Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben és 2007. november 19-én hunyt el Kerepesen. Kiváló és sokoldalú író volt, aki a versektől a színpadi műveken át a novellákig és regényekig kipróbálta magát, s maradandót tudott alkotni. Míves, kifinomult nyelvművészete, s a lélek megismerésében és megértésében kalauzoló empatikus, pontos, őszinte emberképe és jellemábrázolása nemcsak az olvasókat bűvölte el, hanem a nagy szerzőtársakat is. Ahogy a családregényíró Szabó Magda előtt tisztelgő Esterházy Péter írja a Régimódi történet és az Ókút apropóján, Szabó Magda úgy tud írni, hogy az már több mint irodalom,
Esterházy Péter: Az Ókútról. Élet és Irodalom, 1997. 22. sz. és U.ő.: A szabadság nehéz mámora. Bp., Magvető, 2003. PIM
Szabó Magda, (balról) Lator László és (középen) Esterházy Péter Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum/Digitális Irodalmi Akadémia
Szabó Magda a debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát, majd évekig tanított is. Doktori értekezése különös felütése az írói életműnek, előrejelezve a szépség és a nőiség, a női identitás nyelvben való kifejezésének témáját, amely kulcsfontosságú lesz Szabó Magda későbbi életművében. Értekezése bevezetőjében megállapítja, hogy bár első megközelítésben különösnek tűnhet az antik irodalom méltóságteljes auktorainak a római szépségápolás témaköre felől való megközelítése, „a latin irodalom ismerete azt mutatja, hogy a költők és írók nem jártak mindíg cothurnus-ban, s nemcsak fegyverről és vitézről énekeltek.” Az Ovidius, Tertullianus és Cyprianus néhány művét elemző értekezés bepillantást enged az ügyes női szépségtitkok és praktikák széles tárházába (olykor boszorkánykonyhájába), s nem utolsósorban a kozmetika- és divattörténetéhez is sokat ad hozzá.
Szabó Magda: A római szépségápolás. Debrecen: Beke Zoltán Könyv- és Lapkiadóvállalata, 1940. Törzsgyűjtemény: M 117.288
(Szabó Magda: A római szépségápolás. pp. 5-6.)
Szabó Magda egyike volt azoknak, akik 1949-ben, a fordulat évében megváltozott helyzetben – bár a kuratórium fölterjesztette nevüket a minisztérium felé – végül mégsem kaphatták meg a rangos irodalmi alkotóknak járó Baumgarten-díjat. Szabó Magda neve már két évvel korábban megjelent első verseskötete, a Bárány című kötet szerelmes és háborúellenes versei kapcsán fölmerült mint lehetséges díjazott, hiszen a kritika úgy tartotta, hogy Nemes-Nagy Ágnes mellett újabb jelentős női lírikus született.
Szabó Magda: Bárány. Versek. Bp., Egyetemi Nyomda, 1947. Egy Szabó Magda által dedikált példány Törzsgyűjtemény M 159.342
1949 a fordulat éve volt olyan értelemben is, hogy a kultúra ügyében már nem feltétlenül a művészi minőség, hanem az ideológia és politikum volt az irányadó. Így eshetett, hogy Révai József kultuszminiszter utasítására Szabó Magda díját az átadó ünnepség előtt néhány órával visszavették, s helyette Kuczka Péter kommunista költő kapta a kitüntetést. Amikor még nem lehetett számítani erre a kedvezőtlen és megalázó fordulatra, Szabó Magda köszönő kártyát írt Basch Lórántnak (nem Schöpflin Aladárnak, ahogy azt több helyütt tévesen említik), hogy a díjat megköszönje, s elkérje a díjat odaítélő kuratórium tagjainak postacímét, mivel hálája jeléül küldeni szeretett volna nekik 1949-ben újonnan megjelenő, Vissza az emberig című kötetéből.
Szabó Magda Basch Lóránthoz. Basch Lóránt hagyatéka. 1 f. OSZK Fond 145/229.
A centenárium végén érdemes fölidézni Gilbert Edit irodalomtörténész sorait arról, hogy miért is fontos nekünk ez a szerző:
V. Gilbert Edit: Szabó Magda regényeinek támogató ereje az egzisztenciális léthelyzetek megoldásában. Orvosi Könyvtárak, 2017. 14. évf. 3. sz. p. 64.
Szerkesztette: Béres Judit
