Kaiserjäger és Alpini: háború az Alpokban

2020. június 30. 09:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 20. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat huszadik részében Sebő Judit, a Fényképtár munkatársa az első világháborús fotógyűjteménynek az Alpokban zajló hadmozdulatokat megörökítő fényképei közül válogatott.

A Fényképtár első világháborús fotógyűjteménye egy kisebb, de annál hatásosabb csokornyi fotót őriz a háborús eseményeknek arról az időszakáról, amelyet németül Gebirgskriegnek, olaszul Guerra Biancának neveznek. Havas hegycsúcsok, meredek sziklafalak, 3000 méternél is magasabban húzódó fennsíkok, hágók és sziklaperemek voltak az embert próbáló harcok helyszínei, amelyek a Déli Mészkő-Alpok több régiójában, egyebek közt a Dolomitokban, a Karniai Alpokban, az Ortler-Alpokban és Adamello környékén találhatók.

Berliner Illustrations-Gesellschaft: Megfigyelési őrhely a déli határon: két szuronyos puskás katona egy magaslaton. Felvétel ideje: 1915. május 23 – 1917. november 30. 148x108 mm. Fényképtár: Jelzet: FVB 0623 – Fotótér

A Monarchia részéről a Kaiserjäger, azaz a tiroli „hegyivadász” – valójában könnyűgyalogos – csapatok álltak szemben az olasz Alpinival, a különleges hegyi gyalogos osztagokkal. Míg az olasz csapatok valóban helyben, azaz a hegyvidéken toborzott katonákból álltak, akik tehát ismerték a viszonyokat és hozzá voltak szokva a magaslati léthez, addig az osztrák–magyar sereg négy hegyivadász ezredében a birodalom más területeiről származó katonák is voltak az esetleges tiroliak mellett. A beszámolók szerint az ellenfelek voltaképpen tiszteletben is tartották egymást, és amikor rajtuk múlhatott, megszakították az értelmetlen öldöklést. Így is megdöbbentő az áldozatok hatalmas száma. A veterán olasz hegyi gyalogosok egyesületének egy néhány évvel a háború után megjelent kiadványában már megszépítve, magasztalva írtak a „kötéltáncos”, akrobatikus alpesi háborúról, amely elvontságában inkább egy nemes sporthoz közelített. Valóban messze volt ez a síkságok sártengereitől és a könnyebben megközelíthető vidékek csatáitól, de borzalmakban nem maradtak el azok mögött az itt zajló összecsapások sem. Az viszont igaz, hogy a harmadik – mindkét féllel szemben egyformán kegyetlen – ellenfél a természet volt.

Ismeretlen alkotó: Katonák kapaszkodnak fel a Monte Ghisniz oldalán, a Júliai Alpokban. Felvétel ideje: 1915. május 23.–1917. november 30. Zselatinos szárazlemez. 85x85 mm – Fényképtár. Jelzet: FVA – Fotótér

Ami a sportot illeti: megfigyelve a lélegzetelállító helyeken közlekedő katonákat a fotókon, feltűnik, hogy a körülményekhez kevéssé illő katonaruházatban és csekély felszereléssel mozogtak ott, ahova manapság nemcsak a professzionális, hanem az amatőr szikla- vagy hegymászók is kényelmes és célirányos öltözékben, felkészülten indulnak. A sziklafalra felkapaszkodó vagy onnan éppen leereszkedő katonákat ábrázoló, gyakran művészileg is elsőrangú fotókhoz a legtöbb esetben csak egy általános, a helyzetet leíró címet adtak meg – amelyet a fotóügynökségek átvehettek –, pontos helyszín-meghatározást szinte sohasem. Esetleg annyit, hogy „a tiroli hegyekben” vagy „a Dolomitokban”. Úgy látszik, ezek a képek eleve némileg propagandisztikus, az extrém körülmények között helytálló katonahősök erőfeszítéseinek bemutatása céljából készülhettek a nagyközönség számára, nem elsősorban konkrét események emlékei gyanánt.

Georg Haeckel, Otto Haeckel: Itáliai hadszíntér. Osztrák katona ereszkedik le a sziklafalon. 1915. május 23 – 1917. november. 30. Méret: 170x120 mm – Fényképtár. Jelzet: FVB 0814 – Fotótér

A különleges hadszíntéren nem csupán maga a harc volt igen nehéz, hanem az utánpótlás biztosítása is. Néhány fénykép éppen a komplikált szállítást örökíti meg. Néhol egyenesen a sziklafalba kellett vájni vagy erősíteni az utat, másutt alagutat vájtak: ezek a katonák által hagyott „nyomok”, a biztosított útvonalak – via ferraták –, alagutak és függőhidak sok helyen még ma is láthatók és néhol végig is járhatók. Ilyenek pl. a Piccolo Lagazuoinál kiépült via ferraták, a Via Ferrata De Luca vagy az Alpinisteig a Sexteni-Dolomitokban. Ezeken kívül is látni itt-ott megmaradt fedezékeket, rozsdásodó konzervdobozokat, illetve a felrobbantott hegycsúcsok szerteszóródott köveit: a hegység tehát egy nagy szabadtéri múzeumként is felfogható.

Fényképtárunk első világháborús gyűjteményének digitalizálása és feldolgozása elkészült, több mint tízezer tételt számláló Fotótér című szolgáltatásunkat a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulója alkalmából 2020. június 4-én indítottuk el.

Sebő Judit (Fényképtár)

Felhasznált irodalom: