Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat száznegyvenharmadik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Röttig Odót és gyűjteményét mutatja be.
Röttig Odo (1883–1920) osztrák származású, Sopronban élő nyomdászcsalád tagja, újságszerkesztő-kiadó, könyvnyomda-tulajdonos volt. Neve többféle alakváltozatban (Odo, Odó, Ottó) is szerepel a korabeli és későbbi szakirodalmakban.
Röttig Odo portréfotója. In: Kultura-Almanach 1913, 24. – Törzsgyűjtemény
Bécsben folytatott tanulmányokat. Sokirányú képzettséggel került apja, Röttig Gusztáv mellé, aki 1896 októberében vásárolta meg a soproni Litfass Nyomdát, melyet a család a későbbiekben Röttig Gusztáv és Fia Kő- és Könyvnyomdai Műintézet néven működtetett tovább. Kiadványaikon többféle nyomdászjelvényt szerepeltettek, az egyik alább látható.
Röttig Gusztáv és Fia Nyomda (nyomdászjelvény). In: Kultura, 1911/1. sz., 3. – Törzsgyűjtemény
Röttig Odo kitanulta az itteni munkák, a könyvkiadás minden fortélyát. A nyomda sokirányú tevékenységet folytatott, 20 feletti különböző újságot, folyóiratot adott ki, többet német nyelven, például a Heilmittel-Revue, a Balneotherapeutische Revue, a Zeitschrift des Internationalen Anwalt-Verbandes című szaklapokat, az Ukrainische Rundschaut, a magyarok közül A Modern Tanítót a magyar néptanítók számára, A Gazdát a gazdáknak. Emellett repertoárjában aprónyomtatványok, címkék, brosúrák, naptárak, címtárak szerepeltek, és különösen nagy hányadot tett ki a könyvkiadás: szépirodalmi, gazdasági, művészeti témákban is jelentettek meg könyveket, gyakori volt a soproni helytörténeti téma, például A középkor műemlékei Sopronban, Sopron renaissance- és barok-stílusban (!) épült házai. A Bábszínház (1913) című művet a szerző, Hangay Sándor barátjának, Kultura-beli szerkesztőtársának, Röttig Odónak ajánlotta. A Röttig Nyomda 1918-ban egyesült a Romwalter-féle üzemmel Röttig-Romwalter Nyomda Részvénytársaságként. Röttig Gusztáv és fia – hamarosan bekövetkező haláluk miatt – mindössze két évig álltak e vállalkozás élén.
Röttig Odo folyóiratszerkesztései, -kiadásai között kiemelendő a Kultura (1911–1913) című irodalmi, művészeti, kritikai lap, melynek 1912-től lett felelős szerkesztője.
A Kultura folyóirat 1912. április 25-i számának előlapja – Törzsgyűjtemény
A folyóirat eredeti szerkesztője Ámon Vilmos volt. A számok napjainkban digitalizáltan is elérhetők.
A több évig fennálló lap működésében nagy szerepe volt a budapesti társszerkesztőnek, Hangay Sándornak. Röttig Odo nem írt a saját folyóiratába, de nagy gonddal őrködött annak szellemi és technikai nívója felett. Az 1913-as évre nagy sikerű, szép kiállítású almanachot is megjelentettek, számos arcképpel, műmelléklettel. Odo emellett aktívan részt vett a Soproni Napló című politikai napilap szerkesztési, kiadási munkálataiban is az 1910-es években. A Soproni Naplóhoz előfordult, hogy felesége, Röttig Odóné Makó Aida volt színésznő szerkesztette a vasárnapi mellékletet (Leányok-Asszonyok), mely szépségápolási, divatbeli és művészeti témákat mutatott be. Röttig Odo 1919-ban Vierburgenland (jelentése: ’négy vár területe’) néven alapított újságot, mely Sopronban havonta két alkalommal jelent meg az Ausztria által elszakítani kívánt négy nyugat-magyarországi vármegyében lakó német ajkú lakosság számára. Az irodalmi, művészeti, kritikai lap 1920-ig állt fenn.
Röttig a szerkesztés mellett amatőr fényképészként is tevékenykedett, e vonatkozásban több kiállítása volt, például 1890-ben. A Bécsben 1902 óta megjelenő Gut Licht! című folyóiratban többször is helyet kaptak felvételei. Szintén e lap hasábjain néhány tájkép cseréjét ajánlotta fel a „Gyűjtsünk fényképeket!” mozgalom keretében (1903). A Soproni Photo Club (ma: Soproni Fotóklub) közvetlen elődje, az Amatőrfényképezők Egyesülete a soproni Képzőművészeti Kör alcsoportjaként jött létre 1902-ben. Ennek Röttig is tagja lett mint titkár és könyvtáros. Részt vett a kör által szervezett amatőrfényképészek kiállításán 1904-ben, ennek nyomán a korabeli sajtó is dicsérte a nevét. A későbbiekben a Photo Club (1906–) tagjaként is komoly felkészültségű kiállítóként emlegették. Nem véletlen, hogy a Röttig Nyomda kiadványai közt fényképészeti zsebkönyv is szerepelt.
Emellett Röttig Odo maga is rajzolt, plakátot és ex librist egyaránt készített. Az 1909-ben megalakuló Szent-György-Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete tagjai közé tartozott, melynek grafikai szakosztálya vállalta magára az első hazai ex libris egyesület funkcióját. Röttig a Kultura kiadójaként, egy idő után felelős szerkesztőjeként is tág teret biztosított a kisgrafikának, célja volt a hazai ex libris gyűjtés kiszélesítése, a gyűjtési kedv fokozása. A folyóiratban a grafikák – többek között Ágoston Ernő, Basch Árpád, Csányi Károly, Makoldy József, Streller Károly, Szalay Pál és Faragó Géza műveinek – közlése mellett külön rovatot hoztak létre az ex libris cserélők és gyűjtők számára. Odo az élen járva már az első számban hirdetést tett közzé saját ez irányú gyűjtőtevékenységéről.
Röttig Odo ex libris gyűjtő hirdetése. In: Kultura, 1911/1., 70. – Törzsgyűjtemény
A Kultura 1911. évi számai közölték Győry Jenő cikksorozatát, mely betekintést adott az ex libris műfaj eredetébe, történetébe. Felpétzi Győry Jenő (1883–1941) soproni születésű császári és királyi főhadnagy – maga is kisgrafikagyűjtő – elemezte az ex librisek könyvtől való függetlenedésének folyamatát, gyűjtésük fontosságát, és mindezek hatását a rajzművészet fejlődésére:
„Ez összműködés eredménye, hogy a kis művészlapok iránti érdeklődés napról-napra fokozódik, a gyűjtők szaporodnak, a nagy-közönség kedvet kap exlibrisek készitetésére, a művészek pedig azok rajzolására. Az exlibrisek közkedveltsége annyira növekedik, hogy az eredetileg könyvet jelző cédulák helyébe, exlibris alakban művészlapok készülnek csupán a csere, illetőleg gyűjtés céljaira. Mi sem természetesebb tehát, minthogy az exlibrisek széles körben terjedése a festészet és rajzművészet fellenditésére vezet. Így bátran mondhatjuk, hogy az exlibrisek gyűjtése nemzeti közművelődési tényező.”
Győry Jenő: „Exlibris”-ek és művészi névjegyek. In: Kultura, 1911/1. sz., 67. – Törzsgyűjtemény
Győry Jenő írásaiban a hazai kisgrafikai élet fellendítése érdekében ma is megszívlelendő gyakorlati tanácsokat adott a gyűjtők számára.
Az ex libris mozgalom minél szélesebb körű kibontakozását segítendő a Kultura egyes számaihoz – legalábbis az első évben – minimum egy eredeti ex librist is mellékeltek, és javasolták a gyűjtőknek saját névre szóló kisgrafika készíttetését:
„Annál, aki modern ex libriseket gyűjt, a legelső feltétel, hogy saját könyvjegye legyen. Ez az alapja minden gyűjteménynek, mert a gyűjtés mai legegyszerübb, legszokásosabb módja a csere. De ez a legolcsóbb is. A cseréhez természetesen valóban művészi kivitelü és művészi alkotásu saját ex librisre van szükségünk.”
Győry Jenő: Általános tudnivalók az ex libris-gyűjtéshez. In: Kultura, 1911/3. sz., 198. – Törzsgyűjtemény
E célból felhívást tettek közzé, és többször közöltek cserejegyzéket az ex libris gyűjtők nevével, címével és a cserélni kívánt lapokkal. Az alábbi, az olvasókat ex libris gyűjtésre buzdító közlemény a Kultura 1911/1. számában művészi kivitelű ex libris lap(ok) rendelkezésre bocsátására is ígéretet tesz az egyes számok mellékleteként:
Exlibris-barátokhoz! In: Kultura, 1911/1., 69. – Törzsgyűjtemény
A cserejegyzékeken kb. 15-20 gyűjtő neve szerepelt, köztük Bleier Oszkár, Koronthály Kálmán, Nagy József, Diamant Izsó, Holl Jenő és persze maga Röttig Odo. Külföldiek, osztrákok és németek is csatlakoztak. A Röttig Gusztáv és Fia cég a csereforgalomhoz szükséges nyomtatványokat is forgalmazott, minden kívánt nyelven. Rajzok után vállalta ex libris lapok elkészítését, illetve elsőrendű művészek munkáinak megszerzését.
Röttig Odo maga is rajzolt könyvjegyet. Egy saját maga által alkotott, név nélküli, „Ex libris” feliratú grafikát közöl a Kultura folyóirat első száma; a későbbi szakirodalom ugyanezt a pegazuson lovagló férfit ábrázoló művet – „Ex libris Odo Röttig. In arte voluptas” felirattal – a német Thomas Schmidtnek tulajdonítja. Utóbbi lapnak többféle színváltozata ismert.
Röttig Odo ex librise. Jelzet: Exl.R/455 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Röttig saját nevére szóló, az osztrák Franz von Bayros által készített ex librisén táncoló nőalak látható nagy rózsás szoknyában, ördöggel és kígyóval. A Bayros-lap példányai széles utat jártak be, számos helyen fellelhetők, a magyarországi és osztrák gyűjtemények mellett egy nyomat megtalálható többek között a moszkvai Rudomino-könyvtár ex libris anyagában is – e cikk szerzője 2010-ben Klebelsberg Kuno-ösztöndíjjal végzett moszkvai kutatása alapján.
Röttig Odo ex librise (1911), grafikus: Franz von Bayros. Jelzet: N41a/8. A kép forrása: Всероссийская Государственная Библиотека Иностранной Литературы им. Рудомино (Rudomino Összorosz Állami Idegen Nyelvű Könyvtár, Ritka Könyvek Osztálya)
M. Hamilton több könyvjegyet is alkotott Röttig Odo számára, melyeken elmaradhatatlan a könyv, az olvasás motívuma és a szecessziós életérzés megjelenítéseként a koponya. E művek reprodukciói fellelhetők a Kultura számaiban is.
M. Hamilton grafikája. Jelzet: Exl.R/454 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Röttig feleségével közös ex librise is fennmaradt kettejük portréjával, a grafikán e jelmondatokkal: „Fel a fejjel” és „In arte voluptas” [A művészet gyönyörködtet].
Röttig Odo és felesége ex librise a portréjukkal. Jelzet: Exl.R/453 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Röttig Odo 1920-ban hunyt el. Sopron leghosszabb életű német nyelvű napilapja, az Oedenburger Zeitung 1920. szeptember 21-én írt a haláláról, több gyászjelentést is közölve a család nevében és a Röttig-Romwalter Nyomda dolgozói részéről. Apja néhány nappal előbb halt meg, a lap korábbi száma róla is közölt nekrológot.
Az 1913-as Kultura-Almanach méltató soraival zárom a sokoldalú nyomdász-kiadóról, Röttig Odóról szóló megemlékezést:
„Ő már magyar ember tetőtől talpig. És művész. Festő, író, szerkesztő, politikus, üzletember, intelligens[,] megértő, olvasó, zenebarát és boldog férj. Akinek ennyi hivatása van s mindenik hivatását jól akarja betölteni […]. A magyarság iránti szeretetét bebizonyította a »Kultura« megalapításával. A külföldnek megmutatta evvel a lappal, hogy van olyan fejlett művészi izlésünk nekünk is és van olyan szellemi élet itt is – ha nem is olyan általános – mint messze Nyugaton.”
Igric: Röttig Odó. In: Kultura-Almanach 1913, kiadja Röttig Gusztáv és Fia Sopronban, 1912, 25–26. – Törzsgyűjtemény
Irodalom:
- Bottlik József: Az őrvidéki (burgenlandi) magyarság sorsa. In: Vasi Szemle, 2008/6. sz. 840–854.
- Csatkai Endre: A soproni exlibris története, Sopron, 1938, 15., 16.
- Ecsedy Judit, V.: Sopron nyomdászata. In: Magyar Grafika, 2018/4. sz., 59–63.
- Győry Jenő: „Exlibris”-ek és művészi névjegyek. In: Kultura, 1911/1. sz., 67–68.
- Győry Jenő: Általános tudnivalók az ex libris-gyűjtéshez. In: Kultura, 1911/3. sz., 198–199.
- Hárs József: Soproni Fotóklub (1902). In: Soproni Szemle, 1980/3. sz., 56.
- Igric: Röttig Odó. In: Kultura-Almanach 1913, kiadja Röttig Gusztáv és Fia Sopronban, 1912, 24–26.
- Konti M.: A „Kultura” nyomdája. In: Kultura-Almanach 1913, kiadja Röttig Gusztáv és Fia Sopronban, 1912, 151–152.
- Kultura. Irodalmi, művészeti, kritikai képes havi folyóirat, Röttig Gusztáv és Fia kiadása, Sopron, 1911–1913. évi számok
- Odo Röttig †. In: Oedenburger Zeitung, Dienstag, den 21. September, 1920., 2. (Gyászjelentések, Uo., 3–4.)
- Röttig Gusztáv (1855–1920). In: Sopron anno
- Röttig Odó: Kedves Barátom!, A „Kultura” általában. In: Kultura-Almanach 1913, kiadja Röttig Gusztáv és Fia Sopronban, 1912, 3–7. (Utóbbi szerkesztőségi aláírással.)
- Vasné dr. Tóth Kornélia: A moszkvai Rudomino-könyvtár hungarika ex librisei hazai és nemzetközi kontextusban, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Gondolat Kiadó, 2015, 240.
- Vasné Tóth, Kornélia: Odo Röttig als Exlibris-Sammler, In: Mitteilungen der Österreichischen Exlibris-Gesellschaft, 1/2019, 5–7. (német nyelven)
- Vasné dr. Tóth Kornélia: Röttig Odo (Odo Röttig, 1883–1920). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 160–161.
- Vasné dr. Tóth Kornélia: A száz éve elhunyt soproni nyomdász-kiadó, Röttig Odo (1883–1920) emlékezete. In: Magyar Grafika, 2020/1. sz., 67–71.
Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)
A blogbejegyzésben idézett szövegek korabeli helyesírással szerepelnek.
Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész
A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész; 114. rész; 115. rész; 116. rész; 117. rész; 118. rész; 119. rész; 120. rész; 121. rész; 122. rész; 123. rész; 124. rész; 125. rész; 126. rész; 127. rész; 128. rész; 129. rész; 130. rész; 131. rész; 132. rész; 133. rész; 134. rész; 135. rész; 136. rész; 137. rész; 138. rész; 139. rész; 140. rész; 141. rész; 142. rész










Szilágyi Domokos portréja. In: Szilágyi Domokos: Világ hava. Válogatott versek, Budapest, Magvető, 1988. Borítókép –
Szilágyi Domokos – Vermesy Péter: Pimpimpáré. Vers és muzsika gyermekeknek (Szilágyi Domokos gyermekversei Vermesy Péter dallamaival), Bukarest, Kriterion, 1976. Borító – 
Városnézés és korrektúra Szentendrén (2014)
Az Országos Széchényi Könyvtár olvasótermeiben folyt a munka (2012)
Az
Gárdonyi Zsolt zeneszerző levele
Anyaggyűjtés Simándy Pál családfájához a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltár Alsózsolcai Fióklevéltárában (2018)
Horváth Barna íróasztala (2024). Fotó: Labancz Viktória
Az életműsorozat könyvbemutatójának meghívója
Haba Kumiko professzor asszony az Országos Széchényi Könyvtár két munkatársával, Szádeczky-Kardoss Zsófiával és Bajtai Tiborral. Fotó: Szarka László
Az egyik adománykötet, egy japán nyelvű enciklopédia –
Ajánlás Haba Kumiko professzor asszony kötetéhez
Japán nyelvű, Magyarországról szóló általános iskolai tankönyv –
Horváth Barna első palástjában Mádon 1959 őszén
A Horváth család mezőcsáti műtermi képe, hetvenes évek eleje
A sajószentpéteri református presbitérium Kürti László tiszáninneni püspökkel és Ablonczy László borsodi esperessel 1983-ban
Horváth Barna szolgálata a Soli Deo Gloria tábor záró-istentiszteletén a balatonszárszói református templomban 1998 nyarán
Az Országgyűlési Könyvtár olvasóterme
Széchenyi István: Világ. A mű kézirata a Borúra derű – A 200 éves Akadémia kincsei című kiállításon – MTA Könyvtár és Információs Központ (MTA KIK)
Bródy Sándor Könyvtár, Eger. Élménykönyvtár-foglalkozás Komló-Szabó Ágnes vezetésével
Országos Idegennyelvű Könyvtár. Juhász István, Deák Zoltán, Torda Dorina, a szerző 
2026. augusztus 24. és 29. között a Bécsi Egyetemen rendezték meg a 25. nemzetközi bizantinológiai kongresszust
Konstantinápoly ostromának ábrázolása egy moldvai kolostor freskóján. A kép forrása:
Tóth Anna Judit előadása a 2026. augusztus 24. és 29. között a Bécsi Egyetemen megrendezett 25. nemzetközi bizantinológiai kongresszuson
XI. Konstantin császár korabeli ábrázolása. A kép forrása: