„Ha én meghalnék is / Megél költészetem!”

2023. december 28. 06:00 - nemzetikonyvtar

200 éve született Ferenczy Teréz költőnő

Barabás Miklós: Ferenczy Teréz. In: Arckép-album Műmelléklet a Hölgyfutárhoz. Barabás Miklós illusztrációival, Pest, Számvald, 1855. – Törzsgyűjtemény

Ferenczy Teréz 1823. december 28-án született Rimaszombatban Ferenczy Sámuel könyvkötő, gazdatiszt és Ballay Terézia második gyermekeként. Hermina nevű nővérén kívül még hét testvére volt, a kilenc gyermek közül mindössze négyen érték meg a felnőttkort. A család valamikor 1824 és 1826 között Szécsénybe költözött, Ferenczy Teréz itt élte le egész életét. Gyermekkoráról nincsenek ismereteink, azonban az tudható, hogy apja nemcsak könyvkötőként tevékenykedett, hanem terjesztője volt a Trattner és Károlyi-féle Nemzeti Kalendáriomnak és előfizetője a Pesti Hírlapnak, vagyis a családban többféleképpen is a mindennapokhoz tartoztak a könyvek és a hírlapok. A szobrász Ferenczy István rokonuk volt, akivel tartották is a kapcsolatot, Teréz verset is írt hozzá, de személyesen valószínűleg nem találkoztak.
1843 júniusában meghalt édesanyja, Ballay Terézia. Teréz első írása a következő évben jelent meg, ez volt az Esküszegő című rövid novella, a Pesti Divatlap november 17-i számában. Ez egy egyszerű szerelmi történet, amelyben a férfi a kezdetben kölcsönös szerelmet megtagadva végül mást vesz feleségül, az elhagyott nő pedig belehal a bánatba. A férfit azonban az égi bosszú utoléri, mert felesége hűtlenkedései miatt megtébolyodik.

2_regelopestidivatlap_1844_3_pestidivatlap_pages51-51_opti.jpg Pesti Divatlap, 1844 – Törzsgyűjtemény

Teréz 1845-ben támogatta a Reguly Antal kutatásainak, utazásainak támogatására létrehozott Reguly-társaságot, öccse, Ferenczy Lajos, akiről több versében is megemlékezett, ebben az évben lett papnövendék a nagyszombati Szent István szemináriumban – az 1847–48-as tanévben az első teológiai osztály hallgatója.
Bizalmas barátnője, Bulcsú Pálné Kozma Borbála szerint Teréz levelet váltott Czakó Zsigmonddal és Zalár Józseffel, Petőfi Sándornak, Tompa Mihálynak irodalmi, Kossuth Lajosnak, Pulszky Ferencnek politikai ügyekben írt levelet.
A szabadságharc kitörése után a Budapesti Divatlap 1848. augusztus 3-i számában írt a Nógrád megyei állapotokról, leginkább a tótok és magyarok közti nemzetiségi ellentétről és ennek következményeiről. 1848 októberében öccse is beállt honvédnek, a 37. honvédzászlóaljban szolgált, és 1849. június 20-án elesett a második nyárasdi csatában.
1849. július végén, augusztus elején az orosz cári csapatok az addigra Pulszky Ferenc birtokát képező szécsényi földeken és a kastély kertjében nagy pusztítást végeztek. Augusztus 9-én felprédálták és felégették Losoncot, és Pavel Hrisztoforovics Grabbe Szécsény felgyújtására is parancsot adott, amelyet Roszner József báró, sebesült katona akadályozott meg azzal, hogy mankójára támaszkodva egyedül állt a sereg elé, és arra kérte a parancsnokot, hogy kímélje meg a várost.
A Ballay Teréziától maradt (valószínűleg Szikszai György Keresztyéni tanítások és imádságok a keresztyén embernek külömb-külömb-féle állapati és szükségei szerént című, sok kiadást megért) könyv első lapjára írt bejegyzésből tudható, hogy ezt az időszakot a Ferenczy család tagjai a Cserbérc nevű pusztán bujdosva vészelték át.
Teréz évekig kereste Lajos öccse sírját, de csak 1851-ben találta meg. Erről Győry Júlia nevű barátnőjéhez írt levelében számolt be, ahogyan Vahot Imre látogatásáról is. Utóbbi esemény azt jelzi, hogy Ferenczy Teréz igyekezett a 40-es években kiépített irodalmi kapcsolatait fenntartani és kiterjeszteni. A látogatást egyértelmű elismerésként értékelte:

„Képzeld Vahot Imre a’ losoncziakhoz utazván, és az országutról utját erre vette minket meglátogatandó. Hanem képzelheted örömömet: mert lett-e nagyobb méltánylat azon nemes érzelemért, mellyel minden szép és jó iránt viseltetünk, amit egy illy férfiu látogatása: Én jutalmúl veszem, azt azon sovargó tiszta és rendületlen érzelmemért, mellyel az irodalom és annak bajnokai iránt viseltetem. (…) Csak azt sajnáltam legjobban, hogy előre nem tudtam, hogy leg alább egy meglehetős jó estvét csinálhattam volna; Össze hitam volna mindazokat, kik társaságunkban valók.”

Ferenczy Teréz levele Győry Júliához, Szécsény, 1851. július 7. – Kézirattár. Fond 276. Győry Dezső hagyatéka. Közli Galcsik Zsolt: Előszó. In: „A fájdalmak leánya...”. Ferenczy Teréz élete és költészete, 1823–1853, Szécsény, Galcsik Zs., 2008, 189–190, 189. – Törzsgyűjtemény

Ferenczy Teréz előfizetőket gyűjtött Egressy Gábor Törökországi naplójához. Erről 1853. július 14-én Egressynek írt leveléből értesülhetünk.

„Ezek után igen kérem Önt hogy engedjen meg ha kis világom jelenben – minden honleányi buzgalmam mellett is – több előfizetőt nem adott: de igen kicsiny a’ kör mellyben élek, és így minden iparkodásaim sikere is nagyon kevés lehet.”

Ferenczy Teréz levele Egressy Gábornak, Szécsény, 1851. július 14. – Kézirattár Levelestár. Közli: Galcsik Zsolt: Előszó. In: „A fájdalmak leánya...”. Ferenczy Teréz élete és költészete, 1823–1853, Szécsény, Galcsik Zs., 2008, 191. – Törzsgyűjtemény

Barabás Miklós: Egressy Gábor. In: Arckép-album. Műmelléklet a Hölgyfutárhoz. Barabás Miklós illusztrációival, Pest, Számvald, 1855. – Törzsgyűjtemény

Ezen kívül előfizetője volt a Losonczi Phőnix című háromkötetes emlékkönyvnek, amelyet az 1849-ben elpusztított Losonc megsegítésére adott ki Vahot Imre 1851–1852-ben – ezért halála után „a magyar irodalom hű pártolóinak egyikét” látták benne.
1853 áprilisában házkutatást tartottak a Ferenczy család lakásában és megtalálták a távollétében halálra ítélt Pulszky Ferenc arcképét. Emiatt Ferenczy Sámuel 12 órányi börtönt kapott.

Pulszky Ferenc, 1842

1853. május elején Ferenczy Teréz nagyon beteg volt, és sokat foglalkoztatta a halál gondolata, végrendeletet kezdett írni, és elköszönt szeretteitől, barátnőjéhez búcsúlevelet írt. Megjelent a Néhány sor kórágyamon írt naplómból című műve a Divatcsarnokban. Egy Czakó Zsigmond-idézetet mottóul választó, naplórészletként megjelölt szöveg leginkább vallásos gondolati-filozófiai fejtegetéseket tartalmaz, és az anyagias földi létet állítja szembe a túlvilágon megdicsőülő, hittel és gondolatokkal teli szellemi élettel.
A beszámolók szerint május 18-án Balassagyarmaton járt, egy festőhöz ment képet készíttetni magáról, 22-én délelőtt meggyónt, majd este nyolc óra körül bezárkózott a szobájába és mellbe lőtte magát. A körülmények tisztázására indított vizsgálat során nem derült ki, hogy kitől és hogyan szerezte a fegyvert; indítékként a jelentésben a hisztérikusság és főleg a „viszonzatlan vagy csalódott szerelem” áll.
Az öngyilkosság minden elemében megrázta a korabeli közvéleményt: egy fiatal nő követte el, egy (katonai) pisztollyal, a szintén öngyilkos Czakó Zsigmond arcképe előtt, szerelmi bánat miatt.
A konkrét ok (vagyis inkább a hűtlen szerelmes kiléte) máig foglalkoztatja a Ferenczy Teréz történetével találkozókat. Bulcsú Pálné Kozma Borbála szerint a Szécsényben 1839 és 1844 között szolgáló Kovács Bazil szerzetes; későbbi helyi pletykák szerint a Pulszky Ferenc titkáraként emlegetett Csere József ügyvéd; Teréz húga, Ferenczy Franciska szerint az Amerikába kivándorolt Birányi István volt az; de hírbe hozták Teréz szerelmeseként a verseskötetét kiadó Bulcsú Károlyt, Czakó Zsigmondot és még Kerényi Frigyest is. Galcsik Zsolt szerint az illető a korban népszerű költő, Lisznyai Kálmán lehetett, aki Teréznek – egymáshoz írt verseik alapján – közeli, bizalmas viszonyban álló barátja volt. Lisznyait a szabadságharc után besorozták, 1851 áprilisában ténylegesen rokkantnak nyilvánítva szerelték le, hazaérkezése után pedig évekig megfigyelték és zaklatták a hatóságok. 1853 januárjában megnősült.

Barabás Miklós: Lisznyai Kálmán In: Arckép-album. Műmelléklet a Hölgyfutárhoz. Barabás Miklós illusztrációival, Pest, Számvald, 1855. – Törzsgyűjtemény

Teréz verseit nem sokkal halála előtt kezdték közölni; írásait, személyét igazából csak az öngyilkosság révén fedezték fel. Önálló verseskötete Bulcsú Károly losonci tanár gondozásában jelent meg 1854-ben, Téli csillagok címmel. A Divatcsarnok szerzője a kötetről szóló bírálatában a következőt írja:

„ki merjük mondani, hogy Ferenczy Teréz e költemény-füzete maradandó becsű, s ki egy maradandó becsű könyvet ír, szolgálatot tett az emberiségnek.”

I. GY.: Könyvismertetés, Téli csillagok. In: Divatcsarnok (1854. március 30.) – Törzsgyűjtemény

Ferenczy Teréz: Téli csillagok. Ferenczy Teréz hagyományaiból összeszedte Bulcsú Károly, Pest, Müller Gyula, 1854. – Törzsgyűjtemény

A szigorú kritikus, Gyulai Pál szerint:

„művészi szempontból e költemények csekély beccsel bírnak (…) Azonban néhol megtaláljuk a valódi költészet nyomait is. A »Tavaszi dalok«, »Messze vagy« című vers arra mutatnak, hogy nemcsak a szerencsétlen nőt kell fájlalnunk, de a szép tehetségű írónőt is.”

Gyulai Pál: Téli csillagok. Ferenczy Teréz hagyományaiból. In: Pesti Napló, 5. évf. 102. sz. (1854. május 4.), 3.

Ferenczy Teréz bekerült a Hölgyfutár 1855-ben megjelent Arckép-albumába. Ehhez a kiadványhoz készíthette róla a rajzot Barabás Miklós, mégpedig egy George Sand kép alapján, amelyről a szécsényi rokonok azt mondták, Teréznek is olyan rövid volt a haja – ahogy Szendrey Júliának is. Valószínűleg egyik esetben sem csak egyéni különcségről van szó, hanem inkább egy olyan társadalmi-irodalmi és kulturális hatásról, amely többek között ilyen külsőségek formájában jelent meg egy szűk, értelmiségi rétegben, és amelynek – az elszigeteltsége ellenére – Ferenczy Teréz is része lehetett.

A kortársakon kívül később olyan költők is felismerték írásainak értékét, mint Weöres Sándor, aki a Három veréb hat szemmel című antológiába a Kassandra című versét válogatta be.

Ferenczy Teréz: Kassandra. In: Ferenczy Teréz: Téli csillagok. Ferenczy Teréz hagyományaiból összeszedte Bulcsú Károly, Pest, Müller Gyula, 1854, 36–37. – Törzsgyűjtemény

Összes művei legutóbb 2008-ban jelentek meg, az életútját és a róla kialakult téves információkat is feltárni igyekvő kötetben.

„Többet és nagyobb odafigyelést kell fordítani a későbbiekben Ferenczy Teréz emlékének és nem szabad engednünk, hogy a neve és költészete újra a feledés homályába merüljön.”

Galcsik Zsolt: Előszó. In: „A fájdalmak leánya...”. Ferenczy Teréz élete és költészete, 1823–1853, Szécsény, Galcsik Zs., 2008, 12. – Törzsgyűjtemény

Verseinek egy korábbi kiadása online is olvasható egy magánblogban:

Felhasznált irodalom: