Ismét egy Álomgyár kiadós thrillert hoztam nektek ebben a bejegyzésben. Nagyon szeretem a kiadó thrillereit, szóval a jövőben is számíthattok még jópár tőlük származó könyv értékelésére. Ezúttal Chevy Stevens: Soha nem engedlek el című kötetéről olvashatjátok a véleményemet.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Tizenegy évvel ezelőtt Lindsey Nash kislányával együtt az éjszaka közepén elmenekült durva és agresszív férjétől. Az exférjet, Andrew-t börtönbüntetésre ítélték, így Lindsey végre új életet kezdhet.
Lindsey sokat tanult a hibáiból, idősebb és bölcsebb lett, saját vállalkozását vezeti, és neveli az azóta tinédzserré növekedett lányát, akinek most nagyobb szüksége van rá, mint valaha.
Mire Andrew-t kiengedik a börtönből, Lindsey már úgy gondolja, hogy sikerült maga mögött hagynia a múltját. De most mégis úgy érzi, mintha valaki figyelné minden lépését.
Új barátját megfenyegetik, a házába betörnek, a lányát valaki árnyékként követi. Bár Andrew esküszik rá, hogy megváltozott, Lindsey meg van róla győződve, hogy volt férje áll a történtek mögött. De vajon tényleg más ember lett a férfi? Vagy aki valójában holtan akarja látni Lindsey-t, az közelebb van az otthonához, mint gondolná?
„Felkavaró, izgalmas, és egy egészen kicsit idegtépő.” – Library Journal
„A magával ragadó, sokszor rémisztő történetben Lindsey-t követhetjük nyomon, amint a túlélésnek nevezett hullámvasútra száll, majd olyan végkifejlettel találja szemben magát, amire sose számított volna.” – Booklist
A kötet olvasása előtt olvastam Heidi Perks: Mint a szemed fényére c. kötetét és voltak hasonlóságok a két cselekmény között, így voltak jelenetek, amikor egy kicsit összekuszálódott bennem a két sztori, de ahogy egyre inkább belerázódtam az olvasásba, egyre kevésbé volt ez zavaró, illetve annál inkább felvette az egyediségét a Soha nem engedlek el című kötet is. Mindkét regényben egy bántalmazott édesanya és gyermeke áll a középpontban, a velük történt atrocitások zavartak be néha, mert elég sok azonos bántalmazásban kellett átesniük mindkét regényben.
Na de lássuk bővebben a Soha nem engedlek el című kötetet: Lindsey egyedül neveli a gyermekét, mert sikerült kitörnie az exférje bántalmazásából, azonban most, tíz évvel később Andrew kiszabadul a börtönből és Lindsey nagyon elkezd félni attól, hogy rájuk talál, pláne akkor, amikor elkezdenek ijesztő dolgok történni vele, amik a férfi jelenlétére utalnak a környezetében (olyan dolgokat hagy ott számára, amik jelképesek voltak a kettejük életében, de mindenki más csak legyintene rá, hogy nincs jelentősége). Aztán az egyik bevásárlás során összefutnak a városban, úgyhogy már nem csak feltételezés a nő részéről, hogy az exférje rájuk talált, de látszólag semmi fenyegető megnyilvánulása nincsen. Lindsey kislánya nagyon vágyik az apja szeretetére, így elkezd titokban találkozgatni vele, nem akarja elhinni, hogy tényleg veszélyes lenne a férfi közelsége, hisz ő az apja, ennek következményében viszont elkezdenek még inkább bonyolódni a dolgok.
Akárcsak a többi thrillernél, itt is teljesen más dolgok sültek ki a végére, mint amit az elején feltételeztünk volna, sok dolog megkérdőjeleződik a végkifejletben. Fordulatos és izgalmas volt, nekem nagyon tetszett. Chevy Stevens nagyon jól ért a hangulatkeltéshez és az izgalom fokozásához, egész végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet és alig vártam, hogy a végére érjek és teljes egészében láthassam a történéseket.
Értékelésem: 10/10
