Irodalmi és kultúrtörténeti programsorozatunk, a Könyvtárlat idén a Testes Évad jegyében zajlik, következő állomása, „testrésze” a MÁJ. Belekóstolhatunk a magyar gasztronómia múltjába és jelenébe, a hagyományos és egészséges táplálkozás különféle elképzeléseibe, divatjaiba, valamint megismerhetünk egy 17. századi böjti és nem böjti ételeket bemutató szakácskönyvet is. Előadóink lesznek: Váncsa István, Cserna-Szabó András 2016. december 8-án 17 órától a könyvtárban.

Interjú egy „szövegelőállító iparossal”. 

Mi a könnyebb? Írni vagy főzni?

Váncsa István: Ha főzni kezdek, megvannak hozzá a nyersanyagaim és van valamiféle koncepcióm. Amikor leülök írni, néha egyik sincs, csak a tudat, hogy le kell adnom az anyagot. Főzni ennél könnyebb valamivel.

Jól vannak megírva a kortárs szakácskönyvek?

V. I.: Amennyiben a receptjeikben leírt ételeket el lehet készíteni, akkor igen, ha nem, akkor nem. Általában véve úgy tapasztalom, hogy a Magyar Közlönyben olvasható jogszabályoknál értelmesebben, szabatosabban, világosabban vannak megszövegezve. Talán azért, mert a szakácskönyvek szerzői komolyan veszik, amit csinálnak.

Milyen étel volt, amit nagyon elrontott, mi volt vele a probléma?

V. I.: Karibi recept volt, leraktam a halszeleteket egy lapos jénaiba, megszórtam avval, amivel kellett, fehér rummal alaposan meglocsoltam és betettem a hűtőbe pácolódni. A probléma abban állt, hogy az a konkrét rum ismeretlen volt számomra, sütés előtt pedig nem kóstoltam meg. Az eredmény förtelmes lett. A rumot és a hasonlókat azóta mindig alaposan megkóstolom.

Össze lehet hasonlítani egy húszfős vacsorázó társaság véleményét az ételről, és egy felolvasóest résztvevőinek reflexióit egy műről? Melyik kritika esik jobban?

V. I.: Tökmindegy, az emberek sohase mondják azt, amit valójában gondolnak. Az emberek alapjában véve jók.

Gyorsan főzünk valamit abból, ami van itthon, na de mi a helyzet akkor, ha gyorsan kell írni egy publicisztikát vagy novellát? Mi van, ha üres éppen a fejünk?

V. I.: Az üresség a fej természetes állapota, nincs avval semmi baj. A szövegelőállító szakiparosnak olyan múzsája van, mint senki másnak, neve Határidő. Ez a múzsa megsegít, reményt ad, sőt ötleteket is, a megrendelő pedig megkapja a szöveget akkor, amikorra kérte, és a beszállítótól várt színvonalon. Másképp nem is működhetne az ipar.

Váncsa István, CC BY-SA 3.0, 

Állítólag van irodalmi sznobság, létezik gasztrosznobéria is?

V. I.: A „sznobéria” szót nem szeretem. Ha gasztrosznobnak nevezzük mindazokat, akik sokat fecsegnek a gasztronómiáról, noha nem is értenek hozzá annyira, akkor én magam is gasztrosznob vagyok.

Ha ez az öt étel lenne egy lakatlan szigeten, mit tenne? Hamburger, májkrémes táska, fesztiválgulyás, hortobágyi palacsinta és pattogatott kukorica.

V. I.: Chapon de mer farcit rendelnék és egy üveg jól behűtött chablist. Az nem ellenérv, hogy de hát ez egy lakatlan sziget, amelyen csak a föntebb felsorolt ínyencségek kaphatók, ugyanis egy olyan lakatlan szigeten, ahol hamburger, májkrémes táska meg a többi rendelkezésre áll, ott bármi előfordulhat.

 Könyvtárlat: Pacal és paleo - Váncsa István

A könyvtárlaton bemutatjuk szakácskönyveink egyik legkorábbi darabját, amely Tótfalusi Kis Miklós kolozsvári nyomdájában került nyomtatásra és kiadásra, s melynek igen ritka példányaiból az Országos Széchényi Könyvtár őriz egyet.