A kardot válaszd, ne a kocsmát! Francis Taaffe levelei Bécs 1683-as török ostromáról

2020. szeptember 12. 09:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 30. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat harmincadik részében Bakonyi Zsuzsanna, a Régi Nyomtatványok Tárának munkatársa bejegyzését közöljük Bécs 1683-as török ostromának 337. évfordulója alkalmából.

1683-ban Kara Musztafa nagyvezér ostrom alá vette Bécset, s a több hetes küzdelemben a várost védő Ernst Rüdiger von Starhemberg gróf és a Lotaringiai Károly és Jan Sobieski lengyel király által vezetett egyesült keresztény felmentő sereg győzelmet aratott a támadó törökök felett. A diadal híre gyorsan terjedt Európában, és a sajtó szorgalmas munkájának eredményeképpen különféle híradások: röplapok, újságok, úti beszámolók és levelek tájékoztatták az érdeklődőket a legfrissebb eseményekről.
A török kérdés a 17. század folyamán mindvégig a figyelem középpontjában állt, mégpedig nemcsak a katonailag érintett területeken, mivel az Oszmán Birodalom jelenléte Európában a gazdasági és a politikai életben is meghatározó tényezőként szerepelt. A többi európai nemzethez hasonlóan az angol sajtó is éberen figyelte a helyzet alakulását, szempontjukból Bécs ostroma azért számított kiemelkedően fontosnak, mert a Habsburg Birodalom a hatalmi egyensúly fenntartásában játszott szerepet azzal, hogy a növekvő francia befolyást ellensúlyozta.
A könyvtárunk Régi Nyomtatványok Tárában található Apponyi Hungarica gyűjteményt számos magyar vonatkozású történeti mű gazdagítja. A kiválasztott levélgyűjtemény az 1683-as bécsi ostromban és az azt követő hadműveletekben passzív szerepet játszó Thököly Imre fellépése révén került közéjük. Az App. H. 1124 jelzeten található könyv az ex libris tanúsága szerint Apponyi Sándor példánya volt, az ő adományával került 1925-ben a nemzeti könyvtárba. A mű a Bécs 1683-as ostromában részt vevő császári hadvezér, Francis Taaffe írásait gyűjti össze, amelyekben részletesen beszámol a történtekről; a leveleket fivérének, Nicolas Taaffenak címezte Londonba.

taaffe_cimlap.jpg

Taaffe, Count Francis: Count Taaffe’s letters from the Imperial Camp…, London, 1684. App.H. 1124. Címlap – Régi Nyomtatványok Tára

Az ír származású Francis Taaffe – a mű szerzője –, császári hadvezérként szolgált, aki az olmützi egyetemen végzett tanulmányai után inasként került III. Ferdinánd környezetébe Bécsben. Katonai karrierje a francia–holland háborúban (1672–1678) indult, ahol szoros barátságot kötött IV. Károllyal, Lotaringia hercegével. Taaffe a törökök ellen vívott számos háborúban kitüntette magát, így Bécs 1683-as ostromában és Buda 1686-os visszafoglalásánál is. Közel harminc évet töltött császári szolgálatban, katonai és diplomáciai sikereinek elismeréseképpen 1699-ben az Aranygyapjas Rend tagjai közé választották.

francis_taaffe.jpg

Francis Taaffe portréja. In. Karl Taaffe: Memoirs of the family of Taaffe, Vienna, M. Auer, 1856. A kép forrása: Internet Archive

A könyvben tizenegy levél olvasható, kilencet Francis Taaffe írt, kettőt pedig egy angol nemes, a császári sereg önkéntese, aki valószínűleg Charles Lansdownnal azonos. Lansdown Taaffe leveleinek gyakori szereplője, seregének fiatal és bátor katonája. A címzettek nagyrészt családtagok: Lansdown édesapjának ír, míg Taaffe általában fivérének Nicholas Taaffénak, valamint egy-egy levelet Otón Enrique de Carrettónak Spanyol-Németalföld kormányzójának és Charles Granville-nek, Bath második grófjának, Lansdown apjának.
A kötet elején a kiadó azt ígéri, hogy olyan leírást tesz közzé:

„ami nem szóbeszédre vagy újsághírekre támaszkodik, hanem eredeti levelekre, amelyeket Őfelsége [II. Károly (1630–1685) angol király (ur. 1660–1685)] is jóváhagyott, és amelyeket egy nagy hírnévnek örvendő lovag írt, aki nemcsak részt vett abban, amiről ír, hanem mint a császári tábor hadvezére, jelentős szerepet is játszott az eseményekben”.

Taaffe, Count Francis: Count Taaffe’s letters from the Imperial Camp…, London, 1684. App.H. 1124. – Régi Nyomtatványok Tára (A szerző fordítása)

Az írások az ostrom előtti gyülekezéstől kezdve (1683. július) Esztergom elfoglalásáig (1683. október 27.) tárgyalják az eseményeket, főként katonai vonatkozásban. Ám az irategyüttes legnagyobb érdeme talán mégsem a hadmozdulatok pontos bemutatása, sokkal inkább annak a hangsúlyozása, hogy a győzelem szoros összefüggésben áll egy nemzet erkölcsi tisztaságával. A kiadó szavai szerint:

„[Francis Taaffe] Élete példa arra, hogy hogyan lehet felébreszteni az angol nemzet erkölcsi tisztaságát, és hogyan lehet minden úriembert rávezetni arra, hogy mennyivel inkább érdekükben áll és dicsőségükre van, ha kardjukat a kereszténység védelmében forgatják, semmint a fiatalságukat kaszinókban kártyázva és kocsmákban üldögélve herdálják el, valamint értelmetlen és kegyetlen vitákba bocsátkozva öljék meg egymást.”

Taaffe, Count Francis: Count Taaffe’s letters from the Imperial Camp…, London, 1684. App.H. 1124. – Régi Nyomtatványok Tára (A szerző fordítása)

Milyen módon igyekszik a kiadó rávenni a 17. század végi ifjúságot arra, hogy a kocsma helyett a kardot válasszák? A mű írója és egyben főszereplője, egy kellően ismert, népszerű és feddhetetlen személy által, aki részt vett a keresztény világ legújabb, nagy és sikeres cselekedetében, vagyis Bécs védelmében. Lord Taaffe leveleiben pedig nem saját magát, hanem V. Károly Lotaringia hercege, III. Jan Sobieski lengyel király és Charles Lansdown tetteit tartja követendőnek. Róluk, és nem magáról beszél, hogy szavai hitelesnek hassanak. A császári hadvezér három tulajdonságot tart katonai szempontból kiemelkedően fontosnak az értékes élethez, a dicsőség megszerzéséhez. Az első és legfontosabb a bátorság. Bécs ostromakor a hadsereg vezetői jeleskedtek a személyes példamutatás terén, így űzték el katonáik félelmét, és öntöttek beléjük bátorságot. A levélíró − az egyesült keresztény sereg bátorságát kiemelendő − az ellenség gyávaságát is hangsúlyozza. A második és harmadik tulajdonság szorosan összefügg egymással, ez a mértéktartás és a fegyelem. Lotaringiai Károly és Sobieski katonái mindaddig nem nyúltak a zsákmányhoz, még a nagyvezér táborának elfoglalása után sem, amíg meg nem győződtek a teljes győzelemről. A mértéktartás tekintetében a szerző különbséget tesz a keresztény seregen belül a német és a lengyel csapatok között. A német katonák semmihez sem nyúltak, míg a lengyelek szerettek zsákmányolni, és királyuk alkalmanként eleget is tett követeléseiknek.

08-tr8014_1.jpg

Leander Anguissola – Bartholomaeus Camuccius: Bécs 1683. évi török ostromának térképe, Viennæ, Typis Leopold Voigt, [1683]. A kép forrása: Kincsek gróf Széchényi Ferenc Könyvtáralapító gyűjteményéből – Egy kozmográfiai atlasz különlegességei (virtuális kiállítás)

Így tárja az értékes életre adott példát az olvasók, köztük az ifjúság elé a kiadó. Meghalni ugyan mind a harcmezőn, mind a kocsmában egyaránt lehet, a különbség mégis óriási. A kereszténység védelméért folyó háborúban elesve dicsőséget lehet szerezni, amely nemcsak arra száll, aki a dicső tettet végrehajtotta, hanem családjára, utódaira és egész nemzetére. A kocsmai verekedésben elhunytra ezért a tettéért senki sem emlékezik. A hősi cselekedetek végrehajtása emléket állít a tett végrehajtójának, nyomot hagyva belőle a világban. Francis Taaffe levelei és a kiadó előszava ugyan csupa nemes és elvont fogalmat használva igyekeznek meggyőzni a fiatalokat a katonai szolgálat vállalásáról, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a sikeres katonai karrier általuk ugyan nem említett, de legalább ennyire vonzó velejáróiról: az anyagi gyarapodásról és a ranglétrán való előmenetelről sem. Hogy a fiatalok aztán az esetleges vagyon és előmenetel megszerzése vagy a nemzet dicsőségének fényesebb ragyogása érdekében választották a kardot a kocsma helyett, azt mindenki maga döntse el.

Bakonyi Zsuzsanna (Régi Nyomtatványok Tára)

Irodalom:

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr1716195874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása