„Műterme valóságos kis múzeum”: Erdélyi Mór élete – A fényképészet úttörői. 14. rész

2021. július 15. 07:30 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 59. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat ötvenkilencedik részében Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Erdélyi Mór munkásságát mutatja be.

Erdélyi Mór Grünwald Mór néven született Érsekújváron, 1866. december 3-án. Apja jómódú terménykereskedő volt, áruszállító uszályai gyakran jártak a Dunán, ám a bécsi tőzsdekrach idején, 1873-ban vállalkozása egyik napról a másikra tönkrement. Kilenc gyermeke közül Mór volt a második legidősebb, így neki a család anyagi helyzete miatt gimnázium helyett kenyérkereső foglalkozást kellett választania. Érdeklődési köréből adódóan Ellinger Ede fényképész mellett dolgozott Budapesten, 1884 és 1891 között. Mestere mellett sokat tanult, így első önálló műtermét már 1891-ben megnyitotta az Erzsébet tér 18. szám alatt. Rövid időn belül közkedvelt portréfotós lett.

Fiatal lány háromnegyed-alakos portréja – Történeti Fénykép-és Videótár. Jelzet: FTA 564

Sikereihez méltón 1894-ben megkapta a császári és udvari fényképész címet. Ezt követően szinte állandó megbízásokat kapott az udvartól, számos jelentős társadalmi és politikai eseményen vett részt fotográfusként, mint például Kossuth Lajos vagy Munkácsy Mihály temetésén.

Mesteréhez, Ellinger Edéhez hasonlóan hamar elnyerte az arisztokrácia és a királyi ház támogatását. 1895-ben I. Ferenc József és Erzsébet királyné rezidenciáját, a Gödöllői Királyi Kastélyt és a királyi család tagjait fényképezte. Képeit Ripka Ferenc (1925 és 1932 között Budapest főpolgármestere) Gödöllő a királyi család otthona című, 1896-ban megjelent könyvében használták fel illusztrációnak.

Az 1896-os millenniumi ünnepségek alatt is minden jelentős politikai és társadalmi eseményen jelen volt, képei megjelentek különböző lapokban is. Ugyanebben az évben kiadták Az ezeréves Magyarország és a milleniumi kiállítás című képes albumot, Magyarország legszebb tájainak, városainak és műkincseinek, valamint a kiállítás nevezetességeinek fényképgyűjteménye. Magyarország a Millenium idejében alcímmel, melyben Erdélyi fényképei is szerepelnek Divald Károly, Klösz György és Heyer Arthur képei mellett.

Az ünnepség keretein belül megrendezett tenyészállat-kiállításon az állatorvosok segítségével kiválasztott legpompásabb egyedeket fotografálta. Az elkészült képekből mindig küldött az állatok tulajdonosainak, akik többségében az arisztokrácia tagjai voltak. Ők a fotók sikerét látva gyakran meghívták kastélyaik és otthonaik dokumentálására is Erdélyit. Kedvelték a megrendezett fotókat, így az épületegyüttesek között és munkakörnyezetükben kisebb-nagyobb csoportokba rendezve tudta megörökíteni a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó embereket. Szerette, ha különleges tájakat, kastélyokat, állami birtokokat örökíthetett meg. Munkájának köszönhetően Magyarországon belül sok helyre eljutott, sok táj-és városképet is készített. A Magyar Királyi Államvasutak jóvoltából három segédjével együtt az egész országra érvényes szabadjegyet kapott. Ezekből a képekből jelent meg Darányi Ignác földművelésügyi miniszter támogatásával Képek Magyarország állattenyésztéséből: 1896-iki Ezredéves Állatkiállítások emléke című album. Az album a hazai állattenyésztés legszebb állatait tartalmazza, melyek feltűnést keltettek a kiállításon is. A célja az volt, hogy gazdagságunkat, versenyképességünket nyilvánvalóvá tegye, illetve, hogy a külföldi és belföldi érdeklődőkkel jobban megismertesse a legjobb beszerzési forrásokat. Az állatokról angolul, franciául és németül is olvasható leírás. Az album ára negyven forint volt 1899-ben.

A megrendelések sikerességének és az általános erkölcsi és anyagi elismerésnek köszönhetően alkalma nyílt bővítésre és fejlődésre is. 1896-ban tizenöt évre bérelte ki második műtermét a Kossuth Lajos utca és az Újvilág (ma Semmelweis) utca sarkán álló ötemeletes bérpalotában a Magyar Királyi Tudományegyetemi Alaptól, ahol haláláig dolgozott.

Erdélyi műterme, Kossuth utca. Fortepan. Adományozó: Fortepan, 81107

A negyedik emeleten lévő, három szobából és mellékhelyiségből álló lakásért évi 800 Ft-ot, az ötödik emeleti műteremhelyiségek után pedig évi 1500 Ft-ot fizetett. Hétköznapi embereken kívül természetesen politikusok, tudósok, arisztokraták is gyakran felkeresték a neves portréfényképész új, modern műtermét. Könyvtárunk Történeti Fénykép- és Videótára és a Szabó Ervin Könyvtár is több itt készült portrét őriz.

Erről a műteremről, mint a város legmodernebb „fotografáló-intézetéről” közölt cikket a Magyar Salon folyóirat. A felvételi szobát egy előszobából és egy váróteremből lehetett megközelíteni, utóbbihoz három kisebb helyiség, valószínűleg szalonok tartoztak. A műterem mellett labor, másoló, retusáló és könyvkötő részleg is működött.

„Műterme valóságos kis múzeum, s mint egy levéltárban a fontos okmányokat, úgy őrzik meg ott az évek óta felhalmozott üveglemezeket, melyeken az irodalmi, művészeti és társadalmi előkelőségek arcképei vannak az utókor részére megörökítve. Ugyanitt őrzik azon felvételek lemezeit is, melyeket a fontosabb eseményekről vettek fel. Magyarország újabb történetét e lemezek örökítik meg képekben. Azokat a pompás akvarellokat és platinképeket, melyek az intézetben készülnek, akadémiai művészek festik külön, céljaiknak megfelelően berendezett műteremben. A nagyszabású helyiségekben külön műtermük van a retusírozóknak is. Külön terem jut a különféle laboratóriumoknak, az anyag és szertáraknak, a könyvkötészetnek, hol a képeket passepartoutkba és kartonokra vágják. Egy óriási üvegházban történik a kopírozás. Szóval az egyetemi alap Kossuth Lajos utcai palotájában a legmodernebb műintézetét rendezte be Erdélyi, a kinek a fotográfiáit az illusztrált lapok révén nemcsak itthon, hanem külföldön is ismerik, s nevét gyorsan ismertté tették.”

Erdélyi műterme. In. Magyar Szalon, 1900. 33. kötet, 39. szám, 594. – Törzsgyűjtemény

A Mezőgazdasági Múzeumtól 1899-től több megbízást kapott az első világháborúig főleg mezőgazdasági munkások házainak fotózására, a múzeum ma is őrzi fényképeit. Készített képeket Békéscsabán, Orosházán, Csongrádon, Szentesen, Csorváson, Hódmezővásárhelyen. Megörökítette a házakat, utcarészleteket, szobarészleteket és konyhabelsőket is, és a munkásembereket környezetükkel együtt.

Erdélyi fontosnak tartotta, hogy az egész művelt világ által látogatott helyszínen, az 1900-as Párizsi Világkiállításon Magyarország méltóképpen mutatkozzon be. Vállalta, hogy az ország különféle tájegységeiről felvételeket készít, a kiállítás helyszínén a magyar városokról, a jellegzetes és különleges hazai tájakról készült sztereoképeket bemutatja. A Vasárnapi Ujságban, több számon keresztül jelentek meg azok a képek, amelyeket Erdélyi Párizsban a magyar pavilonokról készített. Az 1900. június 17-i számban így olvasható:

„A magyar osztály egyes részeinek fényképekben való megörökítéséről is gondoskodott a kormánybiztos, s ezzel Erdélyi budapesti udvari fényképészt bízta meg. A fényképek könyvalakban, magyarázó szöveggel is megjelennek.”

A párisi világkiállításról. In. Vasárnapi Ujság, 47. évf., 24. sz., 1900. június 17. 401. – Elektronikus Periodika Archívum

A párizsi sikert kiállítási aranyérem koronázta. Az ünnepségről 1901-ben Magyarország a párisi világkiállításon címmel album jelent meg Hornyánszky Viktor császári és királyi udvari könyvnyomda és Erdélyi közreműködésével.

Albumai sorát gyarapította az 1900 környékén a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló fényképalbumának megjelenése is, amelyben az intézményben készült képeket láthatjuk.