve című kötetünk, amelyet a Korona Kiadóval közösen jegyeztünk, s amely a bibliofil és speciális kiadványok kategóriában kapott oklevelet.

 Valóban látható, hogy sikerszéria indult, de az is, hogy az évek során több kiadói együttműködésük is volt.

Boka László: Igen, kezdetben főként a Corvina és a Kossuth Kiadóval közösen, de hasonlóan sikeresek voltak az Osirisszal közösen vállalt munkáink is. 2008. után igyekeztünk már önállóan is megmutatni, mire vagyunk képesek, s mintegy fele-fele arányban jelentetni meg önállóan és társkiadásban köteteket. A sikerre persze nincs recept – minden egyes kötetnél óvatosan kell mérlegelni a szakmai, az eladási és a terjesztési szempontok szerint is. Utóbbival sokáig komoly gondja volt az OSZK-nak, ezért is kapcsoltunk be rangos kiadói együttműködéseket egész Kárpát-medence-szerte. Hogy tovább folytassam a sort: 2009-ben a Magyarország legszebb térképei 1528–1895 című albumunk nyert oklevelet az ismeretterjesztő kategóriában, Bajnai Gordon miniszterelnöki különdíját is elhódítva. A kötet, amely 200 térképet és térképrészletet közölt, CD-melléklettel jelent meg. Tudományos művek, szakkönyvek kategóriában szintén oklevelet kapott ekkor a Gyűjtők és gyűjtemények című színes albumunk, amely a nemzeti könyvtár legbecsesebb gyűjteményeinek és adományozóinak szentelt egy-egy szakszerű, gazdagon illusztrált tanulmányt. Mindkét kötetet a Kossuth Kiadóval közösen adtuk közre, s a nagy sikerre tekintettel pár év múltán megjelentettük az angol verzióját is (Collectors and collections) – saját erőből.

magyarorszag_legszebb_terkepei_1528_1895.jpg

Plihál Katalin: Magyarország legszebb térképei 1528–1895. Budapest, Kossuth–OSZK, 2009. Borító – Törzsgyűjtemény

2009 más szempontból is jelentőségteljes volt. Ekkor szerveztük azt a nagyszabású, mindmáig emlékezetes kiállítást, amelyet a latin betűs magyar nyelvemlékeknek szenteltünk, a meghirdetett Magyar Nyelv Éve kapcsán. Sokan emlékezhetnek rá, hogy akkor maga az intézmény (a tárlat és az annak apropóján restaurált, végre megmentett székelyföldi Apor-kódex miatt) külön kitüntetést kapott, akárcsak a kurátora, dr. Madas Edit, aki Akadémiai Díjban részesült. Mindez azonban nem független a kiállítás gyönyörűséges katalógusától sem – „Látjátok feleim”. Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig –, amelyet szintén ekkor díjaztak.

2012-ben Fitz József-díjjal jutalmazták a könyvtárunk alapításának 210. évfordulójára kiadott „Levélben értesítsen engem!”– Kortársak Széchényi Ferenc könyvtáralapításáról című albumunkat, amelyet újfent a Kossuth Kiadóval közösen jegyeztünk. A kötet méltó emléket állít Széchényi Ferencnek a neki szóló korabeli levelek páratlan válogatásával.

Folytatjuk.

komment

Előadásokkal és kerekasztal-beszélgetéssel emlékeztek Lipták Dorottyára

2019. június 19. 17:00 - nemzetikonyvtar

Lipták Dorottya történészre, sajtótörténészre, a nemzeti könyvtár 2018-ban elhunyt munkatársára, kutatócsoport-vezetőjére emlékezve rendezett tudományos konferenciát június 12-én a Magyar Tudományos Akadémia Sajtótörténeti Munkabizottsága, az Országos Széchényi Könyvtár és az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központban tartott rendezvény megnyitóján Monok István főigazgató kiemelte, hogy könyvtárosként (is) mennyire egyetértett a tudományos kutató Lipták Dorottyával egy majdan megírandó magyar sajtótörténeti kézikönyv megalapozásának szükségességében.

liptak_d_jav.jpg

Lipták Dorottya, a kötet szerkesztője, Révész Emese Kép sajtó, történelem (Res Libraria sorozat IV. kötet) című könyvének bemutatóján 2016. április 6-án az Országos Széchényi Könyvtárban (fotó: Karasz Lajos)

Gyáni Gábor, az MTA Történettudományi Intézetének kutatóprofesszora nyitóelőadásában az elit- és a tömegkultúra társadalomra gyakorolt hatásairól beszélt. Külön kitért a különböző társadalmi rétegek kultúrafogyasztási szokásaira, kiemelve a színházak és a kalendáriumok szerepét. Megjegyezte, hogy a tömeg- és az elitkultúra között megvan az átjárás lehetősége, de a fogalmak mind a mai napig nincsenek egyértelműen (és egymáshoz képest is) meghatározva.

Buzinkay Géza, az Eszterházy Károly Egyetem Bölcsészettudományi és Művészeti Karának professor emeritusa a karikatúráról mint a magyar politikai propaganda megszületéséről tartott vetített előadást. Hangsúlyozta, hogy a karikatúra propagandisztikus használata már a reformáció korában kialakult, de Magyarországon a CharivariDongó volt az első olyan lap, amely 1848-ban különböző társadalmi osztályok szembenállásáról készült karikatúrát jelentetett meg.

Somorjai Szabolcs és Bárány Zsófia, az MTA‒-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport munkatársainak előadásai kapcsolódtak egymáshoz. Míg Somorjai Szabolcs az 1830-as évek országgyűlési sajtójának kérdéseiről, a nyomtatott tudósításokról és az országgyűlési naplókönyvekről beszélt, addig Bárány Zsófia A tömegtájékoztatás kezdetei a katolikus egyházban címmel tartott előadást.

Ecsedy Judit, az OSZK tudományos tanácsadója egy neves kiadó- és nyomdászcsalád munkásságát elevenítette fel előadásában. Mint kiemelte, a Trattner család egyik tagja udvari nyomdász lett, s Pesten is alapított műhelyt. A család pesti nyomdáját produktivitásban és az alkalmazottak számát tekintve csak a budai Királyi Magyar Egyetemi Nyomda előzte meg.

Balogh János Mátyás, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltárosa a dualizmus kori budapesti napilapok hirdetéseiről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a hirdetések (s velük együtt egy új piaci kereslet és bevételi forrás) megjelenése kulcsmozzanat volt a sajtó történetében. Az első hirdetésekre még bizonytalanul tekintettek, csak a századfordulóra változott meg a hozzáállás.

Révész Emese, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense gróf Széchenyi István populáris ábrázolásairól tartott – különböző művészi alkotások egymásra hatását is bemutató, számos művészettörténeti utalással gazdagított – vetített előadást, külön kiemelve „a legnagyobb magyar” halála után róla vagy hozzá kapcsolódóan megjelent ábrázolásokat.

liptak_konf_1_vagott.jpg

A Magyar Tudományos Akadémia Sajtótörténeti Munkabizottsága, az Országos Széchényi Könyvtár és az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport által rendezett Lipták-konferencia 2019. június 12-én.

A konferenciát kerekasztal-beszélgetés zárta a populáris/tömegkultúra 19. századi történetének kutatásáról. A beszélgetésen – melyet Dede Franciska, az OSZK tudományos titkára, maga is 19. századi kutató vezetett – többek között a sajtó- és médiatörténetben folyamatosan visszatérő, megítélésbeli paradigmaváltás szükségességéről is szó esett. A beszélgetést Császtvay Tünde, az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa indította, aki a paradigmaváltásról szólva a tömegkultúra tudományban elfoglalt helyének, megítélésének változását hangsúlyozta. Szajbély Mihály, a Szegedi Tudományegyetem oktatója hozzáfűzte, hogy a sajtót korábban a magaskultúra terepének tekintették, és ez a megítélés csak a 19. század derekán kezdett változni. Boka László, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója azt emelte ki, hogy bár a 20. század elejére a magaskultúra vált követendő példává, a valóságban napi gyakorlat nem ezt mutatta, átfedések jelentek meg a magas- és a tömegkultúra között, s ezek kutatása igen fontos lehet, több tudományterület szempontjából is. Ő maga mindig is komparatív szemlélettel közelít ezekhez, s ma, amikor a kultúratudományos megközelítés olya fontossá vált, ez elengedhetetlen szempont. Sajnálatosnak tartotta ugyanakkor, hogy míg a kiegyezés koráig viszonylag teljes sajtóbibliográfiával rendelkezünk, azt ezt követő évtizedek – a sokszor joggal említett „aranykor” – sajtójáról, egészen a „hosszú” 19. század végéig, tehát az első világégés végéig, nem. Így egy kritikai kiadás ugyanabba a problémába ütközik, mint egy monográfia; nem tudja megmondani egyelőre, hogy pl. Bácskában a 19. század legvégén milyen lapok léteztek. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői reményüket fejezték ki, hogy a digitalizálás előbb-utóbb erre is megoldást jelenthet.

Sipos Balázs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának docense végül arról beszélt, hogy a paradigmaváltás számtalan módon elképzelhető, és előfordulnak olyan hivatások és életpályák, amelyek a magaskultúra világából vezetnek a populáris kultúra irányába. Ezek kutatása pedig az általa vezetett MTA Sajtótörténeti Bizottságának éppolyan fontos, mint a kerekasztal-beszélgetésben részt vevők által képviselt intézmények számára.

komment

Nemzetközi tanácskozás az internet megőrzéséről

2019. június 18. 17:00 - nemzetikonyvtar

A webarchiválásban érdekelt intézményeket tömörítő konzorcium, az International Internet Preservation Consortium (IIPC) idei közgyűlését és konferenciáját június 5. és 7. között Zágrábban rendezték meg. Ezen az éves vándorrendezvényen egyedülálló lehetőség nyílik a szakmai tapasztalatcserére, a szoftverek és a szolgáltatások fejlesztési terveinek áttekintésére. Az OSZK 2018 óta tagja a konzorciumnak, s bár tavaly Új-Zélandon csak egy üdvözlő videó segítségével képviseltettük magunkat, idén a személyes részvételre is lehetőség nyílt. Alkalmunk volt öt percben bemutatni a saját projektünket, illetve húsz percben ismertetni a teljes szövegű visszakereséssel, valamint a metaadat-rögzítéssel kapcsolatos eredményeinket és terveinket.

iipc_zagrab1.jpg

Projektbemutató az IIPC 2019-es  közgyűlésén és konferenciáján Zágrábban.

Ezen a területen a dán Nemzeti Könyvtár munkatársaival dolgozunk együtt a SolrWayback nevű keresőprogram fejlesztésén és tesztelésén. A dánok jogi okok miatt nem adhatnak nyilvános hozzáférést a webarchívumuk egyetlen részéhez sem, így abban a minigyűjteményben tudják tesztelni és demózni a keresőt, amit a tartalomtulajdonosok engedélyével lementett magyar webhelyekből kialakítottunk.

iipc_zagrab2.jpg

A személyes találkozások révén tovább mélyült a szakmai kapcsolat más országok szakembereivel is.

Aktívan közreműködünk az oktatási tevékenységek összehangolásában a Training Working Group keretein belül. A sok videokonferencia és levelezés után a rendezvényen végre személyesen is tudtunk egyeztetni ebben a témakörben. Továbbá kisebb, csoportos kerekasztal-beszélgetések keretében vitattuk meg, hogy miképpen támogathatná hatékonyabban a konzorcium az egyes tagok webarchiválási törekvéseit, illetve hogy milyen általános szakmai prioritások mentén működjön a jövőben ez a nemzetközi szervezet.

Kísérleti projektünk keretében 2017 óta részt veszünk a Web Curator Tool nevű, eredetileg új-zélandi és brit, jelenleg pedig új-zélandi és holland fejlesztésű programcsomag kipróbálásában, a fejlesztési javaslatok megfogalmazásában. A szoftver segítségével egységes felületen lehet menedzselni a teljes webarchiválási munkafolyamatot, illetve rögzíteni a metaadatokat. Zágrábban egy külön workshop keretében vitattuk meg a WCT-t használó könyvtárak munkatársaival a további igényeinket, ötleteinket.

iipc_zagrab3.jpg

Információs panel a tanácskozáson

Érdekes volt szembesülni azzal a trenddel, hogy az USA-ban a webarchiválással kapcsolatos technikai fejlesztések terén az Internet Archive szinte monopolhelyzetben van. Az Archive-It nevű, igény szerinti archiválási szolgáltatásukra fizetnek elő a legnagyobb amerikai egyetemek és könyvtárak is. Ezeknél a szakmai tevékenység elsősorban a válogatásra, majd a begyűjtött tartalom feldolgozására és szolgáltatására koncentrálódik. Ezzel szemben a világ egyéb részein, döntően a nagyobb közgyűjteményekben párhuzamosan zajlik az aratási és tartalomkezelési tevékenység. Általános trend azonban, hogy mind a személyi, mind pedig az anyagi erőforrások igen szűkösen állnak rendelkezésre. Másfelől viszont igen összetartó, lelkes, innovatív szakmai közösségnek lehetünk részesei, a közös munkák eredményei pedig közvetlenül visszahatnak a saját projektünkre is.

Németh Márton

A rendezvény videofelvételei az IIPC Youtube csatornáján nézhetők vissza.

A Németh Márton által tartott két előadás prezentációi innen tölthetők le.

 

komment

Hol komikus, hol színháztörténész

2019. június 07. 15:07 - nemzetikonyvtar

Molnár Dániel színháztörténész, a Vörös csillagok. A Rákosi-korszak szórakoztatóipara és a szocialista revük című kiállítás kurátora szerint a magyarországi sztálinizmus pesti show businessének máig tart a hatása.

1_7.jpg

Molnár Dániel, a kiállítás kurátora (fotó: Karasz Lajos)

A gyerekkorod fele azzal telt, hogy különböző varietéműsorokban szerepeltél. Hogyan csöppentél ebbe a világba?

Alapvetően egy véletlen és egy „miért ne?” által kezdődött, nincs különösebb családi kötődésem. Azoknál, akik felnőttkorban kezdik a kérdés sokkal érdekesebb, mert egy szórakoztatóipari karrier nem magától értetődő dolog. A szórakoztató színházba „természetesen” kevesen érkeznek az Színház- és Filmművészeti Egyetemről, nincs bejáratott, elfogadott bekerülési út, ez főképp az egyén érdekérvényesítő képességén múlik.

Hogyan lett a bohócból színháztörténész?

Még mindig mindkettő vagyok, mármint csak a végzettségem bohóc, inkább komikusnak tartom magam. Párhuzamosan futott, sőt fut ez a két dolog, de az élet sűrűsödésével már periodikusan egyszerre csak hol az egyikkel, hol a másikkal foglalkozom. Alapvetően tanulni szeretek és sok engem érdeklő jelenséget vagy viselkedésmódot csak kutató, feltáró munkával lehet megérteni.

A nemzeti könyvtárban és magángyűjteményekben őrzött fényképek és dokumentumok segítségével a kamarakiállítás az ötvenes évek elfelejteni kívánt szórakoztató műsorait és azok ma is ismert szereplőit idézi meg. Hogyan próbálta átformálni a magyarországi sztálinizmus a pesti show businesst?

Jó tömény kérdés, remélem, hogy az az ötszáz oldal és a kilencven négyzetméter kellően bemutatja a korszak sajátosságait, de szerintem talán a legfontosabb, hogy ennek máig tartó hatása van. Idén hetven éve a pesti színházak államosításának-községesítésének; gyakorlatilag ennek maradványaképp kapnak ma állami támogatást a bulvárszínházak és a cirkusz. Máig vannak időszakok, amikor ezért cserébe az állam közvetett vagy közvetlen módon elvárásokat támaszt a színházzal szemben, ami bármilyen formában nonszensz, és a hatalommal való visszaélés; vagy az igazgató maga rendelkezik politikai tisztséggel, ami Németországban például elképzelhetetlen.

2_8.jpgMolnár Dániel vezetést tart a tárlaton. (fotó: Karasz Lajos)

A korszak sajátos terméke volt a szocialista revü. Mit takar pontosan ez a kifejezés?

Fogalmam sincs. Ugyanakkor a műsorok készítőinek, köztük Fényes Szabolcsnak, Szenes Ivánnak, Romhányi Józsefnek sem volt. Olyan szórakoztató műsorokat kényszerültek gyártani, amely kielégíti az elvárt (de meg nem határozott!) politikai követelményeket és jegyet is el tudtak rá adni. Showműsorokról van szó, amiket sokkal nehezebb volt bármiféle ideológiai mázzal lekenni, mint megcsinálni egy bányászdarabot a szereplősémát és a tematikai sémák szerint. Plusz anélkül kellett megénekeltetni, megtáncoltatni, zsonglőrködtetni a traktoristalányokat, hogy azt mondták volna rá, ez operett.

A mai „orfeumi hangulat” mennyiben azonos a múlt századforduló pesti orfeumainak hangulatával?

Attól függ, ki mondja. Ha valami színház vagy műsorszervező, fussanak az ellenkező irányba! Jelen pillanatban semmit nem tud a magyar színháztudomány arról, pontosan mi folyt ott, miért és hogyan, ergo mit jelent egyáltalán ez a szókapcsolat. Az első pesti orfeumok műsorát éppen csak elkezdtem összegyűjteni, rendszerezni; a könyvhöz és a kiállításhoz hasonló mélységű feldolgozására még nagyon-nagyon-nagyon sok munkára van szükség. Ehhez szívesen várok mindenféle anyagi, szakmai, magángyűjtői támogatást vagy emlékeket egyaránt!

3_7.jpg

 A kiállítás részlete (fotó: Karasz Lajos) 

Vörös csillagok – A Rákosi korszak szórakoztatóipara és a szocialista revűk

komment

Urunk mennybemenetele (Ascensio Domini)

2019. június 02. 08:00 - nemzetikonyvtar

Krisztus mennybemenetelét a húsvét utáni negyvenedik napon, áldozócsütörtökön ünnepeljük az V. század óta. Áldozócsütörtök – Urunk mennybemenetele – liturgikus ünnepét több országban, így Magyarországon is a következő vasárnapon tartják.

Húsvéttól áldozócsütörtökig öt vasárnap telik el: 1. Dominica albis, 2. Miserere, 3. Jubilate, 4. Cantate és 5. Rogate vasárnapok. A mennybemenetel ünnepe a 6. héten, az Exaudi vasárnapot megelőző csütörtökön van.

A középkorban és a koraújkorban az ünnep liturgikus hagyományai közé tartozott Krisztus mennybemenetelének megjelenítése. Ennek egyik változata szerint a mennybe menő Krisztust ábrázoló szobrot a kötéllel a magasba húzták, ahol angyalszobrok várták égő gyertyákkal.

Ez alkalomból egy aprócska szentképet mutatunk be, amelyet az OSZK egyik ősnyomtatványába ragasztottak be.

Tovább
komment

Emlékképek Dienes Valériáról. 2. rész

2019. május 25. 10:00 - nemzetikonyvtar

A tudós matematikus, író, táncpedagógus, filozófus, az első magyar női egyetemi tanár 140 éve, 1879. május 25-én született Szekszárdon.

„Nincs még két esztendeje annak, hogy dr. Dienes Valéria előszedte az elfeledett szók porlepte halmazából a régi orchesztika szót, hogy mozdulat-művészetét ezen a nagy múltú néven bocsássa világgá. Dr. Dienes Valéria egyetemi tanulmányok, könyvtári búvárkodás, tudományos és filozófiai elmélkedések közül jutott a művészet útjára akkor, mikor évekkel ezelőtt egy párisi tanulmányutján testedzés szempontjából elment Duncanhoz annak híres spártai tornáját tanulni.

Ez a pompás mozdulat-iskola hosszan alvó képességeket hozott napfényre a fiatal doktornőben, aki rövid hónapok alatt Duncan leghaladottabb tanítványai közé került. Ennek a mellékesen űzött tanulásnak azonban csak itthon kezdtek teremni az igazi és mind meglepőbb, mind csodálatosabb gyümölcsei. Dr. Dienes Valéria a világ szemében tovább is a régi tudós és filozófusnő, otthonában, baráti körében gyorsan vált elsőrendű táncművésszé és mimikussá; nem munka árán, készen és ajándékul hullottak fantáziájából a szebbnél-szebb táncköltemények. Ezekkel együtt, fejlődésükkel párhuzamosan alakult és gazdagodott a mind több és több művészi és szakstúdiummal alátámasztott mozdulatrendszer, melynek gazdagodása oly mérvű volt, hogy a spártai torna pár hónapos anyagát négy munkás esztendőből álló iskolai tanulmánnyá fejlesztette.

Iskolájának mind testnevelő, mind művészi szempontból gyors és döntő sikere volt. A Duncan-Dienes-féIe orchesztikai rendszer megnevelte első művészeit. Az elmúlt téli szezonban mindenkor zsúfolt házak előtt láttuk őket a Belvárosi Szinházban, a Zeneakadémián, az Urániában és a Gróf Károlyi palotában tartott fényes művészelőadásokon, ahol Auguszta főhercegasszony legmagasabb tetszését is kiérdemelték. A főúri körök gyorsan felismerték az orchesztika bámulatos testedző és testszépítő tulajdonságait és palotáikat megnyitották e kitűnő testnevelő iskola előtt, hogy gyermekeiket annak áldásaiban részesítsék.” 

Orchesztikai iskola. In. Színházi Élet, 1918. 37. sz. (7. évf. szeptember 15-től szeptember 22-ig) 18–19. o. – Törzsgyűjtemény

Dienes Valéria orchesztikai iskolájának táncpróbai felvételei (20-as, 30-as évek) – Színháztörténeti Tár

„Az intelligens középosztály ifjúsága is tódult a régi forrásból táplálkozó uj művésziskolába és oly mértékben ostromolta azt, hogy a folyó tanévre már a Székesfővárosi Vigadó termeibe kellett áttenni az iskola torna- és tánchelyiségét, ahol szept. 10-én már meg is kezdik a beíratásokat.

Az iskola gyermekeket is, felnőtteket is felvesz növendékei közé. Hat éven felüli gyermekek már csoport-tanításban is részesülhetnek. Az első évfolyam spártai tornája megedzi, megizmosítja a testet, eltünteti a fölösleges testsúlyt, könnyűvé, karcsúvá, hajlékonnyá tesz. A második év ritmikája a mozdulatok szépségére és biztonságira nevel és bevezet a művészi tánc előfeltételeibe. Ez a két év erős technikai képzést ad a testnek, melynek alapján a tulajdonképpeni művészi képzés (a mimikai és a mesteriskolai osztályban) keresztülvihető. Az első két év mint önálló egész szolgálja azokat, akik a lehető legészszerűbben s a leggyümölcsözőbben kívánják testüket edzeni, erősíteni és szépíteni. Fejlődésben levő gyermekekkel bámulatos hatásokat ér el az iskola. A rendszer pedagógiai értéke nemcsak a testi, hanem a lelki élet, akaratfejlesztés, egészséges kedély szempontjából is felülmúlhatatlan. Dr. Dienes Valéria itt bőven merít gazdag gyermeklélektani és neveléstani ismereteiből s a szülők benne nemcsak a tornatanárra és táncművészre, hanem egyszersmind a tudós és szakavatott pedagógusra is bízzák gyermekeiket.

A második két év művészképző. Előleges mimikai gyakorlat után bevezettetnek a növendékek az orchesztikai műfajok mozdulat-írás, táncszerzés, mozdulat-esztétika elemeibe s a szükséges zenei és művészettörténeti ismereteket is elsajátítják.

Az iskola művészei legközelebb Belgrádban tartanak táncelőadást a hadijótékonyság céljaira. Budapesti közönségünk számára szept. 29-én de. évmegnyitó matinét tart az iskola a Vigadó nagytermében.” 

Orchesztikai iskola. In. Színházi Élet, 1918. 37. sz. (7. évf. szeptember 15-től szeptember 22-ig) 18–19. o. – Törzsgyűjtemény

mirkovszky_maria_szinhazi_elet_1926_42_76.jpg

Dienes Valéria tanítványa, munkatársa, követője, Mirkovszy Mária. Színházi Élet, 1926. 42. sz. 76. o. – Törzsgyűjtemény

Később, a filozófián keresztül, részben Prohászka Ottokár hatására megtért. Teilhard de Chardin egyik első magyar fordítója. (Hit az emberben. Válogatott tanulmányok, Szent István Társulat, Bp. 1968). Szabó Ferenc: Dienes Valéria önmagáról. Agapé, Szeged, 2001. és Dienes Valéria vallomása megtéréséről

Emlékét az idén tavasszal felavatott emléktábla is hirdeti a Krisztina körút 5-ben álló ház falán, melyben a két világháború között híres iskolája működött. 

A ház, amelyben Dienes Valéria iskolája a két világháború között működött és emléktáblája ugyanott (Budapest, Krisztina körút 5.)
Az emléktábla képének forrása: hegyvidek.hu. Épületfotók: Kis Domokos Dániel.

Dienes Valéria hagyatéka, és a közeli barát, rokon Babits Mihállyal folytatott levelezése Kézirattárunkban található. Alakja megihlette Babits Mihályt is, aki Halálfiai című nagyregényének egyik hősnőjét, Hintáss Gittát állítólag róla mintázta:

„Gitta nagy, nyurga lánnyá nőtt, kerek, intelligens, fölényes szemekkel, aki bizonyos leereszkedő jóakarattal tekintett a vidékiekre, lenézve őket a műveletlenségükért és elmaradtságukért. Gitta rendkívül művelt volt, egészen modern eszméket hirdetett, s szenvelgett nyíltsággal beszélt minden témáról; mindebben csak imponált a jó kávénéniknek, kiket néha avval a kijelentéssel botránkoztatott meg, hogy le akarja nyíratni a haját.

– A hosszú haj éppoly barbár és alkalmatlan csökevény, a szőrös állat maradványa, mint a szakállviselés a férfiaknál.”

Babits Mihály: Halálfiai (Élet és irodalom), Budapest: Szépirodalmi, 1984. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Az összeállítás első része itt olvasható.

Kis Domokos Dániel

komment