A labdarúgás hazánk egyik legnépszerűbb sportja. Szabályait, alapkifejezéseit szinte mindenki ismeri. Utóbbiak azonban jelentős változáson mentek át az évtizedek folyamán. Mától vasárnapig bemutatunk egy XX. század eleji (egész pontosan 1905-ben kiadott) ismertető füzetet könyvtárunk állományából, melynek címe "A labdarugás (foot-ball) tankönyvecskéje és játékszabályai." A bejegyzéseket a Magyar Digitális Képkönyvtárból illusztráltuk.
(A szöveget a mai helyesíráshoz igazítottuk.)
Szerző: Szőts Zoltán Oszkár (http://szzo.blog.hu)
Első rész:
A labdarúgás (The foot-ball)
Egyetlen játék, testedzés, sport, még a vívás és kerékpározás sem terjedt el annyira és szerzett annyi hívet, mint a labdarúgás. A lóverseny után a legtöbb embert ez érdekli és az érdeklődők nagy része műveli is. Rövid idő alatt az egész világot meghódította (már női futball-klubok is alakulnak) és úgy látszik, egyelőre nem fogja divatját múlni.
A játék nem új, már a spártaiak ismerték s a rómaiak is játszották nagy (hólyag) labdával. Angliában a legrégibb időktől fogva ismerik és Zettler szerint a római légiók vitték át a játékot a brit szigetekre. III. Eduárd alatt a futball-játék szenvedéllyé lett, polgárember és katona bomlott érte, versenyeztek és fogadtak, annyira, hogy minden egyéb, még a kötelességteljesítés és kenyérkereset is háttérbe szorult miatta. III. Eduárd mit tehetett egyebet, megtiltotta a labdarúgást, de ezzel a tilalommal senki sem törődött és a játék folyt tovább. Az újabb korban nemcsak Angliában, hanem a kontinensen is elterjedt a játék, nálunk annyira, hogy minden utcai suhanc labdarúgót játszik. 
Az elterjedés okát főként abban lehet megtalálni, hogy alig van más játék, mely annyira és oly általános hatással testedző lenne, mint a labdarúgás, de kétségkívül nincsen izgatóbb, szórakoztatóbb, változatosabb testedző játék ennél. Az angoloknál valósággal nemzeti játékuk, az iskolákban kötelező tantárgy. Utóbb a játékot egy keveset korlátozták, mert eldurvásodott és szerencsétlenségeknek, baleseteknek volt okozója, a játékosok azonban szabályokkal és önuralommal annyira fegyelmezték magukat, a hevesebb támadókat, szabály ellen vétőket ideiglenesen vagy mindenkorra kizárják a játékból, a bíróság ítéletének feltétlenül alávetik magukat úgy, hogy a túlkapások és balesetek most már ritkaságszámba mennek.
A játékhoz ép, erős szervezet, egészséges tüdő kell. Az egészséges embert megedzi, erősíti, még egészségesebbé teszi, a beteget megölheti. E szerint, különösen gyermekeknél, ügyelni kell arra, hogy a gyöngébbek, fejlődésben visszamaradottak előbb más, könnyebb játékokban szerezzék meg a labdarúgáshoz szükséges erőt, egészséget, szívósságot. A játék az egész testet igénybe veszi, állandó gyors és erőteljes mozgásban tartja, tehát felhevíti. A játékosoknak ügyelni kell arra, hogy játék után (ha van erre alkalmas hely) leszárítsák magukat ás rövid pihenőt tartsanak, ha teljesen szabad területen (tehát club-ház nélkül) tartották a játékot, gondoskodjanak meleg felsőruházatról (felsőkabát, melegebb ing, stb.) játék után azonnal le ne pihenjenek, hanem mindinkább lassuló mozgással (járás) lehűtsék magukat és semmi szín alatt semmiféle italt ne igyanak, míg teljesen le nem hűltek. Angliában a labdarúgást kétféle szabály szerint gyakorolják és így kétféle játék alakult. Az egyik a „rugby” játék, a másik az „Association” a szolidabb játék és ez indult Angliából hódító világkörútra. Nálunk is mindenütt az „Association” játékot játsszák, a „Rugby”-nek alig vannak hívei. E könyvecske tehát az „Association” játékot ismerteti és szabályait közli.
Rugby-játék
A lényeges különbség az, hogy a Rugby nemcsak a lábbal játszódik, a kéznek is jut némi szerep, míg az Associationnál csak a kapuvéd nyúlhat a labdához, az is csak bizonyos előre meghatározott esetekben. És azért terjedt el jobban az Association. Miután a Rugby a kezeket is foglalkoztatja, a játékosok lehajolnak, a labdáért esetleg birkóznak, fejbe vághatják egymást, míg az Associationnál, ha csak a játékosok egymásra nem esnek, távol maradhatnak egymástól, de mindenesetre be kell tartaniuk a labdatávolságot. A Rugby játékot 30 ember játssza, 15-15 ellen, míg az Associationnál a játékosok száma csak 22. A játék lényegileg nem különbözik a másiktól, csak abban, hogy bizonyos esetekben a játékosok kézzel is felfoghatják a labdát, elszaladhatnak vele, sőt – ha sikerül – a kapun be is vihetik.
A játszótér (The ground)
Teljesen sík terület kell a játékhoz, lehetőleg száraz gyepes hely, melynek hossza legalább 90-100 méter, szélessége legalább 45-50 méter legyen, tehát legkevesebb 4050 négyzetméter sík terület. Lehet a játszótér nagyobb is, de kisebb semmi szín alatt ne legyen és a szélesség a hosszhoz mindig az egy a kettőhöz arányt tartsa meg. A túlságosan nagy területen sokkal fárasztóbb a játék, ezért a túlzásokat kerülni kell.
Határvonal (marklines, touchlines). A kimért terület négy sarkába négy zászló vagy négy jelzőcövek kerül, melyek úgy lesznek a földbe erősítve, hogy egykönnyen (nekiszaladás, labdadobás stb. által) fel ne lehessen őket dönteni. (l. az ábrán A, B, C, D) Az A-C és B-D vonalak képezik a határvonalakat (marklines). A rövidebb határterületek (A-B és C-D) kapuvonalaknak (goalline) neveztetnek, ezeken van a kapu (the goal). Ezt a kaput ugyancsak négy 2,5 méter magas póznákkal jelezzük, melyeket a kapuvonalakon egyenlő távolságban a határsarkoktól, az ábrán E, F, G és H betűkkel jelölt helyeken a földbe szúrunk, úgy, hogy a póznák közötti távolság (E és F között, valamint a G és H között) 90 méteres kapuvonalon 7 méter 35 centimétert tegyen ki. E szerint a távolság A és E között 41 m, 32,5 cm. E és F között 7 m, 35 cm. Fés B között újra 41 m, 32,5 cm. Ugyanezek a méretek a C-D kapuvonalon is. A kapupóznákat fent (I-K és L-M) 2,5 méter magasságban egy keresztléc (fehérre mázolva) vagy egy könnyen látható szalag köti össze. Ez tehát a kapu (the goal). A kapuvonalaktól 11 méternyire, azokkal párhuzamosan, a földön két másik vonal, a két tizenegyes vonal jeleztetik, mégpedig ha a talaj erre alkalmas, jól látható fehér mészkővonalak, ha nem alkalmas, apró zászlócskák által. Itt megjegyezzük, hogy a határvonalakat is feltűnően mésszel kell jelezni, ha ezt a talaj megengedi. Az egész pályatest központját szintén meg kell jelölni és körülötte egy 9 méter átmérőjű kört kell húzni. Ezzel a pálya készen van. Az állandó pályák megválasztásánál tekintettel kell lenni arra is, hogy a pályatest árnyékos és lehetőleg szélmentes területen feküdjék.
A Ferencvárosi TC első bajnokcsapata (1903) (forrás: www.tempofradi.hu)
Holnap a footballhoz szükséges ruházat bemutatásával folytatjuk a füzet ismertetését.
