Szerkezeti játékok, konstrukciók. Konstrukciós játékok, szerkezetek

A Féner Tamás konstruktív szemléletű fotográfiáit bemutató tematikus tárlat „Írom vers, ahogy jön” címmel 2025. november 25. és 2026. május 15. között Történeti Fénykép- és Interjútárunk rendezésében valósult meg. Féner Tamás életművében 2014-től újabb és újabb absztrakt fotóprojektek láttak napvilágot – az évente gyarapodó tárgymontázs fotósorozatokból készült válogatás a könyvtár Kápolnaterében került bemutatásra. A képi szerkezetiségben megnyilvánuló absztrakt gondolkodás korábbi példáit Előzmények címmel a Fényképtár folyosóján lehetett megtekinteni. Erről szólt bejegyzésünk első része.
A Kápolnatérben kiállított tárgymontázs fotográfiák között a Történeti Fénykép- és Interjútárunkban készített interjúrészletek is helyet kaptak. A felvételeken megjelenő személyes hangvételű emlékek, a kiállított képekhez kötődő humoros történetek új értelmezési réteggel gazdagítják a kiállítási anyagot. Az absztrakt kompozíciókhoz és címekhez gyakran kapcsolódó „mit is akart ezzel mondani a művész?” műbefogadási bizonytalanság elkerülése végett Féner beavatja a nézőt az elkészítés és a tárgyválasztás folyamatába, rávilágít olykor az esetlegesség, vagy a véletlen meghatározó szerepére. A felvételeket a hozzájuk tartozó képcsoportokhoz kapcsolva közöljük a blogbejegyzésben.

Kiállításlátogatók. Fotó: Füri Katalin, 2026. 12. 16.

Tárgyfotó, tárgymontázs, 2014–2026

A kiállításon minden fotósorozatból került néhány alkotás a falakra, paravánokra az első konstruktív fotóktól kezdődően egészen az akkor még nem megvalósult – Ding An Sich magánvaló tárlatig (Artphoto Galéria, 2026 március 10. – április 2. Megnyitotta: Haász István festőművész). Féner Tamás életművében 2014-től a A Fotó-toposzok című kiadványhoz kapcsolódó Fotoposzok kiállítással kezdődik az az új alkotói időszak, melyben az absztrakció, a geometrikus komponálás, a szerkezetiség válik hangsúlyos motívummá (Art Galéria, 2014. december 4. – 2015. január 20. Rendezte: Fábián Zoltán, Szlabey Zoltán. Megnyitotta Juhász Ferenc). Geometrikus formák, síkok képezik a fotográfiák szerkezetét, Féner olykor korábbi képeihez, fotósorozataihoz nyúl vissza, részleteket, szimbolikus tárgyakat emel be az új geometrikus szerkezetbe. Albertini Béla így ír az első tárgymontázs kiállításról:

Vajon miről szól a fotótoposzok sorozat és az utána következő összes, ha nem a tárgyakról? Féner tárgymontázsnak, nevezte el ez utóbbi alkotói periódus képeit, olyan tárgyfotóknak, melyekhez jelentések és szövegek is kapcsolódnak. A kép értelmezése nem független a tárgyakhoz fűződő kontextustól. Legalábbis sok esetben a képi motívumok újabb és újabb jelentésréteggel ötvözik a geometrikus, szerkesztett látványt. A hal, a tojás, a tálesz, a rugó és a spirál, a gömbakvárium, a betű és a szövegek mind személyes tartozékai, profán és szakrális kiegészítései a kompozícióknak.

Minden kiállítás, minden sorozat esszenciális. Visszaemlékezések, felismerések, asszociációk, megérzések kikristályosodott formái. Visszaköszönnek korábbi képsorok, mint az Attributált portrék kiállításnál, ahol a szerző által kiemelt régebbi arcképek folynak össze a tárgyakkal egy újabb montázzsá (2B Galéria 2021. október 13 – november 22. Megnyitotta: Parti Nagy Lajos). Értelemszerűen Féner tárgyai itt a személyeket definiáló attribútumokká alakulnak. Féner Tamás játszik a kiválasztott elemekkel, kísérletezik. Egy ötlet felbukkan valahonnan és egy év alatt egy fotósorozatban ölt formát. A Fotoposzok-at követő kiállítások a Jelképhalászat (Mansfeld Galéria 2015. szeptember 15 – október 16. Megnyitotta Fábián László), a Jelképek erdején át – Charles Baudelaire (2B Galéria, Budapest 2017. március 13 – április 7. Kurátor: Jerger Krisztina. Megnyitotta: Parti Nagy Lajos), a Jákob létrája (2B Galéria, 2018. augusztus 28 – szeptember 28. Megnyitotta Parti Nagy Lajos) és Az Írás is Isten írása vala (Fészek Művészklub, Galéria, 2019. november 5–29. Rendezte: Jerger Krisztina. Megnyitotta Passuth Krisztina) hasonló mintázatot követnek. Ezekben a fekete-fehér sorozatokban Féner a Fotoposzokban használt tárgyait bővíti, egészíti ki, tovább alakítja, a régi eszköztár újabbakkal társul.

Jelkép-halászat 21. – 2015. FFT 3777
Jelkép-halászat 9. Hommage á Pécsi József. 2015. FFT 3765
Jelkép-halászat 18. – Elmozdulás 2. 2015. FFT 3774

Hal, szóda, pászka, tálesz. Válogatott videórészletek Féner Tamás fotográfus 2025–2026-ban készült életműinterjújából. Történetek, magyarázatok az „Írom vers, ahogy jön”  Szerkezeti játékok, konstrukciók. Konstrukciós játékok, szerkezetek  címmel megrendezett Féner kiállítás képeihez (OSZK Történeti Fénykép- és Interjútár, 2025. november 25 - 2026. május 30. Kurátor: Füri Katalin)

1. A Jelképek erdején át sorozat többek közt zsidó hagyományokhoz, emlékekhez kapcsolódik. „Kérlek ez rituális konstruktivizmus” – idézi Parti Nagy Lajos Féner Tamást a megnyitó szövegében és hozzáteszi, jellemző alcím a Baudelaire-i cím alatt, komoly és ironikus…” A sorozatcím Charles Baudelaire Kapcsolatok című versének részletét idézi.
Megjelenik a tálesz mint új motívum. A fotósorozat a 2B Galéria falain hat nagy egységre lett bontva, ebből a Morásá (örökség) címmel sorakoztak fel az imasálra és fehér-fekete csíkos alapra helyezett tárgyfotók. A kiállított fotócsoportok címei: Morásá, Tükör által, Erősen őrzött pászka, Kemény idők, Hommage á Pécsi József, Hommage á Moholy, Jerüse. A címek híven tükrözik a konstruktív csendéletekhez fűzött további jelentésrétegeket. A jelképként használt és jelképpé sűrűsödő elemekben:

Jerüse 10. – Jelképek erdején át. 2016. FFT 3718
Jerüse 5. – „Nagyanyám nak MÉH-es – (Melléktermék és Hulladékhasznosító Vállalat) gyüjtő pincéje volt” – Jelképek erdején át. 2016. FFT 3713
Morásá 3. – „Nagyapám imasálja (talesz)” – Jelképek erdején át. 2016. FFT 3687

2. A Jákob létrája sorozatban a fehér-fekete papírcsíkok váltak meghatározó kompozíciós elemekké, melyek a síkban-térben való eligazodás felelősei a háttér és a tárgyak viszonyrendszerében. A szövegdarabok, jelentésük mellett formai, esztétikai hangsúlyt is biztosítanak. A sorozatban fontos szerepet kap egy üveggömbbel felnagyított héber szó története:

Istenes 11. – „Az Isten nem kockajátékos” (Albert Einstein). Szerzői cím: Csjornobog – Jákob létrája 2018. FFT 3749
A szöveg 2. – „A Tóra, Mózes öt könyve szövegében a Tetragrammaton, az , Adonáj, az Elochim, az Úr kimondhatatlan neve”. Szerzői cím: Panteizmus – Jákob létrája 2018. FFT 3723
A szöveg 12. – „Plexik”. Szerzői cím: „A rend mégis sivár volt, mint a Hold Gyűrten sima akár a rettegés, sejtelem - titok” (Juhász Ferenc: Az őrangyal és a szél) – Jákob létrája 2018. FFT 3843

A Jákob létrája sorozat címei bibliai és szépirodalmi idézetek. A teremtéstörténettől kezdve a Tízparancsolat egyes szakaszait idézve, Albert Einsteinig: „Isten nem kockajátékos”. A komoly nehézkes bibliai idézetek közt egy jól elhelyezett humoros utalás. Egy kis csínytevés. Féner Tamásra jellemző módon a vicc, a mókázás, a súlyos tartalmak mellől sem hiányozhat. A héber írásmezőben fekete-fehér ugyancsak kalligrafikus betűkkel írott kockák lebegnek. A formai elrendezés a semmi és a végtelen érzetével engedi játszani a nézőt. „A rend mégis sivár volt, mint a hold, Gyűrten sima akár a rettegés, sejtelem – titok” – Juhász Ferenc Az őrangyal és a szél című verséből idéz Féner – két áttetsző műanyag rúd egy fekete-fehér csíkos lapon. A tárgyak a világegyetem részévé alakulnak a szöveg és vizualitás kontextusában, egyben Féner Tamás esendő és humoros mikrokozmoszát tükrözik.

Jákob és a tetragrammaton. Válogatott videórészletek Féner Tamás fotográfus 2025–2026-ban készült életműinterjújából. Történetek, magyarázatok az „Írom vers, ahogy jön”  Szerkezeti játékok, konstrukciók. Konstrukciós játékok, szerkezetek  címmel megrendezett Féner kiállítás képeihez (OSZK Történeti Fénykép- és Interjútár, 2025. november 25 – 2026. május 30. kurátor: Füri Katalin)

3. Az Írás is Isten írása vala című kiállítást a Fészek Galériában egy konkrét társadalmi válsághelyzetre szociális érzékenységgel megfogalmazott koncepció keretez. Féner Tamás próbál válaszokat keresni a megnevezett problémára, illetve üzenni a tárgyfotók, elvont szövegek vizuális nyelvén.

A jelképes szöveg (tetragrammaton) mellett, helyett írások, idézetek olykor önálló tárgyi objektumok válnak részévé a kompozíciónak. A tórából és a bibliából válogatott feliratok belekerültek a fotócsendéletekbe, tárgyak, csíkok, geometrikus elemek társai lesznek. Passuth Krisztina kiállításmegnyitó beszédében többek közt El Liszickijt példaként hozva a szövegek képzőművészetben való alkalmazását hangsúlyozta. Hogy válnak képpé a szövegek:

Jerger Krisztina portréja – Attributált portrék. 2021. FFT 3857
„A Tóra is a Biblia is megemlékezik a menekülőkről” – Az Írás is Isten írása vala. 2019. FFT 3803
Jerger Krisztina – S megint elölről. 2023. FFT 3887

4. 2021-ben az Attributált portrék sorozat a 2B Galériában volt és jelenleg egy online kiállítótérben is megtekinthető.

Féner Tamás saját tárgykollekciójából, illetve régebbi fotóiból rendelt a válogatott portrék mellé. Az elkészült fekete-fehér fotómontázsokhoz személyes történetek társulnak. Erre a kollekcióra létrehozott honlapon a szövegekkel együtt a képek még egy jelentésréteggel gazdagodnak.

Színek. Válogatott videórészletek Féner Tamás fotográfus 2025–2026-ban készült életműinterjújából. Történetek, magyarázatok az „Írom vers, ahogy jön”  Szerkezeti játékok, konstrukciók. Konstrukciós játékok, szerkezetek  címmel megrendezett Féner kiállítás képeihez (OSZK Történeti Fénykép- és Interjútár, 2025. november 25 – 2026. május 30. kurátor: Füri Katalin)

5. Az Ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik című tárlat (Mai Manó / Magyar Fotográfusok Háza, Budapest, 2023. augusztus 30. – 2023. október 1. Kurátor: Baki Péter. Megnyitotta Passuth Krisztina) négy termében három különböző sorozat került bemutatásra: a Tárgymontázsok, a S megint elölről (Babits) és az Architektúrák. A S megint elölről fotósorozatban a 2021-es Attributált portrék eldobják rájuk ruházott tárgyaikat és új köntösben színes papírcsíkokba burkolóznak. Ez a 2023-as kiállítás egy újabb évforduló alkalmából, Féner Tamás 85. születésnapja tiszteletére jött létre. A visszatekintés gesztusa itt is jelen van, a korábbi fekete-fehér tárgymontázsokat is felsorakoztatja Féner a kiállítótérben Baki Péter kurátorral közösen. A tárgyakhoz rendelt jelek, kódok, attribútumok egy visszatekintő, a konstruktív alkotó szemlélet kontinuitását erősítik, míg a következő képcsoportok már színes síkba szerkesztett geometriai elemek játékát mutatják, mind a fekete-fehér portrékkal vegyítve, illetve a vegytisztán színes kompozíciókban is. Megint megjelenik valami új! Az Architektúra fotósorozatnál az előzőektől merőben eltérő új irány. A tiszta geometria fotóalapú átfogalmazása.

Architektúra 3. – „Csík Rend” Féner Tamás – Architektúrák 2022–2023. FFT 3896
Architektúra 24. – „Jelző, forgalmi lámpa, jelzőlámpa, közlekedési jelző, szemafor” – Architektúrák 2022–2023. FFT 3908
Architektúra 18. – „Könyvtámasz” Architektúrák 2022–2023. FFT 3905

6. A rózsa rózsa az rózsa az rózsa című kiállítás (2 B Galéria 2024 november 23. – december 23. Megnyitotta Fábián László) újabb mérföldkőnek számít Féner pályáján. A színes papír felületekből összeállított fotókonstrukciók az absztrakt művészet mércéjével vizsgálandók. A korábbi 2023-as tárlaton az Architektúrák sorozat ugyan már erről szólt, de önálló egységes kiállítás formájában itt a 2B Galériában jelent meg először.

Fényképtárunkban 2025 novemberében Németh Gábor író, dramaturg nyitotta meg e kétrészes blogban bemutatott kiállítást. A szerkezetiségről, a konstruktív alkotói attitűdről is szó esett beszédében. Egyáltalán, hogy vesszük a bátorságot, hogy egy alkotó életútjában a szerkezetiség kezdőpontját kutatjuk?

Színes formák 20. – „Rend és etlenség” – Színes formák. 2024. FFT 3921
Ding an sich 1. – „Tisztelettel a Szürkék Hegedőse” – Ding an sich. 2025. FFT 3939
Ding an sich 2. – „Síkból a térbe” – Ding an sich. 2025. FFT 3940

7. Féner Tamás kihívásként tekint arra, hogy tud hagyományos eszközökkel létrehozni érvényes esztétikai látványt, amely megtévesztőleg hasonlít generált képi felületre. Úgy gondolja, hogy azért mégis az elképzelés a döntő. A konkrét látványt kisebb nagyobb bajlódás árán manuálisan is elő lehet állítani. A jövőre nézve így fogalmaz 2025 februárjában:

Féner Tamás a kiállításmegnyitón. Fotó: Visky Ákos, 2026. 11. 27.

Ez a jövő most már a múlté. A Ding an Sich kiállításon 2026-ban a térbeli kísérletek is beteljesültek. Féner Tamás megelőlegezett a könyvtár számára e jövőbeli sorozatból két darabot. Jelenleg pedig egy újabb anyag készül Féner Tamás pákozdi otthonában. A vers folytatódik…

Irodalom:

• Baki Péter: Féner, Budapest, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2009.
• Karinthy Ferenc: Baracklekvár és más történetek, Budapest, K.U.K. Kiadó, 2001, 211. [A címben szereplő idézet: forrása: „Írom vers, ahogy jön”]

Füri Katalin
(Történeti Fénykép- és Interjútár)

A szent angyalok igen népes seregéből, amelynek száma Aquinói Szent Tamás tanítása szerint minden emberi képzeletet felülmúl (Summa Theologiae, Pars I. q. 50. art. 3.), Johannes Trithemius német bencés apát (1462–1516) szerint számos trillió (Trithemius: Steganographia... Darmbstadii [!], Ex Officina Typographica Balthasaris Aulaeandri, 1621, 49.) mindössze három angyal neve olvasható a Bibliában: Szent Mihály, Gábriel és Rafael főangyalé. Őket ünnepli a mai napon a katolikus egyház. A II. Vatikáni Zsinat előtti, régi rítus és az ehhez tartozó tridenti naptár szerint ez a nap csak Szent Mihály arkangyal ünnepe.

Hieronymus Wierix (1553–1619): Szent Mihály arkangyal. Rézmetszet – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Szent Mihály, a mennyei seregek fejedelme

Szent Mihály főangyal nevét és csodálatra méltó, természetfölötti személyiségét régtől fogva elsősorban a Jelenések könyvéből ismerik a keresztények:

Láthatjuk Szent János leírásából, hogy Szent Mihály az ő angyalaival együtt nem saját erőből, hanem a Bárány, azaz Jézus Krisztus véréért és az ő bizonyságtevő szavaiért győzték le a sátánt és az ő seregeit, és vetették le őket az égből a földre. Lucifer nevének jelentése fényhozó. A teremtés kezdetén ő volt ugyanis a leghatalmasabb, legtündöklőbb angyal, ő volt a mennyei seregek fejedelme. Mivel ő állt a teremtmények hierarchiájának csúcsán, elbizakodott, gőgös lett, és azt képzelte magáról, hogy teremtményként legyőzheti a Teremtőt. Ezen bűn folytán seregeivel együtt elszakadt az igaz Istentől, minden élet forrásától, és kárhozott, halott szellemmé lett. Legyőzetését követően helyébe, az angyali hierarchia csúcsára Szent Mihály került. Joggal kérdezhetjük: hogyan lehetséges az, hogy Szent Mihály arkangyal és az igaz Isten iránti hűség próbáját kiálló, jó angyalok már a teremtés kezdetén a Bárány véréért és az ő bizonyságtételének igéjéért voltak képesek a sátánt az ő seregeivel együtt legyőzni? A válasz az idő tradicionális keresztény felfogásából kiindulva fogalmazható meg. Az Isten létezése idő fölötti, időn kívüli; az angyalok létezése is hasonlóképpen. Ők nincsenek bezárva az időbe, mint mi, emberek. A mi emberi felfogásunkat annyira meghatározza az időbeli létezésünk, hogy azt, hogy van idő fölötti, időn kívüli, időtlen létezés, csak filozófiai és teológiai fogalmak segítségével tudjuk leírni, de a maga ténylegességében nem vagyunk képesek felfogni. Még kevésbé vagyunk képesek felfogni azt, hogy az időtlen létezők hogyan kerülnek kapcsolatba az időben létezőkkel. Leggyakrabban úgy szoktunk fogalmazni, hogy a történelemben minden az Isten örök terve szerint történik, oly módon, hogy ebbe az örök tervbe az értelmes teremtmények szabad akarata is beletartozik. Tehát az csak számunkra, emberek számára ellentmondásos, hogy Szent Mihály már az idők kezdetén a Bárány véréért győzte le a sátánt: azért a drága vérért, amely csak akkor ontatott ki, mikor eljött „az idő teljessége” (plenitudo temporis – Gal. 4. v. 4–5.). Illusztrációnk nagyon szépen szemlélteti ezt az egyetemes üdvtörténeti mozzanatot: erre utal Szent Mihály jobb kezében és homlokán a dicsőséges szent kereszt, illetve azt is láthatjuk, hogy a keresztet könnyedén tartja jobbjában a szentséges angyal, vagyis nem saját erejében bízik, hanem Krisztus erejében, továbbá a tekintete elárulja, hogy nem gyűlöli, hanem inkább szánja a bukott angyalt, aki bűnbe esése előtt neki szolgatársa, az igaz Istennek pedig legszebb, leghatalmasabb teremtménye volt.
Szent Mihály személyének kivételes jelentőségét az egyetemes üdvtörténetben nem csupán a Szentírásból, hanem a szenthagyományból is ismerjük. Énók próféta első könyvében (más néven: Virrasztók könyve) arról olvashatunk, hogy miután az özönvíz előtti korban az Isten fiai (bukott angyalok) és az emberek leányai közösüléséből óriások születtek, és a bukott angyalok mindenféle gonoszságra tanították az embereket, amelynek következtében az emberiség és a természet is romlott, züllött állapotba került, Michael (szent nevének jelentése: Kicsoda olyan, mint az Isten?) kapott parancsot az Úrtól, hogy börtönözze be Szemjáza démont és társait, akik megrontották az embereket és a földet, továbbá ezt követően Isten erejével újítsa meg a földet, tisztítsa meg minden romlástól és bűntől, minden csapástól és gyötrelemtől. Szent Mihály az isteni parancsot híven teljesítette, ezt követően pedig az Úr megígérte, hogy többé nem küld özönvizet egyetlen nemzedékre sem, a világ végezetéig. (1 Henoch 10. v. 22. Genes. 9. v. 11.)

Gábriel arkangyal. Rézmetszet. Nagyszombat, Akadémiai Nyomda, 1755. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Gábriel: Isten erőssége

Szent Gábriel arkangyalnak (nevének jelentése: Isten erőssége) Szent Lukács evangéliumából ismert egyetemes üdvtörténeti és dogmatikai jelentőségű tette volt az, hogy a fölséges Isten parancsára hírül adta a boldogságos Szűz Máriának, hogy méhében a Szent Lélektől fiúgyermeket fogant, és ő lesz Jézus, az igaz Messiás anyja. Mária ezt a híradást engedelmes szívvel fogadta: „Légyen nékem a’ te igéd-szerént.” (Fiat mihi secundum verbum tuum. (Luc. 1. v. 38.) Ezért az engedelmességért, alázatért szent Fia az ő édesanyját az angyali karok fölé emelte, leghatalmasabbá tette minden teremtmény között.
Gábriel főangyal személyének különleges üdvtörténeti jelentőségéről szintén tudósít bennünket a szenthagyomány is. Énók próféta első könyvében olvassuk, hogy az özönvíz előtt romlott, züllött állapotba jutott földön az Úr parancsára ő kellett, hogy elpusztítsa az óriásokat:

Johann Samuel Hötzendorf (1694–1742): Rafael főangyal és Tóbiás. Oltárkép, pesti szervita templom. Szerző felvétele

Szent Rafael, az Isten orvosa

Szent Rafael főangyal nevét egy helyen említi a Szentírás. Így mutatkozik be Tóbiás előtt:

A tradicionális bibliamagyarázat szerint a hal epéje, amellyel az angyal utasítására a fiú megkente öreg édesapja szemét, nem önmagától, hanem az Isten Lelke, a Szent Lélek ereje által gyógyította meg a hályogot (Tob. 11. v. 8.). Ez szép összhangban áll azzal a kijelentéssel is, amelyet a Kivonulás könyve 15. részében olvashatunk:

Ez a történet néhány más, ide illő bibliaverssel együtt képezte a régi, felvilágosodás előtti zsidó-keresztény orvostudomány eszmei alapját. Rafael főangyal igen fontos üdvtörténeti szerepéről szintén értesülhetünk a szenthagyományból is. Énók első könyvében olvashatjuk, hogy az Úr parancsára ő vetette börtönbe örökre Azázél démont az özönvíz kezdete előtt (1 Henoch 10. v. 4–8.)
Szent Mihály, Gábriel és Rafael csodálatra méltó, természetfölötti személyisége elsősorban arra tanítja a keresztény hívőket, hogy a világ nem egy lélek nélküli gépezet, hanem annak kormányzásában értelmes teremtmények, hatalmas, szent angyalok működnek közre. Az elsődleges ok minden esetben az Isten, az angyalok másodlagos okok (causae secundae). Méltó ugyanis az Isten hatalmához, hogy az alacsonyabb rendű dolgokat a magasabb rendűek által kormányozza, de nem saját erejének fogyatékossága, hanem túláradó jósága miatt (non propter defectum suae virtutis sed propter abundantiam suae bonitatis – Summa Theologiae, Pars I. q. 22. art. 3.). Ez a hitigazság a hívő ember számára igaz megnyugvást, lelki békét ad. Szent Mihály, Gábriel és Rafael főangyal hivatása a többi szent angyallal együtt, amint Gábriel angyal szentképén olvashatjuk: az isteni akarat végrehajtása (executio Divinae voluntatis).

Csobán Endre Attila
(Régi Nyomtatványok Tára)

Festmények egy félork harcos-papról, Hunyadi Jánosról és János vitézről. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Évekkel ezelőtt a magyar népmese napjára írt blogbejegyzésemben megemlítettem azt az örvendetes tényt, hogy napjainkban gomba módjára elszaporodtak a Benedek Elek meséit feldolgozó kiadványok. A tengernyi mennyiségű és meglehetősen változatos küllemű művek kapcsán megemlítettem:

Szendrei Tibor neve a fantasy műfaj által vált ismertté. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Amikor először találkoztam Szendrei Tibor művészetével, lelki világomat – a körülöttem zajló események kavalkádjában – egy általa illusztrált, nagy sikerű fantasy könyvsorozat címe jellemezte, mely a Káosz-ciklus néven ismert a rajongók körében. Nagyjából ez idő tájt ülepedett le bennem, hogy átéltem azt, amikor – az 1980-as és 90-es évek fordulóján – az ország lakossága nemcsak egy évtized váltásának, de a politikai államrend váltásának is részese lett. Ezt a két – a társadalom egészét érintő – váltást megfejelte két másik, személyes életemet érintő, igen markáns váltás is. Az egyik az iskolaváltás volt. Ugyanis a nyolc általánost elvégezvén középiskolába kerültem. Ennek kapcsán negyedik váltásként megjelent az is, hogy lakóhelyem is megváltozott. Ugyanis édesanyámmal vidékről Budapest vonzáskörzetébe költöztünk. Ezen hatások következtében lelki világom nem igazán hasonlított egy kristálytiszta vizű tó, szélcsendes időben tükörsima felszínéhez. Ez az időszak igazi káosz időszaka volt az életemben. De mindenképpen egy tarka kavalkád sok szempontból, így a szellemi táplálékomat képező könyvtáram és azok olvasása szempontjából is. Egy korábbi bejegyzésemben említettem, ebben ez időben tökéletesen boldog voltam az egyre bővülő – NDK-ban kiadott –  Mozaik képregény-kollekciómmal, mígnem az abban szereplő három manó idő- és történelemben való bolyongása – magyar nyelven – hosszú időre megszűnt létezni. Ráadásul a költözés során a gyűjteményemnek is nyoma veszett. A csodálatos kalandokat nyújtó képregény eltűnése miatt érzett gyász azonban nem tartott sokáig, mert ekkoriban ismerkedtem meg egy számomra teljesen új irodalmi műfajjal, a fantasy-vel. Előzményeként már ‘89 késő tavaszán – a nyári vakációra egyre inkább hangolódó lélekkel – birtokomba kerültek az Ian Livingstone és Steve Jackson angol szerzőpáros által írt A Tűzhegy varázslója és a csak Livingstone szerzőségéhez köthető Halállabirintus című lapozgatós-játékkönyvek. De az igazi – regényformában is megírt – kalandokkal csak akkor ismerkedtem meg, mikor a forgalmas közterületeken gombamód elszaporodott könyvárusok gyalulatlan nyersfalábakon álló, szabad ég alá kihelyezett pultjaikról – hetekkel a könyvesboltokban való megjelenés előtt – elkezdték árusítani az addig mind küllemében, mind tartalmában ismeretlen műveket. Így a csöpögős szerelmesregények, a Scherlock Holmes, vagy Poirot kalandjaihoz hasonló klasszikus krimik, a pokol különböző bugyraiból előkerült szörnyekkel riogató okkult horrortörténetek, az egyházak által hivatalosan elfogadott és el nem fogadott vallási témájú művek, az ezoterikus tanokat bemutató könyvek, a paranormális jelenségeket ismertető gyűjtemények, a negyven évig mellőzött szemléletű történelemkönyvek, és a mentális önfejlesztő művek között megjelent a fantasy-műfaj is. Ekkoriban tűnt fel két, tollát a fantasy műfajban koptató író, John Caldwell és Jeffrey Stone neve is. A köztudatban évek múlva derült csak ki, hogy az angolszász hangzású nevek tulajdonképpen egy embert takarnak, a Debrecenben élő Nemes Istvánt. Ez utóbbi tényt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert Nemes István művei kapcsán találkoztam először Szendrei Tibor festőművész nevével, aki a John Caldwell néven megírt Káosz sorozat és a Jeffrey Stone nevéhez köthető Éj- és Hajnal-trilógia könyvek borítóit és – amelyiknél ilyen is volt – a belső grafikáit készítette. Persze nem mindegyiknél volt ez így, hiszen az első kötetek első kiadásinál (A káosz szava; A káosz szíve; Harc az Éj kövéért; Éj kardja; Éj istene) még mások készítették a borítóképeket és illusztrációk sem voltak. Ezeknek a borítóképeknek is megvolt a maguk bája, hiszen – ahogy az a ‘90-es évek kezdeti zűrzavaros idejében megjelent legtöbb könyvnél általános jelenség volt – nem sok közük volt a könyvben szereplő tartalomhoz. Ezzel a jelenséggel szakított Szendrei Tibor, mikor a Jeffrey Stone által megteremtett, a sci-fi és a fantasy határmezsgyéjén mozgó fantáziavilág nevét viselő, debreceni Cherubion Könyvkiadó vette kezébe az eredetileg asztali szerepjáték karakterből fantasy-regényhőssé vált félork, káoszhívő harcos pap, Skandar Graun és a kiadónak nevet adó álomvilágban bolyongó, átlagpolgárból félelmetes harcossá vált Leon Silver kalandjainak megjelentetését. A káosz éve és A Hajnal lovagja kisregényeknél találkozhatott a rajongó olvasótábor azzal az örvendetes ténnyel, hogy a borítón lévő festmény a könyvben olvasható egyik jelenet alapján készült. Ahogy a művész a Ceruzavázlatok című művében visszaemlékezik:

A Nemes István által írt Káosz történetek illusztrációi menthetetlenül összekapcsolódtak Szendrei Tibor nevével. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

A Livingstone–Jackson-szerzőpáros Fighting Fantasy (magyar nyelven Kaland Játék Kockázat címen megjelent) lapozgatós szerepjáték könyveinek népszerűségét a Cherubion kiadó is felismerte, és 1992-ben elindították a saját sorozatukat Harcos Képzelet címmel. Ennek első köteteiként az Éj trilógia részeit dolgozták fel. A játékkönyvvé átdolgozott kalandoknak megvolt az a bájuk, hogy a regények olvasói a történetfolyam mentén könnyen végigjátszhatták. Viszont aki nem olvasta, vagy kíváncsi volt a mi lett volna ha eseményekre is, és nem a regény cselekménye szerint haladt, az rövid időn belül elbukott benne. A Küzdelem az Éj kövéért már egy olyan magyar szerzők által készített kiadvány volt, mely küllemében – Szendrei Tibor illusztrációinak köszönhetően – hozta azt a szintet, melyet eddig csak Russ Nicolsontól, Bob Harvey-től, Ian McCaig-től vagy a többi Kaland Játék Kockázat könyvillusztrátortól láthattunk. Ez a színvonal aztán később több mint félszáz kötetnél folytonossá vált.

Szendrei Tibor történelmi témájú könyveket is szép számmal illusztrált. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

A Cherubion kiadónál és később más kiadóknál is készített borítóképei és illusztrációi miatt a legtöbben (és a legbelsőbb rajongókör) Szendrei Tibort mint fantasy és sci-fi festőt ismeri. Így voltam ezzel sokáig én magam is. Bár emlékszem, hogy már 1993-ban, egy bizonyos, Győrben megrendezett Sárkányszív roham nevet viselő szerepjátékos találkozón egyik munkatársa, a szintén ismert (dark) fantasy és sci-fi író, fordító Kornya Zsolt – amikor a Cherubion kiadó újonnan kiadandó (és természetesen illusztrálandó) könyveiről beszélt – mellékesen megemlítette, hogy „Tibornak most van elég munkája, mert a Debreceni Püspökség is felkérte egy bibliai témájú képregény elkészítésére”. Bár akkor ennek még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, de ez már felvázolta előttem sokoldalúságát. Később, az évek során és a fantasy műfajtól eltávolodva azt vettem észre, hogy neve a változó és változatos témákhoz köthető bibliofil beállítottságú életemben folytonosan jelen maradt. Vagyis a fantasy illusztrációi mellett készült egyéb képei mindig megjelentek valamelyik aktuális, általam olvasott, történelmi, szépirodalmi, vagy természettudományos témájú műben, képes Bibliában, néphez, állathoz, illetve klasszikus szerzőkhöz köthető mesegyűjteményekben. Ezt alapul véve talán nem túlzás azt állítanom, hogy Szendrei Tibort kár lenne „csak” fantasy (esetleg még sci-fi) festőnek tekinteni.

Történelmi témájú képek. (Nándorfehérvár, Kenyérmező,  Munkács). A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Az illusztrátor festőművész az Intuíciók című könyvében, ekképp számol be első komolyabb művéről, melynek elkészültét nagyban meghatározta (az internet megjelenése előtti korszakban) a vasfüggöny korlátozta információáramlás.

A ‘90-es évek közepén több történelmi témájú könyvben találkozhatunk képeivel. Személy szerint először a Benedek Elek által írt A magyar történelem nagyjai, a Hazánk története és a Honszerző Árpád című művek borítójánál és belső illusztrációinál találkoztam az általa megfestett történelmi eseményekkel és személyekkel. Visszaemlékezései szerint közel húsz évet várt további komolyabb történelmi témájú megbízásokra. Ahogy a fantasy témájú képeinél, úgy történelmi adaptációknál is reménytelen vállalkozás lenne e cikk keretin belül számba venni az összeset. Ezért nem is vállalkoznék erre. Viszont néhány jelentősebb művet mindenképpen megemlítek. A Kenyérmező 1479 című képen a középkori Magyarország egyik legvéresebb csatájának azon eseményét láthatjuk, mikor Kinizsi Pál a töröktől igencsak megszorongatott Báthori István seregének segítségére megérkezik. A Nándorfehérvár 1456 képen pedig a Duna–Száva összefolyásánál álló vár egyik bástyájának irányából, madártávlatból láthatjuk a – filmsorozatból sajnálatos módon kimaradt – Dunán zajló hajócsatát. A Munkács 1685–1688 képen a magyarság egyik amazonjának, Zrínyi Ilonának vezetésével védik a mindössze egy vár területére zsugorodott hazájukat a kuruc felkelők. A nemzetünk egyik legnagyobb vesztes csatáját ábrázoló Mohács 1526 kép heroizmusa azokat a magyar hősöket mutatja be, akik ötszáz éve ottvesztek a Duna partjánál. Még ennél is jóval szomorúbb összhatású kép a Budapest 1944–45, melyen egy kiégett Panzer IV-es harckocsi mögött a leomlott Lánchíd csonka pillérje uralja a jégtábláktól zajló Duna piszkosszürke víztükrét. Ezek a képek többek között a Nemzetünk nagy csatái című kiadványban szerepelnek. A Benedek Elek művei mellett megemlíteném (a szintén fantasy-gyökerekkel rendelkező) Bán Mór ikonikussá vált és megfilmesített Hunyadi sorozatának legújabb, Túl a tűz és érc falán című részének a borítóképét is. A Hercegnők könyve ugyan nem történelmi témát dolgoz fel, hanem egy tinilányoknak készült bájos, félig ismereterjesztő, félig mesejellegű kiadvány, de a benne szereplő képek gyakorlatilag nagyon jól tükrözik a török kiűzésétől az I. világháborúig tartó, főként barokkos, később romantikus elemekkel kevert Magyarországra jellemző környezetet. A Balaton partjáról származó kincs történetét feldolgozó, Kiss Ferenc által írt Seuso-mozaikban a képregényszakmából jól ismert Sarlós Endre, Sváb József és Tebeli Szabolcs mellett már ott szerepel Szendrei Tibor neve is, akinek rajzeszköze a kincs eredeti történetét mutatja be, mintegy kifejezve, hogy a művész neve legalább annyira köthető a történelmi témájú művekhez, mint a fantasy világához.

Szendrei Tibor történelmi témájú könyveket is szép számmal illusztrált. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Újabb, bár a történelemhez sok szállal kötődő műfajként említendő az először 2009-ben megjelent Képes biblia történetek gyermekeknek. A kötet nem szigorú értelemben vett képes biblia, mint például a magyar nyelven először 1974-ben, az egykori Jugoszláviában megjelent Képes Biblia, inkább hasonlítható a Szántó Piroska által írt és rajzolt Bibliai képek gyerekeknek című mű tematikájához. A bibliai képek ábrázolásánál több érdekes megjegyzést is olvashatunk a művésztől. Ha a korábban említett Kenyérmező 1479; vagy a Mohács 1526 című képeket nézzük, nagyon nehéz elhinnünk, amit a tömegábrázolás kapcsán a Ceruzavázlatokban olvashatunk:

Bibliai témájú képek Szendrei Tibortól. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Az idézett műben bemutatott vázlatok alapján nagy bánatomra sajnos nem lehet nem észrevenni, hogy a Képes bibliai történetekből jócskán kimaradtak képek. Például a teremtéstörténet részletei, József álomfejtése, Mózeshez köthető több esemény, Bálám szamara, Elizeus gyógyítása, Dániel az oroszlánveremben, Jézus csodái és sorolhatnám. Mózes tengeren való átkelése is csak a borítón szerepel. Viszont nagy örömömre az egyik kedvenc történetem, a Jónás könyve nem maradt ki. Abból is a legismertebb jelenetet láthatjuk, amikor a (cet?)hal bekapja a tengerbe dobott prófétát. A felszínen látható, ókori föníciai jellegű vitorlás kereskedőhajó realisztikusnak látszik, a tengeri óriás ábrázolása pedig, úgy tűnik, két elképzelés, a bálna (általában ámbráscet) és a nagy hal (a Hannah-Barbara rajzfilmben például óriás sügér) elméletének határmezsgyéjén helyezkedik el.

Mesekönyv-illusztrációk. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Ha az összes Szendrei fantasy és sci-fi képek számát összeadnák a történelmi témájú műveivel, valószínűleg akkor sem kaptánk meg azt a mennyiséget, melyet a mesekönyv illusztrációi tesznek ki. Mind a népmesék, mind a klasszikus szerzők által írt műveknek van egy sajátságos jellemzőjük, amiben eltérnek például a fantasytől (persze, mint említettem, klasszikus mesékről van szó, nem korunk groteszk, pattogó, vinnyogó figurának semmitmondó történeteiről). Ugyanis, míg ez utóbbi meseműfajt kifejezetten felnőtteknek szánták, addig a klasszikus mesék célközönsége általában kortalan. Talán ezért is vetette bele magát a művész ennyire ebbe a témába.

Az összes mesekönyvet megemlíteni szintén parttalan vállalkozás lenne, így csak néhányat említenék meg ezek közül: Benedek Elek meséinek A csillagszemű juhász címmel megjelent válogatását; Miklós Malvina Az égig érő paszuly és más mesék vagy Csürkiné Tóth Dóra A kis gömböc vagy az  Állatokról szóló népmesék című magyar népmesegyűjteményeit; Dönsz Judit Tanulságos magyar népmesék válogatását; A farkastanya és más mesék vagy Fekete Annamária Mesék a Kristály-tó partjáról című művét (a félreértések lekerülése végett ez a Kristály-tó nem azonos egy populáris okkult horrorfilmsorozat helyszínével).

„Afrikai kalandok” Szendrei Tibortól. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Az újabb parttalan vállalkozás elkerülése végett a Szendrei Tibor által illusztrált, elsősorban az ifjúság számára készült természettudományos ismeretterjesztő művekből is szemelvényeznék. Ezt a témát „afrikai kalandokkal” kezdem, mely rövid, egyoldalas képregénnyel kezdődött, melyet még két rész követett, majd önálló füzetté bővült, és a folytatás reményében így jelent meg 2015-ben a Pepi és Tapiton Afrikában című ismeretterjesztő kiadvány. Ez amolyan Wagner-opera jelleget öltött, vagyis ahogy Richard Wagner operáinál – az általa komponált zenéhez – maga írta a szöveget, úgy Szendrei Tibor a rajzaihoz, festményeihez szintén maga írt egy aranyos történet keretébe foglalt, játékos rejtvényekkel teletűzdelt ismeretterjesztő szöveget. A képregényekre jellemző karikatúrák mellett megjelenő állatábrázolásokról első látásra azt hittem, hogy fényképeket látok és a művész megspórolta a dolgát azzal, hogy elment az állatkertbe fotókat készíteni. Csak, amikor a Ceruzavázlatokban felfedeztem a hiéna, a csimpánz, az orrszarvú, a víziló, az elefánt és még sok más állat ugyanabban a pózban ábrázolt vázlatát, jöttem rá, hogy a fotónak tűnő képek valójában festmények.

Színes és élettel telt képei hozták kézközelbe és szerettették meg az ifjúsággal a természetet és hazánk állatvilágát. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

A Graph-Art kiadó jóvoltából úgy kerültek ki a nyomdából a Szendrei Tibor által is illusztrált természetismeret-könyvek, tankönyvek, mint a Magyar népmesék sorozat Selyemrét című epizódjában a vasorrú banya szövőszékéről az ördögkatonák. Ezek közül is néhányat megemlítenék. Színes és élettel telt képei hozták kézközelbe és szerettették meg az ifjúsággal a természetet, valamint hazánk és földünk állatvilágát. Társillusztrátorként szerepel a Dönsz Judit által írt és szerkesztett a Nagy képes állatenciklopédiában és találkozhatunk – a fantasy világból magával hozott misztikus légkörrel átjárt, de szigorúan szakszerű – képeivel a Mobilos varázslattal sorozat részeiben, mint A nagy kékség. A vizek világa, melynél az volt az érzésem, hogy a tenger szinte kifolyik a könyv lapjairól; de elvarázsolt az Extrém környezet. Szélsőséges élőhelyek és a Zöldellő tájak. Erdők és fűtengerek című rész is. Természettudományos műveinek kavalkádja közül személyes kedvencem a Bagoly Ilona szerkesztette Magyarország állatvilága, melynek lapozgatása közben szinte hallom az erdő fáinak, vagy a mezei fűtengernek a zsongását, érzem a talpam alatti réten elterülő tarló szúrását, vagy az erdei patak hűvös, tiszta vizének ízét.

Színes és élettel telt képei hozták kézközelbe és szerettették meg az ifjúsággal a természetet és földünk állatvilágát. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Végezetül szeretném megemlíteni személyes kedvencemet. Ez pedig nem más, mint a magyar irodalom egyik hallhatatlan klasszikusának, Petőfi Sándor János vitézének amolyan igazi Szendrei-féle képi adaptációja. Talán azért is szeretem legjobban ennek a műnek az illusztrációit, mert a téma miatt a képek egyfajta eklekticizmust hordoznak magukban. Egymás mellett vagy egymást kiegészítve jelenik meg a fantasy misztikus világa, a történelmi témájú képek alakjainak heroizmusa, a természettudományos és néprajzi témájú ismeretterjesztő művek aprólékossága, és a mesefigurák bájos és mókás groteszksége.

A János vitéz legszebb illusztrációi Szendrei Tiborhoz köthetők. A kép forrása: Szendrei Tibor művei alapján a szerző által készített montázs

Az idézet utolsó mondatában szereplő gyerekeket irigylem. Az eddig megjelent János vitéz kiadások és illusztrációk között ezt tenném első helyre. Azt is lehetne mondani Petőfi által elmesélt jelenetek és a színes, élettel telt egész oldalas, vagy a (szövegelrendezés miatt) fordított L-alakú képek pontosan viszonyulnak egymáshoz. A Ceruzavázlatokban a legtöbb képnél olvashatunk inspirációkról, modellként szolgáló alakokról, tárgyakról vagy tájakról. Például a mohos törzsű fákkal, bedőlt sírokkal és ijesztő, főhősünket magukkal ragadni akaró szellemekkel telt temető képe sem csak a művész fejében létezett:

De egészen biztos, hogy a fogyó Hold alatt elterülő szalmatetős tanyaépületektől körülölelt gémeskútnak, a cikázó villámok alatti tarka pusztának, az erdő mélyén megbújó, zsiványok lakta vityillónak, vagy a János vitézt bogárnyi méretűnek láttató óriások erdejének is megvolt a maga inspirációja. A tárgyi objektumok mellett személyes inspirációk is hathattak erre a műre, hiszen a művész saját bevallása szerint Würtz Ádám János vitéz-rajzait már gyerekkorában sokszor lemásolta.
Ha valakiben esetleg felkeltettem az érdeklődést Szendrei Tibor művészete iránt, akkor művei mellett javaslom még a művész által írt és kiadott két albumot. Az Intuíciók. Fantázia és fantasztikum sajnos nem hivatalos (ISBN-számmal nem ellátott) kiadvány így könyvtárunk polcain sem található meg. Viszont a Ceruzavázlatok Rajzok, tervek, skiccek már igen. Zárszóként pedig hadd idézzek Nemes Istvánnak az Intuíciókhoz írt előszavából:

A sokoldalú festő-illusztrátor Szendrei Tibor. A kép forrása: Szendrei Tibor közösségi oldalra feltöltött képei alapján a szerző által készített montázs

Köszönjük Szendrei Tibornak és a Graph-Art kiadónak a képek közlési engedélyét!

Felhasznált dokumentumok:

• Bagoly Ilona: Magyarország állatvilága, [Debrecen], Graph-Art, 2021
• Benedek Elek: A csillagszemű juhász. Válogatott mesék, Debrecen, Graph-Art, 2023
• Benedek Elek: Hazánk története. Történelmi olvasókönyv, Budapest, Esély Kvklub, 1995
• Benedek Elek: A magyar történelem nagyjai. Történelmi olvasókönyv, Budapest, Esély Könyvklub, 1997
• Caldwell, John: Káosz. A káosz szava. A káosz szíve, Debrecen, Cherubion, 1993
• Caldwell, John: A káosz papja. Három regény egy kötetben, Debrecen, Cherubion, 1994
• Csürkiné Tóth Dóra (szerk.): Képes bibliai történetek gyerekeknek, [Debrecen], Graph-Art, 2025
• Dönsz Judit (szerk.): Nagy képes állatenciklopédia, [Debrecen], Graph-Art, 2025
• Dönsz Judit: A nagy kékség. A vizek világa. Mobilos varázslattal, Debrecen, Graph-Art, 2025
• Fekete Annamária: Mesék a Kristály-tó partjáról, Debrecen, Aquila, 2026
• Intuíciók. Szendrei Tibor illusztrátor művészete. Találkozzunk Torozonnál! YouTube videomegosztó. 2023.
• Káosz és rend. Fantasy antológia, Debrecen, Cherubion, 2006
• Kész Barnabás: Nemzetünk nagy csatái, Debrecen, Graph-Art, 2013
• Kiss Ferenc: Seuso-mozaik, Pécsudvard, Vitanum, 2019
• Molnár Orsolya (főszerk.): Tudorka magazin, Debrecen, Graph-Art Kft., 2017–2021
• Miklós Malvina (összeáll.): Magyar népmesék. Az égig érő paszuly és más mesék, Debrecen, Graph-Art, 2024
• Nemes István (író). Wikipédia-szócikk
• Nemes István (szerk.): Fantasy kisregények és novellák, Debrecen, Cherubion, 1995
• Petőfi Sándor: János vitéz, [Debrecen], Graph-Art, 2025
• Stone, Jeffrey: Az Éj trilógiája. Három regény egy kötetben, Debrecen, Cherubion, 1996
• Stone, Jeffrey: A hajnal trilógiája, Debrecen, Cherubion, 2000
• Szendrei Tibor: Ceruzavázlatok. Rajzok, tervek, skiccek, Debrecen, Szerzői kiadás, 2025
• Szendrei Tibor: Ceruzavázlatok – rajzok, tervek, skiccek. Találkozzunk Torozonnál! YouTube videomegosztó. 2025
• Szendrei Tibor: Intuíciók. Fantázia és fantasztikum, Debrecen, Szerzői kiadás, 2023.
• Szendrei Tibor Intuíciók. Fantázia és fantasztikum kötet bemutatója. Szegedi képregényfesztivál. 2024.január 12.
• Szendrei Tibor: Pepi és Tapiton Afrikában, Debrecen, Graph-Art, 2015
• Szendrei Tibor FaceBook közösségi oldala
• Szilágyi Zita (szerk.): Hercegnők kézikönyve, Debrecen, Graph-Art, 2012

Hamvai-Kovács Gábor
(Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)

Idén az MKE és az IKSZ által felkért kuratórium döntése alapján a Kovács Máté Alapítvány által felajánlott Az év fiatal könyvtárosa különdíjat Szőnyegi Zsanett, az OSZK Könyvtári Intézetének munkatársa nyerte el. A díj átadására az MKE 57. Vándorgyűlésén került sor Kecskeméten. A díjazottal a beadott pályamunkájáról és a könyvtáros szakma jelenéről is beszélgettünk.

Az Év Fiatal Könyvtárosa díj 2026-os különdíjazottja, Szőnyegi Zsanett. A díj átadói: Dr. Bartos Éva kuratóriumi elnök és – az Alapítványt létrehozó család nevében – Kovács Máté

Beszélgessünk picit az indulásról. Milyen indíttatás vezette a könyvtári szakma közelébe?

A könyvtári pályára nem egyenes út vezetett. Alapszakon andragógiát, mesterszakon pedig összehasonlító irodalom- és művelődéstudományt tanultam, így a tanulás, a kultúra és az emberekkel való foglalkozás már korán meghatározó volt számomra. A diploma megszerzése után négy éven át egy nyelviskolában dolgoztam, ahol szintén sokat foglalkoztam emberekkel, tanfolyamszervezéssel és a tudás átadásával.
2020-ban azonban egy változás következett be az életemben, amire visszatekintve már pozitívumként élek meg, mert arra ösztönzött, hogy új szakmai irányt és kihívást keressek. Tudtam, hogy továbbra is olyan területen szeretnék dolgozni, ahol az emberek támogatása, a tanulás és a tudáshoz való hozzáférés fontos szerepet kap. Ekkor találkoztam a Könyvtári Intézet álláspályázatával, amely azonnal felkeltette az érdeklődésemet.
Úgy érzem, hogy a könyvtári szakterület természetes módon kapcsolódott a korábbi tanulmányaimhoz és tapasztalataimhoz. A könyvtár számomra nem csupán dokumentumok gyűjteménye, hanem olyan közösségi tér és tudásközpont, amely segíti az embereket a tájékozódásban, a tanulásban és a fejlődésben. A 2020-ban kezdődött szakmai út mára hivatássá vált, és örülök, hogy ezen a területen dolgozhatok. 

Hogyan tud napjainkban egy szakmai közösség online és offline is hatékony lenni?

Egy szakmai közösség akkor tud hatékonyan működni, ha az online és offline jelenlétet tudatosan és egymást kiegészítve alkalmazzák a szakmai kapcsolatépítésre és a tudásmegosztásra. Az online kommunikáció növeli az interaktivitást, az események széleskörű láthatóságát, egyszerűbben hozzáférhetők a szakmai tartalmak. Míg a személyes találkozások (konferencia, workshop) erősítik a szakmai kapcsolatok kialakítását és lehetőséget teremtenek a tapasztalatcserére.

A beadott pályamunka a Könyvtárosok dolgozószobája projektet mutatja be. Kapcsolódva az előző kérdésünkhöz: miként működik ez a kezdeményezés a könyvtárosok közösségében?

A Könyvtárosok Dolgozószobája egyrészt szakmai platformként működik, de egy olyan kapcsolódási pontként is, amely a könyvtáros közösség különböző szereplőit – gyakorló szakembereket, nyugdíjas kollégákat, hallgatókat és intézményeket – egy közös szakmai térben kapcsolja össze. A kezdeményezés különböző kommunikációs csatornái (a Facebook-csoport, a hírlevél, a kerekasztal-beszélgetések és a kiadványok) eltérő módon, de egymást kiegészítve szolgálják a közösség működését. A Dolgozószoba ereje abban is rejlik, hogy a résztvevők új ismeretekkel való találkozása mellett a saját tapasztalataikkal és kérdéseikkel maguk is alakítják a beszélgetéseket.

• 
• 
• 
• 
• 

Mennyiben tud túlmutatni a Könyvtárosok Dolgozószobája a szakmai közösségen? Milyen továbblépései lehetnek még a kezdeményezésnek?

A Könyvtárosok Dolgozószobája éppen attól meghatározó, hogy nem pusztán szakmai információs felület, hanem sokkal inkább olyan közösségi tér, tudás- és kapcsolati hálóként funkcionál, amelynek középpontjában a közös gondolkodás, a tapasztalatcsere és a fejlődés áll. A könyvtárosok nagyszerűsége abban rejlik, hogy számos területen képesek helytállni, ami túlmutat a könyvtár fizikai terein, hiszen sokféle szerepben kell otthonosan mozogni. A Dolgozószoba is jól tükrözi ezt a sokrétűséget, mert a szűken vett könyvtárszakmai területeken túl a tágabb párbeszédeknek is teret ad. A jövőben lehetőséget látok abban, hogy tovább mélyítsük a szakmai kapcsolatokat, különösen a mentorálás esetében a pályakezdők és a tapasztaltabb kollégák között; hiszen ezek a tapasztalatok jelentősen hozzájárulnak a pályakezdő fiatalok beilleszkedéséhez és szakmai fejlődéséhez. Emellett fontos szerepe lehet a jógyakorlatok összegyűjtésének és a KSZK honlapján egy külön menüpontban minden érdeklődő számára elérhetővé tételének. A Könyvtárosok Dolgozószobája számomra azt bizonyítja, hogy a szakmai fejlődés nemcsak képzéseken és konferenciákon történik, hanem sokat tanulhatunk egymástól a mindennapi tapasztalatok megosztásán keresztül is.

Idén végzett az ELTE-n informatikus könyvtárosként, korábban segédkönyvtáros képzést is elvégzett. Dolgozatában ír a könyvtáros szakma átalakulásáról. Miként látja a szakmánk formálódását az elmúlt éveket tekintve?

Ha már az ELTE szóba került, akkor szeretnék egy egyetemi példával élni. 2023 szeptemberében prof. dr. Kiszl Péter, az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetének igazgatója tanította nekünk a „multifunkciós könyvtár” kifejezést, ami jól kifejezi a könyvtárak jelenlegi szerepének és feladatainak összetettségét, hiszen a könyvtárak ma már jóval többek a dokumentumok megőrzésére szolgáló intézményeknél. A 21. századi könyvtárak információszolgáltatók, oktatási, kulturális és közösségi funkciókat látnak el, miközben prioritásként kezelik a digitális tartalomszolgáltatást és az élethosszig tartó tanulást.
Az elmúlt években a digitalizáció szerepe jelentősen felértékelődött, és átalakította a könyvtári munkafolyamatokat. Ezzel párhuzamosan a könyvtárak közösségi szerepe is erősödött: olyan nyitott terekké váltak, amelyek mindenki számára biztosítják a tudáshoz és a hiteles információkhoz való hozzáférést. Emellett jelentős szerepet töltenek be a közösségi kapcsolatok erősítésében, a hátrányos helyzetű csoportok támogatásában és az esélyegyenlőség előmozdításában. Véleményem szerint ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a könyvtárakat ma is nélkülözhetetlen intézményeknek tekintjük.

Saját szempontját tekintve milyen szakmai céljai vannak a következő évekre?

A következő években szeretném tovább fejleszteni a tudásomat, és aktívan részt venni azokban a kezdeményezésekben, amelyek erősítik a könyvtáros közösséget és a szakmai együttműködéseket. Fontos számomra a tudásmegosztás, az egymástól való tanulás és az, hogy a könyvtárosok minél több lehetőséget kapjanak a kapcsolódásra és az ismereteik bővítésére.
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a szakmai fejlődés nem kizárólag egyéni teljesítmény. Nagyon sokat köszönhetek dr. Hangodi Ágnesnek és dr. Szüts Etelének, illetve azoknak a kollégáknak és szakmai közösségeknek, akik a kezdetektől támogatnak, segítenek, és akiktől rengeteget tanulhattam. A könyvtáros szakma egyik legnagyobb értékének éppen ezt a nyitott és támogató közeget tartom.
Emellett szeretném, ha a könyvtárak társadalmi szerepe és értéke még láthatóbbá válna. Hiszek abban, hogy a könyvtáraknak a jövőben is fontos szerepük lesz a tudáshoz való hozzáférés, a közösségépítés és az esélyegyenlőség támogatásában, és örülnék, ha a munkámmal én is hozzájárulhatnék ehhez.

Szeifer Csaba
(Háromká, főszerkesztő)

Az interjú eredetileg a Háromká. Könyv. Könyvtár. Könyvtáros, (2026) 4. évf. 4. számában jelent meg.

Munkatársunk, Vasné dr. Tóth Kornélia tárlatot bemutató előadásának második része, mely 2026. szeptember 10-én a szegedi Somogyi-könyvtárban az „Egyének és intézmények ex librisei. Válogatás Vasné dr. Tóth Kornélia művelődéstörténész könyvjegygyűjteményéből” címmel nyílt kiállítás megnyitóján hangzott el.

A következőkben a tárlaton szereplő nem nevemre szóló – a Kisgrafika Barátok Köre történetét, az intézményeket mint megrendelőket és a könyv motívumát középpontba állító – grafikák kapcsán főként a szegedi vonatkozásúakra fókuszálok, azokba adok rövid betekintést. A kiállításmegnyitó véges keretei miatt a művészek és a megrendelők vonatkozásában is csak néhány példát említek, de remélem, hogy e válogatás kellőképpen gondolatindító lesz a téma iránt érdeklődők számára, és már ennyi „grafikai mozaikból” is összeáll egy teljesebb egész.
A Budapesten megalakult Kisgrafika Barátok Körének az 1960-as években vidéki fiókhálózata is létrejött Szeged, Pécs, Debrecen, Cegléd, Tatabánya, Eger, Hajdúböszörmény, Veszprém, Ajka és Szombathely központokkal. E települések nemegyszer fontos kisgrafikai találkozók, kiállítások helyszínei voltak – a grafikák egy része erről tanúskodik. Sajnálatos módon napjainkra már csak a szegedi és az ajkai kör maradt fenn.
Szeged, „a napfény városa” (ahogy Csiby Mihály egy kisgrafikája is hirdeti) mindig meghatározó szerepet töltött be hazánk kulturális, ezen belül grafikai életében. A KBK itteni csoportja 1961-ben – idén 65 éve – alakult meg Kopasz Márta művész-tanár vezetésével. A 20–21. századi szegedi kisgrafikaélet a művésznő mellett olyan neves alkotókat tudhatott magáénak, mint például Buday György, Vadász Endre, Bordás Ferenc, Kass János, Dinnyés Ferenc, Varga Mátyás, Tóth Rózsa, László Anna, a kiskundorozsmai születésű Diskay Lenke. Bakacsi Lajos festő- és grafikusművész munkásságával a mai napig szolgálja a kisgrafika ügyét. A már elhunyt művészeknek in memoriam lapok állítanak emléket, ezek közül több látható a tárlaton, Bakacsitól például a László Anna tiszteletére a KBK szegedi csoportja számára alkotott grafika. Külön értéke ezeknek az hommage-lapoknak, hogy többségükben tartalmazzák a művész portréját, valamint munkásságára is utalnak. Érdekes módja az emlékállításnak, ahogyan az 1958-ban elhunyt Dinnyés Ferenc (1886–1958) szegedi festőművész és grafikus eredeti grafikáiból – a művész lánya, Dinnyés Éva beleegyezésével – Bakacsi Lajos ex libriseket és egyúttal Dinnyés Ferencre emlékező in memoriam lapokat készített. E típusból példaként Rácz Mária és Zenei József nevére szóló egy-egy ex librist mutat be a tárlat.

Bakacsi Lajos grafikája. A kép forrása: magángyűjtemény

A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának egyik megalapítója, a fametsző Buday György (1907–1990) kiállításon szereplő grafikái – Klein Sándor nyomdász, illetve Kozocsa Sándor, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa részére – a könyv és nyomdászat témaköréhez kötődnek. A Klein nevére szóló ex libris megszületésében szerepet játszott az, hogy Buday hazai és nemzetközi ismertséget hozó Boldogasszony búcsúja (1931) című fametszetsorozatának könyvben való kiadását nyomdász barátjának, Klein Sándornak köszönhette. A kötet elnyerte az 1931. év legszebb magyar könyve címet.

Buday György fametszete (1932). A kép forrása: magángyűjtemény

A jelen tárlat anyaga is mutatja, hogy nemcsak szegedi művészek készítettek helyi vonatkozású ex libriseket, hanem például a várossal jó kapcsolatot ápoló, ide gyakran ellátogató ceglédi Nagy László Lázár, a szerencsi Fery Antal és a budapesti Csiby Mihály. Grafikáik részben Szeged híres épületeit, neves alakjait mutatják be, illetve a szegedi kisgrafikakör fennállásának kerek évfordulóira, például az 50 éves jubileumra emlékeznek.

Nagy László Lázár fametszete (2011). A kép forrása: magángyűjtemény

Tulajdonosjelölő funkciójából adódóan az ex librisek alkotói mellett fontos a megrendelők, a gyűjtők személye, nélkülük nem születhetnének meg e művek. A kiállítás főcíme (Egyének és intézmények ex librisei) is a könyvjegyek készíttetőire utal, akik lehetnek magánszemélyek és intézmények egyaránt. A szegedi kisgrafikagyűjtők bemutatására összeállítottam egy kifejezetten nevükre szóló ex libriseket tartalmazó tárlót, továbbá a kiállítás egyéb részein is számos rájuk vonatkozó kisgrafika, cikk, érdekesség szerepel. Ezekből nyújtok most ízelítőt.
A 20. század első felében kibontakozó hazai ex libris élet kiemelkedő alakja volt Szegeden Lustig István (1903–1944) ügyvéd, akit Soó Rezső és Arady Kálmán mellett kora legnagyobb gyűjtőjeként tartanak számon, gyűjteménye élete végére mintegy 40 ezresre gyarapodott. Baráti viszonyban állt Vadász Endre grafikussal, sok kisgrafikát rendelt tőle, többek között a kiállításon is szereplő műveket. 1936-ban adományával részint Lustig alapozta meg a Somogyi-könyvtár ex libris kollekcióját. Gyűjtői tevékenységének a második világháború vetett véget, nem élte túl a deportálás embertelen körülményeit.

Vadász Endre grafikája (1927). A kép forrása: magángyűjtemény

Szerencsésebb volt Déry Ernőné Herz Ilona (1886–1972) sorsa, akinek idén ünnepeljük születése 140. évfordulóját. A neves gyűjtő Déry Ernő kereskedővel való házasságkötése után került Szegedre, 1913-ban. Így fogalmazta meg a könyvjegyek iránti vonzalmát: „Az ex libris gyűjtés nem szerzési és birtoklási vágy, hanem a legnemesebb sóvárgás a művészetek ezen legkisebb, és így legkedvesebb műfajának megszerzése után.” 1944-ben egész családjával őt is deportálták, de túlélte a tragikus eseményeket. Gyűjteményét a világháború idején a Somogyi-könyvtárban helyezte letétbe, így az anyag elkerülte a pusztulást, és Déry Ilona hazatérve tovább gyarapíthatta ex libris kollekcióját. A gyűjtőről a Kisgrafika folyóirat 2022/4. számában megjelent írásommal emlékezem, mely a jelen tárlaton is szerepel.
Magyar Mária (1933–1998) könyvtáros 1955–1977 között a Somogyi-könyvtár munkatársa volt, foglalkozott az intézmény ex libris állományával, cikkeket írt, kiállításokat szervezett, és saját gyűjteményt is létrehozott. A jeles éremexportőr, kisgrafikagyűjtő Szigeti Istvánnal való házasságkötésekor költözött fel Szegedről Budapestre, ahol a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főkönyvtárosa lett. Több tízezres könyvjegygyűjteményt hívott életre. Egy nevére szóló, Fery Antal által készített ex librisen Fischhof Ágotának,* az első szegedi könyvtárosnőnek állított emléket a portréjával és a Móra Ferenc Múzeum épületével, ahol eredetileg a Somogyi-könyvtár is működött. (*Fischhof Ágota helyesen két h-val írja a nevét, mely a grafikán tévesen egy h-val szerepel.)

Fery Antal fametszete (1980). A kép forrása: magángyűjtemény

Krier Rudolf (1910–2000) jogász a KBK szegedi csoportja élén Kopasz Márta elnök mellett a titkár szerepét töltötte be 1989-ig. Megrendeléseivel ő indította el a Szeged város nagyjai – köztük Móra Ferenc, Sík Sándor, Cserzy Mihály, Kerkai Jenő, Somogyi Károly, Bálint Sándor és a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert – emlékét őrző Szegedi Pantheon-sorozatot. Ezeknek a részben a kiállításon is szereplő lapoknak az alkotói közt említhető Fery Antal és Csiby Mihály. Krier Rudolf kigrafikai hagyatékának nagy részét a Somogyi-könyvtár őrzi, a többezres anyagból tavaly, a gyűjtő születésének 115. évfordulóján egy szép kamarakiállítást tekinthettek meg az érdeklődők.

Csiby Mihály linómetszete (1984). A kép forrása: magángyűjtemény

A Szegedi Pantheon-sorozatba grafikákat készíttető személyek közt sok nevet említhetnék, kiemelem még Giday Kálmán (1919–1989) pedagógust, várostörténészt, aki Fery Antal mellett Bakacsi Lajostól is több, ebbe a tematikába tartozó ex librist rendelt az 1980-as években.
A magyar–történelem szakon végzett Zenei Józsefet (1937–2021) a művészet több ága, a zene, a képzőművészet és az irodalom egyaránt érdekelte, emellett természet- és sportrajongóként a tiszai kajakozás is a kedvelt időtöltései közé tartozott. A zene és a sport iránti vonzódása kapcsolódik össze Várkonyi Károly egy grafikáján, mely a muzsika hullámain evező Zenei Józsefet jeleníti meg. Ez a lap a vezetéknevére utaló ábrájú, ún. beszélő ex libris is egyben.

Várkonyi Károly linómetszete (1988). A kép forrása: magángyűjtemény

Szilágyi Magdolna (1940–2015) műszaki rajzoló és szerkesztő az 1980-as, 1990-es években a Somogyi-könyvtárban jelentős grafikai missziót betöltő Mini Galériákon rendszeresen szerepeltette ex libris gyűjteményét. Az országos kisgrafikai találkozók szegedi rendezésében többször is nagy szerepet vállalt. Növények, virágok iránti vonzalma összefüggött egyik legfőbb hobbijával, a természetjárással. Ez tükröződik a nevére rendelt ex librisek témavilágában is, melyekből többet bemutat a tárlat. Ezek közül Kopasz Márta linómetszetét emelem ki, melyen női fej látható virágokkal, könyvvel, valamint – a megrendelő szakmájára utaló attribútumként – körzővel és vonalzóval.

Kopasz Márta linómetszete (1982). A kép forrása: magángyűjtemény

Magdolnát szoros barátság fűzte az egészségügyben dolgozó Rácz Máriához, aki 1981 óta kapcsolódik szorosabb kötelékekkel a KBK szegedi csoportjához, rendszeres résztvevője a rendezvényeknek, és gyűjtőként is aktív. 1989-től vette át a titkári feladatokat Krier Rudolftól, azóta a szegedi kör motorja, tevékenységével sokaknak példát mutat. A Rácz Mária részére készült ex librisek motívumkincsében Szeged nagyjai (többek között József Attila és Juhász Gyula költők, Somogyi Károly kanonok, Beretzk Péter orvos-ornitológus, Buday György grafikus, Endre Béla festőművész), emellett a város neves épületei fordulnak elő leggyakrabban. Kedveli még a természetábrázolást, könyvjegyein nemegyszer megjelenik az egyházi, illetve – foglalkozására utalóan – az orvosi tematika. Több neves szegedi grafikusnak in memoriam lapokkal állíttatott emléket, ezek közt a jelen kiállításon is látható a nevére szólóan Dinnyés Ferenc-, Varga Mátyás-, Kopasz Márta- és Kass János-emlékgrafika. 2023 szeptemberében, 80. születésnapja alkalmából gazdag gyűjteményi tárlata volt megtekinthető a Somogyi-könyvtárban, melyen jómagam is örömmel vettem részt.

Bakacsi Lajos számítógépes grafikája (2011). A kép forrása: magángyűjtemény

A gyűjtők közt még számos nevet említhetnék, így Miseta Máriáét, akinek szakmájára utalóan gyógyszerészeti vonatkozású ex librist készített Nagy László Lázár. A ceglédi grafikus a Szegedhez sok szálon kötődő Ujszászi Róbert csongrádi muzeológus, numizmatikus rendelésére pedig a gyűjtő kedvelt irodalmi hőse, Münchhausen báró kalandjait témául vevő könyvjegyet alkotott. Nagy Ádám szegedi történész-numizmatikus Tordán élő nagyapja, Kovrig Károly hozzá került ex libris hagyatéka révén vált könyvjegygyűjtővé. Maga és a család tagjai számára is készíttetett ex librist. Az édesanyja, Nagy Györgyné Kovrig Emma, a népművészet mestere részére szóló egyik könyvjegy, Imre Lajos kalotaszegi hímzésmintát bemutató alkotása a kiállításon is látható az Ex libris és képkultúra című album népművészeti ábrázolásai között.

Imre Lajos fametszete (1986). A kép forrása: magángyűjtemény

Az általam szerkesztett kötet egyébként számos más szegedi vonatkozású ex libris reprodukcióját is tartalmazza, köztük Kolumbán Katalin szegedi paprikát megjelenítő könyvjegyét, melynek grafikusa Kósa Bálint. Tudvalevő, hogy a szegedi fűszerpaprika-őrlemény fontos nemzeti érték, a hungarikumok egyike. 
Az egyéni megrendelők után röviden kitérek az intézmények részére szóló ex librisekre, melyek a tárlaton és általánosságban véve is kisebb mennyiségben lelhetők fel. Ezek készíttetői lehetnek például városi, megyei és iskolai könyvtárak, múzeumok, iskolák, amint ezt a kiállításon szereplő több ilyen tematikájú tabló is bizonyítja. Az ábrázolásokon gyakori az intézménynek helyet adó épület bemutatása, a címer vagy a könyv motívuma, illetve a névadó portréja. Csiby Mihály egy Krier Rudolf részére alkotott könyvjegye ugyan magánszemélynek készült, de a könyvtáralapító Somogyi Károly arcképét mutatja be. Intézményi ex libris Szekeres Ferenc alkotása, mely a Somogyi-könyvtár nevére szól könyv- és épületábrázolással.

Szekeres Ferenc linómetszete (1974). A kép forrása: magángyűjtemény

A kiállításon bemutatott művek tanúsítják, hogy Kopasz Márta, Diskay Lenke és Kékesi László grafikusművészek is alkottak az Egri Megyei Könyvtár számára könyvjegyet, de különböző, linó-, fametszet-, illetve rézkarctechnikával. E három, egymás mellett elhelyezett grafika jó lehetőséget ad a többféle megformálási és kidolgozási ötlet összevetésére.
Múzeumi ex librisekre példa a szerencsi Zempléni Múzeum, a keszthelyi Balatoni Múzeum és a budapesti Iparművészeti Múzeum (kisgrafikai gyűjteménye) részére készített könyvjegy. Ezen közgyűjtemények mindegyike rendelkezik jelentős ex libris anyaggal, de hazánkban a legnagyobb kisgrafikai állomány az Iparművészeti Múzeumban található.
Az intézmények közül a kiállításon szereplő grafikák tanúsága szerint könyvesboltok, iskolák, sőt még állatkertek nevére is készülhet ex libris, ezekre is láthatunk példákat a tárlaton. Az 1948-ban államosított, majd hosszú időre működésének beszüntetésére kötelezett szegedi piarista gimnázium részére Csiby Mihály 1983-ban linómetszetű emlékgrafikát alkotott „In memoriam Scolae [!] Piae Szegediensis, 1720–1948” felirattal, melyen az iskola épülete felett a gimnázium címere, a névadó Dugonics András és a piarista rendet alapító Kalazanci Szent József portréja szerepel. Több évtizednyi szünet után 1991-ben indulhatott újra a tanítás az újjászerveződött egyházi iskolában.
Ezzel zárom szavaimat. Remélem, a kiállítás anyaga a szegediek és a távolabbról érkezők számára is gondolatindítóul szolgál, ezek a számtalan titkot, értéket, kultúrkincset rejtő kisgrafikák mindannyiunknak maradandó esztétikai és kulturális élményt nyújtanak. A Somogyi-könyvtárnak még egyszer megköszönve a lehetőséget, és az érdeklődőknek a részvételt, jó időtöltést kívánok a tárlat megtekintéséhez!    

A kiállítás érdeklődő közönsége. Fotó: Somogyi-könyvtár, Szeged

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az 1. rész itt olvasható.

A kiállításmegnyitóról a Délmagyar, Csongrád-Csanád vármegyei hírportálon és a Szeged365 hírportálon olvashatók beszámolók. A tárlat október 9-ig tekinthető meg.

2026. szeptember 10-én a szegedi Somogyi-könyvtárban „Egyének és intézmények ex librisei. Válogatás Vasné dr. Tóth Kornélia művelődéstörténész könyvjegygyűjteményéből” címmel nyílt kiállítás, melyre szép számú érdeklődő közönség érkezett. A könyvtár igazgatónője, Sikaláné Sánta Ildikó köszöntője után a Kisgrafika Barátok Köre szegedi csoportjának vezetője, Rácz Mária mondta el bevezető gondolatait, majd könyvtárunk munkatársa, Vasné dr. Tóth Kornélia mutatta be a tárlatot. A következőkben az ő előadásának szövegét idézzük.

Kedves Grafikabarátok!

Szeretettel köszöntök minden kedves jelenlévőt ezen a kisgrafikai tárlaton, melynek címe: Egyének és intézmények ex librisei. Válogatás Vasné dr. Tóth Kornélia művelődéstörténész könyvjegygyűjteményéből. Hadd fejezzem ki köszönetemet a Somogyi-könyvtárnak, valamint a Kisgrafika Barátok Köre szegedi csoportjának, hogy segítséget nyújtottak a rendezvény megszervezésében.

Sikaláné Sánta Ildikó és Rácz Mária bevezető gondolatokat mond a tárlatmegnyitón. Fotó: Somogyi-könyvtár, Szeged

A gyűjtés nem öncélú tevékenység, hanem felelősségteljes kultúrmunka, művelődéstörténészként ezért határoztam el, hogy ex libris gyűjteményemet kiállításokon is szerepeltetem. Örömömre szolgál, hogy Ajka, Budapest és Törökbálint után ezúttal Szegeden is lehetőségem nyílik erre, értő és érdeklődő közönség előtt. A Somogyi-könyvtárban több grafikai tárlat látogatója voltam már, emellett 2019-ben itt mutattam be a Múltunk neves ex libris gyűjtői című kötetemet, az ebben szereplő több száz könyvjegygyűjtő közül kiemelve a szegedi kötődésű személyek ex libris irányú tevékenységét. A jelen kiállítás keretében többezres könyvjegygyűjteményemből válogatást nyújtva szintén törekszem felhívni a figyelmet jó néhány helyi vonatkozásra, és a tárlat ezen túlmenően is számos érdekességet hordoz.

Vasné dr. Tóth Kornélia bemutatja a tárlatot. Fotó: Somogyi-könyvtár, Szeged

Az ex libris (könyvjegy) sokszorosító grafikai eljárással készített képi dokumentum, kis méretű grafika, mely eredeti funkciójában a könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztva jelölte annak tulajdonosát. Kezdetben szoros volt a kapcsolódása a könyvvel, a könyvgyűjtő, bibliofil emberrel, majd a 19–20. század fordulójától fokozatosan önálló gyűjtés tárgyává vált. A műfaj népszerűsítésére gyűjtőszervezetek alakultak. Hazánkban az 1909-ben létrejött Szent György Céh grafikai szakosztálya vállalta magára az első ex libris egyesület funkcióját. A későbbiekben 1932-ben alakult meg a Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete (MEGE), majd ennek megszűnése után 1959-ben a Kisgrafika Barátok Köre (KBK), mely a mai napig fennáll. 2009-től én is e kör tagjaként, 2011-től már mint vezetőségi tag köteleztem el magam az ex libris gyűjtés és az ezzel járó készíttetés irányába. Erre ösztönzött munkahelyem, az Országos Széchényi Könyvtár ez irányú gyűjteményének megismerése, feldolgozása is. E kisgrafikai műfaj, túlmutatva önmagán, a nemzeti és egyetemes kultúra releváns része, az emlékezet helye és eszköze, mely a grafikusok és a műgyűjtők mellett a laikus érdeklődők számára is fontos kultúrtörténeti adatokat rejt, esztétikai élményt nyújt. Ezért is kezdtem gyűjteni, és lett célom a kisgrafikák kiállításokon való bemutatása.
Több mint másfél évtizedes ex libris gyűjtői tevékenységem révén jelentős kollekciót hívtam életre, melynek gyarapításához nagyban hozzájárultak a nevemre készíttetett könyvjegyek. Eddig mintegy 150 különféle ex librist rendeltem grafikusoktól, ezek duplumpéldányai megkönnyítették a cserét más gyűjtőkkel. Ily módon saját kisgrafikai anyagom napjainkra meghaladja a 9000 darabot.

Réti András linómetszete (2020). A kép forrása: magángyűjtemény

Gyűjteményemből vándorkiállítás-szerűen több száz grafikát állítottam ki 2024-ben a Városi Múzeum és Fotógalériában Ajkán, 2025-ben Budapesten a H13 Kultpontban, majd a Törökbálinti Falumúzeumban. A Somogyi-könyvtár jelen ex libris tárlatán tizenhat tablón és négy asztali tárlóban, illetve egy álló vitrinben ennek az anyagnak egy részét mutatom be, összesen 210 kisgrafikát, melyekből 80 a nevemre szóló ex libris, a többi mások megrendelésére készült. Kisgrafikai irányú szakirodalmi munkásságomba is betekintést adok, válogatást nyújtva az általam írt több mint 500 ex libris témájú cikkből, emellett katalógusokból, alkotásjegyzékekből és eddig megjelent könyveimből. Utóbbiak közül kiemelkedik az Ex libris és képkultúra. Modern magyar ex librisek (2016) című album és a Múltunk neves ex libris gyűjtői (2019) című lexikonszerű kötet.
A nevemre szóló ex libriseken érdeklődési körömnek megfelelően dominál az irodalmi-történelmi tematika, a könyv motívuma, az épület- és a virágábrázolás. Tóth Rózsa szegedi művésznő 2011-ben meglepetésként alkotott a számomra egy virágot ábrázoló ex librist. Az irodalom témacsoportjába tartoznak a híres költők, írók portréinak ábrázolásai, illetve szépirodalmi művek illusztratív megjelenítései. Bakacsi Lajos szegedi festő- és grafikusművész 2013 óta egész sorozatot készített a rendelésemre nagy költőink, íróink arcképével. Ezeket – a többségében a városhoz kötődő személyeket bemutató ex libriseket – részint a Dóm téren található Nemzeti Emlékcsarnok szobrai és domborművei, részint egyéb szegedi szobrok, épületrészletek ihlették. Például a Juhász Gyula születésének 130. évfordulójára, 2013-ban alkotott linómetszetű ex librisen a költő portréja mellett számos motívumtöredék utal Szegedre: a szeged-alsóvárosi ferences templom kupolája, a szegedi dóm tornyai, a Dömötör-torony és a Dóm tér boltívei. „Dugonics András nézi, hogyan épül, / Magasba hogy tör házad, szellemed, / Hogy szebb lettél, mint voltál, nagy Szeged!” – írta Juhász Gyula a Szonett Szegedhez című versében.

Bakacsi Lajos linómetszete (2013). A kép forrása: magángyűjtemény

József Attila születésének 120. évfordulójára, 2025-ben készült Bakacsi Lajos a költőt bemutató portréja, melynek különlegessége, hogy nem a legismertebb ábrázolások, hanem Varga Imre Szegeden található egész alakos szobra inspirálta.
Az általam rendelt ex libriseknél előnyben részesítem a hagyományos grafikai technikákat (fa- és linómetszet, rézmetszet, rézkarc, hidegtű, foltmaratás, mezzotinto stb.), így az ezen eljárásokkal készített művek képezik a nevemre szóló lapok többségét. Emellett persze a napjainkban egyre terjedő számítógépes grafika is képviseltetve van a tárlaton, melyek közül kiemelem József Attila A kozmosz éneke című szonettkoszorúját felidéző ex libriseket, melyek alkotója Palásti Erzsébet. Ezeken a versben leírt külön világokat, a makrokozmoszon belüli mikrokozmoszokat láttatja a grafikus. József Attila szavait idézve: „Külön világot alkotok magam. / Mert mint baktériumnak csepp is tenger, / Idegen, messzi bolygó minden ember, / Kinek csak vágya, álma, gondja van.” (József Attila: A kozmosz éneke) Az ifjú költő pártfogójának, „a melegszivű Költőnek, / a nagyszivű Embernek, / JUHÁSZ GYULÁNAK” ajánlja ezt az 1923-ban írt versét, melynek középpontjában a világteremtő gesztus áll.

Palásti Erzsébet számítógépes grafikája (2020). A kép forrása: magángyűjtemény

Az irodalmi mellett másik fő gyűjtési területemet a történelmi vonatkozású grafikák jelentik, ezek közül a reformkor és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kapcsán kiemelem a Széchenyi Istvánt és a Kossuth Lajost ábrázolókat. Széchenyit, „a legnagyobb magyart” a Tisza-szabályozás és a gőzhajózás terén végzett tevékenységéért 1833-ban Szeged első díszpolgárává választották. A szlovéniai Salamon Árpád grafikája hűen adja vissza Széchenyi arcvonásait, Jáger István montázsszerű rézkarca pedig az államférfi ábrázolása mellett bemutatja az általa életre hívott Magyar Tudományos Akadémia épületét és a Lánchidat, az előtérben a lovak az angoltelivér-tenyésztés és a lóversenyzés meghonosítására utalnak.  

Jáger István rézkarca (2021). A kép forrása: magángyűjtemény

Salamon Árpád sűrű sraffozású grafikája Kossuth Lajos portréját tárja elénk, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként, majd mint kormányzóelnök járt Szegeden, az ittenieket többször a nemzet büszkeségének nevezte.
Idén emlékezünk a törökök ellen vívott vesztes mohácsi csata 500. évfordulójára. Az emlékévre rendelt ex libriseim közül is láthatók példák a kiállításon. Bakacsi Lajos és Bugyi István József grafikái az 1526. augusztus 29-i csata helyszínén létrehozott Mohácsi Nemzeti Emlékhely egy részletét, a szimbólumok sokaságát rejtő sírkert kopjafáit idézik fel II. Lajos magyar király portréjával, illetve Bugyi István alkotásán a szembenálló fél, I. Szulejmán török szultán alakja is megjelenik. A tárlaton e lapok a dúcaikkal együtt szerepelnek.

Bugyi István József linómetszete (2025). A kép forrása: magángyűjtemény

A nevemre szóló könyvjegyek közül külön érdekességet jelentenek a külföldi ex libris kongresszusok, találkozók alkalmából készített grafikák. Ezek képi világa – legtöbbször a helyszínre utaló ábrázolással – elvezet minket többek között Törökországba, Spanyolországba, Csehországba és Németországba. A legutóbbi nagy élményt számomra a német ex libris egyesület éves ülése, nemzetközi találkozója jelentette 2024-ben Neustadt an der Orlában és Schloss Burgkban. Ez alkalomra Havasi Tamás és Bugyi István mellett a német Utz Benkellel is készíttettem ex librist. Nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy ezen az eseményen ex libris irányú munkásságomért jelentős nemzetközi elismerésben, Walter von Zur Westen-éremben részesültem.

A 2. rész itt olvasható.

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Ma lenne 103 éves. 11 éve, 2015. augusztus 25-én a XIII. kerületi, Dráva utcai kikötőben búcsúztatták, majd hajóról szórták hamvait a Dunába. 92 éves volt. Már évtizedekkel halála előtt csendes, nyilvánosságtól elzárkózott életet élt svábhegyi otthonában, majd Pestújhelyen, a Thököly úton. De szülőhelye, gyermekkorának helyszíne a műveiben megörökített „ezerszer áldott nyolcadik kerület”, pontosabban a Tisza Kálmán tér (a mai II. János Pál pápa tér), a Nagyfuvaros utca és a Mátyás tér környéke.
Műveiben ennek a városrésznek a lakóit örökítette meg, pátosz és torzítás nélkül, az emberi természet szakadékba vezető útjait, a szenvedély fékezetlen, pusztító erejét a maga végletes csupaszságában. De emellett novelláiból, regényeiből és drámáiból előbukkanó sötét józsefvárosi éjszakában, alig észrevehetően ugyan, de pislákolnak a jóság, béketűrés, szorgalom, becsület fényei is, a szelíd, bár reménytelen segítő szándéktól a szerelmét életénél is jobban szerető önfeláldozás példájáig.

• 
• 
• 

Fejes Endre a négy polgári elvégzése után először szabónak, majd vasesztergályosnak tanult. Kalandos, fordulatos ifjúságot mondhatott magáénak: 1944-ben katonaszökevényként bujkált Budapesten, majd kétkezi munkás volt Nyugat-Európa-szerte. Visszatért Magyarországra, de először itt sem karolta fel a szerencse. 1951-ben disszidálás kísérlete miatt internálták, s ezután nagy nehezen az Épületelem Gyárban kapott munkát. S bár később visszatalált eredeti szakmájához, a vasesztergályossághoz az angyalföldi Bosch Gyárban, ezzel sem tudott megelégedni: szabadidejében elkezdett novellákat írogatni.

Fejes Endre: Drámák, Budapest, Magvető, 1989 [!1990]. A borító hátlapja a szerző fotójával. Fotós ismeretlen – Törzsgyűjtemény

1955-ben az írást választotta kenyérkereső foglalkozásául. 1958-ban jelent meg első önálló kötete A hazudós címmel. A bíztató indulás után megjelenő második műve, a Rozsdatemető című regény váratlanul, meglepetésszerűen kirobbanó közönségsiker lett. A könyvet a Magvető Kiadó adta ki 1962-ben, Csernus Imre illusztrációival. Címe a fémfeldolgozó üzem roncstelepére utal, ahol egy munkás, ifj. Hábetler János megölte sógorát – a könyv ötlete valós események alapján született.
Az első világháborútól az 1960-as évek elejéig ívelő családregény az alapvetően jó szándékú, de fejlődésre, önreflexióra, önmagával való szembenézésre, szellemi felemelkedésre képtelen embert mutatja be – abban a megvilágításban, hogy valójában ezekre lenne lehetőség, ha tudnának vele élni.
Fejes törzshelye ebben az időben, a hatvanas évek elején a Rákóczi út 15. szám alatti Marika Presszóban volt. Így emlékeztek rá kortársai, Szakonyi Károly:

és Csukás István:

A megjelenését követő csupán három évben öt hazai kiadást, százezres példányszámokat megért Rozsdatemető hírneve nem állt meg az országhatároknál, sőt a kommunista blokk szélénél sem. Ha térképen akarjuk elhelyezni, az Atlanti-óceán nyugati partjától, Japántól a Csendes-Óceán nyugati partjáig, New York-ig, északi-déli irányban pedig Finnországtól Spanyolországig tanulmányozhatták az olvasók a Hábetler-család történetét.

Fejes Endre Rozsdatemetőjének New York-ban, Helsinkiben, Madridban kiadott fordításai és Tokióban megjelent két különböző japán nyelvű kiadása. A következő művek láthatóak a képen: Fejes Endre: Generation of rust. Novel. Transl. Sanford J. Greenburger, Teranece Brashear, New York, McGraw-Hill, 1970; Endre Fejes: Cementerio de chatarra: [novela], trad. Zoltán A. Rónai, Madrid, Aguilar, 1974; Fejes Endre: Romutarha: romaani. Suomentanut Olavi Metsistö, Helsinki, Otava, 1966; Fejes Endre: Kuzutetsu hakaba. Karinthy Ferenc: Budapesuto ni haru ga kita, Tokyo, Obunsha, 1966; Karinthy Ferenc: Budapesuto ni haru ga kita. Fejes Endre: Kuzutetsu hakuba: shosetsu, Tokyo, Kobunsha, 1978.

Fejes következő, 1966-ban Vidám cimborák címmel megjelenő kötete ismét novellákat tartalmazott, melyeket még a Rozsdatemető előtt írt.
De első regénye megjelenését követően rögtön megkezdődött műveinek színpadi pályafutása is, a Rozsdatemető című regény színpadra való alkalmazásával. Az ősbemutató 1963-ban volt a Thália Színházban. Kazimir Károly ezért a rendezéséért Kossuth-díjat kapott – Fejes Endrének, valószínűleg politikai okokból, a Kossuth-díjra 1975-ig várnia kellett.
Az évek során más, eredetileg elbeszélésként, kisregényként, regényként megjelenő művei is sikeresen debütáltak a színpadon, említhetnénk például a Mocorgó (1966) és a Vonó Ignác (1969) című művek színpadi bemutatását. Cserepes Margit házassága című, 1976-ban színpadra vitt játékos, önironikus műve ezzel szemben már eleve drámai formában íródott. Jó estét, nyár, jó estét szerelem címmel 1969-ben megjelent népszerű regénye musicalváltozatát pedig Presser Gábor megzenésítésében 1977-ben mutatták be a Vígszínházban, Marton László rendezésében.

Presser Gábor, Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem [hangfelvétel], Hungaroton, 2002.

Mocorgó, Vonó Ignác és a Jó, estét, nyár, jó estét szerelem „sötétkék ruhás fiú”-ja másképpen ugyan, de egyaránt ábrándok rabja. Mocorgó rögeszmésen ragaszkodik egy karrierhez, melyhez sem tőkéje, sem tehetsége; Vonó Ignác a nemesi rang és a művelt társaság bűvöletében él, a tört magyarsággal beszélő „görög diplomat” pedig a józan felemelkedési lehetőséget megvetve a leggazdagabb körökbe és a legcsinosabb lányok közé vágyik. A valóságalapot nélkülöző vágyak talajtalan álomvilágában élő, a mindennapok banalitása, a társadalom torzulásai elől menekülő kisember különféle válfajainak bemutatása – sajnos – napjainkra sem évült el.
Fejes legidőtállóbb, örökzöld színművének a Jó estét, nyár, jó estét szerelem musicalváltozata bizonyult: a Színházi Adattár tanúsága szerint húsz alkalommal mutatták be a magyar színházakban 1977 és 2024 között. 2026 október végén pedig a szegedi Nemzeti Színház műsorában szerepel.
A szép lányokat szédítő-hódító, bájosan esetlen görög ál-diplomata gyilkossággal végződő történetét 1972-ben fimváltozatban is megörökítették, Szőnyi G. Sándor rendezésében, Harsányi Gáborral, Tordai Terivel, Halász Judittal és Törőcsik Marival a főszerepben. Fejes Endre több más művéből is született tévéfilm.

Jó estét nyár, jó estét szerelem I–II. 1972. Raktári jelzet: 2216 – Történeti Interjúk Tára

A Fejes műveiből készült tévé- és rádiójátékok közül számos elérhető a NAVA kínálatában és megtekinthető az Országos Széchényi Könyvtár hálózatán.
A hetvenes, nyolcvanas években születtek utolsó jelentős művei. Szerelemről bolond éjszakán (1975) címmel írt regénye a második világháború erőszakosságát, üldöztetéseit túlélő, de azt elfeledni nem tudó gyökértelen fiatalokat mutatja be a szerző saját nyugat-európai kalandjai alapján.
Az utolsó nagy mű, A fiú, akinek angyalarca volt című regény (színpadra alkalmazva címe Angyalarcú), addigi életművének összegzéseként, zárszámadásként értelmezhető. Ezután még a Népszabadságban megjelent újabb novelláit gyűjtötték össze két kötetben (Szegény Vivaldi, 1992; Lemaradt angyalok; 1993). A témaválasztás, a történetek fordulatossága még a régi, de a derűs mesélőt már hiába keressük ezekben a késői sorokban.

Fejes Endre műveinek újabb kiadásai: Rozsdatemető, Budapest, Magvető, 2025; Fejes Endre – Presser Gábor – Sztevanovity Dusán: Jó estét nyár, jó estét szerelem, Nemzeti Színház, 2010; Rozsdatemető, Budapest, Magvető, 2018; Vonó Ignác: In: 1956. Magyar írók novellái, Budapest, Noran, 2006; Fejes Endre – Tasnádi István: Rozsdatemető 2.0. A Hábetler-család 100 éve. In: Kortánc. Mai magyar színdarabok. Selinunte, 2020.

A Rozsdatemető, 2017-ben megjelent arab fordításának borítója. Első arab kiadása még 2009-ből való. A kép forrása: The University Bookstore for Readers

Fejes Endre műveit olvashatjuk kortörténeti érdekességként, egy társadalmi réteg irodalmi eszközökkel megjelenített szociológiájaként, vagy felismerhetjük benne örök sorskérdések megvilágítását. A közvélemény sem mindig teljesen igazságos Fejes Endrével: így lehetett a józsefvárosi író egykor talán túlságosan felkapott, napjainkban talán méltatlanul elfeledett. De egy biztos: ahogy Budapest városképéből soha nem lehet eltüntetni Józsefvárost, úgy a magyar irodalomból sem lehet kitörölni Fejes Endre munkásságát.
Mert kell valaki, aki szelíden, mégis könyörtelenül szembesít minket azzal, hogy lehetnek bármennyire embert próbálóak a körülményeink, mégis a mi felelősségünk, hogy a legrosszabb vagy a legjobb énünk kerül-e ki győztesen a megmérettetésből.

Szádeczky-Kardoss Zsófia
(Állománygyarapítási és -nyilvántartási Osztály)

 A Csevej 56. epizódjában dr. Szőts Zoltán Oszkárt, az Újkor.hu főszerkesztőjét láttuk vendégül, aki 2008 és 2015 között az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa volt. Mint történész PhD-fokozattal rendelkezik és rendszeresen publikál, de sokan tudománykommunikátorként, újságíróként, szerkesztőként, szervezőként és közgyűjteményi szakemberként is ismerik. A beszélgetés idején főállásban a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum munkatársa volt. De hogyan lett történész abból a gyerekből, akit nagyapja eredetileg matematikusnak szánt? Tóth Péter és Solymosi Ákos készítette a műsort.

A beszélgetésben természetesen szóba került az OSZK-ban töltött hét év is: hogyan került a nemzeti könyvtárba, mit adott számára az itteni munka, és milyen kutatási lehetőségeket jelentett az OSZK egykori első világháborús gyűjteményével való foglalkozás. Beszélgettünk a kutatás és a szerkesztés kapcsolatáról, az első világháború magyar történetírásáról, valamint arról is, hogyan változott az idők során a történelmi emlékezet. Közben természetesen egészen más témák is előkerültek: szó volt a „lapos banánokról”, a pornóbirodalom emlékezetéről, és arról is, hogy milyen történelmi filmet készített volna Zoli, ha egyszer lehetősége nyílt volna rá – például egy életrajzi filmet egy civil életéből az első világháborús frontjára kerülő értelmiségiről, aki az összes bajtársát elvesztve kerül haza, és kell visszailleszkednie a családjába.

Az Ujkor.hu történetét is végigvettük az ötlettől a 2014-es induláson át a tízéves jubileumig. Szó esett az első világháború centenáriumáról, az oldal önálló szakmai műhellyé válásáról, valamint arról, hogyan alakult át az elmúlt években a történelmi ismeretterjesztés. Megbeszéltük azt is, hogyan illeszkedtek egymáshoz az oldal különböző rovatai – a Magyar történelemtől és Világtörténelmen, a Portrén és az Oktatáson át a Mozgóképig és a TheHistoryGeekig –, kikből állt az Újkor.hu szerzői közössége, és mit jelentett a gyakorlatban a szerkesztői szabadság. Szó esett az Újkor.hu mögött álló alapítványról is, amelyet az olvasók támogatásukkal segíthettek, hogy a lap még több és még jobb tartalmat készíthessen.

Végül arról is beszélgettünk, mit jelentett történésznek lenni egy olyan korban, amikor a történelem nemcsak könyvekben és tanulmányokban jelent meg, hanem a YouTube-on, Instagramon, podcastokban és rövid videókban is. Hol húzódott a határ történettudomány és ismeretterjesztés között? Lehetett-e politikamentesen történelmet írni? És természetesen az is kiderült, hogy az Újkor.hu kiknek szólt, illetve lehetett-e a történelmet egyszerre komolyan és játékosan, akár „geekesen” is megmutatni.

https://Ujkor.hu Az Újkor Alapítvány bankszámla száma: 11714013-20001649-00000000 (OTP Bank).

Szőts Zoltán Oszkár első zsengéi az OSZK-ban:
A Széchényi Könyvtár útja az alapítástól a Budavári Palotáig
A trianoni békeszerződés kortárs szemmel 
A mesekedvelő Hóman Bálint 

Tartalom:
00:04 Mohács: vereség, amit nem lehet megúszni
02:45 Bucó, Szetti, Tacsiból indult a történelem iránti rajongás
08:00 Egy első világháborús gyűjtemény, ami mindent megváltoztatott
13:10 Így született meg az Ujkor.hu ötlete az OSZK-ban
17:14 Garázszenekar, csak éppen történészekkel
21:10 Milyen az élet egy tudománykommunikációs főszerkesztő fejében?
25:30 „Azért gyártjuk a tartalmakat, hogy el is olvassák”
28:45 Nincs honor, mégis írnak – mi hajtja a szerzőket?
32:05 Mi köze van a világtörténelemnek a magyar történelemhez?
35:04 „A pontatlan történelmi filmek is lehetnek jó filmek”
38:07 Nem csak az újkor létezik – tényleg?
39:40 Pornópápa a történelmi magazinban?!
42:00 Amikor a kutatás és az írás flow-ba kerül
45:40 A világuralomra törő banánok története
49:10 A szerzők dicsérete: a tudománykommunikáció léleksütije

Hevítő virág, illatos rizóma

Az írisz azon kevés dísznövény közé tartozik, amelyeknek – ahogyan az eddigiekből is láthattuk – nemcsak gazdag kultúrtörténeti hagyományuk van, de orvosi és gazdasági jelentőséggel is bírnak. Éppen ezek miatt is válthatott olyan komplex jelenséggé kultúrákon és korokon átívelően.
Az íriszfajták használatát már az ókortól kezdve kettősség jellemezte. Nemcsak dekoratív dísznövények, de gyógynövények is voltak. Már Theophrasztosz is említi az íriszből készített kenőcsöt görvélykór gyógyítására. Idősebb Plinius szerint pedig számos mágikus és gyógyászati tulajdonság köthető az íriszekhez. Historia naturalis című természetrajzi művében az Illíriában élő népek isteneiknek olyan írisz hagymákat adnak áldozatként, amelyeket szüretelés előtt három hónappal mézes vízzel öntöztek körbe, kiengesztelve ezzel a földet, amiért az értékes virágot kiszakítják belőle (lásd a virág kapcsolatát Perunnal). Karddal három kört húztak a virág köré, majd a gyökér kiemelésekor az ég felé tartották azt.
Az írisz azért is volt olyan értékes az ókori ember számára, mert számos gyógyászati hatását ismerték. Plinius egyenesen negyvenegyet. Köhögés, légzési nehézség, gyomorgörcs elleni szer, hánytató és hashajtó készítmény, de sebtisztító is készült belőle. Mindennek alapját az ókori humorálpatológiai rendszerben a virágnak tulajdonított melegítő/hevítő hatása adta. (Ennek ismertetését és más, a könyvtárunk állományához köthető növények gyógyhatásáról lásd a Régi Nyomtatványok Tárának kétrészes írását Répalekvár és kerti ruta címmel: első és második rész)
Az írisz rizómájából készült ókori illatszerekről már volt szó, ez a hagyomány azonban napjainkig tovább él. Az illat alapját az ironoknak nevezett vegyületek adják, amelyek a rizóma többéves szárítása és érlelése során, az iridálok oxidatív lebomlásával képződnek. Elsősorban ezeknek köszönhető a szárított íriszrizóma (orris) jellegzetes, ibolyára emlékeztető illata. A szárított és porított íriszrizóma a kora újkori európai illatszerkészítésben is fontos alapanyag volt: parfümök és illatos púderek készítésére, valamint illatos kesztyűk parfümözésére is használták. Erre a valós történeti hagyományra reflektál a 19-20. századi angolszász okkult és amerikai hoodoo hagyomány is, amely a gyöktörzset Erzsébet királyné-gyökérnek (Queen Elizabeth Root) nevezi. A 16. században uralkodó I. Erzsébet ugyanis nemcsak a ruhák és ékszerek, hanem a kozmetikumok és az illatszerek kedvelője is volt.

• 
• 

Az íriszt nemcsak az európaiak tartották gyógynövénynek, hanem Észak-Amerika őslakosai is. Kifejezetten közkedvelt gyógyszer volt a foltos nőszirom (Iris versicolor) hashajtó és hánytató hatása miatt. A fajt még a 19. század második felében is hasznos gyógynövénynek tartották a kontinensen. Egyaránt ajánlották vízhajtónak, féreghajtónak, máj- és vesebetegségek kezelésére. A szárított és őrölt magvaiból pedig kávépótlót készítettek.
Toszkánában a mai napig termesztik az olasz íriszt (Iris florentina) illatos rizómájáért. Ugyanakkor a tradicionális felhasználás öröksége tovább él Ázsiában is. A japán és kínai íriszekből kinyert vegyületeket kozmetikai célokra használják. A növényben lévő sóskasav (más néven oxálsav, etándisav) enyhe bőrirritációt okoz, ezért arcpirosítónak kiváló.

A Brit-szigetek íriszei

Az Egyesült Királyságban két őshonos íriszfaj él: a bűzös nőszirom (Iris foetidissima) és a mocsári (vagy sárga) nőszirom (Iris pseudacorus). Előbbi gladden, gladdon, gladwyn és gladwin néven is ismert. Ezek az elnevezések az óangol glædene (más alakban gledene) szóból származnak, és valószínűleg a növény kard alakú leveleire utalnak. Devon grófságban a bűzös nőszirom termését adder's meat (viperahús) néven is ismerték; az efféle elnevezéseket mérgezőnek vagy mérgező hatásúnak tartott termésekre alkalmazták. A mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) népi elnevezései között pedig a Jacob's sword (Jákob kardja), a dragon flower (sárkányvirág) és a yellow fleur-de-lis (sárga heraldikai liliom) is megtalálható. E változatos névanyag is mutatja, hogy a kontinentális Európához hasonlóan az írisz a brit népi kultúrában is régóta jelen van. A virág a képzőművészetben is feltűnik: egyik legismertebb 19. századi példája John Everett Millais Ofélia (1851–1852) című festménye, amelynek gazdag növényvilágában írisz is helyet kapott.

• 
• 

Az íriszek gyógyhatásait a britek is ismerték. A 16. század jelentős herbalistái mind említést tesznek erről. Az első angol nyelvű füveskönyv, az 1525-ös az 1525-ös Banckes' Herbal görcsök, légúti panaszok, mérgező csípések és harapások kezelésére ajánlotta. John Gerard zúzódások gyógyítására javasolta, míg Henry Lyte (1529?–1607), aki Rembert Dodoens (1517–1585) németalföldi orvos híres herbáriumának angol fordítója és átdolgozója volt, valamint a 17. századi Anglia nagy orvosbotanikusa, Nicholas Culpeper (1616–1654) egyaránt általános csodaszerként írták le. Műveikben az íriszből készült orvosságok különféle bőrbetegségek kezelésére, sebek tisztítására és vízhajtásra alkalmasak.

Írisz a brit kertépítészetben

Az írisz ahogyan láthattuk hosszú és gazdag európai múltra tekint vissza. Bizonyos fajok (elsősorban Iris germanica, I. pallida, I. pseudacorus és I. foetidissima) már a középkori Angliában is jelen voltak kolostorok és főúri rezidenciák kertjeiben. Ugyanakkor egészen a 19. századig gyógynövényként és haszonnövényként (a már említett parfümgyártás) tekintettek rá, noha már ekkor is színpompás szirmai és különleges formája miatt dísznövényként is használták. A 19. század azért fordulópont az írisz nagy-britanniai történetében, mert ekkor válik az angol díszkert egyik kedvenc évelő növényévé. Népszerűségét nemcsak az esztétikus és sokszínű virágainak köszönhette. Az írisz könnyen nevelhető, hosszú életű és jól alkalmazkodik az angol típusú évelő szegélyágyás rendszerébe. Az elsősorban William Robinson (1838–1935) és Gertrude Jekyll (1843–1932) munkássága révén elterjedő évelőágyás (herbaceous border) a 19. század második felében kialakuló brit naturalista kertművészet sajátos eleme. A gyakran cserjék vagy sövény előtt húzódó, rendszerint 2–5 méter széles növénysávban főként évelő lágyszárú növények találhatók, amelyeket magasság, virágzási idő és színharmónia szerint rendeznek el.

Íriszek és csillagfürtök Gertrude Jekyll júniusi kertjében. Illusztráció Gertrude Jekyll Colour in the Flower Garden című művéből, 1908. A kép forrása: Project Gutenberg

A Royal Horticultural Society (Királyi Kertészeti Társaság), az ország kertészeit tömörítő legfontosabb – az uralkodóház támogatását élvező – szakmai grémium már a 19. század közepén rendszeresen foglalkozott íriszekkel. Ez az az időszak, amikor a kertészetben a fajtagyűjtemények, a bizonyos fajokra specializálódott faiskolák és a kertészeti kiállítások intézménye meghonosodik. A botanikai ismereteken nyugvó hobbikertészkedés a művelt arisztokrata és polgárság társadalmi státuszának szimbóluma volt.
A botanizálási láz különböző időszakaiban más-más növényfajok nemesítése került előtérbe. Míg a 17. században a tulipán, a 18. században a szegfű, addig a 19. században már a tarka évelővirágok és az algák, moszatok is divatos dekorációs elemei voltak a polgári és főúri élettereknek. A különleges növények és az esztétikus kerti virágok iránti érdeklődés a nők körében különösen jelentős volt. A felvilágosító mozgalom kifejezetten buzdította is a hölgyeket kertészkedésre, virágkötésre.
A különféle egynyári és évelő virágok gondozása a 19. század végén virágkorát élő Arts and Crafts mozgalom részét képezte. A kertépítésben ekkoriban Jekyllnek köszönhetően a kék és a lila szirmú íriszek alapvető darabokká váltak. A viktoriánus virágszimbolika ezzel a női kertészkedő lázzal párhuzamosan alakult ki. Ebben a metaforikus jelrendszerben minden virág és szín az emberi viselkedés, a morál és erkölcs középkortól jelenlevő fogalmaihoz, ugyanakkor a polgári értékrend és életmód elemeihez is kapcsolódik. A lila a bölcsesség, a kék a remény és a hit, a sárga a szenvedély, míg a fehér a tisztaság és ártatlanság metaforája. A korszak egyik népszerű illusztrátora, Kate Greenaway a virágszimbolikát gyermekeknek bemutató kiskönyvében (Language of Flowers) például a hírvivő Írisz istennő alakja köszön vissza, hiszen a virágot az üzenet metaforájaként említi.
A 20. század elejére végül Nagy-Britannia vált az írisznemesítés európai központjává. Az amatőr és hivatásos kertészek elhivatottsága 1922-ben intézményes kereteket öltött a British Iris Society (Brit Írisz Társaság) formájában. A társaság célja azóta is a fajtagyűjtés, a történeti fajták megőrzése és a nemesítések felügyelete. Az Egyesült Királyságban ugyan már a század elején növekedésnek indult a nemesítési láz, azonban fénykorát az 1950-es években élte. A festő Sir Cedric Morris (1889–1982) a kor egyik úttörő nemesítője volt, aki saját kertjében több mint 90 fajtát hozott létre. Az íriszek Morris művészetében is markánsan megjelentek. Egyik leghíresebb képe a Tate Modernben őrzött Iris Seedlings (1943), amelyen saját nemesítéseit örökítette meg. Az 1970-es és 1980-as években szintén népszerű volt az autodidakta írisztermesztés, de az ebből a gyakorlatból származó hibridek nem kerültek kereskedelmi forgalomba. Az 1980-as években jött létre a Doddington Hall híres íriszkertje is, amely az egyik legismertebb brit íriszgyűjtemény.

Írisz a brit popkultúrában

Az írisz annak a kerttípusnak jellegzetes növénye, amely a brit film és televízió révén az angol kert nemzetközi ismertetőjegyévé vált. Az Agatha Christie regényeiből készített Miss Marple tévésorozat kiváló példája ennek. A Joan Hickson-féle sorozat nagyon tisztán közvetíti azt a 20. századra hagyományos angolként rögzült, virágokkal teli vidéki kertképet, amely a késő viktoriánus és edwardiánus kertkultúra meghatározója volt. Christie világában nagyon leegyszerűsítve három társadalmi csoport három kerttípusát láthatjuk. Az arisztokrácia és a nagybirtokosság formális tájkertjét (parkland), a felső középosztály és a középosztály cottage-garden jellegű virágágyásokkal, cserjékkel és gyeppel borított kertjeit, amelyeknek az íriszek is részei, valamint a munkásosztály apró haszonkertjeit, ahol egy-egy dísznövény is előfordul. A Miss Marple látszólag spontán, rózsás-évelős, burjánzó kertje a tipikus angol kert képét kelti. Történetileg azonban a filmekben megjelenő hagyományos falusi kert nem spontán kialakult kerttípus, hanem az Arts and Crafts mozgalom, a Robinson-féle naturalista kertstílus és az Edward-kori cottage garden esztétikájából táplálkozó, gondosan megkomponált kertideál, amely mára a brit vizuális kultúra szerves részévé vált.

Íriszek és más évelők a Hidcote Manor Gardenben, amely az Agatha Christie Nemesis című regényéből készült 1987-es Miss Marple-adaptáció egyik forgatási helyszíne is volt. Fotó: David Dixon, 2013. A kép forrása: Wikimedia Commons, CC BY-SA 2.0.

Botanofil uralkodók: II. Máriától III. Károlyig

A kertépítés alapvető része az uralkodói reprezentációnak már az ókor óta. Ha egy uralkodó díszkert, illetve a királyi háztartást ellátó gazdasági és haszonkert építésébe kezd, alapvetően még nem jelent kertészeti és/vagy növénytani érdeklődést. A kertépítés finanszírozásának mértéke azonban már sokkal változatosabb képet mutat. A kifejezetten a növényeket és a kertészkedést kedvelő koronás fők köre pedig még ennél is szűkebb. A brit szigetek uralkodói is ennek megfelelően különböző mértékben mutattak érdeklődést a növényvilág és a kertek iránt.
Az első növényekért személyesen rajongó koronás főnek II. Mária (1662–1694) tekinthető. A dicsőséges forradalom után férjével, a németalföldi Egyesült Tartományok főkormányzójával, az angol trónon III. (Orániai) Vilmossal (1650–1702) együtt uralkodó Mária a 17. század végének legnagyobb magán-növénygyűjteményét hozta létre Hampton Courtban. A mintegy kétezer fajt számláló gyűjtemény a világ minden táját reprezentálta. Az élő egyedekből álló egzotikus gyűjteménynek saját botanikusa is volt. A kollekció nagyságát nemcsak fajgazdagsága mutatja: Mária uralkodása alatt csak narancsfákból mintegy ezer példányt neveltek Hampton Courtban. A fák különösen érdekes asszociációt teremtettek III. Vilmos származásával is, hiszen a narancssárga már a 16. század végétől az Orániai-ház dinasztikus színe volt és idővel a holland identitással is szorosan összekapcsolódott. Maga az Orange név azonban eredetileg nem a narancsból származik: a dél-franciaországi Orange városának neve az ókori Arausio helynévre vezethető vissza. A dinasztianév és a gyümölcs közötti kapcsolat tehát későbbi nyelvi egybeesés eredménye.

Hampton Court palotája és kertjei 1700 körül, III. Vilmos és II. Mária kertátalakításai után. Johannes Kip metszete Leonard Knyff rajza után, Britannia Illustrata, 1707. A kép forrása: Wikimedia Commons, CC BY 3.0.

A brit uralkodócsalád első igazi botanofil – növénytani tudással rendelkező és botanizáló tevékenységet folytató – tagja Szász-Gothai Auguszta walesi hercegné (1719–1772) volt. A Hannoveri-házból származó III. György (1738–1820) édesanyja alapította Kew-ban férjével együtt a híres botanikus kert alapját 1759-ben. A világ egyik legjelentősebb botanikus kertjének számító Kew Gardens III. György alatt vált világhírű intézménnyé. György felesége Mecklenburg-Strelitzi Sarolta királyné (1744–1818) pedig aktív botanizáló tevékenységet is folytatott a kertben. Lányaival, Sarolta (1766–1828) württembergi királynéval és Erzsébet (1770–1840) Hessen-Homburg-i tartománygrófnéval együtt tudományos illusztrációkat készítettek és a kert anyagát rendszerezték. Sarolta tehát III. Károlyhoz hasonlóan őszinte szakmai érdeklődéssel foglalkozott a növényekkel. Méltán nevezte el róla Sir Joseph Banks, a 19. század elejének nagy brit botanikusa kedvenc virágát a dél-afrikai papagájvirágot Strelitzia reginae-nek, azaz a Strelitzi királyné virágának.

Papagájvirág (Strelitzia reginae). Margaret Meen akvarellje, 1790 körül. Royal Horticultural Society, Lindley Library. A kép forrása: RHS Lindley Collections

A II. Erzsébet (1926–2022) 70 éves uralkodása után trónra lépő Károly szenvedélyes kertész. Elsősorban a szarkaláb, a hóvirág, a történeti rózsafajták és a réti vadvirágok kedvelője, azonban számos kertjében található írisz is. A király organikus gazdálkodásra és biodiverzitásra építő szemléletét tükröző Highgrove Gardens évelőágyásaiban szakállas íriszek (Iris germanica hibridek), míg a vízpartokon az őshonos mocsári (sárga) nőszirmok (Iris pseudacorus) élnek. Sőt, a birtok növényeit botanikai illusztrációkon keresztül bemutató képesalbumában, a The Highgrove Florilegiumban az 1960-ban nemesített Black Swan (fekete hattyú) nevű szakállas írisz is látható. A The Highgrove Florilegium a Kitaibel-féle Icones Plantarumhoz hasonló botanikai díszmű, azzal a különbséggel, hogy fókuszában nem a tudományos leírás, hanem a művészi (de tudományosan hiteles) illusztráció áll. Műfaja ugyanis florilegium (virággyűjtemény). A 16–17. századtól elterjedő könyvtípus elsősorban dísz- és kerti növényeket mutat be gazdag botanikai illusztrációkon keresztül. A 2008–2009-ben két kötetben megjelent highgrove-i florilegium 72 kortárs botanikai illusztrátor 124 alkotását tartalmazza. Mindössze 175 számozott példány készült belőle, jelenlegi, 12 950 fontos ára pedig mintegy hatmillió forintnak felel meg. Az összegben a botanikai illusztrációk tudományos és művészi értéke mellett a kötetek különleges kivitele, kézműves előállítása és exkluzivitása is tükröződik. Az első, 1/175. számú példány természetesen a kert tulajdonosáé, III. Károly királyé.
Íriszekkel londoni közparkokban is találkozhatunk. A II. Erzsébet királynő parkban például sárga íriszek élnek a vízparti területeken. Ennek a brit íriszfajnak egyébként több fajtája is viseli a Royal Horticultural Society Award of Garden Merit címét, amely azt jelenti, hogy a legnagyobb presztízzsel bíró kertészeti társaság kiváló minőségű, ültetésre és szaporításra ajánlott fajtaként ismeri el őket. Ilyen például az említett Black Swan írisz is.
Ugyan a király beszédeiben és könyveiben inkább a vadvirágokat, gyümölcsfákat és gyógynövényeket említi, kertfilozófiájába mégis kiválóan illeszkedik az írisz is. Károly ugyanis a hagyományos brit kertészeti örökséget, az organikus és sokszínű fajálománnyal dolgozó kertépítést támogatja. Az évelő íriszek ebbe a koncepcióba jól illeszkednek, hiszen kevés gondozást igényelve is hosszú ideig élnek és sok beporzót vonzanak, természetes hatású ültetésekben szépen mutatnak.

Zárszó

Az íriszek színes története korokon és országhatárokon átível. Az ókortól napjainkig volt illatszerek és orvosságok alapanyaga, istenségek virága, erények szimbóluma. Szépsége azonban nemcsak ebben a gazdag kultúrtörténeti hagyományban rejlik. A magyar és a brit vadonban, a tudományos kutatást szolgáló botanikus kertekben, de királyi, főúri és polgári kertekben is előforduló virág. Nemzeti könyvtárunk ajándéka, Kitaibel Pál füveskönyvének magyar nőszirmot ábrázoló 1812-es botanikai illusztrációja a vadvirágok és a termesztett növények világát, a kertészkedés, a tudományos és művészi munkát köti össze a természet felfedezésének és megóvásának nemes ügyével. Fő üzenetét pedig maga az ajándékozott foglalja össze a legpontosabban:

Mi már csak annyit tudunk hozzátenni, hogy a digitális paradigmaváltás korában élő 21. századi ember természethez való visszatalálásában a nemzeti könyvtárak is részt tudnak venni azáltal, hogy megőrzik, feltárják és megosszák különleges természettudományos gyűjteményüket a széles nyilvánossággal tudományos és ismeretterjesztő, digitális és hagyományos formában egyaránt.

Szentkereszti Máté
(Digitális Bölcsészeti és Metaadat-kezelő Főosztály)

Felhasznált források

• Greenaway, Kate: Language of Flowers. London: George Routledge and Sons, [1884]. Project Gutenberg
• Lippay János: Posoni kert. I. Virágos kert. Nagyszombat: Akadémiai Nyomda, 1664; II. Veteményes kert. Bécs: Matthäus Cosmerovius, 1664; III. Gyümölcsös kert. Bécs: Matthäus Cosmerovius, 1667. Lippay János: Posoni kert – Hungaricana
• Pliny the Elder: The Natural History. Translated by John Bostock and H. T. Riley. London: Henry G. Bohn, 1855–1857. Online: Perseus Digital Library
• Theophrastus: Enquiry into Plants and Minor Works on Odours and Weather Signs. Translated by Sir Arthur Hort. I–II. London: William Heinemann, 1916. Online: Biodiversity Heritage Library
• Waldstein, Franz Adam von – Kitaibel, Pál: Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae. I–III. Viennae, Typis Matthiae Andreae Schmidt, 1799–1812. Vol. III. Viennae, Schmidt, 1812. 250–251.

Felhasznált szakirodalom

• Beaux-Grimal, Nathalie: Le cabinet de curiosités de Thoutmosis III: plantes et animaux du « Jardin botanique » de Karnak. Orientalia Lovaniensia Analecta 36. Leuven, Peeters, 1990.
• Charles, H.R.H. The Prince of Wales: Preface. In: The Highgrove Florilegium: Watercolours Depicting Plants Grown in the Garden at Highgrove. Vol. I. London, Addison Publications, 2008.
• Doddington Hall: „The West Garden.” Doddington Hall & Gardens
• The English Iris Company: „History of British Irises.” The English Iris Company
• Gombocz Endre: Kitaibel Pál: Iter Bereghiense 1803. A Hegyaljára vonatkozó naplórészletek. In: Botanikai Közlemények 36, 5–6. sz. (1939), 278–296.
• Herbarium Croaticum: Fun Facts. In: Herbarium Croaticum, University of Zagreb, Faculty of Science, Department of Biology
• Historic Royal Palaces: National Plant Collections. Hampton Court Palace
• Hobhouse, Penelope: The Story of Gardening. London–New York: Dorling Kindersley, 2002.
• Horvat, Ivo – Horvat, Marija: Iris croatica – nova vrsta perunike u Hrvatskoj. In: Acta Botanica Croatica 20–21, 1. sz. (1962), 7–20
• Houghton, Hannah: „Cedric Morris: artist, educator and iris breeder.” Royal Horticultural Society
• Lyte, Charles: The Iris in History. In: The Species Group of the British Iris Society (ed.): A Guide to Species Irises: Their Identification and Cultivation, Cambridge, Cambridge University Press, 1997, 4–8.
• Natter-Nád Miska: Virágoskönyv. Kerti és szobanövényeink származása, története és ápolása, Budapest, Pallas, 1939.
• Radenković, Ljubinko: Perunika – cvet nebeskog ili htonskog sveta? / German Iris – The Flower from the Heavenly or Chthonian World? In: Studia Mythologica Slavica 16 (2013), 105–116. DOI: 10.3986/sms.v16i0.1547.
• Roger, B. – Fernandez, X. – Jeannot, V. – Chahboun, J.: An alternative method for irones quantification in iris rhizomes using headspace solid-phase microextraction. In: Phytochemical Analysis 21, 5. sz. (2010), 483–488. DOI: 10.1002/pca.1223.
• Royal Botanic Gardens, Kew: „History of Kew.” Royal Botanic Gardens, Kew
• Royal Botanic Gardens, Kew: „Iris aphylla” Plants of the World Online. Royal Botanic Gardens, Kew
• Sümeginé Tóth Piroska: Virágirodalom, Budapest, Corvina, 2017.
• Tocher, Ian: Reviving Mary II’s Citrus Collection at Hampton Court. In: Historic Royal Palaces, 2024. augusztus 23.
• Wilson, Ellie: Who was the real Queen Charlotte? In: Royal Botanic Gardens, Kew, 2023. június 2.

Az Iris hungarica ábrázolásának reprodukciója Kitaibel Pál és Waldstein Ádám Ferenc Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae című művéből (III. kötet, 226. tábla), a III. Károly hivatalos születésnapja alkalmából készült kísérő szöveggel. Budapest, 2026. Fotó: Tóth Zsuzsanna

A brit uralkodó születésnapját kétszer ünneplik: tényleges születésnapját szűkebb körben, míg hivatalos, nyilvános születésnapját minden év júniusában tartják. Ez utóbbi a királyság évszázados intézményét, az alkotmányos monarchiát is ünnepli, és a King’s Official Birthday (a király hivatalos születésnapja) néven ismert. Hagyománya a 18. századra vezethető vissza: 1748-ban, II. György uralkodása alatt kapcsolták össze először az uralkodó hivatalos születésnapjának megünneplését a Trooping the Colour katonai parádéval, amely III. György 1760-as trónra lépésétől vált évenkénti eseménnyé. A nyári időpont hagyománya később alakult ki, napjainkban mindig egy júniusi szombatra esik. A nagyszabású katonai parádé során a király a Buckingham-palotából a St. James’s Park mellett található ceremoniális térre, a Horse Guards Parade-re vonul, ahol megszemléli a díszegyenruhába öltözött csapatokat, és megtekinti a Trooping the Colour szertartását. Ezt követően a királyi család a Buckingham-palota erkélyéről üdvözli az összegyűlt tömeget.
Az eseményt természetesen a brit külképviseletek is megünneplik. A budapesti brit nagykövetség idén június 10-én tartotta III. Károly király és a brit-magyar kapcsolatok tiszteletére rendezett fogadását, amelyre a könyvtárunk is meghívást kapott. A meghívás azért is volt különleges, mert a 2025-ös évben az Országos Széchényi Könyvtár a Skót Nemzeti Könyvtárral partnerségben nyerte el az Európai Nemzeti Könyvtárak Konferenciája (CENL) Erland Kolding Nielsen Ösztöndíját, amelynek keretében az intézmények webarchiválási és digitális bölcsészeti tevékenysége került előtérbe. A digitális örökségvédelem és innováció iránt elkötelezett partnerség, valamint a nemzeti könyvtár és a nagykövetség brit–magyar kulturális kapcsolatokat erősítő, régóta tartó együttműködésének jegyében a könyvtár különleges ajándékot adott át a királyt képviselő Justin McKenzie Smith nagykövetnek.
Az ajándék a hazánkban őshonos magyar nőszirom (Iris hungarica) 1812-es botanikai illusztrációjának reprodukciója. A digitalizáló és restaurátor munkatársak által készített dísznyomat a Régi Nyomtatványok Tárában őrzött, App. H. 2932 jelzetű Kitaibel Pál (1757–1817) által készített botanikai díszmű, a Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae (a továbbiakban: Icones Plantarum) harmadik kötetének 226-os tablója. Az eredeti dokumentumról először nagy felbontású digitális felvétel készült a Digitalizációs Osztály fotólaborjában. Az elkészült nyomatot pedig Balaványné Albert Edit papírrestaurátor kasírozta az általa készített díszmappába.

A III. Károly brit uralkodó hivatalos születésnapja alkalmából készült Iris hungarica-nyomat díszmappája, Budapest, 2026. Fotó: Tóth Zsuzsanna

Az ajándékötletet a környezetvédő és természetbarát király személye adta. III. Károly már walesi hercegként is elkötelezett támogatója volt a természeti kincsek megóvásának. Gloucestershire-i Highgrove Gardens nevű birtokán az 1980-as években ökogazdaságot hozott létre, ahol a mai napig hagyományos kertészeti technikákkal gondozzák a brit szigetek őshonos növényeit. A magyar nőszirom 1812-es nyomatával a könyvtár nem csupán gyűjteményének egy ritka és értékes dokumentumára hívja fel a figyelmet, hanem azon keresztül a brit-magyar kulturális kapcsolatok sokrétűségére is. Az íriszek az angolkert fejlődésében, a magyar botanikatörténet és természetvédelem történetében egyaránt emblematikus szerepet töltenek be, így az ajándék tudomány- és kultúrtörténeti háttere is kapcsolódik Károly király természet- és kulturális örökségvédelem iránti elkötelezettségéhez.
A következőkben nemcsak a magyar nőszirmot mutatjuk be, hanem áttekintjük az íriszek egyetemes kultúrtörténetét és a brit kertkultúrában betöltött szerepüket is.

A magyar nőszirom

Magyarországon több íriszfaj él vadon. A pázsitos, korcs, szibériai, sárga, homoki, apró és tarka (Iris variegata) írisz mellett dísznyomatunk magyar nőszirma csupán az egyik, de minden bizonnyal legfontosabb. Az orosz és kis-ázsiai sztyeppéktől egészen Közép-Európáig előforduló magyar nőszirom latin nevét, az Iris hungarica-t azért kapta, mert első tudományos leírását Kitaibel Pál adta az Icones Plantarumban. Később a botanikai kutatások kimutatták, hogy a növény nem önálló, kizárólag a Kárpát-medencéhez kötődő faj, hanem a Közép- és Kelet-Európában elterjedt Iris aphylla fajkörébe tartozik. Az aphylla név görög eredetű, jelentése ’levéltelen’ és arra utal, hogy a növény levelei télre visszahúzódnak. A magyar természetvédelmi nomenklatúrában ma Iris aphylla subsp. hungarica néven szerepel, míg a Kew Gardens nemzetközi taxonómiai adatbázisa (POWO) az Iris aphylla önálló faj részeként kezeli; az Iris hungarica Waldst. & Kit. nevet annak szinonimájaként tartja nyilván.

Magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) a Lublini Maria Curie-Skłodowska Egyetem Botanikus Kertjében. Fotó: Salicyna, 2016. A kép forrása: Wikimedia Commons

Az ibolyás-lilásvörös virágú magyar nőszirom természetes élőhelyei száraz tölgyesek, erdőszegélyek, sziklagyepek, sziklafüves lejtők, de az Alföld és a Nyírség savanyú homokja, valamint homoki tölgyesei is. Kitaibel Tokaj-Hegyalján fedezte fel 1803-as ún. beregi gyűjtőútján, amely során nem csak a mai Észak-Kelet Magyarországot, de Kárpátalját is bejárta. A botanikus többfelé is a virág egyedeire bukkant:

A nőszirom fokozottan védett növényünk, természetvédelmi értéke százezer forint. A fajhoz nem kapcsolódik olyan széles körű és önálló kulturális hagyomány, mint például a tulipánhoz, a rózsához vagy a szegfűhöz, az íriszre és a liliomra emlékeztető stilizált, háromtagú virágmotívumok azonban a magyar művészettörténetben is megjelentek. A szecessziós ornamentikában az írisz például kifejezetten kedvelt, visszatérő motívummá vált. Tárgyi emléke például Horti Pál 1900 körül tervezett kaspója, amelyet az Iparművészeti Múzeum őriz. A tokaji kultúrtáj részeként, a történelmi borvidéknek fontos flóraalkotójaként, mint a természetes élőhelyét fokozatosan elvesztő és ezért védetté nyilvánított faj a húsz forintos érmék hátoldalára került 1993-ban. Az azóta is mindennapi fizetőeszközünkön látható virág tehát a magyar természeti örökség egyik fő szimbólumává vált.

Kitaibel Pál és az Icones Plantarum

Kitaibel Pál a kémia és a botanika tudományának nemzetközi hírű képviselője volt. A Linné-féle rendszertan egyik első hazai alkalmazójaként, a magyar flóra nagy kutatójaként tartjuk számon, aki a Pesti Királyi Tudományegyetemen (a mai ELTE) a botanika professzora és az egyetemi füvészkert igazgatója is volt. A Magyar Királyság szinte teljes területét bejárta Fiumétól Tokajig, a Mátrától a Temesi Bánságig 1792 és 1817 között. Életcélja a hazánkban élő összes növényfaj tudományos leírása volt. Mindezt azonban a növények élőhelyének, azaz a talajviszonyok, az éghajlat és kőzetállomány leírásával együtt egy átfogó természetrajzi műben szerette volna összegezni. Ez végül nem készült el halála miatt, de így is több ezer darabos herbáriumgyűjteménye és flóraleírásai révén a magyar botanika meghatározó alakjává vált. Munkáját az országot kormányzó Helytartótanács és egyes patrónusok is finanszírozták, mert a felfedező munkájától gazdaságilag is hasznosítható információkat reméltek.

Kitaibel Pál portréja, 1790. Ismeretlen festő. A kép forrása:: Wikimedia Commons

Kitaibel fő műve a magyar nőszirom (Iris hungarica) metszetét is magában foglaló Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae (Magyarország ritkább növényeinek leírásai és képei) számít, amelyben 280 faj botanikai bemutatása és tudományosan pontos illusztrációja található. Az 1799 és 1812 között megjelent háromkötetes munkát osztrák patrónusával, a szintén botanizáló gróf Franz Adam von Waldstein-Wartenberggel (1759–1823) együtt adta ki.
Kitaibel az Icones Plantarumban több fajnak, köztük a termáltavirózsának és a magyar nősziromnak is első tudományos ismertetését adja. Emiatt és a könyv ábrázolásainak élethű, művészi kivitelezése miatt a korabeli tudományos közeg Európa legszebb flóráskönyvei között tartotta számon. Olyan tudományos műként, amely botanikailag egy a korban még felfedezetlen régió, a Magyar Királyság első jelentős növénytani ismertetését nyújtotta. A nagy fólió formátumú kötetek rézmetszeteit Karl Schütz készítette fia, Johan Schütz rajzai nyomán. A rajzokat Johann a Kitaibel által gyűjtött élő példányokról rajzolta. A korban a rézmetszeteket egyenként kézzel színezték, ami jelentősen növelte értéküket. Mivel a színes metszetek készítése időigényes és költséges munka volt, a botanikai szakkönyvek többségébe semmilyen rajzot nem tettek. Az Icones Plantarumhoz hasonló nagy méretű, illusztrált művek ritkának számítottak még ekkor, a 18–19. század fordulóján.
A botanikai illusztrációk tudományos segédletek és dekorációs tárgyak is. A nőszirom esetében is a növény minden testrésze méretarányosan, a lehető legpontosabb színezéssel, árnyékolással és kontúrozással került a papírra. Az illusztráció ugyanis általános, sematikus és hiteles vizuális reprezentációja, képviselője az adott fajnak. Segít eldönteni az újonnan gyűjtött példányok rendszertani besorolását. Ugyanakkor ezek a növénytablók reprezentatív dísztárgyak is voltak az arisztokrácia és a polgárság számára. Az Icones Plantarum még diplomáciai ajándék szerepét is betöltötte. A második, bécsi kiadású Magyar Hírmondó tanúsága szerint Napóleon első feleségének,
Joséphine de Beauharnais-nak, aki a növények nagy szerelmese volt, 1801-ben külön példányt adtak az első kötetből.

Szivárvány és villámlás: az írisz ókori öröksége

Ugyan a modern európai virágszimbolikai és kertészeti irodalomban elterjedt hagyomány szerint az íriszt az ókori egyiptomiak az ékesszólás és a hatalom jelképének tekintették, azonban az első tudományosan is alátámasztható íriszábrázolás III. Thotmesz fáraó karnaki Amon-Ré templomkomplexumában látható. A Kr. e. 1481 és 1425 között uralkodó Thotmesz a Retenu (a kánaániták földjének óegyiptomi neve, a mai Szíria, Palesztina és Izrael területe) ellen indított háborúi során a térség természeti kincseiből is zsákmányolt. Az egyiptológusok által karnaki botanikuskertnek hívott Akh-menu templom növényreliefes termének falain íriszek láthatók. A botanikusok szerint ráadásul ezeken a reliefeken két szakállas íriszfaj is azonosítható. Az Iris atropurpurea, amely a szír-palesztin vidéken őshonos és az Iris albicans, amelynek az Arab-félsziget az otthona.
Az íriszek szépsége nemcsak az egyiptomi XVIII. dinasztia uralkodóját ragadta meg. A virágot leíró első európai forrás a görög természettudós, Theophrasztosz (Kr. e. 371 k. – 287 k.) által a Kr. e. 4–3. század fordulóján írt Historia Plantarum (ennek virtuális Corvina példánya megtekinthető a Bibliotheca Corvina Virtualis oldalunkon). Ebből megtudhatjuk, hogy az Illíria hegyvidékein termő növénynek nádszerű levelei vannak és nyáron virágzik. Rizómája (magyarul gyöktörzs, föld alatti vagy a talajfelszín közelében növő, megvastagodott, tápanyag-raktározó módosult szár) illatszerek kedvelt alapanyaga. Nemcsak az illír írisz, hanem a már említett közel-keleti fajok is a szivárvány minden színében pompázó virágszirmaik és gyöktörzsük illóolaj-tartalma miatt a nőiesség és a szépség, valamint a szivárvány fogalmaival kapcsolódtak össze. Ennek legismertebb megnyilvánulása a görög mitológiában és kultúrában Írisz istennő alakja. Írisz az olümposzi istenek (elsősorban Héra és Zeusz) hírnöke volt, aki égi utazása során szivárványt húzott maga után (azon utazott) és ahol földet ért, írisz sarjadt. Az istennő tehát a földi és az égi szféra között járt-kelt. Emiatt a határátlépés miatt az élet-halál közötti átmenet kultuszába beépült a vele társított virág is. Mivel Írisz kísérte a női lelkeket a túlvilágra, az íriszek kedvelt sírnövényekké váltak.

Írisz istennő. Attikai vörösalakos léküthosz, Kr. e. 480–460 körül, a Bowdoin-festő műhelyének tulajdonítva. A kép forrása: Princeton University Art Museum, ltsz. y1993-133

Az íriszhez kapcsolódó hasonló, égi eredetű történetet a délszláv hagyományban is találunk. Perun, a szláv mennydörgés- és villámisten villámcsapásainak helyén a horvát néphagyomány szerint különböző színű íriszek, perunikák sarjadtak. Perun közeli párhuzamai a balti mitológiában is megtalálhatók: a litván Perkūnas és a lett Pērkons ugyancsak a mennydörgéshez, a villámláshoz és a termékenyítő esőhöz kapcsolódó istenség volt. A horvát kultúrában különösen erős az írisz jelenléte. Egyfelől feltehetően az Adria keleti partvidékéről származott a Theophrasztosz által említett illatos illír írisz, amelyet a mai Iris pallida fajkör valamely dalmáciai képviselőjével szokás azonosítani. Másfelől az Ivo és Marija Horvat által 1962-ben új fajként leírt Iris x croatica (horvátul hrvatska perunika) a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia kezdeményezésére 2000-ben Horvátország nemzeti virága lett.

Vlagyimir kijevi fejedelem Perun bálványánál. Miniatúra a Radziwiłł-krónikából, 15. század vége. A kép forrása: Wikimedia Commons

Színek és formák labirintusa: a keresztény íriszkép

A középkori és kora újkori virágszimbolika alapvető külső alaktani megfigyelésekre épül. Ezen elsősorban a virágszirmok színét, alakját, de ugyanakkor a növény más testrészeinek külső megkülönböztető jegyeit is értjük.  
A keresztény íriszkép középpontjában Szűz Mária áll. A késő középkori és kora újkori művészetben az írisz Mária egyik virágszimbólumává vált, egyes ábrázolásokon a hagyományosan tisztaságára és szüzességére utaló fehér liliom mellett vagy annak helyén jelent meg. A spanyol festészetben a Szeplőtelen Fogantatás ábrázolásain is szerepet kapott. Ezzel párhuzamosan az írisz hosszú, hegyes, kard alakú levelei Mária fájdalmával és Krisztus szenvedéstörténetével kapcsolódtak össze a középkori és kora újkori ikonográfiában. Erre sok példa említhető a 15–17. századi németalföldi és itáliai festészetből is (az idősebb Jan Bruegheltől kezdve Düreren át egészen Leonardo da Vinciig), de a leghíresebb talán Hugo van der Goes által a 15. században festett Portinari-oltár középső jelenete. A triptichon, avagy szárnyasoltár középső festményén, a Pásztorok hódolatán a Szűzanya lábánál egy vázában fehér liliom (szüzesség, tisztaság) és ibolya (alázat, szerénység, engedelmesség) mellett a szenvedést jövendölő virágok is megjelennek: a vörös szegfű Krisztus kereszthalálát, míg Mária fájdalmát kék írisz vetíti előre. A kék és lila egyébként a leggyakoribb íriszszínek a Mária-ikonográfiában.

Hugo van der Goes: Portinari-triptichon, 1473–1478. Részlet a Szűz Mária lábánál látható kék íriszekről. Galleria degli Uffizi, Firenze. A kép forrása: Wikimedia Commons

Szivárványos liliom és nőszirom

A világi szimbólumok szintén gazdag tárházából érdemes megemlíteni a liliom-írisz vitát a francia uralkodói jelvény, a fleur-de-lis kapcsán. A kék alapon három stilizált, hosszúkás virágtagból álló aranyvirágot egyes kutatók szerint nem liliomról, hanem íriszről mintázták a kora középkorban. A Loire folyó mocsaras vidékein ugyanis nem liliomok, hanem íriszfajok éltek. Ráadásul létezik az első frank király, I. Klodvig (466–511) megtérésének egy íriszekkel mesélt változata is. Eszerint Klodvig éppen azért vette fel a keresztséget, mert felesége Klotild királyné egy olyan pajzsot adott neki 496-ban az alemannok ellen vívott Tolbiac-i (zülpichi) csata előtt, amelyet az asszony egy remetétől kapott. A remete egy angyal ajándékának mondta a pajzsot, amelyen kék mezőben három arany írisz állt. A pajzs megvédte a királyt, aki ezért a csata után megkeresztelkedett. Ennek a középkori hagyománynak liliomos verziója is létezik, s valójában nem is áll rendelkezésre olyan történeti bizonyíték, amely alapján a liliom-írisz vitát el lehetne dönteni.

V. Károly francia király fleur-de-lis motívumokkal díszített öltözetben, IV. Károly császár és IV. Vencel cseh és római király társaságában. Részlet a Grandes Chroniques de France V. Károly számára készült kéziratából, 1375–1379 körül. Bibliothèque nationale de France, Département des Manuscrits, Français 2813, fol. 473v. A kép forrása: Gallica

A liliom–írisz vita azért is érdekes, mert rámutat a növénynevek történeti változékonyságára. Linné előtt nem létezett egységes botanikai nevezéktan, a köznyelvi szóhasználatban pedig a mai taxonómiai határok még kevésbé érvényesültek: ugyanazt a növényt különböző nevekkel illethették, egy-egy elnevezés pedig mai szemmel eltérő növényeket is jelölhetett. A liliom és az írisz közötti névhasználati átjárásnak magyar példája is van. Az első magyar nyelvű kertészeti műben, Lippay János Posoni kertjében (1664–1667) az esztergomi érsek testvére ötféle íriszt említ „szivárványos liliom” néven. Míg számos európai nyelvben az iris vált a növény általános megnevezésévé, a magyar botanikai nevezéktanban a nőszirom honosodott meg. A Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály által írt, 1807-ben megjelent Magyar Füvész Könyv a növény sziromszerű bibeszálai nyomán alkotta meg a máig használatos nőszirom nevet.

Folytatjuk…

Szentkereszti Máté
(Digitális Bölcsészeti és Metaadat-kezelő Főosztály)