A női zeneszerzők és előadóművészek munkásságának feltárása manapság nemzetközi vonatkozásban is népszerű és kutatott témának számít, így a tárgyban olyan alkotók neve juthat eszünkbe, mint a szentté avatott középkori szerzetesnő, Hildegard von Bingen (1098–1179), Robert Schumann felesége, Clara Schumann (1819–1896), Mendelssohn nővére Fanny (1805–1847), Lili (1893–1918) és Nadia Boulanger (1887–1979) vagy a francia hatok egyetlen női zeneszerzője, Germaine Tailleferre (1892–1983). Magyar viszonylatban is számos olyan kiemelkedő egyéniség képviselte e vonalat a 19. századtól egészen napjainkig, mint például a zenetörténész-zeneszerző Selden-Goth Gizella (1884–1975), Kodály Zoltán felesége, Sándor Emma (1863–1958) vagy Szőnyi Erzsébet (1924–2019). Mostani áttekintésünkben a nemzeti könyvtár zenei gyűjteményében található zeneszerzői és előadóművészi hagyatékok dokumentumaiból, valamint a tár bámulatosan sokszínű nyomtatott és kéziratos állományából válogattunk a teljesség igénye nélkül.

A Zeneműtár talán legértékesebb dokumentumai közé tartozik az az adománylevél, amely korának egyik kiemelkedő zeneszerzőjétől és zongoraművésznőjétől – a fővárosban is nagysikerű hangversenyeket adó –, Clara Schumanntól származik.

Clara Schumann portréja – Színháztörténeti és Zeneműtár, Schumann, Clara 1/1

Az 1856. február 26-i keltezésű irat is pesti tartózkodásának egyik különleges dokumentuma, amely szerint a művésznő nagyvonalú gesztussal, száz forintnyi adománnyal támogatta a Nemzeti Zenede felállítását. (A német nyelvű kézírásos alapítólevél magyar fordítását Mikusi Balázs e témában készült blogbejegyzésében olvashatjuk: „Száz forint Clara Schumanntól most – többet nyom a latban, mint kétezer Liszttől” - OSZK).   

Clara Schumann saját kezű aláírásával ellátott adománylevél a pesti Nemzeti Zenede javára – Színháztörténeti és Zeneműtár, Ms. mus. th. 234

A neves német komponista feleségének munkásságán kívül kevesebbet tudunk a 19. században Magyarországon komponálással foglalatoskodó női zeneszerzőkről. A főként nemesi származású alkotók közül Batthyány Miklósné Széchényi Franciskát (1783–1861) tartják az első magyar női zeneszerzőnek. Széchényi István unokaöccse, Széchényi Kálmán kutatásai – és 2018-ban megjelent könyvének – révén ma már jóval többet tudunk a család huszonnyolc tagjának zenei kapcsolatairól, így arról is, hogy Széchényi Franciskán kívül Széchényi Marietta (1886–1976) és Széchényi Félicie (1838–1920) is foglalkozott zeneszerzéssel.

 Batthyány Miklósné Széchényi Franciska: Az emlény. Jelzet: Ms. mus. 1352 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Az arisztokrácia köréből rajtuk kívül még akadnak olyan női zeneszerzők, akiknek alkalmi kompozícióját megőrizte a nemzeti könyvtár gyűjteménye. Ilyen a komponistaként számon tartott Zichy-Stubenberg Anna grófné (1821–1912) Dragoner Marsch című zongorára írt rövid alkotása is.
A Zeneműtár nyomtatott kottáinak egy részét magába foglaló ún. Musica practica gyűjteményében is több női szerző művével találkozhatunk. Jóllehet az alkotók neve ma már teljesen feledésbe merült, e dokumentumok több aspektusból is érdekes adalékokat rejtenek. A 19. század második és a 20. század első felében megjelent kották sajátosan díszített címlappal és általában egy prominens személyeknek szóló ajánlással rendelkeznek. Szabady Kata II. Magyar rhapsodia című zongoraművét gróf Tisza Istvánnénak (1855– 1925) ajánlotta. Jellegzetes példája a gyűjteménynek a későbbi színésznő, Sugár Sári (1919–1993) Budavári emlék címmel ellátott zongorára írt magyar ábrándja, amelyet 1905. április 21-én Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria (1868–1924) főhercegnő születésnapjára komponált. A címlap érdekessége, hogy azon a fiatal alkotó képmása is megjelenik.

Sugár Sárika: Budavári emlék. Magyar ábránd – Színháztörténeti és Zeneműtár, Mus. pr. 3520  

Hasonlóan dekoratív címlappal rendelkezik Pozorszky Valéria zongorára írt Tulipános indulója, amit a nagysikerű primadonnának, Fedák Sárinak (1879–1955) ajánlott. A szecesszió formavilágát tükrözik Imrik Kornélia Emlékeim felett gondolatok ábrándja, valamint „Álom”-keringő című zongorakompozícióinak címoldalai – ez utóbbit ifj. gróf Zichy Ödönné Bethlen Gabriellának (1888– 1965) ajánlotta.

Imrik Cornélia: Emlékeim felett gondolatok. Ábránd – Színháztörténeti és Zeneműtár, Mus. pr. 1890

Magyarország egyik legrégebb óta működő zenei kiadója, a Rózsavölgyi és Társa jelentette meg Cserey Gyuláné zongorára írt Nász-keringőjét, amelyet gróf Zichy Rafaelnek (1877–1944) és Pallavicini Edinának (1877–1964) ajánlott házasságkötésük alkalmából. A címlapon a fiatal pár közös portréja látható szív alakú keretben, virágokkal díszítve.

Cserey Gyuláné: Nász-keringő – Színháztörténeti és Zeneműtár, Mus. pr. 1090

Talán nem meglepő, hogy a Zeneműtár önálló fényképgyűjteménye is számos unikális és a témába vágó felvételt tartalmaz. Ezek közül egyedülálló az a felvétel, amelyen Dohnányi Ernő (1877–1960) az első Magyar Női Vonósnégyes tagjaival szerepel első opuszának, a c-moll zongoraötös 1938-as előadása után.

Dohnányi Ernő és az első Magyar Női Vonósnégyes tagjai (Balról jobbra: Kálmán Mária, Ulbrich Hermin, Dohnányi Ernő, Szerémy Magda, Nagy Ilonka) – Színháztörténeti és Zeneműtár, Első Magyar Női Vonósnégyes 1/1

A nemzeti könyvtár zenei gyűjteményében elhelyezett hagyatékok között is találhatóak kifejezetten női zeneszerzőkhöz és előadóművészek életművéhez kapcsolódó dokumentumok. A zongoraművész, pedagógus és zeneszerző, Ticharich Zdenka (1900–1979) hagyatéka 1991-ben vételi úton került a Zeneműtár gyűjteményébe. Zdenka, a Nemzeti Zenedében eltöltött évei után Bécsben Emil Sauernél (1862–1942) és Ferruccio Busoninál (1866–1924) tanult zongorázni, majd zeneszerzési stúdiumokat végzett a berlini Zeneművészeti Főiskolán Franz Schrekernél (1878–1934). A művésznő sokoldalú személyisége hátrahagyott gyűjteményében is megmutatkozik: Zdenka pályafutásának dokumentációján kívül kivételesen gazdag és fényképészeti szempontból is felbecsülhetetlen anyagrész maradt fenn.

Ticharich Zdenka portréja. Angelo Fotos. Ticharich Zdenka hagyatéka – Színháztörténeti és Zeneműtár

Ticharich Zdenka szépsége nem csupán hagyatékának fotóanyagában mutatkozik meg, de alakja több képzőművészt – többek között Rippl-Rónai Józsefet, Pátzay Pált, Reményi Józsefet és Márffy Ödönt – is megihletett. A svájci származású francia zeneszerző, Arthur Honegger (1892–1955) állítólag a következőképpen vélekedett a művésznőről:

Ticharich Zdenka. Angelo Fotos – Színháztörténeti és Zeneműtár, Ticharich Zdenka hagyatéka

A Bartókkal azonos évben született zongoraművész és pedagógus, Braun Paula (1881–1962) hagyatéka is a Zeneműtár gyűjteményét gazdagítja. Braun Paula a Zeneakadémián Szendy Árpádnál (1863–1922), majd a nála öt évvel fiatalabb, nemzetközi hírű Edwin Fischernél (1886–1960) folytatott tanulmányokat. Később maga is kiemelkedő zongoratanár volt, amelyet több, nyomtatásban megjelent pedagógiai munka – például A kéztartás és billentés módszere – is tanúsít. Ráadásul neve a feltalálók körét is gazdagítja: ujjtorna készülékét 1918-ban Berlinben, billentyűs hangszerekhez készített kisegítő billentyűzetét pedig 1934-ben szabadalmaztatta Budapesten.

• 
• 

A hagyaték része Braun Paula Ritmus módszertan a magyar népzene alapvető dallamfordulatai nyomán című munkájának kézirata is, amelyet a karvezető, zenepedagógus, Szőnyi Erzsébet, Viski János (1906–1961) zeneszerzés-növendéke lektorált. A nemzeti könyvtár zenei gyűjteménye a hat éve elhunyt Szőnyi Erzsébet gazdag életművéből összesen 73 zenemű kéziratát őrzi, köztük A makrancos királylány című gyermekoperáét is.

Szőnyi Erzsébet: A makrancos királylány. Gyermekopera két felvonásban. Jelzet: Ms. mus. 7514 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Laskai Anna (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Felhasznált irodalom:

• Sadie, Julie Anne – Rhian Samuel: The Norton/Grove Dictionary of Women Composers, New York: W. W. Norton & Co., 1995.
• Király László: „Nők és zeneszerzés. In: Pannon Tükör, évf. 1. sz. (2017. január–február), 110–117.
• Széchényi Kálmán: In eine bessre Welt entrückt: die Grafen Széchényi von Sárvár-Felsővidék und die holde Kunst: 250 Jahre Musikgeschichte, Marktoberdorf, Seubert, 2018.
• Braun Paula: A kéztartás és billentés módszere, Budapest, Rozsnyai, [1908].
• Braun Paula: Die ersten 18 Klavierlektionen, worin Paula Braun veranschaulicht, wie man die Schwierigkeiten des Anfangs beseitigt, Bruxelles, Schott, 1932.
• Pintér Csilla Mária: Szőnyi Erzsébet. Magyar zeneszerzők 24., Budapest, BMC, 2014.