Akinek már valaha szüksége volt egy XIX. századi vagy a XX. század első felében élt híres személy képmására, és kérésével az Országos Széchényi Könyvtárhoz fordult, az a könyvtár Arcképgyűjteményéből kapta meg a portrét – már, ha létezik ilyen a keresett emberről. Nincs ugyanis garancia arra, hogy mindenkiről készült felvétel, akinek ma szeretnénk ismerni az arcvonásait. Ugye milyen kár, hogy nem voltak előrelátóbbak a kortársak? Vagy mégis azok voltak? Ebből a bejegyzésből kiderül.
Az Arcképgyűjteménynek a Kézirattár a gazdája; irodalmi, színművészeti, zenei, jogi, politikai, illetve természettudományos téren jelentős emberek arcképeit őrzi. Az „Arcképgyűjtemény” nem egy utólagosan adott elnevezés a Kézirattár vegyes – eredeti és reprodukciós fényképekből, metszetekből, rajzokból álló – portréinak állományára, hanem egy konkrét alkalomhoz kapcsolódó, egyértelmű célkitűzéssel életre hívott „projekt” volt, éppen száz évvel ezelőtt. Fő szervezője a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának akkori igazgatója, Lukinich Imre volt, de nem egymaga valósította meg az akciót. Miként a Magyar Bibliofil Szemlében megjelent rövid közleményében fogalmazott: a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának centenáriuma alkalmából:
„[a könyvtár] külön arcképgyűjteményt állít össze az 1925-ben Magyarország egyházi, politikai, katonai, kulturális, gazdasági, stb. életében szereppel bíró egyéneinek arcképeiből, mely arcképek egyúttal az illetők legfontosabb életrajzi adatainak sajátkezű feljegyzéseit is tartalmazzák. E gyűjtemény, melynek létesítésében Strelisky fényképész támogat, idáig már többszáz darabból áll, s a terv szerint meg fogja haladni a 2000-nyi számot. Megbecsülhetetlen gyűjtemény lesz évtizedek múlva, melyet a jövő történetírói nem mellőzhetnek.”
Tárca/Könyvtári élet. In: Magyar Bibliofil Szemle, 2. évf., 4. sz. (1925), 257. – Elektronikus Periodika Archívum
A fényképportrékból álló „galéria” mellett további két gyűjteményegységet terveztek:
„[a könyvtár] elsősorban mindazon írók legalább egy-egy kéziratának megszerzésével, akik 1925-ben a szépirodalomnak, vagy a tudományos és politikai irodalomnak jelentőséggel és súllyal bíró képviselői, a kézirattárat igyekszik kiegészíteni, illetőleg gyarapítani.”
Tárca/Könyvtári élet. In: Magyar Bibliofil Szemle, 2. évf., 4. sz. (1925), 257. – Elektronikus Periodika Archívum
Végül ezek mellé járult volna egy „phonogramm-gyűjtemény” is:
„mely legkiválóbb államiférfiaink, tudósaink, íróink és művészeink hangját lesz hivatva az utókorszámára megőrizni és alkalmilag megszólaltatni.”
Tárca/Könyvtári élet. In: Magyar Bibliofil Szemle, 2. évf., 4. sz. (1925), 257. – Elektronikus Periodika Archívum
Nincs ilyen elkülönített egység a Zeneműtárban: tulajdonképpen maga a teljes Zeneműtár mint különgyűjteményi osztály az, amely a centenáriumi szervezkedésnek köszönheti létrejöttét.
Lukinich Imre tehát, mint a könyvtár igazgatója, a szükséges tekintélyt kölcsönözte a nagyszabású tervnek az intézmény részéről, de a kezdeményezés nem tőle, legalábbis nem egyedül tőle származott. Hogyan és mi okból született az ötlet, és milyen módon zajlott a lebonyolítás? Alább olvashatjuk Lukinich levelét, amelyben Dr. Gajzágó László miniszteri tanácsost kérte fel a sorozatban történő részvételre. Ebben a fotózkodásra is utal:
„Méltóságos Dr. Gajzágó László ministeri tanácsos úrnak
Budapest I. Disz-tér 2.
Méltóságos Uram!
A Magyar Nemzeti Muzeum Orsz. Széchenyi Könyvtára a magyar nemzeti renaissance kezdetének százéves évfordulóját azzal kivánja megörökíteni, hogy összegyüjti, illetőleg egységes gyűjteménnyé átszervezi mindazok arcképét, akik a trianoni Magyarország politikai-, gazdasági-, irodalmi-, tudományos-, művészi életében kiválóbb szerepet játszanak.
Egy ilyen gyűjtemény megbecsülhetetlen forrás lesz a jövő történetirója előtt. Épen erre való tekintettel több oldalról történt felszólitásra magamra vállaltam ennek a történelmi arcképgyüjteménynek a vezetésem alatt álló Könyvtár kebelében leendő felállitását.
Minthogy a kezelés szempontjából kivánatos, hogy a gyüjteménybe külön eljárás szerint előállitott, tartós, formára és kivitelre egyforma képek kerüljenek, megbiztam a Strelisky fiók fényképészeti műtermet – Budapest, IV., Kecskeméti-ucca 19. –, hogy Méltóságodnak a gyűjtemény keretébe illő arcképét elkészitse.
Kérem méltóztassék alkalmilag fényképészünk mütermét felkeresni, hogy mielőbb lehetővé tétessék ezen történelmi jelentőségü teljes gyüjtemény felállitása.
A fénykép elkészitése Méltóságodat anyagilag nem terheli.
Fogadja Méltóságod őszinte tiszteletem kifejezését.
Budapest, 1927. junius 16.-án”
Lukinich Imre levele Dr. Gajzágó László miniszteri tanácsosnak. Lukinich-fond (Fond 116/59): Az Országos Széchényi Könyvtár arcképgyűjtemény ügyére vonatkozó levelek és átiratok – Kézirattár
Gajzágó László portréja egyébként nem szerepel az Arcképgyűjteményben: vagy nem ment el a műterembe, vagy elkészült portréja nem jutott el a könyvtárba. Sem Lukinich portréját sem találhatjuk meg az általa kiválogatott személyek sorában, sem Hóman Bálint múzeumigazgatóét. Lukinich Imre ismert, a Nemzeti Könyvtár weboldalain több helyütt is közölt portréja azonban lehet, hogy mégis ekkor készült, csak nem sorolták be az Arcképgyűjteménybe.
A Horovitz-Halmi család három generációja. In: Halmi Sr., Robert: American Dreamer. My Story of Survival, Adventure, and Success, Lyons Press, 2015.
A nagyratörő portrésorozat szakmai-üzleti indítványozója az említett „Strelisky fényképész”, a Strelisky-fiók vezetője volt. Lényeges különbség, hogy nem a Dorottya utcai régi Strelisky-műteremről, hanem a Strelisky Sándor által még 1909-ben nyitott, ekkorra azonban már önállósult Kecskeméti utca 19. alatti fiókról van szó, amelynek eleinte asszisztense, majd 1918-tól társtulajdonosa, végül 1920-tól önálló tulajdonosa Horovitz – később Halmi – Béla (1892–1962) volt. L. Baji Etelka alapos Strelisky-monográfiájának utolsó fejezeteiben a fiókműtermekről, köztük Halmi szerepléséről, közösen elkezdett, vitába torkolló munkákról is van szó. Ezek az adatok indítottak el az Arcképgyűjtemény és Halmi további működésének kutatása felé. Halmi Béla 1926 őszén még Horovitz I. Bélaként szerepelt a hivatalos iratokban és a későbbiekben idézett, 1927-es levelet is Horovitzként írta alá. Névváltoztatása nem biztos, hogy hivatalosan bejegyzett módon történt, az 1920-as évek végétől azonban Halmi Béla néven, illetve Halmi Fotóként működtette műtermét. Fia, Róbert révén a leszármazottak is a Halmi vezetéknevet viselik. Kérdés, hogy pontosan hogyan történt ez az ügylet: ő kereste-e meg az ötletével Lukinich Imrét, avagy Lukinich már eleve fontolgathatott valamilyen tervet, amelynek kikristályosításában és megvalósításában volt szerepe a jó szimatú fényképésznek. Amennyiben az első változatról volt szó, Horovitz-Halmi meggyőző szavai termékeny talajra találtak, elég az eredményt megnézni.
Sajnálatos körülmény, hogy magukon a portrékon, valamint a hozzájuk kapcsolódó, megőrzött önéletrajzokon kívül kevés írott forrás áll rendelkezésre. Sajnos a Kézirattárban őrzött portrék mintegy feléhez nem maradt fenn, vagy talán el sem készült az életrajz, pedig ezek sok esetben fontos adatokat tartalmaznak a megörökített személyekre nézve. Szerencsére az életrajzok mellett van néhány olyan dokumentum, amely utal a fényképezkedésre is. Ilyen Koiss Géza rövid levele, amelyet a kitöltendő nyomtatványon felül küldött az arcképe mellé, Hóman Bálint múzeumigazgatónak címezve:
„Magyar Kir. Kereskedelemügyi Miniszterium – Budapest 1926. márc. 23án
Kedves Igazgató Uram!
Strelisky fényképezőnél eljártam, aki porhüvelyemről hű képet készített.
Életrajzi adataim alig fértek rá az ott kapott kis nyomtatványra és ha az sok és felesleges évszámot tartalmaz ime néhány sorban eddigi földi pályafutásom rövid összefoglalása:
»Iskoláit rendes időben és jó eredménnyel Budapesten végezte, katholikus gymnasiumból a Kir. József Műegyetemre lépett, ahol gépészmérnöki oklevelet nyert. Katonai kötelezettségének a cs. és kir. haditengerészetnél tett eleget, ahol mérnöki képzettségének igen jó hasznát vette.
Még a tengerészettől meghívta egyik nagyrabecsült tanárja a Kir. József Műegyetemre asszisztensének a mechanikai technologiai tanszékhez, ahonnan 2 évi szorgalmas munkálkodás után közvetlen a keresk. ministeriumba lépett az iparfelügyelői karba.
Mint kerületi vezető iparfelügyelő Aradon, majd Brassóban és Sopronban 2-2 évig működik és előbb Pozsonyban, majd Budapesten lett az ipari főfelügyelő helyettese. Brassóban nősült 1902 ben néhai Kauser József műépítész leányát vette el feleségül, négy leánygyermekkel áldotta meg a Gondviselés, akik közül egyet sajnos 15 éves korában elszólitott.
Az 1909. évben neveztetett ki ipari főfelügyelővé és a pozsonyi ipari főfelügyelőség vezetésével bizatott meg. Innen 9 évi eredményes működése után – a világháboru alatt szerzett érdemeiért a II. oszt. polgári hadi érdemkereszttel tüntették ki – 1919 ben Budapestre helyezték át ahol előbb a bpesti központi iparfelügyelőség, majd 1921 ben a bpesti ipari főfelügyelőség vezetésével bizatott meg. Ennek a hivatalnak a keresk. ministeriumba történt beolvasztása után 1923tól az 1926. évi március hó végéig a ministerium illetékes szakosztályában volt a szakosztályfőnök helyettese. Jelenleg a keresk. minister úr a m. kir. állami munkaközvetítő hivatal vezetésével bízta meg, hol a munkásvédelem terén szerzett tapasztalatait bő alkalma lesz érvényesíteni.«
Teljes tisztelettel
szívből üdvözöl
készséges híved
Koiss Géza min. tanácsos az áll. munkaközvetítő hivatal igazgatója”
Koiss Géza levele Hóman Bálint múzeumigazgatónak. Lukinich-fond (Fond 116/59): Az Országos Széchényi Könyvtár arcképgyűjtemény ügyére vonatkozó levelek és átiratok – Kézirattár
Érdekes még az idős Alpár Ignác levele is, amely a Kézirattár Lukinich-fondjában maradt fenn és részletesebb, mint a portréjához csatolt önéletrajz:
„Budapest 1926 deczember 10.
Alpár Ignácz
Méltóságos Uram!
oktober 15-én kelt nagybecsű s kitüntető felszollitását hálásan megköszönöm. Köszönöm különösen azt hogy csekélységemet egy képmásban az Orsz. Széchenyi Könyvtárban elhelyezni kegyeskedik.
Olyan időben kezdtem meg pályamat a mikor azon még csak szerény proba lépésekkel lehetett elindulni, mint kőműves inas és rendes czéhben fölavatott kőműves legény, az akkor még hatosztályos realiskola elvégzése után mentem ki a berlini épitészi főiskolába ott megalapitottam a magyar akademikusok körét, beléptem az Ingenieur und Architekten Vereinba hol sorba nyertem a pályadijjakat s 1880 ban annak nagydijját a Schinkel érmet. 1881-ben tettem először nagy olaszországi tanulmányutat azóta vagy tizenötször voltam Italiában; beutaztam többszörösen Europát. Felkerestem Egyiptomot, Siriát, Baalbeket, Palmirát, Petrát Palestinát Karthágot, Tunist Algirt hogy megismerjem a rómaiak épitészetét, voltam Görögországban, Szerbiabán Oláhországban Bulgáriában Konstantinápolyban, Kisázsiában, mindezt a magam erejéből ki nem örököltem se apám se áldott emlékű anyám után semmit nem kaptam sohasem segélyt se államtól se várostol.
Ez az én büszkeségem. Ilyen munkásság után lettem a magy mérnök és épitész egyletnek tiszteletbeli tagja és ugyancsak a Romai „Associazione Artistica Fra i Cultori di Architettura” tiszteletbeli tagja.
A midőn Méltóságod becses fáradozásáért hálás köszönetet mondok vagyok bátor jelenteni is hogy a fénykepezés megtörtént s hogy a mai napon a két űrlapot beküldöttem Strelisky fényképésznek.
s vagyok kitűnő tisztelettel Méltóságodnak
alázatos szolgája
Alpár Ignácz
épitész
Méltóságos
Dr. Lukinics Imre egy. tanárnak
A m. nemzeti Muzeum orsz. Széchenyi Könyvtár igazgatoja”
Alpár Ignác levele Lukinich Imrének. Jelzet: Lukinich-fond (Fond 116/349): Az Országos Széchényi Könyvtár arcképgyűjtemény ügyére vonatkozó levelek és átiratok – Kézirattár
Horovitz-Halmi Béla egy 1926. június 17-re datált, Lukinich Imre igazgatónak írt levelében felidézi az ötlet születésének indítékát, majd egy kis logikai ugrást követően részletesen ismerteti a kiválasztás szempontjait, és nem mellesleg párhuzamokat, hasonló indíttatású és azonos elvek szerint elkészített sorozatokat is említ:
„Strelisky fiók udvari fényképész
Budapest, IV.,
Kecskeméti-u. 19.
Telefon 48-78
Méltóságos Uram!
Méltóságod közölte velem, hogy az érdekelt körök a Magyar Nemzeti Muzeum Nagytekintetű Igazgatóságához beadvánnyal fordultak, amelyben az arcképek szállitására vonatkozó megbizást tették panasz tárgyává. [A Magyar Nemzeti Múzeum iratanyagának erre az időszakra vonatkozó része sajnos megsemmisült 1945-ben, illetve egyes megmaradt dokumentumok 1956-ban, ezért ott nem lehetett megkeresni semmiféle beadványt. Kézirattárunak Lukinich-fondjában azonban fennmaradt két ehhez kapcsolódó levél. Az egész ügy részletesebb ismertetésére egy másik tanulmányban kerül majd sor. (A szerző)]
Szabadjon a magam védekezését az alábbiakban Méltóságod elé terjeszteni.
1925 junius havában egy közelmultban elhunyt közéleti férfiu arcképét akartam a Széchényi Könyvtárban megszerezni, de ezt sajnos sem ott, sem másutt nem kaptam meg. Ezen üggyel kapcsolatban merült fel egy olyan arcképcsarnok felállitásának terve, amely a közéleti kiválóságok arcképét ölelné fel.
Méltóságod felhivására a benyujtott következő ajánlatom nyert elfogadást:
Köteles vagyok teljesen ingyen elkésziteni és egy példányban a Széchenyi Könyvtár rendelkezésére bocsájtani mindazok arcképét, akik a Méltóságod által aláirt meghivóval mütermemben e célból jelentkeznek.
- a Méltóságod által irt szövegű meghivók sokszorositása a levelek megcimzése és feladása az én költségemet képezte ugyan, de a meghivandók előzetes kijelölése, az adott utasitás pontos betartásának ellenörzése a levelek aláirásánál Méltóságod által történt.
- Már a terv felmerülése alkalmával ki méltóztatott jelölni azokat a kereteket, amelyen belül lévő anyag kerül a Széchenyi Könyvtár gyüjteményébe. Az irányelv az volt, hogy összegyüjtendő minden olyan közéleti kiválóság arcképe, aki valamely számottevő intézmény élén áll, politikai, gazdasági, kulturális tevékenységet fejt ki. Ennek alapján meghivást nyertek
a ministerek
a ministeriumok egyes osztályai élén álló államtitkárok és ministeri tanácsosok
az egyes hitfelekezetek püspökei és főgondnokai
a hadseregnek vezető állásban levő tábornokai
az országgyülés mindkét házának tagjai
a vármegyék fő és alispánjai
a városok polgármesterei
az államrendőrség kerületi kapitányai
a katedrával biró egyetemi tanáro
a tudomány és müvészet kiválóbb képviselői
a legnagyobb magyar gazdasági vállalatok vezetői.
Általában az volt a mérték, hogy az illető a maga positiójában megközelitse a ministeri tanácsos állást.
Tényként kell megállapítani, hogy Méltóságod az anyag kiválasztásánál nem mérlegelte az illető személyét, tisztán az birt fontossággal, vajon az illető arcképére a jövőben szükség lehet-e.
Az ajánlat megtételének üzleti elgondolása az volt, hogy azoknak is sikerült bemutatnom mütermem müvészi munkáját, akik különben nem kerestek volna fel. Semmi esetre sem kecsegtetett nagy üzleti haszonra való kilátás, a felvétel árát sem a féltől, sem a Széchenyi Könyvtártól nem kaptam meg. Utánrendelésre pedig a főleg állami tisztviselőkből álló anyagnál nem volt kilátásom.
Kénytelen vagyok bevallani, hogy a Széchenyi Könyvtárhoz benyujtott ajánlatom nem eredeti elgondolás. Teljesen azonos actiókat bonyolitottak le:
Erdélyi Mór fényképész, aki a Magyar Tudományos Akadémia tagjait,
Brunhuber Béla fényképész, aki az Országgyülés tagjait,
Veres A. Pál fényképész, aki a Budapest Székesfőváros tanácsát,
Székely Aladár aki az irók és müvészeket
Kiss Pál aki a Székesfőváros Törvényhatósági tagjait
Strelisky Dorottya-uccai fényképész aki a felsőház tagjait és a M.Á.V. vezetőit fényképezte le teljesen azonos actió keretében.
A cél, amelyet a Széchenyi Könyvtár kitüzött, aligha volt más eszközökkel elérhető. Ha elképzelhető volna, hogy az egyes fényképeket az illető uraktól kérik be, akkor is különféle nagyságu és kivitelü jó-rossz képek gyültek volna össze, mig igy a legjobb igyekezettel készitett modern és müvészi értékü képek kerültek a gyüjteménybe.
A Méltóságod által nyert megbizás közel két éves. Joggal állapithatom meg, hogy ezen idő alatt a felek részéről egyetlen panasz sem érkezett. Nem kétséges tehát, hogy a Széchenyi Könyvtár nevében jelentkezők a legmesszebb menő gondossággal nyertek kielégitést, soha ezt a hatalmas erkölcsi értéket a magam üzleti érdekében fel nem használtam és erre a magaménál is sokkal jobban vigyáztam.
Elképzelhetetlen, hogy a valóságnak meg nem felelően épen én hangoztattam volna, hogy a teljes administratiót én végzem és hogy a meghivandók listájának összeállitására Méltóságod befolyást nem gyakorol. Hiszen ez semmi egyebet, mint az actió erkölcsi értékének leszállitását jelentette volna.
Ide csatoltan van szerencsém
a Széchenyi Könyvtár meghivójának egy eredeti példányát
az általam küldendő sablon szövegét és
a máig meghivottak teljes listáját mellékelni.
Ismételten mély tisztelettel arra kérem Méltóságodat, hogy az érdekeltek érthető áskálódása dacára se vonja meg tőlem kegyes bizalmát, melyet kiérdemelni a jövőben még fokozottabban igyekszem.
Vagyok Méltóságos uramnak készséges szolgája
Strelisky fiók udv. fényképész
Horovitz (kézjegy)”
Budapest, 1926. június 17.
Horovitz-Halmi Béla levele Lukinich Imre igazgatónak. 1926. június 17. Lukinich-fond (Fond 116/59): Az Országos Széchényi Könyvtár arcképgyűjtemény ügyére vonatkozó levelek és átiratok – Kézirattár
Az 1926-os dátum bizonyára elírás, minthogy 1925 júniusát említi, mint az ötletszikra kipattanásának idejét, és a szövegben később is utal arra, hogy a megbízatás „közel két éves”. Emellett más dokumentumokból is tudjuk, hogy az az „áskálódás”, amelyre az udvarias elköszönésben utal, 1927 nyarán történt.
A különféle portréakciók felsorolásának olvastán rögtön eszünkbe juthat a legkorábbi magyarországi testületi album, az Akadémiai album, és a többi ezt követő, hasonló fényképalbum szintúgy. („Az emberi arcz megörökítése” – a 19. századi magyar portréfényképészet különlegességei; Fotótér: Történeti fényképalbumok; Fotótér: Arcképgyűjtemény; Fotótér: Lukinich). Az Akadémiai album Schrecker Ignác fotográfus hazafias és nem csekély részt üzleti kezdeményezésére jött létre 1865-ben, a Magyar Tudományos Akadémia székházának megnyitására időzítve, kétszázötven arcképpel. És kevéssel később hasonlóan született meg a már nagyobb számú, háromszázhatvan portrét tartalmazó Országgyűlési album is, amelyből a Borsos József által készített kiadvány maradt fenn, de rajta kívül Szentkuty István, Schrecker Ignác és Mayer György is dolgozott hasonlón.
A gyakorlati lépésekre visszatérve: a portrék elkészítése és begyűjtése már valóban zajlott 1925-ben, de – a Kézirattár vonatkozó Növedéknaplójának a képek beérkezését rögzítő dátumai alapján – állományba vételük csak 1926-ban kezdődött meg és 1928-ban ért véget. Ezekről a folyamatban levő munkálatokról tanúskodik Lukinich beszámolójának egy bekezdése az 1926-os év fontos fejleményeiről az 1927-i első Magyar Könyvszemlében:
„[…] Megemlítendő még az is, hogy a még 1925-ben kezdeményezett arcképgyüjtemény a múlt év folyamán jelentékenyen gyarapodott. E gyűjtemény a jelen Magyarország tudományos, irodalmi, gazdasági, politikai, egyházi stb. életében vezető szerepet játszó képviselőinek arcképeit van hivatva összegyűjteni, rövidre vont életrajzi adataikkal együtt, hogy azok a jövő kutatók számára rendelkezésre álljanak. E gyűjtemény már eddig is több száz darabból áll, dobozokban van felállítva és kartoték-katalógussal ellátva. E gyűjtemény, amennyiben azt rendszeresen folytathatjuk, – idővel egyike lesz a legjobban használt gyűjteményeinknek. […]”
Lukinich Imre: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi-Könyvtárának 1926. évi állapotáról. In: Magyar Könyvszemle. Új folyam XXXIV. kötet, 1–2. füzet (1927. január–június), 170–171. – Elektronikus Periodika Archívum
A kétezres portrészámnál is bővebbre álmodott sorozatnak a jelek szerint mintegy a harmada készült el, legalábbis a Kézirattár Arcképgyűjteményének első 732 tétele tartozik a Strelisky-fiókja névvel jelzett, egyen-kartonra kasírozott képmások körébe. A 732-es számot viselő Strelisky-fiókbeli fényképet követően a többi, más forrásokból, pl. hagyatékokból származó képmás, amelyekkel szintén az Arcképgyűjteményt gyarapították, természetesen ugyancsak szerepel az említett növedéknaplóban, de esetenként korábbi évszámmal – a hagyaték vagy gyűjtemény bekerülési éve szerint. Úgy tűnik ebből, hogy ezt a naplót utólag, a gyűjteményrész rendezése során kezdték írni, és az Arcképgyűjtemény törzsanyagának áttekinthető módon való nyilvántartása volt a cél.
A Strelisky-fiókban készült portrékról az első, felületes végigtekintés is már érvényes benyomásokat ad. Az arcképek túlnyomó része a műtermi portréfényképészet mintegy 70 éves hagyományát folytatja, jól ismert beállításokat alkalmazva. A leggyakoribbak: ülőportré karosszékben, félig oldalról (általában balról); félalakos portré; asztalra (esetleg azon egy könyvre) támaszkodó fél- vagy háromnegyed-alakos állóportré. Hivatalos képmásokról lévén szó, ez nem is kifogásolható. Tudható, hogy minden alanyról két-három felvétel készült, és ezekből választhatták ki, hogy melyiket küldik be a könyvtárnak. Erről tanúskodik Zavaros Aladár székesfehérvári polgármester levele is, amelyet a Strelisky-fióknak címzett, és a portré mellékleteként őrződött meg:
„Székesfehérvár sz. kir. város polgármestere
Tekintetes »Strelisky Fiók« udvari fényképész
Bp.
Két hónapos külföldi utazás során kapott betegségem ágyba döntött úgy, hogy hivatalomat hosszú idő után pár nappal ezelőtt foglaltam el. Az eset oka hallgatásomnak. Szives eddigi türelmükért bocsánatot kérek.
A küldött fényképekből a mellékeltet találom legjobbnak a jelzett célra. A többi fényképet jövő héten magammal viszem és egyuttal egy kisebb fényképet szeretnék csináltatni és azt 34 pld-ban hivatalaim részére sokszorosíttani.
Életrajzi adataim a következők:
»Dr Zavaros Aladár Szfehérvár polgármestere 1882. év július 21én Szfvárott született. Középiskolai tanulmányait Szfvárott, míg felsőiskolai tanulmányait, mint a város ösztöndíjasa, a bpesti Pázmány Péter egyetemen végezte és itt nyert tudorságot is. Ügyvédi, később hadbirói pályára készült, városa azonban 24 éves korában rendőrkapitánnyá választotta. Rendkivüli erélyével, szorgalmával és igazságosságával kitünt. Nagy népszerűségnek örvendett. A világháborúba önként vonult be és a háborút az utolsó hónapig végigharcolta. Akkor haza rendelték. A forradalom kitörése után a legnehezebb időkben vezettte a rendőrséget. 100 tagú rendőrséget szervezett és hazafias érzésektől áthatott rendőrszázadosával felvette a harcot a terrorista csapatokkal úgy, hogy Szfvárt elkerülte a legkisebb vérengzés is. Nyomban a kommün bukása után a város nagy [...]éssel polgármesterévé választotta. 9.ik éve kormányozza a várost. Vasszorgalommal, alkotó erejének teljességével látott a város rendbehozatalához. Szfvár világitása ma egyike a legkifogástalanabb világitásnak új, modern centraléjával, kiterjesztette a város vizműveit, a város utait, uccáit a legmodernebbül ujból burkoltatta, bérházakat, iskolákat, sportpályát építtetett, rendbehozatta a középületeket, járványkórház, modern gazd. iskola épült, segíttette az új rendőri és új leány polgári építését, polgári fiúiskolát, új tüzoltó őrtanyát építtetett, csatornákat huzatott úgy, hogy a város 40 éves tespedéséből pár év alatt modern várossá lett. – A Prohászka Ottokár templom, a hősi emlékmű, és a város közepén egy u. n. püspökkút alapját már megvetette, a mi még szebbé teszi az ősi koronázó várost. Szfehérvár még sokat vár fiatal polgármesterétől.«
Ezeket az adatokat egy szfvári ujságból irtam ki. Megtépázott idegeimből azt következtetem, hogy sokat kellett dolgoznom, s így, ha dicséretre nem, de érdemes vagyok arra, hogy megállapitsák az illetékesek, hogy nem voltam tétlen.
Mély tisztelettel
Dr Zavaros
Szfv. 927. XI/20.”
Zavaros Aladár levele a Strelisky-fióknak. 1927. november 20. Lukinich-fond (Fond 116/59): Az Országos Széchényi Könyvtár arcképgyűjtemény ügyére vonatkozó levelek és átiratok – Kézirattár
És ehhez hasonló tartalmú Szegő Pálnak, a kőbányai Fővárosi Sörfőző Rt. vezérigazgatójának szikár, az árak felől érdeklődő levele is:
Fővárosi Sörfőző Rt. Kőbányán
Budapest-Kőbánya 1926. junius 9.
Strelisky Fiók
Budapest, IV. Kecskeméti ucca 19.
A beküldött két felvételből van szerencsém az egyiket éspedig a meg nem tartani kivántat jelen sorok átadójával visszaküldeni. A Magyar Nemzeti Muzeum Országos Széchenyi Könyvtára számára azon felvételnek egy példányát szeretném átadni, amely felvételt mint megfelelőt visszatartottam. Ezen felvételből kérem nekem további két darabot azonos kivitelben, míg 12 fényképes levelezőlapot abban az esetben elkésziteni, ha az árakat – a nagyobb utánrendelt mennyiségre való tekintettel – megfelelően tudják részemre megállapitani.
Kérem tehát e sorok átadójának kis jegyzéken átadni, hogy ezek szerint a három nagy felvétel és a 12 képes levelezőlap darabjáért mennyit számitanak.
A Magyar Nemzeti Muzeum Országos Széchenyi Könyvtára részére a két példányban kiállitott kérdőivet csatoltan megküldöm.
Teljes tisztelettel
[Szegő Pál]
Szegő Pál levele a Strelisky-fióknak. – Budapest Főváros Levéltára, HU BFL – VII. 2 e 26995 (1926)
Egyes felvételek a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában (pl. Keresztes-Fischer Ferenc, Györki Imre, Kövesligeti/Kövesligethy Radó), illetve más közgyűjteményekben is megtalálhatók. (Pl. Pauler Ákos filozófus portréja a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében, azonosító: 041171). A Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában található, felsorolt portrék leltári számai: Keresztes-Fischer Ferenc: 62.1896; Kövesligethy Radó: 692/1960 fk / 2291/1951 fk; Györki Imre: 62.6255.) A láthatóan ugyanezen megbízatás során készült felvételek közül több is hiányzik a könyvtár Arcképgyűjteményéből; de mint egységes elgondolás alapján készült sorozat a neki szánt helyén, a Nemzeti Könyvtárban található.
A projekt indítékából és a bevont személyek köréből magától értetődő, de mégis érdemes egy megjegyzésre, hogy kizárólag férfiak szerepelnek benne. A XX. század első negyedében „egyházi, politikai, katonai, kulturális, gazdasági életében szereppel bíró egyén”-ek mind férfiak voltak, legalábbis a hivatalos indíttatású és felhasználási célú szemlélet szerint. Figyelemre méltó a fényképek viszonylag nagy formátuma is: noha méretében a Promenade egyik típusához illetve a Boudoir-hoz áll közel, mások az arányaik. (Vizitkártya- és más kartonfotóméretek) A versók nyomtatott feliratán az 1917-és (néhány példányon az 1916-os) évszám szerepel, tehát ezekhez az 1920-as évek második felében készült portrékhoz korábbi kartonokat használt fel a Strelisky-fiók. Nem külön ehhez a megrendeléshez döntöttek e méret mellett, hanem már egy évtizeddel korábban is készítettek ilyen nagyításokat.
Elgondolkodtató, hogy mi okból maradhatott csonka a sorozat. Konkrét adat egyelőre nem került elő, de legalább két, sőt, inkább három olyan körülményről lehet tudni, amelyek ezt okozhatták. Ezek egyike az általános pénzügyi-gazdasági válság, amely a közélet minden szereplőjét sújtotta, és talán nem maradt forrás, sem figyelem egy ilyen gigantikus vállalkozás végigvitelére. Emellett Lukinich Imre kinevezése a Pázmány Péter Tudományegyetem nyilvános rendes tanárává, azaz a könyvtár éléről történő távozása is komoly oknak tekinthető. Végül: nem lehet elsiklani a megbízatás körül kelt kisebb botrány(ok)tól, amelyeknek néhány levélben, illetve áttételesen a sajtóban is megtaláljuk a nyomát. Feltehetően ezek is megtették a hatásukat, még ha nem is azonnal. Ehhez azért hozzátartozik, hogy valószínűleg nem voltak teljesen alaptalanok az „áskálódásnak” titulált panasztételek, ismerve az 1920-as évek szorongató gazdasági viszonyait és az ebben a helyzetben egyre erősödő üzleti versenyt, amelyet a résztvevők igyekeztek szakmai köntösbe bújtatni, de igazából a mindennapi megélhetésükről volt szó. Ilyen állapotok között egy-egy rangos állami megrendelés nyilvánvalóan sokak irigykedését feléleszthette.
Sebő Judit (Történeti Fénykép- és Interjútár)
Felhasznált források:
- Baji Etelka: Strelisky. Egy fényképészdinasztia száz éve, [Kecskemét], Magyar Fotográfiai Múzeum, 2001.
- Farkas Zsuzsa: „Az 1865–1867. évi országgyűlési képviselők arcképeinek albuma. In: Veszprémi Nóra – Szücs György (szerk.): Borsos József festő és fotográfus (1821–1883). Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, 2009. június 19 – október 25., Budapest, MNG, 2009, 191–198.
- Halmi Sr., Robert: American Dreamer. My Story of Survival, Adventure, and Success, Lyons Press, 2015.
- Magyar Fotografia. A Budapesti Fényképészek Ipartestületének és a Magyar Fényképészek Országos Szervezetének hivatalos közlönye, IV–VII. évf. (1924–1927).
- Budapest Főváros Levéltára: HU BFL – VII. 171-1925-983; HU BFL – VII. 2 e 26995 (1926); HU BFL VII 2 e 25559 (1925)
- OSZK Kézirattár, Lukinich-fond (Fond 116)
- OSZK Kézirattár, Hóman-fond (Fond 15)
- Az Arcképgyűjteményhez mellékelt (ön)életrajzok
