Sí’iták és aszaszinok címmel tartott előadást könyvtárunkban Hajnal István ny. habilitált egyetemi docens 2017. október 11-én. Előadásában az említett két vallási közösség évszázadokra visszanyúló kapcsolatát vizsgálta, arra is összpontosítva, hogy a keresztesek és krónikásaik miként viszonyultak az utóbbiakhoz és mit hagyományoztak az utókorra történeteiken, az aszaszin legendákon keresztül. Hajnal Istvánnal előadása kapcsán Molnár Zsuzsanna beszélgetett.

Az előadás címét hallva, olvasva a legtöbben valószínűleg földrajzilag el tudják helyezni az említett közösségeket, sokan azonban talán így is gondolkodóba esnek, hogy pontosan kik is a sí’iták és az aszaszinok, és hogy mi köti össze őket.

Hajnal István: A történet a középkorba, a muszlim közgondolkodás és társadalomformálódás időszakába nyúlik vissza, amikor a sí’iták kisebbségként jelentek meg. A sí’ita közösség markáns véleménye – a muszlim többség közmegegyezésre épülő rendezőelvével szemben – abban ragadható meg, hogy a közösséget olyan autoriter, teokratikus, karizmatikus attitűdű vezetőnek kell vezetnie, aki a Próféta leszármazottja. A sí’iták étosza e gondolatmenet alapján, e tradíció mentén alakult ki, s ez a mai napig meghatározza életvezetésük módját. Az aszaszinok, azaz a nizári iszmá’ilik a sí’itákon belül kialakult kisebbség, ők a sí’ita iszmáilik részei.

Az aszaszin elnevezést mi európaiak, nyugatiak adtuk nekik a keresztes háborúk idején.

A közösség kialakulása a következőképpen ment végbe: a középkorban a sí’iták körében többszöri szakadás történt, aminek oka abban volt, hogy kit ismertek el legfelső vezetőnek a Próféta családjából. Egy ilyen szakadás során, a 6. sí’ita imám, Dzsa’far asz-Szádiq elhunytával szakadt szét a közösség a ma tizenkettes sí’itákként ismert, elsősorban Iránban reprezentált sí’ita többségre, valamint az iszmá’ili kisebbségre, akik a család egy másik ágát, Dzsa’far asz-Szádiq Iszmá’il nevű fiának és az ő utódainak imámságát fogadták el, majd alakították ki saját nézeteiket az ő utódaik vezetését követvén.

Az „aszaszin” kifejezés kapcsán megjegyezném, hogy az iszmá’ilik a későbbiekben több közösségre oszlottak. Ezek közül az egyik a Nizár imámot követő nizári iszmá’ilik, akik elsősorban Irán területén találhatóak meg, de Szíriában is fellelhető közösségük. Ezzel a csoporttal találkoztak a 11. században a keresztesek, és a velük kialakított katonai, politikai kapcsolatok nyomán, nem igazán pontos ismeretek alapján fogalmazták meg elképzeléseiket a nizári iszmá’ilikről. Ezeknek az elképzeléseknek egyik sajátos aspektusa, hogy egy eltorzult arab kifejezéssel – amivel elsősorban a muszlim többség pejoratívan illette a nizári iszmá’iliket – nevezték őket hasísínek vagy hassásúnnak. Ennek a neolatin nyelvekben módosult változata az aszaszin megjelölés.

Jól tudom, hogy ez a kifejezés eredetileg a hasis fogyasztásra utal?

Hajnal István: A kifejezés kétségkívül azt jelenti, hogy hasisfogyasztó. Azt azonban tudni kell, hogy a korabeli Közel-Keleten azokat a személyeket illették ezzel a kifejezéssel, akik jogilag nem voltak kompetensek. Ily módon a kifejezés pejoratív, degradáló értelemmel bír, de azt is látni kell, hogy attól, mert valakit aszaszin névvel illettek, még nem jelentette feltétlenül azt, hogy az illető tényleg kábítószer-fogyasztó volt. A tudományos kutatások, de még a korabeli arab források sem igazolják azt, hogy ezek az önfeláldozó harcosok, a nizári iszmá’ilik hasist fogyasztottak volna.

Következő előadásunk:

Major Balázs: A keresztesek nyomában - Orientalisták az OSZK-ban

Rengeteg üldöztetés érte az aszaszinokat az évszázadok során, mégis fenn tudtak maradni, és a mai napig erős közösségként léteznek. Ez minek köszönhető?

Hajnal István: Ez egy rendkívül izgalmas téma, ugyanis a középkor időszakában regionálisan Irán, illetve Szíria területén jelentős politikai pozíciót töltöttek be az a nizári iszmá’ilik, amíg az 1256 és 1258 között zajló mongol hódítás áldozatául nem estek. A mongolok az iszmá’ili közösség élén álló imámokat családtagjaikkal együtt kivégezték, a közösség jelentős részét pedig rabszíjra fűzték, rabszolgasorba állították, vagy elpusztították. A pusztítás egyik súlyos következménye a közösség szétszóródása volt. Jelentős részük az indiai szubkontinens majd Közép-Ázsia területei felé menekült. Fontos megjegyezni, hogy a közösség egyik alapelvének, a taqiyyának azaz az óvatosságnak megfelelően a szétszóródást követően, tehát a 13. századtól kezdődően, a nizári iszmá’ilik igyekeztek integrálódni azokba a közösségekbe, amelyekhez csatlakoztak. Ez a folyamat sikeres volt a túlélés szempontjából. Imámjaik ebben az időszakban rejtőzködtek. A közösség élén álló vezetők személyéhez egy fontos eszmény tartozott, miszerint bizonyos helyzetekben, amikor a kor viszonyai úgy kívánták, az imámok rejtőzésbe vonultak. Hadd mondjak egy példát: a tizenkettes sí’iták imámja 873–874-től a mai napig rejtőzik, és – az Iráni Iszlám Köztársaság alkotmányában megfogalmazottak szerint – amíg az imám vissza nem tér, addig a közösséget az annak élén álló vallástudósok, jogtudósok grémiuma kormányozza.

Visszatérve kérdésére: az aszaszinok vagy nizári iszmá’ilik máig történő fennmaradásának oka kereshető egyrészt a közösség remek alkalmazkodóképességében, amelyet a mongol hódítást követően alakítottak ki, másrészt nagyban hozzájárult túlélésükhöz az is, hogy a nizári imámok remekül átgondolt és jól megszervezett modernizációs politikát folytattak a későbbiekben, melynek legfontosabb aspektusa az volt, hogy a szétszóródott közösség valamennyi csoportja között megszervezték az egységes vezetést, valamint jelentős anyagi forrást fordítottak a közösség szellemi és anyagi kondicionálására is. Ennek lehetősége azért volt adott számukra, mert a nizári hívek a középkortól kezdődően, az imám iránti elkötelezettségük jeleként, jövedelmük ötödét eljuttatták az imám közvetlen környezete, meghatalmazottjai számára. Az idők során felszaporodott vagyont az imámok nagy haszonnal forgatják és hasznosítják a közösség javára, napjainkban is.

A közel-keleti események ma a figyelem középpontjában vannak az ott zajló politikai és katonai események miatt. Biztos, hogy nagyon sokakat érdekel, hogy miért és pontosan mi is történik az említett területeken. Ön azonban a középkor eseményeihez nyúlt vissza előadása során. Mit ad napjaink eseményeinek megértéséhez a korábbi korokban zajló történések ismerete?

Hajnal István: Meglátásom szerint minden nemzet és minden vallási közösség számára fontos, hogy ismerje a múltját. Akkor tudunk jól tájékozódni a saját magunkra vonatkozó események között, valamint a kívülállók körében mutatkozó jelenségek, történések értékelésében akkor tudunk igazán alaposan informálódni, ha vannak ismereteink a közösség múltjáról és azokról a rendezőelvekről, amelyek az adott közösség történetében meghatározóak és napjaink eseményeit is befolyásolják. Úgy gondolom tehát, hogy az arab világ megértéséhez, de legalábbis a tájékozódáshoz elengedhetetlen, hogy rendelkezzünk ezekkel az ismeretekkel. Véleményem szerint a szakemberek legfontosabb feladatainak egyike, hogy különféle tudományos és ismeretterjesztő fórumokon keresztül tájékoztassák a közvéleményt, és adjanak számára fogódzót, hogy az képes legyen valós információk által bővíteni ismereteit.

Minderre napjainkban fokozottan szükség van, hiszen az iszlám világban olyan történések zajlanak, amelyek még a muszlimok számára is megdöbbentőek és megrendítőek.

Ahhoz, hogy ezeket az eseményeket kellőképpen tudjuk értékelni, és átlássuk az események alakulásának hátterét, elengedhetetlen, hogy azok mozgatórugóit, háttérmotívumait is ismerjük. Érdekességképp jegyzem meg, hogy a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal háromévente továbbképző előadássorozatot tart az alkalmazottai számára. Egyik kollégámmal én is részt veszek majd az idei képzésben, melynek során az ország számos nagyvárosának migrációs központjában dolgozó hivatalnokok számára tartunk körülbelül 40 előadást, és igyekszünk képet adni az iszlám világ múltjáról, történelméről, ideológiájáról, vallási aspektusairól, regionálisan is alaposan körüljárva ezeket a kérdéseket. Beszélünk majd azokról a szokásokról, tradíciókról, amelyek a muszlim emberek mindennapjait mozgatják. Azzal a céllal tartjuk ezeket az előadásokat, hogy a szakemberek kellőképpen tudjanak bánni az ideérkező menekültekkel, segítséget tudjanak nyújtani számukra és képesek legyenek orvosolni a problémáikat. Fontos látni azokat a dolgokat, amelyek közösek a muszlimokban és azokat is, amelyek megkülönböztetik őket egymástól.

A muszlimokra egy nagy közösségként szoktunk gondolni, tudni kell azonban, hogy az arab világ és az iszlám világ két különböző régió.

Az arab világban jelentős regionális eltérések vannak: egészen máshogy működik a keleti arab világ, a Masriq és a nyugati arab világ, a Maghrib. Hagyományosan két jelentős rendezőelvet jelölhetünk meg, melyek összekötik a két régiót: az említett területeken élő emberek arabul beszélnek és muszlim vallásúak. A valláson belül azonban több vallásjogi irányzatot különböztethetünk meg, amelyek bizonyos finomságokat jelentenek a magánjog gyakorlatában. Azokban a szokásokban tehát, amelyek szerint élnek, vannak jelentős különbségek. Ha szélesebben tekintünk minderre, akkor még inkább különbségeket látunk az arab világ és az iszlám világ között. Gondoljuk csak el, hogy az iszlám világba beletartozik Indonézia is a maga csaknem 300 milliós lakosságával, ami által a legnagyobb muszlim országként van jelen. Tradíciói azonban különböznek a közel-keleti országok szokásaitól, mert az indonéziai muszlimok a saját tradíciójukba integrálták be a vallási hagyományokat, törvényeket. A Tudósok Éjszakájának egyik eseményén mi is részt vettünk az ELTE Sémi Filológiai és Arab Tanszékével. Szombathy Zoltán tanszékvezető kollégám vezetésével egy olyan programot állítottunk össze, melynek során négy-öt előadás keretében az iszlám világ perifériáját helyeztük a középpontba. A centrális részekről – gondolok többek között a mai Szíria, Irak vagy akár Egyiptom területére – több ismerete van az átlag érdeklődőnek, azonban nagyon keveset tudnak azokról a periferiális területekről, amelyekbe többek között az indiai szubkontinens, Kína, vagy az indonéz szigetvilág tartozik. Ezt a kérdéskört nagyon fontosnak tartom, kiemelve, hogy miként formálódott azon nizári iszmá’ilik szokásrendszere, akik az indiai szubkontinensen vagy a közép-ázsiai területeken élnek, és hagyományaik keveredtek a helyi szokásokkal.

Az előadás képei: 

Az előadás felvétele: