Logo Pic
múzeum 2024. augusztus 26.

Pettyekkel tarkított söréteszuzmó a dolomitsziklák között

A kellemes küllemű söréteszuzmó nedves állapotban, első ránézésre akár egy májmoha is lelhetne. Az árulkodó kerek, lebenybe süllyedt termőtestek azonban hamar leleplezik a faj rendszertani hovatartozását. Ismerjük meg ezt a kivételesen értékes, dolomitsziklafalakon élő zuzmót!

Szerző: Sinigla Mónika (Botanikai gyűjtemény, MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma)

27_abra_1.JPG

A söréteszuzmó száraz állapotban

A söréteszuzmó, más néven pettyegetett tárcsalapony (Solorina saccata) a Peltigeraceae (Peltigerales, Ascomycota) családhoz tartozó lombos telepnövekedésű faj. Lebenyei (2–6 mm) rásimulnak a talajra, mohára. A zuzmó nevét adó látványos termőtestek (apotécium) sörétnyomhoz hasonlóan a lebenyekbe süllyedők vagy ülők, kerekdedek, 2–4 mm átmérőjűek, vörös- vagy sötétbarna színűek. A telep alsó része fehér vagy világosbarna színű, filcszerű textúrával, hosszú, fehér rögzítőfonalakkal (ún. rizinákkal) rendelkezik. A telep száraz állapotban szürke, barnásszürke, világoszöld, nedvesség hatására sötétzöld, élénkebb színű. A telep felületén apró kiemelkedések (ún. cefalódiumok ) találhatóak, ezek kékalgát (Nostoc) tartalmaznak, és jól elkülönülnek a zöldalga (Coccomyxa) rétegtől. A cefalódiumok elősegíthetik a tápanyagfelvételt és a túlélést extrém élőhelyi körülmények között.

hatlap_2.JPG

A söréteszuzmó nedves állapotban

Hazánkban hozzávetőleg 100 lelőhelyről ismert, elsősorban az Aggteleki-karszt, Bakony, Balaton-felvidék, Budai-hegység, Bükk, Gerecse, Keszthelyi-hegység, Kőszegi-hegység, Pilis és Vértes területéről. Többnyire árnyas, északi kitettségű mészkedvelő élőhelyeken fordul elő. Gyakran mészkő- vagy dolomit-sziklakibúvásokon, vagy sziklarepedésekben található.

2013 óta áll jogszabályi védelem alatt. Természetvédelmi értéke 5000 Ft. Veszélyeztető tényezői közé tartozik az élőhely leromlását előidéző motokrossz, a bányászat és a vadtaposás (elsősorban muflon).

dscf0921.JPG

A söréteszuzmó élőhelye: dolomitsziklafalak, sziklaerdők

A védett zuzmófajok elterjedése természetvédelmi szempontból is értékes területekhez köthető. A Solorina saccata a Bakonyban, Balaton-felvidéken végzett élőhely-preferencia és elterjedés vizsgálatának eredményeként megállapítható, hogy nagyrészt Natura 2000 területen fordul elő. A Bakony és Balaton-felvidék területéről 24 lelőhelyről ismerjük előfordulását.

Vissza a címlapra
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
Kedves látogató! Segítünk utat találni a lájkolt féligazságok és tévhitek sűrű erdejében. Legyél az olvasónk, ha szereted a természetet, ha fontos, hogy védd, ha érdekel a tudomány, a természetrajzi gyűjtemények ismeretlen világa, és egyáltalán, minden, ami természet és múzeum!
Legjobban pörgő posztok
Az Empoli elleni mérkőzés
venember83 • 5 nap
Megütötte Perry Farrell Dave Navarrót a Jane"s Addiction bostoni koncertjén
sunthatneversets • 4 nap
A PSV elleni mérkőzés
Apuleius • 2 nap
Sarri: „Szívesen dolgoznék együtt a két Cristianóval”
venember83 • 6 nap
Emma Stone a furaság királynője. A kegyelem fajtái (filmkritika)
onozorobi • 2 nap
Cikkek a címlapról
A borász boszorkánymester zombijai
Dr. Elson Po, az USA egyik leggazdagabb bortermelője magánszigetén tengeti unalmas mindennapjait (kígyót rak csalfa barátnője ágyába, kasztráltatja az említett hölggyel hetyegő sofőrjét stb.), miközben néhány évvel korábban forgalomba hozott palackjai több tízezer dollárért kelnek el aukciókon, ahol…
Dsida Jenő-breviárium
Dsida Jenő (1907–1938)költő „Dsida jeles formaművész, csöndes bánatok és csendes örömök mélyen vallásos költője, leginkább Kosztolányi örökösének tűnik; megfigyelőkedve, impresszionista ábrázolásmódja erre látszik vallani. Áhítata, vallásossága azonban Babits gondolatvilágának közelébe hozza.…
>