Harry Hill Bandholtz emlékére
Szerző: Szőts Zoltán Oszkár, történész, tartalmi feltáró

Harry Hill Bandholtz az antant budapesti katonai missziójának amerikai vezetőjeként megakadályozta, hogy 1919-ben a megszálló román hadsereg a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár Erdélyre vonatkozó anyagait elszállítsa. Előzetesen az október 5-6-ai eseményekről tudósítottunk a vezérőrnagy feljegyzései alapján. Harry Hill Bandholtzról szóló megemlékezésünk zárófejezete következik. A napló további részében már csak érintőlegesen foglalkozott a Múzeum kérdésével.

Harry Hill Bandholtz szobra a Szabadság téren 1936. (forrás: szoborlap.hu)

Október 8-án egy gondolatban említette meg:
„A románok, hogy bebizonyítsák, meggondolták a dolgot, ma délután önként felajánlották, hogy átadnak nekünk 10 000 puskát a rendőrség számára, ami azt bizonyítja, hogy kezdetben hazudtak, amikor azt mondták, hogy a puskákat Romániából kell importálniuk. Az egész dolog úgy tűnik, a múzeumi pecsét elhelyezése miatt fordult egyet, ezek a pecsétek egyébként még mindig épségben és helyükön vannak.”

Október 23-án részletesen tudósított Diamandi román követtel való vitájáról, melynek kiindulási okai között a románok a Múzeummal való bánásmódját is megemlítette. Október 27-én szintén sikeresen akadályozott meg egy átadási akciót:
„A múzeumi hatóságok arról értesítettek, hogy van a Múzeumban néhány doboz, amely valóban Erdélyhez tartozik, s amelyeket készek átadni Romániának. Shafroth százados egy, a Múzeum kulcsaira és a pecsét feltörésére vonatkozó engedélyre vonatkozó kéréssel jött hozzám, hogy átadhassa a szóban forgó dobozokat. Mindezt felvetettem a Missziónak, és azt javasoltam: tekintettel arra, hogy a románok olyan sok dolgot vittek el, amelyekre semmilyen joguk nem volt, nem szükséges sietni ezzel a néhány dobozzal, amely lehet, hogy valóban az övék. A Misszió megtámogatott és a románokat arról tájékoztattuk, hogy meg kell várni a Kártérítési Bizottság döntését.”

Végül a veszély elmúltáról a következőképpen tudósított:
„1919. november 15. A mai nap kellemetlen, borongós nap volt, némi hóval és latyakkal a lábunk alatt. A magyarok továbbra is a városba való bevonulás közepette voltak és már ténylegesen elfoglalták azt.

Tegnap délután átmentem a Magyar Nemzeti Múzeumba, és visszaadtam nekik a kulcsot, amelyet október 5-én vettem birtokomba és eltávolítottam az ajtókról a pecséteket. Átvételi elismervényt adtak a kulcsról, majd engedélyt kértek arra, hogy történelmi dokumentumként megtarthassák a pecsétet azon három ajtó egyikéről, amelyekre ezeket elhelyeztük. Egyet odaadtam nekik, egyet megtartottam magamnak, a megmaradót pedig Loree ezredesnek.

Mivel mi akadályoztatva voltunk abban, hogy jelen legyünk a román kivonulás tiszteletére adott nagy magyar ünnepségeken, meghívtunk egy sor embert, köztük Gorton tábornokot, Mombelli tábornokot és családját, vendéglátónkat, gróf Edelsheimet, valamint gróf Szirmay és gróf Teleki családjait, és egy kis táncot rendeztünk nekik.”

Román megszállás Magyarországon : napló nem diplomata módra / írta Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy (USA), részlet

Harry Hill Bandholtz személyét a Horthy-korszakban nagy tisztelet övezte. 1936-ban szobrot állítottak neki a Kossuth téren, azonban azt 1949-ben eltávolították, és négy évtizedig nem is állították fel újra. Jelenlegi helyére, a Szabadság térre 1989-ben került, emlékeztetve a szolgálatra, melyet Harry Hill Bandholtz Magyarországnak tett. 
 

Harry Hill Bandholtz szobra a Szabadság téren 2008. (forrás: szoborlap.hu)

Az erdélyi gyűjtemény megmentője
Harry Hill Bandholtz emlékére
Szerző: Szőts Zoltán Oszkár, történész, tartalmi feltáró
1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész.