„Unikális állományunk tudományos igényű feltárása” – interjú Boka Lászlóval irodalom- és kultúrtörténeti könyvsorozatunk 11. kötete megjelenése alkalmából

2019. február 14. 09:40 - nemzetikonyvtar

Tavaly decemberben a sorozat 10. kötete kapcsán azt írták egy kritikában: a nemzeti könyvtár Bibliotheca Scientiae et Artis könyvsorozata mind tartalmát, mind kivitelezését tekintve igényes, rangos, mára férfikorba lépett. Azóta a 11. kötet is napvilágot látott. Bő nyolc esztendő alatt 11 konferenciakötet: rangos vendégelőadók, a művészetek és a tudományok interdiszciplináris tára. Az OSZK és a Gondolat kiadó közös sorozatáról annak elindítójával, Dr. Boka László irodalomtörténésszel, az OSZK tudományos igazgatójával beszélgettünk.

A mai könyvpiaci és fogyasztási trendeket figyelembe véve meglepőnek hathat egy új sorozat elindítása. Milyen ötlet és elhatározás vezetett a Bibliotheca Scientiae et Artis megszületéséhez? Mi volt az a megfogalmazott cél, aminek elérésére létrehozták?

bsca_11_2_k.jpg

Bibliotheca Scientiae et Artis – a 11. kötet

Boka László: A cél elsődlegesen az volt, hogy az OSZK-ban felhalmozott, sokrétű szakmai tudásanyag, kutatásaink eredményei szélesebb nyilvánosságot kapjanak. Tudományos igazgatóként alapfeladatomból adódóan rá kell látnom az összes, igen heterogén intézményi kutatási irányra, amelyek alapvetően unikális állományunk tudományos igényű feltárását célozzák, a tágan értett művelődéstörténeti munkáktól a színháztörténetig, a zenetörténettől az irodalom- és történettudományi kutatásokig, mindegy, hogy ezek a Kézirattárban, a Térképtárban vagy éppen olyan kincsesbányákban „hevernek” mint a Plakát- és Kisnyomtatványtár, netán maga a Törzsgyűjtemény. Adott tehát egy igen gazdag szellemi potenciál, a páratlan dokumentumállomány mellett egy kollektív szürkeállomány is, hiszen az OSZK kutatóintézeti léte épp azt jelenti, hogy összmunkatársaink mintegy 15-20%-a ilyen kutatómunkát (is) végez. (Jelenleg ide tartoznak az MTA doktorai, a PhD-fokozattal rendelkezők és a fokozatszerzés előtt álló kutatók; ez összességében mintegy 65 fő). Velük szemben elvárás, hogy rendszeresen beszámoljanak az eredményeikről, kiadványokban, konferenciákon, tematikus tartalomszolgáltatások vagy intézményi kiállítások formájában, nekem pedig az is a feladatom többek közt, hogy ezeknek teret, fórumot, szakmai és anyagi hátteret biztosítsak.

A 11. kötetet megjelenése alkalmából a sorozatot Buda Attila irodalomtörténész és Boka László sorozatszerkesztő, az OSZK Kiadó vezetője, a legújabb kötetet pedig Szilágyi Márton irodalomtörténész mutatja be február 15-én 14 órakor.

Könyvbemutató: OSZK 215 – Tanulmányok egy évforduló tiszteletére

Már az ezredfordulón elhatározta az intézmény akkori vezetése, hogy évente egyszer a ház megszervezi a maga belső konferenciáját, az ún. OSZK Tudományos Ülésszakot. Mikor átvettem ennek a szervezését, az éves konferencia struktúráját, sőt időpontját is megváltoztattuk – az intézmény alapítási évfordulójára tettük –, hiszen nemcsak az volt a cél, hogy egymást informálják a kollégák minderről, hanem a külvilágot is, s hogy együttműködve hazai egyetemekkel, kutatóintézetekkel, egy rangos ülésszakot szervezzünk felkérve külső plenáris előadókat, a választott terület vagy tematika legjobb hazai szakértőit. Míg korábban kötelező volt megtartani egy-egy előadást kutatóként, s rotációs elvek alapján mindenki sorra került, ezt követően inkább ösztönözni szerettük volna – főként a fiatalabb – kollégákat, hogy tekintsék ezt megmérettetésnek, lehetőségnek, azt pedig, hogy ott szerepelhetnek egy-egy akadémikus, vagy egy-egy elismert, rangidős, belső kutatónk mellett, érezzék, ha tetszik, versenyhelyzetnek. A konferenciára való bekerülés tehát már eleve egy szűrő, s az azon elhangzó előadásoknak is szerkesztett, válogatott változata jelenik csak meg. Mindenki nem kerülhet egyetlen évben sorra… Úgy látom, ez jót tett az előadások színvonalának is. 

boka_laszlo.JPGBoka László tudományos igazgató, sorozatszerkesztő. Fotó: Czimbal Gyula

Mire a könyvsorozat elindult, maga a konferencia már eleve a tizedik évében járt. Akkorra érett meg annyira, hogy letisztultabb formában, a korábbi, olykor ad hoc előadások helyett az intézményi Tudományos Bizottság egy-egy éves tematikát javasoljon, s aköré szerveződjenek az Ülésszakok. Ekkor kerestem meg a Gondolat Kiadót (amely régi jó partnerünk különben, egyéb közös sorozatokat is jegyzünk), hogy lennének-e társkiadónk, s szerencsénkre ők igent mondtak. Mi pedig cserébe olykor „túl is teljesítettünk”, ezért lehet az, hogy bő nyolc esztendő alatt tizenegy kötet jelenhetett meg, amire igazán büszkék lehetünk. A mai szakkönyvkiadás helyzetét és anyagi lehetőségeit tekintve pedig még inkább. Nemcsak én, sorozatszerkesztőként, s egyes kötetek szerkesztőjeként, hanem munkatársaim is. Persze, voltak kételkedő hangok is, és folyamatosak az anyagi nehézségek, de az OSZK Kiadónak sikerült szinte minden eddigi kötetre NKA-támogatást szereznie. A felkért előadók, külső szakértők neve pedig, azt hiszem, önmagáért beszél…

A belső kutatóinkon kívül kik tisztelték meg előadással az említett konferenciákat, illetve hogyan esett rájuk a választás? Volt-e olyan a felkértek közt, aki nem vállalta?

Boka László: A névsor, azt gondolom, meglehetősen impozáns: Szegedy-Maszák Mihály, Kulcsár Péter, Tallián Tibor, Gyáni Gábor, Praznovszky Mihály, Szörényi László, Nádasdy Ádám, Eisemann György, Marosi Ernő, Horváth Iván, Kecskeméti Gábor, Standeisky Éva, Faragó Kornélia, Dávidházi Péter, Szentmártoni Szabó Géza, Kosztolánczy Tibor, Szilágyi Márton, György Péter, Margócsy István, C. Vladár Zsuzsa, Miskolczy Ambrus, Róka Enikő, Vizkelety András, Erdősi Péter. Sajnos vannak a névsorban olyanok is, akik már nem ünnepelhetnek most pénteken velünk…

Margócsy IstvánMargócsy István, irodalomtörténész előadása az OSZK tudományos ülésszakán, 2013. november 25-én

Minden évben, miután a Tudományos Bizottság döntött az adott évi tematikáról (olykor tematikákról) felkér a kollégák közül konferenciatitkárokat, szervezőket, akik aztán velem egyeztetve kérnek fel külső kutatókat a plenáris előadásokra. Nincs nehéz dolgunk szerencsére, hiszen ez nem egy egyszeri alkalom, az említettek többsége (és az általuk képviselt egyetem, akadémiai intézmény) többnyire együttműködik az OSZK egy-egy részlegével más ügyekben is évek óta. Olyanra nem emlékszem, hogy valaki ne vállalta volna –  ami jelzi az intézmény presztízsét, kutatóintézeti megbecsülését is –  hacsak nem külföldi út, vagy időszűke tette ezt lehetetlenné.

Az eddig megjelent kötetek többnyire tehát egy-egy sajátos témakör, illetve kurrens diskurzus kapcsán vonultatnak fel új kutatásokat bemutató tanulmányokat. Vannak-e visszatérő, centrálisnak mondható kérdések?

Boka László: Centrális kérdések nincsenek, de alapelvek és kutatási főbb irányok persze igen. Ilyen alapelv az interdiszciplinaritás, a tudományköziség, hiszen ez az intézmény profiljából, említett kutatói sokszínűségéből is adódik, s ezt már 2010-ben is hangsúlyoztuk. Nem is lehetne a kultúratudományok mai irányait, helyzetét figyelmen kívül hagyni, akkor sem, ha a házban folyó kutatások többsége történeti, filológiai, s nem feltétlenül elméleti jellegű.

A főbb kutatási irányok ugyanakkor az OSZK szakkönyvtári (irodalom- és történettudományi) jellegéből, könyv- és sajtótörténeti kutatásokból, illetve a Különgyűjtemények profiljához illeszkedő kutatásokból tevődnek össze. Ezt egészítik ki az intézménytörténettel összefüggő kutatások olykor, mint azt a legutolsó, most bemutatásra kerülő kötet tanulmányai is bizonyítják. Az Országos Széchényi Könyvtár elmúlt 215 esztendős, van tehát bőven mire visszapillantani. A különböző évfordulókra is figyelünk tehát, de általában nem könnyű dönteni, hogy évente éppen melyik aspektust javasoljuk a konferenciák vezértémájául. Ha azonban valaki figyelmesen végigtekint az eddig megjelent köteteken, láthatja, hogy koncepcionálisan is arra ügyelünk, hogy a régebbi korok kutatásai és a közelmúlt történeti vagy elméleti kérdéskörei egyaránt helyet kapjanak benne, kötetenként váltakozva.

Sorozatszerkesztőként biztosan nehéz bármelyiket is kiemelni a többi közül, de van-e kedvenc kötete? Van-e olyan kérdéskör, netán felfedezés, amely a BScA-kötetekben lett olvasható a közönség számára?

Boka László: Kedvencről nem illene beszélnem, egy sorozatszerkesztő számára mindegyik kötet kedves és értékes. Van persze olyan, ami nagyobb közönségsikernek örvendett, ilyen volt a tér problematikájára fókuszáló 6., a hatalmi diskurzusokkal foglalkozó 8., vagy éppen az Arany János-emlékév kapcsán megjelent 10. kötet. Tudományos felfedezést közöltünk többek közt már a sorozat legelső, 2010-es, Érték és értelmezés című kötetében is, hiszen abban esett szó első ízben egy ezeresztendős, az OSZK-ban megtalált, késő antik pergamentöredékről, vagy éppen egy újonnan felbukkant Aaron Wolf Herlingen-kéziratról. Ugyanakkor vannak a közelmúlt történelmére vonatkozó tematikus tömbök több kötetben is, hiszen az ’56-os Intézet munkatársai is évek óta a nemzeti könyvtár kutatógárdáját erősítik.

Hogy látja most a sorozat jövőjét? Vannak-e még előkészületben további tanulmányok, amelyek a közeljövőben megjelenhetnek?

Boka László: Természetesen. A kutatási eredmények nemcsak tanulmánykötetekben, hanem önálló művekben, nagyobb lélegzetű monográfiákban is megjelennek, éppen ez az egyik alapvető küldetése az OSZK Könyvkiadónak. A sorozatban közölt tanulmányok általában egy-egy érdekes szegmenst, új felfedezést járnak körül, vagy éppen összegzésre vállalkoznak, de mindenképpen hírt adnak arról, milyen értékes alapkutatások folynak az intézményben annak érdekében, hogy azt a páratlan kincset, amit ránk bíztak, tudományos igénnyel feltárjuk s felmutassuk. Egy eredeti Mozart-kézirattól kezdve egy korábban ismeretlen Vaszary-kárpittervig, az egészen feltáratlan hagyatékoktól egy tavaly felfedezett, új magyar nyelvemlékig hosszú a felfedezések sora, amire büszke lehet az intézmény! Van tehát muníció, ezért a könyvsorozatban inkább arra kell figyelnünk, hogy évfordulók vagy kiemelt tematikák mellett ezeket lehetőség szerint egységes, viszonylag kompakt kötetekben mutassuk fel, ami maradandó értéket képvisel. Az eddigi kritikák is efelé tolják a szerkesztőket, s azt gondolom, ez a helyes út. Már elkezdtük az újabb kötethez a tavaly novemberi előadások írott változatának a begyűjtését, szerkesztését, s könnyen lehet, hogy 2019 folyamán is csak két kötetben fér el majd mindez… Bízom benne, hogy az OSZK konferenciasorozata nemcsak nagykorúvá vált, de megéri az aggastyánkort is.

– szerk. –

komment

Elhunyt Róbert László Pulitzer-emlékdíjas és Aranytoll életműdíjas újságíró

2019. február 13. 09:30 - nemzetikonyvtar

Az OSZK Történeti Interjúk Tára több éven keresztül készített életútinterjút Róbert Lászlóval, a 2019. február 7-én 93 éves korában elhunyt Pulitzer-emlékdíjas és Aranytoll életműdíjas újságíróval. 

Az alábbiakban egy vele készített interjúrészlettel emlékezünk rá. (A felvételek megtekinthetők és kutathatók az Országos Széchényi Könyvtárban.)

Róbert László televíziós dokumentumfilmek, rádióriportok és könyvek szerzőjeként vált nemzetközileg is elismertté. Mozgalmas élete egyfajta kalandregény volt.

Róbert László 1926-ban született Pécsett, majd ott érettségizett. A háború megpróbáltatásai és a munkaszolgálat után az újrakezdés következett. Magyar–francia szakon tanult a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd 1948-ban a párizsi Institut d’Etudes Politiques posztgraduális intézetében végzett. A Rajk-per után bútorszállító segédmunkásként dolgozott, majd 1956-ban bekerült a Magyar Rádió forradalmi bizottságába. Az 50-es évek végén a Népszava munkatársa lett. Első külföldi tudósításait ekkor írta Bagdadból és Bejrútból. 1962 és 1966 között a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda római és vatikáni tudósítója volt, majd 1968 és 1970 között Vietnám, Laosz és Kambodzsa következett. Az első televíziós dokumentfilm-sorozatokat is ekkor készítette. Ezek olyan sikeresek voltak, hogy német és svéd televíziók is műsorukra tűzték őket. 1970 és 1972 között forgatta a Milyenek az olaszok? című TV-sorozatot, amit az olasz RAI is bemutatott. A sorozatért  díjat adományozott neki Róma polgármestere. 1976-ban, nyolc év „várakozást” követően indult el a Tisztelendők című dokumentumfilm-sorozata, amiből 38 epizód készült el. 1979-ben a MAFILM Híradó és Dokumentum Filmstúdió szerkesztőjeként, a kelet-európai tudósítók közül egyedül, felkerült arra a párizsi repülőgépre, amely Khomeini ajatollahot, Irán legfőbb vallási elöljáróját, a Reza Pahlavi sah uralmát megdöntő iszlám forradalom vezetőjét szállította Teheránba. Ebből az élményből született az utóbb a Magvető Kiadónál megjelent Allah nevében című, több kiadást megért könyve. A hetvenes évektől írásai jelentek meg több hetilapban, folyóiratban, tanított a Strasbourgi Egyetem újságíró-tagozatán, a budapesti Filmfőiskolán és a Pécsi Tudományegyetem kommunikációs tanszékén. 1989-ben a MÚOSZ elnökének választották, 2016-ban az újságíró szövetség tiszteletbeli tagjává avatták.

– TIT –

komment

Ifjú miniátorok műremekei a budai várban

2019. február 06. 15:17 - nemzetikonyvtar

A CORVINA KÖNYVTÁR budai műhelye című nagysikerű kiállításunkhoz kapcsolódóan a gyerekekre is gondolva könyvtárunk Miniátort Budára! címmel rajzpályázatot hirdetett. A Hunyadi Mátyás királyi cselekedeteit megfestő ifjú miniátoroknak szöveg és kép harmonikus egységét megalkotva – ám a hízelgéstől óvakodva – kellett dicsőítenie az uralkodó egy tetszés szerint kiválasztott nemes cselekedetét. A pályaműveknek 2019. január 6-ig kellett megérkezni a budai királyi palotába. Ahogy a pályázati kiírásban kértük: „Királyi minőségének legtisztább erényeiből egyet kitüntessen, s míves munkával színes formában bémutasson. Az apró kép az M betű köré rendeztessék!”

Victorinus: Commentarium in Ciceronis librum de inventione

Tovább
komment

„A közel-keleti társadalmak az iszlám gettójában nem változtathatják meg az alapvető identitás pilléreit”

2019. január 29. 16:18 - nemzetikonyvtar

Simon Róbert ünnepi előadásával veszi kezdetét az Orientalisták az OSZK-ban című sorozatunk negyedik évadja. Az iszlám kialakulásának szakértője Egy világvallás és világbirodalom születése – az iszlám genezise címmel tart előadást január 30-án. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének korábbi munkatársával az iszlámról beszélgettünk.

simon_robert1.JPG

Simon Róbert

Tovább
komment

A Margitsziget névadója és a bizánci császárnő

2019. január 18. 17:26 - nemzetikonyvtar

1270. január 18-án halt meg az Árpád-ház egyik leghíresebb szentje, Szent Margit (1242–1270), aki IV. Béla királyunk lánya és Szent Erzsébet unokahúga volt. Ugyanezen a napon emlékezünk meg a bő száz évvel korábban élt és magyar szentként tisztelt Árpád-házi Szent Piroskáról is (1088 táján–1133), Szent László király leányáról, aki Eiréné (Irén) néven bizánci császárnő és az ortodox egyház szentje lett.

[Árpád-házi Szent Margit] nevét Antiochiai Szent Margit, a középkor egyik legtiszteltebb női szentje után kapta, akinek ereklyéit nagyatyja, II. András a Szentföldről hozta magával. Az ókeresztény vértanút István király és Szent Márton mellett, népünk mindjárt patrona regni-ként tisztelte. Margit a tatárjárás idején fogant. Amikor hetedik gyermeknek megszületett, királyi atyja engesztelésül Istennek ajánlotta. Már három éves korában a veszprémi klastromba vitték, ahol a boldogként tisztelt, stigmatizáltként emlegetett Ilona apáca volt a gondviselője. Tíz éves korában átkerült a Nyulak szigetén emelt Boldogasszony-kolostorba, amelyről IV. Béla alapítólevele ezt mondja: „midőn a tatárdúlás után, amely bűnhődésül bűneinkért zúdult ránk, keményen hozzáfogtunk az országújításhoz... az a gondolatunk támadt, hogy ...a Duna szigetén, kolostori életre alkalmas helyen, Isten anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának tiszteletére templomot, és körülötte monostort alapítunk, amelyben a szerzetesi regulák követelményei szerint jámbor szüzeknek kell a királyok Királyát és a Szűznek Fiát szolgálniok. S hogy Isten előtt ismert jámborságunk, amely nem maradhat rejtekben; másoknak is példa legyen, leányunkat, Margit asszonyt, akit gyermekeim közül annál gyöngédebb szeretettel ölelünk át, minél biztosabban látjuk benne a jámbor, Isten előtt kedves életnek előjeleit, elhelyezzük őt ebben a kolostorban, hogy élte fogytáig szolgáljon Istennek és a dicsőséges Szűznek...”

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium 1. (részlet), Budapest: Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Tovább
komment

„Garázda Péter szereti a nőket és gyűlöli az ördögöket, ezért is küldték Posogába [Pozsegába], hogy megszámlálja az örömlányokat, azaz a szeretőit.”

2019. január 01. 17:31 - nemzetikonyvtar

Mátyás király könyvtárának, a Corvina könyvtárnak különleges részét képezték a görög nyelvű kódexek. Görög kódexek jelenléte egy könyvtárban akkoriban igen ritka és rendkívül modern jelenségnek számított. Jóllehet a humanisták eszméi szerint az ideális könyvtárban a klasszikus latin szerzők mellett a görögöknek is helyet kellett kapniuk – lehetőleg eredeti nyelven –, ezt az elképzelést még Itáliában sem tudta minden gyűjtemény megvalósítani.

A Corvina könyvtár e tekintetben is jeleskedett. Megtalálható volt benne számos rendkívül értékes régi görög kézirat. 

A február 9-ig látogatható Corvina-kiállításon több különleges görög nyelvű corvina is megtekinthető. Lipcséből, Bécsből, Párizsból érkezett egy-egy rendkívüli darab. Mindhárom kézirat több, mint ezer éves: Bíborbanszületett (VII.) Konstantin bizánci császár művét a bizánci udvari szertartásrendről kizárólag a Mátyás könyvtárába is bekerült példány őrizte meg; Nazianzi Szent Gergely keleti egyházatya beszédeinek gyűjteménye a legújabban, 2010 körül felfedezett corvinánk; a párizsi Mynas-kódexben pedig a budai udvar érdeklődésére is számot tartó fontos haditechnikai munkák őrződtek meg.

A corvina-kiállítás egy eddig rejtett, kevésbé hangsúlyozott oldalát kívánja feltárni annak a gyűjteménynek, amely Hunyadi Mátyás udvari reprezentációjának egyik legkülönlegesebb része volt. A kiállításon számos apró szenzációs részletet lehet megfigyelni, blogsorozatunkban kiemelünk néhány igen fontos kiállított kódexet és ősnyomtatványt.

Tovább
komment

Gárdonyi Géza fiának és Hamvas Béla apjának műveivel, valamint krajcáros és pengős regényekkel bővül a Magyar Elektronikus Könyvtár

2019. január 01. 07:53 - nemzetikonyvtar

A Magyar Elektronikus Könyvtár újdonságai közt minden év elején külön figyelmet kapnak a január 1-től a jogvédelem hatálya alól felszabadult szerzők művei. A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis az alkotó halálát követő évtől számított 70 évig engedélyköteles a művei megjelentetése, így 2019-től az 1948-ban elhunyt írók könyvei már szabadon terjeszthetők az interneten.

Közkinccsé válnak tehát és az év folyamán megjelennek a MEK-ben olyan szerzők könyvei, mint Biró Lajos (író, újságíró, forgatókönyvíró, Ady Endre barátja), dr. Gárdonyi József (jogász, mezőgazdász, író, Gárdonyi Géza fia), Hamvas József (lelkész, tanár, író, Hamvas Béla édesapja), Markovits Rodion (író, újságíró), Márkus László (kritikus, drámaíró), Sikabonyi Antal (irodalomtörténész, kritikus, az OSZK tisztviselője), Szederkényi Anna (író, lapszerkesztő), báró Villani Lajos (diplomata, író), Vámbéry Rusztem (jogász, publicista).

A 19. század második felében, illetve a 20. század elején népszerű, főként szórakoztató szépirodalmat, kalandos és bűnügyi ponyvaregényeket, valamint a nagyközönségnek szánt ismeretterjesztő műveket tartalmazó sorozatokkal is bővülni fog az idén az elektronikus könyvtár.

Tovább
komment

Miért egy magyar díszkódex a kulcsa egy 15. századi milánói miniátor életművének?

2018. december 26. 09:39 - nemzetikonyvtar

A CORVINA KÖNYVTÁR budai műhelye 

Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári nagypréspost breviáriuma a magyar középkor legszebb emlékei közé tartozik. A párját ritkító szépségű papi imakönyv Magyarországon, valószínűleg Budán készült 1480 körül. Mestere a milánói Francesco da Castello volt, aki három helyen is szignálta művét.

A nemzeti könyvtár 2019. február 9-ig látogatható nagyszabású corvina-kiállítása egy eddig rejtett, kevésbé hangsúlyozott oldalát kívánja feltárni annak a gyűjteménynek, amely Hunyadi Mátyás udvari reprezentációjának egyik legkülönlegesebb része volt. A kiállításon számos apró szenzációs részletet lehet megfigyelni, blogsorozatunkban kiemelünk néhány igen fontos kiállított kódexet és ősnyomtatványt.

d1.jpg

Tovább
komment

A „legnagyobb magyar indogermanista”

2018. december 25. 10:34 - nemzetikonyvtar

Schmidt József (1868. december 25 – 1933. október 1.) tudományos ismeretterjesztő műveiről – születésének 150. évfordulójára

A címben szereplő jelzőt Schmidt József tanárától, Szidarovszky Jánostól érdemelte ki. Neve indogermanistaként, nyelvészként és indológusként egyaránt ismertté vált. Születésének 150. évfordulója alkalmából néhány kevéssé ismert írására szeretném felhívni a figyelmet, amellett hogy egy-két adattal kiegészítem életrajzát is.

Mindenekelőtt a fényképével kapcsolatos tévedésre hívnám fel a figyelmet. Schmidt József portréját több helyen (pl. a Magyar Életrajzi Lexikonban, az ELTE Indológia tanszékének a magyar indológia történetét tárgyaló szövegénél, a Tan Kapuja Buddhista Egyház honlapján, a Terebess Ázsia E-Tárban) tévesen közölték, mert a fénykép nem őt, hanem Schmidt József jogászt, közgazdászt, politikust (1848–1928) ábrázolja, akiről az ezredévi országos kiállítás kapcsán a Vasárnapi Ujság több alkalommal is írt, és közzétette a fényképe alapján készült metszeteket is, amelyeken egy kissé kopaszodó, köpcös, szakállas férfi látható (42/1895. február 24. 8. sz. 121. o.; 43/1896. május 3. 18. sz. 281. o.; 45/1898. augusztus 14. 33. sz. 557. o.). Az „igazi” Schmidt József ekkor még csak 27 éves volt.

Tovább
komment

In memoriam Grendel Lajos

2018. december 19. 16:22 - nemzetikonyvtar

Tegnap, 2018. december 18-án Pozsonyban elhunyt Grendel Lajos (Léva, 1948. április 6.) Kossuth-díjas magyar író, kritikus, egyetemi tanár, a szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője.

Grendel Lajos. Forrás: Kortárs magyar írók, 1945–1997: Bibliográfia és fotótár, szerk. F. Almási Éva Budapest: Enciklopédia, 1998–2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Egy pillanat alatt felmértem a helyzetemet. Először láttam világosan, hogy fatális tévedés áldozata vagyok. Írói ambícióimat mindig az a vágy fűtötte, hogy az írás révén közelebb kerüljek a valósághoz és magamhoz, mélyebben megismerjem a világot másoknál, hiszen míg mások csak benne vannak a valóságban, én nemcsak benne vagyok, hanem bizonyos értelemben fölötte is. Amit a figyelmem megragad és az írógépem billentyűi rögzítenek, az a dolgok állásának egy lehetséges – ha nem is abszolút érvényű – szemlélete. Nemcsak megjelennek a dolgok előttem, hanem képes vagyok változtatni is rajtuk. Még naivabbul: a valóság felől egyenes és rövid út vezet az irodalomhoz, és fordítva, az irodalomból a valósághoz. Most az történt, hogy egy csapásra megváltozott a véleményem. Rádöbbentem, hogy az irodalomból csak az irodalomhoz vezethet út. A tükörben nem a valóság van, hanem csupán irodalom.”

Grendel Lajos: Bőröndök tartalma (Jorge Luis Borgesnak). In. Uő: Vezéráldozat: [Válogatott novellák], Dunaszerdahely: Nap K., 1996, 8–9. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár

komment
Címkék: grendel lajos