Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat hetedik részében Baumgartner Bernadette, a Történeti Interjúk Tára munkatársa Borbándi Gyula, a nyugat-európai magyar emigráció jeles alakja hagyatékából ismertet egy levelet, amely a Müncheni Magyar Intézet regensburgi Különgyűjteményeiben található.
Mottó:
„...kinek van szüksége rám itt Európában? A Hazámnak, a népemnek?”
– „... a kanadaiak favágókat kerestek, és hát én oda is jelentkeztem.”
71 éve, 1949 januárjában Borbándi Gyula (1919–2014) sok társával együtt elhagyta Magyarországot. Előbb Svájcban, majd 1951-től Münchenben élt. 1950-től a Látóhatár című emigráns folyóirat szerkesztője, majd 1958-tól az Új Látóhatár főszerkesztője, ugyanakkor több emigráns folyóirat szerkesztőségi tagja is volt. Már az induláskor (1951) ott találjuk a Szabad Európa Rádió magyar tagozatának szerkesztőségében, és innen ment nyugdíjba 1984-ben. Hagyatékát megosztva az Országos Széchényi Könyvtár és a Müncheni Magyar Intézet kezeli.
Az elmúlt pár évben vendégkutatóként több ezer levelet dolgoztam fel a Regensburgban található gyűjteményben. Borbándi Gyula nemcsak barátaival, de rádiós munkatársként, illetve az emigrációban megjelenő folyóiratok főszerkesztőjeként vagy szerkesztőjeként kiterjedt levelezést folytatott szinte mindenkivel, akinek valamilyen szerepe volt a nyugati magyar emigráció életében. A kapott leveleket gondosan megőrizte, de ennél többet is tett, sok esetben megtaláljuk saját válaszainak másolatát is.
Az egyik ilyen – a vékony átütőpapíron nehezen olvasható – levele, amelyet az egykori parasztpárti képviselőnek, az akkoriban szintén Svájcba kényszerült Pap Istvánnak írt, hűen tükrözi az emigráció első éveinek nehézségeit, bizonytalanságait, a kétségeket.
„Valahogy nem lelem a helyem, nem tudom mire vagyok képes, meddig terjed tudásom, mi az a közeg, amiben legjobban tudok elhelyezkedni. Tele vagyok kérdőjelekkel és megválaszolatlan belső kérdésekkel. Ennek következtében kapkodok ide-oda… természetesen semmi sem elégít ki. Tele vagyok szellemi igényekkel, vágyakkal és mégsem megy semmi… Ha egyik nap megszületik egy gondolat, ötlet, elhatározás, másnap árnyékként követi a hiábavalóság, az úgyis mindegy… mely mindent összetör… Szörnyen rosszul érzem már magam Svájcban, és mennék már valahová, mindegy hogy hová. Érzem, hogy belerothadok ebbe a mostani állapotba… Őrlődöm az Európában maradás és kivándorlás problémájában. Úgy maradnék Európában, ha lenne miért, ha célját látnám az ittmaradásnak, ha bárkinek is hasznára volna az ittlétem… De ilyenről szó nincs. Ha kulinak kell lenni, anélkül, hogy ez valamiért történnék, akkor minek maradjon itt az ember. Kuli Kanadában vagy másutt is lehetek… Mondd Pistám, kinek van szüksége rám itt Európában? A Hazámnak, a népemnek?”
Borbándi Gyula levele Pap Istvánnak, Biel, 1951. január 19. Részlet – Müncheni Magyar Intézet, Regensburg, Különgyűjtemények, Borbándi Gyula hagyatéka
50 évvel később, 2000. október 2-án a Történeti Interjúk Tárában, a hosszú idő távlatából immár kissé derűsebben, így mesél Borbándi Gyula az emigráció első, svájci éveiről:
Az OSZK Történeti Interjúk Tára 1988 és 2011 között sok órás életútinterjú-sorozatot készített Borbándi Gyulával, a nyugat-európai magyar emigráció meghatározó alakjával és leghűségesebb krónikásával. Az interjúrészlet felvételén 2000 októberében a kérdező Alexa Károly irodalomtörténész.
Baumgartner Bernadette (Történeti Interjúk Tára)
A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész
