Közkinccsé vált Arcképek a zenevilágból

2025. május 09. 06:00 - nemzetikonyvtar

71 éve hunyt el Papp Viktor zenekritikus, zenetörténész, zenei író

2025. január 1-jén azoknak a kultúra és a tudomány terén tevékenykedő szerzőknek a műveivel gyarapodott a Magyar Elektronikus Könyvtár állománya, akik 1954-ben hunytak el, így életművük immár szellemi közkincs. Közülük különösen unikálisnak számít az a válogatás, amely a zenekritikus és zenei író, Papp Viktor (Szilágysomlyó, 1881. április 13. – Budapest, 1954. május 10.) publikációiból tesz hozzáférhetővé egy válogatást. A 20. század első felének egyik legmeghatározóbb kritikusaként Papp Viktor számos napilapban referált a mindennapi zenei eseményekről – egy 1937-ben, a Budapesti Hírlapban megjelent cikk szerint akkorra már nem kevesebb, mint ötezer kritikát közölt. Amellett, hogy rendszeresen írt zenekritikákat, Papp önálló kiadványokat és ismeretterjesztő monográfiákat is megjelentetett – a Magyar Elektronikus Könyvtárban ezekből a köteteiből olvashatunk.

Papp Viktor, a szilágysomlyói iskolatárs, Ady hűséges muzsikusa. A kép forrása: Vig Emese: „Mert innen hoztam, amit hoztam” – Ady Endre Zilahon. In: Maszol.ro portál, 2019. június 15. Korábban megjelent: Színházi Élet, 7. évf., 52. sz. (1918. december 29.), 12. – Törzsgyűjtemény

A zenekritikus első kötete Arcképek a zenevilágból címmel jelent meg 1918-ban. Mint a tartalomjegyzékből kitűnik, a kötet két részre osztható: első felében a nemzetközi – például Erich Korngold (1897–1957), Claude Debussy (1862–1918), Richard Strauss (1864–1949) –, míg a másodikban a magyar zeneélet művészeinek – Telmányi Emil (1892–1988), Kerner István (1867–1929) és Kodály Zoltán (1882–1967) – arcképeit festi le. Ahogy a kötet bevezetőjéből kiderül, a könyv fejezeteit Papp már korábban más fórumon is publikálta:

„Ezeket a dolgozatokat az 1917/18-as zenei szezonban aktuálitásuk sorrendjében írtam és csaknem mind a Virradat-ban jelent meg. Ugyanebben a sorrendben következnek itt is. Nagy szeretettel írtam valamennyit és felbuzdulva azon a nem remélt érdeklődésen, mellyel a zenét szeretők és azzal foglalkozók szerény írásaimat fogadták, s mert azok olyan adatokat is tartalmaznak, melyeknek néha-néha utána böngészhet valaki és végül, mert régi tapasztalat, hogy újságban megjelent, munkámnál sokkal fontosabb és súlyosabb írások is elfelejtődnek vagy elkallódnak, – meg szeretném azokat hasonló sorstól menteni. Ezekért adom dolgozataimat könyvben az olvasónak, kérve, ne bánjék velük olyan túl szigorúan, mint én egyik-másik portrém model[l]jével.”

Papp Viktor: Arcképek a zenevilágból, Budapest, Franklin, 1918, 5. [Bevezetés] – Magyar Elektronikus Könyvtár

Papp Viktor: Arcképek a zenevilágból, Budapest, Franklin, 1918. A kötet belső címlapja a szerző herceg Esterházy Pálnak szóló dedikációjával – Magyar Elektronikus Könyvtár

Papp Viktor később további három arcképsorozatot felvonultató kötetet közölt: egyet az Operaház, egyet a külföldi, egyet pedig a magyar zenevilág művészeinek szentelt.
A kortárs művészek és zeneszerzők népszerűsítésén túl ugyanakkor Papp a korábbi zenetörténeti korszakok zeneszerzőinek életművét is fontosnak tartotta a közönség elé tárni. Ilyen például az a három kötet az 1920-as években napvilágot látott „élete és művei” sorozatból, amely Johann Sebastian Bach (1685–1750) – Bach János Sebestyén élete és művei –, Joseph Haydn (1732–1809) – Haydn József élete és művei – és Ludwig van Beethoven (1770–1827) – Beethoven élete és művei – munkásságáról értekezik.
Ez utóbbi zeneszerzőről ráadásul egy további kötetet is közölt Beethoven és a magyarok címmel a zeneszerző halálának centenáriumán, 1927-ben. A szerző a kötet bevezetőjében a következőképpen összegezte kiadványa célját:

„Könyvem megírásában három szempont vezetett. Az első, hogy ne nagyon száraz tudományt adjak; a második, hogy a Beethoven irodalom magyar vonatkozásait kritikai mérlegeléssel foglaljam össze s harmadszor, hogy új kutatásaimat, mely a Beethoven-literatúra hatalmas folyamába bizonyára bele fog ömleni — napvilágra hozzam. Kutatásaim közben olyan magyar Beethoven-anyag került a kezembe, melyet kötelességem ismertetni. Könyvemnek ez az alapja s talán nincs is több érdeme. Munkámat nem a zenetörténész hajszálnyi pontosságával írtam, de nem minden gondosság nélkül.”

Papp Viktor: Beethoven és a magyarok, [Budapest], Szerző kiadása, 1927, 1. [Bevezetés] – Magyar Elektronikus Könyvtár

Magyar vonatkozásokat boncol Papp Liszt Ferenc élő magyar tanítványai című, 1938-ban megjelent könyve is. A kötet összeállítását – ahogy a bevezetőben rámutatott – a szerző azért is tartotta fontosnak, mert Liszt:

„tanítványaival[,] s a mester pedagógiai munkásságával aránylag keveset és elég felületesen foglalkozott a hatalmas arányú Liszt-irodalom. A szegényes magyar zenei irodalom pedig csaknem semmit.”

Papp Viktor: Liszt Ferenc élő magyar tanítványai, Budapest, Dante, [1938]. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A kortárs magyar zeneszerzők közül Papp talán a nemzetközi hírű zeneszerző, zongoraművész és karmester, Dohnányi Ernő (1877–1960) munkásságával foglalkozott a legtöbbet és vált életművének legelhivatottabb propagátorává. Ezt nem csupán a számos Dohnányi-hangverseny után született kritika, de a zenei író két kiadványa is dokumentálja. Az egyik kötet Dohnányi születésének 50. és művészeti pályafutásának 30. évfordulóján jelent meg 1927-ben. A korábban már használt „arckép” kifejezés e köteten is szerepel, ezúttal azonban csak jelzésértékűen, alcímként, ráadásul zárójelben. A szerző mintha ezzel azt jelezné, hogy nem csupán egy életrajzi összefoglalót rejt kiadványa, hanem azon is túlmutat, hiszen a kötetben Dohnányi műveinek jegyzéke és műismertetések is olvashatóak. Papp Dohnányi iránti rajongását a kötet bevezetőjének költői szófordulatai is jól sejtetik:

„Fáradhatatlan szelleme mindenütt ott van, ahol a zene, a zengő levegő szépségei enyhítik a görnyedő, roskadozó ember fájdalmait. Ha zongorájának grandiózus skáláján szétárasztotta lelke melegét, tollat vesz elő s keze nyomán elévülhetetlenül szép magyar kóták százezrei szaporodnak. Sokszor fürdeti lelkét a leg nemesebb kamarazene illatában[,] s ha az ujjai elfáradtak, vezénylőpálcáját veszi elő és zenekara élén áldoz a zeneművészetnek.”

Papp Viktor: Dohányi Ernő, Budapest, Stádium, 1927. [Bevezetés] – Magyar Elektronikus Könyvtár

Papp Viktor: Dohányi Ernő, Budapest, Stádium, 1927. A kötet borítója – Magyar Elektronikus Könyvtár

A másik kötet egy nagyszabású alkalmi kompozíció, a szegedi Fogadalmi templom – a dóm – felszentelésére komponált Dohnányi-mű, a Szegedi mise (Missa in dedicatione Ecclesiae), op. 35 ismertetésére vállalkozik. A kiadvány aktualitása, hogy az életrajzi bevezetőn túl a szerző a mű első elemzésére is vállalkozik, mégpedig abban az évben, amikor a mű bemutatásra került, 1930-ban. A kötet különlegessége továbbá, hogy Papp Viktor az ismertetőben az eredeti Dohnányi-autográfból közöl példákat.

Papp Viktor: Dohnányi Ernő és Szegedi miséje. Missa in dedicatione ecclesiae, Debrecen – Budapest, Csáthy, 1930, 22. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az arcképeken kívül általános zenetörténeti témákról is publikált. Ilyen a Bevezető a zeneművészetbe című kiadványa, amelyet 1927-ben Berlinben jelentetett meg. A kiadvány a zenetörténeti korszakok áttekintése után zenei műfajokat, majd két hangszert mutat be. Hasonlóan ismeretterjesztő szándékkal jelentek meg a zenekritikus azon kötetei is, amelyekben rádiós felolvasásainak szövegét jelentette meg az 1930-as és az 1940-es években. Papp munkássága ugyanis a Magyar Rádióval is összefonódott, hiszen 1928-tól a Rádió Zenei Tanácsának tagja volt. Rádióelőadásainak szövegét egyrészt a Muzsika című kiadványban – amely nem egyezik meg az azonos címmel 1929 és 1930 között megjelent és egyébként Papp Viktor által szerkesztett zenei folyóirattal –, majd Zenekönyv-sorozatában publikálta. E négyrészes sorozatból csupán két kötet címében szerepel utalás a rádióelőadásokra: a Zenekönyv rádióhallgatók számára. Operaismertetések és a Zenekönyv rádióhallgatók számára. Zenekari esték I–II. esetében. A Zenekönyv-sorozat utolsó két kötete – a Tanulmányok, kamarazene és A nóta – már sem címében, sem előszavában nem utal rádióelőadásokra, ami arra enged következtetni, hogy ismertetéseit a szerző már nem csupán egy behatárolt közönség számára írta, de valamennyi zenei iránt érdeklődőnek.

Papp Viktor: Zenekönyv rádióhallgatók számára. Zenekari esték I–II., [Budapest], Stádium, [1942]. A kötet belső címoldala – Magyar Elektronikus Könyvtár