Benkő Ferenc – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 7. rész

2021. március 02. 07:55 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 48. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat negyvennyolcadik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Benkő Ferencet és gyűjteményét mutatja be.

Benkő Ferenc (1911–2001) szakgyógyszerész, gyógyszerésztörténész, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Baráti Körének egyik alapítója, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Társaság tagja volt.
Alapiskolai tanulmányait a szülőhelyén, Derecskén, a középiskolát pedig a Sárospataki Református Gimnáziumban végezte. Jól beszélt németül. A családi gyógyszertárban gyakornokoskodott, majd az ún. tirocinális (gyakornoki) vizsga letétele után továbbtanult a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1933-ban kapta meg a gyógyszerészi oklevelét.
Apja révén örökölte a derecskei Remény gyógyszertárat, melynek vezetőjeként tevékenykedett az 1950-ben bekövetkező államosításig. Ezt követően néhány évre Debrecenbe helyezték át, majd 1957-től újra Derecskén volt gyógyszertárvezető. Gyógyszerész munkája mellett levéltári kutatásokat is végzett, Debrecen gyógyszertárainak 18. századi történetét és híres gyógyszerészek életútját kutatta elsősorban. E témákban előadásokat tartott és cikkei jelentek meg szaklapokban, például a Gyógyszerészetben, az Orvosi Hetilapban, az Orvostörténeti Közleményekben. Foglalkozott Derecske múltjával is, e vonatkozásban többek között a Hajdú-Bihari Napló, a Magyar Nemzet hasábjain publikált.
Hobbija volt a képzőművészet, felkereste Európa nevezetes képtárait, többször járt Olaszországban, így Firenzében és Rómában is. Alaposan ismerte a régi századok festészetét, de a kortárs művészek között szintén jól eligazodott. A derecskei járási kultúrház művészeti tanácsadójaként maga is részt vett kiállítások szervezésében. Saját művészeti gyűjteményében festmények, grafikák, kisplasztikák, plakettek, kerámiák, üvegek egyaránt szerepeltek. Lakásának falain Derkovits Gyula, Félegyházi László, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, Szőnyi István képei, Borsos Miklós rajzai voltak láthatók, de Medgyessy-szobrocskák és értékes érmek is ékesítették a gyűjteményét.
Ex libris-gyűjtéssel már huszonéves korától foglalkozott. A debreceni Ajtósi Dürer Céh tagjaként kisgrafikáival 1935 decemberében részt vett a céh kiállításán a Déri Múzeumban.

„Az Ajtósi Dürer Céh a MEGE […] és a szegedi Grafikabarátok Köre után a harmadik egyesület. A csoport már induláskor olyan erős volt, hogy bátran vállalhatta a nemzetközi grafikai- és exlibris-kiállítás megrendezését a Déri Múzeumban, 1935 karácsonyán. Berki Irma, Félegyházi László, Gáborjáni, Vadász, Menyhárt, Petry Béla grafikái mellett régi és modern könyvjegyeket mutattak be, a magyarok közül Buday György, Conrad Gyula, Gara Arnold, Kmetty János műveit, a magyar műgyűjtők közül Déry Ernőné, Benkő Ferenc, Soó Rezső, a külföldi gyűjtők közül Marco Birnholz, Vogel kollekcióit.”

Sz. Kürti Katalin: Emlékezés az Ajtósi Dürer Céhre (1935–1944), Kisgrafika, 1988/2. sz., 24–25. – Törzsgyűjtemény

Az 1930-as években jó kapcsolatot ápolt a budapesti székhelyű Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesületével (MEGE). Neve olvasható a MEGE 1937-es cserelistáján, melyen duplum példányokat ajánlott fel többek között Bajor Ágost, Vadász Endre, Gáborjáni Szabó Kálmán, Petry Béla lapjaiból.
Nevére szóló ex librisein részint hivatására utalóan Aszklépiosz, a gyógyítás istene látható attribútumával, a kígyóval (grafikus: Petry Béla).

Petry Béla grafikája (1933). Jelzet: Exl.B/419 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A szegedi származású, egy ideig Debrecenben élő Vadász Endre festő- és grafikusművész több rézkarc ex librist is készített a számára 1935-ben. Az egyik kis hegyi falut ábrázol.

Vadász Endre grafikája (1935). Jelzet: Exl.B/420 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Jellemzőbb az a grafika, mely Benkő foglalkozására utalóan gyógyszertárbelsőt jelenít meg, várakozó betegekkel.

Vadász Endre grafikája (1935). Forrás: Vadász Endre: Tiz rézkarc ex libris (1935)

Az esztergomi származású Bajor Ágost egy lapja „Ex libris eroticis Benkő Ferenc” felirattal erotikus jelenetet mutat be.
Benkő gyűjtőszenvedélyét felesége, Benkő Ferencné Nagy Irén (1921–1992) pedagógus is támogatta, akivel 1942-ben kötötték össze az életüket.
Benkő Ferenc műkincseiből 1971-ben a debreceni Déri Múzeumban volt megtekinthető kiállítás, Sz. Kürti Katalin rendezésében. A Déri Múzeum Baráti Köre e rendezvénnyel kezdte meg a magángyűjtemények feltárására tervezett sorozatát. A tárlaton külön vonulat képviselte az alföldi, debreceni festőket és a kisplasztikát, az érmeket.

„Benkő kollekciója ekkorra már négy évtizede gyarapodott; leggazdagabb része a főként kerámiákra koncentráló népművészeti, illetve az elsősorban üvegtárgyakra fókuszáló iparművészeti anyag. A kiállítás a harmadik csoportból, a képzőművészeti alkotásokból válogatott, Rippl-Rónai Józseftől az akkor kortárs Bartha Lászlóig.”

Ébli Gábor: Benkő Ferenc: Kerámia, üveg, festmény és plakett. In. Magyar műgyűjtemények 1945–2005, Budapest, Enciklopédia, 2006., 50. – Törzsgyűjtemény. Közvetlen forrás: Artportál.hu

A gyógyszerész, szakíró és műgyűjtő Benkő Ferenc munkásságáért számos kitüntetésben részesült, Derecske városától 1996-ban méltán nyerte el a díszpolgári címet.

Irodalom: