„Isten szolgáinak szolgája”: így nevezte magát Nagy Szent Gergely pápa, a korai keresztény egyház egyik legkiemelkedőbb személyisége, aki – Szent Ambrus, Szent Jeromos és Szent Ágoston mellett – az ún. négy nagy nyugati egyházatya egyike, s akinek halála napja (604. március 12.) mindmáig Gergely napja a kalendáriumban. Nagy Szent Gergely pápát, mivel március 12. a nagyböjt idejére esik, a Katolikus Egyház 1969 óta szeptember 3-án ünnepli.
A Rómában született előkelő származású Gergelyt 590-ben választották meg pápának, azonban, amint legendája elbeszéli, nem akarta vállalni a feladatot:
„Mivel Isten egyháza nem maradhatott vezető nélkül, a tömeg egyhangúlag Gergelyt választotta meg pápának, bár ő minden erejéből tiltakozott. Amikor fel akarták szentelni, és a pestis kegyetlenül pusztította a népet, beszédet intézett hozzájuk, körmenetet tartott, litániákat rendelt el, és arra buzdított mindenkit, hogy sokkal buzgóbban imádkozzanak az Úrhoz. Amikor az egész nép összegyűlt és együtt imádkozott, olyan erővel kezdett tombolni a vész, hogy egyetlen óra alatt nyolcvan ember lehelte ki lelkét. Gergely azonban tovább buzdította őket, hogy ne hagyják abba az imádságot mindaddig, míg az isteni könyörületesség el nem űzte a járványt. Miután a körmenet véget ért, el akart szökni, de nem tudott, mert éppen őmiatta őrizték éjjel-nappal a város kapuit. Végül ruhát cserélt, és rávett néhány kereskedőt, hogy egy szekérre tett hordóban vigyék ki a városból. Az erdőbe menekült, barlangok rejtekére, s három napig ott bujkált. Amikor minden zeget-zugot átkutattak utána, az égből egy fényesen ragyogó oszlop nyúlt le rejtekhelye fölé, melyen angyalok szálltak föl s alá. Egy remete meglátta ezt, a nép elfogja, magával viszi, és pápává szentelik.”
[Nagy] Szent Gergely (fordította: Madas Edit) – A Legenda Aurea című gyűjtemény a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Nagy Szent Gergely pápa (miniatúra), fotó: Hapák József. In: Konrad Mörlin imakönyve, Augsburg, 1505, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár
A Konrad Mörlin imakönyvében is ábrázolt ún. Gergely-mise jelenetkép alapja a Legenda Aureában elbeszélt történetben szerepel:
„Egy asszony minden vasárnap kenyeret ajánlott fel Szent Gergelynek. Amikor Gergely mise alatt az Úr Testét nyújtotta neki, mondván: „A mi Urunk Jézus Krisztus teste vezessen el az örök életre”, ő illetlenül fölnevetett. Gergely rögtön visszahúzta kezét az asszony ajkától, s az Úr testének e darabkáját, megfordulva, az oltárra tette. Később a nép jelenlétében felelősségre vonta, hogy mi okból merészelt nevetni. Az így felelt: „Azért nevetek, mert az Úr testének nevezed azt a kenyeret, amelyet saját kezemmel gyúrtam.” Ekkor Gergely az asszony hitetlensége miatt leborult imádkozni, és fölkelve látta, hogy a kenyér egy emberi ujjá változott. Így térítette vissza hitéhez az asszonyt. Ismét imádkozott, s látta, hogy a hús visszaváltozott kenyérré. Ekkor odaadta az asszonynak, hogy magához vegye.”
[Nagy] Szent Gergely (fordította: Madas Edit) – A Legenda Aurea gyűjtemény a Magyar Elektronikus Könyvtárban
A történet később módosult és kiegészült Gergely pápa látomásával, mely szerint misézés közben Krisztus leszállt a keresztről és vérét a kehelybe töltötte. A 15. századtól a jelenetet úgy ábrázolták, hogy a pápa vagy az oltár előtt térdelve imádkozik, vagy épp az úrfelmutatást végzi, amikor megpillantja az oltár fölött a szenvedő Krisztust, akinek oldalsebéből a vér az oltáron lévő kehelybe ömlik. Nagy Szent Gergely az addig szájhagyomány útján terjedő egyszólamú latin egyházi énekeket összegyűjtette, és azokat beiktatta a misék rendjébe. Róla kapta nevét a gregorián éneklés, ő maga pedig himnuszokat is írt, melyeket beiktatott a zsolozsmába.
„Ki minden fénynek Atyja vagy
és a napokra fényt derítsz,
s az ős-fény kezdetével e
világnak adtál kezdetet,
s nappá avattad, ami a
reggelt az estéhez köti -
sötét káosz csúszik reánk:
hallgasd meg zokogó imánk!”
Nagy Szent Gergely pápa Alkonyi himnusza (fordította: Babits Mihály) a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Nagy Szent Gergely egyik utódja, IV. Gergely pápa (827–844) rendelte el, hogy nagy tekintélyű elődje ünnepnapja az iskolás gyerekek ünnepe legyen. Ehhez kapcsolódik a gergelyezés szokása is. Március 12-én a gyerekek köszöntő, adománygyűjtő dramatikus játékot adtak elő, melynek kezdetben tanulók toborzása volt a célja.
„Az iskolás gyermekek köszöntőinek, dramatikus játékainak külön időpontja Balázs-nap (február 3.) és Gergely-nap (március 12.). A XVII. század óta gyakran szólnak a feljegyzések a gergelyjárásról, balázsjárásról. A kettő közül a gergelyjárás szokása a régebbi és elterjedtebb, valaha egész Közép-Európában és Nyugat-Európában igen népszerű volt. E nap az iskola téli időszakának befejező napja volt, s egyben a mezőgazdasági munka egyik kezdő napjának is tekintették. Gergely pápát, az iskolák patrónusát püspöki ruhában személyesítették meg, az iskolások katonás rendben, néha lovon vonultak fel. Ezen a napon kirándulásokat is rendeztek.”
Gergelyjárás, Balázsjárás – Dömötör Tekla Naptári ünnepek – népi színjátszás című kötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban
„Szent Gergely doktornak
Híres tanitónknak
Az ő napja:
Régi szokás szerint
Menjünk
Isten szerint
Iskolába.”
[Szent Gergely doktornak…] – A Magyar népdalok című kötet a Magyar Elektronikus Könyvtárban
