A Minden idők focija című időszaki kiállítás a labdarúgó-Európa-bajnokság idejére készült könyvtárunk, a Várkapitányság, a Nemzeti Sport és az Egészséges Nemzet Mindannyiunk Közös Ügye Alapítvány együttműködésnek keretében. A tárlat elsősorban grafikai plakátok segítségével idéz meg a labdarúgás, a kultúra és a történelem metszéspontján kibontakozó történeteket három tematikai egységben. A három rész térben is elkülönül: Az első részben (Várkert Bazár Gloriett) a múlt grafikai alkotásait állítjuk párhuzamba a jelen sportfotóival egy közös játékra invitálva a látogatót, hogy meglássuk, a régmúlt grafikai alkotásai és a jelen fotói között több a hasonlóság, mint elsőre gondolnánk. A kiállítás második része (az Oroszlános udvar bejáratánál) a futball népszerűvé válásának időszakát idézi meg népszerű grafikusok munkáin túl (pl. Macskássy Gyula és János, Kassowitz Félix) olyan érdekességeket felvillantva, mint egy szecessziós fociplakát. A könyvtárunk dísztermében látható harmadik részben a film és a futball kapcsolata kerül középpontba. Jelen cikkben ebből a tematikai egységből kaphat ízelítőt az olvasó. Sorozatunk befejező része következik.

1947-ben indult útjára az „embersport fogadás”, azaz a totalizatőr, amelyet rövidítve totó néven ismerünk. A külföldi példára indított, a futball népszerűségét meglovagoló játék bevételeiből kívánták finanszírozni az 1948-as londoni olimpián való részvételt. A 3 forint 30 fillérbe kerülő fogadás kötésekor először 12 mérkőzés (és 4 pótmérkőzés) végeredményét kellett megtippelni, majd 1964-ben vezették be a ma is ismert 13+1-es formát. A játék nagyon hamar komoly népszerűségre tett szert, az első játékhéten közel 21 000 darab szelvényt küldtek játékba, 1948-ban viszont volt már olyan hét, amikor 1 350 000 szelvénnyel próbáltak szerencsét. A játék népszerűvé válásában és társadalmi beágyazódásában nagy szerepe volt annak, hogy a nyerteseket az egész ország megismerhette, mivel a szelvények hátulján a játékosok feltüntethették nevüket és címüket a játékba küldéskor. A magyar válogatott sikerei folytán egyre nagyobb érdeklődés övezte a hazai csapatok mérkőzéseit is, ami a totózás népszerűségét is növelte.

Ismeretlen grafikus: Ön is ért a focihoz. Totózzon!, 1970. Jelzet: PKG.1970/522. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A 12 találatos totórendszerben a legmagasabb nyeremény, 644 243 forint kifizetésre 1956. október 23-án, a forradalom kitörésének napján került sor. A Népsport egy rövid hírben számolt be a játékos szerencséjéről:

Arról, hogy a nyeremény átvétele után mi lett a család sorsa, nem állnak rendelkezésre információk, viszont a történet megihlette a filmkészítőket. 2003-ban Gáspár Sándor főszereplésével, Telitalálat címmel készített filmet a történetből Kardos Sándor és Szabó Illés. A szürreális történetben a forradalom zűrzavarában próbálja pénzét biztonságba helyezni a főhős, Hackspacher Béla targoncavezető. Végül úgy dönt, hogy behúzódik egy kocsmába, de hamarosan megjelenik egy orosz tank…

Méhelyi Iván: Toto, 1962. Jelzet: TPKT PKG.1962/145. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Macskássy Gyula (1912–1971) és Macskássy János (1910–1993) grafikus testvérpár, számtalan ismert plakátot alkottak külön-külön és közösen is. Mindketten használták a vezetéknevükre utaló macskafejgrafikát szignónak, amelyben elrejtették a G és a J betűt, néha komoly kihívást adva a művészettörténészeknek, hogy egyértelműen beazonosítsák az alkotót. A szóbeszéd szerint néha szándékosan megtévesztve a közönséget, hogy melyikük készítette az adott művet. Macskássy Gyula, akit gyakran a magyar animáció egyik atyjaként is emlegetnek, főként pályája elején foglalkozott reklámgrafikák készítésével. 1951-ben ő készítette az első magyar rajzmesefilmet, A kiskakas gyémántfélkrajcárját. Testvére, Macskássy János elsősorban alkalmazott grafikával foglalkozott, a plakátművészet területén volt tevékeny, rengeteg plakátot készített a totó és a lottó népszerűsítésére. Az ő nevéhez fűződik a jellegzetes sárga ruhát és négylevelű lóherével ellátott kalapot viselő, Lottó Ottó nevű kabalafigura megalkotása.

Macskássy Gyula – Macskássy János: Szórakozás, nyeremény: toto, 1959. Jelzet: PKG.1959/238. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A közös totózás élménye köré szerveződik Makk Károly 1957 márciusában bemutatott filmje, a Mese a 12 találatról. A történet középpontjában olyan kisemberek állnak, akik a mesés nyereménytől várják életük szerencsésebb irányba való elmozdulását. A film a készítésének korához képest merész társadalomkritikát tartalmaz: anyagilag kilátástalan helyzetben lévő embereket mutat be, és egyúttal humorforrássá teszi a luxuskörülmények között élő focistákat. A Mese a 12 találatról visszanyúl az 1945 előtti filmes hagyományokhoz, ebben komoly szerepe lehet a film egyik forgatókönyvírójának, Békeffi Istvánnak, operatőrének, Eiben Istvánnak és Fényes Szabolcs zeneszerzőnek, akik már 1945 előtt is alkottak. A film forgatókönyvét Makk Károly készen kapta, eredetileg Gertler Viktort akarták kijelölni a rendezésre. A hagyományos történetvezetés mellett azonban felfedezhetünk filmnyelvi újdonságokat is. Makk Károly itt alkalmazza először az E/3. személyű narrációt, amely Várkonyi Zoltán hangján szólal meg. A narrátor nem egyszerűen elmeséli a történetet, hanem megszólítja a nézőt és a szereplőket, sőt, asztalt is foglal a szereplők számára, ha éppen szükséges.

K. Bócz István: Mese a 12 találatról, 1957. Jelzet: PKG.1957/390. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Sulics Fruzsina (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A sorozat további részei: Első rész, Második rész