„De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.”

2025. április 25. 06:00 - nemzetikonyvtar

Szent Márk evangélista

Márk evangéliumának első oldala a Károli Gáspár fordította Vizsolyi Bibliában – Digitális Könyvtár

Már több blogbejegyzésben foglalkoztam azzal, hogy minden idők legolvasottabb bestsellere a római katolikus változatban 73, a protestáns formában 66 könyvet összefoglaló Biblia. Már a cím is beszédes, hiszen görög „bíblos” (βίβλος) szó könyvet, tekercset, pergament jelent, a Biblia ennek többesszáma. Az ógörög szó eredete egy ókori kikötővárosból, a főníciai Byblos-ból származik, mely papiruszexportjáról és kereskedelméről vált ismertté. Ezen ókori hajós-kereskedelmi központ lett aztán az alapja ma is használt, könyvekkel kapcsolatos szavainknak, mint a bibliotéka, bibliofil, vagy a nem éppen pozitív jelentésű bibliofóbia. A keresztény/keresztyén vallás legfontosabb irata tehát nem egy könyv, hanem könyvek gyűjteménye. Ez a gyűjtemény alapvetően két részre oszlik, a Krisztus előtti időket bemutató Ószövetségre és a Krisztus földi tevékenységét bemutató és az azt követő időkben keletkezett Újszövetségre. Ez utóbbinak központi mondanivalója az első négy könyvben, az úgynevezett evangéliumokban található. Erről egy korábbi, Szent Máté evangélistáról szóló blogbejegyzésemben a következőképpen írtam:

„Az Újszövetség első négy könyve, az úgynevezett evangéliumok egymás után, négy különböző szemszögből mesélik el az eseményeket, amelyek Jézus – ahogy a hívek mondják – földi életéhez, tanításaihoz és cselekedeteihez, kereszthalálához és feltámadásához kapcsolódtak. A könyvek megnevezése beszédes, hiszen az evangélium szó a görög nyelvben örömhírt jelent. Vagyis az „üdvösség örömhírét”. Az ókori zsidók hite szerint Isten megszabadítja népét és felállítja a királyságát, amelynek székhelye Jeruzsálem lesz. Jézus azt hirdette, hogy az Isten országa már elérkezett és az ő személyében, szavaiban és cselekedeteiben jelenik meg. Ezért is van, hogy ez a négy könyv kitüntetett fontossággal bír a Biblia kanonizált iratai között. A kitüntetett fontosság miatt nem meglepő, hogy szinte minden római katolikus templom, de több egyéb keresztény/tyén felekezethez tartozó templom díszítésében is, freskói, térplasztikái, vagy ólomüvegberakásos ablakdíszei közt ott láthatjuk a szerzőjükre utaló szimbólumokat. A Magyar Katolikus Lexikon szerint ezek a szimbólumok, vagyis az ember vagy angyal, az oroszlán, a bika és a sas a kereszténység ókortól ismert jelképek.”

Hamvai-Kovács Gábor: „…láta egy embert ülni a vámszedő helyen a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem!”. In: OSZK-blog, 2023. szeptember 20.

A Káldi-Biblia címlapján a négy evangélista között Szent Márk is látható. In: Szent Biblia, mellyet az egész keresztyénségben be-vött régi deák bötűből magyarra fordította … Káldi György. 2. kiadás, Nagy-Szombat, Berger Leopold, 1732. – Törzsgyűjtemény

A négy evangélium (Máté, Márk, Lukács, János) szerzői közül kettő, Szent Máté és Szent János egyúttal tagjai Jézus belső tanítványi körének, vagyis a tizenkét apostol közül valók voltak. Annak ellenére, hogy a valamilyen szinten kívülálló orvos-polihisztor, a négy evangéliumot követő Apostolok cselekedeteinek is szerzője, Szent Lukács nem zsidó származása miatt „lóghatna ki” a négy evangélista sorából, mégsem őt, hanem Szent Jánost különítik el a többiektől. Hiszen a Máté, Márk és Lukács által írt művek az úgynevezett „szinoptikus evangéliumok”, vagyis ezek stílusa és témája hasonló egymáshoz. A három szinoptikus evangélium az alapja annak, hogy a római katolikus egyház három – egymást ciklikusan követő liturgikus, advent első vasárnapjával kezdődő – évet különböztet meg, melyeket A, B és C betűvel jelöl. Az A-évben az első evangélista, Szent Máté könyvéből merítik az ún. évközi vasárnapok felolvasott evangéliumát. A B-év évközi vasárnapi evangéliumi olvasmányát, e blogbejegyzés tárgyát képező evangélista, Szent Márk könyve adja, de mivel ez a többihez képest nagyon rövid terjedelmű, ezért a nyári időszakban a szinoptikusoktól jelentősen eltérő, Szent János által írt evangélium is besegít. A C-évben Szent Lukács evangéliuma kerül sorra, idén – 2024 adventje első vasárnapjától kezdődően, 2025 Krisztus király ünnepéig – C-évet ír elő a liturgia. Szintén több blogbejegyzésemben említettem már a négy evangélista szimbólumát és azok jelentéstartalmát. Most hadd idézzem szó szerint a Magyar katolikus lexikon ide vonatkozó magyarázatát:

„ember/angyal, bika, oroszlán és sas, mint az evangélisták keresztény ókortól ismert jelképei Ezekiel és Szent János látomása alapján (Ez 1; Jel 4,6-8). – A 4 élőlényt először Szent Ireneus és Szent Hippolütosz értelmezte evangélista szimbólumok gyanánt, de még nem kapcsolták konkrét személyekhez. Szent Jeromos és Nagy Szent Gergely adta a ma is ismert formát: ember vagy angyal = Máté, bika = Lukács, oroszlán = Márk, sas = János. A keresztelési litugikus magyarázatában tárták föl a 4 élőlény és az üdvtörténet fontos eseményei közötti kapcsolatot, s eszerint az ember a megtestesülésnek, a bika Krisztus áldozati halálának, az oroszlán a föltámadásnak, a sas a mennybemenetelnek képe. Másik értelmezés szerint az evangéliumok első fejezetei alapján: ember vagy angyal = Máté, mert Krisztus emberi családfájával kezd, bika = Lukács, mert az ószövetségi áldozatokról beszél, oroszlán = Márk, mert az oroszlánok lakóhelyén, a pusztában Keresztelő Jánossal kezd, sas = János, mert a Logoszról szóló sorai sasként szárnyalók. – A keleti egyház teológusai általában elvetették a 4 élőlény evangélista szimbólumokként való értelmezését, ezért az ábrázolás csak ritkán és Nyugati hatásra fordul elő.”

Evangélista szimbólumok. In: Diós István (főszerk.): Magyar katolikus lexikon. III. kötet. Éhi–Gar, Budapest, Szent István Társulat, 1997, 430. – Törzsgyűjtemény. Online változat

Bálint Sándor gyűjtésében az utóbbi elképzelés él az állatok királyának Szent Márkhoz való viszonyáról:

„Márk jelképe az oroszlán, mert evangéliumát Keresztelő Szent János sivatagi életével kezdi. Ez a szimbólum viszont román és barokk művészetünkben, főleg szószékeken sűrűn felbukkan.”

Április 25. In: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. 1. Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból. December 1 – június 30., Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Emmanuel Tzanes: Szent Márk és szimbóluma az oroszlán. A kép forrása: Wikipédia

De mit is tudunk az Újszövetség második könyvének szerzőjéről? Ahogy az A-B-C liturgikus éveknél említettem, Márk evangéliuma a legrövidebb a maga 16 fejezetével. Hiszen Máté 28, János 21, Lukács 24, fejezetben írta meg az üdvtörténetet, arról nem is beszélve, hogy ez utóbbi evangélium eredetileg egy művet alkotott a 28 fejezetnyi Apostolok cselekedeteivel. De Márknál nemcsak a fejezetek száma, hanem azok terjedelme is rövidebb a többiek által leírtaktól. A Bibliát rendszeresen olvasók sokszor panaszkodnak is rá, hogy amikor ebben a körülbelül húszoldalnyi evangéliumban keresnek egy szövegrészt, sokszor észrevétlenül átlapoznak a Márkot megelőző Máté evangéliumáról az azt követő Lukácséhoz. És hogy teljes legyen a kép, még azt is hozzátehetnénk, hogy az oroszlán szimbólummal jelölt evangélistáról van a legkevesebb történeti forrás, vagyis az ő személye a legkevésbé ismert a négy közül. Keletkezési sorrendben először Szent Lukács említi őt az Apostolok cselekedeteiben mint megosztó személyt az ősegyház két oszlopos tagja között:

„Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét. Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak. És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik. Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt. Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba; Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól. És eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket.”

Az Apostolok cselekedetei. 15:35-41. In: Szent Biblia azaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Írás, Budapest, Arcanum, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az Apostolok cselekedeteiben korábban (12:11-17) említi Lukács, hogy Szent Péter a börtönből kiszabadulva „elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik”. Márk édesanyja valószínűleg egy módosabb özvegyasszony lehetett, aki az ősegyház tagjaként a tanítványok rendelkezésére bocsátotta a házát. A teológusok szerint a Leonardo Da Vinci által megfestett Utolsó vacsora terme is ebben házban volt található. Sőt Jézus nagycsütörtöki elfogatásának helyszíne a Getszemáni kert is a család birtoka lehetett. Jézus elfogásakor és elhurcolásakor esett meg az alábbi epizód is, melyet Márk saját magáról jegyzett fel:

„Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak. De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.”

Márk írása szerint való evangyéliom. 14:51-51. In: Szent Biblia azaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Írás, Budapest, Arcanum, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Márk evangéliuma az ifjabb Pieter Brueghel ecsetje által is megörökített Keresztelő Szent János prédikációjával kezdődik. A kép forrása: Wikipédia

A keresztény egyház harmadik legnagyobb ünnepének, a pünkösdnek, az Apostolok cselekedeteinek 2. fejezetében leírt egyik eseménye, a Szentlélek kitöltekezése is valószínűleg Márkék házában történhetett meg. Márk korán bekapcsolódhatott az apostoli misszióba, hiszen Szent Péter őt levelében (1Pt 5:13) „fiamnak” nevezi. Annyit tudunk róla, hogy zsidó származású, eredetileg – ahogy „Jézus kedves tanítványát, őt is – Jánosnak hívták, de mivel Pál apostol révén és a vele való szakítás után „pogányok” (vagyis nem zsidók) közt térített, a latin Marcus, vagyis Márk néven vált ismertté. Közismert neve kissé furcsán hangzik – mondhatni paradoxon – hiszen a névetimológiai szótárakban a Márkus (Marcus) név jelentése: Mars hadistenhez tartozó, neki szentelt személyt jelöl. A paradoxon, hogy ezt a nevet pont a „pogány” Római Birodalom keresztényüldözése által kivégzett személy tette közismertté. Kr. u. 44-ben Barnabás és Pál Antiochiából Jeruzsálembe érkeztek és Márkék házában szálltak meg. Pál apostol a Kolossébeliekhez írt levelében (Kol.: 4:10) Barnabást Márk nagybátyjaként említi. Ez a rokonság arra utal, hogy Márk papi családból származhatott. Pál apostol első, Barnabással közös hittérítő útján is részt vett, de – mint a korábbi idézetből is kiderül – ezen az úton Márk megriadhatott a nehézségektől és otthagyván a többieket visszatért Jeruzsálembe. Az első Apostoli zsinat idején (Kr. u. 49) Pál és Barnabás ugyancsak Márkék otthonában szálltak meg, de ezt követően Pál – Barnabás véleménye ellenében – nem akarta magával vinni második missziós útjára. Így a két barát és munkatárs között szakadás támadt és elváltak útjaik. Míg Pál apostol Silással folytatja missziós útjait, addig Barnabás Márkkal Ciprusra ment az evangéliumot hirdetni.Azonban Márkot a legszorosabb kapcsolat mégsem Barnabáshoz, hanem Szent Péterhez fűzhette, ugyanis a hagyomány szerint Márk volt az első római püspök tolmácsa, és evangéliuma tulajdonképpen Péter visszaemlékezésének Kr. u. 50-60 körül keletkezett írásba foglalása. Ezt a hagyományt látszik alátámasztani az a tény, hogy Márk evangéliuma a szemtanú részletességével meséli el a történteket, amit életkora miatt személyesen nem élhetett át. Több eseményt sokkal részletgazdagabban mesél el Máténál és Lukácsnál. Például a „tenger lecsendesítését”, ahol – a tizenkét tanítvány közül való Mátéval és Jánossal ellentétben – személyesen nyilvánvalóan nem is volt jelen:

„Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele. Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincs hitetek? És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?”

Márk írása szerint való evangyéliom. 4:36-41. In: Szent Biblia azaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Írás, Budapest, Arcanum, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A velencei Szent Márk-székesegyház homlokzatán jól látható a szárnyas oroszlán, mely a város jelképévé vált. A kép forrása: Wikipédia

Márk evangéliumának felépítéséről, a többi szinoptikushoz való viszonyáról ekképpen ír a Magyar katolikus lexikon:

„A Márk evangéliuma mélyén rejlő teológiai tartalmat azonban sokkal nehezebb megragadni, mint Máté vagy Lukács fő mondanivalóját, mert itt csupán nem mindig egyértelmű irodalomkritikai vizsgálatokra lehet támaszkodni, és Márk ősszövegét és saját teológiai mondanivalóját is csak közvetve, a Máté és Lukács evangéliumával való összevetés során lehet kielemezni. Egyértelműen világos, hogy Márk evangéliuma nem tárgyi (v. időrendi), hanem teológiai szempontok szerint van fölépítve. Ezért minden olyan kísérletet elhibázottnak kell tekintenünk, amely azt próbálja bebizonyítani, hogy Márk evangéliumának fölépítése művészi szempontokhoz és szabályokhoz igazodik. Ugyanígy azok nézetét is el kell vetnünk, akik Jézus működésének kibontakozását mutató »történetet« tételeznek fel. Ezek a föltevések félreismerik Márk evangéliumának teológiai mondanivalóját, amelyhez igazodva egy bizonyos szerző a szétszórtan talált vagy egymásba olvadó hagyományokat egységbe foglalta és tagolta. Márk evangéliumának fölépítését tehát a teológiai súlypontok határozzák meg, melyek egyrészt Jézus életéből, másrészt a szerző szemléletéből fakadnak.”

Diós István (főszerk.): Magyar katolikus lexikon. VIII. kötet. Lone-Meszl, Budapest, szent István Társulat, 2003, 725. – Törzsgyűjtemény. Online kiadás

A hagyomány Márkot az alexandriai egyház alapítójaként tiszteli. Ő volt a város első püspöke, aki vélhetőleg Traianus császár idejében (98–117) szenvedett vértanúhalált. Először Líbiában és Egyiptomban hirdette az evangéliumot, innen ment Alexandriába. Egy 8. században keletkezett legenda szerint, amikor beért a városba, elszakadt a saruja, amit isteni jelnek vélt, hogy megérkezett hittérítő útjai célpontjához. A saruját megjavító Anianus nevű cipész azonban szerszámával megvágta a kezét, amit Márk nyálával kent sárral (mint Jézus a templomi vakot – János 9:6) begyógyított. Ezután Márk megtérítette Anianust és háza népét. Vértanúhalála húsvét napján, április 25-én következett be, mikor is kötelet fonva a nyakára, végigvonszolták a sziklás ösvényeken. Azonban ezen kegyetlen tortúra első nap nem okozta halálát, csak másnap, az ismételt kínzások hatására lehelte ki lelkét. Holttestét máglyán akarták elégetni, de ekkor hatalmas vihar támadt és az áradó víz elől menekülnie kellett mindenkinek. A vihar elálltával a keresztény közösség el tudta temetni.

Tintoretto: Szent Márk tetemének elvitetése. In: Hoffmann Edith: Művészfejek, [Budapest], Révai, [1945] – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Az iszlám térhódítását követően, 828-ban két velencei kereskedő, Rustico da Torcello és Buono Tribuno da Malamocco megszerezték ereklyéit (vagyis földi maradványait) és – az arabok pusztítása elől kicsempészve – az itáliai Velencébe vitték. Ennek következményeként lett Szent Márk a „tengerek királynőjének”, Velence városállamnak a védőszentje. A város egyik, napjainkban is álló legszebb idegenforgalmi látványossága a Szent Márk tér, mely nevét az ott található Szent Márk-székesegyházról (más néven Szent Márk-bazilikáról) kapta, melyet 1063-ban kezdek el építeni, a második evangélista ereklyéinek őrzésére (korábban a dózsepalotában kialakított kápolna, majd egy, a 10. században leégett templom töltötte be ezt a funkciót). A Velencében található Szent Márk térrel kapcsolatban megemlíteném, hogy Szeged város „büszkesége”, a 12 ezer négyzetméteres Dóm tér ihletője a Szent Márk tér volt és pontosan meg is egyezik méretük. Velence város mellett Szent Márk védőszentje még a díjnokoknak, építészeknek, írnokoknak, jegyzőknek, lámpagyárosoknak, üvegeseknek és az üvegfestőknek.

A Szent Márk tér Velencében. In: Vasárnapi Ujság, 25. évf. 22. sz. (1878. augusztus 18.), 520. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A római katolikus egyházban Szent Márk napjához kapcsolódik a búzaszentelés. A hagyomány szerint körmenet vonult a határba, ahol sor került a vetések megáldására. A „jámbor néplélek” a megszentelt búzának különös erőt tulajdonított. Bálint Sándor kutatásai alapján tudjuk, hogy Tápén a körmeneti keresztre kötött búzakoszorút nyolc nap elteltével a szántóföld négy sarkába helyezték jégverés ellen. De a betegek fej alá helyezve gyógyító erőt is tulajdonítottak neki. A bukovinai székelyek lábfájást orvosoltak vele. A szegedi asszonyok kenyérsütéskor Szent György napi (április 25.) harmatot és Szent Márk napi megszentelt búzát tettek a kovászba, hogy a kenyér szépen keljen. Nógrádban és Hevesben a férfiak kalapjukra tűztek, az asszonyok imakönyvükbe préseltek egy-egy szálat a megszentelt búzából.

Márk evangéliumának első oldala a Káldi György fordította Bibliában. In: Szent Biblia, mellyet az egész keresztyénségben be-vött régi deák bötűből magyarra fordította ... Káldi György, 2. kiadás, Nagy-Szombat, Berger Leopold, 1732. – Törzsgyűjtemény