Száz évvel ezelőtt, május 1-jén alakult meg a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának Zenei Osztálya, a későbbi Zeneműtár. A centenáriumot köszöntő alkalmi kiállítás, melyet az AIBM Magyar Nemzeti Csoport és az OSZK április 17-én tartott szakmai napja keretében mutatott be e sorok írója, az 1802-es könyvtáralapításig visszanyúló gyökerű, folyamatosan gyarapodó zenei gyűjtemény gazdagsága előtt tisztelgett, amely mindenkori munkatársainak, vezetőinek is köszönhetően mára kb. 18.000 kottakéziratot, 170.000 nyomtatott kottát, igen jelentős színházzenei, hagyatéki és hangzó gyűjteményt, megannyi zeneelméleti, szöveges kéziratot és zenei vonatkozású fényképet foglal magában: összesen mintegy 900.000 dokumentumot a 16. és a 21. század közötti időszakból. A tárlat nyolc tematikus egységben igyekezett bemutatni a gyűjtemény történeti rétegzettségét, tudatos gyarapítását, ezek legfőbb irányait. A kétrészes írásban a kiállítás felépítését követve idézzük fel a Zeneműtár történetének meghatározó epizódjait, fontosabb gyűjteményrészeinek alakulását.

Régizenei gyűjteményünk ‒ amelynek gazdagságát és fejlődését az 5. tárló volt hivatott felvillantani ‒ az ún. fordulat éve után jelentősen gyarapodott a főúri és szerzetesi gyűjtemények, antikváriumok köztulajdonba vétele következtében. Az elsőként átvett, legnagyobb értékű dokumentumegyüttes az Esterházy hercegek kottatára ‒ illetve az Esterházy-udvar zenei és színházi életét dokumentáló értékes iratanyag ‒ volt, pontosabban az egykori archívumnak az első világháború után, a család döntése alapján Budára került része, amely 1949-ben, Vécsey Jenő zenetörténész tárvezetése (1945–1966) idején került a könyvtárba. E kottatár döntő részben a 18. század második felében és a 19. század elején alakult ki, amikor a család tagjainak bőkezű művészetpártoló tevékenysége európai rangú zenei központtá tette kismartoni és eszterházai udvarukat. A gyűjteményben megtalálhatók Joseph Haydn (1732–1809) és számos kiemelkedő muzsikus kortárs, köztük Michael Haydn (1737–1806) Johann Georg Albrechtsberger (1736–1809), Karl Ditters von Dittersdorf (1739–1799), Johann Nepomuk Hummel (1778–1837) és Franz Xaver Süssmayr (1766–1803) kompozíciói, az eszterházai operaházban Haydn által vezényelt operák kéziratos forrásai. Figyelemre méltó azonban a korábbi korszak termése is, amelynek értékeit főként az utóbbi időben kezdik felfedezni.

Gregor Joseph Werner Der gute Hirt című oratóriumának kéziratos partitúrája (1739). Jelzet: Ms. mus. III. 1 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Közel 350 mű kéziratát őrizzük Gregor Joseph Werner (1693–1766) jelentős későbarokk zeneszerzőtől, aki 38 éven át Esterházy Pál Antal udvari karmestere, ezen a poszton Joseph Haydn elődje és néhány évig felettese volt. (Erre a dokumentumegyüttesre fókuszált elsőként a Haydneum Magyar Régizenei Központ tevékenysége és az OSZK-val közös digitalizálási-állományvédelmi projektje is.) De már a hercegi ág megalapítója, Esterházy Pál (1635–1713) nádor is nagy gondot fordított udvara zenei életének fejlesztésére: az általa összeállított Harmonia caelestis című, Bécsben 1711-ben kiadott vallásos gyűjtemény 1703-as metszőpéldánya is szerepelt a kiállításon.
Természetesen a Vécsey és zenetudós munkatársai (Falvy Zoltán, Kecskeméti István, Somfai László, Bartha Dénes) által elsőként feldolgozott, a hazai és nemzetközi kutatás által máig legjobban feltárt, becses forráscsoportot a Joseph Haydn életművéhez kapcsolódó dokumentumok alkotják. Ismert, hogy a „szimfónia és a vonósnégyes atyja” az Esterházy hercegek szolgálatában írta művei zömét, s alkotó periódusának meghatározó, 1761‒1790 közötti szakaszát töltötte magyar földön Esterházy Pál Antal, majd 28 évig „Fényes” Miklós kismartoni és eszterházai birtokain. Halála után hagyatéka az Esterházy Archívumba került. Ennélfogva ma az OSZK őrzi a Joseph Haydn-autográfok világszerte leggazdagabb gyűjteményét – közel száz darabot –, emellett a mester számos művének korabeli kéziratos másolatát, első kiadását és tárgyi emlékeket. Ebből az anyagból volt látható a fiatal Haydn másodkarmesteri kinevezésének évéből (1761) származó egyik „napszak” szimfónia, a Le midi (a Dél) autográf partitúrája, valamint a szenvedélyes barytonjátékos „Fényes” Miklós számára komponált Baryton-triók, egykorú bőrkötésben.

Joseph Haydn barytonra, brácsára és csellóra írt trióinak szólamkötetei egykorú, díszes bőrkötésben. Jelzet: Ms. mus. I. 110 – Színháztörténeti és Zeneműtár

A későbbiekben a tatai Esterházy-gyűjtemény és a vegyes eredetű rezidenciális kéziratok tovább gazdagították a Zeneműtár régizenei gyűjteményét.
Az évtizedek során számos modern kiadás, hangfelvétel készült ebből a számos kiadatlan, felfedezésre érdemes művet magában foglaló anyagból. Legújabban, idén februárban Georg Druschetzky egyik, a kiállításon szereplő timpaniversenye látott napvilágot az Erdődy Kamarazenekar Alapítvány és az OSZK közös kiadásában.
A kiállított újabb kincsek egyike az ún. Haydn-Verzeichnis volt, Joseph Haydn műveinek az idős zeneszerző által 1805-ben összeállított, segédje, Johann Elssler (1769–1843) kézírásával fennmaradt katalógusa. A második világháború idején még az Esterházyak gyűjteményében található műjegyzéknek 1945-ben nyoma veszett. Ezt a Haydn-életmű-kutatás számára fontos forrást 2008-ban, egy berlini árverésen sikerült megvásárolnia a könyvtárnak az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint magánszemélyek támogatásával.

A másik Mozart Varázsfuvola című operájának egy 1796-ban készült, egykorú partitúramásolata, amely a mű nyitányát és első felvonását tartalmazza. Világviszonylatban ez az egyetlen olyan korabeli másolat, amely az ősbemutató színházához, a Theater auf der Wiedenhez köthető. Ezáltal a forrás értékes információkkal szolgál a Varázsfuvola korai előadási gyakorlatáról, illetve a Mozart által a bemutató után eszközölt változtatásokkal kapcsolatban. Az igen rossz állapotú kéziratot a Corvina Alapítvány támogatásával, 1996-ban vásárolta meg a könyvtár. A dokumentum még restaurálása előtt nagy nemzetközi figyelmet kapott, jelenleg pedig egy, a mű ősváltozatát rekonstruálni igyekvő CD-felvétel elkészítését segítheti.

Mozart Varázsfuvola című műve nyitányának és első felvonásának egykorú kéziratos partitúramásolata (1796). Jelzet: Ms. mus. 10.868 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Gazdag 19. századi forrásanyagunkból – az Erkel-anyag mellett – kiemelkedik, nemzetközi jelentőségű a főként vásárlások útján kialakult Liszt Ferenc-gyűjtemény, valamint a csereakció keretében 1978-ban bekerült Goldmark Károly-hagyaték. Ezek különleges darabjaiból kínált válogatást a 6. tárló.
A Liszt-ereklyék gyűjtése különösen a zeneszerző születésének centenáriumán kapott lendületet. Antikváriusoktól és magánszemélyektől vásárolt a könyvtár autográf kéziratokat és a mester keze nyomát magán viselő korrektúrapéldányokat. Ez alapozta meg az OSZK világhírű, közel félszáz szerzői kéziratot tartalmazó Liszt-gyűjteményét. Emellett számos, Liszt saját kezű bejegyzését magán viselő nyomdai tisztázatot, nyomtatványt, első kiadást foglal magában.  Liszt-kézirataink könyvtári-tudományos feltárásában, máig alapvető katalógusának elkészítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Eckhardt Mária zenetörténész, a Liszt-életmű nemzetközi hírű kutatója, aki 1966 és 1973 között a Zeneműtár munkatársa volt.

Liszt Ferenc Via crucis című oratóriumának a szerző által készített ének–zongora (vagy orgonakíséretes) változata. Autográf partitúra (1878). Jelzet: Ms. mus. 14 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Kiállítottuk a Via crucis oratórium értékes autográf kéziratát. Megtekinthető volt becses ereklyénk, az Operaház megnyitójára szánt, a Magyar Király-dal alapmotívumát tartalmazó emléklap a zeneszerző magyar nyelvű aláírásával: „Mint Magyar hazámnak hű fia – Liszt Ferenc”. A lap közepén látható szakadást lövedék okozta: 1956 őszén, a Rádió ostromakor sérült meg az akkor még a Pollack Mihály téri Esterházy-palotában elhelyezett Zeneműtár raktárában.
Új szerzeményként látható volt az a Louis Held által készített időskori Liszt-fotó, amely a művészt Arma Senkrah amerikai hegedűművésznővel ábrázolja. A Soirées de Vienne 1839-ben Hamburgban, August Cranznál megjelent díszkiadása a nemrég megvásárolt Várhelyi-hagyaték részeként érkezett be.
Goldmark Károly autográf kéziratokban gazdag, többek között leveleket és tárgyi dokumentumokat is tartalmazó hagyatékából, amelyet Kecskeméti István osztályvezető személyesen rendezett, az Erinnerungen aus meinem Leben (Emlékek életemből) c. visszaemlékezés eredeti kézirata és egyik portréképe volt látható a kiállításban.
A Friedrich Rückert versét megzenésítő Irrlichter az egyik olyan Goldmark-dokumentum, amelyet 2012-ben, az Értékmentő Pulszky Program támogatásával sikerült megvásárolni. Páratlan Goldmark-gyűjteményünket azóta ez az 1860 körül komponált, korábban ismeretlen dal szerzői kézirata is gazdagítja.

Louis Held Liszt Ferencről és Arma Senkrah amerikai hegedűművészről (1885), valamint Josef Löwy Karl Goldmarkról készült fényképe (1888) a kiállításon

A 7. tárló anyaga 20. századi zeneszerzőkhöz kapcsolódó, önálló kiállításra is érdemes hagyatékaink közül illusztrált néhányat.
Megtekinthető volt Zágon Géza Vilmos (1889‒1918) Pierrot lunaire című dalciklusának az első világháborúban fiatalon elhunyt tehetséges muzsikus hagyatékából származó szerzői kézirata. Zágon ‒ Schönberg híres melodrámájához hasonlóan ‒ Albert Giraud belga költő ötven „bergamói rondóból” álló versciklusának (1884) darabjait zenésítette meg, ám kompozíciója a kiválasztott hat költeményt eredeti nyelven használta fel, más műfajú és annál jóval korábbi: komponálását a zeneszerző 1909-ben fejezte be. A háború előtt Budapesten és Párizsban is szép sikerrel bemutatott művet maga Debussy javítgatta prozódiailag, akihez tanítványi-baráti viszony fűzte a korabeli párizsi zenei élet más nagyjaival, Bartókkal és Kodállyal is levelező művészt.

Az 1945 után Ausztriában, majd az Egyesült Államokban élő Dohnányi Ernő (1877–1960) hagyatékának Magyarországon maradt részét özvegye és húga az 1960-as évek elején ajándékozta az OSZK Zeneműtárának. A hagyaték egyedülálló mennyiségben őriz zeneműkéziratokat, eredeti leveleket, fényképeket, korabeli műsorlapokat és kritikákat. A kiadatlan, nemrégiben újrafelfedezett kompozíciók közé tartozik a millenniumi királydíj-pályázaton első díjat nyert, ifjúkori Zrínyi-nyitány autográf kézirata. A művet 1897. június 3-án mutatta be a Filharmóniai Társaság a szintén királydíjas, kéziratban nálunk őrzött F-dúr szimfóniával együtt. E művekből 2011-ben a Kovács László vezette Miskolci Szimfonikus Zenekar készítette a világelső felvételt a Hungarotonnál, jelenleg pedig külföldi zenekar készül repertoárjára tűzni a darabokat. A Hitvallás című, Trianonra reflektáló Dohnányi-mű (1920) egy átiratának szólamanyaga a New York-i Queens College ajándékaként érkezett be 1994 körül.

Dohnányi Ernő Zrínyi-nyitány című művének autográf partitúrája (1896). Jelzet: Ms. mus. 3.270 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Hasonló összetettségű és jelentőségű Farkas Ferenc (1905–2000), a szinte minden műfajban alkotó, termékeny zeneszerző, nagyhatású zenepedagógus és karmester hagyatéka, amely 2015-ben, a zeneszerző fia, Farkas András ajándékaként került a könyvtárba. Az életút egészét reprezentáló, gazdag irathagyaték és hangfelvételek mellett a zeneszerző mintegy ezer kompozícióját tartalmazza. Ezek között megtalálhatók ismert műve, a Régi magyar táncok a 17. századból számtalan variációban megfogalmazott darabjai, amelyből az egyik verzió eredeti kéziratát és nyomtatott kiadását állítottuk ki.
Árveréseken megszerzett két érdekes dokumentumegyüttes egy-egy darabja is helyet kapott a tárlóban. 2016-ban, Mikusi Balázs tárvezetése (2009–2020) idején sikerült megvásárolni azt a 4 db albumot, amely az 1949-ben külföldre emigrált, ezért egykori zeneszerzői tekintélye ellenére itthon szinte elfeledett Veress Sándor (1907–1992) kevéssé ismert korai pályafutásának dokumentumait tartalmazza teljességre törően: hazai és külföldi koncertek műsorlapjait, plakátjait, az eseményekkel kapcsolatos hangversenykritikákat, olykor fotót is. Nemrégiben pedig a tártörténeti szempontból is érdekes Kereszty István-hagyatékot sikerült kiegészíteni Kereszty mintegy 30 levelével, melyeket ifj. Veress Endréhez, Veress Sándor operaénekes testvéréhez írt 1936 és 1943 között.

Volly István (1907–1992) zeneszerző, népdalgyűjtő egyik népzenei fonográfhengere a kiállításon

A kiállítás utolsó tárlójában hangzó gyűjteményünkből válogatott tárgyak kaptak helyet. Ez az állományrész viszonylag fiatal, ám az utóbbi évtizedek dinamikus gyarapodása folytán mára számbelileg is jelentős: összesen mintegy 100.000 dokumentumot foglal magában a fonográfhengerektől kezdve a sellaklemezeken, LP-ken és magnókazettákon át a legújabb CD-kig, sőt egészen a pendrive-ig és a QR-kódig. A kereskedelmi forgalomba került hanghordozók mellett egyedi felvételek is találhatók köztük, mint például Szőke Péter magnetofonfelvételeken rögzített madárhanggyűjteménye vagy Volly István (1907–1992) népzenei fonográfhengerei. Ereklyeként őrizzük azt a két viaszhengert, melyekre Kossuth Lajos egy ünnepi beszédét rögzítették 1890-ben Torinóban.
Az 1990-es évektől több jelentős magyar vonatkozású magángyűjtemény került be adományok és vásárlások útján: többek között Kovács József lemezgyűjteménye, majd a 2010-es években a folyamatos feldolgozás és digitalizálás alatt álló, hatalmas Marton-Bajnai Gyűjtemény 45.000 lemeze, Kiss Gábor Zoltán gyűjteménye, Simon Géza Gábor dzsesszarchívuma, Sebestyén János és Fábián Imre hagyatéka.
Érdekes hangzó anyagok érkeztek haza a diaszpórából 2014 és 2022 között és kerültek be gyűjteményünkbe a nagyszabású Mikes Kelemen Program keretében is. A kiállított karácsonyi albumot, amelynek felvételein egy clevelandi ferences szerzetes orgonál és énekel magyarul, az 1956 előtti magyar emigráció számára adta ki egy ismeretlen amerikai kiadó.
2022 nyarán ugyancsak a Mikes-programban, Londonból érkezett ajándékképpen az az értékes lemezgyűjtemény, amely a világhírű Léner-kvartett összegyűjtött, eredeti gramofonlemezeit tartalmazza. Beethoven teljes vonósnégyes-sorozatának a kiállításon látható albuma 1927-ben, a Beethoven-centenárium évében készült Londonban, a Columbia cég felkérésére. A rangos szakmai díjakkal elismert ciklus több százezer példányban kelt el.
Az utóbbi két-három évben kerültek a Zeneműtárba a Madách Színház archív kísérőzene-gyűjteményének magnószalagokra rögzített hanganyagai, valamint a kapcsolódó kották, tovább gazdagítva 550 polcfolyómétert kitevő színházzenei gyűjteményünket.
A Zeneműtár anyagából készült világpremier CD-felvételek közül öt került a tárlóba, köztük Druschetzky szóló üstdobokra és zenekarra írt versenyműveinek az Erdődy Kamarazenekar által készített lemezfelvétele és a Der Gute Hirt című Werner-oratóriumot Vashegyi György együtteseinek előadásában közreadó CD-kiadvány.
Az intézményi státuszában 2020-ban bekövetkezett változás nyomán jelenleg a Színháztörténeti és Zeneműtár nevű szervezeti egység keretében működő Zeneműtár gyűjteménye nemcsak folyamatosan gyarapodik, hanem a könyvtári és tudományos feltáró munka során is újabb és újabb kincsei kerülnek napvilágra. 

Illyés Boglárka (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Hivatkozott irodalom és források:

• Kelemen Éva: „Elfeledtetése nemcsak mulasztás, de bűn is volna.” Vécsei Jenő, a magyar zenetudomány fáradhatatlan munkása. In: Magyar Zene, 52. évf. 3. sz. (2014. augusztus), 350–367.
• Szőnyiné Szerző Katalin: Az egykori Esterházy Archívum Haydn forrásai az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában. In: Parlando. Zenepedagógiai Folyóirat, 58. évf. 4. sz. (2017).
• Szőnyiné Szerző Katalin: A Zeneműtár jubileumi Haydn-szerzeménye. In: Mercurius, 2008, 33.
• David J. Buch: A Newly-Discovered Manuscript of Mozart’s Die Zauberflöte from the Copy Shop of Emanuel Schikaneder’s Theater auf der Wieden. In: Studia Musicologica, 45. évf. 3–4. sz. (2004), 269–279.
• Mária Eckhardt: Franz Liszt’s music manuscripts in the National Széchényi Library, Budapest, [transl. by Erzsébet Mészáros], Budapest, Akadémiai, 1986. (Studies in Central and Eastern European music, 2.)
• Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar muzsikus kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1973, 87–130.
• Illyés Boglárka: Az új magyar zene párizsi követe. Zágon Géza Vilmos pályája és válogatott levelezése. In: Magyarságtudományi Forrásközlemények, 2014, 323–358.
• Kovács Ilona: „Újrafelfedezett” Dohnányi-művek. Az F-dúr szimfónia, a Zrínyi-nyitány és a Suite en Valse (op. 39) világpremierje a Hungarotonnál. In: Parlando. Zenepedagógiai Folyóirat, 53. évf. 3. sz. (2011), 38–40.
• Kusz Veronika: Trianon „sovány visszhangjai” Dohnányi Ernő életművében. In: Magyar Zene, 60. évf. 1. sz. (2023), 5–24.
• Molnár Antal: A Léner-vonósnégyes, Budapest, Zeneműkiadó, 1968. (Nagy magyar előadóművészek, 6.)