A kromophotográfia úttörője, Koller Károly tanár – A fényképészet úttörői. 26. rész

2022. augusztus 30. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 85. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A nyolcvanötödik részben Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői című alsorozatában Koller Károly tanár fényképészeti munkásságát mutatja be.

Koller Károly Nagyszebenben született 1838. január 28-án. A helyi főreáliskolában végezte tanulmányait 1856-ig és már itt kitűnt rajztehetségével. Nagyszebenben ismerkedett meg Glatz Tivadarral (1810–1871), az ismert festőművésszel és fényképésszel, akit szellemi mentorának tekintett. Hatására 1857-től 1859 májusáig a bécsi Művészeti Akadémia festészeti előkészítő szakosztálya és a bécsi Polytechnikum hallgatója volt. A Bécsben töltött időszak után visszatérve közösen tevékenykedtek Besztercén, Koller Glatz Tivadar társa lett. Nemcsak fényképportrékat készítettek, hanem több alkalommal járták a vidéket és néprajzi tárgyú életképeket, tájképeket is készítettek, valamint a „Szászföld” építményeit, templomait, régi épületeit is megörökítették. Úttörő tevékenységet végeztek, hisz a paraszti élet megörökítése gyerekcipőben járt még az 1860-as években. Ebben az időszakban hasonló munkát végzett Székelyföldön Orbán Balázs (1829–1890) író, néprajzi gyűjtő, fotográfus is. Fő műve Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból címmel 1868 és 1873 között hat kötetben jelent meg. Műteremben és saját környezetükben, házaknál és utcán is készítettek népviseletbe öltözött emberekről beállított képeket. 1862-ben Erdélyi képek címmel közös fotóalbumot adtak ki, amelyet – több más képükkel együtt – a Néprajzi Múzeum őriz. A műteremben készült képekhez a háttereket ők maguk festhették. Közösen készített fotográfiáik hátulján Transylvania (Erdély) címere található. Koller sikeres besztercei évei alatt, 1860. május 7-én feleségül vette Láni Máriát, akitől később két fia és három lánya született: Tivadar, Norbert (később mindketten gyógyszerészek), Selma, Olga és Hilda.
Koller és Glatz népviseleti témájú képeiért közösen kapott ezüstérmet 1869-ben a hollandiai Groningenben, a németországi Hamburgban és a nagyszebeni kiállításon. Közös munkájuknak Glatz 1871. április 3-án bekövetkezett halála vetett véget. Koller 1874-ig maradt az üzletvezető, de műtermét Glatz unokahúga, Asbóth Kamilla (1838–1908) örökölte. 1861-től Koller a fényképészettel párhuzamosan a besztercei evangélikus gimnáziumban rajzot és geometriát tanított. Innen ered a később készült fényképei elő- és hátlapján a Koller Károly tanár név. Koller Glatz Tivadar halála után, 1871-ben önállósult Besztercén. A Történeti Fénykép- és Videótárban őrzött cigánylányt ábrázoló fénykép besztercei saját műtermében készült.

Erdélyi fonó cigányleány. Vastag György eredeti festménye után fényképezve Koller Károlytól. 1869–1873. Jelzet: FTB 593. – Történeti Fénykép- és Videótár

Kollernek köszönhetően szerepeltek mentorával, Glatz Tivadarral közös képei a Vasárnapi Ujságban is az 1870-es években. A folyóirat 1874-ben remek összeállítást közölt népviseleti képeikből.

Népviseleti képek. In: Vasárnapi Ujság, 21. évf., 25. sz., 1874. június 21., 389. – Elektronikus Periodika Archívum

A színes fénykép technikáját az 1860-as években a nedves eljárás elterjedésével kezdték el alkalmazni. Használata kezdetben csak a portréműfajra korlátozódott. 1867-ben először köztudottan Veress Ferenc Kolozsvárott kísérletezett a műfajjal. Később Pesten Borsos József és Doctor Albert, Szentkuthy István, Gondy Károly és Egey István Debrecenben. Egy évtizeddel utánuk Koller Károly, Kozmata Ferenc, Sopronban Rupprecht Mihály kísérletezett vele, tevékenységük által vált népszerűvé a technika. Glatz Tivadar is készített színezett retussal és akvarellel kifestett albumin képeket az 1860-as években, Koller feltehetően együtt vagy tőle tanulhatta meg az akkori technikákat.
A színes fénykép gyakorlatban elterjedt alkalmazása azonban még váratott magára. Az átmeneti időben az áthidaló megoldás a chromophotografia volt, amelyet Koller Károly fejlesztett tökélyre és alkalmazott sikeresen a gyakorlatban. A különböző kezdetleges színes sokszorosító eljárások összefoglaló neve volt a kromophotográfia vagy kromotipográfia.
Koller hírnevét és sikereit az is nagyon jól mutatja, hogy már az 1870-ban Párizsban megrendezett nemzetközi fényképkiállításon is szerepelt török, lengyel, portugál fényképészek társaságában, ahol bemutatta „étude ethnographique de Transylvanie“ című gyűjteményét.
A sajtó így írt róla:

„Művei: a szász paraszt, parasztnő, az oláh biró, esküvő stb. az életből vannak merítve és helyesen készítve.”

Kakujay: Parisi levelek 1. (Nemzetközi fénykép-kiállítás). In: Fővárosi Lapok, 7. évf. 147. sz., 1870. július 9., 635. – Törzsgyűjtemény

Glatz halála után, 1871. augusztusban az egyik kolozsvári helyi lap, a Magyar Polgár cikkezett rövid ideig működő kolozsvári műterméről. A műterem megnyitása előtt augusztusban Demjén László kolozsvári könyvkereskedőnél állította ki színezett fotóit.

„Besztercze e jeles fényképésze és festésze már leküldte kirakatait, s pár nap múlva megkezdi itteni működését. A kirakatok magukba foglalják oly remekeit a fényképészet s a festészetnek, a minőket ily tökéletességben nem láttunk eddig sehol sem. A kirakatok Demjén László úr könyvkereskedésében láthatók.”

Magyar Polgár, 5. évf., 177. sz., 1871. augusztus 6. – Törzsgyűjtemény

„Károly tanár fényképészeti műtermét, mint említettük, szénutczában, a Krémer féle házban állította fel, s vasárnap megkezdő felvételét. Mint halljuk, valóságos ostromnak van kitéve, s nem győz eleget tenni a megrendeléseknek. Koller csak négy hétig fog Kolozsvárit mulatni.”

Hírharang. In: Magyar Polgár, 5. évf., 189. sz., 1871. augusztus 22., 580. – Törzsgyűjtemény

A színezett eljárás tartósságáról sajtótörténeti jelentőségű szakmai vita folyt a kolozsvári helyi lap hasábjain Koller Károly és a módszer feltalálója, Veress Ferenc között. Vastagh György festő és fotográfus, így állt ki Koller mellett:

„Pár hét óta Demjén László úr könyvkereskedésében, Koller tanár úrtól néhány kitűnő chromophotographia van kiállítva, melyek minden tekintetben művészi kivitelűek, s olyan kitűnő ízléssel vannak színezve, hogy e téren nemcsak nálunk, de külföldön is ritkítják párukat. Akadnak azonban olyan dilettáns bírálók is, akik azt hiszik a chromophotographia színezete nem tartós. E véleménnyel szemben ezennel bizonyítom, hogy hét-nyolc évvel ezelőtt ily nemű képeket magam is készítettem, s ezekből ma is több példányra tudok utalni, melyek egyenként bizonyságai lehetnek annak, hogy amaz állítás legkevésbé sem alapos. A chromophotographia 8 évvel ezelőtt korán sem állott azon a ponton, oly tökélyre vive, mint azt most Koller úrnál láttuk.”

Magyar Polgár, 5. évf., 189. sz., 1871. augusztus 22. – Törzsgyűjtemény

Kolozsvári tevékenysége után, 1871 augusztusa és 1873 decembere között továbbra is Besztercén fényképezett, ekkor már önállóan, hisz mentora, Glatz már nem élt.
Koller műtermeiről és azok áthelyezéséről többször cikkezett a sajtó. Ellentétes információk is találhatóak a forrásokban. A Fővárosi Lapokban 1873 novemberében már Pestre költözéséről született hír. Egy hónappal korábban azonban a Magyar Polgár folyóirat kolozsvári műtermének építéséről cikkezett, a Fővárosi Lapok pedig 1873 decemberében számolt be műtermének Kolozsvárra költözéséről. A cikkből kitűnik, hogy megrendeléseket világszerte kapott, Bécsben is dolgozott.
1873-ban első díjat nyert a bécsi világkiállításon, ahol az uralkodó elismerését is kiváltotta. Képei hátulján ez a díj fő helyen szerepelt.

„Koller Károly végképpen Kolozsvárra fogja áttenni fényképészeti műtermét, melynek építéséhez még talán az ősz folytán hozzá fognak. Mint egy magánlevélből olvassuk, a jeles Koller jelenleg Bécsben annyira el van halmozva chromophotographiák készítésével, hogy újabb megrendeléseket már el sem fogadhat. Jelenleg Párizs, London és amerikai megrendeléseknek tesz eleget. Ennek mi kolozsváriak örvendünk legjobban, s várva várjuk, hogy a derék művész hazánkfia, ki a bécsi közkiállításon a magyar fényképeknek oly szép elismerést szerzett, minél előbb körünkbe érkezzék.”

Magyar Polgár, 7. évf., 236. sz., 1873. október 15. – Törzsgyűjtemény

„Koller Károly, az erdélyi jeles fényképész, kinek Wesselényi grófnét ábrázoló szép arcképét a stuttgarti iparos-muzeum vette meg a világtárlaton, hir szerint Pestre költözik s Borsossal együtt fog működni.”

Fővárosi Lapok, 10. évf., 264. sz., 1873. november 16. – Törzsgyűjtemény

„Károly besztercei fényképíró, ki tavasszal nem Pesten, hanem Kolozsvárit telepszik le, újra elsőrangú érmet nyert a londoni fénykép-kiállításon.”

Fővárosi Lapok, 10. évf., 279. sz. 1873. december 4. – Törzsgyűjtemény

Az 1874-es beszámolók szerint májusban már Pesten, Borsos József műhelyében dolgozott. Az ekkori cikkek arról tudósítanak, hogy a bécsi világkiállításon nagy sikert aratott népviseleti és néprajzi témájú fényképeit az iparmúzeumnak ajándékozta.

„A Pestre érkezett Koller Károly jeles fényképész az iparmúzeumnak ajándékozta a világtárlaton kitüntetett nagyobb néprajzi fénykép-gyűjteményét. ”

Fővárosi Lapok, 11. évf., 110. sz., 1874. május 14. – Törzsgyűjtemény

Számos fényképet alkottak közösen, erre szintén jó példa egy magángyűjteményben őrzött fénykép, a könyvtár Kézirattárában őrzött, Laborfalvi Rózát ábrázoló portré, valamint a Színháztörténeti és Zeneműtárba a Nemzeti Színház múzeumából átkerült Jókai Mórról készült kép is.

Tehetségét és tudását több helyen is elismerték, erre nagyon jó példa az alábbi újságcikk:

„Chromophotographiái a bécsi világtárlaton is nagy és méltó föltűnést okoztak, mert szebbek és tökéletesebbek, mint amilyeneket e nemben eddig bárki is produkált. S ez alkalommal nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy jelenleg épen fővárosunkban időz, Borsos ismeretes fényképirói műtermében s gyönyörű képeinek nagy s egyre növekvő kerete van. Népviseleti képei is valódi művésznek bizonyítják. Nemcsak alakokat ad, melyekről végre is meg lehetne látni a népviseleti sajátságokat, mint a divatképekről a »legutolsó« (dehogy legutolsó, csak legújabb) párisi divatot, hanem mester a csoportosításban, az állások rendezésében, úgyhogy képei valódi genre-képekké válnak, a mellett pedig a kivitelben sincsenek művészi becs nélkül. Így válik – s ez az ujabb ipar haladásának a jelleme – a mesterség művészetté, amivel tartozik is csakugyan, mert a művészetet már-már kiszorítani fenyegetőzik az eddig általa kizárólag elfoglalt térről. A szobrászok helyét kőfaragók, gyászöntők és műasztalosok foglalják el; a festőket rohammal vették be a fotográfusok; megkívánhatjuk, hogy igyekezzenek kárpótlást adni azért, amit elvettek. Koller úr fényképeinél nincs is ebben hiány. Mily igazság az eredetiség mellett ez alakokban, e csoportozatokban.”

Erdélyi szász népviselet I. In: Vasárnapi Ujság, 21. évf., 25. sz., 1874. június 21., 391. – Elektronikus Periodika Archívum

1874 októberében született az első cikk arról, hogy véglegesen Pesten telepedett le mint Borsos üzlettársa. Borsos Józseffel közösen 1874. szeptember 1 és 1875. november 1. között dolgozott. Koller 1877-ben Koller be is perelte Borsost és a vele dolgozó Varságh Jánost tartozásaik miatt.

„Koller Károly a besztercei jeles fényképész, állandóan Pesten marad, mint a Borsos üzlettársa.”

Fővárosi Lapok, 11. évf., 223. sz., 1874. október 1. – Törzsgyűjtemény

„Koller Károly fényképész a királyné kivonatára a múlt héten Gödöllőn időzött, többször lefényképezve Mária Valéria főhercegnőt; ezek közül a királyné egy legnagyobb alakú és színezett fényképet rendelt meg.

Fővárosi Lapok, 11. évf. 251. sz., 1874. november 3. – Törzsgyűjtemény

Források:

Magyar Polgár, 5. évf. 177. sz., 189. sz., 1871. augusztus 6., 22.; évf. 236. sz., 1873. október 15.
Fővárosi Lapok, évf. 147. sz., 1870. július 9.; 10. évf. 264. sz., 279. sz., 1873. november 16., december 4.; 11. évf. 110. sz., 223. sz., 251. sz., 1874. május 14., október 1., november 3.
Vasárnapi Ujság, 21. évf. 25. sz., 1874. június 21.
Farkas Zsuzsa: Festő fényképészek, Kecskemét, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2005.
Familysearch.org
Petur: Történelem: Koller Károly. In: Pixinfo.com, 2012. február 9.
Kővári Ilona Ágnes: Koller Károly fényképész (1838–1889) élete és munkássága. In: Folia Historica 8. A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyve, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 1980.
2.c – Budapest Főváros Levéltára. A jogszolgáltatás területi szervei. Pesti (1875-től) Budapesti Királyi Törvényszék (1946-tól Budapesti Törvényszék) iratai. Polgári peres iratok
75 év. Kocsis Iván fotóművész retrospektív kiállítása (Vác, 2006). Magyar kiállítási, művészeti katalógusok a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből