Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat tizennegyedik részében Feke Eszter, a Kézirattár munkatársa kéziratok védetté nyilvánításáról írt Weöres Sándor kéziratos szövegvariánsai kapcsán.

 Ahogy minden műtárgynak, a kéziratoknak is komoly piaca van. Sok gyűjtő hajlandó akár milliókat is megadni egy-egy értékesebb darabért. Talán nem egyértelmű, miért ilyen nagy a kereslet irántuk, hiszen a kedvenc versünk eredeti példánya mégsem olyan, mint egy festmény, melyet mindig szívesen nézeget az ember anélkül, hogy ráunna. Mégis, egy Babits-, egy József Attila- vagy egy Ady-kézirat ugyanúgy komoly vevőkörnek örvend az aukciókon. Sokszor már a kikiáltási áruk is olyan magas, amire a közgyűjtemények költségvetéséből nem futja. Mi történik azokkal a tudomány számára fontos kéziratokkal, amelyek magángyűjteménybe kerülnek? Mit jelent a műtárgyvédelem, jelen esetben a kéziratok védett státuszba helyezése, mi kell hozzá, és miért indokolt az eljárás?
Egy nemzet kollektív tudatához, emlékezetéhez hozzátartoznak az irodalmi alkotások, történelmi események kordokumentumai. Ha aukción felbukkan egy ilyen jelentőségű darab, és nem közgyűjteményben kap helyet, mindenképp érdemes elindítani a védési eljárást. Az, hogy nem közgyűjtemény vásárolja meg, azért fontos kikötés, mert ezen intézmények jellegükből, feladatkörükből adódóan az állapotának és műtárgyvédelmi biztonságának megfelelően kutathatóvá, hozzáférhetővé teszik az anyagot, míg egy magángyűjteményben ez a kritérium nem teljesül. A magángyűjtő a saját tulajdonát képező műtárgyakkal belátása szerint bánhat, eldöntheti, nyilvánosságra hozza-e, vagy elrejtheti a kíváncsi tekintetek elől. Ezért fontos a tudományos, kultúrtörténeti vagy egyéb okok miatt indokolt darabok védése.
A védési eljárás megindításához a Miniszterelnökség szervezeti keretében működő Műtárgyfelügyeleti Hatósági Főosztály számára kell benyújtani egy felterjesztést, kérvényezni kell az adott műtárgy védési eljárásának megindítását. Kevésbé vagy egyáltalán nem köztudott, hogy védési eljárást bármely magánszemély kezdeményezhet. Ez azonban önmagában még nem biztosítja a védett státuszt. Ahhoz, hogy a Műtárgyfelügyelet védetté nyilvánítson egy műtárgyat, dokumentumot, a Kulturális Javak Bizottságának (KJB) jóváhagyása szükséges. Mielőtt a KJB tárgyalná az adott tételt, arról szakvéleményt készítenek a megbízott közgyűjteményi intézmények szakértői, a könyvek és nem levéltári jellegű kéziratok esetében az OSZK munkatársai. A szakvélemény alapján bírálják el a felterjesztéseket a bizottsági üléseken. A többlépcsős folyamat arra hivatott, hogy garantálja: valóban csak indokolt esetben kapjon védett státuszt egy-egy műtárgy.

Itt jutunk el a kérdéshez: mit is jelent a védettség egy kézirat számára? Ha egy műtárgyat védetté nyilvánítanak, az alapvetően három nagyobb területet foglal magába:

• Egyrészt innentől kezdve követhető marad a tétel a kutatás számára. Mivel ezek a darabok tudományos szempontból is indokoltan védettek, sokszor olyan új információt is tartalmaznak, amely az adott szakterület számára nagy jelentőséggel bír. Ezért a kutatók számára hozzáférhető marad az anyag, az esetleges tulajdonosváltást a Műtárgyfelügyelet felé jelezni kell, ők nyilvántartják a változást.
• A második fontos elem, hogy hatósági engedély nélkül a védett műtárgy nem vihető külföldre, hatósági engedéllyel is csak ideiglenesen, például kiállításra, ezzel garantálva a kultúrtörténeti jelentőségű darabok itthoni megőrzését, tudományos vizsgálatának lehetőségét.
• A harmadik nagyobb előnye pedig a hozzáférhetőség biztosítása a nyilvánosság számára is, ami azt jelenti, hogy szükség esetén a tulajdonos köteles a nagyközönség előtt is láthatóvá tenni a gyűjteményébe tartozó védett műtárgyat.

Az Országos Széchényi Könyvtár többféle dokumentumtípus szakértésére jogosult. Ezt mindig az adott terület munkatársa végzi, így a térképek, kották, régi nyomtatványok, plakátok, kéziratok, unikális könyvek mind más-más szervezeti egység szakértőjéhez kerülnek.

Weöres Sándor fiatalkori arcképe – Kézirattár

A következőkben egy, a saját szakterületembe tartozó Weöres Sándor-kézirat védéséről lesz szó. Weöres Sándor a magyar irodalom kiemelkedő alkotója. Ha belegondolunk, már az óvodától kezdve minden életszakaszunkat átszövik a művei. Költői beszédmódja, nyelvi virtuozitása, műfordításai, filozófiai elmélkedései és a kortársakkal folytatott széles körű levelezése nagy jelentőséggel bírnak mind kultúrtörténeti, mind irodalomtörténeti szempontból. Légies, tökéletes ritmikában szerkesztett, sokszor játékos nyelvi leleményei miatt sokan azt gondolják róla, hogy ő egy intuitív módon alkotó költő. Azonban Weöres azok közé a szerzők közé tartozik, akik folyamatosan dolgoztak, javítottak a műveiken. Maga is beszél erről doktori disszertációjában, A vers születésében, mikor kifejti, hogy az „ihletett pillanatokban”, egy lendülettel megírt versek általában nem a legsikerültebb művei közé tartoznak. Ő az az alkotó, aki folyamatosan visszatér, javítja, újra szétbontja és összerakja műveit. Ez a folyamat jól végigkövethető egyes kéziratain is.

Weöres Sándor: Holdfényt vetettem. „Munkapéldány” javításokkal és a negyedik versszak szövegvariánsaival – Kézirattár

Mivel mind alkotói munkája, mind levelezése forrásértékkel bírhat a kutatók számára, ezért általában indokoltnak tartjuk azon Weöres-művek védésének felterjesztését és szakértését, melyekben az ismert szövegvariánsokhoz képest jelentős változások találhatók. Emellett az is gyakran előfordul, hogy mindeddig publikálatlan, ismeretlen alkotások bukkannak fel az árveréseken. Weöresről az is köztudott, hogy szívesen ajándékozott kéziratot barátainak, egy-egy versét emlékezetből papírra vetette, ezek a szövegek azonban a könnyű kezű költő tollán az adott pillanatban is változtak, épültek, így gyakran egy-egy műnek több variánsa is fennmaradt azon túl, hogy saját magának javította őket a kötetbe válogatás előtt.
Egyik legutóbbi Weöres-védésünk, a Három veréb hat szemmel töredékének kézirata volt. Ez az antológia Weöres Sándor életművének meghatározó szelete. Kenyeres Zoltán, a költő egyik monográfusa a Psychével rokonítja, amely egy fikció, a költői szerepjátszás egy különleges formája, a Három veréb hat szemmel pedig egy olyan válogatás, amely számos búvópatakra hívja fel a figyelmet irodalmunkban. 1977-ben közölte önálló formában, korábban azonban megjelentek már belőle részletek, így az aukcióra bocsátott töredék is a Kortárs folyóirat 1975. és 1976. évi számában. Mégis indokoltnak tartottuk a felterjesztést, hiszen nagy klasszikusaink esetében akár egy „sajtpapírra” írott vázlat is forrásértékű, ám itt az életmű egy fontos darabjával van dolgunk, és mivel munkapéldányról van szó, jelentős eltéréseket mutató szövegvariánsként a publikált szöveg kialakulásának folyamatába enged bepillantást az irodalomtudomány számára. Az érvelést még azzal is lehetett indokolni, hogy a tételhez tartozott további két, eddig publikálatlan Weöres-vers is, melyek egy-egy műfaj hangját imitálják, mint például a reformáció korabeli, az úrvacsorára készülő gyülekezeti énekét. A védés mind a Weöres-életmű, mind az alkotási folyamat transzparensebb kutathatósága, mind pedig a megjelent művek között nem található új szöveg miatt is alátámasztható volt.
Az Országos Széchényi Könyvtár fontos feladata a védési szakvélemények elkészítése, hogy ezek a kutatás, de sok esetben a nagyközönség számára is jelentőséggel bíró kéziratok, dokumentumok, műtárgyak elérhetőek maradjanak az irántuk érdeklődők számára és fizikai valójukban is megmaradjanak nemzeti kincsként az országban.

Feke Eszter, Kézirattár

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész