Hóman Bálint (1885–1951) életpályája, történészi életműve és politikai szerepvállalása egyaránt jól ismert a szakirodalomból. Tevékenysége könyvtárunk életében is jelentős szerepet játszott. 1922–23-ban az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója volt, majd 1924-től a felettes intézményé – azaz a Magyar Nemzeti Múzeumé – egészen 1932-ig. A könyvtár igazgatását Lukinich Imre, majd Jakubovich Emil látta el Hóman főigazgatói éveiben.
A nemzeti könyvtár a hazai és külföldi kutatók, az egyetemi hallgatók, és a tizenhatodik életévüket betöltött gimnáziumi és szakiskolai tanulók igényeit kívánta kielégíteni. A kiszolgálás alapját ekkor még az 1909-ben kidolgozott, hivatalosan még be nem vezetett, de gyakorlatban mégis alkalmazott múzeumi szervezeti és szolgálati szabályzat-tervezet képezte.
Kérőlap 1925-ből
A dokumentumokat csak a könyvtáron belül lehetett használni, azonban szakemberek számára – a könyvtári tisztviselők egyedi elbírálása alapján – kölcsönöztek, maximálisan két hónap időtartamra. Hóman Bálintnak, mint múzeumigazgatónak vélhetően nem okozott gondot, hogy kölcsönzési szándékait keresztülvigye. Így vihette haza az alábbi kötetet is, amely a bélyegző tanúsága szerint rendben vissza is érkezett a raktárba.
Hóman Bálint kölcsönzési bizonylata
A cédula előkerülése a véletlennek köszönhető. Az Országos Széchényi Könyvtár Irattárának 1924/396-os aktájában havi statisztikai jelentéseket találhatunk, melyhez a dolgozók által leadott számsorokat is mellékelték. Az egyik munkatárs pedig beszámolóját a fenti bizonylat hátoldalára írta fel.
Hogy Hóman Bálint egyéni érdeklődésből, vagy valamely családtagjának kérésére kölcsönözte ki Andersen mesekönyvét? A választ természetesen nem tudhatjuk, de szívesen várjuk olvasóink ötleteit a kommentek között.
