Csiby Mihályt 2016. február 10-én, szerdán délután kísérték utolsó útjára a Budapest 5. kerületi Szent Mihály-templomban. A festő- és grafikusművész 2010-ben 270 kisgrafikát ajándékozott a Plakát- és Kisnyomtatványtárnak. 2011 folyamán Vasné Tóth Kornélia elkészítette Csiby Mihály teljes kisgrafikai alkotásjegyzékét. Az anyagból 2012-ben, 90. születésnapján A kisgrafika nagymestere, Csiby Mihály címmel kiállítást rendeztünk a Plakát- és Kisnyomtatványtár előtti térben.

A könyvtárunk és a Kisgrafika Barátok Köre képviseletében Vasné Tóth Kornélia által elmondott nekrológ szövegével emlékezünk a művészre!

In memoriam Csiby Mihály

Megrendüléssel hallottuk a hírt, hogy Csiby Mihály (1922. április 9. – 2016. január 6.) festő- és grafikusművész, a „kisgrafika nagymestere”, mindannyiunk szeretett Miska bácsija 94 éves korában elhunyt.

Csiby Mihály különleges személyisége és munkássága több forrásból táplálkozott, ezek a hit, a humánum, az általános emberi értékek mélységes tisztelete. Vezérelvét leginkább a Homo sacra res homini (Az ember a legszentebb dolog az ember számára) és a Iustum amore! (Igazságot szeretettel!) szentenciák fejezik ki a leghitelesebben.

Alkotói sokrétűségét mutatja, hogy tevékenységi köre a festmények, táblakép-festmények, freskók, templomdíszek, üvegfestmények, üvegablak-tervezés, az illusztrációk, kisgrafikák, ex librisek, alkalmi grafikák készítése mellett még plakátokra is kiterjedt. Művészi munkásságát a múlt, kulturális értékeink őrzésének, megörökítésének fontossága jellemezte, mely belülről átérzett felszólítás, feladat volt a számára. Kivételes gondolati tömörségű, hatalmas kultúrtörténeti tudásról számottevő, letisztult formanyelvű alkotásai az egyéni emlékezeten túlmutatva a kollektív emlékezet részét képezik.

Csiby Mihály, a művész – a szovjetunióbeli elhurcoltatás, a „malenkij robot” éveit (1945–1949) hittel túlélő ember – művein keresztül neveli, formálja közönségét: mélységes életigenlésre, humanizmusra, a Teremtő és a teremtett világ megismerésére, szépségeinek felfedezésére. Erről tanúskodik a Szu-rágta 1459 nap (1995) c. prózai műve is. Magáénak érezte és hirdette a Teilhard de Chardintól származó, a Keresztény Művészek Nemzetközi 1969-es Kongresszusa mottójául is választott gondolatot: „A cél egy emberhez méltó föld – egy megformált környezet –, ami lehetővé teszi az embernek, hogy képességeit a legnagyobb mértékben kibontakoztathassa – teljes énje személyiséggé váljék.” E vezérgondolat jegyében teljesedett ki művészeti munkássága.

Tudományos illusztrátori pályája során foglalkozott az erdő állat- és növényvilágával, a vízi élet titkaival. A Magyar Természettudományi Múzeum Állattára munkatársaként pókokról, bogarakról, lepkékről, legyekről, poloskákról készített tudományos igényű, aprólékos rovarillusztrációkat. Műveivel egyaránt szolgálta a tudományt és az ismeretterjesztést.

Csiby Mihály témavilágának egy másik fontos vonulata az elvont, transzcendentális mondanivaló kifejezése, vallásos tartalmak formába öntése. Hitvilága szorosan kapcsolódott természettudományos látásmódjához, alkotásai sok esetben ún. transzmateriális képek. A művész vallásos érzékenysége, a Teremtő és a teremtett világ dicsérete szólal meg ezeken keresztül. Számos templomban láthatók murális egyházművészeti alkotásai, díszítőfestményei, freskói, színes ablakai, stációk és általa tervezett ornamentika. Vallásos tárgyú, Jézus születését, szenvedéstörténetét, az eukarisztiát, a szentségeket, a Szentlelket, a magyarországi szenteket bemutató illusztrációi rendszeresen helyet kaptak az Új Ember c. katolikus hetilapban és a Párbeszéd Istennel: Imakönyv katolikus híveknek c. könyvben.

Munkásságában tekintélyes részt tett ki a kisgrafikák, ex librisek, alkalmi grafikák készítése. 1979–1980 folyamán vállalta körünk, a Kisgrafika Barátok Köre titkári teendőit. Alapítója volt a belgiumi Nemzetközi Ex libris Centrumnak. A könyvjegy műfajához való vonzódását a következőkkel indokolta: az ex libris „az ember legbensőbb énjének tömör kifejezője; ismeretterjesztést és közművelődést szolgáló forrás; kis mérete miatt a mívesség, a lelkiismeret, a szakmai tudás művészete; a művészi szép terülj-terülj asztalkája; házi képtár, valóságos múzeum.” Példaként említhetjük történelmi–irodalmi–egyházi témákat feldolgozó ex libriseit és alkalmi grafikáit, a híres természettudósokról megemlékező in memoriam lapjait, a karácsonyi-újévi ünnepkört felidéző PF lapokat.

Csiby Mihályt kimagasló munkásságáért többször díjjal tüntették ki. A hazai múzeumok közül kiemelem a Magyar Természettudományi Múzeumot, az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtárát, a Ráday Múzeumot, a Szabó Ervin Könyvtárat, mint amelyek fontos egységet őriznek életművéből.

Sokoldalú munkásságát néhány percben összefoglalni lehetetlen vállalkozás lenne. Hadd idézzem fel végezetül, az emléke előtt való tisztelgésül egy ex librisét Tóth Sándor nevére, mely Goethe: Vándor éji dala c. költeménye nyomán született:

„Immár minden bércet
Csend ül,
Halk lomb, alig érzed
Lendül:
Sohajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
Te is nemsokára
Nyugszol, ne félj...”

Miska bácsi! Nyugodj békében!

Vasné dr. Tóth Kornélia

Válogatás Csiby Mihály ex libriseiből.