„Üszögös Szent Péter, liturgikus nevén Péter székfoglalása (Cathedra Sancti Petri Antiochiae), a Müncheni-kódexben Szent Péter székébe ülete, az Érdy-kódexben Szent Péter apostol székben való felmagasztalása, a Debreczeni-kódexben Szent Pétörnek székös ünnepe, a Winkler-kódexben Üszögös Szent Péter. Népünk nyelvén Üszögös Szent Péter, Turán Üszögető Szent Péter, Sándorfalván Széklábfúró Szent Pétör. Erre az elnevezésre nem hallottunk helyi magyarázatot.
[…]
… nálunk magyaroknál sajátos félreértés következtében szerencsétlen napnak számít. Csefkó Gyula mutatott rá, hogy őseink lefordították a hivatalos egyházi kifejezést: Szent Pétörnek ű székössége. Ebből olvasta ki azután a népnyelv az Üszögös Szent Péter alakot.
Ezen a napon az élemedett szegediek, főleg természetesen az asszonyok, nem nyúlnak lisztbe, mert majd üszögös lesz a búza. Libát, tyúkot nem jó ültetni, mert üszögös lesz a tojás, vagyis megfeketedik és nem kél ki.”

Bálint Sándor: Február 22. Részlet. In: Uő: Ünnepi kalendárium 1. [december 1. – június 30.]. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából, Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Háromféle szék létezik, úgymint királyi: Dávid, „a székben ülő legbölcsebb fejedelem” (2 Sám 23,8), a papi: „Héli pap a széken ülvén” (1 Sám 1,9) és a tanítómesteri: „Mózes székén ültek az írástudók és a farizeusok” (Mt 23,2). Szent Péter ült a királyi székben, mivel minden király közt első volt; a papi székben, mivel minden hívő pásztora volt; és a tanítómesteri székben, mivel minden keresztény doktora volt.”

Jacobus de Voragine: Szent Péter székfoglalása [február 22.]. Részlet. In: Uő: Legenda aurea, [Budapest], Helikon, 1990. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Minémű hatalmasságnak kulcsait adá Krisztus Szent Péternek az menyországnak megnyitására? Doctoroknak mondások szerént négy rendbeli kulcsokat olvasunk.
Első: anyaszentegyházbéli hatalmasság. Ezt adta a papi méltóságnak, kinek nagy sokra vagyon erei. Elészer bíneknek megbocsátására és megtartására, kiről Úr Jézus így mond: Vegyetek szent lelköt, kiknek megbocsátandjátok bíneket, megbocsáttatnak őnekik, és kiknek megtartandjátok, tartván lésznek.
Másod kulcs mondatik: szent penitencia. Kit megírt Szent Máté evangélista kenyvének harmad részében. Tartsatok penitenciát, mert elkezelghet Istennek országa. Ez nemes, méltóságos kulccsal férkőzének be mennyeknek országában Urunk Jézusnak jobbjára megfeszült tisztölendő tolvaj, Szent Mária Magdalna, Szent Péter, Szent Pál és mind hozzájok hasonlatos bínesek kezdettől fogva, mastan es nagy sokan, kik mind megutálván ez világot, szent szerzetben rekesztik be bennen magokat. És ott tartnak penitenciát halálig.
Harmad kulcs mondatik: igaz tudománynak bölcsessége. Erről így vagyon megírván Szent János látásáról való kenyvnek harmad részében. A bölcseknek nyelvök mennyei kapuknak mondatnak. Ezenről Szent Lukács kenyvének tizenegyed részében így mond, dorgálván Idvezejtőnk az írástudó zsidókat: Magatoknak vettétök az bölcsességnek kulcsát, hogy ha kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok. Ez lén azért az nemes kulcs, kivel Szent Péter prédikállván egy napon háromezer népet, másod napon ötezer népet téröjte az szent hitre.
Negyed kulcs mondatik: az áldott Úr Jézus Krisztusnak szent kénja-halála. Ezzel nyitá meg mennyeknek országát az ő híveinek az kegyelmes mennyei királ, kit Ádám és Éva berekesztöttek vala ő fiainak előttök. Ezzel nyitá meg Atyaistennek szent Fia Paradicsomot, hova az szent angyal senkit be nem bocsát vala. Ezzel jelenté meg az menyországra menendő szent szeretetnek útát az szeplőtelen Szűz Máriának tiszta méhéből kiszármazott édes gyimelcs, Krisztus, mondván: Ez az én parancsolatom avagy én szerelmem tihozzátok, hogy ti es szeressétök egymást.”

Karthauzi Névtelen: Szent Péter kulcsai. In: Fénylik a nap fényességgel, [összeáll.] Lukácsy Sándor, Pécs, Jelenkor, 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Péter székfoglalása is szimbolikus jelentőségű: nem annyira az antiókhiai püspöki szék elfoglalása értendő alatta, inkább a pápai trónusé a földön, a mennyei portáé az égben, a Halak csillagképben. Az odaültetett apostolfejedelemre szükségképpen ragadt valami a pogány égistenek jellemző vonásaiból, különösen, hogy a Halak asztrológiai fővédnöke nem más, mint maga Jupiter. A legendák és mesék, valamint az ábrázoló művészetek Szent Pétere fehérhajú és szakállú, erős termetű öregember. „Jupiteri” külseje van tehát, és szerepköre szerint is gyakran lát el égisteni teendőket a nép képzeletében.
Szent Péter, ha nem Jézus oldalán szerepel a mesékben, akkor az Atyaistent, tanácsadó öregembert, öreg királyt, a hős apját, erdei szellemet, az állatok királyát és a többi megbízói (szakszóval „elküldői”) szerepkört betöltő mesebeli lényt helyettesíti. Ilyen megbízó a klasszikus mitológiában Zeusz (Jupiter). Szent Péter örökli viharisteni funkcióit is, persze tréfás formában: „görgeti Szent Péter a hordókat”, „Szent Péter kuglizik” – mondják ma is, ha mennydörög, „Szent Péter elveszté pipáját” – járta a szólás régente, ha nagy szél fújt.”

Jankovics Marcell: (részlet) A mennyország kapusa. Részlet. In: Uő: Jelkép-kalendárium, [Debrecen], Csokonai, 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár

 „Szent Péter halálra mikor megyen vala,
Ö az sidoságot sirvan kéri vala,
Labbal feszítsék fel őt az kerestfara,
Dicsö menyországért igy szenvedet vala.”

De apostolis. Részlet. In: Katolikus egyházi énekek, jegyzetek: Holl Béla, Budapest, Argumentum, Akadémiai Kiadó, 1992. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Söt egy közzületek, kit meg-nem nevezek, engem ugyan el-árúl.
Ördög viszi erre, véremre kért pénzre gonosságából szorúl:
De jobb vólt nem lenni, ingyen sem születni, annak: oly kínban borúl.

Tés Péter meg-tagadsz, mihelt kézben akadsz, el-állasz én mellölem.
Nevemet el-veted, ugyan el-temeted, el-fordúlsz én elöllem:
A' míg a' kakas szól, tudom háromszor jól, tagadást tész felöllem.

Szent Péter magába, a' Christus szavára, igen kezde búsúlni.
Magát jól bíztattya, soha el-nem hadgya, kész mellette meg-halni:
Az-ért illyen-képpen, nagy jó reménségben kezde Urunknak szólni”

Passio de vita Christi. Részlet. In: Katolikus egyházi énekek, jegyzetek: Holl Béla, Budapest, Argumentum, Akadémiai Kiadó, 1992. – Magyar Elektronikus Könyvtár