Apuleius • 6 nap
A 2016 óta futó Budapest Ritmo világzenei fesztivál Közép-Európa egyik legjelentősebb ilyen eseménye, amely egyszerre mutat be felfedezésre méltó, még kevésbé ismert vagy éppen feltörekvő tehetségeket, illetve hozza el Magyarországra a műfaj világsztárjait. Showcase, unikális filmprogram és konferencia színesíti a három nap programját. Lássuk, mi az, ami kihagyhatatlan a 2024-es felhozatalból!
A Budapest Ritmo első napja hagyományosan a showcase-é, ekkor mutatkoznak be a közép-európai régió legfrissebb tehetségei, akik délután 5-től este 11-ig adják egymásnak a színpadot. Az öttagú horvát női a cappella együttes, a PJEV kortalan énekekkel hódít, a lengyel Daj Ognia a középkori falusi bulik nyersességét idézi meg, a szlovák DIS IS MARKÉTA a klasszikus, a folk- és a kísérleti zene körül kering, a cseh Hrubá Hudba morva népzenéből jut nu-jazzbe, a magyar Elán kávéházi zenét játszik balkáni és Kárpát-medencei dallamokkal, a fehérorosz–lengyel Hajda Banda pedig a két ország határvidékének dalait és táncait hozza el. Csupa izgalmas megközelítés, elképesztő zenei utazás – ennél sűrítettebben ritkán kapni keresztmetszetet a régió tehetségeiből.
A Ritmo hívószava, a változatosság jellemzi a második napot is, amelyen a fesztivál másik védjegye, a különleges filmprogram valósul meg. Idén ez a Blogothéque nevű, szokatlan performanszokat bemutató videócsatorna alapítója, Vincent Moon és a világzenei színtér egyik hazai nagyágyúja, a Dalinda a cappella trió közös alkotása lesz, melyben előre leforgatott felvételek és a koncert azonnali képei keverednek a vásznon. Ott kell lenni, hogy lásd, és akár látszódj is benne! A hazai Decolonize Your Mind Society szokatlan hangzású transzzenéje után a Dél-Afrikából érkező BCUC bantu punkja kecsegtet pánafrikai stílusrobbanással, de pénteken lesz látható a World Music Charts Europe szerint a 2023-as év legjobb világzenei albumát elkészítő Gaye Su Akyol is – az isztambuli dizőz török tradicionális zenét keresztez neopszichedéliával és szörfrockkal. És akkor még nem is szóltunk a Bécsben élő újvidéki Jelena Popržan experimentális brácsa-stand-upjáról, a felénk is jól ismert bolgár Theodosii Spassov és Ágoston Béla közös etnojazzműsoráról, vagy a Nouvelle Vague felől is ismerős francia Gérald Toto fúziós sanzonjairól.
Figyelemre méltó nemzetközi kollaboráció a szombati napon is akad, a cseh Terne Čhave és a hazai Romano Drom közös műsora igazi roma zenei találkozó lesz, a bosznia-hercegovinai és szerb duó – Almir Mešković (harmonika) és Daniel Lazar (hegedű) – pedig az oslói zeneakadémián döbbent rá: közös zenei gyökereiket együtt kell ápolniuk. Ám ezek előtt a balkáni rezesek új fejedelme, Džambo Aguševi trombitás az Erzsébet teret is körbefújja, a második nap nagy sztárja, Salif Keita pedig egy új triófelállás kíséretében érkezik. A Maliból származó Keitát nem kell bemutatni, hiszen a nyugat-afrikai zene egyik meghatározó előadója, igazi legenda, akit látni kell. Akárcsak a walesi hárfát bemutató Cerys Hafanát, a szintén hárfazenés észt újfolkot játszó Puuluupot, vagy az olasz trubadúr, Luca Bassanese és a Piccola Orchestra Popolare fergetegesnek ígérkező koncertjét, amibe még a magyar–brazil Duckshell is beszáll majd – az ő Dél-Amerika–Balkán-tengelyen mozgó fiesztájukat külön is elcsíphetjük a Teraszon.
